Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-15 / 136. szám, csütörtök

98 UJSIO 1950 június 10 Lelesz, a királyhelmeci járás büszkesége Bebizonyult az, hogy minden községben, faluban, ahol öntudatos dolgoíók a Párt irányítása mellett végzik feladatukat, ott az Egységes Földműves Szövetkezet közös munkája fejlődésnek indul. Itt vagyunk most a ki. rályhelmeci járásban, Lelesz községben Cap István, Palányi János és Do. bos Imre elvtársak társaságában, akik a IX. pártkongresszus döntéseinek a hatása alatt hevesen vitatkoznak arról, hogy mikép, milyen módon, milyen eszközökkel kell még fokozottabb mértékben bekapcsolni a falu dolgozóit a szocialista építőmunkába, mint eddig. Tökéletes egyetértés uralkodik köz. tük, mert ők voltak azok, akik síkra szálltak az EFSz-ért, a falu szocializálásáért és ma is ők azok, akik minden erejük latbavetésével szolgálják a Pártot, a falu dolgozóinak közös érdekét. Cap István a helyi EFSz szakoktatója és a járási szövetkezeti tanács elnöke igen öntudatos és céltudatos elvtárs. Mondanivalója, hangja határozott és biztos. A következőket közli velünk. — Már 1947-ben pár elvtársammal együtt szükségét éreztük annak, hogy káderneveléssel, megbízható és öntudatos elvtársakat neveljünk, gátat vessünk a reakció befolyásának és előkészítsük a talajt az Egységes Földműves Szövetkezet számára. Ennek a kádernek és a Párt hathatós segítségének köszönhetjük ma azt, hogy közös munkánk eredményét már fel is tudjuk mutatni. Itt újra hangsúlyoznom kell a Párt és népi demokratikus kormányunk segítségét, mert nemcsak arról gondoskodtak, hogy gépeink, munkaeszközeink legyenek, hanem arról is, hogy további iskoláztatásban, szakszerű és ideológiai kiképzésben részesüljünk. Ez rengeteget jelentett. En például egy négyhónapos agronómiai szakiskolában vettem részt. Természetesen szerzett tudásunkat igyekeztünk tovább adni és ma az a helyzet nálunk, hogy községünkben dolgozó népünk hatványozott figyelemmel kísérte a IX. Pártkongresszus döntéseit. — Dolgozó népünk tudja és érzi ma már, hogy a IX. Pártkongresszusnak történelmi jelentősége van és elvtársaink legjobbjai és legkiválóbbjai azért ültek össze, hogy a szocialista építőmunkát előre lendítsék és dolgozóink életszínvonalát rohamtempóban emeljék. A IX. kongresszus határozata mindenkit gondolkozásba ejtett és dolgozóink komoly önkritikát gyakoroltak önmaguk ténykedése felett. Mindenki érzi ma már, hogy csakis közős munkával biztosíthatjuk dolgozóink jövőjét. Komoly mozgalom indult meg nálunk, hogy az EFSz első típusáról a második típusra térjünk át. A jelentkezők, az , aláírók száma egyre szaporodik. — Természetesen — mondja Cap elvtárs — a legsürgősebb most az aratási munkálatok közös megszervezése. Szövetkezetünknek ugyanis egész évi szerződést van a királyhelmeci gépállomással. Ezt a szerződést azonban most a közös aratásra való tekintettel újra kiegészítettük. A közös aratási terv 380 hektár _ kalászos terményre szól és a következőkép osz. tottuk be. 70 munkaerő fogja végezni 7 önkötözőgéppel. Szóval egy-egy csoporthoz egy önkötözőgép és tíz munkaerő tartozik. Az aratást a közös terv szerint 6—7 nap alatt akarjuk elvégezni. Erre a tervre eddigi tapasztalatainkat használtuk és a pénzügyi számításaink szerint egy bektár aratási költsége 580 koronába fer.üll. DOBOS IMRE ELVTÁRS KÖZBESZÓL. Dobos elvtárs a leleszi EFSz könyvelője itt közbevág és szemléltető módon összehasonlítja a mult és a jelen aratási munkálatok költségvetését. Itt azonban meg kell mindjárt azt is jegyeznünk, bogy Dobos elvtárs nem közönséges hivatalnok, hanem olyan dolgozó, aki maga is földmunkás, ki-Váló szakértője a mezőgazdasági munkának és szívén viseli az EFSz közös ügyét. Dobos elvtárs ezeket mondja: — Ezelőtt egy hektár termés learatása legalább ezer koronába került és egy munkaerőnél legalább is nyolc munkanapot, vett igénybe, amely látástól vakulásig tartott a szó legszorosabb értelmében. Ma az EFSz lehetővé teszi számunkra, hogy egy hektár aratását könnyebben, olcsóbban és összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt tudjuk elvégezni. Itt van az 1000 korona aránya az 580 koronához és a 8 napi munkaidő viszonya a nem egészen teljes két munkanaphoz. És hozzá kell tennem azt is, hogy a mi munkanapunk teljesen nélkülözi a „látástól vakulásig" való fogalmat. Tisztán csak ezzel az egy kézzelfogható eredménnyel is bebizonyíthatjuk minden falu dolgozói előtt, hogy milyen előnyt jelent számunkra az FESz, ameíljel Pártunk ajándékozott meg bennünket. Mert ajándék ez, ezt mindenki beláthatja. Pénzben ennél az aratásnál az előbbi gazdálkodáshoz viszonyítva 160 ezer koronát, időben pedig 1800 munkanapot takarítunk meg. Ma nincs többé szükség arra, hogy egyetlen ipari munkás is otthagyja munkahelyét az aratás miatt. Az Egységes Földműves Szövetkezet játszva elvégzi munkáját és ő megszakítás nélkül folytathatja <3RÍtő. munkáját az iparban. így, kéz a kézben ipari és földmunkás egymással összefogva, szövetkezve, soha nem lá. tott fejlődésnek lendíthetjük munkáshazánkat. Palányi János elvtárs beszél most, gattak bennünket, ha itt ott valamit kifogásoltunk vagy egy jobb ajánlattal jöttünk. — Erre a tanulmányútra — folytatja Palágyi — én közvetlen a IX. pártkongresszustól mentem és utam egész ideje alatt a Pártra kellett gondolnom, arra a hatalomra és erőre, amit Pártunk, munkásosztályunk élcsapata képvisel. Siroky és Zápotocky beszédei voltak rám a legnagyobb hatással, mert nemcsak a hibákra mutattak rá, hanem a hibák gyökerére és arra is, hogy miként lehet azokat kiküszöbölni és orvosolni. Nem hiszem, hogy a történelemben volt valaha egy uralkodó osztály, amely olyan nyíltan mu. tátott volna rá a saját hibáira, mint Palágyi Ján0

s a leleszi EFSz elnöke, 2. Cap István a járási szövetkezeti tanács einigte, 3. Dobos Imre a szövetkezet könyvelője. aki egy félórával ezelőtt érkezett tanulmányútjáról. Pardubicén járt és megtekintette az ottani elvtársak munkáját az Egységes Földműves Szövetkezetekben. Palágyi csupa lelkesedés. Azt állítja, hogy a csehek sokkal haladottabb szellemű dolgozók, mint a mi földműveseink. Mindenütt, amerre járt, az utak, a gazdasági berendezések mind az EFSz-nél, mind az állami birtokoknál a legmagasabb fejlődésről tesznek tanulságot. Az a nézete, hogy rengeteg munka vár még az itteni földmunkásokra, hogy a szocializmus útján elérjék a cseh dolgozókat. De bízik a szocializmus erejében és bízik kis- és középgazdáink akaratában, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet fejlődése révén sikerül a távolságot áthidalniuk. SOKAT TANULHATUNK A CSEH DOLGOZÓKTÓL... — mondja Palágyi élvtárs. — Nem is tudom megmondani, milyen szívélyesen fogadlak bennünket. Igazi elvtársi fogadtatás volt ez. Mindegy volt nekik magyar vagy szlovák nemzetiségűek vagyunk, a fontos az volt, hogy dolgozók vagyunk és hogy mindannyian a szocializmust, közös jövőnk ügyét akarjuk szolgáim. Mindenüvé elvittek bennünket, hogy lássunk, tanuljunk és szívesen meghalléppen a mi Kommunista Pártunk. — Ezért szükséges, hogy mi is önkritikát gyakoroljunk önmagunk felett — teszi hozzá Palágyi elvtárs — és munkánkat fokozottabb mértékben kell teljesítenünk. Nálunk a Szövetkezetben mind a behordási, mind a cséplési munkálatok ugyanazzal a tervszerűséggel vannak megszervezve, mint az aratási munkálatok. Csoportokban fogunk dolgozni és akkordmunka szerint fogjuk díjazni a munkateljesítményt. A gépállomással kötött szerződés értelmében 7 koronát fizetünk egy métermázsa kicsépléséért. Párhuzamosan a csépléssel végrehajtjuk a beszolgáltatást is, ezáltal is sokát takarítunk meg, mert nem keil a termést elraktároznunk. A csépléssel egyidőben fejeződik be a beszolgáltatás is. — Nyakig vagyunk a munkában — fejezi be Palágyi elvtárs — és jó ez igy. Itt az alkalom számunkra is, hogy bebizonyítsuk, hogy méltó tagjai vagyunk a Pártnak. Már folyamatban vannak a itartóbuktatlási munkalatok, ugyanakkor az őszi egységes vetési tervvel is foglalkozunk. Most építettünk közös brigádmunkával egy baromfitelepet, amit a közeli napokban már üzembe helyezünk. Azonkívül egy közös istállót is építettünk ugyancsak brigádmunkával, községünk haladó lakosságának közreműködésével, marhaállományunk számára. De alighogy az istálló elkészült, kicsinek bizonyult és most kibővítjük. Van ötven darab szarvasmarhánk, 437 tenyészbirkánk és 76 sertésünk a neveidében. Öszszes nehéz gépeinket átadjuk g gépállomásnak, mert sokkal dőnyösebb az EFSz számára, ha egész évi szerződése van a gépállomással. A gépek ilymódon rendes, szakszerű gondozásban részesülnek és munkánk számára biztosítva vannak. CAP ELVTÁRS ÜJRA SZÓT KÉR. — Az az elképzelésem — mondja, — hogy a gépállomást szervesebben kéne bevonni a munkánkba és pedig olymódon, hogy hozamunk szerint díjazzuk munkáját. így a gépállomás maga is érdekelve lesz abban, hogy minél jobban és minél pontosabban dolgozza meg a földjeinket. Kell, szükséges, hogy mindenki, aki résztvesz az EFSz munkájában, az érezze, hogy a közös ügyért dolgozik. Nekünk sem elegendő többé, hogy a leleszi EFSz jól működjék, hanem fel akarjuk lendíteni az egész járásban az EFSz-ek munkáját. E célbői előadásokat akarunk tartam járásunk falvaiban és községeiben. A Párt segítségével é® hathatós támogatásával sikerre veszszük közös ügyünket. — Lesznek nehézségeink, de legyőz, zük őket. Községünkben a dolgozók már nemcsak a második tipusú EFSzre, hanem a harmadik típusra is jelent, kéznek. Az EFSz-ünk keretén belül ugyanis 135 hektár szántón. 150 hektár kaszálón és 700 hektár legelőn, amelyből tavaly száz hektárt szántottunk fel, harmadik tipusú gazdálkodás folyik, ahol a szövetkezet egy csoportja az elvégzett munkája után részesül a közös haszonból. Eddig a kongresszus hete alatt sikerült 400 métermázsa szénát behordanunk és az a tervünk, hogy ezidén 10—12 vágón takarmányt takarítunk be.— Mindezzel csak azt akarom mondani — fejezi be Cap elvtárs, — hogy községünk szocializálása rohamos léptekkel előre lendül és- eredményes munkánkkal zúzzuk szét a kulákok zavartkeltő munkáját, örömmel olvastam a vezekényi EFSz aratási mun. kálatainak a tervezetét. Nos megírhatod azt, hogy mi versenyre hívjuk fel a vezekényi szövetkezetet. Meg vagyok győződve, hogy munkánk époly sikerrel fog járni, mint az ő munkájuk. És szerintem minden EFSz elvégezheti ezt a munkát, amely szem előtt tartja a Szovjetúnió példáját. A mi helyzetünk jóval könnyebb, mert a Szovjetúnió nyomdokait követhetjük, de a szovjet dolgozónak nem volt példája és mégis a Párt, a bölcs Sztálin vezetése mellett sikerült keresztülvinnie a maga akaratát. Szabó Béla. Gondos aratási előkészületek a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban A Szovjetúnió számos kerületében már javában folyik az aratás. A turkmani köztársaság után megkezdték az árpa aratását az üzbekisztáni, a tadzsiki és az azerbeidzsani köztársaságban. Mindenünnen gazdag gabonatermést jelentenek. Azerbeidzsanban az érő búza beláthatatlan mezei hullámzanak és az aratást a legközelebbi napokban megkezdik. A Szovjetúnió más részeibetj is már bekövetkezik az aratás ideje. Gazdag termés érik a kubáni földeken, a sztavropolii kerületben, a Krímen és Dél-Ukrajnában. A kubáni vidék egyike a szovjet föld legfontosabb gabonatermő vidékeinek — írja az Izvesztija című lap —, mert a tavaszi időjárás az idén korábban állott be. A gabona aratását sokkal korábban. kezdik meg, mint tavaly. A kolhozok és a szovhozok az idén több gabonát takarítanak be, mint tavaly. Ezt a bolsevik párt s a szovjet állam nagy segítsége teszi lehetővé számukra. A traktorállomások és szovhozok traktor- és kombájn gépállománya sokkal nagyobb, mint az utolsó háború előtti évben, 1940-volt. A kolhozok, szovhozok, tarktorállomások, a párt és földművelési szervek legfőbb feladata, hogy az utolsó szemig betakarítsanak mindent, ami a gazdag kubáni vidéken termett. Ebben az évben az őszi és tavaszi vetés ^csaknem egyidőben érik. Ezzel fokozódik a a kombájnok és a többi gépek 'napi munkafeladata. Szükséges sokkal rugalmasabban brendezni az emberek helyes elosztását és minden technikai eszköz kihasználását, — írja az Izvesztija. A traktorállomások, kolhozok és szovhozok technikai felszrelése lehetővé teszi, hogy az aratást rövid idő alatt, veszteség nélkül elvégezzék. Az idei aratáskor a Kubánban 1200 kom-és a gabonafélék 85 százalékát kombájnokkal aratják le. A főfeladat az aratógépek helyes kihasználása. Ezért nagy érdeklődést keltett Konstantin Borin kombájnvezetőnek, a Legfelsőbb Tanács képviselőjének, az Izvesztijában megjelent levele. Borin azt javasolta, hogy a kombájnvezetők versenyét kezdjék meg már tavasszal. Számos traktorállomáson és szovhozban beszéltek arról, hogy Borin tavaly két kombájn egyesítésével 2110 hektáron aratott gabonát és napraforgót. Abban az időben, ami még hátra van az aratásig, a kombájnvezetők biztosítják a gépek magas teljesítőképességét. Megtekintették a réteket, összeállították a munkaprogrammot, az egyes kombájnok számára és a veszélyes helyekre figyelmezető jeleket helyeztek. Minden gép óradiagrammal van ellátva. Az ilyen diagramm mindenekelőtt a gépek teljesítőképességének fokozását jelenti és a veszteségek teljes kiküszöbölését. Simko kombájnvezető, aki a „Köztársaság világító tornya" kolhoz földjein fog dolgozni, a programm szerint minden munkaóra alatt legalább két hektárnyi területen aratja le a gabonát. A kombájn-vezetők ezrei részletesen átgondolt és a tapasztalatokon alapuló aratási terveket dolgoztak ki. Dudcsenko kombájnvezető kötelezettséget vállalt, hogy 15 munkanap alatt Sztálinec kombájnnal 500 hektáron arat gabonát és 200 hektáron napraforgót. Most a traktorállomásokon és a szovhozokban ellenőrzik, hogy hogyan vennak előkészülve az aratásra. A párt és a szovjet szervezetek minden intézkedést megtesznek, hogy minden fogyatékosságot gyorsan eltávolítsanak. Az idei - aratáskor fokozott mértékben fogják használni az aggregátoroaffljfek a g^onát, kicsépelik, összevágják a szalmát és a pelyvát, összegyűjtik a kalászokat és megforgatják a tarlót. Körülbelül másfélezer ilyen aggregátor fog működni. A kolhozok nagy része az aratásra részletes tervet dolgozott ki. A kolhozok tagjai előre tudják, hol fognak dolgozni és ismerik normájukat. Már most előkészítik a munkaversenyt, hogy idejében teljesítsék a beszolgáltatási kötelezettséget az állammal szemben. Mindenütt közlekedési brigádokat alakítottak, amelyek naponta , elszállítják a gabonát mindaddig, mig teljesítve nincsen az állami beszolgáltatás! terv, — fejezi be cikkét a Izvesztija. A Szovjetunióban a mezőgazdasága mut évben 29.000 új kombájnt kapott. A kolhozok tagjai és a traktorállomások gépészei a földművelési szakemberek nagy hadseregét alkotják, akik napról-napra kifejlesztik az aratás példás előkészítéséért folyó szocialista munkaversenyt. A szovjet kolhozok a legújabb tudományos módszerek szerint dolgoznak, hogy így a legjobban emeljék valamennyi mezőgazdasági termelési ág hozamát. így például a „Forradalom világító tornya" kolhoz híressé vált az egész Szovjetunióban nagy búzatermésével. A kolhoz ismert brigádosa Nikita Buchalov tavaly egy hektáron több mint 50 métermázsa búzát aratott. Az idén kötelezte magát, hogy egy hektáron 57.33 métermázsa búzát termeszt. A „forradalom világítótornya" kolhoz azáltal ért el ilyen sikert, hogy a földekre és a vetésekre a legnagyobb gondot fordítottak. AZ ELSŐ MAGYAR KOMBÁJN. Szovjet mintára a magyar mezőgazdaság is igyekszik, hogy a lehető legnagyobb gépesítést érje el. így az EMAG budapesti gyár elkészítette az első magyar 55 lóerős önműködő kombájnt, A kombájn négy, méter s^glgs. sávon arat és a gép majdnem 9 kilométer órányi sebességgel halad a földeken. Ellátásához elegendő két ember. A gép egy óra alatt 20 métermázsa gabonát vág le és csépel ki és 70 ember munkáját végzi el. „EGY GABONASZEM SEM VÉSZ KARBA!" Romániában lelkiismeretesen előkészítik az aratást valamennyi járásban, Az idén tavasszal a román földművesek ezt a jelszót választották: „egy ár sem marad bevetetlen", a nyáron „egy gabonaszem sem vész kárba" jelszó alatt fognak dolgozni. Mindenütt javítják a gépeket, hogy idejében munkába állíthassák őket. Romániában is az idén gyártották az első kombájnokat. A gazdasági gépüzemnek az 1950. évi terv szerint 30 kombájnt kell készítenie. Már június 2-ig 10 kombájn gyártását fejezték be és a további húszat még az aratásig elkészítik. LENGYELORSZÁG FELKÉSZÜL AZ ARATASRA. A lengyel kormány utolsó ülésén néhány határozatot hozott, az aratás síkeres végrehajtásának biztosítására. A határozatokban hangsúlyozzák, hogy a tavaszi vetési kampányt sikerrel végrehajtották és a búza vetési tervét 103 százalékban, az árpa vetési tervét 100 százalékban és a zab vetési tervét 102 százalékban teljesítették. A minisztertanács megbízta a földművelésügyi minisztériumot, hogy június 25-ig minden faluban gyűléseket rendezzen,amelyek beszámolnak az aratás gyors elvégzésének módjairól. A közigazgatás szervei június 25-ig kidolgozzák a szomszédi segítség részletes terveit, és a könnyűipari és belkereskedelmi minisztériumok idejében szállítják az összes szükséges anyagot az aratáshoz. Az állami birtokok június 15-ig részletes aratási tervet dolgoznak ki és június 25-ig előkészítik az összes szükséges gépeket. Hasonlóképpen aratási tervet dolgoznak ki a§, termelő földműves szövetkezetek, amelyekben úgynevezett munkabrigádokat alakítanak a különféle fajta munkákra. Az aratási munkák terveit június 2é-ig elkészítik az állami gépállomások is. Az aratáson tevékeny részt vesz a „Szolgálat Lengyelországnak" lengyel ifjúsági szervezet is. WIHWHHtMMMtWH

WI

KW

MIt

MHHMMtm Jugoszlávia — a kulákparadicsom (Folytatás az ötödik oldalról}* gényiparaszt éhezik. A falusi szegény. ségnek nem jut árucikk, mert fekete úton élelmiszerért adják, élelipiszerük viszont csak a kirÜákQltnak, spekulánsoknak van. Hogyan is lehetne a szeg&nypar rasztirvak, mikor az elmúlt 'évben egy hold. föld után 40 kiló zsírt és nagymennyisfigQi

< hú0 kellett ber szolgáltalma. ß&zpfc # ' A szegényparasztaak nemhogy Spar« cikkre nem jut, de mivel elrabolják termékét, még petróleumra, gyuláxavalója sincs. A jugoszláv parasztok egyre határozottabb ellenállást tanúsítanak 1U-toék falusi politikájával szemben, —« Még az újvidéki újság is beismeri; hogy a parasztok csoportosam álldogálnak a földek végén, beszélgetnek és se szántani, se vetni nem akarnak. Egyre több dolgozó paraiszi dugja el még megmaradt gabonáját, állatát. Tömegesen megtagadják a munka« szövetkezetekbe való belépést, kivonják magukat az ipari és bányakényszermunfeára való hurcolás alól. Titoék természetesen a legvadabbul üldözik azokat a szegény, és középparasztokat, afcik ellenük szegülnek, a nép azonban már nem bíitja a szipolyozást és börtön, kényszermunkára való hurcolás ellenére sem akarja teljesíteni a „szocialista Jugoszláviával" szembeni „kötelességeit". Erősödik a harc a Tito-klikk ellen A jugoszláv, szegényparasztok helyzete kétségbeejtő. Mind1

fenyegetőbb az éhínség, az állatok tömegesen pusztulnak, a dolgozó parasztok kezdik megelégelni Titoék fasizmusát. A jugoszláv szegényparasztnak se kenyere, se ruhája, de becsülete sincs, hiszen a faluban a kulák az úr, az ország élén pedig az országot angol-amerikai gyarmattá, süly lyesztö Tito-klikk áll. A jugoszláv dolgozók harca hóhéraik ellen egyre szervezettebb formát ölt. A parasztság, ha csak teheti, nem szánt-vet, nem dolgozik Titonak, de készülődik, hogy a munkásosztály vezetésével széttöilje azt a jármot, amelyet az áruló Titoék tettek anya-