Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

1950 július 6 — — UJ szo Ä szovjet nép messzehangzó szava a béke védelmében A világ dolgozói, a béke hívei, a szabadság és demokrác a harcosai feszült figyelemmel kisérték a Szovjetunió Legfelső Tanácsa legutóbbi moszkvai ülésszakának munkáját. A Szovjet Szocialista Köztársaságuk Szövetsége a világ negnagyobb hatalma. Legfelső szervének határozatai óriási befolyással vannak a nemzetközi események fejlődésére. A Szovjetúnió élén áll a demokratikus, imperial staellenes tábornak amely több mint 800 millió, az imperialisták uralma alól felszabadult embert egyesit soraiban és sokszázmill ó dolgozót számlál, akik a kapitalista országokban küzdenek a békéért, szabadságért és demokráciáért. A kommunizmust győzelmesen építő Szovjetúnió volt mindig és marad is a legfőbb akadály az imperialista háborús gyujtogatók útjában. A Szovjetúnió kérlelhetetlenül leleplezte és leleplezi az imperialisták bűnös szándékait, következetesen és határozottan védelmezi a néptömegek érdekeit, a népek egyenjogúságát és nemzeti függetlenségét. Ez a magyarázata annak a határtalan szeretetnek és bizalomnak, amelyet a világ dolgozói éreznek a Szovjetúnió ránt, ez magyarázza meg tekintélyének növekedését és azt, hogy politikáját az egész haladó emberiség támogatja. Miként a Naphoz úgy vonzódik m nden a Szovjetúnióhoz ami eleven, ami fejlődik és nem akar elpusztulni a kapitalizmus sötétjében és rothadásának bűzhödt légkörében. Ezért reagálnak olyan idegesen és hisztérikusan az imperialisták a Szovjetúnió erélyes békevédelmi akcióira. A sajtót, a rádiót és a mozit — az imperial'sta propaganda minden eszközét működésbe hozták, hogy hazug rágalmakkal árasszák el a Szovjetúniót és megingassák a dolgozóknak és békeharcosoknak iránta táplált bizalmát. Churchill tanítványai az agresszióban a fejetetejére állítják a dolgokat és saját bűnüket másra kenve, azt hiszik hogy félrevezetik majd a népek éberségét és titokban, a népek hátamögött. békéről ömlengő képmutató frázisok ieple alatt előkészíthetik a bűnös, agresszív háborút a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen. Ebben a helyzetben, amikor egyre fokozódik a népek harca a békéért amelyet Oly kihívóan és áljasul készülnek megzavarni az amerikai imperialisták, a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa első ülésszakának munkája óriási jelentőséggel bírt. Ez a jelentőség még fokozódott azáltal, hogy a szovjet nép választottjai. a szocializmus országának legfontosabb állami kérdésein kívül a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának felhívását is tárgyalták A Szovjetúnió Legfelső Tanácsa a szovjet nép nevében egyhangúlag kijelentette, hogy teljes mértékben szolidáris a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó B zottságának javaslataival az atomfegyver betiltásáról, szigorú nemzetközi ellenőrzés létesítéséről e tilalom betartása fölött és annak a kormánynak háborús bűnössé nyilvánításáról, amely először alkalmazza az agressziónak és tömeges emberirtásnak ezt a fegyverét. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának nyilatkozata hangoztatja, hogy a Béke Hívei V'lágkongresszusa Állandó Bizottságának javaslatai »teljes mértékben megfelelnek minden nép létfontosságú követeléseinek és a tartós és szilárd világbékére való törekvésének. A szov.et nép törhetetlen békeakaratát kifejezve, d Szovjetunió Legfelső Tanácsa kijelent', hogy a Béke Hívei Világkongresszusának Állandó Bizottsága által előterjesztett javaslatok megvalósítása érdekében szükségesnek tartott rendszabályok kidolgozása és életbeléptetése céljából hajlandó együttműködni más államok törvényhozó szerveivel. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsa azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a békéért és a népek közötti együttműködésért következetesen síkra, szálló szovjet kormány ezután is szilárdan és kitartóan folytatja a népek közötti békés és baráti kapcsolatok politikáját, megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyesült Nemzetek Szervezete útján és minden más utat felhasznál a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére. Ezzel egyidejűleg a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa azt a meggyőződését fejezi ki. hogy a béke híveinek mozgalmát és mindenek előtt a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának említett stockholmi felhívását az egész szovjet nép egy szlwel, egy lélekkel támogatni fogja. € Mit tudnak szembeállítani az imperialista urak a Szovjetúnió legfelső államhatalmi szervének ezzel a világos és kimerítő nyilatkozatával, am&ly semmi kétséget sem hagy a szovjet nép szilárd elhatározása felöl, hogy küzdeni fog a békéért és minden úton-módon minden erélyével védelmezni fogja a béke ügyét. A szovjet parlament nemcsak fogadta az Állandó Bizottság küldöttségét, hanem meg is tárgyalta a béke küldötteinek javaslatait és^a szovjet hatalom nrnden erejével és tekintélyével helyeselte és támogatta a stockholmi felhívást. És miként jártak el azok a parlamentek. ahol az imperialisták .lakájai vannak többségben? Az USA kormánya be se engedte országába a békeküldöttséget és a Wall-Street kongresszus; képviselői nemhogy t ltakoztak volna, de még tapsoltak is Trumannak. A ^demokratikus és békeszerető* Angija miniszterelnöke Attlee úr nem v^olt hajlandó fogadni a béke követeit. Az imperialisták féktelensége és arcátlansága odáig ment, hogy egyes kormányok — például a holland kormány — letartóztatták az Állandó Bizottság küldötteit, majd kiutasították őket az országból. És mindezek után az atomlovagok még békéről merészelnek beszélni! Truman úr, aki nemrég még azzal handabandázott hogy ingadozás nélkül fogja alkalmazni az atombombát — most képmutató módon békéről szónokol. Csupán két nap leforgása alatt 50-szer használta beszédeiben a béke« szót! Az USA imper alistái képmutatóan a »békéről« voltak kénytelenek beszélni, mert a népek békét követeinek. Az imperialisták a >békéröl« hangoskodnak, a valóságban azonban eszeveszett módon új háborút készítenek elő: a hadikiadások aránya az USA költségvetésében az 1939—1940. évi 22 5 százalékról 2949 —1950-ben 68 százalékra emp-'kedett és 1950—1951-ben 76 százalékra növekszik! Az angol kormány is gyakran hajtogatja a »béke« szót de ugyanakkor Angi át amerikai katonai táborrá változtatja át: a hadikiadásokat az 194t. évi 760 millió fontsterlingről az idén 1200 milió fontsterimgre emeli. A WailStreet francia bábjai szemrebbenés nélkül tönkretesz k az országot, méginkább fokozzák a pénzügyi függőséget az USA-tól és 57 százalékra emelik a hadikiadások arányát az egész költségvetésben. Nem is szólva a Wall-Street és a City mágnásainak mesterkedéseiről, hogy agresszív blokkokat és szövetségeket tákoljanak össze, hogy Nyugat-Németországot és Japánt újra fölfegyverezzék és az USA katonai felvonulási területévé változtassák át, az atombomba-zsarolásról, az Achesonok stotális diplomáciájáról-* és a nyugateurópai iparnak sSchuman-terv« leple alatt történő »totális mozgósításáról* — már ezek a tények egymagukban is elegendők ahhoz, hogy minden becsületes ember világosan lássa: hol vannak a béke ellenségei, az új háború gyújtogató:. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának ülésszaka ismét bebizonyította az egész világ előtt a szovjet népnek azt az elhatározását, hogy küzd a békéért. A Legfelső Tanács világosan érthető nyilatkozatán kívül, hogy a szovjet nép támogatja a (Folytatás a 6. oldalon.) A BÉKE BÁTOR HARCOSA Wilhelm Pieck Wilhelm Pieck élete összefonódott a német munkásmozgalom történetével. Mindig a nép fia volt, népe nehéz sorsát maga is osztotta, míg az egykori asztalossegéd eljutott a köztársasági elnöki méltóságig. 1875 január 3-ikán született. Miután kitanulta az asztalosmesterséget, 19 éves korában a Szociáldemokrata Párt és szakszervezet tagja lett. 1906-ban a Szociáldemokrata Párt brémai körzetének, majd 1910-ben Berlinben a Párt központi oktatási osztályának lett a titkára. Pieck elvtárs az egykori Szociáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, amely kemény harcot vívott a mindnagyobb méretekben kibontakozó reformizmus ellen. 1914 agusztusában, amikor a jobboldali szociáldemokrata vezetők a nemzetközi proletárszolidaritás helyett a császárhűséget és az imperialista háborút választották, Pieck elvtárs azoknak a soraiban harcolt, akik a soviniszta háborús politika ellen küzdötték és földalatti tömegmunkában készítet' ték elő a forradalmi felkelést. Né . metország katonai veresége után, j 1918 novemberében a forradalom 1 megdöntötte Vilmos császár birodalmát. A szociáldemokrácia jobboldali vezetői azonban elárulták a forradalmat és az ellenforradalmi erőkkel léptek szövetségre. Ekkor alakult meg a német munkásosztály fórradalmi pártja, a Németországi Kommunista Párt, amelynek Wilhelm Pieck elvtárs kezdettől fogva tevékeny harcosa volt. 1932-ben Berlinben, a Pártnak a Sportpalotában tartott utolsó nyilvános gyűlésén harcra hívta fel a munkásságot a fasizmus ellen. Hitler uralomrajutása után az antifasiszta erők tömörítését hirdette. A hitleri hadsereg felett aratott végső győzelem napján, a kapituláCÔRUS Sós Karcsi a hálóba kapaszkodik, úgy néz át a röplabda-pálya másik felére. Itt az egész csapat? — Vidám arcokat világít meg a dombok mögé bukó nap fénye, a másik oldalról Kovács Bandi kerek gyerekképe kandikál át a hálón, ott, a pályajavító hengeren ketten is üldögélnek, Zádor Lali a traktorista rreg a kh Berde-gyerek. Bordács Pali nincs itt. — Megint hiányzik — dünnyögi Berde. — Már harmadszor — teszi hozzá Somi Juci. — Folytassátok, mindjárt jövök! — Sós Karcsi máris kapja magát, átlendü' az alacfony sövényen. Futtában felkap két könyvet a régi kastély veranda-párkányáról és a kavicsos úton hamar elhal a lépések nesze Hosszúkat lép a fasorban Sós Károly EPOSZtitkár és gondolkodik közben erősen. A templom órája most ütött nyolcat. Az árnyékek megnyúltak és az akácillatot is hűvösebb szél hozza már. Ajtó nyikordul szemben: a plébánia ka. púja nyíliK, de — már csukódik is. Sós Karcsi most látja, egész sor adja egymásnak a kilincset Az ablak alatt beszélgettek, meg a padon, úgylátszik — most egymásután surrannak be. A szél meghintáztatja az egyik gesztenyefa ágát. fény hull a kapura: most lép be rajta Bordács Pali! Próbál az énekkar a plébános úr szobájáhan. A harmónium lágyan zsong, ügyes futamokat csal ki belőle Lippay Márta és Cseres „atya" finom kézmozdu'atokkal vezényel. Bordács Pali a harmadik sorban énekel. Remek liallasa van a gyereknek, mindig szeretett volna muzsikát tanulni — de tavalyelőtt, mikor az énekkarnál próbálkozott, rájött, hogy kotta nélkül bajos a dolog Lippay Márta gúnyosan nézte akkor, ahogy követni próbálja hanggal a többit és tekintete zavartan ugrál ide-oda a hangjegyeken — most csodá'atosképpen ketten is észrevették, milyen jó hallása van és április negyedikén este, a felvonulás után, amikor végigdalolták a főutcát a traktoristákkal, meg a felvonuló úttörőkkel — a táncmulatságon megállt mellette Simándy Miki. — Szervusz, komám! — Szervusz — adott kezet Pali, kicsit zavartan, mert nem tudta hirtelen mit kezdjen az „úrigyerekkel", aki előtt annakidején le kellett kapni a sapkát. Hej, ha ott lett volna Megyesi elvtárs. a párttitkár, aki egyetlen mondattal szokta jellemezni Simándy Mikit: „Hát az a tokmányorrú ludovikás mit kóvályog itt már megint?" De Megyesi elvtárs a szomszéd faluban volt aznap .. és Bordács Pali amúgysem az a legény, aki már biztosan áll a lábán. A beszélgetés a nótázásra terelődött és Simándy ott fogta meg a dolgot, ahol a legjobban lehetett. „Kéne egy jó tenor ... próbáld meg... fog az men. ni". És most Bordács Pali itt dalol. Az első két este szokatlan volt. Tudta, várják a fiúk a régi kastély udvarán — szerencséjére akadt, aki megnyugtassa. „Te annál az ugrálásnál többre vagy hivatva, fiam!" — mondta az „atya" és mélyen, kegyes mosollyal Pali szemébe nézett. Pali kerülni kezdte a fiúkat. N földre ezen. túl kis kerülővel, a Dorogi-közön át ment, nehgoy Zádor Laliékkal találkozzék, ' akik arra dolgoznak, nem ment el egy taggyűlésre, kettőre ... Csak egy dolog fúrta az oldalát, kivel jár ezután Somi Juci? De ezt hamar elhessegette magától. Jár ő majd még oda is, de egyelőre most bele kell jönni az énekbe. Cseres plébános leinti a kórust. — No, pihenjünk, fiúk — mondja mély, kissé borízű hangján. Későn van kicsit, mi? Isten dicsőségére van ez a félóra is, no... Mosolyog, ő is, bort tölt. Az óramutató lassan a kilencre kúszik ... No, mi újság a világban? — vágja hátba barátságosan Bordács Palit. v » Fél tizenegy. Bordács Pali hazafelé tart. Lehajtott fejjel jár, mintha pár óra alatt megöregedtett volna. Meg-megbotlik az utca foghíjas tégláiban, éjszakai portyán járó macskákat zavar fel. Mibe is keveredett tulajdonképpen? Újra látja maga előtt az egész estét. A gúnyos szavakat, ahogy a „mostani világról" beszéltek. „Mulandó és eltűnik, mint a rómaiak, a perzsák, a babiloniak. ." — legyintett fensőbbséges mozdulattal az „atya". „A lélek az érték, fiam, minden egyéb semmiség..." Jó, de akkor miért siratja az apja kétszáz holdját Simándy Miki? „A sátán jár köröttetek odakint ... Kapaszkodjatok a Boldogaszszony köntösébe"... és most a végén ... hogy holnap mindnyájan felesküsznek: nem lépnek be az ifjúsági szövetségbe ... „Ha a régiben tag voltál, azt még valahogy el tudjuk simítani, ha fordul a kocka... — magyarázta Simándy Miklós. „El akarják venni a hitedet. . a műveltségedet ..." — ezt a lányoknak magyarázza Cseres plébános. Nincs más menekvés, mint megfogni az egyház kezét ..." Bordács Pali hazafelé megy — sötét árnyak kavarognak körülötte. Miféle ördögökkel ijesztgetik?... A könyvekre emlékszik a közős játékra, - a filmekre, amelyeket egy téli estén hozott le a városból a teherautó. Arra esküdjön, hogy mindennek vége legyen? A torkát fojtogatja valami. Hol az igazság? Egy kéz megfogja a vállát. Felkiáltana, de aztán megismeri: Sós Karcsi. — Na, vége az oktatásnak? A hold rég lement — az úton még mindig jár ez a kettő. Halkan beszélnek, de Bordács Pali arcáról már tűnőben a bizonytalanság ... Kezet adnak, búcsúznak. — Hát, szóval: így lesz, Pali? — így, Sós tagtárs! — felel a másik. Újra este van. Cseres plébános kiegyenesedve áll a harmónium mellett. Előtte az énekkar tagjai félkörben. Azt várja, hogy húsz fiatal hang egyszerre kezd rá az elkészített esküszövegre. Ehelyett kettészakítot papú zizzen — és kemény, tiszta hang hallatszik A „legjobb tenor" beszél: Bordács Pali. — Nem fogadok és nem esküszöm semmit. Bánom, hogy valaha is ide tettem a lábam. Vagyunk itt egy páran, akik saját vesztünkre esküdtünk volna. Kákonyi Dani, mi keresnivalód itt? Hát neked, Sárai Böske? Ti is megint birtokot akartok adni Simándy Miki alá? Jók lennétek kutyamosónak megint... — Mi... mit pofázol? — vág közbe Simándy Pali rá se hederít. „Már majd ott tartottunk, hogy árulók leszünk ... még van idő — aki akar, velem jön". Es az ajtó felé indul. — Cseres „atya" dermedten nézi, amint egymás, után lépnek ki a sorból, Sárai Böske, Kákonyi, Lajtos Péteí... Az ajtó becsapódik — és kint az utcán vidám hangzavar támad: csak nem várták odakint a fiúkat? Simándy Miki az ablakhoz lép és arca eltorzul: a „kórus" tagjai kart-karba öltve Sóssal, Tollár Karcsival, Somi Jucival — az úton menetelnek £° szemben, az új ifjúsági otthon, kigyullad egy vörös csillag. Baktai Ferenc. ció napján, Sztálin generalisszimusz kijelentette: „A Szovjetúnió győzelmet ül, bár nem akarja Németországot széttagolni, sem megsemmisíteni." Az USA és Anglia kormányai viszont, amelyek a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok elleni háború előkészítésének útjára léptek, nyíltan megsértették a Németország fölötti együttes ellenőrzésre vonatkozó potsdami megegyezéseket. Még 1946 decemberében végrehajtották övezeteik egységesítését s ezzel nyíltan áttértek Németország felosztásának politikájára. Közben a keleti övezetben a gyökeres átalakulást jelentő reformok megvalósítására megalakult az antifasiszta pártok közös választmánya, melynek vezető tagja Pieck elvtárs lett. S hogy 1946 tavaszán a jobboldali szocialista vezetők dühödt ellenállása ellenére létrejöhetett a Németországi Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egészséges erőit egyesítő Szocialista Egységpárt, elsősorban Pieck elvtárs müve volt. Németország szétdarabulását még jobban elmélyítette a Németország nyugati övezeteiben végrehajtott pénzreform, a „megszállási szabályzat" bevezetése és mindezt betetőzte az amerikai, angol és francia megszállási övezetek részére a szeparatív kormány Bonnban történt alakítása. A „bonni alkotmány" csupán fügefalevél, amely az angol-amerikaiak katonai diktatúrájának imperialista lényegét takarja. A nyugatnémet gazdasági életet teljesen alárendelték az USA monopóliumának. Növekszik a munkanélküliség és vele együtt a nép nyomora is. A Szocialista Egységpárt egyik vezetőségi értekezletén, 1948-ban, Wilhelm Pieck leleplezte a

z USA politikáját, amely egész Németországot a Marshall-terv segítségével amerikai gyarmattá akarja süllyeszteni. „A berlini légihíd nem más, mint a lakosság tudatos félrevezetése, — a lakosság élelmezésére nem kielégítő és kizárólag a főváros kifosztására szolgál. Berlin ellátását meg lehetne javítani, ha a nyugati hatalmak végre elhatároznák, hogy elhagyják a német fővárost" — mondotta. Ilyen körülmények között vették kezükbe a német nép haladó erői az egységes demokratikus Németország megteremtésének ügyét. „Munkánk célját és irányát — mondotta akkor Wilhelm Pieck — Sztálin generaliszszimusz mutatta meg, amikor kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása Európa történelmében fordulópontot jelent." S a fordulópont, a nemzett felszabadító mozgalom bázisa, Németországban a keleti övezet lett. A munkás, osztály befolyása alatt jelentősen megnőttek a demokratikus erők. Gyökeres reformokat hajtottak végre, amelyek megújították a gazdasági, politikai és kulturális életet. „Az elmúlt esztendőben új SiemensMartin-kemencéket, új magasolvasztókat állítottunk fel. Büzskén tekintünk az újjászületett Zeiss Müvekre, a Keleti-tenger partcidékén létesített új nagy hajógyárakra. Ez az ipari teljesítmény lehetővé teszi számunkra, hogy behozatalunkat és kivitelünket lakosságunk jobb ellátása érdekében kifejlesszük" — hangsúlyozta Pieck elvtárs egyik rádióbeszédében. A Szovjetúnió mindent megtesz, hogy a német nép számára megteremtse a lehetőséget ahhoz, hogy saját erőivel építse fel a demokratikus, szabad Németországot. Wilhelm Pieck legutóbbi moszkvai útjáról hazatérve, a Berlin melletti schönefeldi repülőtéren kijelentette: „A szovjet kormány nagylelkű magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben — ,amely a jóvátételi kötelezettségek csökkentésében újólag kifejezésre jutott — arra kötelezi az egész német népet, hogy még jobban erősítse és mélyítse a barátságot a Szovjetúnióval." Wilhelm Pieck, a német nép bátor harcosa, így foglalta össze a Német Demokratikus Köztársaság feladatait: „Tisztában kell lennünk a konkrét harci feladatokkal. Első feladatunk: a Német Demokratikus Köztársaság erősítése és megszilárdítása. Meg kell szilárdítanunk a demokratikus Németország nemzeti arcvonalának mozgalmát és szervezeteit, olyan erővé, mely elsöpri az angol-amerikai gyarmatosítókat és német lakájait. A sztálini barátságból erőt és bizalmat merítünk, hogy megküzdjünk azokkal a feladatokkal, amelyeket a történelem tűzött ki elénk." Wilhelm Pieck életének harcos tapasztalatai, rendíthetetlen kommunista meggyőződése nagy segítséget jelent a német nép számára az egységes, demokratikus Németországért, a béke megvédelmezéséért folytatott küzdelemben.