Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)
1950-08-22 / 192. szám, kedd
Ü JSZ0 1950 augusztus 22 Ifjú szovjet művészek fővárosunkban UJSZÖ Üj. fejezetet nyit a szavjet dia a tex nészet dtatakításáéct aíaott küzdelmeim A Szsvjetáiii minisztertanácsának rendelete új öntözési rendszer alkalmazásáról A szovjet sajtó vezető helyen közli a Szovjetunió minisztertanácsának rendeletét egy új öntözési rendszerre való áttérésről. A Szovjetúnió minisztertanácsa úgy véli — mondja a többi között a rendelet —, hogy az öntözés földművelési körzetek párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervezeteinek legfőbb feladata: az öntözött földek kihasználásának megjavítása, a terméshozam további, gyorsabb növekedésének biztosítása, a mezőgazdasági munkák gépesítése, színvonalának emelése és az élenjáró agrotechnikai széleskörű alkalmazása. A Szovjetúnió minisztertanácsa ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jelenlegi öntözési rendszer nem felel meg a mezőgazdaság mai fejlettségi fokának. Sokéves gyakorlat mutatja, hogy az állandó öntözőcsatornák sűrű hálózata az öntözött részek kis méretei mellett, az öntözéses területek nem teljes kihaszn'álás'íra, termésveszteségre vezet, akadályozza a mezőgazdasági gépek teljes kihasz nálásiát, növeli a szűrési vízveszteséget és szaporítja a munkát, mivel a csatornákat 'állandóan tisztítani kell a hordaléktól és a növényzettől. Számos élenjáró kolhoz, szovhoz és tudományos intézet — mondja a továbbiakban a rendelet — új, tökéletesebb módszereket dolgozott ki és alkalmaz a gyakorlatban. Az lállandó öntözőcsatornákat olyan csatornákkal cserélik fel, amelyeket csak az e'Járaszíás idejére készítenek, és azután a talajmüvelés gépesítése és a vetés gondolása követelményeinek megfelelően betemetnek. Ezek az öszszegyűjtött tapasztalatok ma már megengedik, hogy mindenütt áttérjünk az új öntözési rendszerre, az időleges öntözőcsatornák alkalmazásaival, Az új öntözőrendszer alkalmazása nagy lehetőségeket nyit a. gyapot, a gabona és más mezőgazdasági kultúrák termésének további növelésére, a mezőgazdasági gépek termelékenységének fokozása és a mezőgazdasági munka mennyiségének csökkentése az öntözött földeken. A Szovjetúnió minisztertanása rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az új öntözési rendszernek. Elrendelte, hogy hlÉirem-négy év alatt az öntözéses földművelési körzetek valamennyi kolhozában és szovhoz'ában végre kell hajtani ezt az iáttérést. A Pravda és az Izvesztija vezércikkében méltatja a minisztertanács rendeletét. A Pravda hangsúlyozza, hogy a rendelet új, dicsőséges fejezetet nyit meg a szovjet népnek a természet átalakításiért folytatott küzdelmében, 'amellyel ibirokba kívánja venni a természet hatalmas erőit a kommunista építés érdekében. Az élenjáró tudomilny eredményeiből és a kolhozok tapasztalataiból kiindulva hozta meg a minisztertanács az új öntözési rendszrre való áttérésről szóló rendeletét. Az új rendszer lehelövé teszi, hogy teljesebben kihasználhassák az öntözött területeket. Megszünteti az állandó Az Izvesztija vezércikke rámutat, hogy a Szovjetunióban a kulturális építés területén évről évre nagyobb feladatokat oldanak meg. A szovjetúnió 1950. évi állami költségvetése 120.7 milliárd rubelt irányzott elő szociális és kulturális célokra. Ebből az összegből 59.5 milliárd róbel szolgálja a közoktatás céljait. Az új tanévben csaknem 38 millió ember tanul majd a Szovjetúnióban. Kétségtelen, hogy az új tanév a szovjet iskolák további sikereinek éve lesz. Sztiálin elvtárs kiváló munkája a nyelvtudomány kérdéseiről klasszikus példa a marxi-lenini elmélet alkotó feldolgozására és a tudománynak konkrét területen való alkalmazására. Sztálin elvtárs müveinek óriási jelentősége van a tudomány minden ága továbbfejlődésére. A monopoltőkét szolgáló modem burzsoá kultúrát a hanyatlás és a rothadás jellemzi. Ez a kultúra rad nacionalizmusra és a népek közötti ellenségeskedésre nevel. Az amerikai imperialisták a nacionalizmus terjesztésére, az embergyűlőlet hirdetésére, a reakciós kozmopolitizmus eszméinek alkalmazására és az USA világhódító uralmának céljaira használják fel a burzsoá kultúrát. De az amerikai imperialisták hiába próbálják elérni, hogy maguk alá rendelhessék Európa és Ázsia népeinek szellemi világát. Az egyszerű ernbeöntözőcsatomákat, növeli az öntözéses területek nagyságát és megjavítja a gépi eszközök felhasználásának lehetőségeit. A Bolsevik Párt vezetésévei, a kolhozrendszer megalkotójának. Sztálin elvtársnak bölcs irányításával a szovjet parasztság sikeresen oldja meg a természet átalakításának feladatait a kommunizmus felépítésének érdekében, Az Izvesztija vezércikke hangsúlyozza, hogy a rendeletben ismét megnyilvánul a szovjet kormány, a Kommunista Párt és Sztálin elvtárs gondoskodása a szocialista mezőgazdaság további felvirágoztatásáról. rek a föld minden részén egyre jobban meggyőződnek arról, hogy a szovjet kultúra a világ legélenjáróbb kullurája és hogy a Szovjetúnió a békének és a népek biztonságának legnagyobb és legkövetkezetesebb híve. MOZART ITT Nemrég a Glyndebourne-i Operába mentem, hogy megnézzem és meghallgassam Mozart „Szöktetés a szerályból" című művét — írja beszámolójában a Daily Worker munkatársa. — Az előadás nagyon szép volt De a közönség! A férfiak frakkba préselve adták át magukat a bágyatag aluszékonyságnak: versenyt ragyogtak az ingmell-gyémántok és az izzadságcsöppek a nézőtér melegében. A nők — nagyrészt negyven és nyolcvan év között — extravagáns, a csontos bájakat kiteregető nagyestélyi ruhában tettek eleget súlyos társadalmi kötelezettségüknek, az alvásnak. Aki nem szunyókált, annak arcán meglátszott, hogy halálosan unja az egész Mozart-ügyet. Itt az opera nem zenei élmény, hanem a , (high Ilfe" társadalmi kötelezettsége. A nézőtéren csak kivénhedt gazdagok ülnek, hiszen ki más tudja megfizetni a három fontos és még drágább jegyéket? Azok az ifjú szovjet művészek, akik résztvettek a Nemzetközi Diákszövetség II. kongresszusán, augusztus 20-án, vasárnap Bratislavába is ellátogattak, hogy itt előadják kultúrszámaikaí. Az előadást, amelyet a Szovjetbarátok Szövetsége rendezett, körülbelül 8Ó00 néző tekintette meg. A tiszteletbeli vendégek között megjelent Bacílek elvtárs, a Megbízottak Testületének elnöke, a konzuláris képviseletek vezetői, valamint köz- és kultúréletünk számos kiváló személyisége. Az ifjú szovjet vendégeket Michalička, a SzKP kerületi titkára üdvözölte, aki beszédében méltányolta a Nemzetközi Diákszövetség II, kongresszusának jelentőségét. A kongresszus bebizonyította, hogy a béke ügyét nemcsak a gyárakban és mezőkön dolgozó ifjak védelmezik, hanem ezért küzd az egész világ tanuló diákifjúsága is — mondotta Michalička elvtárs. Jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy ez a tanulóifjúság tüntetése a világ diákjainak egységéért, valamint a dolgozó és tanulóifjúság szövetségéért, hanem az a főjelentősége, hogy ez a mozgalom a sokszázmíllióra menő béketábor egyik erös támasza. Az egfez világ diákjai lelkesen válaszoltak a Béke Hívei Világbizottságának arra a felhívására, hogy aktív munkát fejtsenek ki a béke meg védelmezése rt. Ez a válasz abban áll, hogy a -világ minden államában élő haladó gondolkoMOZART OTT Ezután történt, néhány héttel később, hogy Prágába látogattam. Elmentem a Smctana Operaházba, hogy megnézzem és meghallgassam Mo~ zárt »Szöktetés a szerálybóU cimü müvét. As előadás nagyon szép volt s ami mindemnél jobban megfogta a szivemet, a s a közönség volt! As operaház zsúfolt: munkások, tanulók, parasztok, fiatalok, öregek, fiűk, lányok ültek nemcsak az első és hátsó sorokban, hanem az Angliában oly drága páholyokban is. A jegyek olcsók: széles tömegek számára teszi ez lehetővé, hogy a zene csodálatos élményében részesüljenek. Itt nem »társadalmi kötelezettség«, hanem a nemes vágyak teljesülése a művészet. Itt nem unatkozó gazdagok omlanak a székekre, hanem a nép, maga a nép megy ezrek és ezrek — naponta a színházba. Egy napon majd Glyndcbourne is megnyitja kapuit a nép előtt, zású diákok békeaJáárásokat gyűjtőnek. Michalička elvtárs aztán emlékeztetett arra a békepolitikára, amelyet a Szovjetúnió foiytat. Idézte Seljapinnait, a szovjet küldöttség vezetőjének szavait, aki jellemezte a szovjet ifjúság és diákság boldog jövőjét és eletét, majd idézte azokat a szavait is, melyekkel leleplezte a Nemzetközi Diákszövetség II. kongresszusán résztvevő reakciós küldöttségeket is. Az imperialisták e küldöttei a háborús gyújtogatok aljas terveinek helyességét akarják elhitetni a világ haladó ifjúságával, hogy itt a „politikán kívüliség" leple alatt beleegyezzenek az amerikai imperialisták barbár tetteibe Koreáuan, hogy itt nyíltan belegyezzenek a békeszerető koreai falusi és városi dolgozók bombázásába, hogy helyeseljek a haladó iíjúság üldözését a kapitalista országokban. Jenkins és társai azonban megkapták aljas vállalkozásukra és beszédeikre a kellő feleletet. Nemcsak a Szovjetúnió és a népi demokráciák haladó ifjúsága ítélte el Jenkinset és társait, akik el szerették volna árulni hazájuk diákifjúságát, hanem saját honfitársaik is beigazolták, hogy a nyugati államok ifjúsága is a béke és a haladás mellett akar állást foglalni és hogy Jenkins és társainak szavai tulajdonképpen nem a nyugati diákifjúság óhaját tolmácsolják. Csehszlovákiában a Béke Hívei Világbizottságának felhívását 9.5 millió dolgozó irta alá. Ezek között megtaláljuk az ifjúság százezreinek aláírását is, amely most új életet, szabad életet él és amely a hős Vörös Hadsereg által történt felszabadulása óta építi népi demokratikus hazáját, mint az örömteljes és boldogabb jövő szilárd alapját s egyre közelebb hozza a szocializmushoz. A nagyértékü müvész-est Tamara Guszeva, a Szovjetúnió zeneművészversenye laureátusának fellépésével kezdődött, aki Rachmanikov- és Chopin-szerzeményeket adott elö. Ez a zongorajáték tanúságot tett arról, hogy mily magas színvonalon mozog a szovjet zeneművészet még az ifjak sorában is. Nina Pokrovszkaja, a Sztálin-díj laureátusa és a moszkvai Nagyszínház tagja és Sergej Saposnyikov, a leningrádi Állami Opera szólóénekese, néhány orosz dalt és áriát énekeltek el különféle szovjet szerzőktől. Ludmilla Bogomolová, Peter Adriánov, Nina Fedorová és Ivan Uxusznyikov, a moszkvai Állami Nagyszínház tanulói a világhírű orosz balettmüvészetet ismertették meg a nézőkkel. A közönség lelkesedése akkor érte el tetőfokát, amikor a Piatnickij együttesnek tánccsoportja megragadó orosz néptáncokat mutatott be. Az Izvesztija vezércikke a szocialista kultúra virágzásáról Glyndebouvne és (ptága BORISZ POLEVOJ: 1 EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 8 — Régen volt és igaz sem volt talán. Ma, Valogya, te állsz az én helyemen ési valaki a .te ceruzáidat gyűjti. — Ugyan, hova gondol? Azt hiszi talán, hogy most én vagyok csak egyedül? Ma öt óra harminc perc alatt készültem el az öntéssel. És Zsenka Kurkov — öt óra harmincöt perc alatt, Nikoláj Pavlovies Vaszilkov pedig ugyanannyi idö alatt, mint én. Most, Pantyelej bácsi, egy vonalban haladunk, de te egymagad mutattál utat. — Mindez csak volt és elmúlt... Az idő elj'árt! Nos, készen vagyunk? Ezen a napon sokkal könnyebben haladt a munka. Lehet, Kazimovnak sikerült átvennie a helyes munkaü'temet, vagy talán a különös segédolvasztár ravaszkodott és észrevétlenül, feltűnés nélkül dolgozott a brigádvezető helyett is, mindenesetre nem lehetett észrevenni a tegnapi zökkenőket. Pantyelej Peirovics mozgása is keményeftb és biztosabb lett — már kezdte elsajátítani az új technikát. Most aztán alkalma nyílt, hogy kicsit körülnézzen és elgondolkozzék. Hát igen. ez alatt a hét év alatt hatalmas léptekkel fejlődött az acélöntés! Azelőtt az olvasztár művészete abban rejlett, hogy a törési próba kristályainak nagysága alapján, a nagykalapács nyomásából következtessen arra, megérett-e már az acél a csapolásra? Az emberek éveken keresztül tanulták ezt és egészen művészi fokra emelték. Most azonban ez a művészet teljesen fölöslegessé Vált. Időnként kijött az expresszlaboratóriumból egy kedves leány, Vá'.ja, levett egy darabot a próbaöntésből, becsúsztatta csinosan megvarrt kék köpenyének zsebébe, lopva rámosolygott Sumilovra és eltűnt, hogy csak sarka koppanását lehetett hallani. Rövid idö múlva pedig ismét megjelent és már hozta is egy papírdarabra felírva a laboratórium elemzését. Kazimov, amikor elvetle tőle az első papírost, ledobta az alumínium karosszékre, szinte figyelemre sem méltatta a számokat. Válja sértődötten megrázta hajfürtjeit és bosszúsan csücsörítette gyerekes ajkát. Pantyelej Petrovics szemmértékkel is tizedes-pontosságra meg tudja állapítani, milyen a próba' — magyarázta Valogya és közben észrevétlenül felemelte a laboratóriumi elemzést. Szemével, mosolyával kérte Válját, hogy bocsássa meg az öreg olvasztárnak, amiért ilyen furcsán viselkedik... — Hát milyen a százalék a maga véleménye szerint? — kérdezte kihívóan Válja és büszkén nézett Kazimovra. Az olvasztár már rájött, hogy Sumilovot az expressz-laboratoriummal a termelési kapcsolatokon kívül egyéb ügyek és szálak összekapcsolják. Felemelte a próbadarabot, megnézte a szürkés, tompán szikrázó törési felületet, megtapintotta ujjával azt a kis vájatot, amelyet a nagykalap: cs hagycit benne, egy kicsit gondolkozott és azután megmondta a számot. Válja csodálkozva felsikoltott. Mert az a szám, amit Kazimov mondott, azonos volt a laboratóriumi elemzés eredményével. De az is igaz, hogy ettől kezdve Kazimov már nem nézte le a laboratóriumi elemzéseket. És Válja is tisztelettel beszélt az olvasztárral. A tudomány és a gyakorlat között létrejött a teljes kapcsolat, az egyik őszintén elismerte a másikat — Valogya Sumilov legnagyobb örömére. Kazimov öntési eredménye ezen a I napon nem volt valami nagy, de ' mégis, összehasonlítva a tegnapival, jelentékenyen megközelítette már a gyár átlagos normáját. Ez a kis eredmény olyan nagy örömet szerzett az olvasztárnak, amilyet talán még a maga idején, a gyorsöntési rekordjai sem szereztek neki. Szóval: halad a dolog! Kazimov igyekezett titkolni örömét. Lassan adta át a kemencét a következő műszaknak, eltréfált a váltásra érkezett munkásokkal és csak azután indult el a zuhanyozó felé. Valogya már a tükör előtt állt és gondosan igyekezett fésűjével elválasztani a még mindig vizes, kócos fürtjeit. Senkise mondta volna erre az üde, friss fiatalemberre, hogy egymás után két váltást is végigállt az olvasztókemence szörnyű hőségében. — Tudod, ml jutott az eszembe, Pantyelej bácsi, amikor tegnap erről a bolond németről beszéltél, aki elrejtette esztergakését — kérdezte Sumilov és közben figyelmesen kefélgette halántékán a haját. — Arra gondoltam, hogy is volt az akkor, a háború előtt, amikor az a híres leningrádi olvasztár jött hozzád látogatóba. Egyiktek sem tudta véglegesen legyőzni a másikat, hol 6, hol pedig te jártál elöl. És te akkor elvezetted őt a kemencédhez, megmutattad, mi a te munkamódszered lényege, mi pedig, ipariskolások, csak néztünk benneteket és nem értettük a dolgot: Mit csinál — gondoltuk —, hogy lehetséges az, hogy ezt a leningrádit, a versenytársát tanítja?!... j£s> amikor a 'technikumban Fokin mérnök a bevezető előadását tartotta az acélöncésről, hát nem együtt említett téged ezzel a leningrádival?!... — Mi a csoda technikumban tanulsz ? — Hát persze, már a végefelé járok! Itt van ä technikum a gyárban. A mi egész komszem očista műszakunk tanuj. Alkonyatkor Kazjmôv ismét sokáig sétált az utcán. A téli a]koj nyat hideg és tis2ta volt. A csillagok 1 szinte egyszerre bújtak elő a gyári fénytől sötétlilának tűnő égen és I olyan sok volt a csillag, hogy úgy ' tűnt, mintha a gyár kéményéből egyszerre egy csomó szikra pattant volna ki. Lába alatt csikorgott a hó. A friss, csípős levegőn jólesett a -!élekzetvétel és nagyszerűen lehetett gondolkodni. »,.. Elmaradtam, annyi baj legyen! Hisz' nem lustaságból maradtam ei. Nem ültem hcroggal a kezemben a folyóparton ez alatt a hét esztendő alatt, örüliiom kell, hogy a hét év alatt ilyen emebrek nőttek fel. mint Valogyka és ennyire előrevitték a termelést! ... Nem, mégis csak rossz, Szégyen, hogy így dolgozom, a térdem remeg és reszket a kezem, mint az újoncé!. .. És mégis örülni kell. Csak örülni. A régi gyár az Uraiban éledt újjá, itt pedig már új gyár létesült és teljes erővel dolgozik, minden kéményből száll felfelé a füst Na lám, valamilyen új utca, egészen ismeretlen, milyen nagy házak vannak benne, némelyikben már látszik a fény. mások pedig csak most nőnek kj a földből. Nézzük csak! Vájjon melyik rész ez? Hiszen ez az öreg Szlobodka, ahol Sljkovék laktak. Lám, lám! Azt hiszem, Klavdia maga sem találná már meg, hol állt valaha az ö házuk. Milyen nehéz lehet neki, szegénykének az olyan jólét után, anvlyenben neki volt része most egy szobában lakni a fiacskájával és egész nap csak bárányokat szállítani! Bizony nehéz a munkája. Nehéz és ö mégsem nyafog. íme, már a vörös zászlót is cdatüzték autója hűtőjéhez. Derék asszony! Pedig azelőtt csak egyszerűen a férje felesége vo]t, »szép asszonyka;:, semmi több. Derék bátor asszony! Kitartó! >Látja, gárdafőhadnagy elvtárs, ettől az asszonytól kell hősiességet tanuln a. Igen igen! És ne fújjon takarodót. Ne vonuljon vissza az első rosssuisíkeriiit támadás után, adjon teljes gázt és érje utol Valogyka Sumilovot, hogy az ördög vmné ezt a hosszúlábút a jelzőszámaival együtt!* Kazimov bement az áruházba, mindenféle ennivalót vásárolt és egész batyuravaló élelmiszerrel indult hazafelé. Az asszony egyszerű, de gondosan rendben tartott és kivasalt kartonruhában ült az asztal mellett és valamit varrt. Felemelte tekintetét, a csomagokra nézett, szigorú pillantása megenyhült, szinte mosolygott a szemével és talán azért, hogy megőrizze arcának egykedvűséget, különös figyelemmel, 3okájg kapirgálta körmével a varrást. Mialatt nem volt idehaza, ittjárt egy fiatalember, olyan egészséges, ragyogóképü fiú és valami papirköteget hagyott itt. — Nem ragyogóképü fiú, hanem Vlagyimir Sumilov, a híres olvasz- ' tár. Illenék ismerni őt, hiszen a klubban; ott függ az arcképe — javította ki szigorúan az anyját Szlávka, azután ismét a füzet felé fordult és folytatta: Hét meg kilenc az tizenhat... A papírkötegben, amelyet Sumilov hozott, Fokin mérnöknek, a gyár esti szakiskolájában az acélöntésről tartott előadási jegyzete volt. A bevezető előadás szövegében valaki vörös ceruzával gondosan aláhúzta a következő szavakat: »Azok a gyorsöntés; rekordok, amelyeket annakidején Pantyelej Kazimov és a Sztahánov-mozgalom többi kezdeményezői értek el a mi gyárunkban, természetesen ma már nem jelentenek eredményt. De annalkidején termelési hőstettre lelkesítették az acélöntők százait, felkeltetek a kezdeményező készséget és megmutatták az utat. hogyan kell széles körben emelni a munka termelékenység'ét. Most. amjlcor az acélöntés gyakorlatát kezdjük tanuimányezni, tisztelettel kell megemlékeznünk ezeknek az újitó kezdeményezőknek nvéről és beszélnünk kell a munkában elért tapasztalataikról és munkamódszerükről .. .< '(Folytatjuk.)
