Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-03 / 176. szám, csütörtök

— —- UJSIO ­Megyercsen felszántották a mezsgyéket 1950 augusztus 3 UJSZ0 (Z. 1.) Ez év július 30-én d. u. 2 órakor kezdték a megyercsi EFSz tagjai a Imezsgyék ünnepélyes felszántását. Az ünnepségen résztvettek az ifjúság brigádjai Gutáról, a szomszéd EFSz­ek tagjai és a komáromi gépállomás kiküldötted. Nyolc traktor kezdte meg a mezsgyék felszántását. Az ünnepség résztvevői a megyer­csi helyi Nemzeti Bizottság épülete előtt gyülekeztek, ahonnét aztán lel­kesedéssel indultak a traktorokon a földekre, hogy ott résztvehessenek az ünnepségen és hogy a szerzett ta­pasztalatokat átadhassák saját köz­ségükben is a többi dolgozó paraszt­nak. A megnyitó beszédet az ünnep­ségen Orvos Pál elnök elvtárs mon­dotta. Azután átadta a szót Pavlovics elvtársnak, a szövetkezeti tanács 1 tit­kárónak, aki beszédében kiemelte a szövetkezeti munka előnyeit. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy Me­gyercs község öntudatos földműve­sei a közös munkával elért szép ered­ményekkel felelnek az amerikai impe­rialisták aljas támadására Koreában. A beszéd befejezése után az ifjú­ság ütemesen kiabálta: „Traktorai a CsISz-nek felszántják a földeket". Ezután a komáromi állami gépállo­más traktorista elvtársnője vette át a szót, aki beszédében hangsúlyozta, hogy ez állami gépállomás minden erejével a szövetkezeti tagok segítsé­gére lesz. A kis- és középparasztság népi demokratikus kormányunktól és Pártunktól eddig példátlan segítséget kap, amely megszabadítja a régi ro bot nehézségeitől. Mi, a komáromi gépállomás alkalmazottai — mondot­ta a továbbiakban — szem előtt fog­juk tartani a Szovjetunió tapasztala­tait. A munkát két váltásban fogjuk végezni, hogy a gépeket még jobban ki tudjuk használni. Fokozott gondot fogunk fordítani a politikai és szak nevelésre, bevezetjük a munka meg­szervezésének új formáit, kiszélesít­jük a szocialista versenyt, hogy így teljesítjük, sőt túlhaladjuk az állami gépállomás terveit a munka minden részében. A gútai szövetkezeti tagok nevében Hornyák elvtárs szólalt fel. Faluja ifjúságának lelkes üdvözletét tolmá­csolta és felhívta az egész ifjúságot, hogy kövesse a Szovjetúnió hős Kom­szomoljának példáját. Az ifjúság tün­tetően hangoztatta: „Építünk, dolgo­zunk, a békéért harcolunk!". Ezek után Sztaao elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt földműves titkára szólt a jelenlevőkhöz, aki többek kö­zött a következőket mondotta: — Nagy események tanúi vagyunk. Ezt minden földműves tudja. Föld­művességünk megértette végre, hogy csakis közös munkával, közös vetés­sel emelhetjük Köztársaságunkban a kis- és középparasztság életszínvo­nalát szeretett Pártunk segítségével, melynek élén Klement Gottwald el­nök elvtárs áll. (Az ifjúság: „Mi új ifjúság va­gyunk, Gottwald ifjúsága!) A záróbeszédet Zima elvtárs, a Szlovák Földművesek Egységes Szö­vetsége központjának kiküldötte mon­dotta magyar nyelven az EFSz ma­gyar nemzetiségű tagjai számára.. Üdvözölte a jelenlévőket és megkö­szönte ez EFSz tagjainak, valamint a többi résztvevőnek érdeklődését az ünnepség — 1 a közös munka iránt. A továbbiakban rátért a koreai esemé­nyekre. Hangsúlyozta, hogy a hős koreai nép harca a mi harcunk is. Nekünk a béke fegyverével, a mun­kával kell harcolnunk. Míg az impe­rialisták a legaljasabb terveket szö­vik a béketábor ellen, addig dolgozó népünk szorgalmas munkával építi a szocializmust.' Hegy ezt a munkát S%ésen végezhetjük, azt felszabadí­tónknak, a világbéke őrzőiének, a hős Szovjet Hadseregnek köszönhetjük vezetőiének, a Kommunista bolse­vik Pártnak, melvnek élén a nagy és bölcs tanító, Joszif Visszarlono.­vics Sztálin áll. Mi is hozzá akarunk járulni a Vi­lágbéke megvédéséhez. Ezért veszik át földműveseink fokozott munkatö­rekvéssel a termelés magasabb, új módszereit. Ezért szántják szét a mezsgyéket, hogy így a gépeket tel­jes mértékben ki tudják használni. Éljsn a Kommunista Párt. dolgozó népünk vezetöi.e. éljen Gottwald köz­társasági elnök! A beszédek után vita következett. Megbeszélték a közös munka to­vábbi menetét. 76 szövetkezeti tag írta alá az EFSz harmadik típusát. Elhatározták, hogy megjavítják Bo­gi nyi Anna, volt nagybirtokos istál­lóját és nagy állattenyésztést vezet­nek be. A vita után a Szlovák Földműve­sek Egységes Szövetsége járási cso­portjának kiküldötte; átadták a ván­dorzászlót Nagykeszi győztes EFSz­ének. A zászló átadásánál Pavlovics elvtárs, a szövetkezeti tanács járási titkára mondott beszédet. Valterová Amália eivtérsnő, az EFSz tagja át­adta az aratási koszorút. Ezután itt is beszélgetés következett. A föld­művesek elhatározták, hogy beszol­gáltatási kötelezettségüknek augusz­tus 4-ig 110 százalékra tesznek eleget. Az EFSz tagjai kötelezték magukat, hogy a béke védelmének szolgálatára beadnak három vagón gabonát a kon­tingensen felül. Sajnos, ebben a községben is találkozunk a kis- és középparasztok ellenségével, a kulák­kal. Kb. hét zsírosparaszt tagadta meg az előírt menyiségű gabona százszá­zalékos beszolgáltatását. A kis- és középparasztok követelik a fentem­lített szabotálok szigorú megbünte­tését. Kapáljuk meg mégegyzer a cukorrépát Mind a cukor-, mind a takarmány­répa gondos ápolást, többszöri kapá­lást kíván, ha jó termést akarunk be­lőle. A répát az aratás, cséplés után még egyszer meg kel! kapálni. Erre a nyári kapálásra két okból is szükség van. Az egyik, hogy a talaj nem ma­rad olyan morzsalékos, ahogy a tava­szi kapálásokkal megporhanyítottuk. A talaj állandóan ülepedik, tömődik és a nyári szárazság hatására erősen megrepedezik. Az összetömődött es megrepedezett talaj sok nedvességét párologtat el. Viszont a répa növeker déséhez és a cukorképzéshez sok ned­vesség szükséges. Júliusban az élelmes gyomok, fő­képpen a vadmohar-félék erősen fel­törnek. A gyomok ugyancsak a répa elő! szívják el a tápanyagot és a ned­vességet, ezzel a répa növekedését hátráltatják. A talaj kiszáradásának megakadá­lyozására és a gyomok elpusztítására egyaránt a legalkalmasabb az aratás­i cséplés után való kapálás, gazolás. Ez a kapálás ne legyen mély. Nem sza­bad a földet „felvágni", hanem apró­ra, morzsalékosra kapáljuk. Igy egy­részt a repedéseket könnyebben kitölt­jük a morzsalékos földdel, másrészt a gyomokat is biztosabban vágjuk ki. Azonkívül a vadmohar-félék rögös ka­pálás után nem pusztulnak el, mert a szárazságot igen jól tűrik és egy ökölnyi rögbe ágyazva is kibírják addig, míg eső jön, amikor újból fel­élednek és gyökereiket továbbfejlesz­tik. A répához közel nőtt gyomokat kézzel húzzuk ki, mert a kapába! köny­nyen megsérthetjük a répa gyökerét. A sérült gyökéren keresztül pedig a répa megfertőződhet, megbetegedhet. A répa nyári kapálásának legalkal­masabb ideje július vége, augusztus eleje. A nyári gazolással a répa ter­méshozamát holdanként 5—6 mázsá­val növelhetjük. Milyen feladatok várnak az ellesiiervezésben az állami erdők üzemeire? (P—i) — Már az állami erdők üzemeiben is meg'wduZt az 1351 évre szóló eUentervezés. A besztercebányai kerület összes erdöüzemeinek ki­küldöttei Besztercebányán nagy aktívát tartottak, melyen a felszólalók ismertették a párt- és szakszervezetek feladatait az ellentervezés te­rén, és rámutattak ennek nagy jelentőségére, mert a munkások ellen­tervének megvalósításával nemcsak magasabb termelékenységet érünk el, hanem kimélyül jo viszonyuk a szocialista- munka iránt is. A ki­küldöttek, akárcsak az ipari dolgozók, visszatérve üzemeikbe, politikai felvilágosító munkához látnak, s az üzemgyűléseken összes dolgozóik bevonásával megállapítják a termelés menetét javító és gyorsító felté­teleket, melyekre valóban nagy szükségük van. Több erdőüzemben még most is a régi kapitalista gazdálkodás mód­szereivel dolgoznak, nem fejlesztet­ték ki kellő mértékben a munkaver­senyt, pedig a szocialista tervgaz­dálkodásban és a fejlettebb szocia­lista munkamódszerek alkalmazásá­val a termelés alapja a munkás, az ember lett, akit érdem szerint kell kiemelni és jutalmazni. S ez pedig ezekben az üzemekben nem történt meg. Ezenkívül a technikai berende­zést sem használták ki kellően.A nor mák is helytelenül voltak kiszabva, ezért most elhatározták, a teljesít­mény normáknak újból való megál­lapítását. Szlovákia erdöüzemei ed­dig 85.7 százalékban az alkalmazot­tak pedig 86.9 százalékban kapcso­lódtak be a munkaversenybe, amely számból 1812 dolgozó már élmunkás lett. Az 1950 évre szóló fő termelési feladatokat eddig 65 százalékban teljesítették Első helyen a kassai kerület álj 69 százalékkal, utolsó helyen pedig a prešovi kerület sze­repel 61.1 százalékkal, a beszterce­bányai kerület pedig az évi tervet eddig 63 százalékra teljesítette. Miért fizetstt neapi a tavaszi gabona Perbetén? Perbetén mintegy 800 egyéni gaz­daság van és a 4276 hektáros határ­ban nem kevesebb, mint 16.000 par­cella. Ezek szerint tehiát átlagban egy gazdaságra 20 parcella jut. Az olyan nagy határban, mint a perbetei, ahol a határ két' széle között 8—10 kilomé­teres távolság is van, egy parasztnak — különösen, „ha csak tehenes igája van — nincsen másra ideje, mint egyik földjéről a másikra vándorolni. A roppant nagy időveszteség miatt a földek 1 megművelése aztán nagyon is felületes, meg hát azon a 16.000 parcellán, ami átlagban csak negyed hektár — de vannak még ennél ki­sebbek is — jó munkát aztán igazán nem lehet végezni. Arról, hogy a ren­geteg parlagon hev-erő barázda meny­nyit teremne, — erről meg talán jobb nem is beszélni. Ennek a sok bajnak az egyikén most segítenek Perbetén. Tagosítják a földeket és az egész határt 500 hek­táros részekre osztják fel, — a:, ősz­szel pedig az egész községben beve­zetik az egyységes vetési eljárást, A perbetei földműves szövetkezet áttér a második típusú szövetkezeti formára. Eddig már.300 tagja van a szövetkezetnek, akik elfogadták a második típust, de még mindig újab­bak lépnek be, úgyhogy őszig jelen­tősen megszaporodik a szövetkezet taglétszáma. Igaz, hogy eddig az első típusú szövetkezetnek több, mint 500 tagja volt, de ezeknek nagyrésze mint volt gépszövetkezeti tag s volt úrbéres, automatikusan lett EFSz taggá és nemhogy segítségére lettek volna a a szövetkezetnek, hanem ártottak ne­ki. Most, hogy_ a szövetkezet áttért a m'ásodik típusra, ezek a „tiszteletbe­li" tagok átesne ka rostán s így leg­alább a perbetei szövetkezet elérheti azt, hogy ha kevesebb tagja is lesz, de ezek meggyőződésből léptek a szövetkezetbe és tevékenyen részt­vesznek munkájában. Perbetén a közös aratást csak a szövetkezet tagjai között tudták megszervezni, azonban a szövetkeze­ten kívül állók is sokan arattak gép­pel és már így is jelentős mértékben lerövidítették az aratás idejét. Min­denesetre a gépi munkával elért ered­mények közelebb vitték a földműve­seket a szövetkezeti gondolathoz. Most, hogy a földek tagosítása meg­történt, a szövetkezet 1500 hektár földjén megkezdték a tarlóhántást és felszántják a barázdákat. A kenyérgabonából a perbeteiek előreláthatólag túlteljesítik az előírt mennyiséget, azonban már most megállapítható, hogy a tavasziakból, az árpából és zabból a beszolgálta­tásokat nem tudj'ák teljesíteni. A perbeteiek arra hivatkoznak, hogy árpából és zabból gyenge termésük volt. Homokos, könnyű és meleg ta­lajok vannak, amelyek nem bírják a tartós nyári szárazságot, különben pedig a gabonaérés idején beköszön­tött kánikulai forróság következté­ben a tavasziak érése a kelleténél gyorsabban is történt, így nagyon sok a fulladt és az apadt szem. Mondják, hogy árpában az átlagter­mésük hektáronként 7—8 mázsa, de nem ritka az 5 mázsás termés sem hektáronként, sőt volt olyan árpa­és zabvetés, amelyet le sem lehetett aratni. Mindezekről meggyőződtem és tényleg így van, azonban ez nem mentség, mert ugyanakkor meggyő­ződtem arról is, hogy az ugyanolyan talajon gazdálkodó környékbeli ál­lami birtokok átlagtermése tava­sziakból is hektáronként 28 mázsa volt. A hibát Perbetén tehát az el­avult, korszerűtlen gazdálkodásban, a rossz talajművelésben kell keres­ni és a hibák abban is vannak. Hogy az égevényes, homokos perbetei föl­deken a jó termést biztosítsuk, en­nek alapfeltétele az, hogy a téli ned­vességet minden körülmények között meg kell őriznünk és így a növények számára a nyári szárazság idejére a szükséges nedvességet biztosítanunk. Az állami birtokokon az őszi mély­szántást traktorokkal és gőzekékkel végezték, a télen át megülepedett földet pedig tavasszal nehéz talaj­porhanvító eszközökkel — 1 tárcsával — tették vetésre alkalmassá, de -ta­vasszal semmi körülmények között sem szántottak. Ezenfelül pedig meg­felelő trágyázást és műtrágyázást ad­tak a földeknek. Az állami birtokok tehát minden előfeltételét megadták a jó termésnek és azt biztosították is. Nem így azonban a perbetei pa­rasztok. Gyenge igavonóikkal ősszel csak olyan szántást tudtak végezni, amit semmiesetre sem lehet őszi mélyszántásnak nevezni, tavasszal pe­dig a téli nedvességtől megkeménye­dett földet újra kénytelenek voltak szántaná, mert hisz a szükséges talaj­porhanyító eszközökkel nem rendel­keztek. így viszont minden előfelté­tele megvolt a bekövetkező rossz ter­mésnek. Erre pedig nincs kimagyarázkodás, ezek tények, amelyek szemléltetően bizonyítják, hogy mi a különbség a korszerű és az „apám is így csinál­ta."-féle gazdálkodás között. Arra pe­dig minden földművesnek, így a per­beteieknek is megvan a lehetőségük, hogy az állami birtokhoz hasonló eerdményes gazdálkodást érjenek el. Mindezt a lehetőséget megadja számunkra a földműves szövetkezet. (b. I.) Naszvadi helyzetkép (b. 1.) Naszvadról már írtunk egy­szer és akkor a kertészek falujának tneveztük. Fenn lehet tartani ezt az ál­lítást, mert hisz Naszvadon tényleg kertészkednek, sőt nagyban kertész­kednek, amit bizonyít a falu végén fel­állított hatalmas zöldségátvevő rak­tár í§, ahol a kocsik sokasága szállítja a zöldségféléket. Találóbb a kifejezés Naszvadra, ha az „ellentétek" falujának nevezzük, mert annyi ellentétet találni egy köz­ségben mint Naszvadon, másutt nem igen lehet. A burzsoá-nacionalizmust nagy szeretettel ápolgatják, de talán még ennél is nagyobb ellentéteket okoz köztük a körülbelül tízféle val­lás. Naszvadon a katolikustól a ká­lomistáig és a szombatistától a jeho­vistáig az összes létező vallásfeleke­zetek képviselve vannak, akik aztán egyáltalában nem keresztényi mó­don azon fáradoznak, hol és mikor tudnának minél erősebb borsot törni egymás orra alá. Ezek a vallási és burzsoá nacionalista ellentétek aztán lehetetlenné tesznek minden haladást, megakadályozzák a különböző feleke­zeti dolgozók együttműködését és így bizony Naszvad nem igen halad előre a szocializmus útján. Pedig, mint egy tavasszal megjelent cikkünkben is írtuk, Naszvadon ki­váló lehetőségek vannak a kertészke­déste ezelet a lehetőségeket és termé­szeti adottságokat sokszorosan ki le­helne hisználi egv közös gazdálkodást — kertészkedést megteremtő földmű­ves szövetkezet által. A naszvadiak szemét azonban úgy látszik bekötik az említett ellentétek és sehogy sem akarják a kezükbe adott lehetőségeket felhasználni, — ami pedig jövedelmü­ket többszörösen fokozná —, mert hisz a hétezer lakosú községben a má­sodik típusú szövetkezetnek alig van néhány tagja. A fentemlített ellentétek miatt a naszvadi dolgozók nem látják meg, hogy a haladás előfeltételét, az osz­tályharcot teljesen elhanyagolják es így történhetett meg — ami pedig most fájó pontja az ottani dolgozó pa­rasztságnak —, hegy a kicsiknek nem termett annyi, mint amennyi csak a beszolgáltatásra kivetett mennyiség, ellenben a gazdagabbaknak bőven ma­rad még a szükségletükön és a beszol­gáltatott mennyiségen felül is gaboná­juk. Csak példának említek egy tizen­két kat. holdas földművest, aki csak másodmagával van. Termett 33.56 q búzája, 27.11 q rozsa és 23.38 q ár­pája. Beszolgáltatása ki van neki írva 8 q búza, lq rozs és 4 mázsa árpa. Az ilyen dolgok, ami pedig elég sok van Naszvadon, — az osztályharc el­hanyagolásából származó felületesség­ből következnek. A gabonabeszolgáltatással különben is rosszul állnak Naszvadon. Nagyon sok nevet lehet találni, akiknél mond­juk 20 q búza van előírva és 4 mázsát vitt be —, de még ennél is kirívóbb példákat említhetnénk meg. Kon­tingensen felül beszállított mennyisé­get pedig csak néhol 1 vagy 2 kilót, de ezt is csak véletlenül, mert a pa­raszt bizonyára otthon elmérte magái Jogosan tesszük fel a kérdést Nasz vad vezetőségéhez: hol van a hiba? A hibá!:ra és fogyatékosságokra pedig, amik a községben vannak, sür­gős és gyökeres megoldást kell talál­niok. Ki kell emelnünk, hogy az állami erdöüzemeknél nem fejtenek ki elég kezdeményező tevékenységet az üze­mi szakszervezetek, aminek hátránya megnyilvánul abban is, hogy az üze­mek nem tudják dolgozóikat oly mértékben mozgósítani a szocialista munkamódszerek átvételére és kifej­lesztésére, mint amilyenre arra szük­ség volna. Ebbő] kifolyólag szük keresztmetszetek keletkeztek a ter­melésben. Nemcsak a fa kitermelésére, ha­nem még fokozottabb mértékben a hegyeknek újra fásítására és a mi­nőségi termelésre is kell gondolniok. s aztán arra, hogy gyüjtöttek-e elég magot a faiskoláknaK tömeges ala­pon való létesítésére, stb. Szük keresztmetszet ott van min­denhol, ahol a legnagyobb veszte­ség mutatkozik a termelésben. Az erdöüzemeknéj a- munkahelyek mesz­sze vannak a dolgozók lakóhelyei­től. s mire a munkások odaérnek, el­fáradnak, nem tudnak kellő telje­sítményt nyújtani, s mint említettük a technikai berendezést sem hasz­nálják ki teljes mértékben. Az elő­ző nehézségen úgy segíthetnének, ha ideiglenes fabarakokat építenének a fakitermelés közelében. Mindenek­előtt gazdaságosabbá keli tenniök a termelést, amit a rendelkezésükre álló technikai berendezés jobb ki­használásával az erdősítéssel és a fák ápolásával érhetnek el. Ezen­kívül a kormány rendelete alapján sürgősen végre kell hajtaniok az erdők leltározását, mert az erdöüze­mekben a rendes tervgazdálkodást csak úgy tehetjük lehetővé, ha tud­juk hogy mi áll rendelkezésünkre, mennyivel növelhetjük a kitermelést és csak így gondoskodhatunk terv­szerűen az utánpótlásról is. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoz­tak a besztercebányai kerületben lé­vő erdöüzemek aktíváján résztvevő kiküldöttek s a vita után hozott ha­tározatukban határozottan megálla­pították céljukat, hogy most az el­lentervezés keretében kiküszöbölik a felmerülő összes nehézségeket. Gaz­dasági életünkben az állami erdők üzemeinek is igen fontos szerepük van, és a fatermékeknek idejében előírt mennyiségben való leszállítá­sával erősen befolyásolják egyes ipa­ri üzemeink tervteljesítését. Most az ellentervezéskor nyílik a legjobb al­kalom arra, — mint azt meg is te­szik, — hogy a munkahelyek ellen­őrzésével, a helyes normák megálla­pításával, a szocialista munkaver­seny fejlettebb módszereinek beve­zetésével, megjavítsák a munkame­netet és harcot indítsanak a terme­lésben jelentkező veszteségek éllen, egyúttal pedig gazdaságossabbá te­gyék a termelést és kiküszöböljék teljes mértékben a szük keresztmet­szeteket „pgü! mm •jnirtdennemüi •fegyvert, • m esszelátóUat szerelünk s mindezt a leg­rövidebb időn ^ •belül végezzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom