Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-16 / 214. szám, szombat

1950 szeptember 16 UJSZ0 Kecl ves ronoľi... k Tegnap értesültem róla, hogy na­gyon rosszul élek! Magamtól soha nem jöttem volna rá, ha Szidi néni meg nem magyarázza. Szidi néni vala­honnan rokonom és N foglalkozására nézve templom járó. Ez persze csak foglalkozásé, mert ebből megélni nem tud. Szidi néni a rokonokból él s a rokoni ebéd fejében szabadelőadásokat szokott tartani. Fejtegetései az elmúlt harminc év során arról szóltak: mi lesz velem halálom után Ezeket az értekezéseket gyér lelkesedéssel hall­gattam. mivel inkább a közel |övő ér­dekelt. Am az elmúlt öt évben Szidi néni műsora örvendetesen v meg javult. Tavaly például hónapokon keresztül a „jövő héten" bekövetkező világvégé­vel foglalkozott, maid elérkeztünk a tegnapi nagyszabású felvilágosításai­hoz arról, hogyan élek én ma. — Szegénykém, minden reggel ko­rán kell kelned, hogy dolgozni menj. Bezzeg a régi jó világban ... — Dehát azelőtt sem voltam tőke­pénzes, Szidi néni, akkor is csak dol­goznom kellett! — Jó, jó, — mondja, — emlékszem én. néha egész nyáron át azt csináltál, amit akartál, sétáltál a Dunaparton, nem várt a munka, éltél, mint az ég madarai. — Hát ez igaz, ha munka nélkül voltam — és ez nem volt ritka eset — sétálhattam, amennyit akartam és annyit ettem, mint az ég madarai. — De mennyit kell dolgoznod. Te olyan sztahanovista vagy, vagy hogy mondtad. — négyannyit keresel, mint a legtöbb társad, világos, hogy négy­szer annyit kell dolgoznod. Sajnos, néném szellemi képességei nem bírják el a négy gépen való dol­gozás magyarázatát, tehát lemondóan sóhajtok. Szidi néni ezt beleegyezésnek te­kintve, diadalmasan folytatja: — Na, aztán az evés. Csajkából kell enned és azt, amit eléd adnak. Bezzeg azelőtt! — Hát igen — ismerem be bűnbá­nóan — ma például disznópörköltet kellett ennem az üzemi ebédlőben mert azt tettek elém. tegnap pedig ra­kott káposzta volt tejföllel Utána dinnyét! Az viszont igaz, hogy nem csajkából, hanem porcellántányérból ettem .. Bezzeg azelőtt! válogathat­tam, hogy mit egyek abból a 20—30 fillérből, ami az ebédpénzem volt. — No, de aztán — mondja Szidi né­ni. — amikor vége van a munkának, akkor jön a |ava. Te ugye, pártember vagy? Azelőtt a tulajdonos intézett mindent, nektek kutyabajotok sem volt. Most meg? A múltkor is micso­da izgalomban voltál, mert elromlott a géped Bezzeg, a régi jó világban di­rekt örültél az ilyesminek. No és a politika! — Azelőtt még a választással se kellett törődnöd, — nem volt választó­jogod Most meg bent vagy a kerületi tanácsban, vagy m ;ben, hogy még az is a te gondod legyen. — Es mennyit kell tanulnod! NI, most is három könyv van az éjjeli­szekrényeden. Jó, jó, hogy abból egy regény, de mi a csudának neked az a sok olvasás. Nekem beszélhetsz fiam, amit akarsz, tiszta sor, azelőtt jobb dof­god volt. Nem volt gondod a gyárra, nem volt közöd a politikához, nem volt hol tanulnod, sokszor dolgoznod se kellett, arany életed volt. Látom, Szidi néni, a szellemieket nem méltányolja, megpróbálom az anyagiakat: — Na, de Szidi néni, hiszen tudja, húsz évig laktunk egy konyhában Nát nézze meg ezt a lakást — és kö­rülmutatok ... — Ugyan — legyint Szidi néni — ... a lakás. Az a konyha nagyon jó volt. Kicsi volt, keveset kellett takarí­tani, nem sütött be a nap, nem ment tönkre bútor. Mit mondasz? Hogy csak egy vaságy, meg egy asztal volt benne? Annál kevesebbre volt gond Ma é? a legfontosabb: keveset kellett érte fizetned Itt meg nagy a lakbér és még a központ' fűtés, ami árt az egészségnek is, mert elpuhít és egész nap besüt a nap, ami tönkreteszi a bútorokat és vigyázni kell rájuk, mert újak Es az összkomfort! Ott még ve­zeték se volt, nem volt, ami elromol­jon, nem volt villany, nem volt rö­vidzárlat. Hát ez igaz, azelőtt örültem, ha petróleum volt . .. — Szidi néni — lehelem végső két­ségbesésemben — dehát tavaly a ten­ger mellett nyaraltam, idén meg a he­gyekben. — Ugyan — legyint fölényesen, utolérhetetlen bölcseségű néném — mennyit töprengtél, gyötörted magad, hogy hová is menj' hegyre, víz mel­lé, tavasszal, nyáron, ősszel Csupa gond, baj, nekem hiába is beszélsz. Egyet azért nem értek. Mitől lett Szidi néni ilyen lágyszívű velem szem­ben, miért aggasztja ennyire pont most a sorsom? Ezt tiszteletlenül meg is kérdeztem. Mire kiderült, hogy mindezt a drága jó ezredesné asszony­tól tudja, aki nem röstelt szóbaállni vele. egyszerű öregasszonnyal. Es a múltkor meghívta és együtt hallgat­tak a rádióban valami hangot. (Szidi néni szerint az Ür hangját, szerintem Amerika hangját.) Azóta nemcsak a sírontúli tartózkodási helyünkért saj­nál bennünket, szegény tévelygőket, hanem síroninneni életünkért is. Van egy szerény javaslatom Szidi néni, az ezredesné kegyelmesasszony és mindazok számára akik sajnálnak minket: menjenek, cseréljenek valame­lyik amerikai munkanélkülivel, ott még kitapasztalhatják saját - bőrükön a mi régi szép, tudás — politika — és mun­kanélküli életünket. Szabados Éva. FASIZMUS AMERIKÁBAN Ez év elején az amerikai reakció megtette az első lépéseket erőinek egyesítésére a „kommunizmus elleni harc" alapján. A „Ku-Klux-Klan pogromszervezet és bandita társaság megrendezte a floridai Jacksonville­ben „alkotmányozó nagygyűlését" és ugyanakkor Newyorkban kétnapos konferenciára gyűlt össze az „Ameri­kai Légió" és a többi fasiszta szerve­zet. Ennek a konferenciának fő-szere­lői a provokáció mesterei voltak, így Bedell Smith, az USA volt moszkvai nagykövete. Kari Mundt, aki annak idején a hírhedt amerikaellenes tevé­kenységet vizsgáló bizottságot irá­nyította, Mathew Wall, az AFL egyik főkolomposa és méltó munkásáruló partnere, a Carey a CIO-ból. A kon­ferencián azonban lényegében a mo­nopóliumok megbízottai dirigáltak. A konferencia résztvevői közül a legdühödtebben Carey robbant ki, — ez a munkásáruló szakszervezeti vezér, — aki kijelentette, hogy „az elmúlt háborúban azért mentünk együtt a kommunistákkal, hogy a fasiszták el­len harcoljunk. Az új háborúban pe­dig a fasisztákkal fogunk egyesülni, hogy kiirtsuk a kommunistákat" Mundt azt követelte, hogy minden üzemnél, vállalatnál és intézménynél, főiskolán és iskolán alakítsanak spe­ciális szervezetet a haladó munkások, tisztviselők és tanulók kikémlelése céljából. Mindebből látható, hogy a jacksonvillei és newyorki gyülekezet is egy amerikai fasiszta párt megala­kításának előjátéka. A Ku-Klux-Klan, az USA egyik leg­régibb terrorszervezete. Már 85 éve működik. Célja mindig az volt, hogy terrorral akadályozza meg a haladó mozgalmak tevékenységét. A szerve­zetbe tartozó fasiszta bandák kedvelik a különféle parádékat és felvonuláso­kat, amelyekkel a dolgozókat akarják megfélemlíteni. Ezeket a parádékat (Peri meg a kis libák Irta: V. Olga. Nagy bajban volt szegény Peti! Otthon kellett ülni nekil Ügyelni a kis libákra, míg szüle a várost járja. Először még nem volt nagy baj. Árnyékban volt a kis udvar. Ha­nem később jött a hőség s kel­lemetlen lett az őrség! No, de Petinek volt esze! A lom­komra nem volt messze!) Kilopott hát egy esernyőt, a nap ellen cselt ő így szőtt. Beszúrta azt jól a földbe s libák lábát hozzáköt­ve, úgy hevert az ernyő alatt, hogy a naptól védve maradt! Igen ám, de délutánra a fekvést is megútálta. J61 esett voln' egy kis séta, egy kis játék, egy kis — méta! „Jaj, mit tegyek a libákkal?" — törte fejét kínzó vággyal. „Ha nem megyek, az nekem baj, ha megyek — jöhet a karvaly!" Ekkor, mint egy varázsszóra. Bodri tűnt fel az ajtóba'. „Megvan!" — ugrott Peti na­gyot — „Bodri csősszel mentve vagyok!" S Bodri magát bárhogy rázta — ernyőhöz lett kötve lába. S így azután Peti végre bátrccn mehetett a rétre: Ám, de később, jaj, mi történt! Felhő ülte meg a napfényt! És mint a pinty, olyan hamar — ki­tört a nyári zivatar! Hej, megijedt a Bodri eb! Usgyi innen minél messzebb! S úgy megrántotta az ernyőt, hogy a nyél menten kettétört! így azután törött nyéllel nem bírt az ernyő a széllel. Ugy fel­repült, mint a piha — s vele re­pült a sok liba. Mikor aztán megjött szüle, két­felé állt ám a füle! Szeme elé oly kép tárult, hogy szegényke majd elájult! Ugyanis fönt, a kéményen, kislibái sorbán-szépen, ott ültek egy ernyő alatt — s élvezték a csodás nyarat! mindig teljes mértékben támogatják a hatóságok. A Ku-Klux-Klan kezdettől fogva a kapitalisták különös jóindula­tát élvezi. Bőkezűen támogatják ezt a szervezetet A szervezet tevékenysé­gét tekintve kimondottan militarista. Fegyveres osztagainak golyószóróik és könnygázbombáik is vannak. Hogy bandáikat minél gyorsabban át tudják dobni egyik helyről a másikra, jelen­tős autópark és saját táviró-összeköt­tetés áll rendelkezésükre. Ezeknek a tényeknek az ismereté­ben különösen érdekessé válik az ame­rikai szakszervezetek reakcós vezetői­nek álláspontja a Ku-Klux-Klan tekin­tetében. Világosan illusztrálja ezt a viszonyt az a határozat, melyet az Amerikai Munkás Szövetség, az AFL cincinnáti-i kongresszusa hozott. Esze­rint „az AFL sem nem támogathat, sem nem ítélhet el egyetlen szerveze­tet, közösséget vagy társaságot sem, ha csak ez a szervezet nem azzal a céllal alakult, hogy beavatkozzék a bérmunka jogába, lehetőségbe és szabadságába". Az amerikai szakszer­vezetek reakcós vezetősége — a tőke hűséges ügynöksége — lényegében a Ku-Klux-Klan titkos szövetségese. Roosewelt elnök idején törvényben tiltották be a Ku-Klux-Klant, de a' re­akció minden erejével azon volt, hogy megakadályozza a törvény érvé­nyesítését. A szervezet illegalitásba vonult és a második világháború ide­jén minden erejükkel támogatták a német fasiszták Amerikában véghez­vitt diverzáns tevékenységét. A Klan számos megnyilatkozásában megmu­tatta feltétlen németbarátságát és minden úton-módon igyekeztek csök­kenteni Amerika hadikapacitását. Roosewelt halála után a szervezet kimerészkedett az „illegalitásból" bár a betiltást célzó törvény elméletben még a mai napig is életben van. A pogromlovagok nyilt tevékenységének felújítását négerellenes terrorcselekmé­nyek kísérték. A szervezet igyekszik megakadályozni azt, hogy a négerek haladó pártokat támogassanak. A Klan most mindenképpen növelni akarja tagjainak számát. Gyermek­szervezetei is vannak, hogy a gyer­mekeket gyűlölködésre nevelje és már ifjú éveikben rászoktassa őket a banditizmusra. Ma ' már világszerte is­merik a Ku-Klux-Klan terrorisztikus módszereit: az áldozatok agyonlövését, a forró kátrányba taszítását, az akasz­tásokat és máglyára vetést. Ezen a szervezeten kívül az Egye­sült Államokban gombamódra szapo­rodnak a különféle reakciós, fasiszta és pogromszervezetek. E szervezetek és a Ku-Klux-Klan létezése világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok fa­sizálása egyre fokozottabb iramban halad előre. Akinek hatvanöt évet kellett várnia az első üdülésre Először is bocsánatot kérek az al­kalmatlankodásomért, hogy dra^a idődet igénybe veszem, de ugy érzem, hogy hallgatásommal bünt követnék el. Ne haragudjál azért, hogy e pár sorommal egy kissé megkésve em­lékszem meg Kólád, ez nem azért tör­tént, mintha olyan könnyen elfelej­tettem volna Azt a drága szép üdülő­helyet, ahol a Te jóvoltodból oly kel­lemes időt töltöttem. Ez az én szí­vemben felejthetetlen. Bátran mond­hatom, kedves testvér, hatvanöt évet elértem már. de ez a két hét volt életem legboldogabb ideje. Sokszor szemeim könnyeztek a boldogságtól, ha eszembe jutott a mult és rágon­doltam a jelenre. Bemélem, rossz hírt nem hagytam magam után, amit bi­zonyít az, hogy az összes testvérek keresték a társaságomat. Kedves testvér, emlékezzél rám vissza, én vagyok az az öreg asszony, aki Smr­dákyban magyarul mondtam beszé­det. Ha bánat dúlja kebledet Szived sajogva ég, Ne panaszold el senkinek, nehogy gúny tárgya légy. Mosoly lebegjen ajkadon, míg vérzik a szíved, hogy ne lásson át a fátyolon a ldvánesi tömeg. Kedves testvér, sajnos, találkozá­sunk nagyon rövid volt Smrdákyban, de ldvánom, hogy a szeretet tovább­ra is összekössön bennünket. Én tag­ja vagyok a Kommunista Pártnak 1924, a Csehszlovákiai Nőegylet meg­alakulása óta, ügyszintén a Szovjet­barátok Egyesületének és a CSEMA­DOK-nak. Koromhoz képest fáradsá­got nem Ismerve, a munkából min­denütt kiveszem a részemet. Még egyszer hálásan köszönöm az ott töl­tött napokat, amelyeket nekünk, dol­gozó asszonyoknak, a népi demokrá­cia nyújtott. Fülöp Rozália, Perbenyik • Ezt a levelet Baehrata Helena kép­viselődőnek küldte egy magyar dol­gozó nő. Baehrata elvtársnö mély meghatottsággal olvasta e sorokat és újságunkon keresztül üzeni, hogy örömmel látja Fülöp Rozália testvér leveléből, hogy a magyar dolgozó asszonyok is megtalálják hozzá az utat és minden igyekezetével tovább­ra is azon fog dolgozni, hogy a szlo­vák és magyar asszonyok barátságát kimélyítse és megteremtse a baráti közös munka lehetőségeit, mint ahogy ott Smrdákyban megteremtet, te a közös pihenés és munka lehető­ségét. örömmel állapítja meg, hogy a magyar asszonyok is mindig többen kapcsolódnak be a szocializmust épí­tő munkafolyamatba, a közös felada­tok elvégzésére, a békét védő dol­gozók frontján. Figyelemmel kíséri a magyar asszonyok munkáját a szö­vetkezetek kiépítésében a faluban, éppen úgy, mint a termelékenység fokozásában az iparban. Továbbra is sok sikert kíván munkájukhoz. cÁ mezőit Irta: TAKÁCS IMRE* Még egy fogás az ekével Verset is irtom epé-ceŕ, Nótát is írtam, de mintha Szebbet tudna a pacsirta. Egyet fú.nak a tehénkék, Sokat dolgosnak szegénykék, Borját is adnak, de érte Szeretni őket elég-e 1 Egy kis jobb érzés!? Az is jut: Reggei a korpát kiosztjuk, Este a szecskát befalják, Néha a jászolt kinyalják. Na és a traktor dohog már, Kevesebb lesz a dolog már, Lassanként átvált a teher, Valaki távol énekel. Szomszéd a répát csírázza, As és a főidből kirázza. Asszonya ül a kupacnál, A Nap alighogy kukucskál. De már a táj, az csinosabb, Trágyáztam földem zsírosabb, S mire a gyár is hatra fuj, Meglesz a szántás és az uj munkába már csak holnap áll Szép kis fogatkám és a táj Alakján újra alakit, Hizlalva szépít valamit. Még egy fogás az ekével, Verset is írtam, de mézzel, Nótát is írtam, de mintha Ilyet nem tud a pacsirta. * A szerző, aki 24 éves földmű­ves, a budapesti DISz »Felsza­badulás« ifjúsági irodalmi pá­lyázatán első díjat nyert. H Vatikáei a fasizmus hű szövetségese Közismert tény, hogy a Vatikán mi­lyen nagyarányú segítséget nyújtott Mussolini és Hitler fasizmusának. A második világháborúban a hitleri fasizmus erőit, a Szovjet Hadsereg szátzúzta és akkor a Vatikán teljes odaadással az amerikai imperializmus szolgálatába állt. Az amerikai imperia­listák most ismét arra törekszenek, hogy újjáélesszék a fasizmust és e munkájukban hűséges szövetségesre találtak a vatikáni köröknél. Az Egye­sült Államok külügyminisztériuma nemrégiben felszólította a Vatikánt, hogy teljes erejével vegye pártfogá­sába a fasizmust, folytasson propagan­dát a náciszervezetekben, valamint azoknak az áttelepülteknek a csoport­jaiban, akik a fasizmus bukása után a népi demokráciákból nyugatra mene­kültek és akik között ma már úgy is a fasiszták játsszák a vezető szerepet. A katolikus agitátoroknak az a fel­adatuk, — szögezte le az Egyesült Államok külügyminisztériuma. — hogy „világnézetet" adjanak a fasizmusnak, olyan „ideológiát", amely összekötő kapocs lesz a katolicizmus és a fasiz­mus között. A CSEMADOK bratislavai helyi­csoportjának vezetősége felkéri mind­azokat a kultúrtársakat, akik eddig még nem vették át tagkönyvecskéi­ket, hogy jelenjenek meg minél előbb Nádler pénztárnok kultúrtársnál a Vazov-utca 2. sz. alatti kultúrhelység­ben ezek átvétele céljából. Hivatalos órák minden hétfőn és csütörtö': este 19—21 óráig. Az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma felhívásának megfelelően, a Vatikán munkához látott. Többeket kiemelt a fasiszta és háborús bűnösök, a Nyugatra szökött fasiszták közül és ezekből külön tanfolyamokon katolikus lelkészeket és szerzeteseket képez ki. E tények is bizonyítják, hogy a Va­tikán nem maradt hűtlen a fasizmussal kötött szövetségéhez és mint az angol, amerikai imperialisták közvetlen eszkö­ze, egy új háború kirobbantásának ér­dekében, mindenképpen elősegíti a neofasiszta mozgalom kibontakozását. tHM WMWMHWWWHHHMHW tWWWW ödevo "emzeii vaiiaiai 1639/v

Next

/
Oldalképek
Tartalom