Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

Hág proletárjai egyesüljetek! Tovább tart a kormányválság Franciaországban A francia kormányválság tovább tart. Qucuille volt francia miniszterelnök, aki hétfőn Auriel köztársasági elnöktől megbízatást kapott az új kormány megalakítására, megindította a tárgyalásokat, de azok eredményre nem vezettek. A koalíciós pártok közötti ellentétek oly jelentősek, hogy nagyon nehezen képzelhető el megegyezés az új kormány összeállítása tekintetében. A francia reakciós pártok a tárgyalások során a választási - reform követelésével álltak elő. Queuille most abban az irányban tesz lépéséket, hogy a jobbo'dali szocialistákat megnyerje megalakítandó kormányának. Legújabb híreink szerint Henry Queuille, a francia radikális szocialisták vezére, aki a francia munkásosztály és demokratikus mozgalom elleni perzekúcióval tette hírhedtté nevét és akit a francia köztársaság elnöke hétfőn a kormány alakításával megbízott, kedden a késő esti órákban erről a ieL adatáról lemondott. A CSEHSZL OVÁKIAI MA 6YAR DO LG OZÓK L A PJA Bratislava, 1950 június 29, csütörtök 3 Kés III, évfolyam, 148. ¥égreha|tották a halálos ítéletet a hazaárulók fölött A prágai állami bíróság június 8-án I Milada Horáková, Ján Bucha!, hozott ítélete alapján, amelyet június ' Oldrich Peel és Závis Kalandra felett, 25-én a Legfelső Bíróság is jóváha- i akik hazaárulás és kérhkedés bűntettét gyott, végrehajtották a halálos ítéletet I követték el. A ROSSZHÍRŰ KUVIK SZEREPE Ä moszkvai Pravda hírmagyarázata KOREÁBAN John Foster Dulles, — azt hiszem, olvasóink mindnyájan ismerik ezt a nevet •— az amerikai ügyvéd, iparmágnás és tőkés politikára adta teljét, Ha 1948-ban az elnöki választások során Truman helyett a republikánus Dewey győzött volna, úgy Dulles az USA külügyminisztere lenne. Ma Dean Acheson külügyminiszter mellett mint republikánus fő tanácsadó szerepel. És itt alá kell húz-' nir Amerikában mindkét pártnak, tehát a demokratikus pártnak is, amely kormányon van és a republikánus pártnak is, amely az ellenzékben van, egységes a külpolitikai vonalvezetése. Ez a politika ismert. Ez a politika: a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok elleni háborút előkészítő, a gyarmati nemzetek felszabadító mozgalmát elnyomó, a reakciós és háborús erők támogatását célzó politika. John Foster Dulles tipikus megszemélyesítője ennek a politikának. Dulles nagyon befolyásos személyiség, aki bár nem foglal helyet az USA kormányában, mégis tetteit, intézkedéseit mint a washingtoni hivatalos politika megnyilatkozásait lehet elfogadni, helyesebben tetteit a Wall Street politikájának minősíteni. John Foster Dulles, mint a tetjnyütabb háborús uszító tért* ne «ei hírhedtté; háborús ugaíusa éppen olyan nagyhangú, mint angliai kollégájáé, a buldogpofájú Churchillé. Mindenütt, .ahol ez a John Foster Dulles megjelenik, ott már előre váriható valami csúf, aljas esemény bekövetkezése. És ez a rosszhírű kuvik rövid idővel ezelőtt Dél-Koreában volt, Meg is lett rövidesen látogatásának az eredménye. Amint olvasóink a rádióból és az újságokból minden bizonnyal már értesültek, vasárnap reggel a délkoreai bábkormány felfegyverzett csapatai a 38-as szélességi kört, amely a szabad, népi (demokratikus. jÉszak-koreai Köztársaság és Dél-Korea között képezi a határt, átlépték. Dél-Korea az amerikai imperialisüák tipikus állama, amely az ázsiai kontinensen amerikai hídfőt képez. A bábkormány felfegyverzett bandái minden igaz ok nélkül követték el ezt a rendkívül komoly és felháborító háborús merényletet. A múltban is gyakorta történtek provokációk, incidensek, amelyeket mindig Dél-Korea felfegyverzett csapatai követtek el. Északvéres összeütközéseket kiváltani, edvéres összeütközéseket viváltani, eddig méltóságteljes nyugalommal' vette tudomásul ezeket a merényleteket, nem hagyta magát nyugalmából kizavarni. Hanem most vasárnap, amikor a délkoreai bandacsapatoka népi demokratikus köztársaság határai ellen támadást intéztek és különféle helyeken több, mint egy kilométernyi mélységben behatoltak az ország területére, az észak-koreai kormány nem tehetett már miást, mint parancsot adni, hogy ezeknek a gyakori provokációknak végre határozott formában véget vessen. Most mint az már ismeretes, az észak-koreai kormány népi hadseregének csapatai visszaverve az ország határát ért támadást, mélyen behatoltak Dél-Korea területére, eljutottak az ország fővárosának, Szöulnak kapuihoz, a dél-koreai bábkormány pedig a városból „hősiesen" elmenekült. A partizán-csoportok, amelyek sohasem szűntek meg Dél-Koreában a szabadságért és az egész koreai nép egységéért harcolni, lelkesen csatlakoztak azokhoz az észak-koreai testvérekhez, akik abban a pillanatban váltak már szabadokká, amikor a japán szamurajok rabságából a Vörös Hadsereg felszabadította őket. Dél-Korea az akkori szövetségesek megállapodása értelmében amerikai megszállás alá került. A Szovjet Hadsereg és az amerikai hadsereg között a határvonal a 3íi-as szélességi övezet lett. Ez a szélességi övezet azonban ezzel egyeidejűleg hátára lett a szabad koreaiak, a szabad koreai földművesek és munkások között, akik megízlelhették történelmük hosszú során először a nemzeti és gazdasági szabadságot — és azon koreaiak között, akik a ftapán megszállásból a kegyetlen és kíméletlen amerikai megszállás súlyos sorsára jutottak. Hasonló helyzet alakult ki •itt, mint Németországban, ahol a keleti megszállási övezetben a német nép a Vörös Hadsereg segítségével a szabad életnek és a békés fejlődésnek előfeltételeit valósította meg, míg ugyanakor az amerikai, angol, francia övezetben a német nép egyik kétségbeesett helyzetből a másikba kerül. Igen, ehhez hasonló dolog történt Koreában is. Az észak-koreaiak lehetőséget kaptak, hogy ne csak a japán megszállók elnyomása alól szabaduljanak meg, de a hosszú éveken át japán szamurájokkal kollaboráló saját uralkodó, kizsákmányoló osztályúktól is. jSszak-Koreában népi demokratikus rendszer alakult ki, amely lehetővé tette a dolgozó nép tartós boldogságát és fejlődését biztosító előfeltételeket. Bér Korea formálisan ellenséges terület volt, Japán fenhatóság alá tartozott, mégis a szovjet kormány nem sokáig hagytü Sszak-Koreubán megszálló csapatait. A nélkül, hogy kivárta volna a Japánnal kötendő békeszerződést, amelyet az amerikaiak oly feltűnő módon szabotálnak, úgy döntött, hogy Észak-Koreából visszavonja a szovjet csapatokat. Észak-Korea így teljesjogú népköztársaság lett és a Távol-Keleten a béke hatalmas tényezője. A szovjet katonaság távozásával az amerikaiak furcsa helyzetbe kerültek. Nem mintha az amerikai imperialisták túlon-túl érzékeny bőrrel rendelkeznének, mintha miután a szovjet csapatok Észak-Koreából kivonultak, szegyeitek volna Dél-Koreában maradni, nem, hanem ha Dél-Koreában az amerikai megszálló csapatok teljes számban ott maradtak volna, úgy az egész világ előtt nyíltan leleplezték volna aljas terveiket: a Távol-Kelet rabszolgatartói akarnak lenni. így is több, mint két hónapig tartott, míg nagynehezen elhatározták, hogy távoznak Dél-Koreából. Gondoskodtak azonban arról, hogy erős katonai, légi és tengeri missziót hagyjanak maguk után, amelynek főcélja volt, hogy a délkoreai zsoldosokból az amerikai hadsereget pótló katonai egységet képezzenek ki. Az amerikai hadsereg, mielőtt kiszedelődzködött volna Dél-Koreából, más módon is gondoskodott arról, hogy érdekeit valaki ott megvédje. A kulcspozíciókba régi kollaboránsokat ültetett, koreai nagybirtokosokat, csődbe jutott politikusokat, mint példlául Lysinmant, Llbunsukot, továbbá amerikai kezdeményezésre Dél-Koreában szállásolta el magát az Egyesült Nemzetek úgynevezett „Koreai bizottsága", amelynek „rendeltetése figyelemmel kísérni a koreai események fejlődését". Ez a bizottság teljesen törvényellenes, a nemzetközi jog minden előírásival ellentétben áll, konkréten a Nemzetek Szövetségének Chartájával is. Mint ismeretes, a volt ellenséges területeken az ügyek likvidálását békeszerződések útján kell megoldani. Vagy olyan módon, ahogy azt az észak-koreai népnek a Szovjetunió tette lehetővé, amikor látta, hogy az amerikaiaknak nem fűződik érdekük a Japánnal kötendő békeszerződéshez, hogy Japán megszállását a végletekig akarják elhúzni, A Szovjetúnió ekkor egyszerűen parancsot adott csapatainak, hogy Észak-Koreából kivonuljanak és a Szovjetúniónak ezt a ténykedését senki sem kifogásolhatja. Ez nagyon is nemes tett volt, értelmes tett, mert a szabad koreai földműves és munkás a szovjet megszállás rövid ideje alatt természetes szövetségesévé vált a Truman nyilatkozatáról Truman, az Egyesült Államok elnöke június 27-én külön nyilatkozatot adott ki a koreai eseményekkel kapcsolatban. A koreai események, amelyek a világnyilvánosság- figyelmének központjában állanak, teljes bizonyossággal mulatják, hogy az imperialista háborús gyújtogatok céljaik felé törve nem állanak meg félúton. Amint ismeretes, június 25-én Dél-Korea bábkormányának katonasága háborús tevékenységet kezdett a koreai területen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Feleletül erre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege és biztonsági alakulatai aktív intézkedéseket tettek és kormányuk parancsát teljesítve ellentámadásba mentek át s ezáltal a háborús tevékenységet a 38-ik szélességi foktól délre eső területre vitték át. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának most lehetősége nyílott, hogy megmutassa következetességét a koreai nép érdekeinek, demokratikus fejlődésének, függetlenségének és az egységre való hazafias törekvésének védelmében. Még ez év kezdetén a koreai népgyűlés elnöksége és az egységes demokratikus hazafias front a koreai nemzetgyűlésen az ország békés egyesítését javasolták, kifejezvén így a koreai nép akaratát. Erre a javaslatra a délkoreai Li-Syn-Man klikkje június 25-én a testvérgyilkos polgárháború rnegkez. désével felelt. Li-Syn-Man klikkje a háborús kalandok útjára 'épett. Már előre számított tengerentúli urainak katonai segítségére. Most megkezdik protektoraik támadó terveinek leleplezését. Amint Truman elnök fentemlített nyilatkozatából kitűnik, elrendelte az Egyesült Államok légi és tengeri erőinek, hogy Li Syn Man, a kóreai nép, árulója hadseregének fegyveres támogatást nyújtsanak. Az amerikai elnök egyben elrendelte a hetedik amerikai flottilának, hogy hiúsítsa meg a Formóza elleni támadást. Ez a parancs Kína egy részének tényleges megszállását jelenti amerikai fegyveres erőkkel. Ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya egyenes támadást kezd a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság ellen. Truman elnök nyilatkozata és eljárása, amelyeknek nincs párja a háború utáni nemzetközi kapcsolatokban, további bizonyítékai annak, hogy az amerikai uralkodó körök tevékenységüket már nem korlátozzák a támadás előkészítésére, hanem támadásba tértek át. Nem menntek azonban túlságosan messzire? Azzal a kíméletlenséggel amely az amerikai kormánynak a nemzetközi jog kapcsolataiban sajátja, durván megsérti az Egyesült , Nemzetek Szövetségének chartáját és úgy jár el, mintha az Egyesült Nemzetek Szövetsége egyáltalán nem létezne. Felvetődik a kérdés: Ki hatalmazta fel az amerikai kormányt ilyen lépésre? Az USA kormánya politikáját összhangba hozta talán az Egyesült Nemzetek Szövetségével, amelynek Truman és Acheson hűséget fogadnak, amidőn mozgósította fegyveres erőit? Hol és mikor fogadott ell a Biztonsági Tanács olyan határozatot, amely az Egyesült Államok kormányának szabad kezet ad egyenes támadásra, amelyet véghezvitt? Amint ismeretes, sem az Egyesült Nemzetek Szövetsége, sem bármilyen más nemzetközi szerv nem hatalmazta fel az Egyesült Államok kormányát, hogy Korea és Kína ellen olyan tetteket kövessen el, amelyeket Truman tegnap bejelentett. Az amerikai kormány nyilt támadási aktusával nyilvánvalóan azt a célt követte, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét befejezett dolog elé állítsa. A kormány megszavazta Sztálin emlékművének felállítását A kormány megtárgyalta a lakástulajdon megszervezését — Elsősorban azoknak engedélyeznek családi házakat, akik bekapcsolódnak a nehéziparba A kormány keddi, Antonín Zépotocky kormányelnök vezetésével lefolyt ülésén V. Kopecky tájékoztatás és népmüvelésügyi miniszter javaslatára kinevezte a bizottságot, amely a J. V. Sztálin generalisszimusznak állítandó emlékmű elkészítésének pontos lefolyását fogja biztosítani. A bizottság tagjai: A. Zápotocky elnök, V. Kopecky alelnök, dr. Zd. Nejedly tanár, St. Rais, dr. Slechta mérnök, A. Petr, dr. O. John, G. Bares, V. David, J. Krosnáf. B. Lastovicka tábornok, Chamrád mérnök, J. Hendrych, Fr. Necásek és J. Pelikán. E. Erban, munka- és népjólétügyi miniszter előterjesztette és részletesen megmagyarázta a lakástulajdon megszervezéséről és a lakásgazdálkodási alapról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslet intézkedik elsősorban a szocialista szektor lakástulajdon igazgatásának megszervezéséről. A nemzeti és szövetkezeti lakástulajdont ugyanis eddig többnyire magánkapitalista eljárással kezelték. A törvényjavaslat ezen lakástulajdon igazgatásának megszervezését elsősorban célszerű központosítással valósítja meg. A lakástulajdont kizáríjlák az üzem törzsvagyonából és minden üzemnél önálló lakásgazdálkodás lép életbe. Ez érvényes az EFSz lakástulajdonaira is. A nemzeti és közüzemek, valamint az EFSz önálló lakásgazdálkodásának pénzügyi szolgálatát az újonnan alapított Lakásgazdasági Alap fogja intézni. Az alap második fontos feladata lesz, hogy megadja a szükséges eszközöket az új lakásberuházásokhoz. Ezen eszközöket az alapszabály szerint csak nemzeti vagy közüzemeknek és EFSz-eknek nyujhatja. Az alap pénzügyi támogatást nyuft családi házak építéséhez vagy javításához is, amennyiben ez a nemzeti és közüzemek vagy az EFSz útján történik. Egyébként a nemzeti és közüzemek csakis alkalmazottaik, az EFSz-ek pedig csakis tagjaik részére építhetnek családi házakat. Uj családi ház építésének által^ios feltétele, hogy megszerzője különleges érdemeket szerzett az állam építésében. J. Öuris földművelésügyi miniszter javaslatára a kormány jóváliagyta a nemzeti földalap megszüntetéséről be. myujtotí törvényjavaslatot. A törvényjavaslat megsztínteti a földreformalapokat és egyesíti vagyonaikat. Szovjetuniónak. A Szovjetúnió ezt az intézkedését azért is megtehette,, mert tudta, hogy az általa felszabadított észak-koreaiak egy esetleges szabadságuk elleni támadással szemben határozott védekezést fognak tudni tanúsítani. Másképpen jártak el azonban az amerikai imperialisták. Másképpen, mert más törekvéseik és indító okaik voltak. Ennek következtében mások a módszereik is. Ők az Egyesült Nemzetek Szövetségének Chartáját és más fontos nemzetközi szerződéseket oly sokszor megsértették már, hogy Koreával összefüggésben egy bizonyos csalást elkövetni igazán kicsiségszámba ment már. Létrehozták tehát, mint már említettük, az Egyesült Nemzetek Szövetségének úgynevezett „koreai bizottságát" és mert ez a „bizottság" az ENSz törvényes szerve nem lehetett, inert a koreai kérdés megoldását mint egy volt ellenséges területtel kapcsolatosan felmerülő kérdést, csakis a békeszerződések útján lehetett volna megoldani, nem pedig az Egyesült Nemzetek Szövetségén keresztül, így az amerikaiak és azok csatlósai kijelentették és kimondatták szavazó gépeikkel, hogy ez a „koreai bizottság" az ú. n. Kis Közgyűlésnek lesz alávetve, amelynek ugyancsak nincsen semminemű jogalapja a Charta értelmében. Az úgynevezett Kis Közgyűlést maguk az amerikai imperialisták hozták létre azért, hogy megkerülhessék a Biztonsági Tanács illetékességét, amelyben, mint jó tudjuk, az öt nagyhatalom között az egyhangúság elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy a Szovjetúniónak meg van a Biztonsági Tanácsban a vétójoga, amelynek segítségével meg tud akadályozni minden olyan döntést, amely veszélyeztetné bármely nemzet szabadsíágát vagy a világbékét. így az Egyesült Nemzeteknek ez az illegális „koreai bizottsága", amely az ugyancsak illegális, ú. n „Kis Közgyűlésinek van alávetve, Dél-Koreában folytatta és még ma is folytatja garázdálkodását és e bizottság, valamint a dél-koreai bábkormány jelentésének alapján (amely istentudja, most merre csavarog, hova szökött el Szöulból, Dél-Korea fővárosából) „oldja meg" a Biztonsági Tanács a koreai helyzetet. Vasárnap ebéd után az amerikai külügyminisztéitium nagy sietve összehívta a Biztonsági Tanácsot, meghallgatta a dél-koreai bábkormány követének jelentését és a fegyverszünetet követelte. Ilyen egyoldalúan, a nélkül, hogy a tényleges helyzetet megállapította volna, kísérelte meg a Biztonsági Tanács a döntést. Mi a biztosíték arra, hogy a Biztonsági Tanács — bár ez az ügy egyáltalában nem tartozik a Biztonsági Tanács tárgyalási programjába — igazságosan fog dönteni, amikor abban helyet foglal még a kuomintang delegátus, Tsiang úr. Tsdang a Biztonsági Tanácsban képviselője a csődbe jutott és s*nkit nem képviselő Csankajsek kormánynak, amely most még az amerikaiak kegyelméből Formoza japán szigeten tanyázik. Amíg a Biztonsági Tanácsban Tsiang úr ül, a szovjet delegátus a tárgyalásokon nem ves<z részt, ezért a Biztonsági Tanács döntés« egyáltalában nem lehet kötelező erejű. A Biztonsági Tanácsnak ilyen öszszetAt elétől nevetséges volna igazságos döntést vámi. Ugyanakkor a koreai nép s nemz«tl «gység és szabadság utáni vágyának adott nyomatékosan ki fejéréit azzal, hogy sikeresen sen ezállt ssembe a háborús provokációval, amelybe a ilél-kor«ai kormányt az anwrikat imp*rtaUílák beugratták. E. ROsiín.