Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-03 / 126. szám, szombat

8 UJSZ0 1950 június 3 Ml ECS/ATM Negyven esztendeje balt meg Mikszáth KáJmán. A negyven év előtti — röviddel halála előtt tartott — Mikszáth-jubileum legbőbeszédűbb szónokai azok a dzsentrik voltak, kiknek bűneit éppen az ünnepelt örökítette meg az utókor számára. A Népszava ugyancsak 40 éve, sajnálkozva állapította meg, hogy Mikszáth nagy író volt ugyan, de semmi olyasmit n>j

m hagyott maga után, amit a proletariátusnak érdemes lenne elolvasnia. Ma, 40 év multán, a kép lényegesen megváltozott. A Mikszáth-ünnepség egykori szónokai sietve elfordultak az író emlékétől, rájöttek írásai turpisságára, még szobrot sem emeltettek neki és azt nézték: mikor megy már ki a divatból ez a kellemetlen Mikszáth? A szűklátókörű, revizionista szociáldemokrata véleményt elmosta az idő. Mikszáth regényei, fokozódó érdeklődést keltve, jelennek* meg újabb és újabb kiadásokban. Regényeiből darabokat írnak, melyeket hatalmas sikerrel játszanak. Országunk első színháza éppen tegnapelőtt mutatott be egy Mikszáth-regényből készített színművet. Az idei könyvnapra pedig Mikszáth három összefüggő műve (A körtvélyesi csiny—Katánghy Menyhért levelei—Egy választás Magyarországon) jelenik meg. Nincs író, kinek értékelése és. közönsége ilyen döntően megváltozott volna, mint Mikszáth^. De olvasottsága, népszerűsége állandó maradt. Mikszáth a kiegyezés korának írója. Parasztokat, polgárokat, urakat ábrázolt. Legjobban az utóbbiakat (estette meg a felvidéki városok cíviseit, akikben a seftelés századvégi dühe úgy keveredett a patrícius hagyományokkal, mint az általa annyiszor leírt, kocsmánál ácsorgó palócok avas kedmönének szaga a törköly illatával. Tolnay Lajos vagy Thury István, nálánál forradalmibb szándékú írók, minden derék igyekezetük mellett bokájáig sem érnek a nagy palócnak. Ezt a a kort, kritikus szemmel, realizmusa . sajátatosan egyéni módszereivel, Mikszáth írta meg a legjobban. A magyar múltnak alig akad korszaka, mellyel ellenségesebben állunk szemben, mint Mikszáth korával. A felvilágosodást Martinovicsék harca követte nyomon, őket Berzeviczi Gergely, Kazinczy, Bacsányi, felsőbükki Nagy Pál. Ezeket a reformkor, Kölcsey. A reformkort a szabadságharc, így az első világháború után, a reakció és fasizmus legsötétebb éveiben sem szűnt meg a forradalmi mozgalom folytonossága, ha a föld alá szorulva, ha nehéz helyzetben is. A kiegyezés után a szél se rezdült. Táncsics kiöregedett, Petőfi hagyatékát meghamisították, Kossuth eszméit malaclopó köpenynek használták a magyar tirak. Ezt a kort a magyar tőkésrend kifejlődése, a kapitalizmus és feudalizmus csendes, de annál ocsmányabb párviadala jellemezte. A feudalisták, különösen a kicsinyebbje, mely nem bírta a bankok versenyét, gazdálkodáshoz nem értett, dolgozni nem akart, az államgépezet, a jövedékek, a megyeház szövevényes folyosóiba vetette bele magát. Hogy fennmaradhasson, korrupcióval, sikkasztással hozta helyre anyagi romlását, érdekházasságokkal kászolódott ki a bukásból, erkölcsi züllöttsége egész mocsarát az országra zúdította. Addig védte magát a kapitalizmus ellen, mlg összetalálkozott és összenőtt vele. A látszólag derűs felszín a jogrend, polgári liberalizmus, parlamentáris kormányzat illúzióját keltette. Nagy szavakat, ájtatos gesztusokat, szónoki aianyköpéseket — pofaszakállas úriembereknél, snájdig tisztekkel, bokáig élő szoknyában járó hölgyekkel. Az egyik, korabeli katolikus lap éppen ezt, a női bokák sűrű és erkölcstelen emlegetését veti Mikszáth szemére. De mi voit e jogrend mögött? Vasútpanamák, katasztercsalások, gründolások, megvesztegetések — olyan iszonyúak, hogy ha szóbakerültek a sándorutcai képviselőházban, az igazságügyminiszter (Deák Ferenci) újjával tömte be fülét és úgy sétált ki az ülésteremből. Jogrend? A magyar rendőrség saját kezelésbe vette és tartotta fenn az ország rablóbandáit; végül a Deák—Andrássy-kormány már csak úgy tudott tulajdon rendőrsége ellen védekezett, hogy osztrák katonaságot hivatott az országba. Polgári liberalizmus? Egytől ötévi börtön szervezkedő munkások számára, minden szabad megmozdulás eltiprása, újságok elkobzása, a csendőrség felállítása. Polgári liberalizmus? Az egyik képviselő, mikor 1887-ben átadták néki mandátumát, szórakozottságában a Megvesztegetésre szánt összegei mindjárt ott, nyilvánosság előtt számlalta le a házelnök asztalára. Parlamentáris kormányzat? Ha Tisza Kálmán únt-a a vitát, egyszerűen oda' hient a Ház fekete táblájához és spon gyájával letörölte a feliratkozott szó nokokat. Pofaszakállas úriemberek? Az ápolt szakáilak, viaszkkal kémé' nyitett bajszok mögött pénzéhes, gátlást nem ismerő, erkölcstelen bestiák rejtőztek. Éppen a Katánghy Menyhért történetéből írta meg Mikszáth, mint lesz egy tudatlan dzsenlrimihasznából képviselő, miután nem talál más kiutat az anyagi romlásból, melybe egy szegény dzsentri-leánnyal kötött házassága döntötte, akit gazdagnak hitt — miközben ő is módos orvosnak játszotta magát. E nemesmotívumú nász — hogy másért >s lehet nősülni, mint pénzért., ezeknek az uraknak eszébe se jutott — kétoldali megcsalással folytatódik, majd Katánghyból, különböző praktikákkal, képviselőt csinálnak. A népet a kutya se kérdezi meg; egyedül arról van szó. hogy Katánghy egyes befolyásos urak barátságát mefenyerje, résztvegyen egy háromnapos, kártyás murin, a szivarokat jól ropogtassa és élénk f= (bólogatással hallgassa az úri Magyarország egyetlen szelleminek mondható tevékenységét; az anekdótázást. Közben pedig, mint kifogástalan úriember, ki-kiszalad a kártyaszobából, hogv a házbeli szolgálóleányokat végigtapogassa. Katánghy levelei a könyv következő része, az országgyűlés munkáját mutatják. Amennyiben Mikszáth valaha állástfoglalt a viszonylagos haladás mellett, az itt és e probléma körül történt. A Wekerle—Szilágyi Dezső-féle irányzatnak ebben az időben sikerült néhány reformot tető alá hozni, így a polgári házasságot. Ezt is kompromisszumok közt bukdácsolva tette. Mégis: a hajdan forradalmi jellegű polgárig radikalizmusnak, mely felszámolta ä feudális és klerikális befolyás jelentős részét, ez volt kései, gyenge visszhangja Magyarországon. Mikszáthot máshol is megnyilvánuló, éles antiklerikalizmusa kötötte elsősorban e kor szinte egyetlen polgári vívmányához. Így állásfoglalása, az 1893-as országgyűlés viharos napjaival kapcsolatban, rendkívül érdekes Ugyanekkor persze, minden szégyenérzet nélkül tárja fel azt a rothadt és álmos atmoszférát, melyben a liberalizmus e sovány vívmánya megszületett. A harmadik könyv Katánghy megválasztását mutatja egy másik, dunántúli kerületben. Itt is leírhatatlan csalások közt megy végbe a választás, mely azért esik Katánghyra, mert a városka polgármestere mégsem adja leányát a képviselőjelölt dzsentrihez, mert közben új vőlegényt, egy gazdag gyáros került horogra. Ez a jellegzetes motívum — a gyáros gyóz a dzsentri felett, de a dzsentri marad benn a közigazgatásban — a város leírásával lesz teljessé, ahol akad idióta arisztokrata, begyepesedett mesterember és a korrupcióban vígan tenyésző hivatalnok. Helytelen volna az úri Magyarország minden züllöttségét ily nagyszerűen megelevenítő Mikszáthnak forradalmi jelleget tulajdonítani. Nem volt forradalmi jellege és nem volt építő jellege írásainak — ez az oka, hogy a magyar uralkodóosztályok egykor ünnepelték, kritikai realizmusában csuk a karrikatúrát látták. Azokat a sikkasztásokat, azt a, közéleti züllést, népnyúzást, amelyet Mikszáth megírt, a dzsentrik is mulattatónak találták. Nem volt szeméremérzés az urakban — bűneiket természeteseknek tartatták, nem pironkodtak miattuk, nem érezték veszélyesnek a leleplezést. Persze, mindez megváltozott és éppen ez változtatta meg Mikszáth jellegét, aki nem annyira mulatott a magyar viszonyokon, mint kifigurázta, nevetségessé tette őket. Nem nevetett azon, hogy az urak ezt vagy azt csinálják, hanem pellengérre állította, hogy ez még lehetséges, oylan kísértetiesen nevetségeseknek írta. meg a magyar urakat, amilyenek valóban voltak. Elpusztításukhoz ezzel járult Hozzá, hiszen minden igazság pusztította őket. Riasztó emléküket éppen a Mikszáth-mű őrzi a legművészibb formában, a legmaradandóbban. Ez az oka annak, hogy a Mikszáth Kálmán munkáit a magyar nép megbecsüli, szereti, okulva és tanulva olvassa. (f. gy ) KÜLFÖLDI SZEMLE Moszkvában a Vörös Hadsereg múzeumában szobrot helyeztek el Berlin elfoglalásának emlékére. A szobor „Reichstag elesett" nevet kapta, mely P. V. Kenig kiváló szobrászművész alkotása. „Reichstag" a régi német birodalom országgyűlésének háza volt, amelyet Hitler bandája felgyújtó!, hogy ezt „jogcímül" felhasználhassa a kommunisták elleni hajszához: Az épület romjaira a Szovjet Hadsereg katonái tűzték ki a vörös zászlót. *' ** Az egyilc nagy amerikai lapban a kivetkező apróhirdetés jelent meg: Szeretek dolgozni, de keresetem sohase elegendő többre, mint három napra. Feleségül vennék dol&>zó nőt, akinek ugyanez a sorsa. Együtt talán megkereshetnénk hat napra valót." A hetedik naipon az amerikai életforma nagyobb dicsőségére nyilván koplalnának. Egy másik hirdetés ugyanebben a lapban így szól: „Miért lenne

önnek gondja, amikor mi már tíz dollárért eltemetjük". A A természet irányításának újabb állorriásáról számol be az a hír, hogy a Szovjetúnió Moldva Szovjet Szocialista Köztársaságának kalarasszki körzetében már második éve tartanak a kísérleteik a teaültetvények meghonosítására. Itt régebben soha nem

termett tea. Az 1949-ben ültetett teacserjék jól átvészelték a telet és minden jel arra mvitat, hogy Moldvániában sikerül meghonosítani a teát. cA talÁlj i uímp Irta: VASZILIJ AZSAJEV Megkezdődött az építkezés,, és Hurmában, a kis nanáj faluban egyre több sző esett a vasútról, amely száz meg száz kilométerre hatol be az ősi tajgába és az ötéves terv végére összeköti a déli területeket az északiakkal. Maxim Beldi figyelmesen hallgatta Alexandr Zuloeit, a falutanács elnökét, aki lelkesen beszélt az építkezésről. — Ez a vasút az új élet felé visz minket. Nem szabad félrehúzódnunk. A vasútnak emberekre van szüksége. nem maradhatunk ki a munkából. Elmégy-e vasútat építeni? — fordult Maxim felé, észrevévé csillogó kíváncsi szemét. —- Jó vadász vagy, nélkülözni fogunk, de eleresztünk. Szarafánov, a párttitkár mutogatta meg Maximnak az építkezésnél a barakokat, a gépeket, a kidöntött hatälmas fatörzseket. Másnap már Maxim is munkába állt. Iván Jelisztratowal, egy fiatal parasztfiúval együtt a favágók közé osztották be. Sehogyan sem tudott megbarátkozni a favágással. A tajgában született és nőtt feJ, s szívszorongva nézte amint az elfűrészelt faóriások egymásután dőlnek a főidre. — Ványa! _ sóhajtotta — Hiszen így teljesen kipusztítjuk a tajgát! — Furcsa fiú vagy, Maxim — felelte nyugodtan Jelisztrátov. — 'Anynyi fát keli kivágnunk, amennyire az építkezésnél szükség van. Egy darabbal sem többet. Ne fájjon a szíved a tajgáért. A tajgát te úgysem tudnád kiirtani. , Teltek a napok és Maxim egyre elkeseredettebb lett: — Nem, nem bírom, nem pusztíthatom az én fáimat, nem akarok itt dolgozni, én vadász vagyok! .— Hát menj! — kiáltott rá Ványa. — Menj csak, vadássz mókusokra., ha nem érted, hogy itt a helyed. Menj csak, de ha elmégy, nem lesz a tiéd ez a vasút, — de a tajga sem! Szarafánov mindenütt ott volt az építkezésnél. Már ,jiapo<k óta figyelte Maxim kesergését, de sehogyan sem tudott hozzáférkőzni a fiúhoz. Egy este azonban jó ötlete támadt. Javaslatára másnap más rminkahelyre. osztották be Maximat. ÉS nv'kor a nap megbotolva a tajga szövevényében lebukott a láthatárról, Maxim arcán az új ismeretlen munka iránti érdeklődéssel tette le a szerszámot: ezen a napon már betont kevert, vízből, cementből, homokból és kavicsból. Szarafánov gyakran meglátogatta Maximot, sokat beszélgetett vele. Gyakran esett szó a munkaversenyröl, és Maxim hosszú órákon át törte a fejét, hogyan siettethetné a munkát. Be-bejárogatott a äaboratöriumba és elnézte a kémikus szilárdsági kísérleteit, kérdezgetett tőle. Rövidesen a betönrakáshoz került. Kézierővel döngölték a betont, mert a gépek még nem érkeztek meg. Maxim mérgelődve gondolt a betonban ugráló kis anyagdarabkákra. miért nem ugranak össze maguktól! Kellene valamit csinálni, hiszen így sohasem készülnek el a munkával. Felkereste Ványát, aki J61 értett a famunkához és hosszas tanácskozás, napokig tartó fúrás-faragás, barkácsolás után készen állt a gép: egy egyszerű, könnyen kezelhető betondöngölő-gép. — Látod, — mutatta másnap Szarafánovnak —, a döngölő felkapja ezt a falemezt, a íemez felemelkedik, aztán leereszkedik. Le-fel jár, és döngöli a deszkát. A deszka meg, látod, recsegve veregeti a betont. Erted? Forgasd, Ványa, a fogantyúját! A gép deszkája ütemesen paskolta. a betont. A betonosok mind odagyültek; a csoportosulásra a főmérnök is figyelmes iett. — Mi ez — kérdezte — honnét került ez ide, hiszen ez vibrátor! Csak a jövő hét végére vártuk a gépeket. Persze a gyári vibrátorokat motor hajtja, de ez mégis csak nagyszerű kis masina. Maxim boldogan hallgatta,, hogy az ő egyszerű kis gépét »vibrátorínak nevezte a főmérnök. Még boldogabb lett, mikor meghallotta, hogy a gyárból csak néhány vibrátort kap az építkezés, és az ő gépét is használni fogják, de akkor volt a legboldogabb, amikor az esti gyűlésen elmondta, hogyan készítette ezt a gépet, s látta azt a pontos mérnöki tervrajzot, amit a főmérnök az asztalosmühelynek adott a »Maxim-vibrátorok« elkészítéséhez. Harmadnap már zúgott a tajga a, falapocskák berregésétöl, és Maxim mosolyogva szólt oda Vá-nyának: — Most már nemcsak én. de az én tajgám fái Is a vasútat építik. ; A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre • • ; az ÚJ SZO minden ntagpr tielgozé Rezébe JHalceir, az éftUa F. I. Malcev, a tősgyökeres kőműves, a csernigovi Zlinka városából érkezett Moszkvába. Földijei mindannyi, an nevezetes kőművesek voltak, ők emelték a szovjet fővárosban a Lenin névét viselő Központi Múzeum és a Történelmi Múzeum épületének hatalmas falait. Foma Ivanovicsról a háború előtt sokat írtak az újságok. Ügy írlak róla, mint szakmájának elsőrangú mesteréről. 0 már akkor megmutatta, hogyan lehet új módszerekkel meggyorsítani a téglafalrakást. A kőművesek most is szívesen használják az ö „habarcsterítő lapátját", azt az elmés kőműveskanalat, amellyel meríteni és simítani is lehet, valamint az általa kon. struált emelőhiíiacskát és számtalan egyéb újrendszerű szerkezetet és készüléket. Fo.na Ivanovics nevéhez 36 újítási tanúsítvány fűződik az építkezés tökéletesítésének legkülönbözőbb ágaiban. Amikor Foma Ivanovics a háború előtti évekről beszél, elmond egy esetet, amely örökre emlékezetében marad. Annakidején hét tagból álló brigádjával elhatározta, hogy a téglafalrakás rekordját állítja fel és ezt a rekordot a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának választási napjának szenteli. A munkahelyen mindent előkészítettek, nem maradt más hátra, mint emelni a falat. Rendkívüli megfeszí'?tt ütemű nap volt Foma Ivanovics csak téglá1

, maltert és falat látott maga előtt és más semmit. Maga után vonta az egész brgiádot és annakidején valóban rekordot állított fel. Egy műszak alatt 48.000 téglát rakott Mégsem volt megelégedve a munkanap eredményeivel. !— A hazánk nem egyéni rekordokra van szüksége — mondotta. — Ha a dolgozók tizeziei, százezrei odáig jutnak, hogy nem rekordokat fognak teljesíteni, hanem jól és gyorsan fognak falat rakni jól fognak építeni, akkor fog magas'a lendülni az építkezés tempója. Ez a gondolat vezette Foma Ivanovicsot egész életén keresztül. Elvégezte az Ipari Akadémiát, mérnöki oklevelet kapo*t és az építkezési minisztérium mellett működő Központi Tech. nikai Epítőirofla vezetője lett. Ebben az irodában több mint 150 építész dolgozott, akjknek munkája az ötéves tervek sztahanovista építőmozgalmainak jelentős sikereit eredményezte. Ez az iroda közkinccsé teszi mindazt, ami új, az újításokat népszerűsíti és bevezeti az építkezéseken. Itt behatóan tanulmányozzák a kőművesek, ácsok, az armaturaszerelők, a betonmunkások és a falfestők haladó módszereit. A Szovjetúnió minden részéből a táviratok sora érkezik Malcev elvtárshoz, amelyben az építészek azt kérik, hogy küldjön oktatókat, akik a különböző vidékeken megtanítják az építés dolgozóit a sztahanovista módszerekre Foma Ivanovics egyetlen ké. résre sem ad tagadó választ s a sztahanpvista oktató brigádokkal ma már találkozhatunk Moszkva és Sztálingrád, Odessza és Leningrád, Ukrajna és az Ural, Szibéva és a Kazahsztán, a Kaukázusontúli terület s Közép-Ázsia égbeszőkkenő épületein. Ezek a sztahanovista oktató-brigádok többseázezer szakmunkást tanítottak már meg a sztahanovista építési módszerekre. Megtanítottak az építőszakmunkásokat az újrendszerű eszközök és szerszámok hasznos alkalmazására. A háborúutáni sztálini ötéves terv első négy esztendeje alatt a szovjet nép helyreállított, felépített és üzemképessé tett &200 hatalmas ipari üzemet és 72 millió négyzetméter területnyi lakóházat épített. Az emberiség történelmében soha nem volt még egy liyen korszak, soha nem volt még egy olyan kormány, amely ilyen gigantikus, mértékű építkezést végzett volna. Foma Ivanovics derekasan résztvett ebben az építőmunkában. Foma Ivanovicsot még a háború előtt nyugtaií-nitotta egy gondolat. Sokat olvasott arról, hogy a cipőkészítők hogyan takarítják meg a szabásnál a bőr centimétereit. Foma Ivanovics látta, hogy a szállítás során, amikor öt-hatszor rakják át a téglákat, milyen nagymennyiségű értékes anyag megy veszendőbe. Évenként többmlilió tégla változik át törmelékké. — Mi történne akkor — mondotta magában Foma Ivanovics —, ha már a téglagyárban célszerűen összecsomagolnának egy bizonyos mennyiségű téglát és az így szilárdan egymáshoz erősített téglákat egy csomóban szállítanák a kőművesekhez? Kétségtelen, hogy e,z nemcsak a téglatörmelék mennyiségét csökkentené le, hanem emelné az építkezés kultúráját is és megrövidítené a ki- és berakások, a le. és felrakások idejét, nagymértékben feleszabadítana rakodó munkaerőt is .. F. 1. Malcev tanulmányozni kezdte ezt a kérdést és ezzel kapcsolatban tanulmáhyozta azokat az emelőszerke. zeteket is, amelyeket a modern építkezésnél használnak. Hosszú és gondos munka során egy egyszerű „kanteinert" szerkesztett, amelybe a téglagyárban berakják a téglát és amely egészen a kőművesek munkahelyéig jut el. A megrakott téglakeretet emelődaruk és megfelelő görgők juttatják el rendeltetési helyére Ez a mechanizmus a tégla szállítására eddig eltöltött időt másfélszer, sőt háromnégyszer csökkenti és a 15—20 százalékos építötéglaelmorzsolódást egykét százalékra -csökkenti. Próbaképpen a „Zaporozskomsztroj" tröszt alkalmazta először a konteinert egy kétemeletes ház építésénél. Az eredmény meglepő volt. Az építkezésnél 15.000 rúbelt takarítottak meg. A „Dnyeprovszkomsztroj" tröszt az elmúlt építkezésű évad alatt körülbelül egymillió rúbelt takarított meg. Malcev elvtárs konteinereit elfogadták az egész Szovjetúnióban. Csupán az építkezési minisztérium közel 150.000 konteinert használ most a nehézipari vállalatoképítkezéseinél. Foma Ivanovics Malcev a konteinerrendszer kidolgozásáért Sztálin-díjat kapott Az acélszarkezet az épülő falakkal együtt, szédítő magasságba emelkedik a moszkvai Sztnőlenszk-tér felett. Foma Ivanovics a magasból a lenini halmok felé tekint. Ott újabb 26 emeletes épület emelkedik a magasba. Az új Egyetem. Már látszanak a vasszerkezetek magasbanyúló acélbordái, a hatalmas emelődaiuk és az első néhány emelet... Moszkva gyorsan nő, fejlődik, épül, egyre újabb és újabb sokemeletes, gyönyörű épületek díszítik az aszfaltozott, gondosan parkosított utcákat és tereket. Az építész-újUó boldogan álmodik arról, hogy milyen lesz Moszkva 10— 20 év múlva. Mekkora boldogság ez, elsőként építeni a munka e gigantikus, napfényben fürdő palotáit, amelyekről a mostani nemzedék már elképzeli a jövő hatalmas, kommunista Moszkvájának körvonalait.