Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-04 / 127. szám, vasárnap

ifj sm 1950 június 4 A kongresszusi határozatok nyomán új tevékenységbe lendülnek a Pártszervezetek Bacílek elvtárs beszámolója a Pártaktíván 5. A bolsevitoi módon megacélozódotit és fejlett Kommunista Pártok vezetése alatt növekedik a munkásosztályok aktivitása a kapitalista államokban és a nemzetközi munkásmozgalom óniJási méreteket ölt Ilyen körülmények között a békét meg lehet védeni és a békét megvédjük. „Békéért folytatott harcunkkal védlióík és megvédjük dolgozó népünk alkotó és békés munkáját" — mondotta Siroky elvtárs és Gottwald elvtársat idézve rámutatott arra, milyen módon kell harcolnunk a békéért: „Mi a béke fenntartásáért folytatott harchoz főleg azzal járulunk hozzá, hogy hazánkban a szocializmust építjük é® saját földünkön leleplezzük mindazt, ami még a háborús uszítást vagy a háború előkészületeit támogatja, hogy továbbra is leleplezzük a reakciót. Építjük a szocializmust, legyőzzük és szétzúzzuk a reakciót, elszigeteljük azt, megmvtatjluk ez embereknek a reakció undok arculatát, ez a mi hozzájárulásunk a béke fenntartásához." így van ez elvtársak! Építő munkánkkal és harcunkkal a hazai reakció ellen védjük a békét, a békéért folytatott harccal szoros szövetségben a munkásosztállyal a viüág demokratikus, haladó és békeszerető erőivel lehetővé teszszük saját építőmunkáokat. Munkánk eredményei a felszabadítás és az utolsó zsolnai konferenciánk óta nem csekélyek. Mi volt Szlovákia a kapitalizmus alatt? Lényegében elmaradott ország, lós, technikailag fejletjen iparral, a munkanélküliség, a kivándorlás, a nyomor és éhség országa. A primitív gazdálkodás inallett paonasat-településeimk nagy része nem volt önellátó. A statisztika azt mutatja, hogy parasztjaink 40 százalékának nem volt több, mint 2 hektár földje és 70 százalékának nem volt több, mint 5 hektár földje. 5.000 nagybirtokosnak 50 hektáron feliili földterülettel majdnem annyi földje volt, tudnilük 42 százalék, mint 450.000 más mezőgazdásznak. Az elmaradottság fniatt földjeink, hozatna sokkal alacsonyabb volt, teljes 40 százalékkal alacsonyabb, mint a cseh országrészekben. Kis- és középföldműveseink nagy része csupán látszólag volt tulajdonosa a földnek, mert az igazi tulajdonos mindig a bank volt és a kapitalisták, akiknek a földművesek adósságaik kamatai fejében kényszerülve voltak leadni gazdaságuk minden jövedelmét. A foldtnűvps csak mérhetetlen nyomor és robotolás árán maradt meg földién. Azonban ez sem segített és a bankok tömeges árveréseken adták el kis földműveseink szülökunyhóit és földjeit a különféle spekulánsoknak. A szlovák munkásnak nem volt Szlovákiában otthona és lakosságunk nagy része a Köztársaság határain kívül kereste kenyerét. így a volt Csehszlovák Köztársaság 20 éve alatt 180.000 ember vándorolt ki tőlünk. Szlovákiában évente 20 ezer ember született, akiknek azonban nem volt reményük békés életre és munkára. A gazdasági és szociális elmaradottsággal együtt járt a kulturális elmaradotság is. Főiskolai tanulmányokat végezni a munkás vagy a kisparaszt számára gyakorlatilag lehetetlen volt. Es amidőn 1938-ban uralomra jutott a reakciós fasiszta-ludákrendszer, a nemzetet és a nemzet gazdagságát kiszolgáltatták a német fasizmusnak. A munskásnak és földművesnek nem volt semilyen joga sem. A gyárakat átnevezték Herman Gőrlngvverkekre, a bankokat a Deutsche Handels- und Kred tbank uralta a szlovák nemzetet a többi szláv nemzet ellen uszították, katonáinkat Ukrajnába kergették, hogy a német fasizmusért haljanak meg. A kapitalista és ludák rendszer okozta Szlovákiában, hogy Szlovákia sivataggá vált. Elpusztított vasútvonalak kilométereinek ezrei, felrobbantott hidak, felégetett falvak és városok, elpusztított gyárak, — ez Volt az az örökség amit átvettünk a kapitalista rendszertől. A felszabadítás óta néhány rövid év múlott el. A nagy terv, amelyet girok£ elvtárs a háború előtt tűzött ki, — Szlovákia iparosítása kezdeti megvalósulni. Gyorsan elértük a háború előtti termelés színvonalát és már 1946-ban az 1937-es évvel szemben az pari termelés 121.4, 1947-ben 167.8, 1948-ban 195.7. 1949-ben 127.2 százalékát értük el. Ebben az évben ipari termelésünk a háború előtti termelés háromszorosát éri el. A meglevő üzemek kibővítése és nagy vízierőművek építése mellett új gyárakat is építünk. 1949. év végéig 32 nagy ipari üzem kezdett dolgozni és 23 kezűi meg működését ebben az évben. Az ipari alkalmazottak száma megkétszereződött és gyorsan növekedik tovább. Szlovákia arculata ezzel megváltozik. Mezőgazdasági országbóí ipari mezőgazdasági országgá lesz. fejlett és modern iparú országgá. Azt, hogy oly gyorsan építhetünk, azt, hogy Szlovákia iparosítása oly szépen halad előre, nemcsak szorgalmas munkásainknak köszönjük, hanem a cseh munkásosztály támogatásának ia, a cseh ipar és a dicsőséges CsKP-nk támogatásának Gottwald elvtárs vezetésével, amellyel iparunk felépítésében alapos támogatást nyújtanak. Növekedik kultúránk is. A fiatal és reményteljes írók, költök, drámaírók, festők, zeneszerzők egész sora növekedik fel és tökéletesedik f'lmünk is. Könyveink átlagos példányszáma húszszorosa a felszabadítás előttinek. Csak a mult évben 14 millió könyvünk jelent meg. A gazdasági fejlődés és a kultúra növekedése mellett emelked k népünk életszínvonala is. Az 1946-os évvel szemben a cipőszükséglet három és félszeresére emelkedett, a textilszükséglet kétszeresére, a szap. panszüksőglet több mint kétszeresére és az apró befektetések, mint bútor rádió stb. háromszorosára emelkedett. Megnőtt a hús, liszt, cukor és zsiradékok fogyasztása. Növekednek népünk szükségletei és ezzel jár némely nehézség, amelyet, m nt a növési, fejlődési nehézségét jelölünk meg és amelyeknek legyőzése a ml kezünkben van. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy megelégszünk a mai állapottal. Meg kell tennünk mindent, hogy a szocialista felépítés k fejlesztését még magasabb fokra emeljük. Fel akarjuk építeni a szocializmust, a dolgozókat el akarjuk látni mindennel, amire szükségük van, magas kultúrájú embert akarunk. Ehhez szükséges még sokkal Jobban emelni termelésünket és mindenekelőtt emelni kell a munka termelékenységét is. Iparunk alapja a nehézipar marad. Ezért továbbra is teljesíteni fogjuk a tervet az egész iparban és megteszünk mindent, hogy a tervezett feladatokat a nehéziparban túllépjük. Abból indulunk ki, hogy gazdaságunk alapját a tervszerű munka es a szocialista szektor képezi, amely az iparban már elérte a 98.8 százalékút, az építkezésben a 97.5 százalékot, az áruforgalomban 86.5 százaiéltot. Iparunk építésénél valamennyi szektorban ügyelni kell az új munkamódszerek bevezetésére, új szocialista ember nevelésére, akiknek más a munkához való viszonya, mint a múltban volt. Az a munkás, aki öntudatos, aki tudja, hogy a munka termelékenységének fokozása segíti valamennyi dolgozó életszínvonalának emelését, közelebb hoz bennünket a szocializmus megvalósításához. Ezért a politikai öntudatositást, pártszervezeteink jó munkáját elsődleges feladatunkká tesszük. A kongresszus előtti előkészületek keretében egyéni kötelezettségvállalásokkal a munka termelékenységének emelésére, a távolmaradások és a hullámzás csökkentésével, az élmunkások és munkaversenyben résztvevők számának emelésével szép eredményeket értünk el. A január és február hónapok fogyatékosságait kiküszöböltük és a tervet a párt kongresszusáig teljesítettük. Sikerült részben csökkentenünk a távolmaradásokat is az üzemekben, azonban nem értük el a hullámzás csökkentését, ellenkezőleg a hullámzás 1.17 százalékkal növekedett. Ezek a mi gyenge pontjaink. Erre kell összpontosítani a párt tevékenységét és üzemi szerveteink tevékenységét, annak tudtában, hogy nem az a célunk, hogy csak egyéneknél érjünk el csúcsteljesítményeket, hanem emelni akarjuk az átlagos munkás teljesítményét is és az egész munka termelékenységét. Púll elvtárs a IX, kongresszuson mondott beszámolójában elemezte a terv teljesítésének állását, termelésünk legfontosabb ágazataiban. Ebben az irányban rámutatott arra is, hogy az 1950-ik év a feladatok emelését jelenti a mult évvel szemben, az ütem meggyorsítását, az ipari termelés gyors emelkedését. így az 1950-es év operatív tervének számadatai szerint a termelés a mult évvé! szemben 15 százalékkal emelkedik egyes feladatokban és a termeié? értéke szerint és 50 százalékkal az 1948-as évvel szemben. A fősúlyt a fémiparra helyezik, ahol a nehéz fémiparban a termelés 55 százalékkal megnövekedik az 1949-es évvel szemben és a finom fémiparban 40 százalékkal. Ebben az évben olyan munkatermelékenységet akarunk elérni, amilyent az ötéves terv utolsó évére terveztünk. A ter. vet égésiében véve teljesítettük az ipari termelésben 101.3 százalékban, a termelési eszközök termelésében 104.8 százainkban, a használati tárgyak termelésében 98.8 száza'ékban. Az egész iparban a termelés 1950 első negyedévében 26 százalékkal emelkedett 1949 első negyedévével szemben. Ebből a nehéz iparban 30 százalékkal. Púll elvtárs rámutatott azokra a sikerekre is, amelyeket az építkezésben értünk el, ahol 1949-ben a tervet 104.6 százalékban és ez év első negyedévében 105.2 százalékban teljesítettük. Hasonlóképpen teljesítettük a tervet a kereskedelemben, a pénzügyekben és a közlekedésügyben, ahol ez év első negyedévében 18 százalékkal több vasúti kocsit állítottunk be, mint a mult év első negyedében. Sikeresen fejlődik az élmunkásmozgalom is. A szocialista munkaversenyben ebben az iparban a munkások 66.1 százaléka vett részt. MI KÖVETKEZIK A PART KONGRESSZUSÁNAK HATAROZATAIBÖL AZ IPAR FELADATAIRA? 1. Az élmunkásmozgalmat ki kell építeni és kiterjeszteni úgy, hogy ma. gával ragadja az üzemek összes dolgozóit. Az üzem vezetőségének a technikusoknak, mérnököknek és mestereknek teljes támogatást kell nyujtaniok az éimunkásmozgallomnak és olyan munkaszervezetet keíi kialakí. tanlok, amely alapvetően segíti az élmunkások számának nővelesét, Az élmunkásmozgalornnak csak akkor van értelme, ha növekedésével egyidejűleg fokozódnak általában a munkások telpesltményei és munkájuk termelékenysége. 2. Az élmunkásmozgakmi mei'.Iett teljesen ki kell fejleszteni a munkások kezdeményezését az újftómozgai'ommal. A munkások fizikai teljesítményét csak bizonyos fokig lehet fokozni. Találékonysággal, a gépesítés tökéletesítsésével a gépek tökéletesítésé, vei azonban a termelés mai állása mellett meg lehet sokszorozni munkásaink termelékenységét is. Az élmunkásmozgalmat össze kell_ kapcsolni az újítómozgalommal é® igy fokozatosan elérni az élmunkásságnak azt a formáját, amely a Szovjetunióban a sztahanovista mozgalom neve alatt ismeretes. Az élmunkásmozgalmat úgy kell megszerezni, hogy az magá. ban foglaljon e-gész műhelyeket és üzemeket. A legjobb öntőért, lakatosért, szerelőért folyó munkaversenyrŐl át keíl térni a legjobb oszíá'yért, legjobb üzemért küzdő munkaversenyre, amvel alapvetően emelhetjük iparunk teljesítményeit. Természetesen ebben az irányban is elkerülhetetlenül szükséges a mesterek, mérnökök, technikusok együttműködése és szükséges, hogy őket is megjutalmazzák prémiumok formájában a munka termelékenysége egészbeni fokozásáért az üzemekben. 3. Hogy a szociális munkaverseny és az élmunkásmozgalom valóban tömegessé váljék, reálisan szilárd normákra kell támaszkodniok, amelyet az átlagosan elérhető teljesítmény alapján számítanak ki és ezzel összefügg a munkások teljesítmény alapján vaió megjutalmazása is. Határozottam helytelen új magasabb normákat felállítírn' csak az élmunkások számára és meghagyni a lágy normákat a többi dolgozó számára. A normák ilyen megszilárdítása nem vehetne élmunkásmozgalom kiterjesztéséhez, hanem ellenkezőleg a lustálkodást támogatná. A munkásnak biztosnak kel! lennie, tudnia kell, hogy miért dolgozik, tudnia kell, liogy jobban keres, ha fokoz, za teljesítményét, ha jobban teljesíti a tervet és hogy ehhez kell, hogy rendes normákat vezessenek be minden üzemben. Ott, ahol mát szilárd nor. mák vannak, az élmunkás 15.000 koronát is kereshet havonta, amint azt Qruber elvtárs handlovai bányásznál látjuk és senkisem kifogásolhatja az ilyen keresetet. 4. Népi demokratikus rendszerünkben és köztársaságunkban érvényesül az az elv, hogy minden munkásnak kell, hogy lehetősége legyen képessé, gei érvényesítésére és képzettségé, nek rendszeresen fokozására. Ebben az Irányban is sok üzemben nagy fogyatékosságot tapasztalhatunk. Miben állanak ezek a fogyatékosságok? Mindenekelőtt abban, hogy nincsen vagy' nem minden helyen van teljesein kihasználva legjobb munkásaink szaktudása. Gyakran szakképzett munkások kevésbbé szakszerű munkára vannak beosztva, vagy olyan feladatokat látnak el, amire elegendő lenne alacsonyabb képzettségű munkás is. Gvakran lakatos végez olyan munkát, amire elegendő lenne egy bedolgozott munkás. A szakképzett munkásoknak is kell, hogy lehetőségük legyen, tovább művelődhessenek szakmájukban és fokozhassák képzettségüket. Nagy on jól voJna, ha üzemeinkben Iskolákat tartanának a munka befejezése után a képzettség emelésére, ahol a legjobb munkások megmagyarázzák a többinek munkamódszereiket, ahol a munkások megismerkedhetnének azokkal a munkákkal, amelyeket eddig nem ismertek, magasabb képzettséget szerezhetnének, — hasonló isicolákat, mint a Szovjetúnióban a sztahanovisták iskolái. 5. Ahhoz, hogy emeljük a teljesítményt és ezzel munkásaink életszínvonalát, be kell minden munkást avat. ni a terv és felkelteni érdeklődését a terv teljesítése iránt. [Ezt a célt kell szolgálnia a kövérítő tervezésnek az üzemekben, amelyet úgy kell megszervezni , hogy érdekeljen minden munkást és amelyet össze kellene kapcsolni a teljesítményi és technikai normák kérdésével is. Ebben az irány, ban is a munkásokkal együtt meg kell tárgyalni az anyag és energia fogyasztásának, illetve megtakarításának kér. dését. Jobban ki kall használni az «ííyes Szemek berendezését, hogy minden gép 100 százalékban ki legyen használva. Ma kell nézni, hogy lehet-e a munkát jobban megszervezni, hogy az anyagellátás rendesen meg van-e szervezve és a gépek úgy vannak-e elhelyezve, hogy a munkás több gépet elláthasson. Meg kell találni azt a gyenge pontot az üzemben, amely néha gátolja a terv teljesítését és ezt a gyenge pontot el kell távolltanunk a munkásokkal egyetértésben. Be kell vezetni a gyárakban lehetőségszeíint a több váltásban folyó munkát, amelyet már néhány üzemben végrehajtanak, de más üzemekben eddig csak egy váltásban dolgoz, nak és így a gépek teljesítőképessége nincs teljesen kihasználva. 6. Az üzem gazdasági vezetőségének tudatában kell lennie felelősségének. Soha a múltban nem volt a technikai értelmiségnek, mérnökeinknek olyan lehetőségük tudásuk felhasználására és arra, hogy azt teljesen, népük szolgálatába és az üzem szolgálatába állítsák, mint ma. Ügyelni kell arra, hogy mindazok a mérnökök és techikusok, akikek pozitív az állásfoglalásuk a köztársasághoz és népi demokratikus rendszerhez, szorosan egybekapcsolódjanak szakszervezeteinkkel és politikai szervezeteinkkel is, hogy az új viszonyok, az új feltételek között teljesen kihaszná'hassák azokat a lehetőségedet, amelyet szocialista termelésünkben a munkások po'itikai öntudata és a szakszervezetek mozgalma ad. Minden rendszernek és annál inkább szocialista vállalatainknak szükségük van az új rendszer iránt teljesen odaadó káderekre. Ezért bátran ki kell emelni a munkásokat vezető helyekre az üzemekben. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a munkások között sol? jó szervező van, akik sikerrel tud. nak vezetni nagy és fontos vállalatokat is. Természetesen ügyelni kell arra is, hogy minden munkásigazgatónk, minden gazdasági dolgozó, aki a munkásság soraiból származik, lehetőséget kapjon fokozott iskolázásra és munkájának olyan feltételeit kell meg. teremteni, hogy önművelés útján iskolázhassa magát. Gyakori a panasz a munkaerőhiányra. Ez ma nagyon égető kérdés és számítani lehet azzal, hogy még sokáig fog tartani, amíg megteremtjük a gépesítés olyan fokát, hogy elegendő munkásunk legyen. Azonban a másik oldalon falvairikban még jelentős munkatartalékok vannak. Sok esetben a munkaerők nincsenek kihasználva csak azért, mert a munkások számára üzemeknél nincsenek lakások és a távolfekvS falvakkal nincs rendszeres közforgalmi összeköttetés. Ezen a téren nagy kötelességei vannak az autóbusz közlekedésünknek új vonalak bevezetésében, valamint az autobuszok javításában, mert a kisorozott autobuszok száma mindmáig igen nagy. Nagyon fontos, hogy a kötelezettségvállalások és a munkaverseny formái is megfeleljenek az üzemekben, építkezésekben vagy közlekedésben uralkodó viszonyoknak, Például sze. ' retnénk megemlíteni azt, hogy hely- . telen volna például a közlekedésben a 1 kötelezettségvállalásokat és a munkaversenyt néhány fémfeldolgozó vagy textilüzem szerint kialakítani. Hisz ott egész mások a feltételek. _ Ott munkaversenyt fognak folytatni a vagónok gyors és Idejében való beállításában, az ellenirányú közlekedés kizárásában, a vonat gyors szerelésé ben, a vagónok eyor« ki. és berakásábati és a közlekedés biztonságában Ezen a téten a mtinkaverseny je'legének is a közlekedésben eltérőnek kell lennie és a kötelezettségvállalásoknak alkalmazkodniok kell a közlekedés szükségleteihez. FELADATAINK A FALVAKON. Ha mindenekelőtt az ipari termeié« kérdésével foglalkozunk, ez nem jelenti azt természetesen, hogy mun. kánk más fontos szakaszát elhanyagolhatjuk. A szocializmus építésében a legnagyobb és legnehezebb probléma a szocializmus kiépítése falvainkban. Ebben az irányban még nagy ön. tudatosító politikai munka vár ránk. Siroky elvtárs beszámolójában rámutatott mezőgazdaságunk elmaradottságára és arra, hogy ezt az elmaradottságot meg kell szüntetnünk és mezőgazdaságunkat fejlesztenünk kell. Mi a fontos ebben számunkra? Már eddig Is támogattuk és továbbra is ki akarjuk emelni földművesünket elmaradottságából. Ennek a feladatnak már nagy részét végrehajtottuk. Földműveseinket megszabadítottuk a kapitalista rendszer kizsákmányolásától, a nagybirtok százezer hektártalt osztottuk széjjel ée juttattuk a kis földműveseknek. Fölműveseinknek megadtuk az aggkori biztosítást Ma a földművest nem fenyegeti semilyen veszély, semilyen végrehajtás, semilyen spekuláns. Az a föld, amelyet földműveseinknek adtunk kezükben marad. A traktorok és más mezőgazdasági gépek ezreit szállítjuk a falvakba. Az. zal, hogy a műtrágya elosztásában előnyben részesítjük mindenekelőtt a kis- és középföldmüveseket, segítjük őket. Azonban mindez a segítség, amelyet államunk népi demokratikus beerndezése nyují nem érne semmit sem, ha a kis- és középföldműves nem tudatosítaná, hogy eddigi gazdálkodási módja nem segíti őt ki a nyomorból és neki magínak kell gondolnia a gazdálkodás új magasabb típusának bevezetésére, amelynél kihasználhatja á mezőgazdaság! tudomány és a modern technika minden vívmányát. Ná. lünk a munkásosztály az ura'kodó osz. tá!y megvalósítja a munkások és főidművesek szövetségének lenini elvét. A Kommunista Párt mint a munkásosztály pátija magára vállalta azt a kötelezettséget, hogy megoldja a ma minden problémáját, megvalósítja a szocializmust, amelyben minden dolfozó ember gazdagabb életet él majd. zért nem közömbös nekünk, hogy földjeink még nincsenek kellőképpen megművelve, hogy tizenötmillió par. cellára vannak felosztva és az összes földek huszonöt százalékát mesgyék, barázdák és kihasználatlan területek a'kotják, hogy legelőink elhanyagoltak és azoknak ápolásával hatvanezer vagon szénát nyerhetnénk, hogy álletfenyésztésünk, teheneink tejhozama egyiké a leaalacsonyabbaknak egész Eiirópában. Ezért minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy meggyőzzük a földműveseket, hogy a föld közös megművelésével, közös gazdálkodással emelkedik az ö jövedelmük ís. Vidékünk jobb életéhez az út az EFSz.en keresztül vezet. Ezen a téien már elértünk bizonyos sikereket. Egy évvel ezelőtt, amidőn falvainkba mentünk, gyakran megértés hiá. nyával találkoztunk. Egy ev munkája azonban gyönyörű eredményeket hozott. Falvainkon új szövetkezeti káderek létesülnek, amelyek odaadók a szocializmus ügye iránt és készek harcolni a szocializmus megvalósítá»áért falvainkan. Földműveseink vitahozzászólásai a kongresszuson meg. mutatták e káderek fejlettségét, uj emberek, új földművesek nőnek fel, akik készek új módszerrel dolgozni és akik már most vissza tudják verni a reakciónak az EFSz ellen irányuló támadásait. Púll elvtárs rámutatott a szervezési eredméneykre ís. Az EFSz-ek építésében valóba« elértünk jelentős sikereket, azonban ezek nem elégíthetnek ki bennünket teljesen. Nem szabad sohasem meg. feledkeznünk arról, hogy a szocializmus építésében a falun csak az első lépést tettük meg. Szlovákia falvainak több mint felében még meg sem alakult az EFSz és a párt előtt az « fontos feladat áll, hogy ezeknek a falvaknak a földműveseit meggyőzze az EFSz megalakításának szükségességé, röl és a gazdálkodás új formáinak hasznosságáról. AZ EFSZ-BEN KÖZÖS MUNKÁT KELL SZERVEZNI. Fogyatékosságot jelent az a tény, hogy abból a nyolcszáz faluból, am», lyekben EFSz van, csak négyszáz szövetkezet tért rá a közös munkák szervezésére, míg a szövetkezetek nagyobbik része primitiv módon gazdálkodik gépi munkák, sertéshizlaldák, haromfifarmok formájában, tehát olyan munkát végez, amelynél a földműve« nem ismerheti meg még a nagytér-