Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-13 / 211. szám, szerda

1950 szeptember 13 UJSZO rOii í t & n c a in U Uiizt Jľh mkÁitmelez Ó- ü t k lejú k (V. I.) Népi demokráciánkban a ta­noncok helyzete is teljesen megválto­zott. A régi rendszerben a tanonc gyakran pofonokat és rúgásokat ka­pott a mesterétől, szalmazsák volt az ágya és amíg fel nem szabadult, több könnyet nyelt, mint kenyeret. Tűrn'f kellett az idősebb segédek besáskodá­sát és durva tréfáit. Ez volt a hely­zet mindaddig, amig a népi demokrá­cia emberi munkafeltételeket és ellá­tási Viszonyokat teremtett a tanon­coknak is. Nézzük meg, hogyan élnek a tanon­cok ma egy üzemben, ahol ötszáznál Is több fiatal dolgozik a különféle mű­helyekben. Az .építkezési üzemek ke­zelésében lévő műhely-óriásokban se­rényen folyik a munka. Lakatos, asz­talos, üvegező, kovács stb. műhelyek vannak itt és mindenütt példás mun­kafeltételek mellett tanoncok is dolgoz­nak. Az építkezési kellékek üzemeiről van szó, ahol mindazt gyártják, ami szorosan az építkezési szakma kereté­be tartozik. Minden műhelynek meg­vannak a maga ifjú dolgozói, akik el­ső helyen állnak az élmunkásmozga lomban is. Az ötszáz tanoncnak 35—40 százaléka vesz részt az élmunkásmoz­galomban. Tóth elvtárs szocialista verseny­referens készségesen kalauzol végig az egyes műhelyeken. Mindenütt szor­galmasan folyik a munka. Az asztalos­mííhelyben izmos fiatal munkások vág­ják a deszkákat. Biztos kéz és jó szem kell ehhez a munkához. Leginkább fia­tal dolgozókat alkalmaznak itt, akik meg is felelnek a beléjük helyezett bizalomnak, példásan, gyorsan és pon­tosan dolgoznak. Miközben az aszta­losműhlyből a lakatosműhely felé me­gyünk, Tóth elvtárs ezeket mondja: A most szeptemberben folyó élmun­kásváltás hónapjában az ifjú dolgo­zók, tanoncaink is kiveszik a részüket, még pedig igen derekasan. Az egyes műhelyekben munkaversenyeket ren­deznek, eddig 85 a tanoncok soraiból kikerült élmunkással dicsekedhetünk. A tanoncok tudják már, hogy most egy teljesen mgváltozott és az ő ér­dekeiket szem előtt tartó rendszerben élnek. Hogyne tudnák, hiszen szép in­ternátusunk van, ahol úgy érzik ma­gukat, mintha otthon volnának. Nem-' csak Bratislavában, de Vágújhelyen, Trencsénben és egyéb helyeken is van­nak az építkezési üzemeknek tanonc­otthonai. könyvtár, társalgó, sport­telep áll itt a fiatalok rendelkezésére. A fiatalok résztvesznek az ifjúsági sportversenyeken és ezekre a verse­nyekre nagy lelkesedéssel készülnek. De a kultúrmunkábol is kiveszik $ részü­ket. Az internátusban vitaestéket ren­deznek, amelyeken szőnyegre kerül nek az aktuális politikai és gazdasági kérdések. Ezeken a vitaestéken a fia talok nagy lelkesedéssel vesznek részt és néha olyan forró a hangulat, hogy csaknem összekapnak, ha egy kérdés felett nem tudnak megegyezni. A kovácsmííhelyben lángok világít­ják meg az üllőnél dolgozók arcát. A munkások félmeztelenül dolgoznak Balay Ferkó is itt van, aki nerprég'ben élmunkás lett és a legjobb dolgozója a műhelynek. . Pirosarcú, kerekképíi fiú. 1 Mikor megszólítom, kicsit zava rban van az első pillanatban, aztán meg­ered belőle a szó. — Néhány magyar is van az inter­nátusban. Nincs közöttünk semmi el­lentét, jó barátok vagyunk mind. Na­gyon szeretek az internátusban :akni. főleg mert sokat olvashatok. Most az „Ifjú Gárdát" olvastam. — Na és mi tetszett benne neked' — Az, hogy minden szenvedés és kínzás ellenére is hűek maradtak ha­zájukhoz Nagyon megtudtam őket érteni, mert bizony, mikor a mi fa­lunkban voltak a németek, akkor lát­tam, hogyon bántak a néppel. — Hogy lettél élmunkás? — Semmi az egész! Dolgozom, ahogy minden fiatalnak dolgoznia Kei' Nálunk mindenki megteszi a magaét. Nagyon meglepett, amikor mondia a mester, hogy én is élmunkás leszek. Dehát ez a kitüntetés arra ösztönöz, hogy még jobban dolgozzam Jó mes­terember akarok lenni, hogy így szol­gáljam az országot. így élnek és így gondolkodnak na J megváltozott viszonyok között i fjú dolgozóink, akikből a jövő asztalosai, lakatosai, kovácsai lesznek és akikn'k tanóncidejükből nem szomorú, nariem szép emlékeik lesznek. Francia lapok a francia dolgozók nyomoráról Eugene Black, a Nemzetközi Újjá­építési Bank elnöke pénteken évi beszámolót tartott s ebben kénytelen volt elismerni, hogy Nyugat-E; jrópt dolgozó tömegei nagy nyomorúság ban élnek. Mint a párizs* rádió je­lenti: „Rámuatott arra a nagy űrre, amely a tömegek életszínvonala és annak a kis rétegnek életszínvonala között tátong, amely a nemzeti jö­vedelem nagy részének birtokosa." Black beismerései a francia reak­ciós lapokat kínos vallomásokra kényszerítik. A jobboldali szociálde­mokraták lapja, a Populaire, arról panaszkodik, hogy „a francia munká­sok helyzete bö tápot ad a kommu­nista propagandának". „Franciaor­szág az az ország — Spanyolország kivételével —, ahol a legrosszabbul él ma a munkás. A kapitalisták jöyedelmei az 1948-as évben az elő­ző évi kétszeresére nőttek, 1949-ben pedig ugyancsak megkétszereződ­tek." A lap éppen csak arról hallgat, hogy a francia dolgozók a munkás­áruló jobboldali szociáldemokrata vezetők tevékeny közreműködésév?! kerültek ebbe a nyomorúságos hely­zetbe. A Franc Tireur bölcsen azt taná­csolja, hogy „elsősorban a nyomor­nak kell végetvetni". „Pleven mi­niszterelnök csak nemrégen fedezte fel — írja —, hogy a vidéki francia munkás 9000 frankból él". (Alig több, mint a létminimum fele.) Az Aurore így ír: „Nálunk, Franciaroszágban nyomor van és gazdasági bizonyta­lanság uralkodik", majd nyugtalanul hozzáfűzi: „A nemzeti jövedelmet él­vező szük réteg és a tömegek élet­módja között óriási forradalmasító ellentét van." A dunaszerdahelyi állami gépállomás traktoristái rendszeresen túlhaladják a normát A szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom mélyen meggyö­kerezett az állami gépállomásokon. Az idei aratási és cséplési munká­latok alatt a traktoristák közötti ver­seny az „1950. évi békearatás" jelszó alatt folyt le. A versenyzést ugyan egészen nem értékelték ki, de az egyes gépállomások eredményei kielé­gítők, sőt azt lehet mondani, hogy jók. A dunaszerdahelyi állami gépállomás traktoristái az aratási munkálatokban a tervet 100.2 százalékra teljesítették A traktoristák munkáját az idén főleg az nehezítette meg hogy a vetési te­rületek szét voltak parcellázva és ez­ért nem lehetett teljes mértékben *ki­használni a gépeket. A cséplésben már sokkal szebb eredmények mutatkoztak. Itt a tervet 350 százalékra teljesítet­ték. A traktoristák a tarlószántásl terv teljesítésében sem maradtak le. A meghatározott időpontra 185.6 szá­zalékra végezték el a tarlóhántást. A „Koreáig érő barázda" akciót 382 5 hektáron hajtották végre. A mezsgyé­ket pedig 4000 hektáron szántották fel. Idáig a traktoristák csak arra töre­kedtek, hogy minél több hektár földet szántsanak fel és hogy ezáltal minél több keresetet érjenek el. Ma, amikor az összes gépállomáson traktorista munkabrigádokat szerveznek, amelyek az egész év folyamán csak egy szö­vetkezetben fognak dolgozni, a trakto­risták a munkát felelősségérzettel vég­zik vagyis a munka minőségére is nagy gondot fordítanak. Fontos, hogy a traktoristákat meggyőzzük, hogy kereseti lehetőségeik mellett állandóan szem előtt tartsák, hogy jól végzett munkájukkal hozzájárulnak kis- és középparasztságunk életszínvonalá­nak emeléséhez, hogy szocialista ha­zájuk építésével hozzájárulnak a vi­lágbéke megvédéséhez. A dunaszerdahely' állami gépállomás traktoristái megértették a reá juk váró nagy feladatokat Ezért lakóhelyeiken a traktoristák a szövetkezetek tagjai­vá váltak. A traktoristák feladata, hogy szorosan együttműködjenek a szövetkezet tagjaival és hogy rend­szeres politikai meggyőző munkával a község összes földművesét megnyerjék az EFSz sámára. A dunaszerdahelyi állami gépállo­máson eddig 42 traktoristát tüntettek ki élmunkássá. Ezek közül 25-en fel­vételüket kérték a Pártba. Ebből lát­hatjuk, hogy az állomás traktoristái öntudatosak és minden törekvésük ar­ra irányul, hogy a gépállomás poli­tikai téren is megerősödjék. A duna­szerdahelyi állami gépállomás trakto­ristái példáját bizonyára a többi gép­állomások alkalmazottai is követni fogják. A Szovjetunióban az idei jó termés tovább növeli az élelmiszerbőséget Jakuskin akadémikus az 1950. évi termésről szóló közleményében beszá­mol arról, hogy nemrég járt az ukrán "szovjet köztársaság kolhozaiban. A termés betekarítása érdekelte. Mtnde­Az ukrán kolhozok ezévi termése ötször akkora, mint amennyit egesz Ukrajnában a szovjet hatalom előtt betakarították. Jó a termés Kubán­ban is, ahol kitűnő minőségű búza te­nütt az ukrán kolhozok munkájának lem. A moldvai köztársaságban, az al­nagyszerű gyümölcseit látta. A kievi területen például a Sefcsenkóról ?lne vezett kolhozban és más kolhozban is a termés 46—56 mázsa gabona volt hektáronként. A kobozok és siovhozok gépei óránként 200.000 hektár területen végzik e! az aratást A szovjet mezőgazdaságban 1950 végén 800.000 villany- és benzinmo­tor fog dolgozni. A mezőgazdasági munkálatok gépesítése az idén háború utáni rekorszinvonalat mutat. A szovjet ipar az idén vidékre 80 száza­lékkal több gépet és gépi felszedést szállít, mint a múlt évben. A kolhozok és szovhozok ezidőszerint olyan kom­ba jnállománnyal rendelkeznek, ami le­hetővé 'teszi óránként több. mint 200 ezer hektár területen az aratási mun­kálatok elvégzését. Ősszel a cukor­répaszedő munkálatoknak 85 százalé­kát, a napraforgó aratási munkálatok­nak pedig 78 százalékát már gépek végzik. A Szovjetúnióban ezidőszerint négyszer annyi mezőgazdasági gépet és gépi felszerelést gyártanak, mint a háború előtti 194D-es évben. A me­zőgazdasági munkálatok egyre széle­sebbkörü gépesítése és villamosítása jelentős mértékben megkönnyíti a kol­hozdofgozók munkáját A kolhozok és szovhozok körülbelül 300 fajta külön­böző gépet kapnak, amelyek között hatalmas, hernyótalpas Diesel- és vil­lanymotoros traktorok, hernyótalpas, önműködő gabona és ipari növényt be­takarító kombájnok, valamint számos más, modern mezőgazdasági gép Is van. táji vidéken, Kazahsztánban és az urall mezőgazdaságban is jó a termés. 'V Szovjetúnióban ebben az évben ú|ibb lépést tettek előre az élelmiszerbőseg növelésére. A jó terméshozam - magyarázata, hogy a szovjet faluban nem egyéni­leg, nem mezsgyékkel elválasztott keskeny parcellákon gazdálkodnak, hanem kollektiven, nagy táblákon. Ez lehetővé teszi a mezőgazdasági gépek széleskörű alkalmazását. A szovjet mezőgazdaságban a trak­torok száma a mult évben%150 000-ei gyarapodott, az arató-cséplőgépek s.v ma 29.000-el. Az idén még 20 százd­lékkal több van belőlük. Ezért sikerül* szeptember l-ig négymillió hektánal nagyobb területről betakarítani a ter­mést kombájnokkal, mint a mult év­ben eddig az időpontig. Ukrajnábin például az összes gabonaféléknek 90 százalékát tatkarították be arató­cséplőgépekkel. A szovjet kolhozparasztok, akiket a Párt és a szovjet kormány átlanló gondoskodása vesz körül, évről évre nagyobb jólétben élnek. Élmunkáskitüntetés Turč. Sv. Martinban A turč. sv. martini építőipari nem­zeti vállalatnál dolgozó ipolysági él­munkások nevében írom levelem, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo­zók lapjának, az Üj Szónak, beszá­moljak az üzemünkben lezajlott él­munkáskitüntetésröl. Az élmunkás­igazolványokat nagyon szép külsősé­gek között nyújtották át a szlovák és magyar dolgozóknak, akik szocia­lizmust építő munkájukkal kiérde­melték az élmunkás círpet. Az ünnepélyes pyütésen a megnyi­tóbeszédet Martin Csupka elvtárs, kerületi ellenőr mondotta. Lelkesítő és buzdító szavait nemcsak mi, él­munkások, hanem az építőipari üzem­ben dolgozó összes munkások szívük­be vésték. Utána Brvenik elvtárs, járási SzKP titkár, Pavel Trnka elv­társ, a szaktanács járási titkára, mondtak beszédet. Igen szép szavak­kal mondtak köszönetet teljesítmé­nyükért Smuka József elvtársnak, az üzemi bizottság elnökének, Lux Ottó mérnök elvtársnak, Hlava József épí. tész elvtársnak és Seszták Jánosnak, az építőipar kerületi igazgatójának. A régen várt és megérdemelt élmun­kásigazolványokat Martin Csupka kerületi ellenőr adta át a kitüntettek­nek, számszerint kétszáz új élmun­kásnak. Ezt a magas élmunkáslét­számot eddig még egyetlen építésze­ti igazgatóság sem érte el és ami kü­lön büszkeséggel tölt el bennünket, 42 élmunkásigazolványt mi ipolysági munkások nyertünk el, szorgalmunk­kal és erös akaratunkkal. A 42 ipoly­sági élmunkás névszerint a követ­kező: Tóth Isvtán, Tóth János, Schmidt Gyula. Nyanyás János, Domby Ká­roly. Martin János, Sánta Pál. Ros­tos József. Fogel Mihály. Gyurkovics Ferenc. Kuzma István, Svevcsat Jó­zsef, Fazekas István, Gaál István, Pleva János, Téli Balázs, Kiiment Lajos, Kiiment Dezső, Hegedűs Béla, Viszenszt Lajos, Madula István, Nagy Sándor, Albert Mária, Dudás Magda, Danko Zsigmond, Ondrejcsek József, Vogel György, Uzsák Árpád, Dudás Lajos, Hotvanger János, Mo­ravesek Lajos, Gasparik Lajos, Adon Tibor, Kovács József, Herczeg Ist­ván. Ga"ál Imre, Kuzma János, Pleva András, Gávor István, Jámbor Ist­ván, Haris János és Bartolák György. Mi, akik jobb munkateljesítmé­nyünkkel elértük az élmunkás címet, felhívjuk ipolysági elvtársainkat, azokat is, akik más ipari ágazatban dolgoznak, hogy ne hagyják magu­kat megvesztegetni, vagy félrevezet­ni az imperialista államok hazai re­akciós ügynökeitől, akik földalatti aknamunkát végeznek. Sújtsatok rá­juk kidolgozott ökleitekkel és csak azért is segítsétek elő az ötéves terv ügyét. Meglátjátok, hogy egyesült erővel elérjük a magasabb életszín­vonalat és P z igazi szocializmust. Mi, a turč. sv. martini építőipari nemzeti vállalatnál dolgozó ipolysági élmunkások megfogadjuk, hogy a jö­vőben is azon leszünk, hogy minél nagyobb teljesítményt érjünk el. így akarjuk támogatni a hazájáért és szabadságáért harcoló hős koreai né­pet, amely egyúttal miértünk, az egész világ dolgozóinak békéjéért küzd. Csehszlovákia minden öntu­datos dolgozójának kötelessége, hogy Igyekezzék élmunkássá válni, mert csak jobb munkával és magasabb termelési eredménnyel tudjuk meg­foitani az imperialista háborús uszí­tókat. Tóth István, élmunkás Csehszlovák Építőüzem n. v. Kriváň III. Turč. Sv. Martin Pöstyénben fürdőztem Minden üdülő beteg boldogan gon­dol vissza azokra a felejthetetlen na­pokra, amelyek népi demokratikus rendszerünk gondoskodása folytán visszaadták egészségét és munkaere­jét. Ami valamikor csak merész el­képzelés volt, az ma valósággá vált. Az ország dolgozói nemzetiségi és társadalmi különbség nélkül üdülnek a fürdőhelyeken, csendes kis szobák­ban laknak, amelyekben öröm meg­pihenni. Naponta ötszöri étkezés van, amely elsőrendű és elegendő. Azon­ban. ha valakinek úgy tetszik, kap­hat dupla adagot. A helybeli gond­nok minden héten ellenőrzi a kiszol­gálást és megkérdezi a fürdőző be­tegtől, vájjon elégedettek-e minden­dennel, nincs-e valami panaszuk. A kezelőorvosokra szintén csak szere­tettel és hálával gondolhatunk. Min­denkit lelkiismeretesen megvizsgál­nak és a legjobb bánásmódban ré­szesítenek. Az ilyen ellátásról és gon­doskodásról minden egyes üdülő dol­gozó teljes megelégedését fejezi ki. Még szórakozásokról is gondoskod­nak, mert a fürdővárosokban napon­ta négyszer van térzene, amely szebbnél szebb zeneszámokkal gyö­nyörködteti a fürdővendégeket. Mind­az tehát, ami azelőtt csak a hará­csoló kapitalistáknak és arisztokra­táknak jutott osztályrészül, ma a ha­zájában vezetöszerepet játszó dolgo­zó nép jólétét szolgálja, amiért há­lás szívvel mondunk köszönetet né­pi demokratikus kormányunknak és vezetőinknek. Martinék József, a komáromi Skoda-üzem n. v. dolgozója. Kassán nyomdász-élmunkásokat avattunk A Keletszlovákiai Nyomdák nem­zeti vállalat kassai anyaüzemében a napokban bensőséges ünnepre gyűlt össze a munkásság. Felavattuk első élmunkásainkat. Hauser elvtárs meg­nyitó beszéde után Drab elvtárs, a vállalat igazgatója méltatta a nap jelentőségét. A- szocialista munka hatalmas eredményének tüntette fel azt £ tényt, hogy bár a nyomdák­ban néhány hónappal ezelőtt még teljesítménybérek sem voltak, «na már a nyomdászok is rendelkeznek élmunkásokkal. Az élmunkásoknaK felelősségteljes kötelezettségeik van­nak munkahelyük és az egész nemzet iránt. Munkahelyükön jó példával kell elöljárniok, serkenteniök kell munka­társaikat, a nemzet pedig elvárja tő­lük, hogy előbbre segítik az imperia­lista háborús tervezgetésekkel szem­ben a béke ügyét. Ezután még Weisz elvtárs szólt .a kitüntetettekhez, majd Drab elvtárs kezéből a következő elvtársak és elvtársnők vették át az élipunkás­könyvecskéket: Hauser, Hornyák, Kölbl, Mitro, Szakács, Kulik, Kapáló­né, Pesákné, Futóné, Supin, yaiková és Lisová elvtársnők. A kitüntetettek, nevében Kölbl elvtárs ígéretet tett, hogy az élmunkáskönyvecskéket nem jognak, hanem inkább kötelességnek tekintik majd a jövőben. Az ünnep­ség keretén belül az üzem vezetősége megjutalmazta Kölbl, Kapálőné, Va­lánsky és Rosenberg elvtársakat; akik 15, illetőleg 25 éven keresztül egyazon helyen voltak alkalmazás­ban. Ezután 11-en aláírták az új szo­cialista munkaszerződést, hogy nor­máikat túlteljesítik. Mindnyájan abban a büszke tudat­ban mentünk haza az ülésről, hogy már nálunk is vannak dolgozók, akik magukévá tették a fokozott munka­termelékenység nagyszerű gondola­tát és akikre mint követendő példák­ra mindannyian felnézhetünk. Kiss Tamás, Kassa. A gortvai CsISz-csoport figyelemreméltó példáj; „Hazánkban a .szocializmus a falvak szocializálása nélkül nem valósítható meg". Gottwald köztársasági elnök-elvtárs­nak a CsKP IX. kongresszusán el­hangzott jelentős és fontos szavait a gortvai fiatalság megértette és en­nek alapján augusztus 26-án csoporto­san beléptek az EFSz-be. Ugyanakkor aláírták az EFSz II. típusát. Az alá­írás alkalmára megjelentek a járási szövetkezeti tanács titkára, a CsISz lárási titkára és az EFSz szakoktatója. A 14 CsISz-tag az EFSz második tí­pusának aláírásával bizonyítja, fiogy nem akarnak úgy dolgozni, mint szü­leik és nagyszüleik, kora reggeltől ké­ső estig, hanem célszerűen, gépesí­tett, modern gazdálkodással akar fák elérni a magasabb terméshozamot. A feledi járás ezen CsISz-csoportjának példája szolgáljon útmutatásul a többi EFSz tagoknak is, akiknek összefogá­sa a község szocializálását és hazánk­ban a szocializmus mielőbbi felépítését eredményezi. Kaszár Sámuel, giortva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom