Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-06 / 128. szám, kedd

1-950 június 6 UJSZO A. MOROZOV: • Budapesten kiosztották a József Attila irodalmi díjakat Egy munkás klubban A mlaikások, mérnökök, technikusok és hivatalnokok, mindazok, akik a moszkvai „Kaucsuk" üzemben dolgoznak, nagy szeretettel beszélnek klubjukról. Mindennap este a klub nagy, világos helyiségeiben, munka után az alkalmazottak százai gyűlnek össze. így példáui. ma a munkálok családjaikkal együtt a nagy teremben jöttek össze, ahová TOO ember fér el, hogy végignézzék Konsztaniin Szimonov: „Napok és éjszakák" I című játékának a bemutatását, t amelyet az üzem műkedvelői ad{ fak elő. A klub mozihelyiségében is igen sokan vannak. Lengyel filméit mutatott be: „A tilos dalocs- ; kákát". Az egyik helyiségben népdalokat tanulnak, másutt táncolnak, máshol pedig akrobaták tornásznak és zenekarok játszanak. A klub sokoldalú munkájában kiváló helyet foglal el a termelés és a technika propagálása. Helyesen van itt bevezetve a sztahanovisták technikai tapasztalatainak kölcsönös kicserélése, a találmányok eredményének népszerűsítése, az újítók munkájának és a szovjet technika fejlődésének eredményei. A klub vezetősége a legkülönbözőbb munkaformákat használja fel ezirányú működésében: fény- ' képkiállításokat rendez, gyűlése-, ket hív össze, a termelés élnvwn- i kásainak tapasztalatcseréjére a | szomszédos munkaosztályok al- | kalmazPttai között összejövetele- ? ket tart a rokonüzemek sztahano- f vistáival gtb. | A klub bejáratánál nagy tábla i van ezzel a felirattal: „Az üzem » életének újdonságai". A táblánál munkások szocialista kötelezett- | ségvállalásai vannak kiírva és az | egyes osztályokban a terv telje. | sítésének utolsó számadatai. ? A klub első emeletén érdekes * kiállítás nyílt meg: „Üzemünk | termékei" címmel, ahol az üzem j mindenféle gumitermékei kerül- | tek kiállításra. Nem messze a to- ; vábbi helyiségben fényképekből | összeállított kiállítás van „Az I üzem legjobb emberei" címmel. | Itt megtaláljuk az üzemi terme- | lésben dolgozó legjobb sztahano- ? visták és élmunkások fényképeit. I A technikai, a tervező és más | szakosztályok képviselőit gyakran « összehívják, hogy megbeszéljék a ? klub munkatervét, termelési és í technikai propaganda dolgában. ? Ez lehetővé teszi, hogy ezt a pro- | pagandát úgy szervezzék meg, j hogy a különböző szakosztályok- ; na]c megfeleljen. * Manvelov, az üzem igazgatója f nemrégen a műszaki vezetőknek, f a mestereknek és brigádvezetők- | nek előadást tartott: „Hogyan kell f az üzem alkalmazottainak gondot fordíianiok az üzemi cégjelzés be- | csületére". A jelenlevők az elő- • adás után igen sok értékes javas- * • latot nyújtottak be, amelyek a l munka termelékenységének eme- I lésére irányultak. i A napokban a feltalálók és újí- | tók gyűlésén Burov főmérnök tar- i tott előadást az újítók és feltálár f lók feladatairól az üzem átállítá- j sában a kollektív sztahanovista • munkára. Bejelentette, hogy az i idei első 'negyedévben már beve- • zettek a termelésbe 110 újító ja- | vaslatot, amelyek ezidén több mint | másfélmillió rubel megtakarítást | eredményeznek. ; Igen érdekes volt az üzem al- f kalmazottainak gyűlése. Ezen Ale- ' xej Barahov, az egyik kiváló élmunkással megmagyarázta különféle rajzoksegítségévelmunkamódszerét a gumianyagj keverésénél. E fiatal sztahanovista brigádjának segítségére voltak Kareva Blok és Kirszanova mérnökök, aminek az lett az eredménye, hogy a brigád munkateljesítménye 31 százalékkal növekedett. Az ilyen összejövetelek az újítókkal és sztahanovistákkal igen gyakoriak itt a klubban és szép eredményeket hoznak a termelésben, A termelési és technikni ta; pasztalatok propagálása az üzemben igen népszerűvé vált és a klub által bevezetett módszerek a sztahanovisták, a mérnökök, a technikusok és a munkások igen nagy számát vonzzák. Az üzemi klub nemcsak a kultúra tűzhelyévé vált, hanem a haladószellemű sztahanovista tapasztalatok központjává és a tech• nikai ismeretek tantermévé. Ezzel t nagyban hozzájárul a munkatelí jesítmények emeléséért folytatott | küzdelemhez és az üzem alkalma! zottainak a kollektív sxbahanovis-I ta munkára való áttéréséhez. , A Magyar Művészetek Házában az Írószövetség a sztahanovisták,, az ifjúmunkások, a rendőrség, a honvédség, az úttörők jelenlétében osztotta ki a József Attila irodalmi díjakat. Gergely Sándor elvtárs, az Írószövetség főtitkára köszöntötte a megjelenteket, majd Losonczy Géza elvtárs, államtitkár mondctt beszédet. — A népművelési minisztérium kezdeményezésére a M niszterta,nács elhatározta, hogy »József Attiladíj« néven új irodalmi díjat létesít. Az új irodalmi díj keretében évrőlévre hat darab 6000 forintos,, nyolc darab 4000 forintcs és tíz darab 2000 forintos díi 'osztható k\ A »József Attila-díj« létesítése újabb jele annak a megbecsülésnek és szeretetnek, amit a magyar népi demokrácia az új magyar irodalom irányában kezdettől fog" va tanúsít. — Dolgozó népünknek nemcsak életszínvonala, hanem kulturális igénye is emelkedik. De a könyv a vagyonos és kiváltságos kevesek asztala helyett ma munkások és dolgozó parasztok kezébe került. Dolgozó népünk azonban jó Irodalomra nemcsak könyv formájában tart igényt. Szükség van egyre nagyobb számban és m'nd magasabb színvonalon új magyar színdarabokra, filmforgatókönyvekre, rádióhangjátékokra, — A Népköztársaság kormánya által létesített »József Attila-díj« legyen serkentés íróink felé dolgozó népünk irodalmi igényeinek kielégítésére. A »József Attila-díj« — az igények változatosságát és sokoldalúságát figyelembevéve — regények, novellák és versek mellett jutalmazni kívánja egébb fontos irodalmi műfajok — színdarab,, f'lmforgatókönyv, rádiójáték, műfordítás, egyfelvonásos, irodalmi kritika — arra érdemes alkotásait is. —L A »József Attila-díj« odaítélésénél a jelölőbizottság előtt fontos szempont új, fiatal tehetségek megfelelő müveinek jutalmazása. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy ez a szempont természetesen nem jelenti már feltűnt, ismert írók mellőzését. Kifejezésre juttatja azonban irodalompolitikánknak azt a törekvését. hogy különös gonddal kell felkutatni a népből jövő új tehetségeket és minden támogatást meg kell nekik adni. — A műveletlenség összeférhetetlen a szocializmus építésének hatalmas feladatával — figyelmeztet bennünket szeretett vezérünk és bölcs tanítónk: Rákosi elvtárs. Munkásosztályunk, dolgozó népünk is egyre bonyolultabb feladatokkal találkozik, amelyeket csak úgy tud sikeresen megoldani, ha ismereteit, tudását, műveltségét sokirányúan szélesíti és gyarapítja. — Nálunk a népi demokrácia viszonyai között és béke védelme elválaszthatatlan a szocializmus építésétől, államrendünk állandó szilárdításától. A béke eredményes megvédéséhez, a szocializmu^Hkeres építéséhez szükséges kultúrszínvonal megszerzéséhez elengedhetetlen a demokratikus^^ szoc'alista magyar irodalom fokozott segítsége. Legyen tudatos példa számunkra a sz0

vjet irodalom amely magas rangját és megbecsülését a Szovjetúnió-" ban elsősorban annak köszönheti, hogy oly nagy támogatást nyújt Lenin—Sztálin dicső Pártjának, a szovjet ifjúság nevelésében, a szovjet nép mozgósításában a soron lévő feladatok megoldásija. A magyar írók azzal viszonozhatják a »József Attila-díj« létesítését, ha olya.n műveket alkotnak, amelyek a legkülönbözőbb irodalmi műfajok terén támogatják Pártunk harcát -a békéért, a szocializmusért; ha müveikből fegyvert kovácsolnak a haza, a béke, a szocilaizmus ellenségeinek leleplezésére és szétzúzására. — A »József Attila-díj« jelölőbizottsága a minisztertanács határozata szerint a Magyar Írószövetség, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Dolgozó Ifjúság Szövetsége képviselőiből tevődik össze. A jelölőbizottságnak ez az összetétele jelképesen kifejezésre juttatja új irodalmunk eltéphetetlen kapcsolatát a mwnkásosztállyál és az ifjúsággál. A »József Attila-díj« azt hirdeti az íróknak: egy pillanatra se szakadjatok el az üzemek, a bányák, a földek dolgozóitól, legyetek részesei munkájának és harcainak, emeljétek magatokat és müveiteket a marxizmusleninizmus színvonalára, kövessétek a Pártot, mindnyájunk támaszát és vezérlő csillagát! A megjutalmazott íróknak Illés Béla elvtárs nyújtotta át a jutalmakat, méltatva munkásságukat. A megjufolmazottak nevében Mándi Éva elvtársnő köszönté rneg a kitüntetést, majd a sztahanovisták, ifjúmunkások, rendőrség, honvédség, úttörők nevében egy-egy megbízott vette át a könyvnapi könyvcsomagot. A József Attila Irodalmi Bizottság döntését Illés Béla elvtárs olvasta fel. s adta át a kitüntetetteknek a dijat. Hat-hatezer forintos »József Attila-díjat« kapott. Szabó Pál a felszabadulás utáni fejlődést ábrázoló regényeiért és színdarabjáért; Karinthy Ferenc a szocializmust építő munkásosztály életét ábrázoló novelláiért; Mándi Éva a »Hétköznapok hősei« című színmüvéért; Rideg Sándor »Tüzpróba« című regényéért; Devecseri Gábor »Terjed a fény« című verseskötetéért; Illyés Gyula Petőfi és Bem alakját megörökítő filmregényéért. Négy-négyezer forintos díjjal jutalmazták: Kuczka Pétert a fejlödésünkket, problémáinkat tükröző verseiért; Kardos Lászlót műfordításáért. elsősorban Leonidze »Sztálin ifjúsága« című époszának fordításáért; Palotai Borist »Tűzhely« című novelláskötetéért; Lányi Saroltát, a szovjet iroda.om alkotásainak fordításáért; Fehér Klárát »Becsület« című színdarabjáért és ifjúsági írásaiért; Képes Gézát a szovjet költészet és a népi demokráciák költői müveinek fordításáért,, elsősorban Botev költeményeinek és válogatott prózájának tolmácsolásáért; Juhász Ferencet »Sántha-esalád« című elbeszélő költeményéért. Földes Mihályt »Mélyszántás« című színdarabjáért. Két-kétezer forintos díjban részesült: Somlyó György Azsájev: »Távol Moszkvától« című regényéről írt bírálatáért; Sándor Kálmán »Tolvajok kertje« című regényéért; F. Nagy László, Kiss Ferenc, Darázs Endre és Vészi Endre mai problémákat megszólaltató költeményeikért; Czibor János »Gábor Áron« című filmregényéért és Szinetár György a »Ludas Matyi« cimü füm forgatókönyvéért. A pályadíjban részesült írók nevében Mándi Éva elvtársnő mondott köszönetet. Ezután az Állami Óvónőképző Intézet énekkara kőrusműveket adott elő, majd Gergely Sándor elvtárs, az írószövetség elnölte a meghívott dolgozóknak, s az ifjúság, a néphadsereg és a rendőrség képviselőinek átadta az Irószö^tség jelképes könyvnapi ajándékát: egy-egy könyvcsomagot. A sztahánovísták nevében Paiszos Gyula elvtárs,, a Kistext dolgozója, a fiatalok nevében Adamkó László, a Rákosi Mátyás Müvek ifjúmunkása, a néphadsereg katonáinak képviseletében Vértes József elvtárs, őrnagy szólalt fel. Valamennyien arról beszél? tek: mit jelent a magyar dolgozók számára a könyvnap, s a haladó magyar írók munkája. A lelkes ünnepség végén a résztvevők elénekelték az Internacionálét, S valóban, amikor megmondta Szasának, miről van szó és hogy munkaidő után kell elvégezniök, Szasa elkomorodott, homlokába húzta sapkáját és oldalt pillantva mondta: — Nem érek rá. Haza kell mennem! Ha az imént a mester nem tárta volna fél előtte a Komszomol-vezető kötelességét, Vakulenko dühösen hagyta volna ott Szását. De most figyelmesen vizsgálta a fiú komor arcvonásait és már tudta, mit kell tennie. Munkaidő után elment a városszéli házba, ahol Szasa Gruz lakott. Az apró udvaron 3 év körüli kislány álldogált és szeme époly fekete volt, mint ézasáé. Szasa pedig fát hasogatott. Amikor meglátta Vakulenkot, zavartan engedte le a fejszét. .. Kiderült, anyja beteg, neki kell gondolkoznia kis testvérét ellátni a háztartást. Reggel munka előtt futott a piacra, este főzött. Vakulenko szégyent érzett. Komszo. mol-vezető és minderről nem tudott semmit... Aztán bement a házba, beszélt Szasa beteg édesanyjával. Másnap őszintén bevallotta Vaszilij Ignatyevicsnek, hogy alaptalanul becsülte le Szasa Grúzt, akinek pedig kifogástalan a jelleme. Még aznap összehívta a Komszomol-csoporiot és elhatározták, segítenek Szasáékon, társadalmi munkával gondoskodnak róluk és míg Szasa anyja felgyógyul, ellátják a házkörüli munkát és ezzel biztosítják a fiú számára, hogy ő is résztvehessen a közösség életében. Amikor azután Mitya Vakulenko és Szasa Gruz mégis együtt teljesítették' a mester megbízását — az üzemi sportklub motorcsónakját kellett rendbehozni — a két fiú érezte, hogy baráaságuk örökkétartó lesz. Alltak a Dnyeper partján, a jól végzett munka örömével s míg a tavaszi szél lengette a csónakház ormán színesedő zászlót, a barátság ereje mellett fokozódott bennük a jövőbe vetett bizalom érzése is. (A Kom. Pravdából.) A szovijef munkások szakmai büszkesége A. Terpugov, a harkovi elektromoskészülékek gyára technikai ellenőrzési osztályának főnöke a Trudban érdekes cikkben számol be a szovjet munkásoknak a munkához való öntudatos szccialisti. viszonyának a növékedéséről, a szovjet munkások fokozódó szakmai büszkeségéről. Terpugov elvtárs, mint a technikai ellenőrzési osztály vezetője — mint írja — hosszú időn keresztül megfigyelte, hogy azokat a munkásokat, akik rendszerint nem okoznak selejtet, minden olyan jelenség rendkívüli módon nyugtalanítja, amely a termelés mmőségének csökkenését eredményezi, még akkor is, ha a minőségcsökkenésért nem ők személyesen felelősek. Aki saját szakmájában eléri a mesterségbeli tudást, az rendszerint már nemcsak jól igyekszik dolgozni, hanem olyan készítményeket akar gyártani, amelyek mindennél jobbak és igyekszik munkájának teljes tökéletességét elérni. Ez a szakmai büszkeség. A szakmai büszkeségnek hatalmas jelentősége van abban az egész Szovjetúniószerte folyó nagy küzdelemben, amely a minőségi termelés állandó emelését célozza. Nem is olyan régen még a harkovi elektromoskészülékek gyárában a technikai ellenőrzés osztálya az ellenőrzésre kerülő központi elosztófejekben hiányosságokat fedezett fel. Hatalmas arányú oktató és felvilágosító munka kezdődött el és az elmúlt év végén már olyan elosztófej került technikai ellenőrzése, amelyen a legszorgosabb kutatás sem tudott hibát felfedezni. Az elosztófej összeszerelésére rá lehetett mondani, hogy tökéletes, látszott rajta, hogy a munkát valóban szeretettel végezték. Ezt az elosztőfejet Nina Ivanyenko ázerielte össze. Ettől az időtől kezdve a fiatal szerelőnő kiválóan dolgozott. Szívvellélekkel végzett munkája olyan, hogyha a technikai ellenőrzés osztályáriak dolgozói rátekintenek akár száz teljesen kész elosztófejre,, első pillantással meg tudják állapítani, hogy az elosztófejek közül, melyeket szerelte össze Nina Ivanyenko. Van talán, aki azt gondolja, hogy különös tehetséggel állunk szemben. A tehetséget azonban nem lehet másra átruházni, a tapasztalat azonban átadható másnak is és a jó példákat a szovjet munkások közösségében mindig lelkesen követik , a többiek. A gyárban gyorsan elterjedt Nina Ivanyenko szerelésének tökéletességéről szárnyra kapott hír. Vjera Vaszilköva fiatal szerelőnö hamarosan anynyira elsajátította Nina Ivanyenko szerelési stílusát, hogy a technikai ellenőrzés dolgozói már alig tudták megkülönböztetni egymástól a két fiatal szerelőnö munkáját. Ami a legérdekesebb, Vjera Vaszilkova egyike a legfiatalabb szerelőnőknek és még nem is olyan régen nagyon rosszminöségü elosztófejeket készített. Valja Goleniscseva is kiváló szerelési munkát készít. A szerelőműhelyben egyre több lesz azoknak a száma, akik már nem elégszenek meg a jó vagy a kiváló értékeléssel, hanem munkájuk tökéletességét akarják elérni. A technikai ellenőrzés osztályán most az a helyzet, hogy míg azelőtt egy elosztófej ellenőrzése több órát vett igénybe, úgy ma már a minőség nagyszerű javulása következtében' az ellenőrzésre 30—40 percnyi időnél nem kell többet fordítani. Örvendetes körülmény a termelés minőségi javulása, de még örvendetesebb a szocialista öntudat növekedése, a kötelességérzet, a szakmai büszkeség fokozódása, amely arra készteti a szovjet embereket, a lelkes szovjet ifjúságot, hiogy a tökéletességet érje el a mesterségbeli tudásban. Ebbén látják a szovjet emberek az »új« jellemvonását, ebben látják a munkához való kommunista visszonyt. <Jgy segítjük a fiatalokat Az egyik dnyeperparti' gépgyárban történt: Petya Olejnyik selejtet csinált. Kezét lógatva, némán állott a munkapad mellett, míg a Komszomol-csoportvezető Mitya Vakulenka az elnyomorított gépalkatrészt nézegette. Vakulenko egy- szóval sem korholta Olejnyiket, hanem a szomszéd munkapad mellé lépett, ahol Szasa Gruz dolgozott és szemrehányóan mondotta neki: Miért nem segítettél az újoncnak? Gruz védekezett: — Mutattam neki, de ö csak a saját íeje szerint csinálja. De Mitya nem hagyta ennyiben a dolgott: — Láttámé miképpen nagyaráztál neki. Csak odavetettél egy-két szót és már mentél is tovább. Ahhoz nem vettél fáradságot, hogy tüzetesen elmagyarázd, megmutasd neki, miképpen kell végezni a munkát. — Mi vagyok én neki, dajkája? — kérlezte most már élesen, kihívó hangon Gruz, majd hozzátette: — Nem. vagyok én tanító! — Nem, hanem elvtárs — válaszolta Vakulenko, de Gruz a szavába vágott: — Eredj innen. Mit akarsz tőlem, talán főnöknek képzeled magad? Mindjárt szólok a mesternek, hogy zavarod a munkát, majd ő megtanít téged, hogy qe szaladgálj mán munkapadjához! Ebben a pillanatban váratlanul előlépett az egyik gép mögül Vaszilij lg. natyevies,. a mester. Mityát barátságosan tuszkolta odébb, jelezve, hogy négyszemközt akar beszélni Grúzzal. Mikor kettesben maradtak, csendesen szólt: 1 — Túlságosan Heves vagy, Aire va. ló ez? Jó esztergályos vagy, a munkád dicséretreméltó, de a közösségben igen furcsán viselkedsz. Változtatni kellene ezen. Nem gondolod, Szasa? A fiú nem felelt, még hevesebben elmerült munkájában, de azért látszott rajta, hogy elgondolkoztatták Vaszilij szavai. A mester nem is feszegette to. vább a "dolgot. Csendesen tovább lépett. A munkaszü'netben magához intette Vakulenkot, a kis irodába. Leültette. — Mi van közted és Szasa Gruz kö. zölt — kérdezte érdeklődéssel. — Szasa jó munkás, de a közösségben nem találja meg a helyét. Nem- a te hibád ez, Mitya? Neked, mint Komszomol vezetőnek kulcsot kell találnod minden ember szívéhez — A fasor fiatal fái felé mutatott az ablakon át. — Lá. tod ezt a kertet? Mi ültettük ezeket a fákat. NehéZ munkát végeztünk, sokat ápoltuk, amíg ilyen erősek, ilyen terebélyesek lettek. A Komszomolvezetőnek sokfajta megbízatása van. A könyv is neveli az embert és a társadalmi munka is. A Komszomol-vezetőnek mindebben élen kell haladnia. — Aztán váratlan fordulattal a következőket mondotta Vaszilij Ignatyevics. — Most szeretnék rád és Szasára bízni egy kis társadalmi munkát. Ketten fog. játok elvégezni. Beleegyezel? És Vakulenko megértette az öreg mester szavaiból miképpen kell egy Komszomol-vezetőnek cselekednie, gondolkodnia. Amikor kilépett a kis irodába, ahogy végighaladt a gépek között arra gondolt: — Milyen nagyszerű ember ez a Va. szilij Ignatyevics! S eszébe jutott, hogy a mester elmesélte egyszer küzdelmes fiatalkorát. Akkor még nem a Komszomol tanította, vezette a fiatalokat, hanem önmaguknak kellett keresni az utat. ,, — Mennyivel könnyebb a mi sorsunk és mennyivel szebb, mint Ignatyevics és társainak ifjúsága volt! Erősen foglalkoztatták a mester szavai. Beleegyezett, hogy Szasa Grúzzal közösen végezze el a feladatot, de egyelőre nem nagyon bízott benne, hogy sikerül. i