Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-22 / 219. szám, péntek

Iffúság, miénk az élet...! Vasárnap nyílt meg Šaštúv ban a CSM magyarnyelvű központi iskolája. Az iskolázás a szlováknyelvü központi iskolával együtt működik. A szlovák elvtársak mindjárt az első napon nagy örömmel fogadták a magyarnyelvű iskola első hallgatóit. így az gazi barátság jegyében kezdődött meg az a munka, melynek folytatása a csoportok működésének s egész ifjúságunk építő lendületének hatalmas előretörése lesz. Szeretnénk ifjú olvasóinknak bemutatni az iskola hallgatóit, hogy megismerjék azokat az elvtársakat és elvtársilöket, akik ebben az iskolázási évben elsőnek vállalkoztak arra, hogy k bővítve marxi-lenini tudásukat otthonaikba visszatérve ifjúsági munkánknak új lendületet adva megvalósítsák Gottwald elv tár3 útmutatása alapján a szocialista munka és a szocialista élet új szellemét. AZ ISKOLA IGAZGATÓJA Lesný Ervin elvtárs, aki a szlovák-magyar elvtársakról egyenlő szeretettel gondoskodva igaz, őszinte barátsággal fogadta az első magyar növendékeket. A hallgatók' nagyon szeretik. Hisz^pikszor látogatja meg flket előadás, tanulás vagy szórakozás közben. Állandóan mosolyog És ha nem is tud magyarul mindent megért mert szívvel és lélekkel figyelve a magyar elvtársak szavait megérzi, hogy mit is akarnak mondani, — De leginkább úgy van, ahogy ő mondja: Megértjük egymást, h sz közös nyelvünk a szocializmus. A HALLGATÓK többnyire olyan elvtársak, akik már eddigi jó munkájukkal bebizonyították, hogy dolgozó népünk biztosan megtalálja számítását, ha őket iskoláztatja. Néhányan már résztvettek valamilyen polit kái iskolázáson és így a tanulás jobban is halad, mint az előző iskolákon. Frankovits Zoltán elvtárs a tavasszal Budmericén volt Iskolán és onnan hazatérve ö alakította meg Zsúdel és Gyömbér elvtársakkal Slavecen az első magyarnyelvű politikai kört. Most ismét eljött, hogy tudását kibővítse és még jobb munkát végezzen, mint eddig. Nagy Tibor elvtárs a Csallóközből, Csákányháza Községéből jött. Az idén nyáron, m nt brigádista résztvett az Ifjúság Duzzasztógátjának építésén. Az ő munkacsoportjuk 2400/o-ra teljesítette a normát és dicséretet kapott. Most ugyanilyen munkalendülettel folytatja a tanulást. Csoportjával itt is az élre akar törni. Kukkó Olga elvtársnö a magyarbéli szervezet titkárnője a nyár folyamán az Ifjúság Falván dolgozók kultúrvezetője volt, ahol mint traktorista is kiképezte magát s élmunkás lett. Most a Petőfi tanulókör vezetőjeként a tanulmányi versenyben küzd a marxi- lenini tudományok elsajátításáért Timk

ó László elvtárs Kassáról jött, ahol az egyik üzemi szervezet vezetőségi tagja. Majdnem minden ifjúsági építkezésen dolgozott már. De tudja, hogy a munka nagyobb termelékenysége csak úgy érhető el, ha mindenki tudja, hogy miért dolgozik és, hogy hogyan dolgozzon, ö azért jött, hogy az itt nyert tudását később majd továbbadja s a munkaversenynek újabb lendületet adion. Viditiszky Zoltán elvtárs bányász a gombaszögi mészbányában. A ČSM üzemi szerve zetében pedig pénztáros. — »Bizony, bizony még a pénztárkönyv is jobb, ha marxis' ta kezeli* — mondja. És mi tudjuk, hogy ö hazatérve mostmár nemcsak a szervezet pénzét fogja kezelni hanem a politikai munkát is irányítani fogja. Mandl Imre elvtárs a po. zsonypüspöki magyar csoport alelnöke. Az ifjúsági építkezésen 175«/

0-ra teljesítette a normát, otthon pedig kultúrházat építettek Most azért jött, hogy a csoport politikai munkájának az alapját elsajátíthassa. Varga Ferenc és Uher Antal elvtársak a diószegi Cukorgyár szervezetétől lettek iskolázásra küldve, ök szintén jó munkások, mert Osztraván az élmunkás brigádban dolgoztak. Most pedig jó tanulók, h

:sz a cukorgyári szervezet várja őket, mint a politikai körök vezetőit. De itt van a hallgatók között Kolman Jenő elvtárs a bratislavai Stavokombinát ifjú élmunkása és Trubacsek Rózsi elvtársnö is, aki a bratislavai CSEMADOK titkárnője. Aztán Homola elvtárs, aki a Szövetségi Vasúton, m nt kultúrvezető élmunkás lett. És sokan mások, akik most az ország különböző részéből összejöttek erre az iskolázásra, hogy if júságunk Gottwald elvtársnak tett ígéretét beváltsa. Egyetlen céljuk, Lenin elvtárs útmutatása: Tanulni, tanulni és tanulni. H. E. A természet urai Ha az ember véletlenül hozzájut egy háború előtti, már mint a második világháború előtti újsághoz, csodálkozva és hitetlenkedve lapozgat benne. Valóban ezek az úgynevezett „események" voltak azok, melyek legjobban érdekelték a tömegeket? Kéjgyilkosságok, bankrablások vagy hisztérikus filmsztárok botrányai ? Bizonyos, hogy nem ezek a kérdések foglalkoztatták a dolgozó tömegeket, de a bur zsoá sajtó ezzel nagyon keveset törődött. Csapeknek van egy mondása: Egy újságnak akkor is meg kell jelennie, ha a világon semmi sem történik. Ez a mondás természetesen érvényes lehetett régen, a kapitalista rendszerben, vagy érvényes ma, az imperialista országok blöff-rendszerében, de nem érvényes a megvalósult szocializmus hazájában, a Szovjetúnióban, vagy a népi demokráciák országaiban, melyek a diadalmas népakarat győzelmi indulóját énekelve napról napra az építő lendület újabb csodáival lepik meg a világot. Nincs olyan nap, amely ne hozná meg a maga gyümölcsét, ha szeretetteljes, gondos kezek vetik a magot és ápolják a zsenge hajtást. Így lesz a csirából egyre erőteljesebb, egyre terebélyesi'bb, gazdagabb növény, amaly áldás környezetére. Ez a hatalmas fejlődés jellemzi a szocializmus oiszágait. Erről írnak az újságok, ezt énekiiK meg a költök, a zeneszjrzök és öntik szoborba a szobrászok. Az épités, a termCszet átalakításának lenyűgöző eredményei legvirágzóbb fázisukat a Szovjetúnióban érték el. Ha elgondoljuk, hogy milyen magaslatra emelték már eddig is a zseniális sztálini ötéves tervek és a szovjet nép lelkes építőakarata a szovjet technikát, az ipart, a mezőgazdaságot és ezzel párhuzamosan u dolgozó nép általános gazdasági és kulturális életszínvonalát, akkor csak mérhetetlen tiszteletet érezhetünk. Hitetlenkedve e fölött csak az őrök kételkedők, az imperialista államok álhírverői es azoknak készséges ügynökei, a hazai ellenség, a gerinctelen reakciósok rázzák fejüket. Konokul és céltudatosan egyre azt fogják hajtogatni: ez nem igaz, ez hazug propaganda! Hát most mit szól vájjon az imperialisták és a háborús usztíók, a Koreát pusztítók vad tábora ahhoz, hogy amíg ök a nemzetek leigázásán törik a fejüket, addig a Szovjetúnió, a világ béketáborának megbízható öre és vezetője Sztálin elvtárs lángeszű útmutatásai mellett a természet átalakítás újabb csodáit valósítja meg? A turkméniai főcsatorna épitése, amellyel megoldják a Kara-Kalpak Autonóm Köztársaság és Turkménia északi területeinek, valamint az Amu-Darja deltája sivatagot vidékeinek öntözését, a világ egyik legnagyobb vízépítési alkotása lesz. Az ezeregyszáz kilométer hosszú csatornának a terv szerint hat év alatt kell elkészülnie és ismerve a szovjet népet, minden bizonynyal el is készül. A technik • óriási csodája lesz ez, mert mint ismeretes, a Szuezi-csatorna, amely csak százhatvan kilométer hosszú, tizenegy évig épült. Az új csatornával a ma még sivár Krasznovodszkban kizöldülnek az utcák; parkok, rétek, friss veteményes kertek létesülnek. A többezer kilométer hosszú öntözőcsatorna-rendszer segítségével a dolgozó szovjet nép újabb 1,300.000 hektár jó termőföldhöz jut, azonkívül üzemeit, gyárait ellátja villamosenergiával. Hála a szovjet nép akaratának, a fejlődés megindul mindenütt és teret hódít a legelhagyatottabb vidékeken is. Nem kevésbbé hatalmas alkotás az a két vizierőmü, melyek közül az egyik Kujbisevnél, a másik Sztálingrádnál épül. Az egész szovjet nép, de az egész haladó világ szeme csodálattal függ ezen a két épülő gigászon. Korszakalkotó jelentőségűek, mert elektromos energiatermelésükkel, valamint a vízhiányban szenvedő vidékek öntözésének megvalósításával Moszkvát, Sztálingrádot hallatlan ipari fejlettség központjává, a Volga vidékéi pedig termékeny paradicsommá változtatják. A Szovjetúnió, a villamosított és gépesített termelés virágzó, gazdag hazája megmutatja a világnak, hogy ötéves terveinek minden napja egy-egy dicsőséges himnusz, a békés, alkotó munka diadalmas láncszeme, amely az imperialisták vérszomjas fegyvercsörtetése közepette is egy. re szilárdul és erösödik, mindaddig, amíg az egész világ dolgozóit szilárdan összefüggő acéllánccá nem kovácsolja. Sz. O.