Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-04 / 177. szám, péntek

v 1950 augusztus 4 H várkonyi álhír és az igazság UJSZ0 111 ring Mária éimunkásnö: A koreai nép harca a mi harcunk is! A füleki Kovosmalt dolgozói egy telies váltást a ajánlottak fel a hősiesen harcoló koreai nép megsegítésére (P) — A füleki Kovosmalt dolgozói tisztában vannak azzal, hogy csak a szocializmus erőteljes építésével szilárdíthatjuk hazánkban a dolgozók hatalmát és erősíthetjük a béke táborát. A népi demokráciák dolgozói­nak egymáson való kölcsönös segítségével és támogatásával még szoro­sabbra füzük a béke igaz harcosainak baráti kötelékét és együvé tartozá­sát. A szabad Korea népének az imperialisták által történt megtámadása bennünket is érint, s ezt jól tudják dolgozóink, s most a koreai dolgo­zók megsegítésére törekszenek mindnyájan. A füleki Kovosmalt díszítő osztá­lyában dolgozó Ihring Mária újabb kötelezettséget vállalt. — Kötelezem magam, hogy a normámat újból (negyedszer) 10 százalékkal szilárdítom aminek végrehajtását azonnalra kérem. Továbbá kötelezem magam, hogy brigádmunkában 6 órát dolgozok le, és ezt a kötelezettségemet a bé­kéért és szabadságáért küzdő hös koreai népnek ajánlom fel. Kérem, hogy munkám ellenértékéért gyógy­és kötszereket vásároljanak, s ezt küldjék el a népi demokratikus Ko­rea hős sebesültjeinek. Felhívom az összes szabadságszerető elvtársakat és elvtársnöket, csatlakozzanak a felhívásomhoz. Korea népének harca a mi harcunk is! Erre a felhívásra a füleki Kovo­smalt dolgozói azzal feleltek, hogy kötelezettséget vállaltak a béke hí­veinek világkongresszusának ťszte­letére. A kötelezettségük igy hang­zik: 1. Felajánlunk egy teljes vál­tást a nyugati imperialisták bom­bázásai áltál sújtó tt koreai áldo­zatok megsegítésére. 2. A termelési tervet az év vé­géig 105 százalékra teljesítjük. 3. A munka termelékenységét az év végére 105 százalékra emel­jük. !). Üzemi vetítőgépünket S0 köz­ségben a földek közös megműve­léséről és EFSz-ek létesítéséről szóló filmeket fogunk levetíteni. 5. Időmérések álapján a, béke híveinek őszi világkongresszu­sáig az összes normákat megszi­lárdítjuk. 6. Önkéntes brigádokat szerve­zünk az üzemi JŤO Sokol fürdői­nek kiépítésére melyre körülbe­lül 6000 munkaórát fordítunk. A füleki dolgozók újabb felaján­lása után másnap a versenyfelelős irodájában megjelent a cinezöben dolgozó Holub Margit élmunkásnö, aki a már sz lárd norma alapján 120—130 százalékra teljesíti mun­katervét, bejelentette, hogy ő 16 órát fog ledolgozni a koreai sebesül­tek megsegítésére. — Halottam, kevés ott a gyógy­szer, — mondja Holub Margit, — mint ifjú munkásnö kötelességem­nek tartom, hogy tőlem telhetőleg segítőkezet nyújtsak a koreai nép­nek. Ezért ajánlottam fel 16 órát. Holub Mária ezekkel az egyszerű szavakkal fejezte ki nagy szerete­tét és segíteni akarását a hősi ko­reai nép iránt. A füleki Kovosmalt dolgozói pedig újabb kötelezettség­vállalásokkal példaképül szolgálnak a többi üzemnek is és felajánlásuk­ban kérik az összes vállalatok dol­gozóit. hogy kövessék őket, vállal­janak ők is kötelezettségeket Korea szabadságért harcoló népének meg­segítésére. a szakszervezetek feladata az 1951-es évre szóló normák feliilvizsgálásáfiál és h&tosPásánál A biztosított normák fokozzák a termelést és a dolgozók jövedelmét Alkonyodott már, amikor Várkony­ba értem. Méri elvtársat kerestem, az EFSz helyicsoportjának elnökét. Fiatal erőtől duzzadó falusi dolgozó­val ismerkedtem meg személyében, aki vendégszerető kedvességgel tessí kelt be kis portájára. A konyhakü­szöbön családjával találkoztam, fe­leségével, édesanyjával és pöttömnyi kicsike szőke fiával, aki álmosan majszolgatta a főtt kukoricát. Az asztal mellé ültiink a belső szo­bában. Előkerült a petróleumos lám­pa s annak fénye mellett ismerked­tem meg a család többi és a szövet­kezet egy-két tagjával. Méri és édes­anyja büszke örömmel tették elém az EFSz számvetését, a férfi azért, hogy eldicsekedjék azokkal az ered­ményekkel, amelyeket eddig már fel­mutattak, az anya pedig simogató szemével Mérit keresve hajtogatta, hogy fia, aki egyszerű paraszti em­ber, milyen komoly és felelősségtel­jes munkával van megbízva. Méri elvtárs a pár elemi iskolát végzett várkonyi kisparaszt kettős könyve­lést vezet. Tiszta, példás munkát mutatott be. Beszélgetés során szóba került a szövetkezeti élet, amely Itt Várkony­ban nehezen akart megindulni azon az úton, amely elengedhetetlenül szükséges, ha a várkonyiak azt akar­ják, hogy magasabb életszínvonalat tudjanak elérni. Idegenkednek még a közös munkától, a közös vetési el­járás bevezetésétől, bár jól látták a mostani aratás során, mit is jelent a közös munka. — Sok még a faluban a reakciós és sok a maradi, akiket nem lehet ki­billenteni a régi és amellett rossz ke­rékvágásból, — panaszkodik Méri. Tapogatódzva keressük az okokat, amelyek itt a munkát gátolják. Sok mindenben tanáccsal szolgálunk, hogy miként lehetne a dolgokon segí­teni. Egyszerre csak a beszélgetés közben Méri elvtárs kiböki: — Meg aztán más baj is van. Most, hogy az aratással és csépléssel vé­geztünk s a gabonát beszolgáltattuk, a Raktárszövetkezet felvásárlója nem fizetett a gabonáért, azt mond­ta, hogy a Szövetkezet nem kapja meg a pénzt a gabonáért... Azonban még mielőtt pár métert haladtunk volna. Méri megszólal: — Jobb lenne, ha talán elős~ör Vi­zit, a várkonyi felvásárlót néznénk meg, ő mégis pontosabb választ tud­na adni az elvtársaknak arra nézve, hogy kitől is kapta ezt az utasítást. Indokoltnak találtam a szövetke­zeti elnök közbevetését s így hát for­dítottunk az irányon és Viziékhez mentünk. Szerencsénk volt, otthon találtuk. Jószagú vacsora mellett ült az udva­ron. Vendégei voltak; Dunaszerda­helyró'I a Raktárszövetkezet vezetői. — Dupla szerencsénk van — mon­dom oda Mértnek —, mert nem kell Dunaszerdahelyre mennünk. Itt a helyszínen magyarázatot kapunk a furcsa és egyedüálló hírre vonatko­zólag. Röviden előadtam, mi járatban is vagyunk és a hírem mindenkit meg­döbbentett. Kezdtük a dolgokat kibo­gozni és a végén a következőkre jöt­tünk rá: A dunaszerdahelyi Raktárszövetke­zet tisztviselőnője Vizivel és a többi bevásárlóval közölte, hogy az EFSz­eknek beszolgáltatott gabona árát ne fizessék ki azonnal a fél kezéhez, mert azt a járási hitelszövetkezeten keresztül fogják átutalni. Erre azért van szükség, mert az EFSz-ek zöldhi­telt kapnak, amely a termények be­szolgáltatásakor lesz esedékes. Ez helyes Ls, de helytelen az, hogy Vizi valahogy megfeledkezett arról, hogy a Dunaszerdahelyen szerzett értesü­lését annak egész terjedelmében hoz­za tudomására a várkonyi szövetke­zeteseknek. Vizi csak a mondat első felét közölte Mériékkel és így indult meg az a hír a faluban, hogy a szö­vetkezet gabonáját a Raktárszövet­kezet nem fizeti ki. A kiélesedett osztályharc idejében különös éberséggel kell lennünk. Az éberséget nemcsak az ellenség akna­munkájával szemben kell fokoznunk, de minden igykezetünkkel azon kell lennünk, hogy a saját munkánkai úgy intézzük, hogy ne adhassunk az ellenség kezébe semmi olyan kártyát, amelyet ó'k ellenünk felhasználhat­nak. . Mindebből a rövid példából is. A szakszervezetek központi taná­csán, augusztus 2-án összejöttek a ROH kerületi titkárai, hogy tárgyal­janak a kormány legutolsó határoza­tának megvalósításáról. Mint tudjuk, ez a határozat az 1951-es évre szóló teljesítménynormák felülvizsgálásá­ról és biztosításáról szól. Ezen a munkakonferencián Novák elvtárs, a szaktanács központi titkára mondott beszédet, amelyben értékelte a kor­mányhatározatot és megjelölte a szakszervezetek jelenlegi legfonto­sabb feladatait. Beszédében többek között hangsú­lyozta azt, hogy országunk gazdasági helyzetét az ellentervezéssel jelentő­sen megjavítjuk és ezért szakszerve­zeteink fontos feladata az, hogy a kormány határozatát szétvigyék a széles szakszervezeti tömegek közé, hogy a dolgozók megértsék az ellen­tervezés jelentőségét és a normák fe­lülvizsgálásának szükségességét. Az átlagos bérek színvonala — mondot­ta — a termelőerők fejlődésének el­ért magasságától függ. Röviden és egyszerűen ezt úgy fejezhetnénk ki, hogy attól függ, hogy miből meny­nyit termelünk. Egész bérpolitikán­kat alá kell rendelni a főcélnak, a munka termelékenysége emelésének. Minden figyelmünket összpontosítsuk a normák kérdésére. Ezeknek a kér­déseknek a meg nem oldása ártalmas 9 bratislavai vidék A bratislavai vidék egészségügyi dolgozóinak július 28—30-án tartott első konferenciáján megtárgyalták a jelenlévő kiküldöttek az egészségügyi szolgálat legfontosabb feladatait, amelyek gazdasági és politikai hely­zetünk jelenlegi állapotából folynak. Ezen az értekezleten a következő ha­tározatot hozták: A bratislavai kerületben lakik Szlo­vákia egész lakosságának egynegyed része. Itt van továbbá a szlovák ipar egyharmad része, valamint itt van a legtöbb egészségügyi kutató és tudo­mányos intézet. Ebből a tényből a bratislavai kerület egészségügyi dol­gozói számára rendkívüli feladatok erednek. A bratislavai kerület egészségügyi dolgozói kötelezik magukat, hogy különös figyelmet fognak szentelni azoknak, akik a szocializmus építé­séért a legnagy bb áldozatokat hoz­zák, akik a nemzeti jövedelem növe­léséért a legtöbbet tesznek és aftik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve munkájuk közben. Az egészségügyi szolgálatnak a munkásról és család­járól a munkaidőn kívül is gondos­kodnia kell. Kiterjesztjük a kutatómunkát a hivatásból eredő betegségekre a ne­héz gépipar és a nehéz vegyiipar minden szakaszában. A dolgozó or­vosok intézete szoros együttműködés­ben az üzemi orvosokkal, nagy gon­dot fog fordítani az egészségügyi lenne egész fejlődésünkre. Az elavult normák nemcsak a tech­nika fejlődését gátolják, de a terme­lőerők fejlődését is. Régi normák kai dolgozni annyit jelent, mint fé­kezni a szocialista munkaverseny fej­lődését, lassítani a termelési tervek teljesítését, meghosszabbítani az útunkat előre. A régi normákkal csak felemésztjük jövőnket. A kormány a felülvizsgált teljesit­mény-normákat az egész évre bizto­sítja. Azért teheti ezt meg, mert az eddigi gazdasági sikerek biztosítékai annak, hogy ez a lépés javára szol­gál az egész gazdasági életnek, az egész munkásságnak, akik ezt meg­érdemlik. Éppen a szocialista mun­kaverseny és az élmunkásmozgalom eredményei tették lehetővé, az ipar felépítési tervének teljesítését. Az egyéves biztosítás attól függ, hogy felülvizsgáljuk az összes normiákat az összeg munkahelyeken, minden termelési ágazatban. Ez a kötelessé­günk nekünk, akik gondos gazdái akarunk lenni országunknak. Sem­mit se érne az, ha biztosítanók a nor­mákat anélkül, hogy biztosítanók a termelés emelkedését. Ezért a legfon­tosabb az, hogy a felülvizsgált nor­mák érvényesek legyenek az üzem összes munkásaira ugyanolyan körül­mények és ugyanolyan munkalehe­tőségek mellett. színvonal emelésére és így hozzájá­rul a munka teljesítményének emelé­séhez. Az egészségügyi nevelés érde­kében ez az intézet előadásokat fog tartani és nevelő cikkeket fog kö­zölni az üzemi folyóiratokban. A dolgozó orvosok klinikája, amely ép­pen most van megalakulóban, a hi­vatásbeli betegségek komoly kutatá­sának alapjává válik és az üzemi or­vosokkal való együttműködést egyre jobban kimélyítik. Az állami egész­ségügyi intézet föfeladatáu! tűzte ki dolgozóink közös étkezésének pon­tos felülvizsgálását. Az üzemi orvo­sok nagyobb gondot és több időt for­dítanak a munkahelyek tiszta ivóvíz­zel való ellátására. A Nemzeti Bizto­sítási Intézet szervei átvizsgálják az üzemekben az egészségügyi munka eddigi módszereit és minden erejük­kel arra fognak törekedni, hogy eltá­volítsák az előforduló hiáďiyokat. Az egészségügyi dolgozók azt ls szem előtt tartják, hogy azok a mun­kások, akik valamilyen fogyatékos­ságban szenvednek, egészségi állapo­tukat nem veszélyeztető munkát vé­gezzenek. Harcolni fogunk a fertőző betegsé­gek ellen, de mindenekelőtt a hastí­fusz ellen. Különös gondot fordítunk azokra a kerületekre, ahol idáig a legtöbb hastífusz eset fordult elö. így a dunaszerdahelyi és szeredi já­rásokra és Bratislava környékére. A diftéria terjedését oltással akadályoz­Az ellentervezésnél jelentős feladat jut a műszakiaknak és a mesterek­nek. A Rudé Právo felemlíti Klicska géptervező példáját, aki a brnoi szakszervezeti tanács ülésén kötelez­te magát, hogy a termelési folyama­tot ezer műfogással rövidíti meg. így tulajdonképpen ezer normát távolít el, egyszerűsíti a termelést, úgyhogy ugyanannyi munkaerővel lényegesen többet lehet majd gyártani. Fiala technikus a Morávia-üzemből az el­lentervezés előkészítésénél segített a munkásságnak abban, hogy munka­módszerüket megjavítsák és eltávo­lítsák a hiányokat. így sok munkás megrövidíthette a termelési időt és szilárdíthatta normáját. A műszakiak és mesterek odaadó együttmunkálkodása hozzásegítheti ahhoz a dolgozókat, hogy lényeges időmegtakarítást érjenek el és ezál­tal a munka magasabb termelékeny­ségét biztosítsák. A kapitalista rend­szer arra késztette a mestereket és a műszakiakat, hogy szívják a mun­kásság vérét. A kapitalizmus idején a műszaki és a mester a munkás el­lensége volt. Ma éppen ellenkezőleg van. A műszaki és a mester a mun­kás jelentős segítőtársiává lesz. Ha együtt dolgozik a munkássággal, ak­kor hozzájárul a szocializmus győ­zelméhez, az egész dolgozó társada­lom felemeléséhez. I zuk, hogy így gyermekeink életét megvédjük ez ellen a veszélyes be­tegség ellen. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus felé vezető úton csak a munkások és a földművesek szoros együttműködésével haladhatunk. Ezért minden kerületi és járási egészségügyi intézet különös figyel­met fog szentelni a kis- és közép­földmüvesek egészségi viszonyaira, akik az EFSz-ekben rátértek a szö­vetkezeti nagyban való termelés út­jára. A gyakran előforduló fertőző betegség, a tbc elleni harcunkat ki­szélesítjük. Gondoskodni fogunk ar­ról, hogy a tbc-ével fertőzött egyé­nek idejében megfelelő ápolásban ré­szesüljenek. Azokat a feladatokat, amelyek az egészségügyi szolgálat átszervezésé­ben az individualista gyógyítási mód­szerről a kollektív gyógyítási mód­szerre fordulnak elő, a dolgozók szé­les tömegeinek bekapcsolása nélkül nem tudnánk teljesíteni. Ezért népi egészségügyi segéderőket fogunk ne­velni. Ezt a munkánkat a Nemzeti Front és a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt segítségével szoros együtt­működésben a széles tömegekkel fog­juk végezni. Minden erőfeszítésünk­kel arra törekszünk, hogy kitűzött feladatunkat teljesítsük és így hozzá­járuljunk a világbéke megvédéséhez. £ szavakra szerkesztő társammal együtt majd leestem a székről. Pilla­natokig szóhoz sem tudtunk jutni. Majd faggatni kezdtük tovább Méri elvtársat, ö bizonykodott, hogy szom­baton, amikor a gabonát beszállítot­ták, Vizi a felvásárló szövetkezet megbízottja így fizette ki őket. Ugyanezt állította két másik szövet­kezetes is, sőt még hozzátették, hogy nagyhamarjában a munkákkal fel­merült költségeket is a tagok fizet­ték ki, mert vasárnap búcsú volt és a „népnek kellett a píz". Bár késő este volt s mert már fél­füllel hallottam, hogy ebben a falu­ban valami nagyon csúnya rémhír kering, hogy a most már felfedett rémhír további községek felé szárny­ra ne kapjon, kocsiba ültettem Mérit, — Most azonnal a dolgok végére Járunk s meglátják majd, hogy egy szó sem igaz az egész dologból. Gyors elhatározásomat az emberek Is megnyugvással fogadták, mert azon a véleményen voltak, ha egy újságíró így azonnal a dolog végére akar járni, ott bizonyosan csakis ne­kik az igazuk jöhet rendbe. A motort begyújtotta sofőrünk és a gépkocsi megindult Dunaszerdahely felé. Magamban ezt mondtam: hogy ha az ágyból húzzuk is ki azt, aki Ilyen hírt küldött a faluba, de beszé­lünk ,vele. amit itt leírtunk, láthatjuk, ha a Kaktárszövetkezet felvásárlója lelki­ismeretesen végezte volna el munká­ját, ha a várkonyi szövetkezetesek nem nyugodtak volna meg, hanem további magyarázatot kértek volna Vízitől, úgy minden bizonnyal még szombaton, a beszolgáltatás napján áz egész kérdést minden zökkenő nélkül el tudták volna intézni, annál is inkább, mert a várkonyi szövetke­zetnek nem volt semmilyen azonnal esedékes hitele és így a dunaszerda­helyi járási hitelszövetkezet útján a pénzt is azonnal megkaphatták vol­na. Mindenesetre a reakció számára is elég volt ez ahhoz, hory suttogás­sal megzavarja az EFSz várkonyi csoportjának munkáját s a reakció­nak ezt az újabb támadását a várko­nyiak megakadályozhatták volna, ha kellő éberséget tanúsítanak és több lelkiismeretességgel végeznék mun­kájukat. Méri elvtárssal elbúcsúztunk Vizi­tó'l és a Raktárszövetkezet többi tisztviselőjétől, most már megnyu­godva és egy újabb tanulsággal gya­rapodva. Az eset története óta a várkonyi EFSz a pénzét már megkapta. (y-j) A csehszlovákiai magyar dolgozók újabb tiltakozó levelei AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉGÉNEK! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregeysületének érsekújvári helyicsoportja július 29-én tartott összejövetelén foglalkozott a koreai eseményekkel és a következő határozatot hozta: 1. Szolidaritást vállalunk Korea szabadságszerető dolgozóival. 2. Szolidaritásunkat azzal nyilvánítjuk, hogy munkahelyünkön kettőzött szorgalommal fogunk dolgozni és ezzel hozzájárulunk a világbéke megszilárdításához. 3. Tántoríthatatlanul követeljük a dicsőséges Szovjetúnió békepolitikáját és a nagy és békeszerető Sztálin elvtárs tanítását. Követeljük az amerikai imperialisták intervenciós csapatainak azonnali kivonását Koreából. El a kezekkel Koreától! A CSEMADOK érsekújvári helyicsoportja. Tiltakozunk a koreai háború ellen! Mi, a CSEMADOK ipolysági helyi­csoportjának tagjai élesen tiltakozunk a koreai véres és igazságtalan rabló­háború ellen. Követeljük, hogy az Im­perialista zsoldosok vonuljanak ki Ko­reából és azonnal szüntessék be a bé­kés lakosság pusztítását. Szolidaritást vállalunk a hősiesen és győzelmesen küzdő koreai néppel és tovább erősít­jük a békefrontot termelő munkánk­kal és a szocialista kultúra terjeszté­sével. A CSEMADOK ipolysági helyjesoportja. egészségügyi dolgozóinak határozata «

Next

/
Oldalképek
Tartalom