Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)
1950-06-17 / 138. szám, szombat
dt Iwathíaixac mdiß azonnali belépésre szlovák-magyarnyelvű fLW^ekt QÁpír&n&t kerti 1950 Június 17 UJSZÖ Az anya- és csecsemővédelem a Szovjelúnióban Dolgozó nőinknek ma sok lehetőség adódik a sportra és fürdésre. Mellékelt rajzunk egy csinos és ügyes ruhakombinációt mutat, amelyet a rekreációkon is remekül ki lehet használni. Kétféle anyagból készül, sima és csíkos anyagból. Fürdőruha, sort, blúz és végig gomboló sportszoknya. Az agár és a komondor Irta: V. Olga. A kis malac és a farkasok A gazdátlan komondor éhesen | kódorgott a falu utcáján. Éppen , valami jófajta marhacsont íelől ábrándozott, amikor összetalálkozott az uraság agárkutyájával. — Hova-hova, Agár uram? — szólította meg tisztességtudóan. — Ide megyek a határba — mondta az agár leereszkedően. Fogyókúrát tartottam a napokban s most ráéheztem egy kis vadnyúlpecsenyére. Ejnye bizony, az nekem is elkelne, csillant fel a szeme az éhes komondornak. — Tudja mit Agár uram? Tartsunk egy úton! Négy szem többet lát, mint kettő! Az agár nagyon szeretett pletykálkodni-beszélgetni, azért szívesen fogadta a komondor kíséretét. Kettesben folytatták hát az utat a közeli földek felé. Már egy jó félórácskája bandukolhattak amikor váratlan szerencse bukkant eléjük. Az egyik lucernásból egy olyan csodálatosan kövér nyúl ugrott ki az útra, amilyent még álmukban sem tudtak volna elképzelni maguknak. S ami mindennél csodálatosabb volt, sántalábú volt a tapsifüles és csak olyan lassan tudott bicegni, hogy még a cica is könnyen beérhette volna. — Ihol a mi ebédünk! — rikkantott örvendezve az éhes komondor és még a nyál is összefutott a szájában a jó falat láttára. — Uccu Agár uram, fogjuk meg az Ipsétl — Fogja ám kend az öregapja térdét — mordult a komondorra mérgesen az agár. — Az ón gazdám földjén szalad a nagyfülü, tehát egyedül csak engem illet a zsákmány! Szó szót követett, az agár fogta a komondor farkát, a komondor fogta az agarat, végül is olyan parázs verekedés támadt köztük, hogy még a mezei egerek is ijedten bújtak be lyukjaikba. Mire aztán jó alaposan eldöngették egymást, természetesen már réges-rég árkon-bokron túl volt a sánta tapsifüles s a két ostoba, veszekedő kutya üres gyomorral, véres fülekkel, megszégyenülten bandukolhatott hazafelé a roszszul sikerült vadászatról. No, de meg is fogadták egymásnak, hogy soha többet sem másokkal, sem egymással nem fognak marakodni, mert szomorú végű kalandjukból megtanulták, hogy: Azok, akik per-patvarra várnak, Mindig rosszul járnak. Mert az élet legeslegszebb éke A nyugalmas béke! Óullj, eső, hullj! Hullj, eső, hullj, öntözd meg a tavaszi földeket, itasd meg az állatokat, melyek szabadon kószálnak, aztán szállj fel a kék fellegekre aranytollú kakas! A mezőkön, a mészporos hegyeken és az erdők csöndjében köszöntsd a júniusi hajnalt! Kassák Lajos ** ** ** * **** * ** ** * ** aí k(ingy,áe±ka Kicsiny állat a hangya, De nagy az 5 szorgalma. Napestig csak dolgozik, Sohase unatkozik. Cipel, fut-lót és keres, Minden morzsát összeszed. És segít szomszédjának Ha beteg az, vagy fáradt. Otthonát rendben tartja, Védelmezi, s nem hagyja. Ellenséggel harcba szili, S télre telt kamrával vár. így éli kis életét, Melyben a küzdés elég. De 3 nem rest és bátor; — Végy példát a hangyától! P. M. Volt a világon egy kis malac, annak? volt egy kis háza egy nagy, rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban iózögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas, beszól az ajtón: — Eressz be kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom. — Nem eresztlek biz ón, mert megeszeli — Ereszd Be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy fazék vizet a tűzhöz. Kis idő múlva megint megszólalót a farkas: — Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólott: — Kedves malackám, ereszd be a két első lábam is. A kis malac beeresztette a két első lábát. De a farkasnak az sem volt elég, megint megszólalt: — Édes, kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Erre a kis malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas háttal jön befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba ment be. A malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék fonó, vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott a nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetetté magát, míg kioldódott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Összehívta minden jó komáját, ismerősét és uccu neki, vesd el magad, visszafelé rohantak. Odamentek a la alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek? Mi módon fogják meg a kis malacot? Mert egyik sem tudott a fára felmászni. Nagysokára aztán arra határozták el magukat, hogy egymás hátára állanak mindnyájan; úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalul, mert félt feljebb menni. így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hiányzott. Az az egy is elkezdett már mászni fölfelé. Ekkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát: — Forró vizet a kopaszral A kopasz megijedt és kiugrott a többi alól. A sok farkas mind lepotyogott, kinek a lába, kinek a nyaka tört ki. A kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohasem látták többé. A kis malac szépen leszállt a fáról, hazament. Többet feléje se mertek menni a háza tájékának a faikasok. A szovjeúnióban példanélkül 4116 i gondoskodás veszi körill a sokgyermekes és terhes anyákat.. Az anyáról való gondoskodást a szovjet hatalom első napjaiban magáévá tette a kormány. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után két hónappal, 1917 december 28-án Lenin aláírta az anya- és csecsemövédelemről szóló dekrétumot, amely így szólt: „Oroszországban évente kétmillió, a világot alig megpillantó csecsemő élete húnyt ki az elnyomott nép tudatlansága és az osztályállam közömbössége és nemtörődömsége miatt. Kétmillió szenvedő anya öntözte minden évben keserű könnyeivel az orosz földet, munkában eldurvult kezeivel temetve be a kegyetlen államrend áldozataiként ártatlanul elpusztult kisgyermekek sírjait".' A szovjet állam által megvalósított anya- és csecsemővédelmi rendszer lehetővé tette az asszonyok számára, hogy igazi anyák lehessenek, teljesíthessék szent kötelességüket és a haza aktív építőivé válhassanak. Már az Októberi Forradalom 10. évfordulója idején 1123 anya- és gyermekvédő állomás, 865 bölcsőde és több mint 1600 napközi otthon és óvoda működött. A szülőágyak száma közel 12.300-ra emelkedett s az anya-és gyermekvédelem költségvetése 1926/27-ben majdnem elérte a 30 millió rubelt. Ujabb egy évtizednyi idő után & szovjet nép győzelmesen befejezte első ötéves tervét s a kormány újabb dekrétumot adott ki 1936-ban az anyák érdekében. Elrendelték a szülési segély felemelését, a sokgyermekes családok állami segélyének növelését. Szaporították a szülőotthonok, napközi otthonok és tanácsadó állomások számát. Állami segélyt állapított meg a 6 gyermekes anyák részére, külön a 7, és minden további gyermek születése alkalmával. A segély összege évi 2 ezer rubel. 1936-ban már 900 millió rubelt fizettek kl a sokgyermekes anyáknak, 1937-ben 955.7 müliót, 1939-ben 1107 milliót és 1941-ben 1132 milliót. A hitleri banditák ellen folytatott háború idején, 1941-ben a Szovjetúnióban az anya- és gyermekvédelem kiadásai meghaladták a 2500 millió rubelt. A háború kemény éveiben a szovjet kormány erőfeszítései az ellenség által fenyegetett területek gyermekeinek megsegítésére irányultak. A fronthoz közeli területekről nap-nap után hosszú szerelvények vitték az anyákat és gyermekeket a messzi hátországba, ahol meleg otthont terem tették a gyermekek számára. Még folyt a háború, de a szovjet kormány máris megkezdte a rendezett viszonyok helyreállítását a gyermekek részére a felszabadított vidékeken. 1943 augusztus 21-én a Bolsevik Párt Központi Bizottsága és a Szovjetúnió Minisztertanácsa határozatot fogadott el arról, hogy a német megszállás alól felszabadított területek újjáépítése mellett speciális árvaházakat és csecsemőotthonokat kell szervezni, ahol a szüleiket elvesztett gyermekek gondoskodásra és szeretetteljes otthonra találnak. 1944 június 8-án a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Tendeletet adott ki, amely így szól: „A háború idején és a háború után, amikor igen sok család előtt nagy anyagi nehézségek tornyosulnak, az állami segély további kiszélesítése szükséges". Az 1936-ban kiadott dekrétum után csak azok az anyák kaptak segélyt, akiknek addig is legalább 6 gyermekük volt és a 7. vagy ennél is további gyermek születését várták. Az 1944 júniusában kiadott rendelet állami 'segélyt állapított meg már a 3. és minden következő gyermek születése alkalmával is. A segélyt a gyermek kétéves korától ötéves koráig folyósítják. Az 1945 óta eltelt négy esztendő alatt csupán Moszkvában és a moszkvai területen 434 millió rubel segélyt fizettek ki az anyáknak. 1947-ben a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak nyújtott segélyre és az anya- valamint csecsemövédelemre 10 milliárd rubelt fordított az állam. A sokgyermekes anyáknak nyújtandó segély folyósításánál a fogadott és a mostoha gyermekeket is ugyanúgy tekintik, mint az édes gyermeket. A rendelet megszabta azt is, hogy az egyedülálló, nem házasságban élő anyáknak gyermekük eltartása és felnevelése érdekében, a gyermek 12 esztendős koráig állami segélyt kell nyújtani. A rendelet szerint „ha a magános anya állami intézményben óhajtja neveltetni gyermekét, ezek az intézmények kötelesek állam költségén eltartani és felnevelni a gyermeket". Emellett az anya nem veszíti el gyermekét, joga van bármikor visszavenni magához. A rendelet értelmében a dolgozó asszonyok szülési szabadságát 77 napra emelték fel. Koraszülés, illetve ikrek szülése esetén a szabadság 14 nappal hosszabb. Egyúttal a szovjet állam e rendelettel azt is megtilottta, hogy a terhesanyákat a 4. hónaptól kezdve túlóráztassák, és hogy a szoptatós anyákat éjjel foglalkoztassák. A szovjet nép nagy tisztelettel övezi az édesanyákat. Az elmúlt öt esztendő alatt a szovjet kormány 28.500 sokgyermekes anyát tüntetett ki a „Hős Anya" aranyéremmel Sokszázezer anya kapott más érdemrendet, amellyel az anyák iránti tiszteletét fejezi ki a Szovjetúnió.
