Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-04 / 177. szám, péntek

1950 augusztus 4. 31. szám ÓT EVE LESZ Egy gyönyörű verőfényes napon történt — két nap múlva lesz öt éve. A szemtanuk szerint az ég azúrját szemvakító fényzuhatag halványította el és utána rettenetes robbanás következett. Pillanatok alatt játszódott le a második világháború legborzalmasabb, legsötétebb és legtragikusabb eseménye, szemrebbenésnyi idő alatt — 1945 augusztus 6-án eltűnt a föld színéről Hirosima japán város. Az élet megszakadt. Tízezrek és tízezrek élete. Az áldozatok nagy többsége asszony és gyerek volt — ezeket sújtotta a rettenetes atomfegyver és nem a háború előkészítőit, a japán szamurájokat, a tőkéseket és a szent Mikádót. Es mindez a XX. században történt és mindez akkor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a támadó, imperialista Nippon haldoklik. Mi volt tehát a cél? Embereket ölni tömegesen, kegyetlenül és szadista vérszomjjal. A céljuk volt az is, hogy az amerikaiak elhitessék a világgal, hogy ők győzték le Japájit és nem a hős szovjet hadsereg, mely tönkreverte a büszke japán szárazföldi hadsereget és ezzel döntötte el a háború sorsát. Öt évvel ezelőtt borult lángba Hirosima és pusztult el rettenetes halállal lakosainak nagy része. Es azóta sem jellemzi más az amerikai politikát mint az Imperializmusnak legállatibb támadása a szabadságszerető népek ellen, azok ellen is, akik már kiharcolták jogaikat és azok ellen, akik ínég harcolnak érttik. Az amerikai busslnessmanokat nem riasztotta vissza semmi. Az egész világon folytatták gaz eselszövényeiket és amikor terveik sorjában dngába ('öltek, amikor a békét szerető népek győzelemre vitték harcukat, keresztülhúzva az imperialisták terveit — akkor az alapjaiban megrendült tökéshatalom vesztét érezve hazdrdabbul kezdett játszani. Amerika vezető köreiben ekkor már javában dühöngött a forrestalizmus, az őrültség amerikai megnyilvánulása és napról napra több és több habzó szájú háborús uszító követelte az ú. n. hidegháború helyett a több profittal jitrfl meleg-háborút, tehát a csődbejutott idegek háborúja helyett a fegyverek vad zűrzavarát. Es véres álmaikat megvalósították. A newyorki tőzsdén a hadiipari részvények értéke emelkedik. Koreát támadták meg az amerikai rabló-kalózok. Kövér, zsíros ujjaik Között lelkendezve lobogtatják az értékpapírokat és egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy Fendzsan, Vonszan és sok-sok más koreai város és falu ártatlan asszonyainak és gyerekeinek vére tapad hozzájuk. Elfeledkeztek erről, mert elvakította és megbabt.názfci őket bálványuk; a „szent" dollár. De elfeledkeztek még egy lényeges dologról. Elfeledkeztek arról, hogy a világ minden részében döntő túlsúlyban vannak azok, aldk béliét és nyugodt munkát kivannak minden idegszálukkal, minden akarásukkal és vágyukkal. Elfeledkeztek a stockholmi békefelhívást aláírók millióiról, elfeledkeztek a hatalmas Szovjetunióról és a mellette felsorakozó népi demokráciákról, nem számoltak azzal, hogy a világ dolgozói harcolni és győzni tudnak a békéért folytatott küzdelemben. Ma, amikor az imperialisták véresszájú csahosai atombomba ledobásával fenyegetik Korea béke- és szabadságszerető népét, az emberek milliói még nagyobb haraggal és utálattal fordulnak el az állatinak Is nehezen mondható vandalizmus e megnyilvánulásától és egyöntetűen kiáltják: El a kezeket Koreától! Két nap múlva lesz öt éve, hogy az első atombombát levetették Hirosimára. Ezt a napot, augusztus 6-át a Demokrata Ifjúság Világszövetségének titkársága emléknapnak hirdeti. Ez a nap még keményebbre kovácsolja a világ ifjúságát az Imperializmus, az agresszió elleni harcra. Ezen a napon a haladószellemű If júság az egész világon harcos szolidaritás nyilvánításával atombombánál sokkal hatékonyabb békefegyvert kovácsol a háborús uszítók ellen: „A szebb, a teljesebb és boldogabb életért folyó harcban ervsro-esek vagyunk és ezért győzünk." Sz. O. El a kezekkel Koreától! Nem hinném, hogy nagyon szelítlszavú költő vagyok, a gyűlöletnek szavaira tanított a falu s a bányatelepek neveltek! Mindez ma semmi. Minden szó szegény. Feltörne átkom s — elakad. Lám szívemben mennyi fojtó szenvedély s ajkam dadog. Ha elmondhatnám: ô Korea! Mikor reá d rohant az ordas, habzószájú falka — mintha Hazám testén harapna, szinte fájtak húsomban a fogak! Elvetemült és őrült gyilkosok _ ne lássanak már solia napfényt, tartsák bár arcuk elé pajzsként cinikusan a törvényt és jogot! Görcsös ökölbe szóiul a kezem, majd összeroppan gyenge tollam, végigsüvölt a szó a szívemen — ó Korea, vad haragomban kiáltani szeretnék! Hulljatok átkok! Szakadj le rájuk égbolt! Zúgjatok fák, rizsföldek, csillagok! Süvóltsd, nép, orkánként: elég volt! Hogyha az egész pokol összefog, s ha dollárt bombává kovácsol — a béketábor mégis győzni fog! El a kezekkel Koreától! ó Korea, te béke, haladás hazája — fegyvered az erkölcs! A szegényekbe jó hitet tölts! Elég volt a tőkés szemforgatás! Egy az ellenség: Gylkos, roncsoló puskák tusától borda reccsen — s Itt kígyó kúszik, lompos bércsaló időt, anyagot, életet csen. De harcolunk és szövünk szövetet, könyveket Írunk, verset mondunk, vetünk-aratunk, gyógyul a beteg, a gyermek nő — tesszük a dolgunk. S nem adjuk oda soha Koerát — vigyázunk, mint szemünk fényére ! Drága Kim Ir-Szen elvtárs, béke rád! S üdv néked nép, szabadság népe! Támadj tank! Rohamozzatok dalok! Sztálin nevével lángot gyuitsatok! Ébredj világ! A béke érik! Csapjon a láng a magas égig! KÓNYA LAJOS