Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

1950 Június 29 to SZU Népi demokratikus köztársaságunk oiyan gabonaárakat biztosit, amelyekről a kapitalista államok földművesei nem is álmodnak — állapította meg Frank elvtárs az országos földműves konferencián mondott záróbeszédében Minden arra vall, hogy az idei aratásra, annak előkészítésére sokkal több figyelmet szenteltünk, mint a mult esztendőben. Azt látjuk, hogy a szocializmus nagy gondolata az építés lelkesedésének lángját nemcsak az üzemek dolgozóinak tömegeiben lobbantja fel, de már a földművesek tömegeiben, a falvak népeiben is. Azt látjuk. hogy Pártunk kezdeményezésére nemcsak a járási és falusi szervezetek, hanem elsősorban az egységes földműves szövetkezetek, földműveseink, a csehországi Egységes Földműves Szövetség és a szlovákiai Egységes Földműves Szövetség szervezeteivel, az állami gépállomások, az állami birtokok, a nenzeti tanácsok ebben az esztendőben lényegesen jobban készítették elő az aratást, mint a mult évben. Elvtársnők és elvtársak, vájjon miért fejtünk ki ebben az esztendőben olyan különlegesen nagy gondot az aratás lefolytatására? Hisz azt mondhatnók, hogy mezőgazdaságunkban nem először van aratás. Mások azt mondhatnák, hogy hiszen földműveseink már annyiszor arattak földjeiken és annyi gazdag tapasztalatót szereztek munkájukból. Mi vezet bennünket tehát ahhoz, hogy különlegesen nagy gondosságot szentelünk az idei aratás lefolyásának előkészítésére? Bennünket ebben egy pár tény vezet. Elsősorban az aratás a földműves munkájának kicsúcsosodása. Oly időszak,. amikor arról van szó, hogy a termést idejében, veszteség nélkül, kell learatni és így biztosítani a földműves egész évi munkájának és egész évi törekvésének eredményeit. Másodsorban az aratás az az idő, amelyben mezőgazdaságunk, gazdasági életünknek egyik fele, Köztársaságunkkal szemben fennálló számláit a legnagyobb részben törleszti. A mezőgazdaság éppen ezekben a napokban túlnyomó részben befejezi munkáit és jelentős mértékben befolyásolja gazdasági tervünket, melytől (Jolgozó népünknek élelemmel való ellátása függ.. Az aratás az az időszak, amikor a' földművesnek szüksége van gépi és emberi segítségre, amikor sajat mun^ kájukból, a konkrét példákból gyakorlatilag meggyőződhetnek a mezőgazdaság gépesítésének je'entöségéről, arról, mit jelent a mezőgazdasági termelésben a gép, milyen jelentőségteljes munkakönnyebbséget jelentenek főleg a nagy és nehéz gépek, amelyeket mindmáig a mezőgazdasági termelés szétaprózódottsága következtében nem lehetett teljes mértékben kihasználni. A földművesek napról napra tapasztalati úton szereznek meggyőződést a mezőgazdasági közös munka nagy előnyeiről. Ezért az aratás nagy lehetőséget nvujt arra, hogy meggyőzzük a földművest a mezőgazdasági nagytermelés formáinak előnyeiről. Ezek azok az indokok, amelyek oda vezetnek, hogy éppen e mezőgazdasági munkák 'dejében különös figyelmet szenteljünk annak, hogy azok miként mennek végbe, mert éppen ettől függ, hogy milyen gyors ütemben tudjuk meggyőzni a földműveseket a közös munka e'őnyeiről, a mezőgazdasági .nagytermelési mód előnyeiről. Ettől függ, milyen lesz az EFSz-ek fejlődése, miként fognak rríegerösödni. miként fog jelentőségük gazdaságunkban emelkedni és milyen mértékben fog mezőgazdasági termelésünkben részvételük megnövekedni. Végeredményben ettől függ, hogy a falunak a szocializmus útjára való áttérése milyen gyors ütemű lesz. Ha ebből a szempontból értékeljük az aratás jelentőségét, megállapíthatjuk, hogy milyen fontos eseménye az aratás mezőgazdaságunk tovább fejlő, désének szempontjából és éppen ezért szükséges, hogy az aratási előkészületek eddigi tapasztalataiból minden em-. lítétt ,'ítker és fejlődés mellett, amit Pártunk, az Egységes Földműves Szövetkzeetek, az álami birtokok, az állami gépállomások elértek, ne feledkezzünk meg a'ról, hogy mezőgazdaságunkban meg sok hiányossággal találkozunk. Elvtársnők és elvtársak, figyelmeteket rá szeretném irányítani egyes alapvető fogyatkozásokra, amelyekkel talá'kozunk. Elsősorban, ami az EFSzeket illeti, minden arra mutat, hogy minden sikerünk ellenére nem tudtuk még az EFSz-ekben mindezideig biztosítani, 'hogy az összes működő EFSz-az aratás előkészületéiből aktíven tevékenven ki vegyék részüket és hogy minden EFSz-ben biztosítassék, hogy a primitív mezőgazdasági termelésről áttérnek az első fokra, azaz a munkák közös végrehajtásara. Másodsorban azt tapasztaljuk, hogy sok faluban az EFSz izolálja magat azoktól, akik a szövetkezeten kivul maradnak. Sok községben az EFSz kisebbségben van és a kis- es kozepföldművesek nagy többsége az EFSzen kívül áll. Nagyon sok elvtárs megfeledkezik arról, hogy végső győzelmünk érdekében meg kell szerezni a községben a többséget, meg kell nyer. ni az EFSz gondolata számára a falu összes kis- és középparasztjait és a szövetkezeti kereten kívül csak a falusi gazdagokat hagyni. A harmadik elégtelenség, amellyel még találkozunk, az 9 tény, hogy az aratási terveket nagyon gyakran felülről dolgozzák ki és így az egész csak a szövetkezet elnökének vagy néhány funkcionáriusának szívügye lesz, vagy az oktatóé, aki éppen a falut látogatja. Megtörténik és gyakran megtörtént a múltban, hogy terveket dolgoznak ki, de a szövetkezet tagjai ezekbe nem tekintenek bele, nem ismerkednek meg velük mélyrehatóan és éppen ezért ezek a tervek nem is válnak saját egyéni ügyükké. A további elégtelenség az a tény, hogy az EFSz tagjaival nem ismertetik meg tökéletesen a munkarendet. Nem folyik kellően az isko'áztatás és éppen ezért nem értelmezik helyesen az EFSz munkája és élete szempontjából a munkarend jelentőségét. Az állami gépállomásoknál is az összes eddig e'ért sikerek ellenére is, az összes újítások ellenére is, amiket az elvtársak fel tudnak mutatni, az elégtelenségeknek egész sora mutatkozik. Az eddigi tapasztalatok alapján szeretnők felhívni' a figye'met arra, hogy elsősorban nem sikerült nekik az egyes EFSz-ekkel kötött szerződésekalapján és a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződések alapján a gépek teljesítő képességét teljes mértékben kihasználni. Az állami gépállomások segítő munkája még nem folyik teljes mértékben úgy, amint az ÉFSz-ek megkívánják. Ha a csehországi állami gépállomások szerződéseit tesszük vizsgálat tárgyává, akkor azt tapasztaljuk hogy pusztán a szerződések 10 százaléka vonatkozik az EFSz-ekkel kapcsolatos munkákra és a fennmaradó 90 százalék a többi mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatos szerződésekre vonatkozik. Ebből az következik, hogy gondot kell fordítani arra, hogy a Párt határozata értelmében a jó munkával az EFSz-ek segítségét biztosítsuk. Bebizonyult az is. hogy érzékeny visszamaradás mutatkozott az állami gépállomások gépjavításainál, főleg azoknál a gépeknél, amelyeket felvásároltak, amelyek tavaly még az aratásnál segítséget nyújtottak: Ma azért, mert a tu'ajdonos megvá'tozott, felkészületlenül állnak, javítatlanul. munkára alkalmatlanul, úgyhogy a termésbetakarítás harcában "nem tudnak tevékenyen résztvenni. A következő komoly hiányosság az állami gépállomások dolgozóinak politikai munkássága a falvakon a földművesekkel és az EFSz-ekkel való kapcsolataikban. Ez ugyanis nem éri el azt a szintet, amelyet el kellene érnie. Még nem sikerült tninden alkalmazottból az új haladásnak, az új gondolatnak, a falusi új mezőgazdasági termelésnek apostolát kia'akítani. Az állami gépállomások alkalmazottai mindezideig még nem tudatosítják kellően és nem értik meg jól. hogy a falunak áttérése az új termelési formákra a primitív individualista formákról megkönnyíti az állami gépállomás alkalmazottainak munkáját is és hogy e változás anyagilag érinti a gépállomás alkalmazottait is. Nem látják, hogy ettől függ az ő életszínvonaluk emelkedése és életszínvonaluk magassága. Rá szeretnék a továbbiakon mutatni néhány alapvető feladatra, amelyektől függ a megállapított fogyatkozások kiküszöbölése, de egyszersmind az is, miként tudjuk kihasználni az eddigi tapasztalatokat, melyeket munkánk során szereztünk. Duris elvtárs rámutatott a főfeladatokra, én a figyelmet néhány különleges feladatra szeretném összpontosítani. Én azt hiszem, hogy az egyik kérdés, amelyre figyelmünket rá kell szegeznünk az, hogy biztosítsuk az aratási tervek ki. dolgozását minden EFSz-ben és a falvakban, ahol erre az előfeltételek már kialakultak. Az aratási terv politikai harc, politikai küzdelem kérdése a falun. Éppen ezért a terv kidolgozását, mint egy nagy politikai törekvés eredményét kell értékelni, mint egy nagy öntudatosító és meggyőző munka ered. menyét, amelyet mindenekelőtt végre kell hajtanunk falun. Csupán az olyan terv, ame'y a taggyűléseken jön létre, amely az összes felmerülő problémákat megvilágítja, amelyben a mezőgazdasági termelés minden kérdése vita tárgyát képezi, egyedül az ilyen terv jelent olyan erőt a falun, amely biztosítja a sikert. Másodszor! Nagy figyelmet és gondot kell szentelni az előkészített tervek végrehajtásának A legjobb terv sem terv, hanem csak egy darab papír, amíg be nem bizonyítjuk, hogy végrehajtását szervezésileg biztosítani tudjuk és amíg nem tudjuk ponto'san meghatározni, hogy ki mit végez el, milyen időben, mit kap érte és ki felel ennek vagy ennek a feladatnak teljesítéséért. A munka megszervezése nélkül ez nem megy. Vegyetek példát az üzemekről, ahol a gépek mellett embe. rek állnak, emberek, akik megszokták a kollektív munkát és értsétek meg, milyen hatalmas feladat jut az üzemi termelés szervezőjének, legyen az mester, műszaki,. műhelyvezető, vagy más hasonló. Ezek nélkül, elvtársak, üzemi termelésünk nem haladna előre. És hasonlóképpen lehetetlen és megvalósíthatatlan az, hogy a falvainkon és a mezőgazdasági termelésben az EFSz tagjai közösen kezdjenek dolgozni anélkül, hogy munkájuk végrehajtása szervezésileg biztosítva ne lenne. Meg kell valósítanunk, azt hogy az EFSz tisztséget viselő:, elnökök, munkacsoportok veztői és hasonlók legyenek a munka szervezői, motorjai, akik minden nap, minden este irányítják és szervezik az aratási és más közös munkákat. Az ő szervezési munkájuk az egész munkafolyamat ismerete és a munkamüveletek egymáshoz kapcsolódása nélkül nem egyéb, mint a közös munkáról mondott üres szó és papírrongy. Harmadik feladatunk a munkák közös megkezdésének pillanata. A tavaszi munkák megszervezésének tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy legnehezebb a közös munkákat megkezdeni és pedig szervezetten megkezdem. Fontos az, hogy földműveseink együtt menjenek ki a mezőre, hogy együtt vegyék át a tervszerinti munkafeladatokat. Oktatóinknak állandóan és szüntelenül a földművesek között kell lenniök, hogy segítségükre legyenek ezekben a munkákban. További feladat az, hogy b ztosítsuk a közös munkáknál az igazságos jutalmazást. Egyre inkább megnyilvánul az az irányzat, hogy az egyes tagokat gépiesen jutalmazzák a munka fontosságára, minőségére, nehézségeire és mennyiségére való tek'ntet nélkül. Ez a fejlődés legnagyobb fékezőjévé válik a szövetkezetek magasabb formákra való áttérésének és pedig azért, mert a jó földművesek, jó gazdák jogosan •tartanak attól, hogy a szövetkezet a munkához való viszonyukra, a munka jelentőségére és fontosságára való tekintet nélkül fogja őket jutalmazni. Ezért e munkának nagy figyelmet kell szentelni és be kell bizonyítan', azt, hogy az EFSz nem mindenkinek egyformán mér, hanem valóban mindenkinek érdeme szerint. Végezetül szeretném még két dologra felhívni a figyelmet, amelyek mezőgazdaságunkban késleltetek bennünket szocializmus felé vezető utunkon. Ezek saját hibáink is, amelyeket elkövetünk, másrészről egyúttal a falusi osztály-ellenség hibái is. Saját hibá nk között is gyakorta tajálkozunk azzal, hogy az EFSz építésénél elvtársaink nem tudják mitévők legyenek, mikor a kozség'ben az EFSz megerősítéséről van szó, hogyan tegyék az EFSz-et falvaink döntő tényezőjévé. Az elvtársak azt mondják, ha bátortalanul is, de mégis elég gyakran: nem lehetne valam lyen törvényt kiadni, nem lehetne a nemzeti bizottságokon keresztül a parasztságot figyelmeztetni arra, hogy az ő kötelességük az, h'cgy belépjenek az EFSz-be ? A vitában is megmutatkozott ez, amikor egy elvtárs rámutatott arra, hogy az előírásokat meg kellene változtatni, és hogy ez esetben akkor is lehetséges lenne a parcellák egyesítése, ha nem követeli meg a parasztság 50%-a és hasonlók. Világos, hogy ezek a nézetek helytelenek és nem oldanák meg a falu szocializmusra való áttérésének problémáit. Meg kell érteni azt, hogy mennyire fontos a parasztság többségéinek a megnyerése az EFSz számára a gazdaság magasabb formáihoz való áttéréshez és hogy ez magas portikai feladat, amelyet a falvakon kifejtett nagy meggyőző és tudatosító küzdelemben kelj elvégezni és egyúttal osztályharc kérdése is ez, amelyet minden faluban végig kell harcolnunk. Meg kell magyarázni azt, hogy a parasztság többségének megnyeréséért folytatott politika:

harc kérdései falvaikon az osztályharc kérdései is, amelyeket semmi esetben sem lehet elsikkasztani és k'kerülni. Ezzel a problémákat nem oldanók meg. Meg kell érteni azt. hogy ezeket a kérdéseket mindennapi munkánkban fokozott politikai akt vitással, fokozott tudatosító munkává; kell megoldani még akkor is, ha ez az út hosszabb és nehezebb. Azonban ez az egyedüli helyes út és ezen kell haladnunk. Például szolgáljon Dobr0

vics elvtárs felszólalása az eperjesi kerületből. Rámutatott arra. hogy m ben ál] a parasztság megnyerésének és meggyőzésének művészete. Ami az EFSz magasabb formákra áttérésének kérdését illeti, az utolsó időben olyan tünetekkel találkozunk, hogy az elvtársak a falvakon mindjárt a második tipusú szövetkezetet akarnák megalakítani. Ez nem helyes Azt hiszem, hogy ezek az elvtársak menekülnek az apró megerőltető politikai meggyőző munkától és hogy az elvtársak a falvakon ezt a fokozatod egyszerűsítik és át akarják ugrani. Világos, hogy ha meg akarjuk nyerni a kis- és középparasztságot, hogy közösen gazdálkodjanak, először is meg kell tanulnunk közösen dolgozni. Kell, hogy az ilyen irányzatok ellen, amelyek egy-két helyen feltűnnek, harcoljunk és hogy így eltávolítsuk azt, ami bennünket útunkon akadályoz. A nehézségek második része az osztályellenségek erőfeszítéseiből fakad. ak:

k lehetetlenné akarják tenni, ha pedig ez nekik nem sikerül, akkor legalább lassítani akarják útunkat a szocializmus felé. Saját tapasztalatainkból, de még inkább a Szovjetúnió tapasztalataiból tudjuk, hogyan viselkedik az osztályellenség falun és hogyan kell ellene harcolni. Mostanában a zsírosparaszt arra összpontosítja igyekezetét, hogy EFSz-eiink között pán'kot idézzen elő olyan híresztelésekkel, hogy a termés nem lesz az EFSz tagjaié, hanem az államé. Világos, hogy további ravasz támadásról van szó a zsírosparasztok ravasz kampányáról. A parasztok és az EFSz-ek elvették és learatták termésüket és természetes, hogy a termés az övék. Az állam minden tekintetben támogatja az EFSz fejlődését és segíti munkáját. Természetes az is, hogy mind ebben az évben, mind más években megköveteli azt, hogy az EFSzek termésük egy részét, amelyet szerződések alapján a közellátásnak lekötnek, átadják. A kormány a jövőben is biztosítja a termékek eladását és mentesíti parasztságunkat attól a gondtól, hogy mit fog tenni a terméssel, mint ahogyan ennek a félelemnek ki vannak téve a tőkés államok földművesei. Kedvező árakat biztosít a parasztságnak, olyanokat, amelyekről a kapitalista államok földművesei nem is álmodnak. Ezenkívül a kormány az EFSz-eknek és a parasztoknak jogot ad arra, hogy kötelezettségeik teljesítése után minden feleslegüket szabadpiacon bocsáthassák áruba. Csupán azért akartam rámutatni erre, hogy el legyünk készülve arra, hogy az osztályellenség nem alszik és ismételten arra törekszik, hogy útunkat és célunkat akadályozza. A leggonoszabb és legaljasabb dolgoktól sem riad vissza. Olvastatok arról, hogy a német demokratikus köztársaságban a burgonyát burgonyabogárral árasztották el. Ma megállapítjuk azt, hogy Nyugat-Cseh'országban. Nyugat-Németország határai mentén, s.hol amerikai hadsereg tanyázik, mégpedig a budéjovici, plzeni és karlove vary-i kerületekben az utóbbi időben igen gyakran fordul elő burgonyabogár. Nincs kizárva, hogy itt is a külföldi és az osztályellenségek aknamunkájáról van sző, akik ártani akarnak nekünk. Fokozni kell az éberséget és sokkal nagyobb f'gyelmet kell szentelni a kukulákok tevékenységének, el kell szigetelni őket és megakadályozni azt, hogy elrejtőzzenek a kis- és középparasztság tömegeiben. Olyan légkört kell teremtenni, amelyben lehetetlenné válik az 'osztályellenség azon kísérlete, hogy megkárosítsa gazdasági életünket és utunkat a szocializmus felé. Elvtársak és elvtársnők! A mai konferenciáról úgyszólván" az aratá3 előestéjén térünk vissza, amely aratásnak jelentőségét köztársaságunk és gazdasági életünk számára megvilágítottuk. Az aratási munkák végrehajtására jelentős munkát végeztünk el, ha tehát m0

st meggyorsítva megszüntetünk minden fogyatkozást, amely még az aratás előkészítésekor feltűnik és amelyről ma beszéltünk, akkor azt hiszem, hogy gyorsabban haladunk előre és hiszem, hogy az aratási és más feladatokat elvégezzük. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek teljesítésévei biztosítjuk azt, hegy az aratási munkák a közös munkák és az őszi vetés iskoláivá váljanak és hogy parasztságunk tisztességesen és sikeresen teljesítse az ötéves terv második évének feladatait. Ezzel egyúttal biztosítjuk azt is, hogy parasztságunk és falvaink lépést tarts'anak a szocial'zmus felé vezető úton a munkásosztállyal. Pártunk elnöksége és Gottwald elvtárs elvárják ezt és meg vannak győződve arról. hogy ti, a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, annek sikeréért mindent megtesztek.