Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

ÜJSZ 0 1950 augusztus 346 A Szovjetbarátok Szövetségének bratislavai központi titkársága nap- i nap után számos tiltakozó levelet és táviratot kap a Szovjetbarátok Szövet- > ségének üzemi és alapcsoportjaitól, amelyek flesen elítélik az amerikai | imperialisták Korea ellen megindított támadó háborúját. Ma a következő i táviratot kapta a Szovjetbarátok Szövetségének bratislavai központi £ titkársága: f A Szovjetbarátok Szövetségének rybárpolei alapcsoporfja a j V. I. Lenin nevét viselő textilüzemben felháborodással elítéli a j koreai nép ellen intézett imperialista agressziót és szolidaritása je- I léíil köteJezi magát, hogy a Szovjetbarátok Szövetségének ezer ú j | tagot nyer meg és ezt a kötelezettséget a béke építéséhez való j hozzájárulásként vállalja. f A Szovjetbarátok Szövetségének üzemi csoportja, Rybárpole. j Megkapták az irányszámokat (Folytatás az 1. oldalról.) lapáccsal való vágását végzik, a következőket mondották: »Az egész miiszak alatt szinte megállás nélkül dolgozunk és igen fárasztó munkát végzünk. Ki aka­runk azonban küszöbölni mwlen időveszteséget, hogy ezzel is emel­hessük teljesítményünket és ezért kö­telezzük magunkat, hogy a termelé­si idö csökkentésével a borító leme­zek légkalapáccsal való vágásánál normánkat 5%-kal szilárdítjuk.'!. Tuba Lajos, Takács Gyula, akik a hajó orrának és farának bordázásá­nál dolgoznak, így vélekedtek: »Tisztában vagyunk az ellenter­vezés jelentőségével és sikeréhez mi is hozzá akarunk járulni. A bor­dák szereléséhez a következő előké­szítő munkát végezzük: a borda alakjának megrajzolása, minden bordára külön ütközők heggesztése. Ennél az előkészítő munkánál a gyártási idö csökkentésével 10%­kál szilárdítjuk normánkat.« Agh Péter, Sopkó János, Bacho Cirli, Vörös János kovácsok, akik az orr- és fartőkék készítésénél dolgoznak, a követkesö kötelezett­séget vállalták: »Normáink nem lazák, jó teljesít­ményünket egyedül gyakorlottsá­gunknak köszönhetjük. Közülünk kettm, Ágh és Vörös elvtársak az ősszel bevonulnak és csoportunkba jó utánpótlásnak kell jönnie, hogy mai teljesítményeinket fenntartani és esetleg fokosni tudjuk. B feltétel mellet köic^zM'űi mágúnkát az"'orr­tőke normájának 10%-os szilárdí­tására.* Otepka László élmunkás csoport­ja, mely a hajó középrész szerelé­sén dolgozik, most másodszer kért normaszilárdítást, először 10%-kai s most a termelési idö újabb csök­kentésével valamennyi akkordmun­kán 6%-kal szilárdítják a normát. Az élmunkás csoport tagjai: Otepka László, Bagócsi Károly, Kusela Zoltán. Nagy László és Semn cky János élmunkások, akik a bakokat készí­tik e szavakkai vállalták újabb kö­telezettségüket : •»As ellentervezéssel nemcsak sa­ját keresetünket javítjuk, de hozzá­járulunk az állam biztonságához is és ezért elhatároztuk, hogy felada­taink teljesítésében még jobban ki­használjuk a veszteségi időt és a termelési idö csökkentésével nor­mánkat a bakok készítéséhez szük­séges minden műveleten 5%-kal szilárdítjuk.« Milyen tapasztalatokat szeres­tek és milyen fogyatékosságok fordultak elő az ellentervezés első időszakában f Kétségtelen, hogy szép eredmé­nyeket értek el s a cél érdekében sikerült a dolgozók nagyrészét moz­gósítani. Az üzemi párt és szak­szervezet tagjainak azonban sokkal erőteljesebb felvilágosító munkát kellett volna végezniök s főleg az egyének meggyőzéséhez kellett vol­na folyamodniok. Az üzemi szak­szervezet tagjainak, mint a dolgo­zók egyik fő tömegszervezete kép­viselőinek is erőteljesebb felvilágo­sító munkát keiett voaia kife. teniök Egyesek a dolgokat kissé érdekte­lenül intézték vagy pedig nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy határozott kiállássá] vegyék kezük­be az ellentervezés feladatainak in­tézését. A mühelybízottságok sem fejtettek ki olyan kezdeményezést, ami tőlük várható volt. Mi ebből a tanulság? Az, hogy tudatosítania kell minden tisztségetviselőnek, hogy feladatát komolyan és felelős­ségteljesen kell elvégeznie. Akkor, amikor dolgozótársai ezzel a meg­tisztelő állással megbízták őket. kö­telességükké vált, hogy mint a munkásosztály kiváló harcosai tel­jesítsék feladataikat, bátran és cél­tudatosan feleljenek meg a szocia­lizmus építéséből reájuk háruló kö­vetelményeknek. Nincs annál örven­detesebb doicg mint amikor vala­melyik üzemben egyes dolgozók ilyen megbízatást kapnak, mert ez annak a jele, hogy dolgozó-társa­dalmunk bízik bennük s az ö köte­lezettségük az, hogy ennek a bizo­dalomnak megfeleljenek. Más üzemekben is előfordultak ilyen esetek, hogy egyes funkcioná­riusok. mesterek nem teljesítik meggyőződéssel feladataikat. Nép­szerűek akarnak lenni, ami pedig az ő gyengeségüket bizonyítja és egy­úttal hátráltatják az egyes műhe­lyek egészséges termelésmenetének kifejlődését. Itt a komáromi Skoda­üzemben pl. Márton István a ko­vács-műhely mestere is helytelenül intézi feladatait. Kétszínű politikát folytat. Jó színben akar feltűnni az üzem, vezetősége és a munkások előtt. Az üzem vezetősége előtt hangoz­tatja: »nálunk bizony lazák a nor­mák.A munkások előtt pedig a következőket mondja: »én a nor­maszilárdítást nem akarom, én csak a vezetőség akaratát közvetítems Igy aztán természetes, hegy a mű­hely dolgozói körében elégedetlen­ség és megnem-értés uralkodik. Na m jsmerik fel az ellentervezés és a normaszilárdítás jelentőségét és így nem is ejt csodálatba bennün­ket az, amikor a dolgozók kijelen­tik: »a szilárdítással csökkenteni akarjátok a fizetésünket.* És mert hiányzik náluk a jó felvilágosító munka, arra nem is gondolnak, hogy a szocialista munkaverseny kifejlesztésével, jobb munkamód­szerek alkalmazásával emelhetnék a termelékenységet s egyben a fize­tésük is emelkednék. Hová vezet az ilyen politika és mi 4*É>ből a tanulság? Ezen gyöke­resein kell változtaniok, ne hogy elő­álljon az a helyzet hogy 1951-ben, amikioi- a többi műhely dolgozói szé­pen fognak dolgozni és keresni, a kovács-műhelyben a mester meg­győződés nélküli tevékenysége miatt, a munkások kárt szenvedjenek. Márton elvtársnak, mint a Párt tagjelöltjének és mesternek köteles­sége, hogy műhelye dolgozóit meg­győződésből vezesse, oktassa és is­mertesse előttük az összes termelési feladatokat, fejlessze a munkaver­senyt. s újabb, jobb munkamódsze­rek átvételére ösztönözze őket. S amikor az itt dolgozók belátják ezek jelentőségét, belátják, hogy laza normákkal többé nem dolgoz­hatnak, műhelyében követni fogják azokat az itt alkalmazott elvtársa­kat. akik eddjg is tudatában voltak a szocialista munka jelentőségének és a normák szilárdítására vállal­koztak. Az üzemi pártszervezet csü­törtökön tartott bizottsági gyűlé­sén ezzei a kérdéssel külön is fog­lalkoztak és reméljük, hogy rövide­sen már helyrehozzák az elmulasz­tott hibákat. Azonkívül ki keli még emelni azt is, hogy a műszaki kádernak is meg kell javítani eddigi tevékeny­ségét. Tizenhármán váiialtak véd­nökséget 180 élnuinkás felett. Ez nagy kötelezettség és ha jő munkát akarnak végezni akkor állandóan látogatniok kell a dolgozókat s a munkaszínhelyén megtárgyal­nak és kiküszöbölniök a felmerülő nehézségeket. A Párt és a szak­szervezet kötelessége, hogy nevelje és kezdeményezőkké tegye a mű­szaki dolgozókat is. Látjuk, hogy milyen sok, sok ap­ró részletmunkából tevődik össze az üzemi párt- és szakszervezet és az üzemi vezetőség tevékenysége. Az üzemek eredményes működését, mint tapasztaltuk itt, a komáromi Skoda-gyárban {s, legjobban a dol­gozók egyénenkénti meggyőzésével biztosítjuk. Tömcgseervezeteimk itt is állandóan fokozzák tevékenysé­güket és most az ellentervesés má­sodik időszakába lépve már követ­kezetesebb harcot indíto ttak a siker biztosítására, mert, mint mondják az elvtársak: csak az alaposan elő­készített munkával és jó felvilágo­sítással érhetjük el a munkaverseny­ben a 100%-os szervezettséget, tel­jesíthetjük a jövő évi fokozottabb feladatokat és viselhetjük majd, mint nehézipari üzem a büszke éi­munkási címet. Petröci Bálint. A magyar Alkotmány egyéves évfordulójára (Folytatás az 1. oldalról.) Előfeltételként 1949 december 28­án megjelent az elnöki tanács tör­vényerejű rendelete, amely minden 10 munkásnál többet foglalkoztató és a külföldi tőkéstulajdonban lévő üzem államosítását rendeli el. A nagy- és középipar államosítása után ezzel a rendelettel megtörtént az egész; gyáripar államosítása. Nagv jelentősége vnn a rendeletnek azért, mert a külföldi imperialisták mint egyes vállalatok igazgatói, pl. a Standard, Shell, Vákuum, Telefon­gyár, az üzemek vezetőin keresztül az üzemeket fedőszervként használ­ták fel kémhálózat, kiépítésére és szabotázs-akciók végrehajtására. Az 5-éves terv első két negyed­évének teljesítéséből megállapítható a magyar népgazdaság erőteljes fej­lődése és a szocialista szektor továb­bi erősödése. Az ötéves terv első két negyed­évében elért eredmények a követke­ző képet nyújtják: A ipar az 1950. év első évne­gyedében 108.5%-ra teljesítette a trevet, ami az 1949. év azonos idősza­kához képest 47.4%-os emelkedést mutat. A második negyedévben a gyáripar teljesítése 105.4% volt, azaz az előző év megfelelő időszaká­hoz viszonyítva 84.3%-os emelkedés. Az építőipar termelése egyedül 1950 márciusában nagyobb volt, mint az 1949. év első negyedévének egész építőipari termelése. A második ne­gyedévben az előző év megfelelő idő­szakához képest a magasépítő ipar termelése 251.6%-ra, a mélyépítő ipar termelése pedig 337.1%-ra emelkedett. Az 1950. év első negyedévében az iparban és az építésnél foglalkozta­tott fizikai dolgozók száma 27.000 J fővel emelkedett, míg a második j negyedévben csupán az építőiparban 24.600 fővel emelkedett a fizikai munkások létszáma. A mezőgazdaság az 1950. évi vetéstervet nemcsak általános­ságban, hanem részletében is telje­sítette. A mezőgazdaságban rohamosan fokozódott a szövetkezetek száma és a szöV%tkfz!?teK" ältäľ rifrflvelt me­zőgazdasági terület nagysága. A há­rom-éves terv megkezdésekor mező­gazdasági termelőszövetkezet egyál­talában nem volt. A hároméves terv befejezésekor már több mint 1500 termelő szövetkezeti csoport gazdál­kodott és az ötéves terv első negyed­évének a végén a termelő szövetke­zetek száma már 1865-re emelkedett. Egy gazdasági év alatt a termelő szövetkezetek száma 216%-kal, a szántóterület 462%-kal és a tagok létszáma 452%-kaI emelkedett. A termelőszövetkezetek 94%-a közösen gazdálkodó harmadfokú szövetkezet. Az idei betakarítás eredményei, va­lamint az utóbbi hetekben a Szovjet­unióban járt 200-tagú parasztkül­döttség személyes tapasztalatai alap­ján a szövetkezeti mozgalom erőtel­jes fellendülése folyamatban van. A mezőgazdaság gépesítése is ro­hamosan fejlődik. A munka orosz­lánrészét itt az álami gépállomások végzik. A 38-éves terv befejezésekor 221 gépállomás működött és ezeknek a száma 1950 első negyedélében 275-re, a második negyedévben 356­ra emelkedett. Az 5-éves terv első félévében a gépállomások traktorai­nak száma 3800-ról 5308-ra, a csép­lőgépeké pedig 1287-ről 3000-re emelkedett. 8. A hároméves terv időelőtti tel­jesítését és az ötéves terv első fél­évében a túlteljesítést a tömeges szocialista munkaverseny, a sztaha­novista mozgalom kiszélesedése és az újító mozgalom növekedése tette lehetővé. A magyar dolgozók tudják, hogy ők az ország gazdái és ez határozza meg a munkához való viszonyukat. A szocialista munkaverseny a Sztálin elvtárs születésnapja alkal­mával tett munkafelajánlásokkal vett hatalmas lendületet, amikor az egyéni versenyzőit tízezrei közül gyors egymásutánban kerültek ki a sztahanovisták. Ez a hatalmas len­dületű verseny-mozgalom tette lehe­tővé. hogy az ötéves tervre előirány­zott eredeti 35—37 milliárd forint beruházás összegét 50.9 milliárd fo­rintra lehetett emelni, sőt. az ötéves terv első élében további 900 milió forint beruházását tette lehetővé. 4. Magyarország szocialista fejlő­dése természetszerűleg magával hoz­ta a dolgozók életszínvonalának emelkedését. A hároméves terv az életszínvonalnak 8%-kal való emelé­sét irányozta elő és a terv befejezé­sekor az életszínvonal már 37%-kal volt magasabb a háború előttinél. Rákosi Mátyás elvtárs akkor talá­lóan jegyezte meg, hogy a dolgozók „élősúlyban" mutatkozó többletében is kifejezésre jut az életszínvonal emelkedése. Az életszínvonal emelkedése meg­mutatkozik mind a lakás, mint a ruházkodás, az élelmezés, a szórako­zási igények kielégítésében. * 5. Aj új alkotmány szellemében kifejezésre jut az az elv, hogy a leg­nagyobb érték a dolgozó ember, ezért biztosítja az alkotmány 46. S-a a dolgozóknak a pihenéshez és üdülés­hez való jogát, a törvényes munka­időt és a fizetéses szabadságot. Kü­lönös figyelemmel intézi az állam a dolgozók üdültetését. 1949-ben 210 ezer dolgozó üdült és az 1950. évben az üdültetés még szélesebb keretek között valósult meg a legszebb für­dőhelyeken, Hévízen, Hajdúszobosz­lón, a Mátrában és a Balatonnál. Az 1950. évben csak a bányászok kö­zül több mint 8000-ren üdülnek az ország üdülőhelyein. Az élmunkások és sztahanovisták külföldön töltik szabadságukat, a Tátrában, a Balti tenger mellett és a Fekete tenger partján. Ugyanakkor Magyaors/.á­gon a baráti államok dolgozóinak legkiválóbbjai gyűjtenek erőt a to­vábbi munkára. Különös gondot fordít az állam a gyermekek üdültetésére. 1949-ben a népjóléti minisztérium 98.500 gyer­mek üdültetését szervezte meg és bonyolította le és az 1950. évben a gyermekek üdültetése még szélesebb keretekben folyik. * 6. Az alkotmány 50. §-a a nők egyenjogúsítását biztosítja. Ma a dolgozó nőt már megtaláljuk min­den munkahelyen, az Iparban, a me­zőgazdaságban és a kereskedelem­ben éppen úgy, mint az állami igaz­gatásban. A nők résztvesznek a szo­cialista munkaversenyekben, sok a női sztahanovista és nem egy nő áll minisztérium, vagy más fontos hiva­tal élén. Az élmunkás kitüntetések során legutóbb 813 nő volt a kitün­tetettek között és a magyar munka­érdemrenddel legutóbb 12 dolgozó nőt tüntettek ki. A dolgozó nő munkáját segítik elő a napközi otthonok. Mlg 1945 előtt mindössze 12 napközi otthon volt az országban, a hároméves terv megin­dulásáig számuk 100-ra emelkedett és ma már csaknem minden nagy­üzemnél és minden városban és köz­ségben megszervezték a napközi és csecsemő otthonokat. 7. Az alkotmány 47. S-a megszün­teti a gazdagok művelődési mono­póliumát és biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát a nép­művelés kiterjesztésével, az ingye­nes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a fel­nőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi tá­mogatásával. A tanuló ifjúság osztály-szerinti megoszlásában óriási változás tör­tént. Míg a múltban a középiskolák­ban a munkás-gyermek arányszáma 2.7% volt, a dolgozó paraszt gyer­mekeké pedig csak 1.8%, addig az 1948/49 tanévben a munkásgyerme­kek arányszáma 11.2%-ra, a pa­rasztifjaké 13.2 %-ra emelkedett. Az 1949/50. tanévben a középiskolák el­ső osztályaiban 33.6% munkás és 24.1% dolgozó paraszt származású gyermek tanult. Az 1950/51. tanévre ezt az arányszámot a munkásifjak­nál 37.5%-ra, a dolgozó parasztifjak­nál pedig 27.5%-ra fogják emelni. A felnőtt dolgozók iskolánkívüli ok­tatása szaktanfolyamokon történik, ahol az 1949. évben a hallgatók 41.1%-a volt munkás, 47.3%-a dol­gozó paraszt. 10.8% -a értelmiségi és 1.8%-a más. A hallgatók 29%-a nő volt. Egyetemen való tanulást egyéves szakérettségire előkészítő tanfolyam­mal teszik lehetővé a középiskolát nem végzett munkás- és paraszt­ifjúság részére. Ezeken a tanfolya­mokon 1948-ban 500, 1949-ben 2000 és 1950-ben majdnem 5000 hallgató vett részt. I A tanuló ifjúság egészségének kü­lönös védelmét szolgálja a legutóbb meghozott rendelet, amely az egye­temi, főiskolai, szakérettségi tanfo­lyamokon résztvevő és kollégiumok­ban elhelyezett középfokú iskolai tanulók kötelező és ingyenes beteg­biztosítását írja elő. A rendelkezés kb. 30.000 tanulót érint. A népi demokratikus kormány gondoskodik a tudósokról és a tudo­mányos segédszemélyzetről, akik fi­zetésük kiegészftéseképen tudomá­nyos pótlékot kapnak és ezzel a tu­domány munkásainak számára kivé­telesen nagy fizetéseket biztosít. A színházak államosításával a szín­művészet is a szocializmus útjára lépett és kizárólag a nép felemelke­désének és a kultúra terjesztésének ügyét szolgálja anyagi gondoktól mentesítve. 8. Az állam és egyház viszonyának alakulásával az alkotmány 54. §-a foglalkozik, amely biztosítja a pol­gárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát és ennek érdekében az egyházat kü­lönválasztja az államtól. Az alkotmányban lefektetett elvek megvalósítása céljából államosítot­ták a felekezeti' iskolákat és meg­szüntették az iskolákban a kötelező vallásoktatást, de lehetőséget adtak minden gyermeknek a vallásoktatás­ra szüleik szabad akaratától füg­gően. A Magyar Népköztársaság lojális álláspontjával a Vatikán által irányí­tott róm. katolikus püstr":i kar a legélesebben szembefordult és a leg­különfélébb módon befolyásolta és kényszerítette, a szülőket. Míg a többi egyház az egyháznak az államtól való elválasztása kérdé­sében az állam vezetésével teljes meg­egyezésre jutott, addig a Vatikán által irányított róm. katolikus főpap­ság tovább folytatja Mindszenthy államellenes politikáját és lehetet­lenné teszi az állam és a római ka­tolikus egyház megegyezését. A fő­papságnak ez az álláspontja termé­szetszerűen azt eredményezte, hogy a dolgozó néppel együttérző alsóbb papság elfordul főpapjaitól és keresi az állammal való megegyezés mód­ját, amit fényesen bizonyít a kato­likus papok legutóbb Budapesten megtartott értekezlete és határoza­ta. « 9. Az alkotmány nem feledkezett meg az ország védelméről sem. 60. §-ában kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság polgárainak meg­tisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség álapján katonai szolgálatot teljesítsenek, a 61. §-us pedig megállapítja, hogy a haza vé­delme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent köteles­sége. Ilyen alapon fejlődik rohamosan a néphadsereg, amelynek vezetése és Irányítása a dolgozó nép fiainak ke­zébe került.: Az ország védelme érdekében ki­veszi részét a magyar dolgozó nép a béke védelmére folytatott küzde­lemben. A „Megvédjük a békét" mozgalom az ország egész területén széleskörű tevékenységet fejt ki. A stockholmi békehatározatot 7,231.329­en, az összlakosság (az 1949? nép­számlálás szerint 9,204.299) 78.56%-a írta alá. A koreai nép megsegítésé­re elindított gyűjtés több mint 14 millió forintot eredményezett, 14 személyből álló egészségügyi csopor­tot küldött a magyar dolgozó nép a hiircoló koreaiak megsegítésére és elindított Koreába egy 200-ágyas tá­bori kórházat. Felbecsülhetetlen er­kölcsi és anyagi értéke van a koreai eseményekkel kapcsolatos tömeges munkafelajánlásoknak, amely moz­galom kiterjed a magyar dolgozó nép minden rétegére. Az alkotmány nemcsak az elért eredményeket foglalja törvénybe, ha­nem megjelöli a további fejlődés útját is, amikor 9. §-ában kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializ­mus elvét: mindenki képesítése sze­rint, mindenki munkája szerint. A magyar dolgozó nép az alkot­mányban így megjelölt célkitűzést el fogja érni, mert a Magyar Dol­gozók Pártja és annak vezetője, Rá­kosi Mátyás elvtárs vezetése és irá­nyítása mellett tovább fogja fokoz­ni a szocialista munkaversenyt, emelni fogja a munkafegyelmet, küzdeni fog a belső ellenség ellen, az imperialisták szolgálatába szegődött és az üzemekbe és állami hivatalok­ba meghúzódott és ott romboló mun­kát szervező és végző jobboldali szo­ciáldemokraták, a klerikális reakció, a fejlődést gátoló kulákság és a ma­radiság ellen. A Párt széleskörű fel­világosító munkával rámutat a népi demokráciát kívülről fenyegető el­lenségre, erősíti a békemozgalmat és ezen keresztül a proletár interna­cionalizmust és a legszélesebb körök­ben tudatosítja, hogy Koreában, Franciaországban, Csehszlovákiában és mindenütt a világon n dolgozók érdekei azonosak, közös eél elérésé­ért, a szocializmus megvalósításáért és közös ellenség ellen folyik a harc, a dolgozó népek szabadságharca. A magyar dolgozó nép tudja, hogy az eddig elért eredményeket a Szov­jetúniómk és bölcs vezérének, Sztá­lin elvtárs támogatásának köszön­heti, ezért tovább erősíti és mélyíti az irántuk való szeretetét és háláját, mert azt is neki köszönheti, hogy egy boldog, szabad ország alkotmá­nyának egyéves évfordulóját ünne­pelheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom