Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

4 TARTÓS BÉKÉÉRT, NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT

f mo augiLtttm TS. * 32 (92.) NÉPFRONT ÉS NÉPI DEMOKRÁCIA CFolytatás a 3. oldalról) lett volna. Ezek a taktikai változatok igen fontosak. A jó, vagy rossz taktika adott helyzetben eldöntheti a győzelem és vereség kérdését. De függetlenül attól, hogy milyen taktikai változatokra lehet szükség az osztályharc fejlődése során, a szocializmus felé mégiscsak egy és ugyanaz az út vezet: a kapitalista osztály vereségén és a proletariátus diktatúrájának megteremtésén keresztül. Spontaneitás és egyenlőtlen ívj lód® s Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek itt a „spontaneitásról" és az „egyenlőtlen fejlődésről" az osztályharcban. „A Kommunista Párt és megvádolt vezetői védelmében" című brosúrámban megragadtam az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a világ nagy kommunista mozgalmai „ösztönös" mozgalmak abban az értelemben, hogy a megfelelő országok konkrét nemzeti viszonyaiban gyökereznek. Erre a szemmellátható tényre én abból a célból hivatkoztam, hogy megcáfoljam a kormánynak azt a vádját, hogy ezek a pártok és az általuk vezetett széleskörű népmozgalmak mesterséges alakulatok, „a szovjet ötödik hadoszlop" kezemunkái — mikor egyszerre csak megjelenik a színen a Nagyiparosok Nemzeti Szövetségének főmarxistája, Browder úr és kitanít engem, hogy a kommunista pártok nem lehetnek ösztönösek, hanem a marxi-lenini tanításra kell támaszkodníok. A renegát Browder, aki ravaszságával és szemtelenségével Titóra emlékeztet, a szocializmusért vívott harc úgynevezett egyenlőtlen fejlődésének kérdésében is álmarxŕsta következtetésekkel támogatja az amerikai imperializmust és engem akar kioktatni a marxizmus néhány elemi igazságáról. Brosúrámban, amikor visszautasítottam a vádnak néhány megállapítását, amelyek szerint Pártunk az orosz forradalom terve alapján dolgozik, rámutattam arra a tényre, amelyet Lenin fejtett ki a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséről szóló törvényében, hogy a világ sok -kapitalista országa a fejlődésnek különböző lépcsőfokán áll és különböző ütemben fejlődik. Rámutattam arra a kézzelfogható tényre is, hogy ezek a különböző viszonyok feltétlenül tükröződnek a különböző országokban kibontakozó szocialista mozgalom fejlődésében és meghatározzák annak felépítését, stratégiáját és taktikáját. De sehol sem mondtam s még csak nem is céloztam arra, hogy az ipari fejlődés különböző foka és üteme ezekben az országokban meghatározná a megfelelő rendet, vagy forradalmuk szakaszait. A valóságban azért hivatkoztam az orosz forradalomra, hogy bebizonyítsam: ellenkezőleg, az ipari fejlődés színvonala, melyet az 'adott ország elért, egymagában még nem határozza meg az ország forradalmi érettségét Az általam mondottak teljesen a marxizmusleninizmus szellemének felelnek meg és teljesen helytállók. Jk Népfront-kortmány kértlése as Egyesült Államokban A Népfront-kormány kérdésének országunkra vonatkoztatott fölvetésekor, már a legelején föl kell ismernünk, hogy itt nem olyan államformával van dolgunk, amelýef az amerikai munkásoknak feltétlenül meg kell teremteniök a szocializmus felé vezető úton. Altalános politikai taktikáról van szó. Dimitrov már a Komintern VII. Kongresszusán is fölvetette ezt a kérdést Figyelmeztetett bennünket, hogy „helytelen úgy elképzelni a dolgot, mintha az egységfront kormánya kötelező szakasz volna a proletárdiktatúra megteremtésének útján". E kijelentés helyes voltát persze, kézzelfoghatóan illusztrálta az a tény, hogy Oroszországban sem volt Nép f ront-kormány, mielőtt a munkások átvették a hatalmat S ki merné bizonyossággal állítani, hogy az amerikai munkásosztály nem ugyanezt az utat fogja-e követni? Ezenkívül fennáll annak a lehetősége is, hogy a fasizmus kifejlődik országunkban, mielőtt még a munkásoknak és szövetségeseiknek sikerülne megalakítaniok a Népfront kormányát. De azért, és ezt határozottan hangsúlyozni kell, Népfront-kormányra vesszük az irányt s erre a célra az amerikai viszonyokhoz alkalmazott terminológiát használjuk. Nálunk nincs „vagy-vagy" politika s ebben a kérdésben nem adjuk át magún, at hosszú lére eresztett politikai spekulációknak. Dimitrov semmi kétséget sem hagyott e kérdés felől a VII. Kongresszuson, amikor arról szólt, hogy a Népfront nem kötelező szakasz, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Népfront érdekében égetően szükség van a minden eszközzel vívandó harcra. Ez a világos politika — alapvető megállapításaiban — ma is érvényben maradt számunkra. A másik fontos tényező, amelyet szem előtt kell tartanunk, amikor a Népfrontot védelmezzük, hogy csak feltételesen vehetjük számításba azt a lehetőséget, hogy a nép demokratikus tömegei ilyen kormányt választanak. Ez azt jelenti, hogy az Egyesűit Államokban csak akkor lehet Népfront-kormányt választani, ha a munkások meg tudják őrizni az országban a demokráciának azt a fokát, amelyen ilyen választásokat lehet rendezni. Tekintve azonban, hogy az amerikai imperializmus a fasizmus és háború felé csúszik, egyáltalán nem mondhatjuk ki biztosan, hogy ezt meg tudják majd tenni. Ha a reakciósoknak sikerül megtörniök a demokratikus rendszert és bevezetni a fasizmust, akkor természetesen a Népfrontkormány megválasztásának lehetősége megszűnik és az egész osztályharc még a legegyszerűbb követelések körül is nyílt, erőszakos harccá fokozódik. „A Kommunista Párt és megvádolt vezetői védelmében" című brosúrában erre az általános kérdésre vonatkozó rövid megjegyzéseimben rámutattam, hogy „az ilyen kormány (Népfront-kormány) megválasztása csupán a szervezett reakció dühös ellenállásának leküzdése árán lehetséges." A következőket írtam: „Amerikában az osztályharc egész története, — amely hemzseg a vállalkozók részéről a sztrájkok idején alkalmazott erőszak példáitól — és az a körülmény, hogy a nép is más harci formákat alkalmazott — csalhatatlanul erre tanít bennünket." Világos tehát, hogy a Népfront mozgalomnak elég erősnek kell lennie, hogy legyőzze ezt a kapitalista erőszakot, amely, miként mondottam, elkerülhetetlen és hogy annak ellenére is keresztülvigye a választásokat. Vizsgáljuk meg most röviden, milyen körülmények között alakulhat az Egyesült Államokban Népfront-kormány. Kétségtelen, hogy ez igen válságos politikai helyzetben történne meg. A Népfront-kormány megalakítására törekvő demokratikus tömegek a világ legerősebb burzsoáziájával találnák szembe magukat, amely el van tökélve, hogy háborút kezd és igen hamar elsajátította az erőszakos fasiszta kormányzási módszereket. A burzsoázia legerősebb ellenállásába ütközne tehát a Népfrontmozgalom, amely keresztezi a kapitalisták háborúhoz és fasizmushoz vezető fő politikai vonalát. Nagyon hiszékenynek kell lenni ahhoz, hogy a kiéleződött politikai harcnak ilyetén viszonyai, között békés választásokról beszéljünk. Ostobaság is volna a nagytőkések szervezett erőszakának láttán azt hinni, hogy ez egyszerű képviselőválasztási harc. Világos, — és ez a legfontosabb dolog, amire Franciaország, Spanyolország és a többi országok Népfront-mozgalmának tapasztalata tanít bennünket, — hogy a szakszervezeteknek és a munkások és szövetségeseik összes többi szervezeteinek minden erejüket harcba kell vetniök a Népfront érdekében. A Népfront-kormányért vívott harcnak az Egyesült Államokban való győzelme érdekében szükség van arra, hogy vereséget mérjünk a szakszervezeti vezetőkre, akik a szakszervezetekben beásták magukat és meg kell teremtenünk a munkásosztály szilárd egységfrontját. De ami a legfontosabb, — a Kommunista Pártnak a mostaninál jóval nagyob befolyással kell bírnia ahhoz, hogy a Népfrontot erélyesen vezetni tudja. Tekintve a nehéz helyzetet, amelyben ma az Egyesült Államok munkásai vannak, ezek a követelmények súlyosaknak látszanak. De nagyon is lehetséges, hogy a Népfront-mozgalom hazánkban igen gyorsan fog fejlődni. Ez a gyorsaság annak eredményeként következhet be, hogy a Wall-Street veszélyes háborús intézkedéseivel kapcsolatban a néptömegek között gyorsan terjed a békehangulat, a fasizmus veszélyének fokozódása, a mélyreható gazdasági válság további fejlődése, avagy, ami még valószínűbb, mind e tényezők együttes hatásának eredményeként. Brosúrámban hangoztattam, hogy Pártunk a Népfront-kormány megválasztásának kérdését a következő feltételekhez fűzi: „Pártunk politikai irányvonala alapján abból a feltevésből indul ki, hogy válságos gazdasági és politikai viszonyok között a szakszervezetek és erős politikai tömegpárt által vezetett széles néptömegek igenis választhatnak egy koalíciós, antifasiszta, imperialistaellenes kormányt. A jövő titka, hogy megmarad-e ez a lehetőség országunkban, ha a veszélyes fasiszta irányzatok nagyranőnek." Ez a jóváhagyott és helyes irányvonala Pártunknak. Ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy az Egyesült Államokban lehetetlen Népfront-kormányt választani (annak sajátos amerikai formái mellett), ez azt jelentené, hogy a fasizmus országunkban elkerülhetetlen és a valóságban már csaknem bekövetkezett. Pártunk ezt nem mondhatja és a bíróság előtt sem mondotta. Mi nem ismerjük el a fasizmus elkerülhetetlenségét, éppúgy, miként ugyanezeknél az alapvető okoknál fogva nem ismerjük el egy harmadik világháború elkerülhetetlenségét sem. j\ Párt politiká ja a Népfront-kormány Irán y á ban Itt most közeljutunk az egyik legbonyolultabb elméleti problémához: milyen lenne nézetünk szerint a Kommunista Párt álláspontja egy Népfront-kormány irányában, ha az Egyesült Államokban az megalakulna. Ha feltételezzük, hogy a demokratikus erők vissza tudják vetni a fasizmus erőit és végeredményben létre tudnak hozni ilyen kormányt, akkor az első, amit az Egyesült Államokban alakítandó kel] értenünk, az, hogy az ilyen kormány kezdettől fogva a reakciósoknak igen erős tüze alatt fog állni. Ez a helyzet elkerülhetetlen lenne, mert a Népfront-kormány, ha egyáltalán meg akar felelni a vele szemben támasztott követelményeknek, keresztülhúzná a WallStreet nagytőkéseinek háborús programját és világural,"ni terveitOstobaság volna ezért azt várni, hogy ez a kormány nem válik majd a reakcióban egyesült erők dühös Népfront-kormány, kérdésében megj támadásainak célpontjává, mert a Wall-Street nagytőkéje sohasem mondana le igen kemény harc nélkül világuralmi programjáról. Mint brosúrámban, igaz, túlságosan röviden, rámutattam — az ilyen Népfront-kormánynak, ha a burzsoázia dühödt támadásaiba ütközik, vagy balfelé kell orientálódnia, vagy el kell pusztulnia. Ez azt jelenti, hogy a Népfront-kormány kénytelen lenne áttérni a védelemről az ellentámadásra. Nc,*n tudná csupán a gát szerepét betölteni a fasizmus és a háború ellen. E célok elérésének és általában programjának megvalósítása érdekében azonban a kormány gazdasági, katonai és politikai téren egyaránt támadást kényszerülne- indítani a monopolisták ellen. Ha nem ezt tenné, a pusztulás veszélye fenyegeti. Marxistákat-leninistákat fölösleges arra az elemi igazságra oktatni, hogy kongresszusi többség biztosítása a Népfront-kormánynak még nem jelenti, hogy ennek a többségnek a kezébe adtuk a kapitalista állam ellenőrzését. Ilyen körülmények között az állam legfontosabb pillérei — a hadsereg, a rendőrség, az ipar, a bíróságok, a bankok, az államgépezet, az iskolák, stb. — továbbra is a nagyburzsoázia ellenőrzése alatt maradnának, amely (a szociáldemokrata vezetők segítségével) mindezeket az intézményeket az új Népfrontkormány ellen használná fel. Ezért gyakorlatilag egészen vitathatatlannak tarthatjuk, hogy országunkban minden demokratikus koalíciós kormánynak, amely a fasizmus és háború Wall-Street-programja ellen harcot vív, amint mondottam iTtár, elkerülhetetlenül támadást kellene indítania a monopolisták ellen. A védelem programjáról, azokról a kísérletekről, hogy egyszerűen megfékezze a háborús gyujtogatókat, áf kellene térnie arra az irányra, hogy államosítja a bankokat és az ipart, felosztja a nagybirtokokat, bevezeti a tervgazdaság elemeit, eltávolítja a reakciósokat minden állami hivatalból, stb. — vagy pedig ha mindezt nem teszi, el kell tűnnie a színrőL A Népfront kormányának baloldali orientációja, természetesen, csak a tőkés osztálynak — közte a jobboldali szociáldemokrácia Népfront-kormányban található ügynökeinek — kemény ellenállásával szemben lehetséges. E célból ismét csak a befolyásos Kommunista Párt erélyes vezetésére és a szakszervezetek, valamint az összes többi népi szervezetek aktív támogatására volna szükség. A kommunisták addig védelmeznék az ilyen kormányt, amíg védőgát marad a háború és fasizmus ellen, védelmeznék a reakciónak azokkal a kísérleteivel szemben, hogy ezt a kormányt megbuktassák. A kommunisták rámutatnának arra, hogy ez a kormány nem tudja hosszú ideig útját áHni a háborúnak és a fasizmusnak, ha nem alkalmaznak olyan új intézkedéseket, amelyek eFvágják a monopóliumok hatalmának gyökereit Ma persze nem lehet előre megmondani, hogy ezek a forradalmi változások akkor mennek-e végbe, amikor a kormány a reakció fegyveres merényletével szemben védekezik, vagy pedig amikor a kormány lemond az ilyen rendszabályok foganatosításáról és a tömegek széleskörű harcának eredményeként a munkásosztály új kormánya lép a helyébe. Mindenesetre a Népfront kormánya, mint olyan, nem hozhatja meg a végleges győzelmet és nem tudja teljesen kiküszöbölni a fasiszta ellenforradalom veszélyét. Ezt csak a szocialista forradalom végezheti el. Emlékezetünkbe kell idéznünk azt, amit brosúrámban hangsúlyoztam, hogy a Népfront kormánya kénytelen volna pozitív harci politikához ragaszkodni, különben elpusztulna. A kapitalisták, vagy belülről egy Blum-típusú árulás segítségével, vagy kívülről, Francotípusú ellenforradalmi erőszak útján, vagy pedig, ami a legvalószínűbb, mindkét eszköz egybekapcsolásával semmisítenék meg. Ez a legfőbb tanulság, amelyet nekünx a Népfront tapasztalata Franciaországban, Spanyolországban és más országokban nyújt A kommunisták nem nézhetnék közömbösen az Amerikai Egyesült Államokban létesült Népfront-kormány vereségét, vagy bukását. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel arra kellene rábírnunk a munkásokat, hogy használják ki az iíyen kormányt, mint a pozitív harc eszközét. Minden más próbálkozás azt jelentené, hogy a Népfrontot a jobboldali szociáldemokrácia kezére játszuk át és végeredményben megsemmisítő vereségre ítéljük. Az ilyen vereség következményeit megjósolhatjuk, ha arra az éles politikai helyzetre gondolunk, amelyben elsősorban lehetséges a Népfront kormányának megalakítása. Ennek a kormánynak egy politikai válság közepette, a kapitalisták és szociáldemokrata szekértolóik egyesített csapásai alatt bekövetkező bukása a proletariátus harci erőire könnyen oly fi bomlasztó hatással lehetne, amely lehetőséget nyújtana a nagytőkének az általa elgondolt harmadik világháború megkezdésére, és (vagy) arra, hogy megvalósítsa a fasizmust az Egyesült Államokban. Ezért biztosak lehetünk abban, hogy a Népfront-kormány sorsának igen mélyreható lenne a politikai jelentősége. A kommunisták nem vehetnek részt a Népfront-kormányban, ha abból a feltételből indulnak ki, hogy ennek a kormánynak végső soron megsemmisítő vereséget kall szenvednie. Előttünk változattanul a győzelem perspektívájának kall állania. A koalíciós kormányokban, vagy a Népfront kormányaiban résztvevő kommunisták nem mindig értetek meg világosan, hogy a baloldali orientáció érdekében erőteljes harcra van szükség. Ilyen gyöngeséget tanúsított néhány európai kommunista párt a háború utáni koalíciós kormányokban. Dimitov még a VII. kongresszuson határozottan óvott az ilyen jobboldali hibáktól. amikor bírálatot mondott az 1923-ban alakult szászországi (Németország) „munkás-kormányában" résztvett kommunisták tevékenysége fölött. Rámutatott arra, hogy „ezek általában úgy viselkedtek, mint közönséges parlamenti miniszterek" a „burzsoá demokrácia keretei között" ahelyett, hogy küzdöttek volna azokért a forradalmi intézkedésekért, amelyeket a he'yzet megkövetelt. Bár a Népfrontkormány, vagy demokratikus koalíciós kormány megalakulása még nincs közvetlenül politikai napirenden az Egyesült Államokban, ,TI égis marxisták-leninisták lévén, már most hasznos számunkra, ha fölismerjük általános feladatainkat arra az esetre, ha ilyen viszonyod alakulnának ki. A népi ilemokrácia kérdése A népi demokrácia jellege és szerepe az a másik kérdés, amelyet még nem világítottunk meg olyan átfogóan, amint azt a kérdés bonyolult jellege megköveteli. Ezért, hogy Pártunk ezt a kérdést tökéletesen tisztázza, napirendre került annak további feldolgozása. A népi demokrácia kérdésének négy oiyan általános vonatkozása van, amelyekről nekünk különösen világos fogalmat kell alkotnunk. Az első vonatkozás; a „népi demokráciáért" jelszó használata országunkban. A mai viszonyok között egyetérthetünk abban, hogy Amerikában „a népi demokráciáért" jelszó nem akció-jelszó, sőt nem jelszava az aktiv agitációnak sem. Mégis lehetséges, bár nem szükségszerű s éppen ilyen vonatkozásban kell használnunk. A népi demokráciával kapcsolatos másik fontos mozzanat, amelyről világos fogalmat kell alkotnunk, abban rejlik, hogy a népi demokrácia és a Népfront között alapvető minőségi különbség van; az,