Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-15 / 136. szám, csütörtök

!S50 f&niua 1-5 UJSZO Furinda Rezsőt mostanában több kitüntetés érte. a Párt IX. kongreszszusán a Köziponti Bizottság tagjává választották, majd ezt követően a. Megbízottak Testülete a szövetkezeti mozgalomban kifejtett kiváló munkásságáért, mint az elmúlt év legjobb szövetkezeti tervezőjét, elsőfokú kitüntetésben részesítette. A kitüntetésről szóló oklevelet és az ezzel jiáró tízezer korona pénzjutalmat az elmúlt napokban ünnepélyes külsőségek között adta át Furindának a Megbízottak Testületének elnöke. A szövetkezeti gazdálkodás úttörőjéről már többíaben írtunk az Uj Szóban, különösen a. szövetkezeti mozgalommal kapcsolatosan. Mostani kitüntetése alkalmat ad nekünk, hogy személyével és életével részletesebben foglalkozzunk. Furinda 1901-ben Dalmad községben született. Apja béres volt az ottani nagybirtokosnál. Ő niá'r a negyedik gyermek volt apja szűkös cselédke•nyerére. Másfél éves korában Szódóra, majd innen a zselizi járáshoz tartozó ágotai majorba került és innen is ment az elemi iskola első osztályába. Jó tanuló volt, illetve lett volna, de már hétéves korában őt Is utolérte az urasági cselédek gyermekeinek szomorú sorsa. Hozzá kellett jlárulnia a család létfenntartásához és a hétéves kis Furinda, aki alig látszott ki a földből, az urasághoz ment dolgozni ökrökkel szántott. Kilencéves korában a többi hasonszőrű gyermekekkel együtt az oroszd birtokra járt répát egyelni. A napszám itt a felnőtteknek egy forint húsz krajcár volt, a gyermekeknek pedig 40 krajcárt fiaettek. A gyermekek keveselték ezt a bért és 50 krajcáros napszámot szerettek volna. Szóltak erről az intézőnek, aki azonban kinevette őket. Hogy honnan támadhatott a kilencéves Furindának ez a gondolata, — másnap a gyermekek" sztrájkba léptek. Meg is lett a sztrájk eredménye. Győztek a gyermekek és megkapták a 10 krajcáros béremelést. A gyermek Furinda ekkor jött rá, mekkora erő van a munkásság összefogásában. Tizenhétéves korában már tizenkét szarvasmarha és 5 csákó gondozója volt. A hétéves korban kezdett nehéz munka, a nélkülözés azonban kikezdte a gyenge gyermeki ezervezetet. Furinda csontszút kapott és a szegénység miatt elhanyagolt betegség következtében nyomorékká vált. Kilenc évig egyfolytában ágybanfekvő beteg volt. Betegsége alatt ismerkedett meg a könyvekkel és ezeken keresztül a szocializmussal. Bátyja, akii egy budapesti haijógyár munkása volt, állandóan ellátta könyvekkel és tanácsokkal, rávezette a szocializmus útjára. Felgyógyulása után, 1926-ban kezdett újra dolgozni. Ebben az esztendőben lépett be a Kommunista Pártba és ettől kezdve Furinda élete szüntelen harc a munkásságot kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen. Állandóan szervezi a falusi párt- és szakszervezeteket, szervezi és irányít ja a munkások bérköveteléseit. Sok esetben éles összeütközésbe került az uralkodó rendszerrel, de Furindát semmi seim tudja megfélemlíteni és senki nem tudja eltántorítani e munkásság győzelmiébe vetett hitétől. A háború alaitt illegális pádmunkát végez. Titkos rádiót tart és így állandóan tájékozódva van. A felszabadulás után az elsők közöt kapcsolódott be az építfimunkába. 1948-ban Szlovákiában Tőrén elsőnek megalapította a földműves szövetkezetet, amelyet rövid két év alatt anynyira kiépített, hogy példamutatója lett a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásnak és a szövetkezed életnek. Miért nem foglalkoztatják a emmoi Jugoszlávia - a kulákparadicsom A TUto-Bankovdcs-klikk, amely angol-amerikai gyarmattá változtatta Jugoszláviát, szörnyű nyomort zúdított a jugoszláv dolgozókra. Az ipari munkásság és a szegényparasztság viselik azokat a hatalmas terheket, amelyeket Tito fasisata rendszerének fenntartása érdekében nyomnak rájuk. Különösen sokat szenvednek a jugoszláv szegényparasztok, hiszen ők viselik a terhek nagyrészéi. Ugyanakkor gazdagodnak, basáskodjak a kulákok, akikre az UDB, a tisztikar és Tito egyéb lakájain kívül a fasiszta Tetőrendszer épül. Jugoszláviában a kulákság gazdasági megerősödésének fontos eszközei az úgynevezett munfcaszövetkezetek. Ez év elején hetvenkedve kürtölték világgá Titoék, hogy a falusi munkaszövetkezetek száma eléri ' az 5246-ot, amelyben 250.000 parasztgazdaság van. A szövetkezetekben is a kulák az úr lütoék munkaszövetkezetében a kulákok viszik a hangot. A munkaszövetkezetben a jövedelem elosztását a bevitt föld nagysága, az állatok száma, a mezőgazdasági gépek, felszerelések arányában végzik. Aki többet vitt be, az többet kap a jövedelemből, akkor is, ha nem dolgozott. Természetes, hogy a falu kizsákmányolói, a kulákok a bevitt föld, állat, felszerelés után akkor is vígan élnek, ha nem dolgoznak. Ugyanakkor azok a szegényparasztok, akik kevés földet, állatot vittek be, hiába dolgoznak egész évben, Máiba munkálják a kulákok földijét -T- alig kapnak valamit. A föld közös munkálásának üiwgyésisel a NSä&w Ságban ingyen munkaerőhöz jutnak a kulákok és még kíméletlenebbül zsákmányolják ki őket, mintha saját gazdaságúkban dolgoztatnák. Nem véletlen, hogy a szegény- és középparasztok a megtorlások, fenyegetések ellenére sem akarnak belépni ezekbe a munkaszövetkezetekbe, nem akarják magukra vermi a kulákok jármát. Nemcsak a szövetkezetekben, hanem az adó- és beszolgáltatások kivetésénél is hatalmas előnybenrfészesülnek a kulákok a szegényparasztok rovására. Az 1950—51-es évi beszolgáltatás! rendelet szerint a szegényparasztoknak holdanként 265 kg gabonát kell beszolgáltatntofc, míg a 25 holdon felülieknek holdanként csak 147 kg-ot. Az elmúlt évben a betakarítás után a szó szoros értelmében kirabolták a jugoszláv szegényparasztokat Erőszakkal vitték el tőlük gabonakészletüket, utolsó háziállatukat. Ugyanakkor a kormány külön rend«letben intézkedett, hogy a kulákoktól ne vegyenek el semmit. Éheznek, nyomorognak a dolgozók Titoék azt tartják, hogy akinek több a földje, az szegényebb, mint akinek kevés van. Todorovics mezőgazdasági miniszter körmönfont úri gorombasággal külön statisztikát készített ennek igazolására. A szegénységet és gazdaságot úgy határozza meg ebben a statisztikában, hogy ha egy ötholdas szegényparasztnak van egy tehene, akkor egy hold földre egy ötöd tehén esik. Viszont, ha egy 50 holdas kuláknak 5 tehene van, akkor egy hold földre csak egy tized tehén jut, tehát a kulák rosszabbul áll. Jugosi*áv4'é!batn s munkás, a seea 8. ofetek®?) Az Uj Szó június 1-i számában a fenti cím alatt cikket írtam, amelyben kritika alá vettem a csiesói szövetkezet működését. Kifogásoltam, hogy a szövetkezet a földnélküli tagokat nem foglalkoztatja, annak dácára, hogy ott munkalehetőség van. Azokat is, akiket esetleg foglalkoztatnak, csak részben vagy egyáltalán nem fizetik ki s ezekből az adatokból kiindulva azt a megállapítást tettem, hogy a szövetkezet „nem közösségi, hanem egyéni érdekeket szolgál". A cikk megjelenése után a szövetkezet vezetősége felhívta figyelmünket, hogy a cikkben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak és kérték Lőrincz Gyula felelős szerkesztőt, hogy a helyszínen történő kivizsgálás és megállapítás alapján győződjék meg arról, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet a csicsói szövetkezetben. Az elmúlt hét szombatján Lőrincz Gyula felelős szerkesztő, Fábry István, a Párt Központi Bizottságának tagja és a cikk írója megjelentek a csicsói szövetkezetben, ahol alapos kivizsgálás, az érdekelt személyek kihallgatása után megállapítást nyert, hogy a cikkben foglalt állítások nem felelnek meg a valóságnak. A cikk téves információ alapján íródott és a mulasztás ott történt, hogy szokástól eltérően a mondottak helytállóságáról a szövetkezetben nem győződtem meg és felültem a minden alapot nélkülöző téves információnak. Megállapítottuk, hogy a szövetkezetnek vannak földnélküli tagjai, akiknek egy része dolgozik a szövetkezetben, más része azonban nem. Azoknak a földnélküli tagoknak állítására, akik azt mondották, hogy nem foglalkoztatják őket a szövetkezetben, ott hiába kérnek munkát, mert merev elutasításra találnak, de ha néha mégis elmentek dolgozni, aka kor sehogy sem vagy a legjobb esetben is csak így-úgy, nagyjában fizették ki őket — azt mondja Jezsó Ferenc, aki szintén földnélküli tag és csak a kéikeze munkájával lépett be a szövetkezetbe: — Ez az állítás, hogy a földnélküli tagokat nem foglalkoztatják a szövetkezetben, még a tavaszi munkák idejéből való. Tény, hogy azok az asszonyok voltak itt kora tavasszal munkát kérni a szövetkezetnél, de a szántás-vetés idején nem adhatott a szövetkezet munkát, mert nem volt. Később, mikor már eljött a kézimunka ideje, a répaegyelés, hívták őket, de nem jöttek dolgozni. Hogy miért nem? Hát azt mi nem értjük? Mi sem értettük meg, mert Jezsó Ferencen kívül még jó egynéhány földnélküli tagja van a szövetkezetnek, akik állandóan résztvesznek --a szövetkezet munkájában. Erről meg is győződtünk, mert hisz mindegyiket kikérdeztük. Helyesebben: meg sem kellett őket kérdezni, mert hisz mikor megtudták, hogy Csicsón vagyunk, hívás nélkül is egymás után jöttek és bizonyították, hogy akár éjjel-nappal is dolgozhatnának, annyi munka van a szövetkezetben. Ki is fizetik őket rendesen, úgy, ahogy azt az előírások meghatározzák. — Hogy egyesek, mint a cikkben foglaltak is, elégedetlenek, ez részbem tudatlanságból, részben pedig irigységből származik, hogy a másik jóval többet kapott, mint 6, arról azonban nem beszélt, hogy az a másik jóval többet is dolgozott — Ha valaki egy hónapban csak néhány napot dolgozott — mondja Jezsó Ferenc —, akkor nem kaphatott háromszei koronát. Ä cikkben említett Fél Károly eeete is más. Nem felel meg a valóságnak, hogy munkája bérét nem kapta meg teljes egészében, a valóság az, hogy ez a fiatal legényke mindössze csak néhány napot dolgozott s ennek a bérét hiánytalanul ki is fizették. A pénz felvételét a fizetési jegyzékben aláírásával is igazolta. A szövetkezetben a legpontosabb ügymenet folyik. A járástól minde.n hónapban ellenőrzést kapnak, sői a cikk megjelenése után a szövetkezet vezetősége azonnali vizsgálatot kért. A megejtett vizsgálat most' is mindent a legnagyobb rendben talált. Csicsón alkalmunk volt megismerkedni és hosszabb megbeszélést folytatni az ottani biztonsági alakulat parancsnokával és a csendőrség többi tagjaival, akik legtevékenyebb szervezői a csicsói szövetkezetnek. Ezek a csendőrök a szövetkezetben végzett munkájukkal bebizonyították, hogy „a népből a népért vannak". Végigjártuk a csicsói határt, megnéztük a szövetkezet földjeit és voltunk a szövetkezet borsóföldjén is, ahol a tagok és a brigádban dolgozó gyermekek már napok óta szedik a zöldborsót. Norma szerint dolgoznak, egy kiló borsó szedéséért két koronát fizetnek. A legjobb eredményeket a fiatal lányok érik el. Előttünk szinte hiheteilennek tűnik fel az a teljesítmény, amit felmutatnak. Ebéd után voltunk ott és elmondják, ki mennyit szedett fél nap alatt. A legjobb Livinka Margit, aki délig 110 kg borsót szedett. Tegnap két mázsát szedett, pedig napközben az eső is megzavarta a munkát. Megkérdezzük tőle, hogy szívesen dolgozik-® a "szövetkezetben. — Hogyne — válaszolja —> de közben szélsebesem téipi a boTsót — hisz meg van az eredménye. Elhisszük. Napi két mázsa, napi négyszáz korona. Bátky László. Megkezdték az őszi árpa aratását a csákányi állami birtokon A csákányi állami birtokon a vendégeket fogadó, de tulajdonképpen a Köztársaság első aratását üdvözlő diadadkapu nagy betűkkel hirdeti: »Korán vetni, gyorsan aratni, a dolgozóknak mielőbb új kenyeret juttatni«. A másik felfrat pedig a csákányi dolgozók munkájának sikerét hírdtei: »A mi munkánk gyümölcse az első aratás a Köztársaságban!« Ritkaságszámba menő dolog, h'ogy június 10-én megkezdődjön az aratája. A csákányi állami birtokok doigozói, felhasználva a modern mezőgazdaság és az idei kedvező időjárás adta 'lehetőségeket, valóra válthatták, hogy Köztársaságunkban az elmúlt szombaton elsőkként megkezdték az aratást. Nagy tábla öszi árpába járnak bele a traktorvontatású önkötöző arató gépek. Korszerűsített, legújabb típusú gépek, az ember elképedve nézi munkájukat. Hogy az önkötöző gépek munkája mennyivel tökéletesebbb az emberi munkánál, az itt szinte kirívóan megmutatkozik. Az árpatábla körűi, hogy a gépeknek helyet csináljanak, az első előtt kézikaszával vágták le, szedték marokba és kötötték kévékbe. Ezen a sávon a kézikasza után a tarlón nagyon sok kalász marad, bőven van hárítani való. Ez nem azért van, mert talán az aratók rosszul dolgoznának, — kézi aratásnál ez így van. A kézikaszával vágott sávon mennek a traktorok az önkötözőgépekkel. Hintegy kétméternyi szélességben vágja a gép a gabonát. Az árpa, amit aratnak, gyönyörű álló gabona és öröm nézni, ahogy a gépek dolgoznak benne. A kévék három-négy másodpercenként hullnak ki az önkötözőből, — megfigyelem, hogy a gépeket már mennyire módosították a régiekkel szemben. A gép a kévéket nem a kalászával, hanem a tövével lefelé simán teszi äe a földre, így a szemveszteség teljesen jelentéktelen vagy az ilyen viaszos érésben aratott gabonánál, mint ez az semmi veszteség nincs. A tarló úgy néz ki, mintha legyalulták volna. Kihullott szemet jóformán még csak véletlenül sem látni a földön. Elmaradt kalászokat? — A kézikaszálás után, — mondja Kiss Lajos, a csütörtöki gépállomás egyik alkalmazottja — ennyi kalász a hárítás után is marad a tarlón. — Elégedetten nézi a gépek munkáját. — Ennél szebb munkát — teszi még hozzá — eä se tud az ember képzelni. • Megkérdezem, mennyi egy traktorvontatású önkötözőgép napi teljesítménye. — Nyolc-küenc hektár, . válaszolja Kiss Lajos. — Itt vaa — mutat a nagy tábla árpára — most kezdték aratni, de mindjárt be is fejezik. Ez a nagyteljesítményű gépi munka teszi .lehetővé hogy Pörsök Géza és Zúzák József kaszával a vállukon nyugodtan cigarettáznak, mert hiszen nincs más dolguk, mint minden fordulónál az árpatábla sarkait levágni, h'ogy a gépek a fordulásnál minden kártevés nélkül végezhessék munkájukat. A gépek megcsodálására sok gyerek jött ki a faluból, akik most nevetve, hancúrozva játszanak a tarlón. — Ezeknek már jobb életük lesz, mint nekünk vo.lt, — mondja a gazdaszövetség somorjal titkára. — Ennyi idős koromban, mint ezek itten, nekem már aratni kellett. Az aratógépek után a munkások mindjárt keresztekbe rakják a gabonát. Ez igazán nem nehéz munka, ez az aratás legkönnyebb része. Jókedvűen is végzi mindenki a munkáját és ugyancsak iparkodnak, de muszáj is, mert utánuk rögtön jön a hárjtőgép, hogy az a néhány kalász is ami esetleg elme-radt, ne vesszen kárba. A munkások között, akik a gabonát keresztekbe rakják, dolgozik Tóth József. Idősebb ember, 64 éves már, de ezt a munkát még könnyen végzi. Harminc éve dolgozik már ezen a birtokon. Az ezerholdas birtok azelőtt Rázgha nagybirtokosé volt és hát Tóth József, aki huszonöt évig volt a napszámosa, nem szívesen emlékezik vissza erre az időre. Hogy mi a külömbség a múlt és a jelen között? — Ma mégiscsak jobban futja az embernek — m0

ndja Tóth József. Rövidszárú füstös cseréppipáját erősen megszívja, majd hozzáteszi: — KONC 14 6 50 — Azelőtt filléreket fizettek a munkásnak, ma meg koronákat. Ez mégis csak nagy külömbség. És mennyivel kevesebbet kell most dolgozni. Azelőtt az aratás ugyancsak meghúzta az embert, most meg ezt a munkát elvégzik a gépek. A múltról, a földbirtokosnál töltött idejéről beszél Tóth József. A munkalehetőségekről. Akkor bizony csak nyáron, a legnagyobb munkaidőben kaphatott munkát, —Jiogy aztán télen miből élt, ki törődött azzal. Ha meg megöregedett, akkor legtöbb esetben akaszthatta a tarisznyát nyakába és mehetett koldulni. — Most meg, — mondja Tóth József, ha majd elérem a hatvanötesztendőt, megkapom az öregségi segélyt, amiből megélhetek. Tóth József elmondja még, hogy azelőtt ezen az ezerhoJdas birtokon 24 kaszás aratott és az aratás 18— 20 napig tartott. — Most pedig, — világosít fel Sándor Pál, a gombai állami birtokok igazgatója — az egész állami birtokon, amelyhez ez a birtok is tartozik s ameäy 3500 hektárból áll, az aratást 26 napra terveztük. Természetesen minden munkát gépekkel végzünk el. Ahogy az első kereszteket összerakják, a tarlón végigment a hárítógép, utána egy traktor rögtön kezdi a tarlószántást. Később ezt a földet zöldtrágyával bevetik, azt ősszel !eszántják és a földnek a megfelelő műtrágyát megadva búza jön bele.