Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-14 / 212. szám, csütörtök

1950 szeptember 14 Jltähh ágm Sojtiôgiji mik — US sto A CSEMADOK HÍREI Petőfi-emlékest Rimaszombatban Ä CSEMADOK rimaszombati he­lyicsoportja kultúrprogrammal egy­bekötött taggyűlést rendezett Petőfi Sándor, a nagy magyar Költő halálá­nak 101. éves halála évfordulója al­kalmából. Az ünnepi gyűlést Szlo­vencsák Gyula, a helyiszervezet elnö­ke nyitotta meg, majd Koziner Imre tiszteletbeli elnök mondotta el emlék­beszédét, melyben többek közt meg­állapította, hogy „Petőfi internacio­nalista volt a szó legnemeseab értel­mében, mert saját népének sorsát rtiindig összekapcsolta a világ többi elnyomott, kizsákmányolt és rabszol­gasorsban tartott népének sorsával és szabadságharcával." A beszéd elhangzása után Horváth Hona elszavalta Petőfi Sándornak „A szabadsághoz" című versét, majd Demeter Bálint kerületi CSEMADOK titkár beszélt a CSEMADOK kultúr­szervezet célkitűzéseiről. Tóth Béla, Rimaszombat közkedvelt magyar nó­taénekese nagy tetszést aratva né­hány megzenésített Petőfi-verset énekelt el cigányzene kísérettel, majd Demeter Bálint kerületi titkár záró­szavaival végetért a taggyűlés. Drobka Géza, Rimaszombat. A POZSONYPÜSPÖKI CSEMADOK­CSOPORT TERVEI A JÖVÖBEN Néhány sorral tudomására szeret­ném adni azoknak, akik azt hiszik, hogy a pozsonypüspöki CSEMADOK­csoport működése ellanyhult, hogy a helyicsoportunk igenis él és dolgozik, sőt nagyon komoly munkát folytat. A közelmúltban tartott aratási ün­nepélyre egy CSEMADOK-tagokból álló fiatal csoport brigádmunkával vállalta a zászlótartó állványok be­ásását és az egyik díszkapu elkészí­tését. Az ünnepélyen az iskolásleányok táncszámai, majd • a Szokol-tagok mutatványai után a CSEMADOK mű­sora következett. Az Internacionálé eléneklése utárŕnéhány magyar nép­dallal szerepeltek a kultúrbrigád tag­jai és műsorukat a Munka dalával fejezték be. Legutolsó gyűlésünkön elhatároz­tuk, hogy állandó énekkart alakítunk és a közeljövőben színdarabot adunk elő, amelynek betanulása már folya­matban van. Tervbevettük továbbá egy könyvtár létesítését. Munkánk sikere azonban attól függ, tudunk-e megfelelő helyi­séget szerezni. Reméljük, hogy a ne­hézségek ellenére is a jövőben még szorosabban együtt fogunk működni és sikerre visszük a szocialista kul­túra ügyét. R. •!., Pozsony püspöki LUDAS MATYI FÜLEKEN A CSEMADOK füleki helyicsoport­ja zsúfolásig megtelt kultúrter­mében előadta a „Ludas Matyi ka­landjai" című népszínmüvet. A füle­ki munkásifjak és leányok szorgal­mát és igyekezetét a hálás közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmaz­ta. Mivel a füleki kultúrterem csak 700 ember befogadására alkalmas és az érdeklődés hatalmas volt, még két ízben került színre hasonló nagy si­kerrel a darab. Ez úton mondunk köszönetet a kultúrát pártoló közönségnek és a lelkes szereplöknek, akik egész napi munkájuk után estéiket is eláldoz­ták a szocialista kultúra fejleszté­séért. Külön köszönetet mondunk Fehér László rendező kultúrtársnak, alá a darab sikeres elöadá iához nagyban hozzájárult. A közeljövőben újabb kultúresté­ket pzándékszunk rendezni, hogy a füleki közönség még jobban megis­merhesse az egészséges, szocialista népi kultúrát. Dósa László, FiileU. r A ÍV YAR keresztre] tvény­pályázatának eredménye MEGALAKULT A NÄNAI CŠKMADOK-CSOPORT Hosszantartó, de alapos előkészítés után sor került Nánán is a CSEMA­DOK heiyicsoportjának megalakítá­sára. Az alakuló gyűlésen a község lakóinak apraja-nagyja megjelent, he;,, megismerje a CSJSMAHOK nak, a szocialista kultúra egyik legkivá­lóbb hirdetőjének célkitűzéseit, bé­ke pcsolődjon a szocialista kultúrát elsajátítők állandóan növekvő tábOT ^ rába. Az ünnepi közgyűlést Bábindeli Márton, a CSEMADOK helyicsoport­ja előkészítő bizottságának elnöke nyitotta meg a jelenlevők nagy ér­deklődésének közepette, majd a CSE­MADOK központi titkárságának ki­küldötte, Pathó kultúrtárs ünnepi beszéde következett. Pathó kultúrtárs ismertette a CSEMADOK célkitűzé­seit, majd látva a jelenlévők nagy érdeklődését, annak a reményiek adott kifejezést, hogy a nánai helyi­csoport azok közé a helyicsoportok közé fog tartozni, amelyek mind kul­turális, mind gazdásági téren a szo­cializmus fáradhatatlan építői. A KSS járási titkársága résziről relszólaió Kovács István elvtárs rá­mutatott azokra a szép eredmények­re, amelyeket a Párt a nemzetiségi kérd?? rendezésében elért. A jelen­levők lelkesen ünnepelték a Pártot, valamint Sztálin és Gottwald elvtár­sakat. * Továbbá felszólalt még Verner kultúrtárs, a CSEMADOK király­Ünnepélyes külsőségek közt, a Pénzügyi Megbízotti Hivátal kikül­döttjének ellenőrzése melleit folyt le szeptember 12-én délután lapunk ki­adóhivatalának ezen alkalomra feldíszí­tett helyiségeiben a „NYAR" képes­könyv-keresztrejtvény pályázatának díjsorsolása. Egy üvegtartályban a pályázat minden résztvevőjének nevét és cí­mét tartalmazó tekercsek, egy másik tartályban pedig az ötven díjat jelző ötven tekercs volt elhelyezve. A két tartályból két gyermek egy­idejűleg húzott, ki egy-egy tekercset és az így kihúzott névre az ugyanak­kor kihúzott nyeremény esett. A sor­solás nyomban kihirdetett eredményét izgalmas érdeklődéssel figyelték a jelenlévők. A sorsolás eredménye a következő: Rádiókészüléket nyert: (Tesla „Ta­lismán" 305 U) Melisek Sándor, Bor u Tachova. Kerékpárt, (Mototechna): Haulik Edit. Bratislava, Holubyho 1 b. Tíz darab magyar könyvet: Grems­perger Júlia, Šamorin č. 36. Az ÜJ SZÖ napilap egyévi előfize­tését nyerték: Kocsis Ferenc, Šurany, Pásztor Lýdia, Gelnica, Reisner .lulia. Bratislava, Elek Zoltán, Košice, Siegl Csöpi, Podbrezová, Mészáros Lajos, Neded, Gajdosik Jenő, Levice, Ro­logh Klára, Michalovce, Hencz Mik­lós. Chotín, Márkusz Zoltán, Rim. Sobota, Virág Sarolta, Lučenec, Ben­cze István. Nové Zámky, Bognár Ist­ván, Bratislava, Nagy l ászló, Bušin­ce, Matron Ernő. Bratislava, Bilikrv vá Klára, Trnovec, Hencz Miklós. Chotín. Moyses Atilla, Rožňava, Svantner Bözsike, Opatová, Csenkey Károly, Rastice, Pekarik Helena, Ga­lánta, Jeremiáš Klára, Košice, Gom­A japárt asszonyok és lányok barát- | ságosabbak voltak. Egy délután Pis­tát, mikor hazafelé inent, csinos, mán dufaszemü, virágos kimonóba öltözött lány szólította meg. A lány japánul beszélt. Pista nem értette mit mond. A mandulaszemű lány rámosolygott Pistára és egy cédulát adott át neki. Még mielőtt Pista a cédulát elolvas­hatta volna, a lány eltűnt egy sötét mellékutcában. Pista -elolvasta a cédulát, el tudta olvasni, angol nyelven írták. Ezt ol­vasta: Amerikai katonát Menjetek haza Amerikába. Mi dolgozni akarunk és sza­badon élni. Az amerikai tábornokok a japán bankárokat és nagybirtokosokat támogatják, azokat a japán bankáro­kat és nagybirtokosokat, akik miflket, japán dolgozókat épúgy elnyomnak és kizsákmányolnak, mint titteket elnyom­nak az amerikai trösztvezérek és banká­rok. Menjetek haza és mi, japán dol­gozók. barátai leszünk a dolgozó ame­rikai népnek. Épúgy szeretiük majd a dolgozó amerikaiakat, mint ahogy gyűlöljük a japán bankárokat és tábor­nokokat és gyűlöljük az amerikai im­perializmust, az amerikai tröszl vezére­ket, bankárokat és tábornokokat. Menjetek hjiza, amerikai katonák! Pista most találkozott másodszor az imperializmus szóval. Alegkérdezte a brünni villanyszerelőt, hogy mit jelent ez a szó. Az megvakarta a fejét és ezt felelte: — A legnagyobb disznóságot, amit valaha ember kigondolt! — No, de mégis? A cseh jó másfél órán át magyará­zott Pistának. A cseh villanyszerelő majdnem kizárólag olyan tényekről és jelenségekről beszélt, amelyeket Pista ismert. Tapasztalatból. A magyarázat mégis sok újat adott Pistának. Meg­mutatta neki az értelmetleneknek lát­szó események összefüggését és bi­zalmas értelmét. Pista a beszélgetés után napokon át szótlan volt és elgon­dolkodó. Egy héttel későbben, amikor — legelőször olyan parancsot kapott, hogy egy beteget jelentő, öreg japán munkásnó't vigyen be az í'rszobára, helmeei járási oktatója, tolmácsol­va a keletszlovákiai dolgozók üdvöz­letét es a megalakuló heyicsoport­nak munkájához sok sikert kívánt. Majd sor Kei^ült a hetyicscport ve­zetőségének megválasztásává. A je­lenlévők a jelölőbizottság javaslatát egyhangúlag elfogadták. Ehiŕk Debnárik Jáno.*, alelnök Rozsnjfik Vince, titkár J\Iatyus An­tal, pénztárnok Hegedűs János, kul­túr eif-ľôs Németh András. Vezetősé­gi tagok: Csiszár Vilmos, Nagy Gé­záré, Mészáros Béla, Mactinkovics TMánccr, Jung Irén. V. I. bik Józsefné, Levice, Prochászka La­jos, Érsekújvár, Bajkay. Tihamér, Želiezovce, Bencze István, Nové Zámky. Katzbek Gyula, Ogyalia. Magyar Könyvbárátok Köre egyévi tagsági diját: Rajt Aranka, Senec, Szabó János, Komárno, Balázs Al­fonz, Rožňava, Fekete Mihályné, Kol­lárovo, Hanesz Ilona, Lučenec, Bencze István, Nové Zámky, Kocsis József, Rim. Sobota, Malik Lajosné, Šahy, Bencze István, Nové Zámky, Cseszär István, Párkány. Az ÜJ SZÔ hetilap egyévi előfizeté­sét nyerték: Balázs Alfonz. Rožňava, Hajdú Sándor, Dunaszerdahely, Szabó József, Rim. Sobota, Gombik József­né, Levice, Baráti László, Šahy, Ádám Irén, Rím. Sobota, Stodola .lá­nosné, Šamorin. Veréb István. Kralik, Czinyéry Kálmán, Vieska n. BI., Tö­rök Katalin. Tešedikovo. A nagyszámban beérkezett megfej­tésekre való tekintettel a kitűzött 50 nyereményen kívül további vigasz­dijat (Népnaptár 1951 sorsoltunk ki a megfejtők között: (Jlrich Irén, Somorja, Koleta József, Veliká n. Iplom, Cirok Mária, Ko­márno, Mészáros Sándor, Kollárovo, Brack Károly. Zfatná n. O., Csisztkó Pál, Košice. Angyal László, Radzov­ce, Bencze István, Nové Zámky. Ka­kaš Gyula, Turč. Sv. Martin, Kocsis Károjy, Komárno, Gabonáš Tibor, Rim. Sobota, Bódi Sándor, Opatová, Elek Lajos, Hurbanovo, Majtán Ist­vánná, Bratislava, Mészáros Sándorné, Kollárovo, Bencze István, Nové Zám­ky, Wolfinan Ilona, Nitra, ^Neumann Éva. Zlatná n. O., Bencze István No­vé Zámky, Gombík Józsefné, Levice. Legközelebbi kere'sztreitvénv-pá­iyázatunkat az „ÖSZ" című képes­könyvünkben tesszük közzé. megbotoztatni, Pista megtagadta az 1 engedelmességet. Letartóztatták. Az amerikai bíróság lázadásért hat I évi fegyházra ítélte. A hat évből hár­mat töltött el Pista egy Japánban lévő hatalmas amerikai katonai fegyházban, ahol főleg japán munkásokat őriztek. De volt ott német munkás és olasz paraszt is és volt ott cseh, román, len­gyel. bolgár és szerb botcsinálta vi­lágjáró is. Sok-sok ezer szegény em­bert őriztek ebben a fegyházban, ame­lyet lakói „halálgyárnak" neveztek. A fegyházat amerikai tisztek pa­rancsnoksága alatt álló, japán rendőr­ség őrizte. Volt japán tisztek és al­tisztek. A fegyencekkel nagyon ke­gyetlenül bántak. Éheztették őket. A legkisebb fegyelemsértésért botbiinte­tés járt. A fegyház parancsnoka, egy rőthajú, hatalmas termetű, amerikai őrnagy gyűlölte a fegyenceket. Ha egy fegyencet a cellából átköltöztet­tek a fegyház temetőjébe, az őrnagy boldogan dörzsölte kezét: — Amerika megmenti az emberisé­get! — mondotta ilyenkor büszkén. A fegyencek köziil többen az ame­rikai titkos rendőrség szolgálatában állottak. Ezért az amerikai parancs­nokság azt hitte, hogy mindent tud foglyairól. Tévedett. Nem tudta meg­állapítani, hogy kik hozzák be a fegy­házba és hogyan, azokat a japán- és­angolnyelvű röpcédulákat és brosú­rákat. amelyeket japán kommunisták küldöttek a fegyenceknek és amelyei; kézről-kézre jártak. És azt sem tud­ták meg a parancsnokságon, hogy a fegyencek között majdnem rendszeres oktató munka folyik. Az előadók — éjszakánként — suttogva magyarázták hallgatóiknak, hogy mi az imperializ­mus és hog,; miképpen kell harcolni Ha az ember az ipolysági járásban lévő Kistúrra megy, akkor egy szép pdrk és egy kastély ötlik a szemé­be. A kastély és a park a SpmOgyi méltóságos úré volt, azonban ma már a kastély, meg a hozzá tartozó hatal­mas birtok is a népi demokrácia jó­voltából a dolgozó népé lett. Persze, mindez nem igen fér bele Somogyi úr szűk fejébe. Folyton csak a letűnt idők járnak az eszében, amikor még minden az övé volt, a népé meg csak a munka, meg a nyomorúság. .42­elött Somogyi méltóságos úr nemcsak, hogy kizsákmányolta a munkásokat, hanem gondoskodott ideológiai neve­lésükről is. Amíg az öreg méltóságos úr a megállapított silány munkabér­nél is jóval kevesebbet fizetett a mun­kásoknak, addig ai ugyancsak mél­tóságos leánya a burzsoázia kulturá­lis érdekeit biztosította a népnél. A volt KALOT reakciós legényegyleten és az ugyancsak reakciós KALÁSz leányegyleten keresztül érvényesítet­te hatdlmi befolyását kulturális té­ren a nép között. Az előadásra en­gedélyezett színdarabokat is saját ke­zével cenzúrázta át, hogy azok meg­felelnek-e személyes érdekeinek és csajt azután engedte őket előadni az akkor még rossz állapotban lévő köz­ségi színpadon. Hittanversenyeket is szokott rendezni a méltóságos kis­asszony, mert azt tartotta, hogy a hit is az ő érdekeit védi. Ma már azonban más világ van. Kistúron is megalakult a CSEMA­DOK• Somogyi őméltóságáék dühöd­ten nézik a demokratikus kultúra fej­lődését és mindent elkövetnek meg­akadályozására. Pl. a CSEMADOK helyicsoport tagjai elsőknek írták alá a koreai háború elleni tiltakozást. A tiltakozás szövege az aláírásokkal együtt az Uj Szó ezévi június 15-i számában meg is jelent. Somogyi méltóságos kisasszony ezen nagyon feldühödött és azt mondotta, hogy tu­domása szerint ő még mindig a KA LOT és a KALÁSz vezetője, mert ezekről a funkciókról még nem mon­dott le s a véleménye szerint a tud­ta és beleegi/ezése nélkül nem lett volna szabad aláírni ezt a háború­ellenes tiltakozást. A fenti kijelen­tésekből is láthatjuk, mennyire gyen­gén fog az esze és ugyancsak a gyen­geelméjűségét bizonyítja az is, hogy az Uj Szó emiitett példányát is el­8 I ellene. A sötét cellák .csendjében má­zsás súlya volt a suttogó szónak, an­nak a szónak, amely Léninről és Sztá­I linról beszélt... A fegyencek között volt egy japán matróz, aki másfél évig hadifogoly volt a Szovjetúnióban. Milyen csodála­tos dolgokat mesélt ez a japán matróz! Az éhség nem volt olyan gyötrő, a ke­mény fekvőhely liem volt olyan ke­mény. a hideg nem volt olyah metsző, amikor a japán a szocializmusról be­szélt. — Hát ilyen szép is lehet az élet? — sóhajtott fel Pista, amikor a japánt hallotta. — Ilyennek kell lennie, ilyen lesz! — felelte a japán. — Csak tőlünk függ. hogy milyen legyen. A fegyencek egy részét munkára vitték, bányákba, útépítéshez vagy mezei munkára. Pista például huszon­kilenc hónapon át dolgozott egy kő­bányában, kora reggeltől késő estig. Csak az éjszakákat töltötte a fegyház­épületben. Pista három évig volt fegyenc. Há­rom év után vára'tlanul kegyelmet ka­pott. Ismét egy baraktáborba .szállítot­ták. Ismét, katonai kiképzést kapott. Esténként újból előadásokat hallott: Amerika történelmi hivatásáról, a ke­reszténységről, kultúráról és humaniz­musról Az előadó most is egy száza­dos volt és ez a százados is az orosz bolsivikieket és a kínai „sárga bitango­kat" nevezte a kultúra legfőbb ellen­ségeinek. De mind gyakrabban beszélt a koreaiakról is, akik — szerinte — született- ellenségei az emberiségnek, akik minden fehér embert és minden keresztényt ki akarnak irtani. Kéthónapi iskoláztatás után Pistát tette, hogy ha majd számára jobb világ üt, akkor becsukatja az aláíró­kat, mert tiltakozni mertek a hábo­rú ellen. Ha Somogyi méltóságos kisasszony már annyira ragaszkodik a múlthoz, akkor eszébe juthatna az ugyancsak régi mondás is, hogy „Egyszer volt Budán kutyavásár". Ezt a jó öreg közmondást tartsa szem előtt és ak­kor aztán múzeumot rendezhet be magának az Uj Szó ilyenfajta pél­dányaiból s velük együtt öregedhet mindaddig a napig, — nem addig, amikor Budán újra kutyavásár len­ne, hanem ameddig éppen élni taríja kedve. Idegcsillapítónak meg csak vegye be: Nem lesz többé kutyavá­sár Budán. Az egyik vasárnap a templomban a pap a békéről prédikált és elítélte a háborús uszítókat. A beszéd halla­tára Somogyiné méltóságos asszony felháborodva elhagyta a templomot és azt mondta, ha a pap a békéről beszél, akkor inkább csukják be a templomot is, mert neki az ilyen val­lás nem kell. Most, amikor az igaz­ságról van szó, amikor a pap felemeli a szavát a hit igazságai mellett és nem támogatja az öldöklést és a ki­zsákmányolást, hanem a békét és a dolgozó népet védi, akkor Somogyi levitézlett földesúréknak már nem kell az Isten, meg a vallás és már azt se bánnák, ha becsuknák a tem­plomot. Azelőtt ők beszéltek a mun­kásoknak a tiszta életről, pedig ép­pen ők voltak azok, akik nyakig vol­tak a piszokban• Más munkájából éltek, más dolgozott rájuk, ami azon­ban szerintük nem volt bűn. és még mindig élősködnek. A lány például erőteljes és munkaképes, mint azok, akik dolgozni járnak, mégsem végez semmiféle munkát. Nem, hanem a kulákok rendszeres támogatásaiból él­nek, illetve él az egész méltóságos család. A kisasszony pedig naponta járja a kistúri házakat és a népi de­mokrácia ellen lázít. Ez a foglalko­zása és azért adnak neki enni n kulá­kok, mert hiszen ezzel azok céljait is szolgálja. Éppen ezért nagyon üdvös volna, ha az egész méltóságos pere­puttyot valami munkára osztanák be. Igy majd legalább azt is megta­nulnák, hogy mi fán terem a. kenyér, mert eddig erről még halvýiy fogal­muk sincs. Bagota István. | ismét beöltöztették, ami nem volt egé­szen egyszerű feladat! Az egész rak­tárban egyetlen olyan köpeny és ruha sem volt, amely illett volna ilyen ha­talmas, szélesvállú legényre. Pista számára méret után készült a katona­ruha. Mikor így végre egyenruhába búj­tatták, azonnal hajóra szállították. Amerikai hadihajóra. A hajó Koreában kötött ki. Dél­Koreában. •13. Koreában azt a csapattestet, amely­ben Pista szolgált, egy drótkerítéssel körülzárt katonai táborban szállásol­ták el. A tábor közepén hatalmas őr­torony állott, ahonnan éjjel-nappol tá­bori csendőrök figyelték a táborban lakó rendőröket, katonákat és a tábor környékét. Koreaiakkal az amerikai katonák nem énntkeztek. De a ko­reaiak érintkeztek az amerikai kato­nákkal. Legalább is erre vallott az az angolnyelvű röplap, amelyet Pista egy reggel nadrágja zsebében talált. A röpcédula ezzel a mondattal kez­dődött és ezzel a mondattal végző­dött: Menjetek haza, amerikai katonák! A cédulából Pista sok mindent meg­tudott, amit eddig csak sejtett. Nem­csak az amerikai zsoldban álló dél­koreai bábkormány rémtetteiről érte­sült, de azt is megtudta, hogy az ame­rikaiak támadást készítenek elő Észak­Korea ellen, a- Koreai Népköztársaság ellen. Pista a röpcédulát — miután kétszer elolvasta — becsempészte egy bajtársa zubbonyába. Két nap múlva köpenye zsebében egy brosúrát talált. Ezt is gondosan áttanulmányozta és ezt Is tovább csempészte. Ez igy ment két héten át. A harmadik héten Pistát le­tartóztatták. L(Folytatjuk.)] A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának jelszava az 1950. évre az Ói SZO minden magyar dolgozó kezébe ILLÉS BELA: 3Cevehe$, <J)ista üilághihmli utazása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom