Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-18 / 139. szám, vasarnap

1950 jiinms Í8 UJSZ0 Hazafias papiiiink levele Klement Gottwald köztársasági elnökhöz A szlovákiai hazafias papok mozgal­mának kerületi bizottságai június 15-én Szl;ácson munkakonferenciát tartottak, amelyen több mint 70 katolikus papon kívül résztvett Lukacovic műszaki és A. Horák postaügyi megbízott is. Lukacovic megbízott röviddel 9 óra után nyitotta meg a munkakonferen­ciát, amelynek első' felszólalója Horák postaügyi megbízott volt, aki a haza­fias katolikus papsághoz intézett sza­vaiban hangsúlyozta, hogy a trencsén­teplici konferencia óta Szlovákia haza­fias katolikus papsága jelentős úttörő munkát végzett. A néppel tartó alsó papság büszkén jelentkezik testvéri munkára a dolgozó nép oldalán, amely minden erejét nepi demokratikus rendszerének megerősí­tésére, a szocializmus felépítésére és a világbéke megvédésére fordítja. Ebbun az országban mindenkinek a dolgozó népet kel! szolgálnia és ha valamikor minden az uralkodónak érdekét szol­gálta, akkor ma, amikor a dolgozó nép az uralkodó népi demokratikus hazánk­ban, mindennek a dolgozó népet és minden munkának, alkotó tevékenysé­gének ennek érdekét és ennek hasznát kell szolgálnia. A katolikus pap nem folytathatja az új, alkotó életben tevé­kenységét úgy, ahogy eddig tette, ami­kor elzárkózhatott plébániáján. A ka­tolikus papságnak, ha a hivatása ma­gaslatán akar maradni, már pedig en­nek magaslatán kell is maradnia, aktív munkát kell kifejtenie, nemcsak hite és egyháza jövője érdekében, hanem a dolgozó nép érdekében is. A papi értekezlet foglalkozott a nyu­gatra szökött papok árulásával is, el­utasította a reakciós elemek magatar­tását, akik még mindig a nyugati ka­pitalista uszítók politikájának befolyása alatt állanak. Az eke mellett ballagó földművesnek előre kell néznie, a. kato­likus papnak is az előretekintés a fel­adata. Nem tűrhető, hogy egyik sze­mével nyugat felé kacsintgasson, a másikkal a hazai árulók felé. A papság­nak a nép és egyháza jövője érdeké­ben oly munkát kell kifejtenie, amely a jövőben az ország és az egyház, a dolgozó nép és a hívő nép számára be­csületes emelkedett életet biztosít. A szocializmus örök időkre eltemette az elmúlt világ bűnös rendszerét, — álla­pította meg Horák páter, postaiigyi megbízott, — és aXhazafias papság örömmel mondja el a kapitalista rend­szer felett, mely oly sok keserűséget okozott, a circumdederuntot. A haza­fias papság megtalálja a módját, hogy az egyházi kánont betartva, eltávolítsa az útból azokat, akik a papi hivatást tu­datosan arra használják, hogy nép­ellenes aknamunkát fejtsenek ki. Az alsópapságnak nemcsak joga van rá, de kötelessége is azzal| a kéréssel for­dulni az egyházhoz, illetőleg annak fe­jéhez, hogy akik népellenes munkás­.ságot fejtenek ki, akik megakadályoz­zák az egyház "és az állam közölti egészséges viszony kialakulását, akik a nyugati háborúra uszító tőkésekkel összejátszva az ország függetlensége és a dolgozó nép szabadsága ellen tör­nek, az egyház, az prszág és a nép ér­dekében eltűnjenek az egyházi tisztsé­gekből s helyükbe az igaz úton járó papok kerüljenek. Az egyház történel­mében nem egyedülálló jelenség az, hogy akár püspököknek vagy egyház­fejedelmeknek meg kellett válniok ma­gas egyházi állásuktól. A monarchiák és a kapitalista országok életében szá­mos példát találhatunk arra, hogy nem államellenes tevékenység, nem népelle­nes uszítás, de pusztán személyi el­lenszenv miatt püspüki, érseki és her­ceprimási tisztségektől kellett meg­vállniok, mi sem természetesebb tehát, hogy a nép, a hívők tömegei és az alsópapság jól megfontolt kívánságá­nak kifejezésrejuttatásánál az egyház­nak saját érdekében és a békés építés érdekében félre kell állítani az útból azokat, akik bűnös tevékenységükkel, államellenes cselekedeteikkel és rossz­akaratú hírverésükkel az egyház és az állam közötti kedvező légkör kialakulá­sát gátolják, még akkor is, ha a leg­magasabb egyházi tisztségeket is vi­selik. Ha a katolikus papság az igazi krisztusi elveket akarja megvalósítani és az életbe átvinni, a^kor elsőrendű kötelessége, hogy necsak a túlvilági élet elnyerésére ösztönözze híveit, de legyen az örömteljes élet, az optimis­ta munka hirdetője is, amely meghozza a dolgozó nép földi boldogságát Amikor a csehszlovákiai dolgozó nép széles rétegei egyetlen acéltömbbé ko­vácsolódva a béke, a demokrácia és a szocializmus maradéknélküli megvaló­sításán fáradozik, örömmel veszik, hogy a népből származó és a nép mel­lett hazafias papság határozott tilta­kozó szavát a kártevőkkel és a hábo. rúra uszítókkal szemben, legyenek azok akár oltártestvérek, vagy egy. házi feletteseik is. örömmel vesszük, hogy a dolgozó néppel együtt akarnak harcolni a munka megbecsüléséért az emberi életformák nemesebb kialakí­tásáért és népi demokratikus orszá­gunk felépítéséért. [ A szlovákiai hazafias papság mun-Jövőnk ígérete: Az ifjú pionír szocialista öntudatossága Az apró csapatvezetőt liazasztlitják kötelességei kakonferenciája jelentős történelmi fordulópontja lesz a hazai katolikus papság életének, mert egy tömbbe fel­sorakozva szálltak síkra a Szovjet, únió vejette béketábor kilencszázmil. Hós hadseregének keretében, hitet tet­tek Klement Gottwald köztársasági elnökünk, kormányunk és dolgozó né­pünk mellett. A dolgozó néppel kar­öltve akarnak dolgpzni annak a társa­dalomnak kialakításán, amelyben igaz­ságosság uralkodik és megszűnt a kegyetlen feudalizmus és a kizsákmá­nyoló kapitalista rendszer érvényesü­lése. / A szlovákiai hazafias papok munka­konferenciáján résztvett több mint het. ven lelkipásztor a következő tartalmú levelet intézte Köztársaságunk elnöké­hez: ylicitjén fiszlell •Qlviök Url Párhuzamosan az épülő új gyárak­kal és üzemekkel nő, fejlődik sze­münk láttára az új nemzedék. A szocialista eszme nem ismer megal­kuvást, forradalmi lényege nem elégszik meg a világ külső képének megváltoztatásával, hanem gyökeré­ben alakítja át magát az embert is. Az ötéves terv építőmunkájához szervesen és elválaszthatatlanul hoz­zátartozik a nevelömunka. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Ugyanakkor, amikor állami és nem­zeti vállalatainkban az élmunkások hada. a szovjet dolgozók nyomdokait követve feltartózhatatlanui előre tör a kapitalizmus romjain keresztül ra­gyogó jövőnk felé, már is gondosko­dás történik a méltó utánpótlásról. A szocialista eszmében az ember semmiféle hézagot nem fedezhet fel. Az egymással összefüggő láncsze­meket szilárdan kezében tartja a Párt, a munkásság, a dolgozók él­csapata. Nincs többé véletlen, a munkás élete nincs többé kitéve a kizsákmányolás anarchiájának. Az építőmunka élqre meghatározott terv szerint halad előre. Az irányvonal pontosan meg van adva és a Párt, a káderek, a szocialista eszme hűséges neveltjei révén gondoskodik arról, hogy egyetlen hajszálnyira sem tér­jünk le arról az útról, amelyet a le­nini-sztálini eszme megjelölt szá­munkra. A Párt gondoskodik arról, hogy az utánunk jövő nemzedék a szocialista eszme tiszta légkörében nevelődjék és mentes legyen mindattól a sal­langtói, amit a kapitalizmus ránkha­gyott és amit mi még öntudatlanul őrzünk. A CsISz milliós szervezeté­ben növekvö ifjúságunk qs az őket követő kis pionírok országos hada már olyan öntudatos dolgozókkal ajándékoz meg bennünket, akik a szocializmus, a tartós béke szilárd és megingathatatlan pilléreivé válj nak. Egy kis pionírral folytatott beszél­getésünket akarjuk szemléletesen le­írni, hogy némi fogalmunk legyen az új ember öntudatos magatartásáról. A pionírt Klembala Edének hívják, kassai fiú és mind a szlovák, mind a magyar nyelvet egyformán jól be­széli. Klembala Ede 12 esztendős, szőke, vékonycsontú gyermek. Több ízben találkoztunk már vele külön­féle ünnepélyeken, egyszóval akkor, amikor dolgozóink összegyűltek azért, tnert valami fontos esemény történt. Egyszer,, itt Bratislavában, amikor megalakult a Magyar Dolgo­zók Kultúr Egyesülete, másodszor Miglécen, amikor a magyar népköz­társaság dolgozói összejöttek a mi dolgozóinkkal, h0 gy egymással ki­cseréljék a közösségi munkában szerzett tapasztalataikat és harmad­szor most, a szerkesztőségünkben, amikor a kis Klembala, a pi0 nír konferencián járt és hozzánk fordult segítségért, hogy haza kerülhessen Kassára, mert otthon fontos és ha­laszthatatlan feladatot kell elvégez­nie. Főszerkesztőnk természetesen azonnal rendelkezésére állt. Megsze­reztük neki a repülőjegyet. Egyetlen pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy tényleg sürgős a hazatérése. Határozott és sürgető hangja meg­okolt volt. Eddigi tapasztalataink azt bizonyították, hogy ez a kis pio­nír csak akkor lép a színre, ha dol­gozóink életében fontos események történnek. E fontos eseményeknél az ő jelenléte úgyszólván nélkülözhetet­len. Klembala ugyanis egy egész pionírcsapatot irányít és vezényel. Rövid és határozott mozdulataival meg tudja szólaltatni a zenekart, kis pionír társaiból ki tudja csalni a dalt és egyetlen szigorú, néma pil­lantásával rendet és fegyelmezettsé­get tud teremteni közöttük. De ez nem is csoda. Aki egyszer elbeszélget vele, megérti, hogy ennek a szőke, vékony gyermeknek miért engedelmeskednek a társai. Monda­nivalója meglepő érettségről tanús­kodik és hangjában kétségtelenül már benne van valami az öntudatos felnőtt magatartásából. A vele folytatott beszélgetést szó­szerint közöljük. Rövid, gyors szó­váltás volt ez, nem volt ideje gon­dolkodni, mert tíz perc múlva indult repülőtérre. Első kérdésünk az vtyt, miről döntöttek a pionír-konfe­rencián. —• Egy folyóirat szerkesz­téséről tárgyaltunk — válaszolta. — Arról van szó, hogy pionír-lapot adunk ki. De ezt a lapot ne egy va­laki csinálja, hanem közösen, kollek­tiv alapon mindannyian csináljuk. — És most mondd meg azt, mi tetszett neked leginkább ezen a pio­nír-konferencián? — Az tetszett ne­kem legjobban — válaszolta habozás nélkül. — hogy a keleti és nyugati pionírok olyan kitűnően megfértek egymással. Egység volt köztünk. Ez az egység bizonyítja azt, hogy közös akarattal követni tudjuk a szovjet­pionírokat. — Nos milyennek képzeled te a szovjet pionírokat ? — Én nem képzelem, mert én már találkoztam egy ukrán pionírral, ugyanakkor elbeszélgettem egy len­gyel és egy magyar pionírral és na­gyon jól megértettük egymást. Ez akkor Volt, amikor Bulgáriában jár­tam, — Na és mi a véleményed a szov­jet pionírokról? — Hogy érted ezt? Kulturális vagy ideológiai szempontból? Ebben a pillanatban zavarba jöt­tünk. Mi egy gyermekhez intéztünk kérdéseket és a szőke gyermekarc­bói meglepően nyugodt és érett te­kintet nézett vissza ránk. Várta, hogy tisztázzuk a kérdést. — Ügy általánosságban értjük. — Altalánosságban ? . .. Ismételte és vékony szemöldökei kissé felszök­tek. — Nos láttam őket táncolni és hallottam őket énekelni, hát biz0 ny annyit mondhatok, hogy az nagyon szép volt. Bizony Sokat, rengeteget lehet tőlük tanulni. Én sokat g'ondo­lok rájuk, amikor vezénylem a mi pionírjainkat. — Szeretnéd meglátogatni a Szov­jetúniót ? — Szeretném. Van rá reményed, hogy Oda jutsz? Van. Minden attól függ, ho­gyan fogok dolgozni, hogyan fogunk előrehaladni a közös munkával, A Szovjetunióba csak azokat küldik ki, akik ezt megérdemlik. Igen, azt ki kell érdemelni. íme a fejlődő pionír nemzedék egyik tagjának, gyorsan odavetett vonalakban megrajzolt képe. Szabó Béla. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöksége rendeletet adott ki az Uk­rán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának összehívásá­ról. A rendelet értelmében az Ukrán Legfelsőbb Tanács VII. ülésszakát 1950 július 3-ára hívták össze Kiev­be, A hazafias papok kerületi bizotfe- | ságainak tagjai, akik Sliacon össz­szlovákiai konferenciájukra jöttek össze, mindenekelőtt átérzett odaadá­sukat és tiszteletüket kívánják Ön iránt, Elnök Ür, kifejezésre juttatni. Hazánk építésében, amelyet az Ön bölcs vezetése és a Csehszlovák Köz­társaság kormányának vezetése alatt a dolgozó nép oly sikeresen valósít meg, a hazafias római katolikus pap­ság sem akar elmaradni, hanem ün­nepélyesen kötelezi magát, hogy mind Önt, Elnök Űr, mind a kor­mányt és a dolgozó népet ebben a nemes törekvésében őszintén kívánja segíteni, annál is inkább, mert kato­likus tanunk az igazság és az er­kölcsi indítóokok kimeríthetetlen so­kaságát nyújtja számunkra s ezek kötelességünkké teszik, hogy gondos­kodjunk a ránk bizott hívők földi boldogságáról is. Ez a papság tudatá­ban van annak, hogy Krisztus taní­tásainak értelmében a lelkipásztor sikeres működésének előfeltétele el­sősorban a kizsákmányolás minden módszerének kiküszöbölése, oly társa­dalom kialakítása, amelybén az igazságosság uralkodik és különösen kötelességünk ez nálunk, «hol a ke­gyetlen feudalizmus és a kizsákmányo lő kapitalizmus mérhetetlen károkat okozott nemcsak gazdasági téren, hanem a szlovákiai dolgozó nép nem­zeti érdekei tekintetében is és leg-Éötob akadályai voltak, hogy a krisz­tusi elvek a földi életben teljes si­kert érjenek el. És nekünk éppen ezek az alapelvek a fontosak. A mi érdekünk az, — hogy Krisztus igaz hitét necsak megszavazzuk és Krisztusnak fenkölt szép szavait hangzatos szavakba öltöztessük, de megvalósítsuk azokat életünkben is. A nagyszerű szocialista rendszer lel­kes csodálóinak és alkotó társainak lenni számunkra azt jelenti, hogy Krisztusz követői vagyunk a mun­kában, a közös jó teljesítésében, a hasznos feltételek kialakításában, egy olyan rendszerben, amely Krisz­tus igaz hitével egyértelemben né­pünk és önmagunk javára nagyobb kenyeret, teljesebb életet, a céltuda­tos alkotó és megváltó munka szebb és nagyobb lehetőségeit jelenti. Ezért a hazafias papság minden erejéből ápolni és erősíteni fogja a szlovákiai dolgozó nép és a csehor­szági dolgozó nép testvéri egységét, mint a szlovák nép nemzeti és gaz­dasági fejlődésének zálogát. A szlo­vákiai hazafias papság Szlovákia iparosításában, a mezőgazdaság gé­pesítésében, a termelési formák eme­lésében, látja a szlovákiai dolgozó nép gazdasági és kulturális nemzeti fejlődését, és éppen ezért kötelezi magát, hogy ezt minden erepéböl tá­mogatni fogja. Beszédeinkben, pré­dikációinkban, a hittan oktatása so­l rán hívő népünket az ötéves terv ipa­rí és mezőgazdasági termelésének lelkiismeretes teljesítésére fogjuk ösztökélni. Meggyőződésünk, hogy a gépesítéssel, a mezőgazdasági munka modern megszervezésével megszaba­dul kis- és középföldmüvesünk a nehéz szolgaságtól, amely még a feudális kizsákmányolás maradvá­nya. Ezért minden erőnkből propa­gálni és építeni fogjuk egységes föld­műves szövetkezetünket, mert meg­győződésünk az, hogy földműveseink a közösen megszervezett munkával lényegesen nagyobb eredményeket tudnak elérni. A munka jutalma is nagyobb lesz, mint a magárahagyott egyes ember jutalma, aki rabszol­gája volt a földnek, amelyet a tüs­ke és a bogánccsel telített mezsgyék öveztek. És itt elismeréssel és kö­szönettel kell megállapitanunk El­nök úr, hogy amit népünknek a mos­toha múlt nem tudott megadni, azt az örömteli jelen megvalósítja azon gondolatoknak valóraválltásával, amelyeknek legmagasabb reprezen­tánsa a mi számunkra az Ön sze­mélye. Ezt az örömteli jelent teljes mér­tékben érzik Köztársaságunk népei, amelyeket közös törekvés egyesít a ceshszlovákiai dolgozó nép egységé­ben. Ezen alkalomból szükségesnek tartjuk külön hangsúlyozni, hogy a Csehszlovák Köztársaság jövőjének biztosítéka egyedül a felszabadí­tónkkal és védelmezőnkkel, a Szovjet­únióval, valamint a inépi demokrati­kus országokkal való szoros szövet­ség. A Szovjetúnió népei iránt a fenntartás nélküli odaadást éa sze­retetet fogjuk ápolni, mert bennük nemcsak hazánk sikeres fejlődésének zálogát látjuk, de a világbéke leg­jobb védelmezőjét is. Működésűnket tehát a békés élet kiterjesztésének és elmélyítésének szolgálatábanfogjuk állítani, ami a betlehemi békességet hírül hozó angyal üzenetének való­raváltása. Nagyon is tudatában va­gyunk, hogy az önző és kapzsi há­borús gyújtogatok homlokegyenest ellentétben állnak a krisztusi béke és szeretet tanaival és ezekkel sem­mi közösségük nincs. A háborús gyujtogatókat és segítőiket az isteni szent ügyek megszentségtelení­töinek, az egyház és állam kártévői­nek tartjuk. A keresztényi elvek­hez ragaszkodva elutasítjuk a hábo­rút, amelyet az emberiségre néhány telhetetlen és lelkiismeretlen gazdag akar rákényszeríteni. A háborút nemcsak azért utasítjuk el, mert az ellenkezik Krisztus tanításával, de azért is, mert az a szabad népeket újból a nyomor, a fájdalom és a megpróbáltatások tengerébe döntené és megfosztaná őket a nehezen meg­szerzett szabadságuktól. Érdeklődés­sel és rokonszenvvel figyeljük a gyarmati népek igazságos harcát földjük felszabadításáért, a gyarma­tosító népek elnyomó uralma alól. A gyarmatpolitika ellenkezni isteni aka­rattal, mert ez azt akarja, hogy minden nemzet saját kezében tartsa dolgainak intézését. Érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérjük a sztrájkoló kikötőmunkások ellenállását, akik megtagadják a háborús anyagok ki-és barakását s ugyancsak csodáljuk a világ dolgozóinak hősi harcát, ame­lyet a kizsákmányolók és háborús uszitók ellen folytatnak. Végül har­colni fogunk a békéért azért, mert benne látjuk a vallásos élet szabad fejlődésének lehetőségét és hazánk boldog jövőjének legbiztatóbb távla­tait. A hazafias papság biztosítja Önt, Elnök úr, hogy azon a vonalon, amelyet maga számára kitűzött, rendületlenül kitart, hogy hazánk építésében való együttmunkálkodás készséges tettekkel fogja bizonyíta­ni és elkövet mindent, hogy a haza­fias mozgalom ne korlátozódjék csak néhány száz lelkes úttörőre, hanem a katolikus papság tömeg­mozgalmává fejlődjék. Amikor konferenciánkról lángoló üdvözletünket küldjük Önnek, kér­jük, fogadja, Elnök úr, szeretetünk­nek és hüségiinknek forró kifejezé­sét. Szliács, 1930 június 15-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom