Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-16 / 137. szám, péntek

1950 jtinius IS UJSZ0 A titoisták - a béke és a demokrácia legádázabb ellenségei Az új háború uszítóinak belgrádi segítőtársai ádáz rosszindulatú propagandát folytatnak a Béke Védői mozgalma és annak megszervezői ellen. A titoisták, akiket kizártak a béke világkongresszusa állandó bizottságából, ma már nem rejtegetik rettenetes gyűlöletüket a béke és a demokrácia egész frontja iránt. Az utolsó időben a belgrádi banda minden törekvését arra irányította, hogy csökkentse a Béke Védői állandó bizottsága stockholmi ülésezése felhívásának alá'rási kampánya jelentőségét, amely felhívás az atombomba betitására és <mnak a kormánynak háborús bűnössé nyilvánítására vonatkozik, amely először felhasználja ezt a fegyvert az emberek tömeges gyilkolására. Az áruló belgrádi sajtó az aláírási akciót teljesen felesleges intéz, menynek akarja feltüntetni. Ez az egész propaganda csak még inkább feltünteti Titonak, mint az angol-amerikai támadók szegény lakájának, igazi 'arcát. Mert ha a Béke Védőinek kezdeményezése felesleges akció, akkor Titoék miért rejtegetik oly gondosan a stock-i holmi felhívás szövegét a jugoszláv nép előtt, miért hallgatnak a béke érdekében és a háború ellen való konkrét követelésekről, amelyeket az egyszerű emberek száz és százmilliói írnak alá. Világos,1

hogy a Béke Híveinek konkrét követelményei nem nyugtatják meg a háborús uszítók belgrádi segítőit. Ezért őrjöngenek az aláírási akció miatt. Gyalázatos propagandával, amely rá. galmazáson és hazugságon alapul, har. colnak Titoék a nemzeteknek a béke megvédésére irányuló nemzetközi mozgalma ellen, azok a Titoék, akik a világon a tartóst béke megteremtését károsnak Ítélik, A belgrádi banda vezetői arra igyekeznek, hogy elaltassák a jugoszláv nép éberségét és szétverjék határaikon belül a Béke Védőinek egységét. Azt állítják, hogy a mai időben nincs háborús veszély. A Times című lap levelezőjének adott interjújában' ez év áprilisában Tito kijelentette, hogy az ő véleménye szerint nem léteznek olyan okok, amelyek háborút idézhetnének elő. Kardelj, a jugoszláv diktátor segítőtársa, az úgynevezett külügyminisztérium vezetője azt mondotta: A kapitalizmus valamennyi nyugateurópai országban megszilárdult és nincs szüksége ma háborúra. Háború nem lesz, kialtja a világba a belgrádi rádió, a Wall Street propagandájának tolmácsolója. Titoéknak erre a fecsegésre azért van szükségünk, hogy leplezzék mind az angol-amerikai imperialisták lázas háborús előkészületeit, a támadó tömbök kialakítását Nyugat-Európában és a Balkánon Jugoszlávia résztvételével, mind pedig azt az aknamunkát, amely a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen irányul és amelyben Tito fasiszta bandája egyik főszereplő. Az angol-amerikai imperialisták békeszeretetét különösen szorgalmasan propagálja az úgynevezett „Béke Hívei jugoszláv nemzeti bizottsága", amelyet annak idején kizárták a Béke Hívei Világkongresszusának soraiból. A „Béke Védelmere" című lap, amelyet ez a bizottság ad ki angol és francia nyelven, tulajdonképpen a háborús uszítók sajtója. Rendszeresen közöl provokációs, kitalált cikkeket a Béke Hívei mozgalma ellen és a békeszervezetek ellen, az egész béketábor és a demokrácia tábora ellen és annak vezető ereje ,a Szovjetúnió ellen. Teljesen érthető, hogy ezeket a rágalmakat .amelyek a lapban megjelennek a nyugateurópai marshallizáit államok propagációs gépezete villámgyorsan szétkürtöli. A titoisták megtesznek mindent, hogy a jugoszláv népet elszigeteljék a Béke Hívei mozgalmától. Ez azonban nem sikerül nekik, A jugoszláv dolgozók, akiknek eben az időben nincsen meg a lehetőségük, hogy aláírásokkal csatlakozzanak a Béke Hívei állandó bizottságának felhívásához, tálálnak más módot, hogy kifejezzék állásfoglalásukat az új háború előkészítőivel és azok titoista ügynökségeivel szemben. Jugoszlávia dolgozó tömegeinek harca az uralkodó klikk ellen elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a vágyukkal, hogy vissza akarnak térni a béke és demokrácia táborába. Éppen ebben látják hazájuk szabadságának és függetlenségének biztosítékát. Számos tény tanúskodik arról, hogy a belgrádi árulóknak nem sikerül becsapniok a békeszerető jugoszláv népet és elszakítani azt a békéért harcolók hatalmas táborától. A jugoszláv dolgozók minden gondolata arra irányul, hogy meghiúsítsák a titoisták minden tervét, amellyel országukat a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni imperialista támadás ugródeszkájává akarják tenni. Tito egyik beszédében bevallotta, hogy 2,200.000 munkásból tavaly 400.000, vagyis az ipari munkásság 18 százaléka elhagyta munkahelyét, különösen a bányákat. A jugoszláv bányászok, akik magukat és családjukat az éhségnek és nyomorúságnak teszik ki, nem akarnak stratégia fontosságú nyersanyagokat bányászni, színes fémeket, amelyeket a jugoszlávok mind nagyobb mértékben szállítanak a háború előkészítőinek fegyvergyártás céljára. Ebben az évben a belgrádi vezetők elhatározták, hogy drákói módszerekkel tartják visz. sza a munkaerőket a bányaiparban. Törvényt adtak ki, amely megbízza az üzemek igazgatóit, hogy erőszakos eszközöket használjanak, a munkásokkal olyan szerződéseket kössenek, amelyek a termeléshez bilincselik őket. A bányászok azonban nem' hajlandók e kényszerszerződéseket aláírni és eltökélt szándékuk, hogy továbbra is meghiúsítják a stratégiai nyersanyagok szállítását az angolamerikai támadók és csatlósaik számára. A jugoszláv dolgozó nép undora a háborús bujtogatok . belgrádi segítőtársai iránt napról napra növekszik. A falvak és városok lakosai kitérnek a munkakötelezettség alól minden fenyegetés és megtorló intézkedés ellenére. Megszöknek az országutak építéséről, amelyeknek katonai jelentőségük van. Nem hajlandók repülőtereket s a leszállása alkalmas területeket építeni az amerikai repülők számára. A hegyekbe menekülnek, ha kényszerítik őket védőerődítmények építésére a békeszerető népi demokratkus országokkal, Albániával, Bulgáriával, Romániával, Magyarországgal közös határokon. Hogy a jugoszláv népnek milyen nagy a gyűlölete a titoisták, az angolamerikai imperializmus ügynöke iránt, arról fogalmat alkothatunk magunknak a márciusi Szkupcsina „választások" eredményéből. A belgrádi vezetők nyiltan bevalották, hogy több, mint egymillió választó bojkottálta a jelölteket és nem volt hajlandó árulókra szavazni. Ezek s választók megmutatták hűségüket a béke és demokrácia táborához, elhatározásukat, hogy harcolnak a gyűlölt fasiszta rendszer ellen országunkban A jugoszláv nép ellenállásának az uralkodo klikk ellen különféle formái és módszerei vannak. A városokban és falvakon a hazafiak újságokat, brosúrákat és röplapokat terjesztenek, amelyek harcra hívnak fel az angol-amerikai imperialisták belgrádi segítői ellen, akik eladják nagyban és kicsiben országuk nemzeti gazdagságát. Az épületek falain egyre gyakrabban jelennek meg a jelszavak: „Éljen a Szovjetúnió — a béke és demokrácia szilárd támasza", „Jugoszlávok szabotáljátok Tito klikkjének háborús előkészületeit, leplezzétek le a háborús bujtogatok bűnös szándékait!", „A Tito klikkje elleni hars a béke és demokrácia harca". Ez év kezdetén, amint a jugoszláv forradalmi emigránsok leveleikben írják aktív harcot kezdtek a hazafias vasutasok, a titoista klikk ellen. Éz év áprilisában négy vonatszerelvényt siklattak ki, amelyek színes fémeket szállítottak. Mindez az angol-amerikai imperialisták és csatlósaik számára volt szánva Nyugat-Európában. Amint a stratégiai nyersanyagokkal megrakott szállítmányok az Adriai tenger kikötőjébe érkeznek, a hazafias vasutasok ráírják a vagonokra: „A háború előkészítői számára küldött árut ne rakjátok ki!" Az ilyen jugoszláv kikötőkben, mint Rjeka, Splitt és Pulj, ma az amerikai és angol hajókat a kikötőmunkások helyett Rankovics külön katonai alakulata: rakják ki. A jugoszláv dolgozó nép Titoban és segítőtársaiban a szabadság elnyomóit látja, a béke és demokrácia legelvetemültebb ellenségeit, az angol-amerikai háborús uszítók aktív segítőit. Bármennyire is erőlködjenek a titoisták, hogy propagandájukkal uraik békesze. retetét bizonyítsák, bármennyit beszéljenek arról, hogy nincs háborús veszély, nem sikerül nekik saját népük éberségét elaltatni és népüket elszakítani a béke és demokrácia harcosainak hatalmas táborától. V. Kirszanov. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre / az ÚJ SZO minden magyar dolgozó kezébe Az építőipar új módszereit mindenütt bevezetjük »Az Űj Technika Napján a legjobb csehszlovák élmunkások gyakorlati példákon bemutatják az építőipar új munkamódszereit. Körülbelül 300 kiküldött és vendég érkezik az Üj Technika Napján Bratislavába, amelyet a csehszlovák építőipari üzemek, az építőipari munkások Szövetségének ROH csoportja és a Bratislavai Technikai Főiskolával együttesen rendez.* A kiküldöttek között lesznek a legfontosabb építkezések képviselői, a kiváló kőművesek, kőművesekké átképzett munkások pallérok és technikusok. Ezenkívül az Üj Technika Napján résztvesznek nagy számban csehszlovák építő szakemberek, továbbá tudományos és kísérleti dolgozók, a ROH képviselői, a ŐSNZ körzeti igazgatóságának, a Technikai Főiskola, a brn0i Kísérleti Intézet, a Csehszlovák író Szövetség, az újságírók képviselői és, mások. Az Üj Technika Napjának lefolyását filmezni is fogják és a rádió is közvetíti. Az Üj Technika Napja hétfőn, június 19-én lesz Bratislavában. Az építőipar Űj Technikájának Napja két részre oszlik. Az első a gyakorlati rész. A legjobb csehszlovák élmunkások, a nézők szeme láttára bemutatják a falazás, vakolás, malterkeverés új munkamódszereit. Mellettük egy másik állványon a régi módszer szerint fognak dolgozni, hogy a nézők összehasonlíthassák a két munkamódszert és meggyőződhessenek az új módszer előnyeiről. A gyakorlati bemutató után a résztvevők felkeresik a Mytná utcai technikai főiskolát, ahol az Üj Technika Napjának második része fog lezajlani. Vitatkozni fognak a bemutatott üj munkamódszerekről. Az építő szakmunkások válaszolni fognak egyes munkások feltett kérdéseire. A vitában beleszólnak éimunkásaink, akik már az új munkamódszer szerint dolgoznak. A vita más kérdéseket is fog érinteni az új ipari termelésre átállított építőiparral kapcsolatban. Többek közt megismertetik a résztvevőket az építés modern technikájú módszerévej. Ezek gyakorlati bemutatása a Technikai Főiskola új épülete előtt történik. Hat munkahelyet készítenek itt elő. Három a falazás bemutatására fog szolgálni. A bemutatást a prágai Plechács elvtárs hármas csoportja kezdi. Egyidejűleg a régi falazási módszert is bemutatják a szomszédos munkahelyen. Félóra múlva Tencer elvtárs bemutatja a rámában való falazást, majd újabb félóra múlva az új módszer szerinti vakolást. A maltert a különleges Krá^k-típusú keverővel készítik nekik elő. A hármas csoportban való vakolás részben már ismeretes kőműveseink előtt. Egy kitanult kőműves éa két segédmunkás végzi, de teljesítményük három kitanult kőműves munkájával felér. A kőműves csak a téglákat rakja, az egyik segédmunkás adogatja, a másik pedig malterral leönti. Ez a módszer nagyban hozzájárul a szakképzett munkaerők hiányának leküzdéséhez. A rámás falazásnál, a vágbesztercei Tencer elvtárs újító javaslata szerint a falazás előre elkészített és a falra helyezett rámában történik, amelyet előre kiegyensúlyoznak és így nem kell minden téglát kiegyensúlyozni. A munka gyorsan folyik, mert a téglákat csak be kell illeszteni a rámába. Az Űj Technika Napjának igen nagy feladatot kell megoldania, meg kell indítania »Mindenütt bevezetjük az új módszereket az építőiparban« jelszó megvalósításának nagy mozgalmát. Visszafojtott léleksettel léptünk a terembe, ahol a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa ülésezik A CsISz művészegyüttesének sikeres körútja a Szovjetunióban Boáena Sochová a CsISz-együttes művészeti vezetője a Szovjetunóban vendégszerepelt együttes, Moszkvából való elutazása előtt a következőkben nyilatkozott a CTK levelezőjének: „A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség népdal és népi tánceggyüttesének körútja a Szovjetunióban már a vége felé halad. Felléptünk Moszkvában, Leningrádban, Kievben és Charkovban. Végül ismét visszatértünk Moszkvába, hogy itt három utolsó fellépéssel befejezzük a nagyszerű körútat. Kőrútunk leggazdagabb és legerősebb napja június hetedike volt. Megtekintettük a Kremlt és visszafojtott lélektfettel léptünk a terembe, ahol a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa ülésezik, ahol a nagy Sztálin tartja beszédét. Aztán meglátogattuk a Lenin mauzóleumot. A szovjet emberek kilométer hosszú sorát néhány percre megzavarta küldöttségünk, amely koszorút hozott és körüljárta az üveg szarkofágot, amelyben V. I. Lenin nyugszik. A mauzóleumból elmentünk üdvözölni a Kremli falak mellett eltemetett nagy forradalmárokat. Este előadásunk volt a Csajkovszki teremben, Mindjárt utána a második előadásra siettünk, amely egyike volt a legörömtelibbeknek, amelyet valaha megéltünk. A Szövetségi ház Oszlop termében folyt az előadás, amelyet a Komszomol moszkvai bizottsága rendezett a Komszomol küldöttségének Kínából való visszatérése tiszteletére. Az 1500 Komszomolistához N. A. Mihajlov főtitkár beszélt. A műsor első részét a Kínából visszatért együttes töltötte ki, míg a másik részét ránk bizták. Nehéz elmondani, milyen örömteli volt az, est légköre. Boldogok voltunk a minket jutalmazó tapsvihartól. Üjra meg újra kitapsoltak minket. Közülünk óriási sikert aratott a színpadon Viera Repková a csehszlovák rádió tagja, és a Szovjetunióban rendkívül közkedvelt Viera Krylová, a Nemzeti Színház tagja. Lelkes sikert keltettek a baltástáncok és a műsort ilyen számokkal végeztük. A műsor befejezése után mindannyian felsorakoztunk a színpadon és kölcsönösen megtapsoltuk egymást. A Komszomol moszkvai titkára jókívánságait fejezte ki a Szovjetunióban elért sikerekhez. Gyönyörű, fehér, művészien J.iszitet, ajánlással ellátott vázát nyújtott át nekünk és sok virágcsokrot. Az örömteli estét a Hadseregparancs Dr. Alexej Cepiéka honvédelmi miniszter szerdán, június 14-én a következő hadseregparancsot adta ki: „1950 június 15-én érvénybe lép a hadvezetőség intézkedése, a politikai parancsnokok helyettesei felelősségének fokozásáról és jogkörének kiterjesztéséről. Csakis a politikailag öntudatos és fejlett katonákból és parancsnokokból álló hadsereg igazán harcképes és tudja biztosítani az ország biztonságát és védelmét. Ezért a hadseregben minden irányban meg kell erősíteni a politikai és öntudatosító tevékenységet. A katonai egységek politikai felkészültségéért teljes felelősséget viselnek a különböző rangfokozatú parancsnokok. Csak azon parancsnokok, akik teljesítik a politkai munka sikeres elvégzésének feltételeit és akik maguk is össze tudják kapcsolni a harci felkészültséget a politikai neveléssel, képesek elérni a hadsereg javát szolgáló sikereket. Szükséges lesz tehát, hogy az összes "parancsnokok a legrövidebb időn belül elsajátítsák az új irányvonalakat, hogy azok szellemében fokozott gondossággal megjavítsák parancsnoki munkájukat a hadsereg tagjainak politikai nevelése tekintetében. A hadsereg minden munkanapjának parancsolata legyen a legmagasabb erőkifejtés a pártpolitikai tevékenység és azon nevelő tevékenység megerősítésére, amely az egységek magasabb harcképességének elérésére irányul. A politikai munkások jogkörének kiszélesítése elsősorban azt jelenti, hogy fokozódik felelősségük és kötelességük. A politikai munkásoknak igyekezniök kell a parancsnokok tekintélyének megszilárdítására és segíteniük kell őket parancsnoki jogkörük zavartalan gyakorlásában. Az új intézkedéssel hangsúlyozzák és szabályozzák a pártszervezet és az ifjúság tevékenységét is, amelyek a parancsnokok támaszai voltak már eddig is a harci és politikai felkészültség feladatainak teljesítésében. A hadsereg és sikeres fejlődése érdekében jelentősen meg kell javítani a CsKP valamint a CsISz csoportok alakulatai szervezeteinek politikai és szervezeti munkáját. Főfeladatuk lesz szorgalmas tevékenységet kifejteni, hogy a katonák példásan teljesítsék kötelességüket és minden eszközzel támogassák a parancsnokok felelősségteljes parancsnoki tevékenységükben. Szükséges lesz, hogy a mintakatonák a munkaversenyek és a kötelezettségvállalások mozgalma, amely a mai napig oly ígéretteljesen fejlődik, még inkább kiterjedjen és elmélyüljön. Szükséges, hogy a hadsereg összes tagjai, a legénység, az altisztek és a tisztek és a tábornokok is tudatában legyenek, hogy a felelősség fokozására és a politikailag dolgozók jogkörének kiszélesítésére hozott intézkedés egy célt követ: fokozni a hadsereg harcképességét, megjavítani a parancsnoki funkció tekintélyét és teljesítményét az egységekben, valamint megszilárdítani az erkölcs-politikai viszonyokat és a katonai fegyelmet, ami nélkül nem lehet elérni semmiféle sikert, sem harci, sem politikai felkészültség terén. E feladat teljesítésével a csehszlovák hadseregben megteremtődnek az előfeltételek azon értékes tulajdonságok kifejlődéséhez, amelyekből a legyőzhetetlen szovjet hadsereg sikerei és csodálatos győzelmei származtak. Éljen Klement Gottwald köztársasági elnök, a csehszlovák véderők főparancsnoka! Prága, 1950 június 14. Judr. Alexej Cepicka s. k., honvédelmi miniszter, Judr. Jaroslav Proházka s. k., hadseregtábornok, a csehszlovák véderők vezérkari főnöke. demokratikus ifjúság himnuszával fejeztük be. Örömmel és ünnepélyesen énekeltük a ;

iéke Dalát, mi, az Ifjúsági Szövetség tagjai és ök, a Komszomolok, Együtt énekeltük ezt az éneket a dicső Oszlop teremben, amely emlékszik a Sz. K.(b.) P. kongresszusaira és amelyben felravatalozták az elhunyt V. I. Lenint és J. Dimitrovot. Az ének elhangzása után kitört a lelkesedés vihara. Sokáig tartott amíg jegyzetfüzeteinkbe felírtuk a címeket és amíg utoljára kimondtuk: „Viszontlátásra". Most Varsóba utazunk, aihol szintén előadást tartunk. Boldogan térünk vissza a Szovjetunióból, mert megtettünk mindent szövetségi együtteseink jó hírnevéért. Már előre örülünk a varsói elvtársak előtti fellépésnek. ígérjük, hogy legjobb tudásunk szerint fogunk táncolni éa énekelni, ahogy azt megérdemlik azok, akik hihetetlen ütemben építik az új, gyönyörű várost. Őszintén üdvözöljük az otthoniakat — fejezte be a beszélgetést Bozena Sochová -és boldogok vagyunk, hogy innen üdvözölhetjük dicső kongresszusunkat. A Az ukrán filharmónia Oszlop termében néhány nappal ezelőtt voltj a néhány napig Ukrajnában vendégszerepelt csehszlovák művészek bucsúhangversenye. A „Pravda Ukrajini" folyóirat hozta Arkadij Filipenko ukrán zeneszerző, a Sztálin díj tulajdonosa cikkét „a csehszlovák nép művészeteTM címmel .amelyben ezt írja: „A csehszlovák művészek hangversenye nagy érdeklődést keltett. Nagy örömet szerzett nekünk a csehszlovák ifjúság alkotó ereje. A csehszlovák ifjúságnak Boíena Sochová vezetése alatt álló népdal és népi tánc együttese három táncegyveleget adott elő. Az együttesben népi szellem uralkodik. A nemzeti dalokat és táncokat lebilincselő közvetlenséggel és valódi művészi egyszerűséggel adják elő. Derülátó humor, kimeríthetetlen energia és erf van bennük. Táncaik egyúttal bensőséges lírától és az anyatermészet mély, költői átérzésétől áthatottak. Kitűnő a hangversenyen fellépő énekesek csoportja. Stefa Petrová, a Nemzeti Színház operaénekesnőja gyönyörűen énekelte Smetana „Titok" című víg operájának elbűvöld áriáját, továbbá néhány népdalt és a Holdvilág keringőt. Gyönyörű bariton hangja van Rudolf Jedilcskának, aki a zenemű minden gondolatát átérzéssel tolmácsolta. Viera Krylová mezzoszopránja rendkívüli szépségű. Smetana „Braniborok Csehországban" című operájából Décera áriáját nagyszerűen énekelte, épp ily szépen a Carmen című operából a Habanera dalt. Mély benyomást keltett „Mikor engem nagyanyám" című románca Dvorák „Cigány dallamok" című cilklusából. Mesteri volt Viera Repkovának, & Csehszlovák Rádió zongoraművésznőjének, Zdenka Jileknek a csehszlovák filharmónia zongoristájának, Franti§ek Skvor zeneszerzőnek, a Nemzeti Színház karmesterének fellépése is. A csehszlovák műkedvelők művészeinek és képviselőinek fellépése örömteli esemény volt szovjet Ukrftjna fővárosának zenei életében.