Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-20 / 217. szám, szerda

Víl dg proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 20, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 217. szám A békés építőmunka frontjáról A kisüzemek is megadják a választ az imperialistáknak SIKERRŐL SIKERRE Reggelenként, mikor a munkás m unkába indul, az újságokban újabb és újabb híreket olvas a koreai népről. Visszaemlékszik a hitleri idők kegyet­lenkedéseire és arra, amit annak idején mondogattak, hogy Madridnál Prágá­ért és Bratislaváért is harcolnak. Azzal a meggyőződéssel megy munkába, hogy Pegunná! és Pusannál Bratislaváért is harcolnak, az ő házáért, jövő­jéért és családja jövőjéért. Hasonlóan gondolkozik dolgozó parasztunk is, miközben beszántja a mezsgyéket. Hasonlóan gondolkodiksok pap is, akik még emlékeznek, hogy Hitler is eleinte kommunistaellenes uszítással kezdte, hogy aztán üldözhesse a papságot, az egyházat és a vallást. Ezt tanúsítják a következő levelek, amelyeket ipari és földműves dol­gozóink igaz meggyőződésből írtak: Mi, az érsekújvári építővállalat mun­kásai az egész haladó világgal együtt tiltakozunk Korea lakosságának bar­bár bombázása ellen. Meg akarjuk mutatni, hogy mint nagy üzemeink, úgy a kisebb üzemek is munkánkkal válaszolunk az imperialistáknak. Köte­leztük magunkat, hogy a téglagyártás termelékenységét havonta 45 száza­lékkal fokozzuk. Ezt a teljesítményt megtartjuk az idény végéig. Átint látjuk, — és megerősíti ezt Jasan elv­társ, a téglagyár régi munkása is — a munkások ezt a kötelezettséget tel­jesitik, sőt túlteljesítik. Maga Jasan elvtárs azzal járult hozzá, hogy a kiselejtezett anyagból új keverőgépet állított össze. Igy a munkások nemcsak fokozott lendület­tel, hanem újítójavaslatok segítségé­vel is teljesítik vállalt kötelezettségei­ket, Tasko Béla, Érsekújvár. Lassan közeledik a Béke Védői vl­lágbizottsága kongresszusának nap­ja. Erre a kongresszusra üzemünk szép békekötelezettségeket vállalt, amelyet Široký elvtársnak is beje­lentett Hogy betartsuk adott szavun­kat, állandóan ellenőrizzük a köte­lezettségek teljesítését. Megrendez­tük az élmunkások, újitók, mesterek, párt, szakszervezeti és ifjúsági funk­cionáriusok aktíváját, amelyen ha­tározatot hoztunk: Hogy adott szavunk értelmében csökkentsük a hiányzásokat és az üzemi hullámzást (ami eddig nem igen sikerült), minden központunk­ban bizottságokat alapítunk. Azon osztályoknak, amelyeken az összes munkások versenyben állnak, telje­sen ki kell kiiszöbölniök a megoko­latlan hiányzást hogy vállalt köte­lezettségük szerint élmühelyekké vál­hassanak. Fontolóra vettük az ellentervezés­ben mutatkozó hiányokat és megál­lapítottuk hogy a dolgozók gyökere alkalmazottaink politikai és szakkép­zettségi színvonalában van. Hogy ezt a színvonalat emeljük, politikai, gazdasági és szakiskolázást rende­zünk az összes alkalmazottak részé­re. Ezeket az iskolákat a munkások lakóhelyén állítjuk fel, hogy a vidék­ről bejáró alakalmazottak is résztve­hessenek rajtuk. Az 1951 évi ellentervezéssel nyert összes kedvező tapasztalatokat fel­használjuk már ez év utolsó negyed­évében is. Elfogadjuk Podbrezová felhívását az újító hónap megtartására és min­dent megteszünk, hogy a legnagyobb számú újító javaslatot é jük el. A felsorolt határozati pontokat az egyes műhelyek külön-külön kidol­gozzák. Hisszük, hogy teljesítjük a béke kötelezettségvállalások minden pont­ját, mert be akarjuk bizonyítani, hogy munkávaj harcólunk a békéért. Bulko István, Skoda művek, Dubnica. IGY BESZÉLNEK A FÖLDMŰVESEK! Mint a világ többi haladószellemü emberei, mi, a verebélyi járásban lé­vő Pany község földművesei, azzal a felhívással fordulunk az imperia­lista gyilkosokhoz, hogy azonnal vál­toztassák meg politikájukat, mert számításukkal zsákutcába jutnak, láthatják, hogy az egész világ elle­nük van. A mi kis falunkban mi is megmutattuk békeakaratunkat és gyűjtést rendeztünk a koreai gyer­mekek javára. Az emberek igyekez­tek a lehető legtöbbet adni. Egyesek mondták: „Rozsot nem adok, búzát azonban igen, akár a saját tartalé­komból. Még pénzt is adok vala­mennyit." Igy a gyűjtés, amely csak 3 óra hosszat tartott a 700 lakosú községben, csaknem 6 ezer korona készpénzt és kb. 20 mázsa gabonát eredményezett. Azt mondták az aján­dékozók:' „Adunk akkor is, ha ma­gunkat rövidítjük meg vele. Hiszen nálunk van szabad kenyér, vehetünk amennyit csak akarunk. Segítenünk kell azokon, akiknek nincsen lehető­ségük, sem idejük földjüket ősszel bevetni és biztosítani a kenyerüket. Ha az utolsó karéj kenyerünket kellene velük megosztanunk, akkor is odaadnánk." Mi, panyiak, a saját börünkön érez­tük a háború borzalmait. Szomorú tapasztalatokat szereztünk. Az én férjemet például álmából hurcolták el búcsú nélkül és örökre. És sok hasonló esetnek voltunk tanúi. Mi lehet hát ott, abban a szerencsétlen Koreában, hiszen Amerika minden gyilkos eszközzel pusztítja azt a né­pet, amely még csak most kezdte volna el hazája felépítését. Mi Csehszlovákiában nem fogunk éhezni, bár ellenségeink akadályozni igyekeztek termelésünket. Ezek a gazemberek azonban elhullanak a sorainkból, mert ha a kis- és közép­parasztok mind áttérnek a közös gaz­dálkodásra. akkor teljesen letörik a falusi reakció. Minden falusi dolgo­zó s meggyőződéses harcos az EFSz­be tartozik és ott fog dolgozni. Nem tartoznak már közénk a dagadtra hi­zott volt bankárok, nagybirtokosok, grófi sarjak és ennek a letűnt világ­nak a maradványaira, sincs szüksé­günk szövetkezeteinkben. Azok, akik elmentek Amerikába és ott a béke szájhős ellenségei let­tek, bizonyára nem érezték a hábo­rút saját testükön. Az ilyenek a múltban csak távolról „szemlélték" a háborút. Az ilyenek beszédére nem adunk. Engedjék nekünk békében fel­építeni gyönyörű jövőnket, a munká­sok és parasztok államát, Meneslk G., földművesasszony, Pany. Ďuriš miniszter a gy őzt es EFSz-ekhez Végezzétek feladataitokat továbbra is felelősségiek tudatában A prágai Slovansky dómban az 1950-es év aratási versenyének győz­tes EFSz-eit Duríš elvtárs, földmüve­lésügyi miniszter tüntette ki. Ďuriš miniszter beszédében, amelyet a ki­tüntetett földműves szövetkezetek képviselőihez intézett, hangsúlyozta az idei aratási munkák eredményes­ségét, a szövetkezetek közötti ver­seny nagy jelentőségét. Majd beszé­dének további részében az állami tervhivatalnak legutóbbi jelentésére utalva, megállapította, hogy a mező­gazdasági tervteljesítést földműve­seink sikeresen hajtják nagyjából végre. A hektárhozamok emelkedése, a gyorsan végrehajtott gabonafelvá­sárlás, a burgonya- és a cukorrépa­termés kiváló eredményei a tervet nemcsak hogy teljesítik, hanem nagymértékben túl is teljesítik. — Mindez azonban — hangsúlyoz­ta beszédében Duríš elvtárs — nem ad lehetőséget arra, hogy az eredmé­nyekkel megelégedettek legyünk, mert azokon még nagyon sokat kell javítanunk. Maga Klement Gottwald, köztársaságunk elnöke, hangsúlyoz­ta legutóbbi beszédében, hogy a ba­ráti, türelmes tneggyözés módszere az egyedüli helyes út, amelyen ke­resztül földműveseinket a közös szö­vetkezeti gazdálkodás céljainak meg kell nyerni. Minden eltérés ettől az alapelvtől helytelen, sőt rossz eszköz lenne, vagyis pontosabban minden egyes el­térés ezektől az alapelvektől azt jelen­tené, hogy egyenesen fékezzük, meg­károsítjuk a fejlődést. Elvtársak és elvtársnők, azért ismételem köztársa­sági elnökünknek szavait, mert megfe­ledkezni erről az igazságról egyet je­lentene az EFSz-ek érdekében kifej­tett törekvéseink meggyőngítéséve!, pedig ezeket a magasabb termelés kifejlesztése érdekében épp erősíte­nünk kell. És ezért megnyugtathatom a boliuslavici földműveseket, akik ar­ról írtak nekem, hogy állítólag az ő akaratuk ellenére akarják a tagosítást a községben végrehajtani, kivizsgáljuk ezt az esetet, mert- tagosítani a földet, a földet közösen és jobban megművel­ni az egyúttal azt jelenti, hogy egye­síteni akarják az embereket közös jó­akaratban, hogy magasabb termésered­ményeket érhessenek el. A meggyő­zés munkája alapvető kelléke a jó munkának, a gazdag, magasabbrendü termésnek. Ďuriš miniszter ezek után a föld­müvesszövetkezetek téli munkájá­val foglalkozott felhívta a szövetke­zeti tagok figyelmét arra, hogy a téli hónapokban a szövetkezeti épü­letek helyreállítására, megjavításá­ra kell a főhangsúlyt fektetni, majd beszédét ezekkel a szavakkai fejez­te be: — A Szovjetúmó kormányának ha­tározata a gigantikus építkezésekről igazloják, mit ad a szocializmus a mezőgazdaságnak a parasztoknak és azok családjának. Ti elvtársak az Egységes Földműves Szövetkezetek­ben végzett munkátokkal hivatva vagytok arra, hogy a munkásosztály hü segítségével kiépítsétek nálunk is a szocialista mezőgazdaságot. Nagy és tiszteletreméltó feladat ez. Éppen azért ma, amikor megköszön­jük nektek az első szép eredménye­ket, amelyeket felmutattatok ezen az úton, arra kérünk, hogy ezen fel­adataitokat továbbra is felelősség­tek tudatában, a szocializmus építése és a béke biztosítása érdekében vé­gezzétek. Amidőn tervünk teljesítéséről beszé­lünk, ez azt is jelenti, hogy ma job­ban és vidámabban élünk. Számokról beszélünk és a számok mögött új üze­mek sorát látjuk felépülni, amelyek alapjában megváltoztatják Szlovákia arculatát. A számokban látjuk mun­kásaink, kis- és középparasztjaink be­csületes munkáját, látjuk a jobban és gazdagabban megterített asztalokat, a több ruhát és cipőt, egyszóval a telje­sebb és gazdagabb életet. Az 1950. évben kormányunk már háromszor csökkentette a piaci termé­kek árát és lényegesen kibővítette a szabadpiac hálózatát. Az árak csök­kentésével és a szabadpiac kibővítésé­vel fizeti vissza kormányunk dolgo­zóink erőfeszítéseit. Ezzel viszonozza azt, hogy a munkások az üzemekben jobb munkamegszervezéssel, újító Ja­vaslatokkal és új munkamódszerek ér­vényesítésével emelik a munka terme­lékenységét és csökkentik a termelést költségeket. Kormányunk ezzel viszo- ' nozza továbbá azt, hogy a kis- és középföldmüvesek az idei békearatás folyamán az Egységes Földműves Szö­vetkezetek keretében már nagyrész­ben áttértek a közös munkákra s a közös gazdálkodásra, hogy a termény­hozamok fokozásával és az állatte­nyésztés fejlesztésével biztosítsák nemzetünk élelmezését. A trnavai Kovosmaltban az elvtársak helyesen fogták fel a terv teljesítése és életszínvonalunk javulása közötti kapcsolatot, amidőn a villámtárgyalá­son, amelyen a normák megszilárdítá­sát propagálták, egy munkást rajzol­tak meg, aki megfojtja az eddigi nor­mát és magasabb normát tűz ki és a munkás alakja mellé államosított ke­reskedelmünk egy alkalmazottját raj­zolták meg, aki a kirakatban megfojt­ja az áruk eddigi árait és azokat ala­csonyabbakkal helyettesíti. Így tekintsünk a tervfeljesítés hiva­talos számadataira és ezek a számada­tok mindjárt közelebbiek, közvetle­nebbek lesznek számunkra és ha olyan számadatokról van szó, amelyek a terv túlteljesítését jelzik, kedvesebbek is lesznek számunkra. Mit mondanak az 1950-es év első félévének tervteljesítéséről szóló számadatok Szlovákiában? Ezek a számadatok mindenekelőtt további si­kerekről beszélnek, amelyeket Szlová­kia iparosításában értünk el. Szlovákia iparosítását új üzemek építése, minde­nekelőtt a nehéz gépipari üzemek épí­tése jelenti. Ezt jelenti továbbá ipa­runk állandóan fokozódó igényeinek megfelelő szénellátás, ezt jelenti ipa­runk energiával való ellátásának bizto­sítása. 1950 első félévében a nehéz gépipar a tervet 101.2 százalékban tel­jesítette, ami a nehéz gépipar terme­lésének lényeges megnövekedését te­kintetbe véve a mult évi termeléssel szemben értékes sikert jelent. Kívána­tos azonban, hogy a nehéz gépipar a CsKP Központi Bizottsága februári ülésének és az SzKP IX. kongresszusa határozatának értelmében még jobban túlhaladja a tervet, annál is inkább, mert ez iparág feladatai a jövő évben még jobban megnövekednek. Az el­lentervezés eddigi folyamata a nehéz gépipari üzemekben arról tanúskodik, hogy a dolgozók a normák megszilár­dításával és azok felülvizsgálásával, az élmunkás és újítómozgalom kiter­jesztésével felkészülnek arra, hogy nagyobb nehézségek nélkül már a jö­vő év elején teljesíthessék a gottwald! ötéves terv harmadik évének fokozott feladatait. A termelési terv teljesítésében érté­kes sikereket értek el szén- és fém­bányáink ís, amelyek az 1950. év első félévében a tervet 100.2 százalékban teljesítették. Bányászaink munkáját karvini beszédeikben méltatták Gott­wald elvtárs köztársasági elnök és Zápotocký elvtárs kormány­elnök is. Zápotocký elvtárs azonban bányászainkhoz bíráló szavakat is in­tézett. különösen a bányászmunka termelékenységével kapcsolatban. Zá­potocký elvtárs a következőket mon­dotta: „Jóllehet teljesítjük a terveket és ellenterveket, az egyénenkénti átla­gos teljesítmények alacsonyabbak és ezzel csökkent a termelékenység is." Tehát a magasabb munkatermelékeny­ségért vívott harc a bányászatban bá­nyászaink legközelebbi feladata. Jóllehet az energetikai szektor az 1950-es év első félévének tervét 100.7 százalékban teljesítette, a terv teljesí­tésének egyenetlensége és különösen ez év második negyedévi tervének nemteljesitése sok zavart okozott üze­meink működésében. A vízierőmüvek és villamosművek tervezett építése a jövőben kiküszöböli a zavarokat az áramszolgáltatásban, amelyet különö­sen a folyók alacsony vízállása oko­zott. Sikeresen működtek az év első fél­évében a nehézipar többi ágazatai is, különösen a könnyű fémipar, amely a tervet 107.6 százalékban teljesítette. Az építkezési anyagok és a keramika! ipar azonban elmaradt, küönösen a téglagyártás, amelynek tervét ez év június végéig csak 90.9 százalékban teljesítették. A könnyűipar valamennyi ágazatá­ban az ezévi első félév tervét nem­csak hogy teljesítették, hanem túl is teljesítették. A terv teljesítésének és túlteljesítésének kérdése a könnyű­iparban kell, hogy mindenekelőtt a munkatermelékenység emelésének kér­dése legyen, annál is inkább, mert időszerű szakkáderek bizonyos számá­nak áthelyezése a könnyűiparból a nehézipar főágazataiba, különösen a nehéz gépiparba. Az a tény, hogy pl. a textiliparban a munkatermelékeny­ség tervét nem teljesítették és az 1950. évi első negyedévével összeha­sonlítva a termelés értéke egy alkal­mazottra számítva csökkent, arról ta­núskodik, hogy ebben az ágazatban a terv teljesítésének kérdését még min­dig nem oldották meg a munkaterme­lékenység fokozásával. A textiliparban a még mindig aránytalan hullámzás és az új, bedolgozatlan erők felvétele fé­kezi a munkatermelékenység kifejlő­dését. A hatvan lakásegység, amelyet árammódszerrel építettek Nováky­ban, arról tanúskodik, hogy az épít­kezési iparban mindinkább kezdik érvényesíteni az új munkamódsze­reket. Hasonlóképpen kedvező befo­lyással van a munka termelékeny­ségére az építkezésben az állami munkakatalógus és az országos nor­mák bevezetése. Az építkezésben azonban elmarad' a terv tárgyi telje­sítése, főleg azért, mert megnöve­kedtek a termelési költségek. A ter­melési költségeknek ezt a megnöve­kedését az építkezési munkák meg­szervezésének fogyatékosságai okoz­zák és az építkezések elégtelen ellen­őrzése. Az építkezések pártbeli és szakszervezeti dolgozói politikai ak­tivitásának fokozása nagymértékben hozzájárult e fogyatékosságok kikü­szöböléséhez. Hasonlóképpen súlyoa fogyatékosságot jelent az építkezés­ben az építkezési gépek kapacitásá­nak tökéletlen kihasználása, min­denekelőtt az, hogy a gépek túlnyo­mórészt csak egy váltásban dolgoz­nak, valamint az a tény, hogy az építkezési gépek sérült alkatrészei­nek megjavítása nem történik elég­gé gyorsan. Az ipar általában, kivéve az élel­mezési ipart, az 1950-es év első fél­évében a tervet 101.2 százalékban tel­jesítette, holott az 1949-es év első félévével összehasonlítva az ipari ter­melés 18.6 százalékkal megnöveke­dett. Ezt a sikert mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom állandóan mind jobban terjed és ki­mélyül. Ehhez nagymértékben hoz­zájárul a legjobb műhely, a legjobb osztály s a legjobb egyén címéért fo­lyó verseny, amelyet az SzKP IX. kongresszusára fejlesztettek ki. A munkaversenyben a legtöbben a fém­feldolgozó és gépüzemekböl vesznek részt (93.7 százalék). Közülük néme­lyek — mint a pov. bystricai Kle­ment Gottwald üzem, a trnavai Ko­vosmalt, a filakovoi és a petržalkai Kovosmalt, a bratisiavai Finomme­chanika — már elnyerték az élmun­kásüzem megtisztelő cimét. Sikerrel fejlődik az újítómozgalom is. Az 1950-es évek második negyed­évében beadott 2400 újítójavaslat közül eddig 1189-et valósítottak meg. 1950 második félévében üzemeink a Béke Hívei világkongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek jegyében indulnak Számos üzem kü­lönösen a nehéz gépipari üzemek, a dubnicai Skoda üzemek kezdeménye­zésére a gottwladi ötéves terv második évének idöelötti befejezését tűzte ki. Ezen üzemek kötelezettség­vállalásait a munkások egyéni köte­lezettségvállalásainak ezrei támaszt­ják alá. akik fokozott munkaeröfe­szítéssel nyilvánítják szilárd akara­tukat, amellyel a világbéke megvédé­séhez akarnak hozzájárulni. Üze­meink dolgozói valóra váltják Gott­wald elvtárs köztársasági elnökünk szavait, amelyeket a karvini bányász­napon mondott: »Nem engedhetünk és nem szabad engednünk, ha azt akarjuk, hogy népünk életszínvona­la állandóan emelkedjék. Nem enged­hetünk és nem szabad engednünk, ha meg akarjuk sokszoroznia a világ békeerőit s ha új csapásokat akarunk mérni a háborús uszitókra. Munka­kötelezettségvállalásaink tehát nem­csak magunk számára, népünk szá­mára vállalt kötelezetségek, hanem ezeket a kötelezettségeket Korea hős népének és a világ valamennyi békeharcosának érdekében vállaljuk. És ez azt jelenti, hogy a mi felada­tunk az, hogy a termelést továbbra is fokozzuk, bátrabban tovább fej­lesszük a szocialista munkaversenyt és az élmunkásmozgalmat és tovább tökéletesítsük a munkamódszereket*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom