Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-19 / 163. szám, szerda

y j sió 1950 július 19 Az amerikai lapok is beismerik az agresszorok állatiasságait Dél-Koreában A reakciós New-York Herald Tri­búne legutóbbi számában Margarét Higgins kiküldött munkatársának tollából hosszú beszámolót közöl, amelynek címe: Dél-Koreában 1200 kémet és partizánt ítéltek halálra. A cikkben az amerikai lap tudó­sítónője megállapítja, hogy a háború kitörésétől Li-Szin-Man kormányá­nak és az amerikai imperialistáknak parancsára eddig többszáz koreai ha­ladószellemű hazafit végeztek ki. Ci­nikusan megjegyzi, hogy a „kivégző katonai szakaszok Dél-Koreában túl­óráznak". Margarét Higgins értesü­léseit a délkoreai rendőrség főpa­rancsnokóval folytatott beszélgetés során szerezte. Cikkének további részében a koreai partizánok működésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a partizánok ki­használják az amerikaiak zavarát és magára a zamerikad főparancsnok­ságra is behatolnak. A visszavonulás határtalanul nagy zavarokat idézett elő az amerikai főparancsnokságon és az amerikai hadseregben, ami ál­lítólag „megkönnyíti a partizánok munkáját és megnehezíti a rend fenn­tartását". Az amerikaiak erre úgy reagálnak, hogy fokozzák a kegyet­len terrort a koreai nép ellen. M. Higgins ezzel kapcsolatosan Így foly­tatja cinikus megállapításait: A megijedt amerikai katonák haj­landók agyonlőni minden békesze­retőnek tűnő koreait, még azt meg­előzően, hogy vele beszédbe elegyed­tek. A reakciÓ9 amerikai lap tudósító­ja ezek után rámutat arra, hogy az í—nerikai légierő állandóan saját hadseregét bombázza és lövöldözi, ami igen nagy riadalmat és zavaro­kat okoz. A lap tudósítója, mint cik­kében megállapítja, maga is három ilyen légitámadást élt át a koreai fronton. Ugyancsak a New-York Herald Tri­bune-ban Homer Digard katonai tu­dósító megállapítja, hogy az ameri­kai katonák posztjaikat feladják, el­menekülnek, amint a legkisebb tü­zérségi tűzbe kerülnek, vagy észre­veszik, hogy a néphadsereg tankjai megközelítik állásaikat. A koreai imperialista intervenció ellen Az amerikai imperialisták megva­dultak, hogy fegyveres csapataik r.ern tudnak sikereket elérni Koreában. Most újabb merényleteket követnek el a békeszerető világ ellen, amennyi­ben az atombomba felhasználásával fenyegetőznek. A dolgozó nép, amely mindenekfelett a békét kívánja, ébe­ren áll őrt és szolidáris Korea népé­vel. Szófia A Robotnyicseszko Djelo hosszú beszámolót közöl a szófia; és más bol­gár városok tiltakozó gyűléseiről. A bolgár tudósok ugyancsak tiltakozó ülést tartottak. Határozatot fogadtak el, melyet megküldtek Trygve-Lie­nek, az Egyesült Nemzetek Szövetsé­ge főtitkárának. New-York A Béke Hívei nevvyorki bizottsága Acheson külügyminiszternek távira­tot küldött, amelyben legélesebben bírálta azt a magyarázatát, amellyel az amerikaiaknak koreai fegyveres intervencióját igazolni akarja. A ko­reai kérdést nem lehet megoldani sem fegyveres erőszakkal és semmi­esetre sem az atomfegyver felhasz­nálásával — írja Fairschild, a tudo­mányok és művészetek amerikai nemzeti tanácsának titkára Truman elnökhöz intézett levelében. Ebben a levélben egyébként az amerikai kulturális és tudom rnyos élétt több, mint ötezer legkiválóbb személyisége tiltakozik ez atombombával való fe­nyegetőzés miatt és köve lelj Truman­tól, hogy vonja vissza kérését, ame­lyet a kongresszus elé terjesztett az atomfegyverek fejlesztése tárgyában. Havanna A kubai cukoripari munkások nemzeti szövetsége, amelynek több, mint 400 ezer tagja van, felhívást tett közzé, amelyben a legélesebben elítéli az amerikai intervenciót Ko­reában. Tokió A japán dolgozó nép az amerikai megszálló katonaság durva terrorja ellenére is csatlakozik a világ dolgo­zóinak tiltakozásához, amelyben el­itéli az amerikaiak újabb gálád tet­tét. Az utolsó napok során Japánban röplapokat terjesztenek, amely a leg­élesebb szavakkal ítéli ti az ameri­kai intervenciót. Az Akim Maru hajó legénysége megtagadta a parancsot. I hogy szenet szállítson Dél-Koreába, i Vakanatel kikötőben állomásozó húsz tengerjáró hajó legénysége tiltakozó határozatot fogadott el, amelyben el­utasítják az amerikaiak koreai inter­vencióját. Békét akarunk és nem háborút — kiáltják a világ népéi Az egész világom százezrek és mil­liók törnörülpek eáy hatalmas front­ba, akik a Békie Hívei hatalmas tá­borához csatlakoztak. Kamcsatkától egész Azsilán keresztül Európában. Amerikában Aljaszkáig, az Északi sarktól Afrika, Ausztalia és Dél­Amerika legdélibb pontjáig a becsü­letes hazafiak, a gyermekeiket szere­lő milliók, az emberiségért hevülő dolgozók millióinak jelszava lett a béke. A stockholmi békefelhívás, amely az atomfegyver betiltását kö­veteli, egy táborba hozza össze a fe­hér, fekete és a sárgabőrű embereket, a hívőket és hitetleneket, a munká­sokat, földműveseket és a dolgozó értelmiséget. — Békét akarunk és nem háborút! —' hang2ák világszerte 200 millió nő­nek hangja. Az amerikaiak koreai rablóhábo­rúja egyre erősebben mozgósítja a világ békehívőinek hatalmas seregét, új harcosok jelentkeznek e béke tá­borába és az amerikai intervenció ellen éles hangon tiltakoznak Görögország Görögországból, ahol az amerikai imperialisták és megszállók nyomá­sára a fasiszta kormány üldözése alatt szenved a görög nép, a görög­országi Béke Híveinek tiltakozó sza­va érkezett el Koreába. Athén és Pi­reusz népe köszönti a hösá harcokban küzdő koreai népet. A görög nép iagyon jól tudja, mit jelent az ame­rikai gangszterek intervenciója, a görög nép a hős koreai nép Oldalán áll és Ígéri, hogy harcolni fog az ame­rikai támadó tervek megakadályozá­sáért. Hasonló felháborodás hangján ítélik el az amerikai támadást a gö­rög demokratikus asszonyok is, va­lamint a földműves párt központi bizottsága és a görög szakszerveze­tek központi tanácsa. Dánia A dán dolgozó nép is csatlakozott a béke harcosainak szilárd és meg­dönthetetlen táborához. Amiikor Aarchusba, az egyik dán kikötőbe egy amerikai haijó befutott fegyver­szállítmányával, e dolgozók tiltako­zó sztrájkot szerveztek és megakadá­lyozták a hajó fegyverszállítmányá­nak kirakását. A haladó dán ifjúság a sztrájk ideje alatt a város utcáin tüntetett, figyelmeztetve a lakosságot arra a veszélyre, amely a várost ér­né, ha azt. háborús kikötővé nyilvá­nítanák. Franciaország Tizenegymillió francia polgár ne­vében, akik csatlakoztak a stockhol­mi békehatározathoz, a Béke Hívei francia állandó bizottsága táviratot intézett Achesonhoz, az USA kül­ügyminiszteréhez. A táviratban rea­gáltak legutóbbi beszédére, amelyben az atombomba felhasználásának le­hetőségéről szónokolt. Figyelmeztet­ték az amerikai imperialisták egyik első szlmú háborús uszítóját, hogy a 11 millió francia háborús bűnösnek nyilvánítja azt a kormányt, amely az atombombát elsőnek felhasználná. A francia békevédők állandó bizott­sága a továbbiak során az amerikai kormányt megvádolta, hogy Koreá­ban háborút robbantott ki és Korea belügyeibe való beavatkozással meg­sértette az Egyesült Nemzetek Szö­vetségének alapchartátiát. Olaszország A Koreát ért amerikai támadás aktivizálta az olaszországi békehívő­ket is. Július 15-én Olaszországban a stockholmi határozatot 10.125.000 polgár írta alá és ebből 6 millió alá­írás az amerikai intervenció után tör­tént. Olaszországban több, mint 15 ezer békebizottság működik A cégi közmondás tartja, hogy aki szelet vet, vihart arat. Borzalmas magot vetnek az imperialista vérengzők, de a béke híveinek többszázmilliós tá­bora gondoskodni fog arról, hogy a következmények ne legyenek még borzalmasabbak. Békét és nem há­borút, ez a mi jelszónk és a békét az emberiség leggaládabb ellenségeinek minden kalandorpolitikája ellenére meg tudjuk és meg is fogjuk tarta­ni, mondják az olasz békeharcosok. Az amerikaiak saját katonai vezetőségüket okolják a ko­reai sikertelenségükért Az amerikai kongresszus egyes tag­jai az amerikai tábornokokat vádol­ják, hogy helytelenül becsülték fel a koreai hadsereg helyzetét és állapo­tát. Az Associated Press amerikai ügynökség jelentése szerint az ame; rikai katonai körök kezdetben úgy vélték, hogy a koreai hadszintérre elégséges eleinte csak másfél ame­rikai divíziót küldeni. A koreai nép­hadsereg győzelmes előrenyomulása, az amerikaiak visszavonulása azon­ban azt igazolják, hogy becsléseik nem voltak reálisak, ami a koreai hadsereg erejét illeti. A Chicago Tribúne az amerikai ka­tonák helytelen kiképzéséről ír, laza a fegyelem, a katonák az északko­reai csapatok támadásai elől mene­külnek. A lap megállapítja, hogy a koreai hadszíntéren lévő amerikai katonák nem tudják megkülönböz­tetni az ellenséges és a saját tüzér­ségi tüzet. A lap a továbbiak során megvádolja az amerikai tiszteket, hogy még sokkal rosszabbak, mint a katonák, mert egyedüli kívánságuk csak az, hogy minél előbb elhagy­hassák Koreát. A Chicago Tribúne ezután megál­lapítja, hogy az amerikai hadsereg­gel ellentétben az északkoreai nép­hadsereg csapatai elsőrangúan van­nak kiképezve. A népi hadseregek egységei rendületlenül folytatják küzdelmeiket, a legsúlyosabb légi­támadósok, a tengerészeti egységek ágyútüzében is. Az északkoreai had­sereg jól felfegyverzett és jól kikép­zett harcosokból áll, akik eddig már több, mint ötvenezer amerikai pus­kát és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A délkoreai katonák az ame­riakaiak ellen akarnak harcolni A délkoreai hadsereg számos ka­tonája hadi fogságba esve azzal a kéréssel fordult a népi hadsereg pa­rancsnokához. hogy a frontra akar vissza térni. A múltban elkövetett hibáját és bűneit úgy akarja helyre­hozni, hogy minden erejével harcolni fog a korea nép ellenségei ellen. Li­Szin-Man bábkormányának fogságba jutott katonái ezt a nyilatkozatukat július 9-én Szöulban tették, amikor is nyilvános felhívással fordultak á Li-Szin-Man kormány többi kato­ná hoz hogy adják meg magukat, amint erre alkalom adódik. A szöuli hadifoglyok ny'lvános ülését kb. 1500 volt katona hívta egybe. Kím-Tong-Sin hadifogoly ki­jelentette, hogy népük ellen helyre­hozhatatlan büuöket követtek el és m -Bt. meghatódva állunk a nép: had­eg előtt, különösen azért, milyen „lódon bánnak velük e hadsereg tag­jai. Meggyőzödtünk arról, mondotta hogy a bábkormánynak és tisztikará­nak állításai a népi demokratikus hadseregről csak rágalmak. Amerikai hadifoglyok felhívása az amerikaiakhoz Herbert Marlott a 24. amerikai divizó 34. ezredének hadnagya a ha­difogságba való jutása után az ame­r kai katonákhoz és tisztekhez a fen­dzsani rádió útján beszédet intézett. Amikor Koreába erkeztünk már nyilvánvaló volt előttünk, hogy a koreai nép " nem támogatja Li-Szin­Man és kormányát, — hangzóit Marlott nyilatkozata Meggyőzödtünk arról hogy a dél­korea ak túlynyomó többsége gyűlö­li Li-Szin-Mant. Meggyőződtünk ar­ról is, hogy a koreaiak egységes és független Koreát akarnak, hogy mind a délkorealak, mind az észak­koreaiak hazájuk egységesítése után vágyódnak és el vannak szánva utol­só csepp vérük g harcolni e szent ügyért. Marlott hadnagy nyilatkozata to­vábbi során rámutatott arra, hogy a koreaiak nagyon jól bánnak az amerikai háborús foglyokkal be akarják fejezni a harcokat országuk területén és mihamarább elintézni az ország belprablémá t. Ha az ameri­kai intervenció nem következett vol­na be. a koreaiak már régen egysé­gesítették volna országukat és ezt a háborút befejezték volna. Az ame­rikai légierő koreai várasokát és fal­vakat pusztít. Az amerikai légierő a békeszerető polgárokat gyilkolja és nem tesz kivételt a gyermekekkel sem. Beszéde befejező részében Marlott amerikai tiszt felhívással fordult az amerikai katonákhoz hogy szüntes­sék be Korea bombázását és hagy­ják el Koreát. Mac Arthur nem akar Koreá­ban amerikai haditudósítókat látni Mac Arthur megtagadta a United Press és az Assoc eted Press hír­ügynökségek amerikai haditudósí­tóinak további tartózkodását Ko­reában. A két újságíró rövid időre Tókiőba látogatott és a visszaté­rést Koreába Mac Arthur megta­gadta. Az amerikai főhadiszállás kifogása az volt, hogy jelentéseik­kei az »ellenséget segítették és az amerikai katonaságról helytelen képet adtak.« Ezek a tudósítók e bűnükre rótt cselekményeket úgy követték el, hogy az amerikai rrontkatonákkal folytatott beszélgetéseiket hozták nyilvánosságra, A katonák szidták a koreai frontot és azt mondták hogy az amerikaiaknak nincs mit keresniök Koreában és hogy a ko­reaiknak joguk van hozzá, hogy maguk intézzék ej a felmerült prob­lémákat. A haditudósítóknak je­lentéseit hivatalosan még nem cá­folták meg Kai scher, a United Press tudósítója a vádakkal kap­csolatosan, amelyeket Mac Arthur emelt az amerikai újságírók ellen, a következőket írja: A dolgokról úgy írtam, ahogy azok megtörténtek és ahogy azokat láttam. Hangsúlyozta, hogy kéréssel for­dult a főhadiszálláshoz hogy konk­kréten jelöljék meg milyen »hazug­ságokat« jrt. A főhadiszállás azon­ban ezeket megjelölni nem tudta, mert hiszen mindenütt tárgyilago­san kénytelen megállapítani az amerikai csapatok visszavonulását és a koreai népi hadsereg győzelmes előrenyomulását. Mac Arthur és tisztikara nem bírja el a kritikát és ezért tiltja meg most, hogy akár amerikai újságírók is megielenje­nek a korea 1 fronton ahol az ame­rikai kapitalisták hadseregét egy­más után érik a súlyosnál súlyo­sabb vereségek. A felvásárlás feladatairól Dr. Soltész élelmezésügyi megbí­zott a Csehszlovák Rádió útján is­mertette azokat a feladatokat, me­lyeket felvásárló szerveinknek telje­síteni kell a közellátás jó és idejében való biztosítása érdekében. Tájékoz­tató előadásában a következőket mondotta: Szlovákia fő termő-vidékein már befejezték az aratást. A cséplési munkálatok teljes ütemben folynak s több helyen megkezdték, a ter­ménybeszolgáltatást. Az előző évek során ilyen időszakban még nem be­szélhettünk az aratás befejezéséről. Július közepén rendszerint a legna­gyobb mértékben folytak ezek az aratási munkálatok még a tisztán agrárterületeken is. A földművesek már kora hajnalban kimentek a me­zőkre és alkonyat után tértek haza, hogy munkanapjukat minél hosszabb­ra nyújtsák s ilymódon megmentsék a termést, mert az aratás hosszadal­mas volta és a kézzel végzett munka miatt gyakran kipergett a szem és óriási nemzetgazdasági károk kelet­keztek. Az idei aratást túlnyomó részben elvégeztük. Minek köszönhetjük ezt a gyorsütemű munkát? Erre a kér­désre ma már minden földműves kétségbevonhatatlan választ ad. Az aratás könnyebb és gyorsabb végre­hajtása a tömegesen érvényesített új munkamódszerek eredménye. Az idei aratási és cséplési munkálatok, me­lyek egyszersmind tömegmunkák vol­tak, határkövet jeleznek a mezőgaz­dasági termelésben. Még soha sem folyt az aratás nálunk ily gyorsan, könnyen és olcsón, mint az idén. Kis­és középparasztjaink most meggyő­ződhettek arról, mit jelent tervsze­rűen és szervezetten dolgozni a me­zőn, mit jelent a kézzel végzett ro­botnak gépekkel való pótlása. Az aratás gyorsabb végrehajtása Szlo­vákia déli vidékein határozottan az új termelési módszerek óriási sikerét jelenti s jelenti egyszersmind a mun­ka tervszerűségének helyes szervezé­sének és a gépek használatának sike­rét is. Az aratási munkálatok gyorsabb befejezése, mely az idő kedvező volta mellett főképpen a fentemlített új termelési módoknak köszönhető, jó­val előbbre tolta a terménybeszolgál­tatás és a felvásárlás határidejét is. Néhány járásban a beszolgáltatás már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy a napokban a még hátra­lévő beszolgáltatási kötelezettség tö­meges teljesítésére és a beszolgálta­tás ünnepélyes befejezésére készül­nek. A mult hét elején például a nagymihályi járás ünnepélyes kere­tek között megkezdte a beszolgálta­tás teljesítését s ma már — ily rövid időn belül — a beszolgáltatás befe­jezésére és a helyzetnek megfelelően a tervek túlteljesítésére készülnek. Hasonló a helyzet a dunaszerdahe­lyi járásban is. A földművesek lelki­ismertessége s igyekezete itt is szép eredményeket hozott. A bratislavai kerületben Dunaszerdahely, Malacka, Nagymegyer, Galánta, Pezlnok, Sze­red, Somorja és Nagyszombat járá­sok július 15-re négyszer több ter­ményt szállítottak be, mint amennyit erre az időre eredetileg terveztek. A zab felvásárlását erre az időre még nem is tervezték, mégis kb. 8—900 mázsát szolgáltattak már be belőle. Hasonló örvendetes jelentéseket ka­punk a nyitrai és az eperjesi kerü­letből is. A beszolgáltatási kötelezettség gyorsabb teljesítése a megindult be­szolgáltatási versenyben nagy előnyt biztosít az előrehaladott járásoknak. Az eddigi eredmények, azaz a beszol­gáltatásnak idő előtti teljesítése alapján arra következtethetünk, hogy ezek a járások az országos beszol­gáltatási versenyben vezetni fognak. Figyelembe kell azonban venni azt a körülményt is, hogy a terveket olyan járások itt is túlteljesíthetik, illetőleg olyan járások is előbb teljesíthetik, amelyek az aratást és a beszolgálta­tást éghajlati okoknál fogva később­re tervezték. Gyakrolatilag ez annyit jelent, hogy Szlovákia északi járásai is kerülhetnek olyan helyzetbe a ver­seny folyamán, amilyenben jelenleg a déli járások vannak. Az egyes járások keretén belül megindult versenyekben különösen azok a községek tűnnek ki, ähol a földművesek EFSz-ekbe tömörültek. Ez természetes is. Ezekben a közsé­gekben a legöntudatosabb földműve­seink dolgoznak — szövetkezeti ta­gok. Ezzel azonban nem akarjuk állí­tani, hogy más községek kis- és kö­zépföldmüvesei nem tesznek eleget hazafias kötelességüknek. Minden község ki akar tenni magáért. Be akarja bizonyítani pozitív magatar­tását népi demokráciánk és annak békepolitikája iránt. Az idei beszolgáltatások folyamán még egy érdekes jelenségnek vol­I tunk szemtanúi. Ez a múlttal ellen­j tétben meglepő. Raktáraink a ter­mény korábbi érése, a cséplési mun­kálatok korábbi végrehajtása és a termény beszolgáltatás korábbi meg­kezdése ellenére is fel voltak készül­ve a termény tömeges felvásárlásá­ra. A felvásárlást a tervek szerint még nem kellett megkezdeni s mégis minden simán folyik. Ezt a tényt fő­képp a raktárak dolgozóinak köszön­hetjük, akik biztosítják a felvásárlás jó menetét. A raktárak munkásai is versenyeznek és mint Široký elvtárs­nak jelentették, valamennyiüknek az a főtörekvése, hogy elsők vagy leg­alább is az elsők közt legyenek. Amint az eddigi eredmények mutat­ják, a felvásárlást olyan szellemben valósítják meg, mint az aratást és a cséplést. Itt is verseny folyik és a verseny tárgya a tervek teljesítése és túlteljesítése. Megállapíthatjuk tehát, hogy közgazdasági életünk eme sza­kaszát is dolgozó földműveseink épí­tő öntudata hatja át. Ez a tény ki­fejezésre juttatja falvaink népének állandó haladását, bizonyítja, hogy munkásainknak a kis- és középföld­müveseinkkel való szövetsége szilárd, megrendíthetetlen. Földműveseink az idei aratási, csplési és beszolgáltatási tervek teljesítése révén kifejezésre juttatják az egész világ előtt, hogy új falut akarnak építeni s az új fa­luban új élet megteremtésén fáradoz­nak. Ki akarják építeni falvainkban is a leghelyesebb társadalmi rendet, a szocializmust, mely záloga a vi­lágbékének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom