Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-29 / 172. szám, szombat

1950 július 29 UJSZÖ II csehszlováSc mk IciiliSöttsége Kievben Szövetkezesi tagjaink Leningrádban A csehszlovákiai nők küldöttsége, amely most Kievben tartózkodik, megismerkedik Ukrajna fővárosa dolgozó asszonyainak életével, megtekinti a kultúr- és népművelésügyi intézményeket, az iskolákat, óvodákat és bölcsődéket. A küldöttség tagjai eddig már meglátogatták az „Ukrán partizánok háborúja a német tasiszta megszállok ellen" jelszó alatt rendezett kiállítást, továbbá a kievi mechanikai üzem óvodáját, a kodumentális filmek stúdióját és Vatutin generális sírját Tarasz Sevcsenko drámai színházaban megnézték a „Bölcs Jarosziav" c. színművet. Július 26-án, szerdán, a csehszlovákiai nők meglátogatták a „Szooialisticsná peremoga" kolhozt a kievi keiület stracenkovi járásiban, amelynek elnöke Mária Liszenkcvá. a szocialista Munka Hőse. * A csehszlovák szövetkezeti tagok küldöttsége három napot töltött Leningrádban, ahol megismerkedett a fogyasztási szövetkezetek munkájával és megtekintette a város történelmi emlékeit. Július 26-án szerdán, a csehszlovák szövetkezeti tagok küldöttsége Sztálingrádba repült, ahol több napot fog tölteni. Parasztküldettsésilnlc a Szovjetunióban Földműveseinknek a Szovjetunióban járó csoportja, amelyet A. Volavka, az Állami Tervhivatal elnökének helyettese vezet,meglátogatta Ivanovo textilvárost. A küldöttség megtekintette a Szovjetúnió egyik legnagyobb textilüzemét, az ivanovoi kombinátot és különösen nagy érdeklődéssel figyelte a munka sztahanovista módszereit. A kombinát mellett müködö óvoda és bölcsőde is nagyon lekötötte a csehszlovák földművesek figyelmét. A csehszlovák állami birtokok dolgozóinak csoportja, amelyet a csehszlovák állami birtokok vezérigazgatója, Szmrkovszky József képviselő vezet, szerdán Sztálin városába érkezett. A küldöttség megtekintette a földeket, a zöldségtermeléseket, az „Októberi Forradalom" szovhozának álatttenyésztési farmját és megismerkedett a munka ottani szervezésével, az állatállományról való gondoskodással és a nehéz munkafolyamatok gépesítésével. A küldöttség figyelmét legjobban az önműködő kombájn kötötte le. A harmadik csoport, amelyet Simeček, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága gazdasági osztályának vezetője vezet, meglátogatta a charkovi Ordzsonikidze traktorüzemet és megtekintette a várost. A kerületi Szovjetben kiküldötteink megismerkedtek Pasa Angelinával, a Szojetúnió Legfelsőbb Szovjetjének képviselőnőjével és a Sztálin-díj birtokosával, aki munkájában szerzett tapasztalatait közölte a vendégekkel. A B. Daubek képviselő által vezetett csoport a K. Vorosilov kolhoz méntelepét látogatta meg, ahol földműveseinknek megmutatták a versenylovakat. Július 25-én, kedden a csehszlovák földművesek búcsúünnepségen vettek részt, amelyet Totojev, az északoszetyi ASSR Legfelsőbb Szovjetjének elhöke rendezett számukra. Az ünnepségen jelen voltak a gazdaságügyi, ipari és népmüvelödésügyi miniszterek, a SzK(b)P kiküldöttei, Kraszanov generális, a Szovjetúnió hőse és más neves személyek. Július 26-án, szerdán megkoszorúzták a Honvédelmi Háború hőseinek sírját és ezzél elbúcsúztak az oszét fővárostól. A kassai bányászok készítik az ellentervet A kassai Ércüzem (Rudný závod) 1950 június 30-ig 30 százalékra teljesítette a termelési tervet. A tervteljesités az üzemben dolgozó összes bányászok és más alkalmazottak szoros és példás együttműködésének eredménye s nem utolsó sorban az SzKP üzemi szervének és a ROH üzemi szervének érdeme is, amely szervekpéldásán megszervezték a termelést. Ebben az üzemben az üzemi szervezetek vezető tényezői valóban példaként szolgálhatnak az egész üzem dolgozóinak, így Kubaszjár elvtárs, az SzKP üzemi szervezetének elnöke. Gajdos az üzemi tanács elnöke, vagy Mertiniak. a CslSz üzemi szervezetének elnöke. Mindezek a szervek a legtökéletesebb termelési módok meghonosítására törekednek s ez az oka annak, hogy a fentemlített szervek által létesített élcsapatok jelentősen túlhaladják a 100 százalékos teljesítményt. A szocialista versenybe az összmunkásság 75 százaléka és az élmunkások 79 százaléka kapcsolódott bele. Az üzem összes munkásainak és más alkalmazottainak részvételével az üzemi szervezetek megkezdték az ellentervek készítését. A munkások az 1951 -ik évre szóló ellentervet készítik el, melynek fő célja az, hogy mindenki a saját munkahelyén jobb tervek készítése által erősítse a termelési normákat. Az ellentervek megemlékeznek az anyagmegtakarításról, az újítójavaslatok alkalmazásáról, a munka racionalizálásáról stb. Az üzem alkalmazottai béke-kötelezettségeket írtak alá a Béke Híveinek második kongresszusa alkalmából, továbbá kötelezettséget vállaltak, hogy az idei termelési tervet november 30-ig teljesítik. A kötelezettségvállalások sorában megtaláljuk azt a pontot is, mely szerint 10 százalékkal emelik az élmunkások számát és a lehető legszélesebbre terjesztik ki a szocialista versenymozgalmat. A pápának jobban ízlik az amerikai makaróni Marsihall külügyminiszter még úgy- | szólván nyilvánosságra sem hozta a népek leigázását célzó hírhedt tervet. amikor XII. Pius pápa már szentatyai áldását adta e tervre. Később is a pápa következetesen kiállt a Marshal-terv és a többi háborús terv mellett. Mit sem számított előtte, hogy például a Mars>ha!l-ter nyomort és munkanélküliséget váltott ki ott, ahol megjelent'. A Marshall-terv „jóvoltából" Olaszország dolgozói elszegényedtek, az ország termelése csökkent, erősen csökkent a fogyasztás is és beköszöntött a tömeges mun^ kanélküliség. A Marshall-tervre jellemző, hogy az amerikaiak e terv keretében Olaszországba nemcsak fegyvereket és minden lehetséges iparj ócskaságot visznek be, hanem még „olasz" makarónit is, amely természetesen az USA-ban készült. Ennek a makarónina kaz a sajátossága, hogy jóval drágább, mint az Olaszországban készült makaróni, viseont silányabb minőségű. Miután a makarónigyártás Olaszországban sok embernek adott kenyeret, most ezek jórésze az utcára került. A gyárak leállásában kivételt képeznek természetesen a pápa tulajdonában lévő makaróni-gyárak. Ennek a makaróninak az a sajátoshet azon, hogy XII. Pius pápa azon a fogadáson, melyet az olaszországi amerikai misszió tiszteletére rendezett, így emlékezett meg a Marshall-tervről: „Elismerjük ennek a tervnek nemes szándékait... Önök valóban keresztényi jótéteményt gyakorolnak ..." Erről á nemes szándékról és keresztényi jótéteményről merőben másképpen gondolkodnak az olaszországi munkások, akik a nemes szándék és a jótétemény következtében munka nélkül lézengenek. UJSZÖ Csécs példáját követik a földművesek a szepsi Járásban Szepsiben bizonyos rosszkedvvel és leh angoligággal szálltam le a vonatról. Tudniillik útközben megszólítottam egy fiatalembert és szlovákul kérdeztem meg tőle, vajjot) ez a vonat megy-e Moldava felé. A fiatalember udvariasan közölte velem, hogy nem ért szlovákul. Erre beszélgetni kezdtünk magyarul, szó szót követett. így tudtam meg, hogy a határmenti Buzita községből való. Természetesen azonnal rátereltem a szót az Egységes Földműves Szövetkezetre. Itt aztán a fiatalembert nem kellett nagyon nógatni, megeredt a nyelve. Azt mondta, hogy Buzitán nincsen EFSz, de azért nem kell félni, „ott is elveszik az embertől a földeket, mint mindenütt". így a fiatalember és égnek emelve 22 éves borjúszemét, mélyen felsóhajtva azt mondta: — Bizony, nagyon rosszkor születtünk. — És mikor szeretett volna szü letní? — kérdeztem kíváncsian. Sóhajtásában ugyanis annyi hamis pá tosz és ostobaság zsúfolódott össze egy rakásra, hogy izgatottan vártam a választ. Nos, a válasz nem késett soká és mindjárt hozzátehetem azt is, hogy felette méltó volt sóhajtásához. Nagy bölcsen a következőket mondotta: — Hatvan évvel ezelőtt szerettem volna a világra jönni, amikor az apám. A megdöbenéstől nem tudtam szóhoz jutni. Mély részvétet és szánalmat éreztem iránta és arra gondoltam, hogy no Iám: itt áll előttem egy fiatalember ép kézzel és lábbal, lát és hall és mégis gondolkodása kifejezése körül súlyos bajok vannak. Olyan az egész ember, mint egy poros, pókhálós álmoskönyv. És éppen azon tűnődtem, hogyan lehetne őt leporolni, hogyan lehetne a pókhálót a szeméről lerántani, hogy lássa és hallja ezt az új világot a valósághoz híven, hogy lássa, miként vívja ma a dolgozó ember a világtörténelem leghatalmasabb küzdelmét az imperializmussal, amikor hirtelen megszólalt mellettünk egy középkorú felsőmetzenzéfi asszony. Az asszony két könyökével egy nagy, üres kosárra támaszkodott, hangjában annyi fölény és határozottság szólalt meg, hogy öröm volt hallgatni. Miközben nyíltan a kékzubbonyos fiatalemberre nézett, ezeket mondotta: — Hallja, fiatalember, ha a mamája lennék, akkor én alaposan elverném. Én, fiam, özvegyasszony vagyok, férjem a ronton pusztult el és nekem maga ne kívánja vissza az elmúlt haitvan esztendőt. A maga apja két világháborút élt át és merő véletlenen múlott, hogy ép keze és lába ván. Hát nekem bizony ilyen világ nem kell és ha magának kell, akkor vissza mehet oda, ahonnan jött. Nekem senki se sírja vissza a régi időket, mert az elmúlt évek nekem a legsúlyosabb gyászt jelentették. És vegye tudomásul azt, hogy csak a nagybirtokosoktól vették el a földet és joggal vették, mert nem dolgozott rajta és csak élősködött másnak a munkáján. De a szegény embertől a földjét el nem viszik, sőt az egész község az övé. Az Egységes Földműves Szövetkezet azért van, hogy mindenkinek biztosítsa a megélhetését és ne forduljon elő többé az, hogy a paraszt a kuláknál kunyeráljon munkát és robotoljon neki egész életén át. Ha ma egy gazdának öt holdja van és hat gyermeke, akkor gyermekeit a városba küldheti dolgozni, míg ő maga dolgozhat az EFSz-ben és még többet kereshet, mint amennyit gyermekei segítségével keresett volna az öt hold földjén. A fiatalember egy szót sem szólt. Tágrameredt szemmel bámult az aszszonyra, majd a legközelebbi állomáson leszállt. — Elnémítottam — mosolygott rám az asszony —, de így kell ezekkel beszélni, valami talán mégis a fejében ragad. Ez a Buzita, ez ilyen falu. Ott a nagygazdák nemrégen lócsempészéssel . foglalkoztak, a földjükre rá sem hederítettek, dolgoztatták rajta a szegény embert, fizethettek, mert hiszen pénzük volt rakásra. Fogadni merek, hogy ez a -fiatalember vagy egy nagygazda fia lehetett, de könnyen lehet, hogy egy úrbéres megsértődött kölyke. A szegény nép, az már Buzitán is ébredezik. Szerettem volna megkérdezni az asszony nevét, de úgy éreztem, nem helyénvaló. Van valami hivatalos mellékíze az ilyen kérdésnek és jobbnak tartottam, ha inkább így, névtelenül megőrzöm öt, mint a nép eleven hangját. De a fiatalember idegen hangját sem tudtam egykönnyen elfelejteni. A szepsi járásban Buzitán kívül is, vannak faivak és községek Még hozzá példás községek. Igaz, hogy nem sok, de minden remény megvan arra, hogy a többi község is rátér közös jövőnk, a szocializmus útjára. Veles György elvtárs, aki Csáji László, a csécsi EFSz oktatója. egynéhány hete járási párttitkár itt, a következő felvilágosítást adja nekem a járásban fejlődő és alakuló EFSz ékről. — Eddig kilenc EFSz működik a következő községekben: Csécs, Jászó. Jánok, Felső- és Alsómetzenzéf, Paprocs, Felsőlánc, Perény és Jablonca. Négy községben pedig előkészítő bizottság alakult meg. így: Zlatá Idkán, Komárocon, Rudnokon és Vendégin. A kilenc EFSz-ből kiválik példás munkájával Csécs, Jászó és Janók. Az első kettő már át is tért a magasabb gazdálkodás formájára. Most a tarlóhántásnál már eltüntetik végre az elválasztó mezsgyéket, amelyek eddig még szegény embernek soha nem hoztak hasznot. Én magam is, aki földműves családból származom és hosszú esztendőkön át földművesmunkát végeztem, csak annyit mondhatok, hogy ezek a mezsgyék mindenütt elburjánoztatták a gazt és mindenfajta kártékony állatnak eleven fészkei voltak. Nem egy vidéken a mezsgye-szenvedély olyan méreteket öltött, hogy egyik gazda boldog volt, ha a másik földjéről egy rögöt sikerült ellopnia. így lettek aztán a keskeny, sovány földszalagok olyan domborúak, mint valami furcsa koporsók. Az ilyen földken az aratógép nem is tudott rendesen dolgozni. Már évekkel ezelőtt gyakran elbeszélgettem a haladó földművesekkel erről az átkozott sávról. Ök is azon a nézeten voltak, hogy húsz százalékkal lehetne emelni a föld hozamát az elválasztó barázdák eltüntetésével. — Most végre elérkezett ennek is az ideje. A közösen megszervezett gépesített aratás terve forradalmi hatással volt földműveseinkre. Csecsen például 1500 hektárt arattak le közösen. Ebben a kulákfaluban éjidig csak ők használtak mezőgazdasági gépeket. Most azonban látta a nép, milyen áldást jelent számunkra a nagyüzemi gazdálkodás. A csécsi EFSz saját termésének nagyrészét már ki is csépelte és a beszolgáltatást magasan túlteljesítette. A termés kitűnően sikerült és. ez főleg a szakszerű gazdálkodásnak, a kitűnő trágyázásnak köszönhető. Csécsen ma a gépesített eke teljesíti igazi feladatát, felszántja az elválasztó barázdákat, a mezsgyéket, egyszóval mindazt, ami hátráltatja a közös munkát, a kis- és középgazda színvonalának emelkedését. — Ám — teszi hozzá Veles elvtárs — a közös munka felvirágzásával párhuzamosan a reakció is kidugja a fejét. Az aratási munkák megszervezésénél például gyűlést tartottunk egy faluban és a gazdák nagyrésze már beleegyezett a közős tervbe, amikor egyszerre csak megszólal egy gazda ott hátul, hogyhát majd akkor legyen közös arafás, amikor már meglesz a közös vetés. Ezzel a felszólalásával persze hangot adott a reakciónak és majdnem tönkretette öszszejövetelünket. — Nagy körültekintéssel kell dolgoznunk — folytatja ezután Erdélyi Árpád, a Szövetkezeti Tanács titkára, ak; állandóan a falvakat járja. — Minél nagyobb sikereket tudunk felmutatni a közösen megszervezett munkával, annfll elszántabban és elkeseredettebben fog harcolni a reakció. Ezzel számolnunk kell és ezzel számolunk is. „Falvainkban az osztályharc kiéleződik" mondja Široký elvtárs és ez igaz is. Mi ezt nem is bánjuk. Hadd mutassák meg az igazi arcukat, majd elbánunk velük. — Tapasztalataim azt mutatják — mondja Erdélyi elvtárs —. hogy ott, ahol a pártszervezetek jól működnek, ott az EFSz határozott fejlődést és fellendülést mutat. Ha Csécsen nem dolgoztak volna elvtársaink, akkor ma aligha tudott volna az EFSz ilyen eredményt felmutatni. Egy-egy gazdával néha órikhosszat el kellett beszélgetni és meggyőző érvekkel pozdorjává zúzni mindazt, amit a reakció beléje ültetett. A felvilágosító munkának egyetlen percre sem szabad megszűnnie. Ha kell, akkor házról házra kell járni és meggyőzni minden gazdát külön-külön az EFSz célkitűzéseiről. Ez leginkább ott helytálló, ahol a kulákság tekintélyének hagyományai voltak, mint Csécs. Csécs, a szepsi járás példás községe A déli órákban érkezem oda. A falu utcái néptelenek. A földművesek most a csépléssel vannak elfoglalva. Csak ifj. Pelegrinnel, a csécsi EFSz elnökével és Csáji Lászlóval, az EFSz oktatójával tudok elbeszélgetni. De velük sem lehet sokat tárgyalni, mert a munka ég a körmük alatt. Pelegrin négyhektáros gazda, így foglalja össze mondanivalóját: — Most egy éve alakult meg nálunk az EFSz. Eddig 104 tagunk van. mindannyian kis- és középgazdák vagyunk. Ez év alatt sokat tanultunk és végre idejét láttuk annak, hogy rátérjünk a magasabb gazdálkodási módra. — Már a tavaszi szántásnál láttuk azt, hogy a mezsgyék csak gátolnak bennünket a munkában, erre most elhatároztuk, hogy eltüntetjük ezeket. A barázdák mellett még csak nem is lehet nemes vetési magvat termelni, mert a szomszéd árpát vagy rozsot vet és már vége is ven a nemes búzának. — Munkánkban a kulákok földjei is hátráltattak bennünket, de most már ezen is túl vagyunk. A tagosítás után áthelyeztük a kulákok földjét a határ másik részére és külön választjuk az EFSz földjét a kulákok birtokától. Hozzáteszem mindjárt, hogy mi nemcsak területileg akarunk tőlük megválni, hanem mindattól is, ami bennünket rájuk emlékeztet. Nem akarunk velük semmi közösséget! Az elnököt most sürgősen elhívják és erre Csáji László, az oktató folytatja ott, ahol Pelegrin elhagyta: — Nem akarunk semmi közösségét velük — ismétli —, ők azok, akik bennünket ez utolsó csepp vérig kihasználtak. Most is a közösen megszervezett aratásnál mindent elkövettek, hogy szabotálják közös munkánkat. Ügy képzelték el jámbor eszüktoel, hogy még a régi időket éljük és hogy mi rájuk fogunk dolgozni. Az ember csak röhögni tudott rajtuk. Voltak olyan bölcs kulákok, akik orvosi bizonyítványt is szereztek, hogy igazolják munkaképtelenségüket. így lettek egyszerre betegek. De nem is csoda. Látták az eredményes munkát, amit végzünk, hát a nyavalya környékezte őket. Látták azonban azt is, hogy mi már nem vagyunk a régiek és nem vagyunk hajlandók érettük gürcölni, hát erre ők is kénytelenek voltán nagy nehezen nökigyürikőzni a „keserves" munkának. De íme, már Csájit 5s elhívják. Mielőtt távozunk, még a következő adatokat sikerül megszereznem a csécsi Egységes Földműves Szövetkezetről. 750 hektár szántóval, 160 legelővel és 65 hektár réttel rendelkezik az EFSz. A cséplési munkálatok 5 gépen szakadatlanul folynak. Eddig több, mint három vagón termést szolgáltattak be. Már építik a közös istállót a marhaállomány számára. Befogadóképessége egyelőre 100 állat. Később kibővítik ötszázra. Azonkívül rövidesen épül egy sertéshizlalda és nevelde ezer sertés számára. Csáji még ezeket mondja: — Harminc esztendős vagyok, de amióta eszemet bírom, a szüleimmel együtt mindig csak másokra dolgoztunk. Eddig papoktól béreltünk földeket. Ez a bérlet már 60 esztendeje tartott. Holdanként 150 kilót adtunk le. Munkánk tejfelét többnyire a papok szedték le. Tízen voltunk testvérek. Mindannyian nehezen dolgoztunk, de munkánkkal sokra nem jutottunk Ma végre bekövetkezett az idő, amikor a munka számít és a munka megkapja a maga értékét. Számunkra igazi felszabadulást jelent az EFSz és biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül minden dolgozó földműves osztozkodni fog velem a robot alóli felszabadulás áldásában. Szabó Béla.