Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-24 / 144. szám, szombat

1990 jdntaa M ÜJSZÖ Megtörténtek az utolsó előkészületek Az új termelési és úi munkaformák útjára lépett kis- és középparasztságunk újból és figyelmesen áttanulmányozta azokat a terveket, amelyeket a termés betakarításának pontos és gyors végrehajtása céljából maguk számára kitűztek. Dél-Szlovákia szerte beértek a gabonatáblák s várják az aratás megindulását. Már ma megállapítható, hogy az idei Péter-Pál történelmi forduló lesz parasztságunk életében. Ez az idei aratás a közösen szervezett munka nagy megindulása lesz. Tapasztalatai magával fogják ragadni azokat is, akik még az úttörők hivó szavára nem hallgatva, a tamáskodók soraiban rekedtek és az egyéni munka, az individuális termelési formák szűk hozama és ugyanakkor a nagy erőfeszítéseket megkövetelő apai jussként átöröklött mezőgazdasági munkamódszerek mellett maradtak Tegnap a párkányi állomáson tartózkadtam s a két gyors közötti várakozási időt arra használtam fel, hogy a párkányi járási párttitkárságon felkeressem Vajda és Kovács elvtársakat, hogy tőlük informálódjam, az ottani aratási és cséplési munkálatokról. Természetesen első kérdésem, amelyet nekik szegeztem, az volt, hogy hogy állnak a járásban az aratással. A két elvtárs szemeinek csillogásából már láttam, hogy kedvező feleletet adnak. — Mindenütt pontos, előkészített tervek szerint folyik a munka. Hat községünkben, Bátorkeszin, Köbölkúton, Szőgyénben, Muzslán, Karván és Dunamócson ma indult meg a nagy munka — mondja Vajda elvtárs. — Ma indult meg a nagy csata, amelyből mi kerülünk ki győztesen. A szövetkezet, a gépi munka és a jól szervezett közös munka eredménye meg fogja törni a még ágaskodókat, akik túlnyomólag a kulákság és a reakció uszító aknamunkájának dűlnek be, — vette át a szót Kovács elv.' társ. Sorra vesszük most az említett szövetkezeteket s jóleső érzés volt, hogy élvolnalba éppen aí a szövetkezet ke. rütt, a bátorkészi, amely még csak nemrégen alakult meg. Csak Muzsla akadozik, — mondják az elvtársak, Az utóbbi időben a szövetkezeti élet szempontjából ebben az élenjáró községben az osztályellenség fokozott tevékenységet fejt ki. A kulákság, no meg Rakovszky József „példabeszédei" bujtogatnak az ellen, bogy a falu kis. és középparasztsága egységesen csatlakozzék a muzslai szövetkezet mellé és hogy bevezessék a második típust. De kárba fognak veszni ezeknek az osztályellenségeknek gáncsoskodásai, mert a szövetkezet öntudatos tagjai nem nyugszanak bele abba, hogy Muzsla lemaradjon. A faluban fokozott agitációs munka folyik, amelynek meglesz a hasznos eredménye. A párkányi járás Egységes Földműves Szövetkezetei arra pályáznak, liogy elnyerjék az országos versenyben a „legjobb járás" büszke címét. A szövetkezetnek ebben nagy segítségére lesz a köbölkút! állami gépállomás, amelynek dolgozói lelkiismeretesen felkészültek arra a felelősségteljes munkára, amely most rájuk és a járás kis- és középparasztságára vár. Vajda és Kovács elvtársak még egy örömteli hírrel számolnak be: a nánai, Gottwald elvtárs nevét viselő állami mintagazdaság már betkarította és elcsépelte az őszi árpát és az eredmény várakozáson felüli volt. Az őszi árpa 30—32 métermázsát jövedelmezett hektáronként. A tavaszi mezei munkák s a már megkezdett aratási és cséplési tapasztalatok eredményei már ma igazolják, hogy kis- és középparasztságunk az Egységes Földműves Szövetkezetibe tömörült haladó földművesek helyes útra tértek, mert a' közösen végzett munka, az egységesen végrehajtott mezőgazdasági termelés segítségével olyan eredményeket érnek el, amelyek nemcsak őket tölt! el megelégedéssel, hanem megtöri azoknak az ellenállását is, akik még a mult elavult hagyományaihoz görcsösen ragaszkodtak, akik tavasszal még a kétkedők soraiban álltak és akik nem hittek a Párt hívó szavának. Most és az aratásicséplési munkálatok további menetében, szövetkezeteseink ragyogó tapasztalatokkal fognak gazdagodni, amelyek majd hozzásegítik az úttörő munkában harcoló öntudatos szocialista parasztságunkat, hogy bátrabb és gyorsabb ütemű léptekkel induljanak a falu szocializálása felé és evvel magukkal ragadják összes kis- és közép, földműveseinket az egyéni és kevés hasznot biztosító termelésből a szocialista mezőgazdasági formák hiány, lalan megvalósításában. — nj — Az amerikai tőke Jugoszláviát katasztrófába sodorta A lengyel nagykövet nyilatkozata a tltoista politikáról Wende, jugoszláviai lengyel nagykövet, aki ezekben a napokban érkezett vissza Belgrádból, az újségiróknak nyilatkozatot adott és több kérdésükre válaszolt. Arra a kérdésire, hogyan kell nézni vissz ahivatását Jugoszláviából, azt felelte: ,3ierut elnök határozata a lengyel nagykövet visszahívásáról Jugoszláviából annak a hallatlan ellenséges állásifoglalásnak logikus következménye, amelyet a jugoszláv kormány Titoval élén a népi demokratikus Lengyelország, valamint barátaink, a Szovjetúnió s a népi demokratikus országok ellen elfoglal. Különösen az utóbbi időben a jugoszláv kormány valamennyi határozata mind a bel-, mind a külpolitikában világosán megmutatták, hogy a titoisták már egészen nyilvánvalóan Jugoszlávia gazdasági, politikai és sztratégiai alárendeltségét mozdítják elő az imperialistákkal szemben". Arra a kérdésié, hogy milyen Jugoszlávia viszonya a népi demakratikus országokhzo, különösen Albániához, Wende azt felelte: „Tito és klikkjének viszonya ezekhez az államokhoz szemléltetője e klikk politikájának, amely a népi demokráciák és a béke ellen irányul. A gyűlölet terjesztése a szomszédos népi demokráciák ellen Jugoszláviában már két év óta tart. A titoista klikk viszonya Albániahoz jellemző. A titoista ügyvivő nermégen történt eltávozását Tiranából, ami ténylegesen az Albániával való diplomáciai kapcsolatok megszakítását ijelenti, nem lehet megítélni anélkül, hogy kapcsolatiba ne hoznánk a titoista kormánynak diplomáciai kapcsolatainak felvételével Athénnel. Ez a két esemény, amelyek szervezésileg és időben is kapcsolatiban állanak egy. mással, világosan Tito békeellenes törekvéseit igazolják. Néhány éven át tartó eredménytelen erőfeszítés után Tito áttért a támadó akcióra Albánia ellen, hogy Albániát elnyerje." A következő kérdés: „Milyen ma a gazdasági helyzet Jugoszláviában?" Felelet: „Az amerikai tőke elhatalmasodó gyarmati nyomása Jugoszláviára az országot katasztrofálisan nehéz helyzetbe vitte. Most már kétségtelennek tűnik, hogy Tito gazdasági tervei nem teljesednek. Ez vonatkozik a beruházásra és a termelésre is, A mult években sem és főleg ettben az évben sem teljesítette Jugoszlávia a termelési feladatokat a legfontosabb ágazatokban, mint pl. a színesfémek termelésében, amely ma még alacsonyabb, mint a háború előtt volt. Hasonló a helyzet a faiparban és a széntermelésben is Annak ellenére, hogy az emberek tízezrei kényszermunkát végeznek, nem sökerül megvalósítani a tervbevett feladatokat. A miultévi széntermelés nem haladta meg £ 8 millió tonnát. Hasonló a helyzet a falvakon is. Tito előnyben részesíti a falusi gazdagokat, akikben rendszere támaszait látja. A titoista renegátok a falvakon álszövetkezeteket alakítanak, amelyekben gyakorlatilag a gazdagok uralkodnak és melyekben a kis- és középparasztságot kizsákmányolják. Ez a gonosztevő politika a falvakon olyan helyzetet teremt, amely Jugoszláviát élelmezési katasztrófával fenyegeti. Tito nemrégen kénytelen volt nyilvánosan bevallani, hogy Jugoszlávia a komoly élelmiszerhiány problémája előtt áll. Ennek sok közvetlen okozóija van. Csak kettőt említek: Jugoszláviában csökken a vetésterületek kiterjedése és csökken a hektáronkénti hozam is, amely a mezőgazdasági termelés nagy csökkenését jelenti. A másik tényező a titoista élelmiszerkivitel rabló kereskedelmi politikája. Mindez a munkásság és az értelmiségi dolgozók már úgyis alacsony életszínvonala állandó csökkenéséhez vezet. Az élelmiszerek ára az úgynevezett szabad piacon az utóbbi időben sokszorosukra emelkedett míg a munkások és az értelmiségi dolgozók bérei neon változtak. Az utóbbi két évben az „améfikai gondoskodás" következtében á nép nyomora elérte azt a fokot, amelyet még a háború előtt sem ért el, sem a háború utáni első években. Elegendő annyit mondani, hogy a munkások és értelmiségi dolgozók élelmiszerjegyeikre csak 330—600 gr kenyeret kapnak naponta." Az utolsó kérdés az volt, hogyan értékeli Wende a nép hangulatát. „Teljes felelősséggel állíthatom — mondotta Wende —, hogy az emberek jelentős többsége Jugoszláviában Tito klikkje ellen van. Az egyetlen dolog, ami a titoista rendszer létezését lehetővé teszi, a terror, amelyet csak a, Franco Spanyolországálban uralkodó terrorral lehet összehasonlítani. A Jugoszláviában lévő koncentrációs táborok száma miatt maga Himmler sem szégyenkezhetne. Rankovics titkos rendőrségének provokációs és kémszervezete beavatkozik minden gyár, iskola, színház ügyébe, sőt a .jugoszláv polgárok magánlakásába és magánügyeibe is. Most jobban, mint bármikor látni lehet, mondotta befejezésül Wende, hogy milyen helyesen ítélte meg a jugoszláviai helyzetet a kommunista és munkáspártok információs bürója. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége meglátogatta a ÖS0 Sokolovo üzemet Prágában a Sokolovo CKD-ben a csütörtöki reggel izgalmas várakozásban telt el, az új demokratikus békeszerető Németország kormányküldöttségét várták, amely megígérte, hogy látogatást tesz az üzemben és megtekinti annak egész munkáját. Az ünnepélyesen feldíszített üzemelőtti térségen a Sokolovo CKD alkalmazottai szívélyesen üdvözölték a Német Demokratikus Köztársaság helyettes kormányelnökét, Walter Ulbrichtot, Georg Handke külkereskedelmi minisztert, Anton Ackermann külügyminisztériumi államtitkárt, Bruno Leuschner tervhivatali államtitkárt, Willi Rumpf pénzügyminisztériumi államtitkárt és Greta Kuckhoff elvtársnőt, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nemzetgazdasági osztályfőnökét. A küldöttséget elkísérte V. Siroky helyettes kormányelnök és külügyminiszter, Dr. Dolánsky miniszter, F. Grosse prágai német nagykövet és Dr. Fischl a csehszlovák berlini nagykövet. Az üzem üléstermében a kormányküldöttséget Stekrt mérnök üzemi igazgató, bankovcsik az üzemi szakszervezet elnöke és Slapánek az üzemi pártszervezet elnöke üdvözölték. W. Ulbricht helyettes kormányelnök köszönetet mondott a szíves üdvözlésére és annak a meggőződésének adott kifejezést, hogy ez a találkozás a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia dolgozói közti őszinte együttműködés kezdete. A német kormányküldöttség nagy érdeklődéssel tekintette meg az özemet és tagjai elbeszélgettek az élmunkásokkal és tanoncokkal. Hliniak élmunkás pontosan megmagyarázta nekik munkamenetének alapelveit. A küldöttség beszélgetést folytatott a tanoncokkal arról, milyen ma az életük és milyen keserves volt egy tanonc élete valamikor. W. Ulbricht, helyettes kormányelnök javasolta, indítsuk meg a munkaversenyt a mi tanoncaink és a német tanoncok között, amely versenynek közelebbi előfeltételeit részletesen később tárgyaljuk meg. A munkaszünet alatt összüzemi gyűlést hívtak egybe, amelyen W. Ulbricht helyettes kormányelnök szót lalt fel. Bohuslávek élmunkás kiemelte a német és csehszlovák munkásosztály együttműködésének nagy jelentőségét, amely felszadítását a Szovjetúniónak köszöni. Ezután a CsISz üzemi együttese adott kultúrműsort. Az ünnepi gyűlést, amelyen a német kormányküldöttséget és kormányunk Jelenlévő tagjait szívélyesen és lelkesen éljenezték, a munka dalával fejezték be. A német kormányküldöttség csütörtökön délután látogatást tett Lidicén. Azon a helyen, ahol eredetileg a község épült J. Krosnár képviselő a ÖKP prágai kerületi elnöke üdvözölte a küldöttséget, akiket V. Siroky helyettes kormányelnök és külügyminiszter, dr. J. Dolánsky miniszter, dr. A. Gregor külkereskedelmi miniszter, F. Grosse, prágai német nagykövet, dr. T. Skanicová, a külügyminiszter helyettese, dr. O. Fischl, Csehszlovákia berlini nagykövete kisérték. J. Krosnár hangsúlyozta, hogy a demokratikus Németország kiküldötteivel a barátság nem új, hanem már régen meg van pecsételve ez a barátság a koncentrációs táborokban és a közös ellenség, a háborús uszítók ellen folytatott harcban. J.Krosnár többek között hangsúlyozta, hogy a hatalmas „Szovjetúnióval való barátság ma lehetővé teszi Csehszlovákia népének, hogy békésen építse hazáját és ujjonnan felépítse Lidicét" W. Ulbricht a német küldöttség vezetője megemlékezett azokról a koncentrációs táborokról, ahol a német antifasiszták a csehszlovákokkal együtt szenvedtek és hő háláját fejezte ki Csehszlovákia dicső Kommunista Pátrjának, amelynek tagjai rendíthetetlenül harcoltak a fasizmus ellen és óriási segítséget nyújtottak a német antifasiszta dolgozóknak. Beszéde befejező részében B. Ulbricht Ígéretet tett, hogy Németország területén soha sem talál többé talajra olyan fajgyűlölete más nemzetekkel szemben, mint amilyen a nácizmus alatt ott volt és hogy a demokratikus Németország szilárdan a béke harcosainak sorában áll. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a német és csehszlovák nép barátsága sikeresen a proletár nemzetköziség szellemében fog fejlődni. ! A lengyel-német barátság a békét erősíti A moszkvai Pravda, a Lengyel Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság június 6-án létrejött megegyezésének fontosságát méltatja. Rámutat cikkében arra, hogy ez a megegyezés mily rendkívüli jelentőséggel bír, hogy komoly lépést jelent az európai béke további megszilárdítására. Ezt igazolja az is, hogy a nyugati imperialisták a létrejött megegyezést a legnagyobb lármával és felháborodással vették tudomásul. Az angoi-amerlkaí háborús uszítók és segítőik, a bonni bábkormány tagjai a varsói egyezményt arra szeretnék felhasználni, hogy a revans-sze>Ilemet fokozzák Nyugatnémetországban, hogy azzal a 11 millió német állásfoglalását befolyásolják és a maguk támadó érdekeinek céljaira használják fel. Bárhogyan is dühönghet a béke ellensége, a nemzetek közötti egytittmunkálkodást, amelyet az egyetemes béke fenntartása érdekében kezdett a két ország dolgozó népe, nem sikerül megakadályoznia. A német-lengyel barátság fejlődni, hatalmasodni fog a jövőben is és a béke és demokrácia táborának megerősödését fogja maga után vonni, A szovjet szakszervezeti küldöttség elutazása Észak-Koreába Észak-Korea egységes szakszervezeteinek központi bizottsága meghívására Moszkvából Fjönjangba utazott a szakszervezeti küldöttség, amelynek tagjai Jefanov, a küldöttség vezetője Kirejev és Szilnyikov. A francia kormány újabb veresége Bidault kormánya újabb vereséget szenvedett a parlamentben. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a kommunisták és szocialisták éi szavaza. tával a népi republikánusok és radikálisok 14 szavazatával szemben az állami alkalmazottak fizetésének szabályozására benyújtott kormány, javaslatot elvetette és 23 szavazattal 12 ellenében elfogadta az ellenzék javaslatát. A kommunisták ezenkívül keresztülvitték a bizottságban azt a javaslatot, amely szerint az állami alkalmazottakra is vonatkozik a családi pótlékok 20 i zalékos emelésének előnye. A munkanélküliség növekszik Japánban Tokiói hírek szerint a japán munkaügyi minisztérium kimutatást tett közzé, a Japánban levő munkanélküliség« ről. A hivatalos, nagyon csökkentett adatok szerint ez év áprilisában á munkahivatalban 1,210.000 munkanélküli jelentkezett. A demokratikus szer* vezetek adatai szerint Japánban összesen 13 millió munkanélküil van. A munkaügyi minisztérium hírében hangsúlyozza, hogy a japán munkanélküliek között tömegmozgalom ter. jed „Adjatok nekünk munkát" jelszó alatt. ; 12 milliárdos jóvátételt hajtottak be eddig a nyugati hatalmak Nyugat-Németországon A nyugati hatalmak jóvátételi irodája Brüsszelben jelentést adott ki az eddig Nyugat-Németország által teljesített jóvátételekről. Ez a jelentés azonban nem egyéb mint jól átgondolt megtévesztési manőver. Á benne említett számok egyáltalán nem felelnek meg a tényeknek, azonkívül hiányzik belőlük egész sor jóvátételi teljesít, mény, amelyeknek értéke milliárdokra rúg dollárokban. A kiadott jelentés szerint a Nyugat-Németországban behajtott jóvátételek 517 millió dollárra rúgnak, ha az átszámítás alapjául az 1938-as év árait vesszük. A most említett összeg a kővetkező tételekből alakul: külföldi német követelések (239.3 millió dollár), a Saar-vidék bekapcsolása Franciaország gazdaságába (17.5 millió dollár), iparüzemek leszerelése (146.8 millió dollár), a német kereskedelmi flotta értéke (43.2 millió dollár), a megszállással kapcsolatiban lejfoglalt készletek (14.7 millió dollár) és végül „szállítások a Szovjetuniónak" (1.5 millió dollár). A valóság egészen más képet mutat, mint a nyugati hatalmak szövetségközi jóvátételi irodájának most kiadott beszámolója. A külföldi német követelések körülbelül 3.5 milliárd dollárt tesznek ki, hiszen csupán az Egyesült Államokban és Dél-Amerikábaft több mint 1 milliárd dollár értékű német vagyont konfiskáltak. Még a Nyugat-Berlinben működő gazdasági problémákkal foglalkozó intézet is 10 milliárd márkára becsüli a külföldi német követeléseket az 1936-os árakat véve alapul. A Saar-vidék Franciaországhoz jutott gazdasági javainak 17.5 millió dollárra való becsülése példátlan arculcsapása a valóságos értékelésnek. Csupán a Saar-vidék szénbányái ennek az összegnek tízszeresét érik, mintegy 150—170 millió dollárt. A Saar-vidék általános közgazdasági értéke azonban nem tehető kevesebbre, mint 2 millió dollárra. Meglehetősen nehéz a Nyugat-Németországban leszerelt ipari üzemek értékét megállapítani. El lehet azonban mondani, hogy csupán a francia megszállási övezetből sokkal nagyobb értékű üzemi leltárt vittek ki, mint amennyit az említett jelentés a megszüntetett üzemek összességével kapcsolatban említ. Ezenkívül egész sor fontos tétel egyáltalán nem szerepel a szóbanforgó jelentésben. így például a szövetségközi jóvátételi iroda elnökétől szár. mazó nyilatkozata szerint 1946-ban Németországban, Svájcban és Svédor. szágban 250 millió dollár értékű német aranykészletet konfiskáltak. Erről a most kiadott jelentés egyáltalán nem tud. Ugyanígy elhallgatja a német szabadalmak, termelési titkok lefoglalását. A Nyugat-Németország által teljesített jóvátételek eddigi valóságos összege tehát a következő tételekből alakul: Külföldi német követelések — 3.5 milliárd dollár: a Saar-vidék hozzácsatolása Franciaország gazdasági életéhez — 2 milliárd dollár; üzemek leszerelése — 2 milliárd dollár; a német kereskedelmi tengerészet hajói — 0.075 milliárd dollár; lefoglalt német aranykészletek — 0.25 dollár; lefoglalt német szabadalmak és termelési titkok — 3 milliárd dollár; a német atomkutató munka értéke az Egyesült Államokban — I milliárd dollár; jóvátételek a folyó termelésből — 0.2 milliárd dollár. Mindezek a tételek összesen 12.025 milliárd dollárt tesznek ki. A valóságos jóvátételek összege tehát legalább húszszorosa annak, amelyet a brüsszeli reparációs iroda jelentése feltüntet. Ennek az összehasonlításnak a világánál tűnik ki igazán, a Szovjetúnió nagylelkűsége, amikor a német jóvátételi fizetések hátralékos összegénele 50 százalékát elengedte.