Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-22 / 219. szám, péntek

U J SZO 1950 szeptember 22 Dolgosok fehő iskolája Bratislavában '(V. I.) Az építőmunkások közül sokan kérdezik tőlem, hogy mit is jelent az Üj Szóban megjelent hirdetmény, mely szerint az építőmunkások köréből jelentkezzenek minél többen a dolgozók esti főiskolájára. Igen szeretnének többet tudni a dologról, részleteket hallani arról, hogy mi lesz abból, aki a tanfolyamon részt vesz, milyen elhelyezkedési lehetőségeik lesznek, stb. Azok kőzött, akik szeretnének a tanfolyamon részt venni, ott van például Farkas Erzsébet 18 éves munkáslány ís, aki a Fehér Keresztnél levő építkezésen dolgozik. Amikor mondottam neki, hogy lesz ilyen esti tafolyam, felragyogott a szeme és azonnal jelentkezett ö is. Azt mondja: — Én már a nyáron is jelentkezni akartam a tanítói tanfolyamra, de otthon Gútoron nem szóltak róla a szüleim semmit és én csak minden két hétben megyek haza. De amikor mondottam, hogy szerettem volna mégis résztvenni a tanfolyamon, akkor leintettek: „Minek az neked, nincs neked arra szükséged". Pedig igems, nagy szükségem lenne rá, mor t fejlődni akarok. Jelentkezett hát Farkas Erzsébet is. bár csak elemi iskolai végzettsége van. Hiszi, hogy keresztül fogja magát vágni a

z akadályokon. Ahogy Farkas Erzsébet szeretne tovább tanulni, úgy a többi Farkas Erzsébetek és Kovács Jánosok is szeretnének. Most kellőszámú jelentkező esetén van erre lehetőség, a nélkül, hogy valakinek le kellene mondania keresetéről vagy abba kellene hagynia munkáját. Egyelőre kellőszámú jelentkező esetén pedagógiai és technikai esti iskola fog megnyílni. Mindazok jelentkezhetnek, akiknek legalább 8 elemi iskolai végzettségük van. A tanfolyamok az esti órákban lesznek, akkor, amikor a dolgozók, a munkások nincsenek már elfoglalva. Miről van szó tehát? A munkások soraiból, a fiatalok soraiból jelentkezhetnek fiúk, lányok minél nagyobb számban. Két év után érettséginek megfelelő végzettségük lesz, amely jogosítja őket, hogy mint a pedagógiai szak hallgatói egyetemi tanulmányokat végezzenek. A technikai szak hallgatói pedig gépészmérnökök, építészmérnökök, technikai szakemberek lehetnek. Ezek a tanulmányok senkire sem rónak semmi anyagi megerőltetést. Azonkívül időveszteséget sem okoz a tanfolyamok meghallgatása, mert lehetőleg az esti órákban rendezik, amikor a munkásság úgyis ráér. A dolgozók tanulási idejük alatt is közvetlen kapcsolatban maradnak fizikai munkájukkal és nem vesztik el a kapcsolatokat a gyakorlati problémákkal sem. Elsősorban ezeknek az esti tanfolyamoknak az a célja, hogy végre beteljesedjék az, hogy a tanulás és a tudományok elsajátítása ne csak egy kis réteg privilégiuma legyen, mint a múltban volt, hanem végül is a munkásság, az üzemek, az épületek, a műhelyek dolgozói jussanak minél nagyobb százalékban tudományos pályákra is. A munkások soraiból kikerült egyetemisták, akik maguk is tudják, milyen keserves életük volt a múltban és akiknek a leghalványabb reményük sem lehetett arra, hogy kiemelkedjenek a munkássorból, teljesen tisztában lesznek majd építő törekvéseinkkel és azzal, hogy minden erővel a szocializmust kell építeni. Jelentkezzetek hát az építőmunkásság soraiból minél nagyobb számban fiatalok és öregek, akik megértettétek, hogy szükség van munkásszármazású tanítókra, mérnökökre, technikusokra. Jelentkezzetek mindannyian, akiknek drága mindaz, amit eddig felépítettünk és akik harcolni akartok a szocializmus mielőbbi győzelméért. Jelentkezni lehet a bratislavai magyar pedagógiai gimnázium Igazgatóságánál, Kalinőák-utca 4. sz. alatt. KÜLTÚRH ÍREK • Tizenöt és félmillió új iskolakönyvei kap a Német Demokratikus Köztársaság tanulóifjúsága. A Német Demokratikus Köztársaság 11054 általános és középiskolája tanulóinak tizenöt és félmiCiió új tankönyvet bocsátanak rendelkezésére. A sokmilliós értéket képviselő könyvek egyharmadát díjtalanul kapj'ák a gyermekek. • A szófiai Nemzeti Színház jövőévi műsortervében a bolgár drámaírás művei, az orosz klasszikusok, a legjobb szovjet színdarabok és a népi demokráciák színműtermésének legjava szerepel. Színpadra alkalmazzák Vazov „Iga alatt" című regényét. A szovjet drámaírás kiváló művei közül Lavrenyev „Amerika hangja" és Pavlenko „Boldogság" című színműveit adják elő. • Soei/ro Pereira Gomes, a legnagyobb portugál haladószeMemű író, a munkásmozgalom régi harcosa, 41 éves korában meghalt. „Esteiros" című viPághírű regényét elkobozták és Salazar elfogató parancsot adott ki ellene. A kiváló író hat évig bújk-lt a fasiszta rendőrkopók elöl és az illegalitásban súlyosan megbetegedett. • Bécsben megjelent az „österreitíhische Friedens Zeitung" (Osztrák Békeiújság) első sziáma. A lapban dr. Dobertsberger tanár azt írja: minden katolikusnak kötelessége a békemunkában való aktív részvétel. — Egyébként Ausztriában több, mint 700 000 alírést gyűjtöttek a békeívre. • „A békéért" a címe Ilja Ehrenburg új könvvének, amely még ebben a hónapban megjelenik a budapesti Szikra könyvkiadónál. A mü a világhírű írónak azokat a cikkeit tartalmazza, amelyeket a második világháború befejezése óta írt a békemozgalom megszilárdításának érdekében. • A lengyelországi Lodz város két szinhssM magyar darabbal kezdi őszi évadját- A lo-dzi Ui Színház műsorára tűzte Mándi Éva fiatal magyar írónő „Hétköznapok hősei" című darabját. A Jaracz nevét visedő lodzi színház pedig Gergely Sándor „Vitézek és hősök" cimű darabjával kezdi Idényét. Gergely darabját már több lengyel színházban bemutatták. • Az uralszki nehézgépgyárban új világraszóló munkateljesítmény születik: Viktor Ponomarjev, aki vállalta, hogy a háború utáni első ötéves terv ideje alatt harminc év normáját teljesíti, teljes sikerrel valósítja meg felajánlásiát. Bt AH A LUJZA születésének századik évfordulója Egy rimaszombati csizmadia házában született száz évvel ezelőtt Blaha Lujza, az a nagy magyar színésznő, akiről Kossuth Lajos ezt írta: „A leghívebben fejezte ki a köznép géniuszát." Ügy is volt. Blaha Lujza vonzotta először művészetével a színházba a százezres tömegeket, mert ez a művészet a népből fakadt, egyszerű volt, a színjátszás legtisztább eszközeivel élt és mindenkihez szólt. Szülei vándorszínészek. Apja, Várai Sándor — a szabadságharc hős katonája. A kislány is végigjárta a vándorkomédiások nehéz útját. A színpadon nő fel. Alig négy éves, már játszik, énekel. Jó iskola ez a faluról falura járás Blaha Lujzának: a parasztság közt ismerkedik meg először az élettel és tőle tanul énekelni. Tizennégyéves korában már jónevű vidéki társulatok primadonnája. Szabadkán feleségül megy Blaha János karmesterhez. Igy lesz Váradí Sándor lánya Blaha Lujza. Mikor 1871-ben a Nemzeti Színház tagja lett, már nemcsak sejtette, de határozottan tudta, milyen feladat vár rá. Szigligeti Ede. a Nemzeti Színház akkori igazgatója, elsősorban azért hívta fel Debrecenből, hogy a népszínművet, a magyar színházi irodalomnak ezt a 48-at megelőző évtizedben oly fontos tényezőjét, újra felvirágoztassa. Baha Lujza vállalta ezt a szerepet, pedig nehéz feladat volt: nehéz volt már csak azért is. mert a oaraszti tőrténetek egyre kevésbbé érdékelték a kapitalizálódó Magyarországot. S mégis Blaha Lujza rendkívüli színészegyéniségének hatására közönség és írók megint meglátták és szívesen nézték a magyar falu életét. Maga írja emlékirataiban: ..Komolyabb dologra vágyakoztam és megszerettem a népszínművet, amely inkább dráma, mint komédia. Olvanok ezek a parasztasszonyok, parasztlányok, mint mi: húsból és vérbői valók, van szívük, van eszük, van igen sok bánatuk és igen kevés örömük. S avval; hogy én megszerettem a népszínművet, a közönség is megszerette azt." Meglehetősen b5 volt a népszínmű másodaratása Blaha Lujza ihletésére. Nem rajta mult, hogy ez az aratás csak mennyiségében, de nem minőségében volt gazdag, ö az igazi parasztasszonyokat szerette volna játszani a színpadon, olyanokat, amilyenek a valóságban voltak. Irt is ilyen szerepet számára Lukácsy Sándor (Szomszéduram kakasa), a reakciós kritika azonban nyomban leparancsolta a színpadról az ilyesfajta drámát. A magyar urak nem tűrték a falu igazi drámai ábrázolását, ezért a népszínművek nagyrésze silány, a népet hamisan ábrázoló iromány volt. Blaha Lujza nagy tehetsége a népszínművek egy-egý alakját mégis élővé tudta varázsolni és kiváló alakításával a nézők ezreit és ezreit nyerte meg s magyar színházkultúra számára. „Kötelesiségtudásomnak alárendel-" tem hiúságomat" — írji naplójában. Blaha Lujza a népnevelés egyik legfontosabb eszközének tar:otta a színjátszást, szerette a szíházat, csak annak élt. Művészi, emberi egyénisége egyaránt tiszteletreméltó s tanulságul szolgál a népi demokrácia szlnésznemzedékének. • A francia kormány mint ismeretes, kiutasította a „gyanús idegeneket", vagyis főként a békeharcosokat. A kiutasítottak között van Francds Gimeno őrnagy, az ellenállási mozgalom legendás hőse. A háborúban francia ezredet vezényelt a németek ellen és hat kitüntetést szerzett. Kiutasítása óriási felháborodást keltett a becsületes íranci'ák körében. O Spanyolországban a mindjobban fokozódó terror ellenére is tovább szélesedik a dolgozók békemozgalmi. Az aláírásra való felhívást a madridi Szépművészeti Akadémia és az Igazságügyi Akadémia tagjai, valamint a társadalmi élet számos értelmisége is aláírta. A külföldön élő spanyol emigránsok közül eddig háromszázezren írták alá a felhívást. • A 94 éves G. B. Shaw kertjében elesett és medencecsonttörést szenvedett. Nyomban kórházba szállították és megoperálták. A kitűnően sikerült műtét után Shaw szelíd öngúnnyal jegyezte meg: „Amikor az ember már ilyen nagyon öreg, mint ami'lyen én vagyok, lába előbb hagyja cserben, mint a feje". Valamikor, a 46-os évben, a választások előtt Matej Broucsek úr esti sétája alkalmával elnatározta, hogy bekukkant a házába. Már az utca sarkára érve, csaknem kővé meredt a borzalomtól. A tulajdon házánek tornyocskáján, a saját „M. B." kezdőbetűi alatt ott ragyogott egy nagy neonfényü csillag s lejjebb, le egészen a bejáratig egy óriási ragyogó vörös- egyes. Broucsek úr alig állt a lábán, a vér a tejébe szaladt. Micsoda szemtelenség! Mikor magához tért, úgy száguldott be a házfelügyelőhöz, mint a vihar; hajdani merészsége csillogott a szemében, a hangja megfiatalodott. — Maga hülye!. . maga... maga!... — bömbölte, mint egy bivaly, de ez egyáltalán nem Izgatta azt a csirkefogó házmestert. — Igen, — válaszolta a házfelügyelő — ezt a felső lakó csinálta, Burján szerelő, az ért az ilyen dolgokhoz. De hallja csak, Broucsek úr, már ideje volna, hogy pénzt adjon vörös zászlóra: a házon két hely van zászlórudakra és mi csak egy zászlót tudunk kitűzni.,, Abban az időben a háztulajdonosoknak még volt kire támaazkodniok. Broucsek úr nem válaszolt a házfelügyelőnek, hanem másnap reggel bement a „testvérekhez" a Nemzeti Szocialista Párt kerületi titkárságra és bemutatta a párttagsági könyvét; hadd lássák, hogy az ő emberük. A testvérek botrányt csaptak, de az az átkozott esülag csak ott ragyogott továbbra ls. Burján szerelő kijelentette, hogy neki nlnos kulcsa a tornyocskához. ö maga ls a szobája ablakán át mászott föl oda és ha a tulajdonos le akarja szedni a csillagot a házár.U, akkor másszon fel ö ÍM ugyanott. Broucsek flr ezen eset óta a lábét se tette be a házba: a lakbér beszedését ügyvédre bízta és a házfelügyelővel esak írásban érintkezett. De a lelke mélyén már előre élvezte azt a napot, amikor az ä barátai fognak győzni és a csillagok lerepülnek a helyükről. A Nemzeti Szocialista Párt kongresszusának emlékezetes napjaiban, amikor annak „hősi" tagsága azt üvöltötte; „Le a csillagokkal a jövő kongresszusra!" — Brouesek úr lelke úszott a gyönyörűségben. íireueaek urat kiverte w* Usadság, JÁN DRDA: \BwiLeiek LLlt ha a reményekre gondolt, amelyekben csalatkoznia kellett. Eljött a februári fordulat, Broucsek úr két héten át nem jött elő a lakásából, titkos reménykedéssel hallgatta a külföldi rádiót, várva, hogy végre nyugaton kiadják a parancsot Csehszlovákia megszállására, mert nyilvánvaló, hogy a külföld nem tűrheti ezt a rendszert. Igaz, hogy Broucsek úrnak negyvennyolcban és negyvenkilencben is csalódnia kellett még néhányszor. A dolog nem sikerült a Szokol találkozóján sem, habár Broucsek űr, ahogy csak tőle tellett, igyekezett elősegíteni a fordulat bekövetkezését; kiabálta, hogy „Éljen Tito!" és amerikai zászlócskát lengetett. És mikor a szokolok sorai végigvonultak az utcákon, ö ott állt őrhelyén a sztrachovl stádlonban, ahová a felhők közül 50.000 nyugati ejtőernyősnek kellett leszállnia. — Nem, ez a dolog sehogysem megy , . , — mondta szomorúan barátainak az „U ,.." kávéházban. Nem, hagyjuk csak, hallgassuk el a kávéház nevét. Ez nem a régi „Víkárka", hanem egy kis telefüstölt söntés, egészen másfelé, egy csöndes zúgban, ahol nincs semmiféle kommunista szervezet, ahová esak a „mieink" Járnak, ahol két korsó sör között megtudhatod az „Amerika hangjában" és a ,,BBC-ben leadott legfrissebb híreket. Tavaly karáusony hetében Broucsek úr olyan hangulatba jött, mint amilyenben már régen nem volt. Rendelt egy korsó Importsört, amelyet külön neki szereetek be a „Pramen"ből és olasz kolbászt hozatott, szintén a „Pramen"-böl. Türelmetlenül várta, hegy mikor jön össze az asztaltársaság, a kedves emberek, akik még ezekben a legnehezebb időkben is, amikor a bolsevikok leszállítják az árakat, őrzik a reményt, hogy a világon minden újból jóra fordul. Elsőnek Ginesl úr jött meg, egy szállítményoaási ireda (azt is államosítottak) Hajdani tulaj donesa és a ragyogó arcú Broucsekre kacsintott: — Na, mi van * Broucsek úr először nyelt egyet — hiszen csak az importsör és a külföldi rádió tette lehetővé, hogy túlélje a mostani nehéz időket — és titokzatosan azt suttogta Ginesl úrnak: — Várjon csak, míg mindnyájan itt lesznek! Akkor majd néz egy nagyot! — Hej, bárcsak!... — mondta kételkedve Ginesl úr, — már sok ilyen hír volt és aztán nem történt semmi.., Egy óra múlva Broucuek úr közölte a Jelenlevőkkel, hogy csak ma tudta meg, tökéletesen szavahihető külföldi forrásból: várjuk a nyugati szelet! Az hozza nekünk a szabadságot. Az amerikaiak csodálatos port találtak ki. Altatóport! Egyszerre csak innen, vagy onnan elkezd hullani az egész köztársaság fölött, még nincs eldöntve, hogy repülőgépről vagy nagy ventillátorok útján. A port elhintik falun és városban — és akkor Jaj nekik! Huszonnégy órára mindenki elslszik ott, ahol «?. álom eléri, mint a Cslpkrrózslka-ijiesében. Csakhogy e«, uraim, nem mese. Ez a modern technika. A por feltalálásén igen sok ember dolgozott és ma már gyári méretekben készítik. Ginesl úr megvakarta a fületövét és Igy szólt; — Nohát én nsm vagyok ellene, s z Ilyen megoldás a legjobb ... Ez maga volna s humanizmus . ,, Még vér se folyna. — Már mért ne folyna! — kiáltott íelhevlilten Brouesek úr. — Majd mt megmutatjuk! —, Na várj esak, én úgy akartam mondani, hogy a ml vérünk .,, — Én csak azt mondom — mondta elgondolkozva Krupicska úr —, hogy valamiképpen tudtunkra kellene adni, hogy ez körülbelül mikar fog történni... — Az a fontos — tiltakozott KolaOBek úr, — hogy minket, hazafiakat egy drAval előbb ébreseae&ek föl, Mi már ismerjük s mi már tudjuk, hogy kiket kell letartóztatni. Ezt az örömteljes témát éjfélig sem tudták abbahagyni. Broucsek úr ma bőkezűvé lett: megivott, mint a régi jó Időkben, 15 Importsört, a végefelé mégegyszer megvacsorázott és mikor barátaitól elbúcsúzva a Szmichov-utcán lépkedett, szinte játszott, muzsikált a szíve örömében. Szerette volna azt énekelni, hogy „Itt van, itt a szabadság". A házak mindkét oldalon gyönyörű polonalset lejtettek. • _ Szállj fel, szállj szivem! — szavalta patétikusan s a fejét fölemelte az éjszakai ég felé. És hirtelen . . . Brouesek úr szíve beleremegett, hirtelen a csillagok felé fordított arcára valami finom, könnyű, pehelyszerti kezdett hullani. Brouesek úr kezével gyorsan az arcához kapott és — valóban! — simára borotvált bőrén és ujjai között finom porszemeket érzett. „Éljen!" — akarta kiáltani, mert megértette, hogy eljött az idő. De Brouesek úrnak nem sikerült kinyitnia a száját, mert könnyű álom szállt le rá és ô elégedetten lehúnyta a szemelt, megérezve, hogy Jóslata teljesült. . . Mikor újra kinyitotta a szemét, a szíve majd kiugrott örömében: jönnek, Jönnek! Az utca reszketett s dörbmböléstöl. Broucsek úr a Múzeum előtti téren állt csillagos lobogóeskákkal a kezében és örömteljes izgalommal nézett le a Veneel-térre. Óriási tankok Jöttek felfelé a Múzeum felé, az útkeresztezésnél rendörök álltak fehér lébszárvédövel és övvel; a tankok mögött háztulajdonosok, kereskedők, gyárosok futottak — a társaság krémje — és rózsákat hintettek mindenfelé. És mindannyiuk élén fehér lovon . .. Igen, ez ö, a mi büszkeségünk, Zengi Péter testvér; leereszekedö mosollyal integet jobbra éa balra a kiválasztottaknak, akik mindvégig kitartottakÉljen! — tört ki Brouesek úr nem kis szájából, hanem egyenesen a suívéboi, kár nyúlt u a webéhe a füzetkéért, amelyben minden eshetőségre előkészítette azoknak a semmi, rekelöknek a jegyzékét, akiket le kell tartóztatni és meg kell semmisíteni. — Éljen! — és egyik kezével előhúzva a jegyzetfüzetet, másik kezével teljes erőből lengette a zászlócskát... — Ne ordíts, bolond, — szólt valaki. hátulról meglökve Broucseket. Broucsek úr sértődötten körülnézett: ki az, alti most, ebben az ünnepélyes pillanatban udvariatlanul mer bánni egy háztulajdonossal ? Aztán hirtelen összerezzent: a gyönyörű álom vékony fátyla szétszakadt és Broucsek úr visszahuppant a kevéssé vendégszerető földre. — Ne ordíts, megjieszted a lovamat, — ismételte a tejes, aki kocsiját a járda széléhez állította a lámpavas mellé, amelynek dőlve Broucsek úr ült. Leugrott a bakról és Broucsek arcába nézve elkezdett szívből nevetni. Nézzen csak ide, Vlásztocska —. mondta a rózsásarcú tejeslánynak, aki éppen felhúzta a vasredönyt a tejcsarnok ablakán, — valaki leöntötte hamuval ezt a részeget! Az ördög vigye el, Igen korán kezdik a hamvazást, pedig még messze van a húshagyó kedd! Vlásztocska Broucsek úrra nézett, de csöppet sem csodálkozott. — Tudja, — mondta a tejesnek — itt a padlásszobában egy bohém festőművész lakik. Éjszaka jön haza és mikor fűteni akar a kis kályhába, a hamut egyszerűen kiönti az ablakon, A házmesterné már eleget veszekedett véle emiatt. A lelke mélyéig megsemmisülve, Broucsek úr összeszedte magát a járdán és minthogy nem tudta elképzelni, hogy merrefelé lehet, találomra elindult az útkeresztezés felé. A szive majd megszakadt a szégyentől és a reménytelenségtől. Hány hír volt már az Idén, amely félrevezette, hány reménysége szertefoszlott, hány jóslata nem teljesült.,, | Tetőtől talpig telo hamuval, a világ folyásából kiábrándulva továbbvonszolta magát menthetetlen estebaaáijánttk jármában.