Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-02 / 202. szám, szombat

t -Í UJSZG A Nemzetközi Diákszövetség II. kongresszusának eredménye VADIRAT AZ IMPERIALISTÁK ELLEI 1950 szeptember 2 - U J sin —

L A bányászok tapasztalataikról beszélnek ni. Jenkins, Henderson, West angol, skót és északamerikai provokátorok hiába próbálkoztak megtörni a kongresszuson a túlsúlyban lévő békeerőket s hiába fenyegetőztek azzal, hogy külön nyugati diáktömböl létesítenek, — ez nem sikerül, semmit sem tudtak elérni, mert a népekből a béke utáni vágyat soha többé nem lehet kiirtani. Amikor a gyarmati népek kiküldöttei vagy pedig a kapitalista orszáSeljepin elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője. gok fiai keserves életükről, a hazájukban mind nagyobb méretet öltő fasizmusról s az állandóan fokozódó ellenállási mozgalmukról számoltak be, hiába ásítoztak, szundítottak, vagy mosolyogtak a hidegvérű jenkik, — csak azt bizonyították ezzel a tettetett közönyükkel, hogy imperialista gazdáik parancsait teljesítik. — Béke vagy háború? S a népek döntenek. Szabadság, béke és demokrácia után vágyódnak. A nyugati provokatőröknek méltón felelt az angol gyarmaton lakó afrikai néger diák, amikor a következőket mondotta: '— Egyik félnek sincs monopóliuma a békére. Ha az egyik fél többségben van, ez világosan igazolja az odatartozó népek törekvésének helyes voltát. A gyarmati népek sínylették meg a legjobban az imperialista elnyomatást. Erős gazdasági 4és kultúrális elnyomatásban éltek eddig. Az imperialisták a demokráciával és a népeket öntudatosító elvek hirdetésével csak álcázták bűnös politikájukat. Azonban jnár a gyarmati népeknek is felnyílt a szemük s ök is támadásba mennek át elnyomóik ellen. Kína, Vietnam, Korea, ; Burma, Indonézia népeinek győztes harcai megpecsételik a kapitalista rendszer elhalását. Az elnyomott népek lázonganak és helyesen állapította meg a kongresszuson is Dr. Dubols neves néger történész a következőket: — Szüntessétek meg a gyarmatokat a maguk nyomorúságával és betegségeivel, küszöböljétek itt ki a demokrácia fogyatékosságait, tegyétek félre azt a gazdasági rendszert, melyet az idegen elnyomók javára szervezték meg.. Töröljétek el a gyarmatokat s ezáltal megszüntetitek a háború örök előidézőit. D'Arboussier, az afrikai nép franciaországi képviselője kijelentette: — Népüpk a franciák és az egész világ előtt megmutatta, hogy nem vagyunk a vadak országa, hanem olyan nemzet, mely sokat tud adni az emberiségnek. Hiába küldik az imperialisták a háborút előkészítő tábornokaikat és katonai ellenőreiket az európai országokba, mindenütt nagy ellenszenvvel fogadjál? őket. Az olasz Enzo Modica népének harcos tüntetéséről számolt be, amikor Jacobsen amerikai katonai ellenőr „meglátogatta" Olaszországot. A holland Clara de Jong arról beszélt, hogyan fogadták hazájában Montgomery tábornokot. Reggel a tábornok érkezése előtt Amsterdam utcáit száz és száz felirat lepte el: „Monty go home, \vo want ne war!" (Menj haza Monty, nem akarunk háborút!) A várt nagy ováció helyett a tábornok szivébe bizonyára nyílvesszőként hatoltak ezek a szavak. A kongresszuson a vasegységbe tömörült népek kiküldöttei vádiratjukat olvasták fel az imperialisták ellen. Constantin Coudsi Szíria kiküldöttje így beszélt: — Amit nálunk az imperialisták tesznek, az a katonai támaszpontok létesítését és földünk természeti kincseinek kirablását szolgálja. Hazánkban vasútvonalakat csak azért építenek, hogy olajunkat gyorsabban szállíthassák a kikötőkbe. Az imperialisták ki akarják terjeszteni hatalmukat az egész világra és ezért kell annyi anyának, gyermeknek, férfinak meghalnia. Az angol, francia és amerikai imperialisták a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni háborút akarják hazánkban is előkészíteni. De népünk éber! Tiltakozását fejezi ki az imperialistáknak jogtalan közbelépése ellen. Tiltakoztunk az amerikaiaknak koreai agressziója ellen. Ezekre a tüntetésekre bábkormányunk azzal felelt, hogy növelte a terrort. Legutóbb e miatt 150 embert börtönöztek be. Azokat a diákokat pedig, akik szolidaritásukat fejezték ki sztrájkoló textilmunkásainkkal, kizárták az iskolákból. Az emberiség békéjéért és boldog együttéléséért csak a Szovjetúnió vezette béketábor küzd. Majd O'Higins ír kiküldött vádolt. — Az angol imperializmust mi éreztük először. Bennünket, akik harcoltunk ellenük, banditáknak és terroristáknak neveztek. Egyek vagyunk küzdelmünkben Korea, Vietnam, a maláji szigetek népével, akik nemzeteik függetlenségéért harcolnak. Az angolok elnyomtak bennünket. Nálunk a mezőgazdasági termelést emelik az ipar rovására, hogy munkaerőket szerezhessenek a maguk gyárai számára. Nálunk a legnagyobb a gyermekhalandóság és a tbc-sek száma. Angol, amerikai könyvekkel, filmekkel, ^újságokkal árasztják el az országot s így fojtják meg nemzeti kultúránk fejlődését. — Éljen a béke! El az imperialistákkal! — felkiáltásokkal, felállva, ütemes tapssal üdvözölték a harcos ír ifjút. Zúgott az egész terem, békét és szabadságot követelt mindenki. Csak az angolok, skótok maradtak ülve. Mit nekik a béke? Az egyikük gúnyosan Faruk Portu. mosolygott, a másik fészkelődött s volt olyan is köztük, aki lehajtott fejjel gubbasztott. Bizony súlyosak a vádak! — Kína, Korea, Vietnam, népei arra tanítanak bennünket és minden gyarmati népet, — mondja Faruk Portu Iráni kiküldött, — hogyan kell megszabadulnunk, az imperialista élősdiektől. Arra tanítanak bennünket ezek a népék, hogy a mi harcunknak is forradalmi harcnak kell lennie, melyben a munkásosztály vezetésével- egységbe kel|#tömörítenünk egész népünket. A bűnös fasiszta elnyomás ellen mi Is kiélezzük a harcot, ha gyilkolnak és börtönbe is vetnek e miatt benniiket. Iránban ma több, mint 20 ezer szabadságharcos sínylődik börtönben. Tudjuk, hogy küzdelmünkben nem vagyunk egyedül, mögöttünk sorakozik fel a demokratikus világ hatalmas tábora, melynek élén a Szovjetúnió és a nagy Sztálin áll. — A francia imperializmus már 70 éve elnyomja Tunisz népét. Az ország természeti kincseit a francia nagyvállalatok bitorolják s most az ö elnyomóiknak, az amerikaiaknak kénytelenek átadni a mi olajforrásainkat, — mondja Harmel tuniszi kiküldőt!. Majd így folytatja: Népünk elszántan küzd a gyarmatosítók ellen s meghiusítja az imperialisták háborús céljait. Népi mozgalmunk fokozódik, de egyúttal a francia imperialisták is fokozzák elnyomásunkat. Sfaxában, Potinvilleben a munkások vére folyik. Börtönbe vetik a hazafiakat, a béke harcosait. Most meg olyan törvényt készítenek elő, melynek alapján minden tuniszi polgárt öt évre ítélhetnek 'el, ^eľješíti-e feladatát a fleumi üzemi taaáašL ? Ahol a vaskőt először hányóra döntik és csak később rakják lei a sodronypályára Szeptember 10-e a bányászok, nagy ünnepe. Ezen a napon a legmegbecsültebb foglalkozás hősei visszatekintenek egy év[ munkájukra és újabb kötelezettségeket vállalnak a szocializmus építésében. Egy nap. pal a Bányásznap előtt kerül kifiz etésre a „hűségpótlék", amely az egész évi megfeszített, fegyelmezett és példás munka jutalma. A bányászok állandóan erről a kérdésről beszélgetnek és tudják azt, hogy a kormány intézkedése életszínvonaluk javítását jelenti, azt, hogy a föld alatt dolgozók a szocializmus építésének legnehezebb munkáját végző káderei megkaipják egész évi munkájuk méltó jutalmát. Egyúttal bányászaink beszélnek arról is, hogy a felülről jövő intézkedések mind igazságosak, jók, és a nép érdekeit védik. Constantin Coudsi. ha hazájának függetlenségét követelné. Már nyugaton, Latinamerjkában ts „osztályokból" kezdenek beszélni, az életviszonyok kényszerítik erre őket. Látják, hogy ki, miből és hogyan él jól, — és keresik az okokat, hogy náluk miért nagy a nélkülözés, nyomor és elmaradottság. S rájönnek arra, mint Jorge Sanchez ecuadori kiküldött mondotta, hogy mindennek az okozója az amerikai demokrácia. ,,Az Egyesült Államok gátolják fejlődésünket. Természeti kincseink ipari fejlődésünk alapjául szolgálhatnának, de az északamVrikai imperialisták nálunk csak a földművelés fejlesztését engedték meg s így vált hazánk is az ő iparuk piacává. Üzemeink 40 százaléka bezárta kapuit. A második világháború után az amerikaiak kiküszöbölték nálunk az angol befolyást s így ők lettek az urak olajmezőink felett is. Ha kereskedni akarunk, csak az amerikaiak közvetítésével tehetjük ezt meg. Népünk harcol a békéért és dolgozóink lelkesedéssel írják alá a stockholmi békehatározatot. Tudatában vagyunk annak, hogy küzdelmünkben mellettfink áll a nagy Szovjetunó s ezért fokozottabb erővel harcolunk a demokratikus rendszerért, hogy keresztülhúzhassuk mi is az imperialisták bűnös számításait. A világ ifjúságának főfeladata, — emelte fel hangját Sanchez, — hogy harcoljon a fasizmusnak bármilyen megnyilvánulása ellen, a nemzetek függetlenségéért. Üj élet, a szocialista világnézet válik fokozatosan úrrá. az egész világon. Az eddig elnyomott népek erői újjáélednek, s dolgozóikat az imperializmus elleni küzdelemre mozgósítják. A proletariátus nemzetköziségét hirdetik s a világ összes dolgozóinak szolidaritásáról beszélnek. A béke táborának milliói állandóan gyarapodnak és erősödnek. „Az angol-amerikaiak földünket könnyeinkkel és vérünkkel ázottá teszik" — mondotta Kicu Anna görög kiküldött. Tapasztalták ezt már más népek is, a gyarmatok kiuzsorázott dolgozói, spanyolok, kínaiak, délamerikaiak, stb. Ennek a világnak véget kell vetni. Ezen a kongresszuson ez ellen a világ ellen szólaltak fel a 72 nemzet kiküldöttei is. Az egyik nyugatafrikai néger egyik beszélgetésünk alkalmával * a következőket mondotta: — A napokban meggyilkolták Belgium Kommunista Pártjának elnökét. Naponta száz és száz békeharcost ölnek meg. Ez az ő demokráciájuk. Ilyenek az imperialisták. Az embert megölhetik, száz embert is meggyilkolhatnak, de az igazságot soha el nem fojthatják! A imperialisták elleni vádírat egyre nagyobb terjedelművé válik. P. B. Ugyanakkor a bányák vezetőségében még mindig igen sok hiba van, igen sok nemtörődömség, tapasztalható, még nem értik meg Zápotoeký elvtárs szállóigévé lett mondiását: minden munkás, minden alkalmazott a saját munkahelyén üzemének gondos gazdája. Igen sok hiba van, amelyet kis jóakarattal helyre lehet hozni és óriási léptekkel lehetne így fokozni a szocialista munkaverseny ütemét, a termelékenységet, az üzemek gazdaságosságát. Fábry Alajos, krasznahorka-váraljai bányász beszéli, hogy az üzemi tanács náluk már csaknem két hónap óta nem mutatkozik a dolgozók előtt. Nem tárgyalják meg ez emberekkel az egyes eseményeket és így elvesztik kapcsolatukat a tömegekkel. Az üzem vezstésébén is bajok vannak. Csicska Mihály bányamester hadilábon áll Szopko Ferenc főfelőrrel. Azzal vádolta meg Szopkót, hogy „összejátszik a munkássággal" és puha normákat ad. — Légből kapott hazugság ez, — mondja Fábry Alajaso, hiszen a máihegyiek nem képesek elérni magasabb átlagteljesítményt, mint 120 százalékot, akármennyire is iparkodnak. Ez annyit jelent hogy a normák nem lehetnek puhák és Szopkó Ferenc az állami bérkatalogus érteimében igazságosan állapítja meg az érckeménységet és az osztályokat. A munkásság kéri ennek a vitának az eldöntését: kinek van igaza, Csiska Mihálynak vagy" Szopkó Ferencnek? ,De nemcsak ez az egyetlen hiba Málhegyen. Az üzemvezetőség nem teremti meg a többtermelés előfeltételeit. A kompresszorok nem bírják ellátni kellő légnyomással a gépeket. Hosszú a vezeték, vékony a cső, a fúrás nehezen megy. A munkásság már hónapok óta javasolja, hogy az Alsó-Antal bányáról vigyenek át egy kompresszort a Felső Antal bányára. Tizenhét gép vár itt a sűrített levegőre. A vezetőség eddig még nem tudta megoldani ezt a nagy problémát, ami tulajdonképpen semmiféle fáradsággal #iem járna. A kompresszorok ügyét Mankó László vájár vetette fel nekünk, akinek szavaihoz most Marfiák János vájár csatlakozik aki a következőket mondja: : , ^^ — Mi 75 méter magasra fűggőlétrán közlekedünk. Ide magunk ' viszszük a szerszámot, faanyagot sínt, és dinamitot Vállon hordjuk a magasba. Szükség volna arra, hogy ezt a 75 métert egy „levegőgép segítségével áthidalhassuk. Ha ezeket az anyagokat és a munkásokat géppel szállítanák, a termelés gyorsabban és könnyebben menne. Miért? Mert mire az ember felér a szerszámmal, addigra a fél munkaereje oda van és csak akkor kezdődik a termelés, a norma teljesítése. Ezt is már hónapokkal ezelőtt kezdtük mozgami, — teszi hozzá Marfiák elvtárs. — de a vezetőség a füle botját sem mozdítja. Az elvtársak állandóan azon törik fejüket hogyan tudnának több termelést elérni, hogyan segíthetnék még jobban vasérccel a gigantikus ütemben épülő népi demokráciát. A Bányásznap is újabb erőfeszítésekre sarkalja őket, de nincsenek meg mindig a lehetőségek, hogy a többtermelést elérhessék. Mankó László meséli hogy az „ereszkében" rossz a levegő. Miért rossz a levegő? Mert nincs az új ventilátor felszerelve. — D-c elvtárs — vágok közbe, — hát lehet, hogy nincs uj ventillátorunk. Tudod mennyire mindenre van szüksége az iparnak? Lehetséges, hogy gyáraink nem tudnak nektek pillanatnyilag új ventilátort adni. Mankó László így felel: Az új ventilátort a csehszlovák munkásosztály elkészítette elküldte nekünk, de egy esztendeje ott fekszik a raktárban és nem szerelik fel. Jó ideig nem tudunk erre válaszolni és megkíséreljük menteni az üzemvezetőséget azzal hogy talán nincsen elég szerelőjük a munka végrehajtósáraMankó László és Mar f Iák János vájárok egy kézlegyintéssel intézik el mentegetésünket és Fábry Alajos megjegyzi: —A szerelő és kovácsmühelyben 9 emberre szaporodott fel a létszám, am,i szükségtelen, mert itt mindig csak 6 ember dolgozott és mégis ellátták a munkát. Elvtársak az üzemvezetőségben! Hát így vigyáztok a dolgozók egészségére? Egy éve ott fekszik már az új ventilátor és a bányászok az ereszkében mégis rossz levegőben dolgoznak? Sokat beszélünk arról, hogyan lehetne még gazdaságosabbá, még olcsóbbá tenni a termelést. Semmiesetre sem úgy, mint ahogy az előbb említett elvtársak beszélték, hogy a sodronypályán 86 csille helyett csak 40—50 fut. Ugyanekkor a. bányából kitermelt vasikőt hányóra döntik (Iialdra), amit még egyszer fel kell szedni és még egyszer fel kell rakni a sodronypálypra. Csak természetes, hogy ez jelentős költségtöbbletet jelent az üzemnek, mit el lehetne kerülni Ez egyébként Dernőre is vonakozik. Szentandrási György és Varga József vájárok a dernői helyzetről beszélnek: — Hogy van az hogy Der nőn a legmegfeszítettebb • munkával sem tudunk annyit keresni mint a többi vasércbányában. Különösen a fiatalok kedvetlenek. A bányameste „úr" vágja a fiatalokat, és, nem fejlődik a munka,verseny. Különben itt nincs is igazi munkaverseny, — mondják az elvtársak, — itt megállapítanak egy bizonyos átlagot és aszerint fizetnek. — Ennél se több, se kevesebb nem lehet. A bányamester „úr" nem ad többet, Hiába teljesít és akar telje- síteni a bányász többet, vagy az érc vastagságához adnak hozzá, vagy a csilleszámból vesznek el. Egy munkahelyen kétféle normát adnak'. Az érc vastagságától és a kihajtott métertől. Ha méterre jobban jön ki, ak- # kor tonnára számítják ki, ha tonnára jönne ki jobban, akkor méterre. Eddig tart az elvtársak elbeszélése. Választ várunk erre, és a helyzet sürgős kivizsgálását és megjavítását várjuk, mert a szocialista munkaverseny első feltétele az, mint ahogyan Slánský elvtárs mondotta, — hogy az embereket a termelésben anyagilag érdekeltté tegyük. A szocialista munkaverseny nem ismer átlag kiszá. mítást. A szocialista munkaversenyben, a szocialista gazdasági versenyben a teljesítmény szerint jutalmazzuk azokat, akik képességük szerint dolgoznak. Igen fontos, hogy ezeket a nehézségeket még a Bányásznap előtt kiküszöböljük, hogy dolgozóink még nagyobb lelkesedéssel és örömmel teljesíthessék fontos kötelességüket a gömöri ércbányákban, a főid méhében. Horváth László. wmtwwwwtMmMtHww udavo nemzeti v/aiiaia« 1639/V