Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-17 / 138. szám, szombat

110 UJSIO Hazafias Meiste papságunk dolgozó néppel kíván haladni s elutasítja a hierarchia népellenes magatartását 1950 június 10 A szlovák hazafias katolikus papok kezdeményezésére és kérésére az Álla­mi Egyházügyi Hivatal támogatásával Szliácson f. hó 14-én a szlovákiai ma­gyarajkú katolikus papok informatív jellegű értekezletet tartottak, A meg­jelent papok egyöntetűen annak a vé­leményüknek adtak kifejezést, hogy a szlovák hazafias papsággal karöltve részt kivannak venni a dolgozó néppel együtt az ötéves terv építő munkájá­ban és minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a dolgozó nép szocializ­must építő akaratát a legnathatósab­ban támogassák. Az értekezlet kap­csán foglalkoztak azzal az áldatlan helyzettel, amely az egyház és az ál­lam viszonyának rendezésére megin­dult tárgyalások megszakadása után a pasztóráciös életben kialakult. Az ér­tekezleten megvitatták a katolikus mo­rális világnézet alapján azt a lehető­séget, vájjon van-e mód arra, hogy a katolikus világnézet alapján álló hívő ember megtalálja-e helyét a szocialista berendezkedésű társadalomban. Az értekezleten, amelyen megjelent a hazafias magyarajkú papság túlnyo­mó többsége, jelent volt Lukacovic Jó­zsef műszaki iriegbízott és Horák Sán­dor postaügyi megbízott, a Béke Hívei Csehszlovákiai Bizottságának alelnöke. A magyar katolikus papok értekezletét Lukaéovié megbízott vezette. A haza­fias katolikus papság mozgalmáról, fel­adatairól és töiekvéseiről kimerítő be­számolót adott Záreckf István, nagy­légi plébános, a szlovákiai hazafias pa­pok országos titkára. Beszédében le­szögezte, hogy „a mozgalmat két ve­zérgondolat vezeti. Az egyik, hogy a katolikus hit és erkölcs tanításának alapvető kérdéseiben hű marad azok­hoz az örök igazságokhoz, amelyeket a római katolikus egyház Krisztustói . örökségként átvett és amely tanítást a püspökökkel és a pápával, tehát az egyház hieiarchiájával köteles minden időkben minden népnek, minden körül, mények között romlatlanul és tisztán továbbadni. A második gondolat, amely ennek a mozgalomnak a tagjait vezérli, az, hogy alkalmazkodva az .adott hely­zethez az idők parancsához és a kor szükségleteihez, ezt az ősi tanítást mo­dern formában, modern eszközökkel, a széles tömegeit nagy erőfeszítéseivel összeegyeztetve a szebb és a jobb hol­nap fÖTepítésébe bekapcsolják. EA a két gondolatot nemcsak a természetes fejlődés szükségességével, hanem ma. gávái a keresztény vallás alapigazsá­gaival és magának a Szentírásnak ide. vonatkozó részeivel is megvilágította. Egy mondatba összefoglalva az egész gondolatkört és a mozgalom tulajdon­képpeni célját, így fejezhetjük ki: egy­házhoz hű római katolikus papság és a nép nagy törekvéseivel és jobb, szebb jövőjének építésével szorosan együtt­működő, építő állampolgár". A kétórás referátum után megindult a termékeny diszkusszió, amelynek el­ső felszólalója Horák postaügyi meg­bízott volt Hoiák páter postaügyi megbízott felszólalásában eloszlatta azokat az alapralan és rosszindulatú rá. galmakat, amelyeket a külföldi és ha­zai reakció terjeszt a katolikus papok e mozgalmáról, mintha ezek egy új val. lásfelekezet letiehozására törekedné, nek „Aki soiainkban azt keresné, hogy a papi hivatással járó megkötöttsége magáról levesse és erkölcsi vagy fe­gyelmi téren az egyházi előírások alól kivonja, annak ebben a mozgalomban nincsen helye és a hazafias katolikus papság soha egyetlen egy percig sem gondolt arra, hogy új vallást alapítson, ez csak a bét és együttmunkálkodást minden körülmények között megakadá­lyozni kivánó ellenség rosszindulatú propagandájának szüleménye" A disz­kusszió során felszólalt Kocsis János kassai egyházmegyei kiküldött, római katolikus plébános, Csókás Károly gú. tai plébános, Rakita Árpád somorjai, dr Horváth Károly bakai, Józan Lajos bősi, Kuklay Béla nagyabonyi, Tóth Sándor Rozsnyó egyházmegyei, Tóth Jenő leleszi plébános és Machaöek püs­pöki-j plébános Különösen figyelemre­méltók voltak Kocsis János és Csókás Károly plébánosok hozzászólásai, akik különös nyomatékkal hangsúlyozták a megegyezés szükségességét és az alsó papságnak a népi demokráciában folyó építő munkában való részvétele szük. ségszerűségét. Hozzászólásában felelt azoknak is, akik álfandóan azzal agitál­nak, hogy a katolikus papság hogyan dolgozh- ik együtt oly országgal, amelybe,, a matxi-lenini elvek érvénye­sülnek. „A kapitalizmus a maga kö­nyörtelenségével, szívtelenségével és aranyimádásával talán nem teista? Nem is beszélve arról — folytatta hozzá­szólását Csókás Károly gútai plébános, — mi lenne itt a háború után öt évvel, ha történetesen a hitlerizmus győz és Rosenberg vérlázitóan embertelen mí­tosza volna az uralkodó ideológia evan­géliuma. Még rágondolni is rossz. A marxi-lenini ideo'ógia szociális oldalá­val nincs összeütközésünk, hiszen vég­tére a bonum communeprloritása alap. ján a kollektivizáláshoz még a morális alapot is megtaláljuk" A hazafias magyarajkú katolikus pa. pok szerdai üléssezését csütörtökön a szlovákiai hazafias katolikus papság első országos értekezlete követte, amelynek munkaprogramjának egyik legfontosabb pont a dévényi, luhaéovi. cei és velehradi ünnepségeken és érte­kezleteken való részvétel pontos kidoL gozása volt. Az értekezletre összejött római katolikus papok a Köztársaság elnökét, Klement Gottwald elvtársat le­vélben üdvözölték és üdvözlő táviratot küldtek Zápotocky miniszterelnöknek, Fierlinger miniszterelnökhelyettesnek, Sirok^ miniszt-erelnökheh-eHes knii'i^v. miniszterek, Bacílek Károly elvtársnak^ a Megbízottak Testü.ete elnökének es Holdos Lásziónak, a Szlovákiai Egy­házügyi Hivatalt vezető megbízottnak. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának csütörtöki üléséről (Folytatás az 1. oldalról) ket áldoz a krasznodari kerület fel­virágoztatására. Jelentős sikereket értek el a mezei gazdálkodásban. A mult, évben jelentékenyen túllépték a mezőgazdasági termékek gyártásának háború előtti színvonalát. A traktor­állomások és kolhozok munkásai nagy lelkesedéssel sajátítják el a természet átalakításának sztiilini tervét. A 15 éves terv keretében foglalt erdősítést Kubánban 10 évvel a megállapított időpont előtt akarják bevégezni. Zinajda Lebedeva képviselőnő, a moszkvai tuberkulóziskutató inté­zet igazgatónője beszédét a szovjet főváros dolgozóinak nyújtandó orvo­si segítség fejlesztésének s a fejlesz­téssel összefüggő kérdéseknek szen­telte. Minden évben növekszik az or­vosi intézmények hálózata és nagyon ígéretesen fejlődik a tudományos ku­tató munka. Borisz Nikolajev képviselő, Lenin­grád dolgozóinak kiküldötte beszédé­ben bejelentette, hogy a leningrádi ipar becsülettel teljesítette az ötéves tervben kitűzött feladatát — elérte és túlhaladta az ipari termelés háború előtti színvonalát. Az átlagos napi termelés jóval magasabb, mint 1940-ben volt. Nikolajev képviselő beszélt továbbá a költségvetésnek a lenin­grádi gazdasági élet és lakásépítés céljaira előirányzott nagy tételeiről. 1949-ben Leningrádban 300:000 lakást építettek. Necsiszlövasz GédvüásZ, a litván szovjet köztársaság minisztertaná­csának elnöke, kifejezte azt a remé­nyét, hogy a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának ülésén letárgyalt 1950 évi állami költségvetést egyöntetűen jóváhagyta az egész nagy, sok nem­zetiségből álló szovjet nép, mert minden bevételi és kiadási tétele vi­lágos bizonyítéka a Szovjetúnió ere­je további megszilárdulásának. Szov­jet-Litvánia most a közelgő ünnep­ségek jegyében él — július 21-én fog­ja ünnepelni fennállásának 10-ik év­fordulóját. Gedvilasz képviselő ebből a zalkalomból forró háláját fejezte ki valamennyi testvéri köztársaságnak, a nagyorosz nemzetnek, a szovjet kormánynak, a Kommunista Pártnak és Sztálin elvtársnak a nagy támoga­tásért és segítségéért, amelyet a lit­ván nemzet mindig kapott tőlük. A szovjet rendszer tíz éve tökéletesen és gyökerestül megváltoztatta Litvá­niát, amely azelőtt a burzsoázia ural­ma alá tartozitt és csupán földműve­lő fügvénye volt a kapitalista or­szágoknak. Most azonban, amikor a nagy Szovjetúnió teljes jogú része lett, a szovjet dolgozók e szövetségi családjában leküzdötte a háború utá­ni nehézségeket és sikeresen harcol nemzetgazdasága felépítéséért. A háború utáni ötéves terv éveiben a litván köztársaságban új ipar szüle­tett a legmodernebb munkagépekkel. Az ipari üzemek munkásainak száma 1940-nel szemben kétszeresére emel­kedett. Nagy munkát végeztek a vá­rosok és a munkástelepek felépítése terén. Litvániában már a földműve­seknek több mint 75 százaléka belé­pett a kolchozokba. Litvániában az 1950es év tavaszi vetését már jogo­san nevezhetik az első kolhozi vetés­nek. J. V. Sztálin elvtárs kezdemé­nyezésére a litván köztársaságban hozzáfogtak a mocsaras vidékek tervszerű kiszárításához, ami előse­gíti a mezőgazdaság további fejlő­dését. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának csütörtöki ülésén beszédet tartott Alexander Bovin erdőgazdálkodási mi­niszter is, továbbá Gonnadi Subin (Pszokovski körzet) és Alexander Je­fimov (chabarovszki kerület) képvise­lők. Mind egyöntetűen javasolták az 1950-es évre szóló állami költségvetés jóváhagyását a költségvetési bizott­ság kiegészítésével. A Szovjetúnió minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottságának határozata az aratási munkálatokról. A Szovjetunió minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottsága jóvá­hagyták az aratási munkák elvégzésé­ről és a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásáról szóló határozatot az 1950-es évre. Ez a fontos politikai ok­mány megállapítja a pártszervezetek és a tanácsok konkrét feladatait, a ma­gas termésért folyó harc döntő sza­kaszában. Ez a határozat a szovjet vidék minden dolgozójának munkapro­grammja a szocialista mezőgazdálko­dás és az álattenyésztés új sikereiért, a kolhozrendszer további megszilár­dításáért folyó harcban. A Szovjetúnió minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottsága meg­jegyzi, hogy a modern technikával fel­szerelt kolhozok, gép- és traktorállo­mások, valamint szovhozok a tavaszi vetést sokkal szervezettebben végez­ték, mint tavaly és elérték a tavaszi földmunkák időtartamának csökkenté­sét és minőségének emelését. A tava­szi búza és az ipari növények vetése ez évben főleg nemesített vetőmaggal történt. A ' kolhozokon és szovhozokon a mult évvel szemben sokkal több bú­zát, gyapotot, napraforgót, lent, egy­éves fűvesnövényt és más növényt ve­tettek. A gép- és traktorállomások teljesítették a tavaszi mezei munkák tervét, biztosították a gép- és traktor­park termelékenységének fokozását, a mezei munkák minőségi javítását és csökkentették a tavaszi vetés időtarta­mát. A Szovjetúnió minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottsága úgy véli, hogy ma a iegfontosabb feladat a mezőgazdasági növények magas ter­méshozamáról való gondoskodás, a szervezett szénakaszálás elvégzése és a gazdasági állatok takarmányának elegendő tárolása. Idejében elő kell készíteni a kolhozok, a gép- és traktor­állomások, valamint a szovhozok min­den eszközét, a veszteség nélküli ara­tás sikeres megvalósítására és teljesí­teni kell a mezőzdasági termények fel­vásárlásának tervét. A Szovjetúnió minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottsága hang­súlyozzák, hogy minden kolhozban és szovhozban szükséges az aratási mun. kálatok Idejében való megkezdésének megszervezése. Az aratási munkála­tok első napjától kezdve biztosítani kell a kombájnok és más gépek ma­gas teljesítményét és minden kolhoz-Mezőgazdaságunk minden tényezője felkészülten áll az aratás és cséplés munkálataira {Folytatás az I. oldalról.) Az állami gépállomások felkészülten várják az aratási munkákat Az állami gépállomások köztársasá­gunk egész területén felkészülten vár­iák az aratási munkálatokat, amelyek során ebben az esztendőben az állami gépállomások bebizonyíthatják, hogy minden tekintetben a helyzet magasla­tán állnak. Hogy a felettébb nagy fel­adatoknaK e<eget tudjanak tenni, a gép­állomások már az aratást megelőző időkben szerződéseket kötnek az ara­tási munkálatokra, hogy idejében fo­ganatosíthassák az összes szükséges szervezési intézkedéseket, főleg a gé­pek szétosztását a beérkezett megren­delések szerint. A falusi gazdagoktól felvásárolt gépek ma az állami gép­állomás tulajdonában vannak. Az AGA ma köztársaságunkban a legtöbb me­zőgazdasági géppel rendelkezik. Az aratási munkálatok során a főhang­súlyt az Egységes Szövetkezetek, kis-és középföldművesek támogatására helyezzük. A gépállomások alkalmazottjait a nyári munkák során munkacsoportok­ba osztjuk be, amelyeket mindig a legjobb traktorista vezet. Ezek a cso­portok már az elkövetkezendő napok­ban felveszik a kapcsolatot azokkal az EFSz-ekkel, illetve községekkel, ahol a szerződés szerint munkájukat vé­gezni fogják, hogy megismerjenek minden helyi körülményt még a munka megkezdése előtt. Elsősorban ismer­niök kell a terepet, a megmunkálandó föld nagyságát s meg kell állapítaniok, hogy az aratás és cséplés idején mi­lye gépekre lesz szükség. A traktoristák két váltásban fog­nak dolgozni, a munkát kombinálni fogják, pl. a kaszálást a tarlóhántással vagy gabonaelszállítással. Ezeket az aratási és cséplési munkába bevetett csoportokat az úgynevezett javító és karbantartó csoportok fogják támo­gatni, amelyeknek főfeladata az lesz, hogy a gépparkot állandóan üzemké­pes állapotban tartsák és így az ara­tási és cséplési munkálatok akadályta­lan lefolyását biztosítsák. Az állami gépállomások az idei ara­tási munkálatokba már pontosan meg­állapított munkanormák szerint indul­nak, a normák a szerint vannak meg­állapítva, hogy milyen gépekkel dol­goznak, milyen földön kell a gépek­kel a munkát elvégezni. Az így meg­állapított munkanormák bevezetésé­vel igazságosan lehet jutalmazni min­denkinek munkáját. Nagyon sok gép­állomásnak olyan szerződése van az Egységes Földműves Szövetkezetek kel, hogy az EFSz az önkötözőgép ki­szolgálásához saját munkaerőket biz­tosít. Ezáltal nemcsak segítséget nyújtanak az EFSz-ek az állami gép­állomásoknak, hanem egyszersmind biztosítják azt is, hogy a gépet oly ember fogja kiszolgálni, aki a munká hoz ért, a terepet ismeri. Az állami gépállomások állandóan művelik al­kalmazottaikat és tökéletesítik azok szakismereteit, mert azt akarják, hogy a gépek kiszolgálásához olyan embere ket állítsanak, akiknek szakszerű isme­reteik vannak. Panyitdarócon befejezték a szénakaszálást Bármerre tekintünk, mindenütt kaszálják még a szénát, főleg a besztercebányai kerületben. Egyesek kaszálnak, mások szárítanak, de sok rét még teljesen érintetlen. Vájjon nem értek rá az emberek, nem aka­ródzott nekik dolgozni, vagy miért van ez így? Zólyom járás körzeté­ben egész Breznóig, sőt még tovább is látható, amint négyen-öten vagy akár hatan is küszködnek egy hek­tár réten. Dolgoznak a férfiak, dol­goznak az asszonyok és a munka legkevesebb három napig tart. Mi­lyen más a helyzet például Panyi­darócon. A panyídaróci mintaszövetkezete­sek 8 napos közös kaszálási tervet dolgoztak ki. Már sokkal jobban tudnak tervezni, mint azelőtt, 8 nap alatt ugyanis elkészültek a ka­szálással. Elkezdték múlt hét hétfő­jén és tegnap előtt befejezték. E mellett vasárnap és csütörtökön nem dolgoztak. Természetesen az időjárás nem kergette őket a mim­kával. Szép, napos idő volt. Ezekben a napokban az Is fenyegette őket, hogy a réteket mint az négy évben egyszer Jegalább megtörténik, elönti az Ipoly vagy legalábbis elviszi a kiszárított szénát. Ma — mondják — az Ipolynak erre nem Is lett volna ideje. Panyidarócnak 216 lakosa van, közülük a kaszálásnál, szárításnál és behordásnál 50 férfi és 14 asszony dolgozott néhány délutánon át. A 125 hektár terjedelmű felső és alsó rétet lekaszálták. Kedd este már nem volt egy zöld hajtás sem a mezőn. A széna nagy részét, körülbelül 90 százalékát, — behordták a szérűkre, egy kis részét pedig halomba rakták a mezőn. Ők sem fogtak a kaszálásba elő­ítéletek nélkül. Nem hittek a trakto­rokban. Azt gondolták, hogy elhord­ja a füvet és szétbarázdálja a kaszá­lót. Ezért próbaképpen csak két traktorral kezdtek dolgozni. Más­napra 14 üófogatos kaszálógépet fel­cseréltek két új traktorral. A továb­bi napokban tehát négy traktorral és négy fogatos kaszálógéppel dolgoz­tak, amelyeket főleg ott használtak fel, ahol nedves volt a talaj. Hu­szonnyolc szövetkezetes az első nap lekaszálta az Ipoiy partját. A többi kaszálók öt munkacsoportot alakí­tottak, minden traktorhoz és foga­tos kaszálógéphez egy csoport — 9 kézikaszáló tartozott. Öt csoport már csütörtökön elkezdte a széna szérűkbe szállítását. A fogatos cso­portok versenyében László elvtárs volt az első, a kézikaszások között pedig Sutor elvtárs csoportja. A szénatermés összegyűjtésekor megmutatkozott, hogy tavaszra ér­demes lesz a rétekkel foglalkozni. Panyidarócon természetesen a ked­vező időjárás következtében is, de főleg hála a nagy gondosságnak, 8 métermázsával több szénát gyűjtöt­tek egy hektárnyi területen, mint a múltban. Az egész kaszálóról öt ha­talmas szénakazlat szállítottak el. A munka költségei tekintetében is konkrét eredményeket mutattak fel. így például a traktoros kaszálás, amellyel 80 hektár rétet lekaszál­tak, 350.— Kös-be került, mig a fo­gatos kaszálás sokkal többe, — 595 Kés-be és az egész kaszálás a szállítással és az elszállítássá! együtt 750— Kés-be kerül hektá­ronként. A mült év jóval drágább volt. Egy hektár lekaszálásáért Pa­nyidarócon 1200 Kös-t fizettek. Azonkívül, hogy a hektár kaszálási költsége is drágább volt és a szegé­nyebb földművesek zsebe jobban szenvedett, tavaly a kaszálás körül­belül 14—18 napig tartott, míg ma 8 nap alatt elvégezték. Ha átszá­mítjuk órákra, akkor hektáronként kb. 1.40 óra időt vett igénybe. A legtöbbet a gépek végeztek. Panyidarócon véget ért az első közös szénakaszálás. A besztercebá­nyai kerület szövetkezeti versenyé­nek első osztályában maguk a ver­seny kezdeményezői lettek a győzte­sek, az aratásnál azonban már ke­ményebb harcot fognak vívni. Már sok EFSz társuk van, akik közösen fognak aratnie

Next

/
Oldalképek
Tartalom