Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-06 / 152. szám, csütörtök

'llág proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 július 6, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 152. szám Zápotocký és Široký elvtársak a dévényi manifesztác

lán Közös, még fokozottabb munkával erősítjük a Szovjetunió vezette világbéke táborát Köztársaságunk dolgozó népe Dévényben és Velehradon tüntetett a háború uszitói ellen Amikor az egész világon egyre nagyobb méreteket ölt a világ dolgozóinak harca a békéért, amikor a háború Imperialista uszitói új gaztettre készülnek a dolgozó és békét akaró emberiség ellen, Csehszlovákia dolgozó népe is mégegyszer leiemelte erös tiltakozó szavát s Dévényben és Velehradon kifejezést adott erös akaratának: Még gyorsabban leiépiti hazájában a szocializmust és ezzel erősiti a Szovjetunió vezette világbéke táborát. A dévényi vár hatalmas természetes amiiteátrumában százezrek hangja követelte a békét és ezt fejezte ki az a határozat is, amelyet a dévényi VI. Szláv nap tömegei elfogadtak: „Hatodszor jöttünk össze ide az ősrégi Dévénybe a felszabadulás, a második világháború befejezése óta — mondja a határozat —, hogy tüntessünk a békéért és a nemzetek testvériségéért. A hősi Szovjet Hadsereg öt esztendővel ezelőtt zúzta pozdorjává a fasizmus támadó bandáit, felszabadította népeinket és új, dicsőséges életet keltett. Még nem gyógyultak be a háború sebei, még nem száradtak fel az anyák könnyei, még nem nőtte be a fü a nagy vérontás áldozatainak sírját és a náci gazemberek világuralmi ábrándjait követők a haladó és békeszerető népeket ismét egy új, a harmadik világháború rémével fenyegetik. Azt akarják, hogy ismét az emberek tízmilliói haljanak meg, ismét városok és falvak váljanak porrá és hamuvá és a százmilliók kezének munkája semmisüljön meg az amerikai imperialisták őrült világuralmi céljaiért. Atombombákkal fenyegetődznek, tömeges pusztítással. Olyan rombolást készítenek elő, amilyet az emberiség még nem élt át. Ez a céljuk, ez az ő elképzelésük a holnapról. Azonban a béke vártáján hatalmas s napról napra növekvő eiők állnak, amelyek készek arra, hogy minden eszközzel megakadályozzák az új háború uszítóinak aljas munkáját. A béke erőinek élén a Szovjetunió áll az egész világ dogozóinak és békeszerető népeinek büszkesége és támasza. A Szovjetúnió — a második világháború győztese — vezeü ma a béke győzelméért folyó hatalma* küzdelemben az egész világ nemzeteit. Oldalán állnak a népi demokrácia országai Eurpában és vele együtt halad az ázsiai népi dmokrácia óriás állama, Mao-Ce- Tung győztes Kínája. Indonézia, Vietnam, Burma és Malájföld népei, melyek harcot folytatnak a gyarmati elnyomás ellen, emelt fővel csatlakoznak hozzánk. A világ népeinek tízmilliói aláírásukkal erősítették meg a stockholmi békehatározatot és ezzel kifejezték eltö(F ilytatás a 2. oldalon.) Közös munkával és a gépekkel gyorsan k@9I elvégezni az aratást Csataion és Nagygurafcon miért érnek el sikereket és m ér? ^aratinak el Konrátiban Míg a múlt héten csak a legdélibb járásokban kezdték meg az aratást, ma már a magasabban fekvő községek, ben is teljes gőzzel - megkezdődtek az aratási munkák A rövid zivatarok és a nagy kánikula meggyorsítják a gabona érését. Számos járásban az aratást megkezdhetik a gabona fajtájára való tekintet nélkül, mert minden egyszerre megérett. A földművesek most saját szemükkel meggyőződnek arról, milyen előnyökkel jár a közösen megszervezett munka A készenlétben álló csoportok minden darab bevetett földön megakadályozhatják a gabona tú'érését és a gabonaszemek kipergését. Jó eredményeket jelentenek Csatajról. A szenei járásban fekvő Csataj községben a földművesek lelkiismertesen felkészültek a közös aratási munkákra. Áldozatkész munkájuknak eredménye megmutatkozott e hó 3-án, hétfőn, amidőn nemcsak a megszervezett csoportok, hanem a község összes lakosai — a legkisebbektől a legöregebbig — vidám menetben a földekre vonultak ki. A menet élén fiatal munkások és munkásnők mentek — CsISz-tagok — a helybeli földművesek fiai és lányai. Nem volt a községben senki sem, aki ae örült volna. Ilyen munkalelkesedés* a közös munkánaK ilyen öröme még nem volt a kôžségben. A csatajiak két nap alatt !e akarták kaszálni a határ íelét, mert az ünnepek alatt sokan voltak a községben a lakósok közül, akik a munkanapokon a községen kivül dolgoznak. Azonban egy kissé csa_ lódottak voltak, amidőn reggel 8 helyett csak 4 önkötözőgép érkezett. Amikor a szenei állatni gépállomás megígérte nekik, hogy még a nap folyamán több gépet kapnak a földművesek egy kaszá'ógéppel és további két csoporttal. amelyeknek az önkötözőgépek után nem volt munkájuk, megkezdték a kaszálást. Már délelőtt a határban a gabonakeresztek százai sorakoztak. Csatajon a földművesek tökéletesen kihasználják a gépeket. Az önkötözőgép néhány parcellát egyszer-re kaszál le, tekintet nélkül arra, hogy mivel van bevetve. Így a keskeny parcellákból nagy területeket nyertek. Ötféle gabonát is learattak, egy tagban. így a gép minden irányban aratott. A gép kezelőjének több tett a munkája, mert a különféle gabonafajtákra mindig gyorsan át kellett állítania a gépet. Már az első napon kiszámították, hogy egy gép 7—8 hektárt arat le egy nap alatt. A közös munkába több mint hatvan CalSz-tag kapcsolódott be. Valamenynyi földműves örült a többi gép érkezésének. mert amint mondják a közös munkában, a közös földeken a gépek az embernek áldást jelentenek. A közös munka sikerei Nagygurabon. Nagygurabon a földművesek 11 csoppriban dolgoznak 9 önkötözőgéppel. A közös munkával a földművesek irgyon meg vannak elégedve. Az aratás időtartamát több mint egyharmadával csökkentik. A csoportok vezetői az SzKP. a Helyi Nemzeti Bizottság és EFSz vezetőivel együtt minden este összegyűlnek és részle'esen megíár. gyaíják a közös munka eredményeit. Miért marad el Komjáti? A Surány járási Komjáíiban, amint a földművesekkel folytatott beszélgetésekből kitűnik, dicsérik a közös munkát, de nem tudják megmagyarázni maguknak, hogy az egyiknek kevesebb földje legyen, mint a másiknak. Ezért vonakodtak, hogy csoportokban dolgozzanak. Kétségtelenül az ottani funkcionáriusok nagy hibát követtek el, hogy ahelyett, hogy a földműveseket felvilágosították volna, letettek a közös munkák tervének kidolgozásáról és így mindenki külön arat. Az aratást annak _ ellenére, hogy néhány önkötözőgépük van, csak nagyon kevés idővel rövidítették meg. ÖT ÉS FÉL NAP ALATT Köbölkúton a múlt héten szombaton délben befejezték az aratást. Az aratás a községben soha még ilyen rövid Ideig nem tartott. Hétfőn kezdték meg és szombaton délben már be Is fejeződött, tehát mindössze csak öt és fél napig tartott. Ez alatt az idő alatt pedig learattak 852 hektárt, tehát 12 hold híjján kétezer hold gabonát. Szinte hihetetlennek látszó teljesítmény, pedig ráadásul még nagylelkűek is voltak a köbölkútiak, mikor öt és fél napot számítanak az aratásra. Fgyanis két ízben is fél nádig esett az eső, amikor aratni nem lehetett. dehát. a faluban most akkora az öröm a rövid idejű aratás felett, hogy ilyen kicsire, két fél napra igazán nem adnak semmit. Ez a két fél nap igazán nem számít — ez az általános vélemény — hisz igy is. ha öt és fél napot számítunk, akkor is olyan rövid idő alatt végeztünk az aratással, amit soha nem hittünk volna. Azelőtt az aratás a községben rendes körülmények között, ha esős időjárás nem zavarta a munkát, 8—4 hétig tartott. Három hétnél előbb sohasem végeztek. S milyen munkában telt el ez a három hét? Hajnali három órakor már vágták a rendet, de éjjeli 11 óra volt, mire az arató újra hazakerült. Akkor még esetleg mosakodott, ha az egész napi emberkínzó munka után ehhez még kedve volt, majd utána vacsorázott és rendesen éjfél volt, mire az ágyba került. Xein sokat aludhatott. Kettőkor, fél háromkor már újra fel, a hajnali harmattal. Egész napra való kötőt csinálni és utána megint csak fogni a kaszát, vágni a gabonát korántól későig, heteken át. Hiába volt mégis ez a nagy igyekezet, ez az emberfeletti munka, mert a ga/.da nem bírt annyit dolgozni, annyit aratni, hogy lépést tudott volna tartani a gabonák érésével. Az aratást megkezdte a rozson, de annak még a felén sem járt, mikor már vágni kellett volna a búzát, de az árpába is be kellett volna már állni, mert az is a nyakára érett. De hiába. az ember csak ember, azaz mi tagadás, többet dolgozott a paraszt ilyenkor, mint az állat, mert az nem bírta volna ezt a hajszát, — de ez sem volt elég, a gabona túlérett és mire aratásra került a sor, már vastagon dűlt belőle a szem. Kipergett bizony annyi szem, hogy tarlószántás után, h

a a kihullott szemek kikeltek, úgy nézett ki a föld, mintha a legsűrűbb vetés verte volna fel. Micsoda veszteség volt ez. S hogy nézett ki a paraszt, mire az aratással végzett. Csont és bőr volt, csak a kemény inak maradtak meg rajta, mert ami hús volt rajta, azt az agyonhajszolt munka az utolsó kilóig mind leszedte. A kínzó kánikulai hőségben vihették neki a legkedvesebb ételeit, az első falat után félretolta, jóllakott vele, nem tudott enni, mert túlságosan ki volt fáradva. Az ennivaló helyett egész nap csak itta a poshadt, a keresztek tövében felforrt vizet, de attól meg úgy izzadott, hogy majd az verte le a lábáról. így aratott és így élt aratás alatt a paraszt Köbölkúton is, meg másutt is, még nem is olyan régen, alig néhány évvel ezelőtt-. Addig aratott így, míg nem a nép volt úr ebben az országban. A háború végéig, 1945-ig. Attól kezdve fokozatosan javult a helyzet. Tavaly már csak két hétig tartott az aratás Köbölkúton, az idén meg öt és fél napig. Rövid ideig arattak, az emberek se hajszolták agyon magukat — sőt ellenkezőleg —, de úgyszólván egy gabonaszem sem pergett ki a tarlóra, mert mindent a maga idejében le tudtak aratni. Ezt eredményezte a köbölkút! parasztoknak, hogy nem engedték magsukat megszédíteni a reakció ostoba hazugságaitól, hanem józan paraszti ésszel különbséget tudtak tenni a jó és a rossz között és az idén először^ összefogva, egymáson segítve, társasmunkával, gépekkel végezték el az aratást. Mi tagadás, ezt maguk a köbölkútiak is elismerik, hogy kissé bizalmatlanul néztek a gépek munka? ja elé, mert hát általában dűlt volt a gabona, ilyet kézikaszával is elég rendesen learatni, nemhogy géppel lehetne ott jó munkát végezni. Hanem a legnagyobb elismerés és dicséret a köhölkúti traktoristáknak, akik elég felvilágosultak ahhoz, hogy tudták, liogy a jó munkával most nemcsak jó aratásról van szó, hanem még többről is. Ez a munka dönti el, hogy a látott eredmények alapján a dolgozó paraszt elfogadja-e a gép munkáját vagy nem. Szóval az aratógépek most vizsgáztak Köbölkúton. De nem volt hiba. A traktoristák, aa önkötözőgépek kezelői s velük együtt az önkötözőgépek is betyárul megállp ták a helyüket. Olyan szép munkát végeztek a gépek, hogy egyszeribe mindenki csak gépekkel akart aratni. S mindenki egyszerre. Az enyémet először, nekem jöjjön a gép aratni, nz enyém sürgősebb, — hát így még se lehetett és rendet teremtettek. Beállt a gép a dűlő végén és ment sorjába, ahogy a parcellák egymásután következtek. A közös munkára társult parasztoknak pedig nem volt más dolguk, minthogy a traktorok előtt körül a parcellákon levágták a gabonát, vagy a nagyon távolcsó', vagy igen keskeny földeken kézzel arattak, meg hogy a gépek után keresztekbe rakták a gabonát, de már hárítaniok sem kellett, mert azt is ló vontatású hárító géppel végezték el. Szóval nem nagyon kellett az arató csoportoknak magukat megerőltetniök. mert az összes munkájuk, amit kézikaszával arattak, nem tett kl többet 40—50 hektárnál. Dehát ez így is van jól. Népi demokráciában vagyunk, ahol a gép azért van, hogy az ember segítségére legyen. Az aratás alatt tanultak is egynéhány dolgot a köbölkútiak. Például maguktól jöttek rá arra, hogy felesleges és igen nagy munkatöbbletet jelent, ha minden kis parcellácskát kiilön-lúilön körülvágnak kézikaszával a traktor előtt, mert akad nem egy olyan parcella, aminek ezzel jóformán a felét learatják, hanem összefognak 5—6 parcellát és csak azt vágják egyszer körül. Rájöttek arra is, hogy így aztán a traktornak sem lesz annyi üres járata, meg a nagyobb földön az is jobban és gyorsabban tud dolgozni. A parcellák között ott a barázda, tehát megtalálja mindenki a magáét-. Az első két nap után azon se aggódtak már, hogy az aratás sorba megy és így esetleg az enyém nem kerül az elejére, mert belátták, hogy egyformán fontos, hogy mindenkié idejében le legyen aratva. A munkát már nemcsak egyéni, de közösségi szempontból is nézték. Saját tapasztalataik alapján tették meg az első lépést. fi