Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-20 / 217. szám, szerda

U J SZO Békét akar a finn nép és barátságot a Szovjet­unióval és a népi deiD ikrác ák országaival A Béke Híveinek .nOygaima Finn­országban egyre inkább nö és hatal­masodik. A finn néfj tudatára ébredt annak, hogy a háborús uszítók csel­szövényei ellen és azok finn kiszól gálái ellen folytatott ak.'iv tevékeny­séggel jelentősen hozzájárulhat a bé­ke megszilárdításához és hogy a bé­keszerető nemzetek támogatásával, mindenekelőtt a Szovjetunió segítsé géuel az imperialisták véres kaland­jait kikerülhetik• Éppen ezért az an­gol amerikai imperialisták tervei a finn területnek a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni támadó há­ború támaszpontjaként való kihasz­nálására, az ország népének egyre növekvő ellenállásával találkozik. A stockholmi felhívást Finnország ban a munkások, a földművesek, a tudomány és a művészet képviselői, az írók, a pedagógusok, a sportem­berek, a papok és az állami és köz­tényezők egyre nagyobb számban ír­ják alá A finn kormány, élén Urho­Kokkenen elnökkel aláírta a felhí­vást, szem előtt tartva Finnország széles népré'egemek békevágyát A finn dolgozók békeharcukat Finnország reakciós köreinek kísér letei ellen folytatott küzdelemmel kapcsolják össze, amelyek arra irá­nyulnak, hogy az országot az impe­rialista tábor támadó blokkjába von P a rizsi séra ják bele. Finnország dolgozói harcol­nak az ország militarizálnsára tranyu- . ló politika ellen. A finn békevédök egyre határozottabban lépnek fel bé kekövetelésükkel és a hatalmas SzOv­jetúnióval — hazájuk szomszédjával — való barátság mellett. Igen jellemző a mikkeli tartomány egyszerű asszonyainak felhívása. „Elítéljük a háborús előkészülete het, amelyeket országunk reakciós köre, készítenek elő" — írják a l^fc­SZÍ és pankakokszi városkák asszo­nyai — „nem értünk egyet azokkal a t. rvekkel, amelyek a nők katonai kötelezettségének bevezetésére irá­nyulnak. A mi országunkat nem fog­ják a Szovjetúnió elleni támadás tá­maszpontjává átváltoztatni. ígérjük, hogy harcolni fogunk a békéért, hogy férjeinknek, fitestvéreinknek és fia­inknak ne kelljen többé megízlelni a háború borzalmait." Amikor egy francia Csehszlovákiá ba érkezik, az első kérdés, amit neki szegeznek: Mi újság Párizsban? Egy francia embernek határozottan jól esik, ha megállapítja, hogy fővárosa minden elszenvedett rombolás elle­nére menyire elevenen él minden em­ber szívében, akárcsak hallott róla, akár látta ezt a várost. Tudjátok, Franciaország az az ország, amelyben a kapitalizmus belső ellentmondásai megnyitják a kilátást e legközelebbi jövőre ahhoz, hogyan mehetne végbe az a rendszer-változás, amely a de­mokrata egység kormányát juttatná hatalomra­Hogy fest most Párizs? Megkísér­lem éreztetni veletek szívdobogását, mert bár Párizs szíve méltóságában nemesnek és törhetetlennek látszik, ütőere gyakran magas lázat mutat, ami örök tevékenységét jellemzi Pá rizs, azt mondhatnám hogy maga az anarchia épületeinek stílusában és utcáinak terjedelmében Ezekben az utcákban amerikai kocsik nyüzsög nek azok a kocsik, amelyek oly ke­véssé felelnek meg a mi régi európai városaink közlekedésének. A neon­reklámfénvek esténként kicsalják azokat a párizsi ténfergőket, akik folytonosan jobbra-balra lődörögnek, szenzációs eseményekre várnak, hogy azokról fecseghessenek A kirakatok tele vannak áruval, de milyenek az árak! Ha egy kicsit megfigyelitek, mi tör­ténik körülöttetek, főleg ezekben a napokban, észre kell vennetek, hogy Párizsban az emberek két csoportra oszlanak és ezek a csoportok egymás­tól igen sokban különböznek: a vá­ros főútvonalain szinte nem is hal lani francia beszédet Ha ezeken a körútakon nem valamely skandináv nyelvet beszélő emberekkel találkoz­tok, akkor határozottan angolul be­szélőkre bukkantok Ezekben a kerü­letekben általában idegenek rajzanak, akik azért jöttek ide, hogy egy kis pénzt költsenek el „párizsi különle gességekre" vagy képeslapokra ... De hát hova lettek a francia gazdag emberek? Valahol a Côte d'Azuron, Biarritzban vagy Deauvilleben, ha ugyan nem mentek Rómába a szent év alkalmából búcsúra. Ha elhagyjá­tok a varos nagy ütőereit és egy rö vid sétára a külvárosokba indultok, teljesen más kép tárul elétek látjá­tok Párizs lakosait és ez a kép. saj­nos, az idegenek előtt nem eléggé is­mert. Menjetek el csak az Eiffel to­ronytól két lépésre, a kormánynegyed közelébe, Grenelleba. Menjetek csak el Bellevillebe. az Aubervilliers-gyár közelébe- Azoknak a szegény, elha­gyatott gyermekeknek falfehér arcé­ról, akik a csatornák mellett csava­rognak, megtudjátok azt, hogy szá mukra az iskolai szünet, a szabad idő nem luxus, mert szüleik szegé­nyes bére — ha ugyan nem munka­nélküliek — ilyesmit nem tesz lehető­vé nekik Itt a bűzös, düledező ház­falú utcákban a kirakat üveghez nyo mott orral bámulják ezek a gyerme kek a kirakatokban felhalmozott árut, tágranyitott szemmel csodálják a teli üzleteket, amelyeknek ajtajai­ban ott állnak karbatett kézzel és az ismeretlenbe vesző tekintettel a ke­reskedők. akiket az a kérdés kínoz, vajon hamarosan nem jutnak-e ők is csődbe A jelenkor minden egyes eseménye a kapitalistáknak őrjöngő törekvése ellenére, akik meg akarják akid á lyoznä a történelem folyását, nekünk Párizsban egyre világosabban mutat­ja azt a mély szakadékot, ami a há­borús uszítók és a béke és a demo­krácia tábora közt keletkezik. A Stockholm 1 felhívás is határozottan megerősíti ezt Ma már 12 millió • francia fejezte ki aláírásával azt a kívánságát, hogy örökre tűnjön ei az atombomba fenyegetése, amellyel a háborús uszítók nyomást akarnak ránk gyakorolni. Mindenki aláírja, mindenki fel van készülve rá és türelmetlenül várja a pillanatot, amikor megszabadulhat­nak majd a mostani kormánytól, a terroruralomtól, amely rendőr; gépe­zetre támaszkodik és szimatoló ebeit magasabb színvonalra helyezi, mint a munkanélküli munkást, arnely egyetlen gumibotozást sem enged el a népnek és nem habozik, hogy tan­kokat is használjon szükség esetén, ! — mint ahogy azt Nizzában megtet­ték — és motoros rendőröket 90 ki­I lométeres sebességgel engedjen neki a népnek, mint ahogy azt a párizsi nép nemrég lezajlott tüntetése al­kalmával megtették, a „Le Figaro" náci reakciós napilap szerkesztősége előtt. Ez a szerkesztőség 6 évvel a háború utan megengedte magának, hogy Hitler Adolf titkárának, Skor* zeny SS-parancsnok emlékiratait k'­nyomassa Milyen például a sajtó állapota? Mint a tájékoztatás eszköze, természe­tesen a kapitalisták kezében van. Ami az újságokat illeti, azok a leg­olvasottabb irodalmat képviselik, mert olcsóságuk hozzáférhetővé te­szi őket mindenki számára- De há­rom napilapon, a L'Humaniité-n, a Ce Soir-on és a Liberation on kívül az egész sajtó a rothadás mély mo­csarában fulladozik. De éppen úgy, mint Párizsban, a nép egész Franciaországban nem fél és a béketábor egyre növekvő harc­vonalába sorakozik. Csehszlovákiába érkezésem alkalmával a legnagyobb csodálatot az a gondoskodás váltotta ki bennem, amelyet itt az ifjúság és a gyermekek iránt tanúsítanak. Fran­ciaországban a gyermekekről cs?k a családja gondoskodik. De hogy mi történik a gyermekkel akkor, ha szü­lei, apja és anyja egész nap házon kívül dolgoznak — ami a jobbik eset. — ha ugyan nicsenek munka nélkül, azzal senki sem törődik A gyermek akkor teljesen magára van hagyatva és rossz tulajdonságai kedvező talaj­ra találva, továb fejlődnek. Ez is ko­moly bizonyítéka annak, mily hatás­sal van az országban a lakosságra a politikai rendszer. Mindezért ma már Párizs nem az egykori Párizs nem az a gócpont, amely felé a tudomány és az irodalom min­den sugara vezetett Párizs elveszti jó hírét ... De nem szabad pesszi­mistának lenni. A francia eszme, a legrégibb hagyományok folytatója, széles távlatokat fedezett fel, amelye­ket a szocialista realizmus nyit szá­mára- Haladószellemű művészeink és íróink már néhány éve fényes sike­reket érnek el, amelyek feljogosíta­nak bennünket arra az á'Hitásra. hogy Párizs, az örök Párizs, a haladás és a kultúra első soraiban fog állni. Jean Pierre Savin. A szovjet technika csodái A tömeggyűlésekről és a Béke Hí­veinek összejöveteléről hasonló fel­hívásokat és határozatokat küldtek a finn emberek az ENSz-nek és a Biz tonsági Tanácsnak. A finn nép egy­öntetűen a háború ellen lép fel és a béke és a Szovjetúnióval, valamint a népi demokratikus országokkal va­ló barátság mellett. A Korea ellen in­tézett nyilt amerikai támadás Finn­ország néptömegei között az elége­detlenség viharát váltotta ki. Az or­szág fővárosában, Helsinkiben töme­ges tiltakozó gyűléseket tartottak a koreai amerikai beavatkozás ellen. A gyűlések tíz- és tízezer résztvevője követelte, hogy az amerikaiak vonul­janak ki Koreából és adják meg a koreaiaknak a jogot, hogy sorsukról maguk döntsenek. A háborús uszítók finn segítőtár­sai abban a törekvésükben, hogy be­lülről aláaknázzák a Béke Védőinek mozgalmát, becsapják a finn népet és felaprózzák erejét és hogy meggyőz­zék őket az amerikai imperializm.us békeszeretetéről, a leggaládabb ha­zugsággal, provokációkkal lépnek fel és a Béke Híveinek zsarolásával. A finn jobboldali szociáldemokrácia fő képvise'ői, Tanner, Fagelhon, Leszki­nen és mások minden erejükből azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák, hogy a békemozgalom „nem törvényes". De a Tanner-típusú emberek min­den törekvése. a béke legádázabb el­lenségeinek mesterkedése csődöt mond A finn nép nem feledkezett meg arról, hogy mindenekelőtt az ő hibá­jukból kellett elszenvednie két hábo­rú borzalmait, amelyekben Finnor­szág az imperialistu ragadozók csat­lósa volt. Most Tannerék a harmadik világháborúba akarják bevonni Finn­országot,, számírásaikat azonban az igazi gazda, a finn nép nélkül állí­tották össze, amely nép az utóbbi években világosan látja, kik az ő el­lenségei és kik az ő igazi barátjai. Bárhogy is erőlködjenek a Tanner­féle emberek, a rágalmazók a béke­mozgalom elleni hamis és hazug pro­pagandával, a Béke Híveinek mozgal­ma Finnországban napról napra nö­vekedik és egyrp hatalmasabb. A stockholmi békefelhívás millió és millió aláírása az a férfias felelet, amelyet a finn nép ad az új háború gyujtogatóinak és finn segítőtársaik­nak. D. Repo cikke nyomán. A technika a Szovjetúnió népgaz­daságának minden ágában szüntele­nül fejlődik. Ez a fejlődés a szocia­lista termelési mód egyik legfonto­sabb sajátossága. A szovjet tudósok az elmúlt években nagy felfedezése­ket tettek a fizika és a kémia terén, amelyek széles távlatokat ny tottak meg az új technika fejlődése előtt. A háború utáni sztálini ötéves terv­ben a szovjet tudomány előtt óriási fontosságú feladatok gyakorlati meg­oldásának kérdése állott — olyanoké például, mint az atomenergia és a ra­kétatechnika felhasználása a népgaz­daságban. A szovjet tudósok sikeresen birkóz­nak meg ezekkel a feladatokkal. A népgazdaság szocialista tervezé­sének elválaszthatatlan része az élen­járó technika fejlesztésének állami terve. A villamosítás gépesítés és au­tomatizálás fejlesztése a nyers­anyagkészletek felhasználása, az atomenergia felhasználása békés cé­lokra, — ezek azok a legfontosabb lépések, amelyeknek el kell vezetni a kommunizmus anyagi és technikai alapjának a megteremtéséhez. A gépgyártás — a nehézipar szíve — a Szovjetúnió népgazdasága újjá­szervezésének és haladásának az alapja. A sztálini ötéves tervek évei­ben a szovjet gépgyártás soha nem látott ütemben fejlődött. A gépgyár­tás technikai haladását és a futó­szalagrendszerre való áttérést m n­denekelőtt a szerszámgépgyártás te­rén elért sikerek teszik lehetővé. 1933-ban a Szovjetúnióban mindössze 55 fajta szerszámgépét gyártottak. 1940-ben már több mint 500 külön­féle tipusú univerzális és különleges munkapadot és 1950-ben a modellek száma felülmúlja a 2000-t. E mel­lett az új gépek sokkai magasabb termelékenységüek, könnyebb a keze­lésük és szabályozásuk és nagy mér­tékben alkalmazzák az automatizá­lást A szovjet gépgyártás a legújabb t pusú munkagépekkel látja el a gép­ipari üzemeket, forradalmasítja a termelést és biztosítja a szovjet gép­gyártás újabb fellendülését. A há­ború utáni ötéves terv négy eszten­deje alatt pélául a traktorgyártás 11.4-szeresére. a turbinagyártás 6.7­szeresére a személygépkocsigyártás pedig 1949-ben az előző évhez viszo nyitva 2—3 szorosára emelkedett. Amint Lenin és Sztálin nem egy­szer hangsúlyozták a Szovjetúnió vil­lamosítása döntő befolyást gyakorol a technikai haladásra, a népgazdaság egész fejlődésére. A villamosenergia előállításának növekedése a Szovjetúnióban hatszor gyorsabb, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Rengeteg vizierővel rendelkezik a Szovjetúnió, amelynek igen nagy a .jelentősége a villamosenergia fejlesz­tésében. A viz erö segítségével előál­lított elektromos energia ugyanis csak harmadába kerül mint a fütö­annyaggal előállított. A falusi gazdaságok villamosítása a háború utáni ötéves terv során ha­talmas előrehaladást mutat. A. villa­mosítás lehetőséget nyújt a nehéz munkafolyamatok gépesítésére, an­nak meggyorsítására, a termelékeny­ség nagyfokú emelésére különösen a kolhozokban, szovhozokban és gép­és traktorállomásokon. Az ötéves terv végére minden szov­hoz, gép- és traktorállomást, gép- és traktormühelyt, magnemesítö állo­mást el kell látni villanyárammal és rajtuk kívül még sok tízezer kolhozt is villamosítani kell. A gépesítés sokkal nagyobb ütem­ben halad a háború utáni ötéves tervben, mint a háború előtt. A szén­bányászatban a fúrást, fejtést és a rakodást 1949-ben majdnem teljesen gépesítették A szénkombájnok mindegyike 25—30 dolgozó nehéz munkáját helyettesíti. Az építkezések növekvő üteme óriási mennyiségű faanyagot köve­tel. A gépesítés a faiparban is erősen emelkedett. A villamosfürészek tíz­ezreit bocsátották a kitermelés ren­delkezésére és ezáltal a kézifürész szel, fejszével dolgozó favágók száz­ezrei szabadultak fej a népgazdaság más ágai számára. Egyedül 1949-ben a gépesítés foka 94 százalékkal emelekedett. Az építkezéseknél a leg­közelebbi 3—4 esztendőben az összes fontos munkákat gépek végzik maid el. Ugyanígy a rakodásoknál is kikü­szöbölik fokozatosan a nehéz testi munkát és ezt az autórakodógépek, a transzportőrök az emelődarúk. az ekszkavátorok és más gépek végzik el, amelyeket mind a Szovjetúnió gyáraiban állítanak elő. A mezőgazdaság gépesítése terén is ugyanolyan mértékű sikereket ér­tek el. 1950-ben a kolhozokban a szántások 85—90, a vetéseknek pe­d g a 65 százalékát a gép- és trak­torállomások gépei végzik. Uj, erős, nagyteljesítményű hernyótalpas trak­torokat ad az ipar a mezőgazdaság­nak, ezenkívül pedig olyan különle­ges traktorokat, amelynek más gaz­dasági ágakban is felhasználhatók. Ujszerkezetü gyapotszedőgépeket, vető- és magtisztítógépeket és más mezőgazdasági gépeket gyártanak a Szovjetúnió gépgyáraiban. Az automatizálás a kommunizmus technikájának előhírnöke — állapí­totta meg egy szovjet tudós. Az ön­működően dolgozó gépek erősen megváltoztatják a munka jellegét, a termések mennyiségét és minőségét. A gépgyártásban egyre szélesebb al­kalmazásra talál az automatikus fu­tószalag, amely egész sor egymás­után müveletet végez el. A szovjet mérnökök a háború utáni ötéves terv során megszervezték az automata gép­sorok tömeggyárátását Ezeke a gép­sorok repülőgépek, traktor- és auto­mobil-motorok alkatrészeit munkál­ják meg és ezenkívül természetesen egyéb gépidomokat is. Az automata­gépsorok a háború előtt mindössze tíz müveletet végeztek, ma pedig vannak olyanok amelyek önműkö­dően végeznek 134 müveletet is. Míg a traktormotor hengerblokkjár.ak megmunkálásához univerzális mun­kapadokon 195 percre volt szükség, az automata gépsoron ehhez mind­össze 3.5 perc kell. Ugyanilyen ha­talmas fejlődés tapasztalható a kohó­iparban, a villanytelepek munkájá­nál, aminthogy nagy szerepet játszik az automatizálás, az olaj-, vegyi-, élelmiszeriparban és más iparágak­ban is. Egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a távvezérlést is. A rá­diólokáció széleskörű alkalmazása a repülésben, vagy a viziszállitásnál minden körülmények között biztosít­ja a repülés és a hajózás biztonsá­gát. A technikai haladás hatalmas té­nyezője a szocialista népgazdaság háború utáni fellendülésének A szo­cialista népgazdaságnak a legtöké­letesebb termékek, gépek, felszerelé­sek kellenek, amelyek a modern tudo­mány és technika legmagasabb szín­vonalán állnak és minőségileg felül­múlják a kapitalista országok készít­ményeit. 1950 szeptember 20 Népi hangszerek zenekar Közismert tény, hogy a szovjet nép milyen szretettel vonzódik a mű­vészethez s különösképpen a zenéhez A zene iránt mutatkozó szeretet és érdeklődés megmutatkozik abban is hogy milyen tömegesen kezelik feltűnő ügyességgel a különböző né­pi hangszereket: a harmonikát, a balalajkát, a citerát, a tamburát. Ezek a hangszerek fejezik ki a leg­maradéktalanabbu] és legerőtelje­sebben a zene felé olyan nagy ra­jongással forduló nép lelkét. Sok millió munkás, paraszt és értelmisé­gi dolgozó tartja munka után kelle­mes szórakozásának a zenét. De nemcsak egyesek, egyénileg foglalkoznak szívesen és sokat a népi hangszerekkel, hanem a kultúrhá­eakban, a kultúr-otthonokban sz nte mindenütt megalakultak a népi zene­karok, melyeknek taglétszáma hó­napról hónapra bővül. A népi zenekarok tevékenységének a szovjet kultúra fejlesztésében rend­kívül megtisztelő szerep jut. Az el­ső népi zenekar megalakítójának Tol­sztoj Leo írta egyik levelében, hogy kezdeményezését rendkívül fontos és hasznos dolognak tartja Csajkov­szkij pedig elragadtatással így kiál­tott fel: »Milyen csodálatosak ezek a balalajkákc. A népi zenekarok jelentőségét fel­ismerte a szovjet kormány Ezt elég­gé bizonyítja az a tény. hogy 1942­ben a fasiszta területrablók ellen vi­vott háború legsúlyosabb időszaká­ban jelent meg az a kormány-hatá­rozat. amely előírta a népi hangsze­rek Országos Zenekarának újjászer­vezését. Nem kevésbbé bizonyítja a kormány gondoskodását az a tény is, hogy az SzK(b)P Központi Bi­zottsága Muradelli »Nagy barátság* című operájára vonatkozó határoza­tában különös hangsúllyal hívja fel a zeneszerzők figyelmét, hogy írja­nak muzsikát a népi hangszerek ze­nekarai számára. A népi zenekarok művészi eredmé­nyeinek a megerősítését szolgálja, hogy mindazokat, akik ilyen zene­karokban résztvesznek, kellő zenei oktatásban részesitik. A széles néptö­megek között igen sokan vannak, akik valamicskét játszanak egyik­másik népi hangszeren, a kottarend­szert azonban nem ismerik. Ezeket rendszeresen szakszerűen oktatják. Fontos az is, hogy a játéktechnika fejlődésével párhuzamosan a zene­karok programmját állandóan bővít • sék régi és új népdalokkal és táncok­kal. A népi zenekarok és a klubok kul­turális vezetői nem korlátozhatják tevékenységüket a szakoktatásra. Olyan vezetőket kell a zenekarok élére állítani, akik kellő módon fej­leszteni tudják a zenekart tagjainak ízlését, akik érdeklődést tudnak kel­teni általában a művészetek, a zene­történet iránt. A zenekar vezetője csak kulturált, politikailag képzett ember lehet. A népi zenekaroknak fontos fel­adatuk van az általános népi kultúra színvonalának emelésében, a művé­szetek iránti szeretet növekedésében. Ezért a kultúrotthonoknak a jelentő­ségükre méltó helyet kell biztosítani programmjukban a népi zenekarok megszervezésének. Új szovjet dalművek Kirgiz operán dolgoznak Vlaszov és Fero moszkvai zeneszerzők. Az új szovjet opera címe „Az Iszikul part­ján* s szövegkönyve Bajaninov kir­giz író »Boldogságc című regénye alapján készült. A dalmű bemutatja, hogyan harcol a kirgiz nép az orosz néppel vállvet­ve a természeti kincsek meghódítá­sáért s bemutatja Kirgizia boldog életét. * Üj gyermekopera is készült a Szov­jetúnióban. Kraszev, a neves zene­szerző, akinek ifjúsági dalmüvei is­mertek, új operát fejezett be, amely­nek szövegét Pavlik Morozov úttörő önfeláldozó hőstetteiről szól. A szö­veget Zseleznov és Karpei írták. Az új Kraszev-opera címe: „Az igaz­ságért, a boldogságért". A CSEMADOK bratislavai hefyi­csoportjának vezetősége felkéri mind­azokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéi­ket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelység­ben ezek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtök e«te 19-21 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom