Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)
1950-05-23 / 117. szám, kedd
0 U J szo 1990 május 23 46 mű 650 ezer példányban jelenik meg az idei magyar könyvnapokon Másfél hét miťva, június 1-én, 2-án és 3-án kónyvnapok lesznek Budapesten, június, középén pedig a vidéki vá. rosokban. Az idei magyar könyvnap különösen gazdag lesz, hiszen az elmúlt év az ájöDb nagy győzelmek, nagy sikerek év e volt A kuitúrforradaiorn, a dotgozó tömegek rohamosan növekvő művelődési vágya jut kifejezésre a könyvnapi könyvek hatalmas példányszámában. 46 különböző mű jelenik meg, összesen 650 ezer példányban, ami 150 ezer. rel haladja meg a tavalyi könyvnapi összpéldanyszárnot. De nemcsak a könyvek mennyisége, hznem tartalma is azt mutatja, hogy mélyreható átalakulás megy végbe a magyar kulturális életben. Míg ket-háom évvel ez. előtt, még a könyvnapokot is megjelentek a dolgozóktól idegen regények, verses kötetek, addig az idei könyvnapon csupa olyan mű lát napvilágot, amely az elért eredményeket tükrözi v'ssza s a szocializ. mus építését és a béke megvédéséért világméretekben fo'yó hatalmas küzdelmet segíti előre. A KÖNYVNAP KÖNYVEI. A legaagyobb érdeklődéssel a marx. Ista klasszikus műveket és a magyar dolgozó nép vezetőinek írásait várják az olvasók. Ezt az érdeklődést egésž sor új, a mai kérdésekben irányt mutató könyv elégíti ki. Megjelenik Sztálin elvtárs Kínáról szóló cikkeincl-. gyűjteménye, továbbá a Lenin.Sztáiiir Az ifjúságról cimű könyv. A könyvnap legnagyobb jelen, tőségű magyar könyve, Rákosi Mátyás elvtárs válogatott beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye. Megjelenik a könyvnapon Gerő Ernő elvtárs beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye „Harcban a szocialista népgazdaságért" címmel. A magyar kulturális fejlődést, irodalmi problémáink megoldását segíti elő Révai József elvtárs iro. dalmi tanulmányainak megjelentetése, továbbá Márton elvtárs „Lobogónk: Petőli" című kritikai tanulmánykötete. Rudas László elvtárs „Időszerű kér. dések" című tanulmány- és cikkgyűjteménye, Manhattan: „A Vatikán a haladás ellen, Marion: „Az amerikai kommunista per" és több más tudomá. nyos és politikai könyv lát még nap. világot, köztük egy, amely a magyor parasztháborúk történetét foglalja ösz. sze, egy másik pedit> — 3 cí m e Marti, novics idézet: „Tépjétek le a sötétség bilincseit" — a feudális egyház elleni történelmi harcokról szól A komoly fejlődésnek jele, hogy az idei könyvnapon 14 új magyar szépirodalmi mű és ezenkívül több ifjúsági regény várja a könyvsátrakban az olvasókat. Egy modern költői antológia mellett négy költő: Zelk Zoltán, Kuczka Péter, Som'yó György és Juliász Ferenc önálló új verses kötettel jelentkezik. Míg a tavalyi könyvnap legnagyobb fogyatékossága volt az új magyar regény, az idei könyvnap leggazdagabb termése szépprózából van. Megjelenik Illés Béla: „A vígszinházi csata" cimű regénye, amely a felszabadító Szovjet Hadsereg; hőseit ábrázolja, Budapest felszabadítását Írja le. Déry Tibor: „Felelet" cimű regénye egy munkásgyerek életéről szól a harmincas évek. ben. Egri Irén: „A gyár felébred" cimű munkástárgyú regénye a József Attila pályázaton tűnt fel és nyert dijat. Veres Péter új művében, a „Három nemzedék"-ben a magyar falu éleiét és harcait ábrázolja, uj írót is. merünk meg Kamjén Istvánban, akinek regénye a kubikosok fe'szabadulás j előtti nehéz életéről és kemény harcai, róľ szól. Szabó Pál „Tavaszi szél" című könyve, valamint Illyés Gyula, Czibor János és Balázs Anna munkái je. lennek meg a könyvnapokon. A nagy magyar klassz'kus írók és költők nem szerepelnek nagy szómban a könyvnapon, de ami megjelenik, az mind igen érdekes és jelentős mű. Petőfi Sándor válogatott próza-leírásai, Arany János válogatott költeményei látnak napvilágot, továbbá Mikszáth Kálmán „Két választás Magyarországon" cimű regény és Móricz Zsigmond „Arvácská"-ja. Kiadják József Attila összes versét, az eddig kötetben meg nem jelenteket is Klasszikus és mai írók szerepelnek abban — „A hivatal packázásai" című — kötetben, amely a bürokráciát leplezi le és gúnyolja ki. A baráti népek irodalma is megszólal a könyvnapon, mindenekelőtt a szovjet irodalom. Három igen érdekes szovjet mü jelenik meg: Lacisz regénye, a „Zúg a vihar", Borisz Polevoj „Egy sztálingrádi munkás" című müve és Majakovszk'i: válogatott versei „Csudajó" címen. A „Farkasvadészat" Dumitriu román író műve, a bolgár nép kulturáját pedig a „bolgár Petőli", Botev képviseli. Gazdag a könyvnapi ifjúsági irodalom is. Fehér Klára és Acs Kató regényei mellett megjelenik József Jolán életrajzi regénye József Attiláról: „A város peremén" címmel. A „Felfelé ível az úr" című kőiét magyar klasszi. kusok ifjúsági vonatkozású írásáit gyűjti össze. Két különösen szép és jelentős szovjet ifjúsági regény kerül a fiatal olvasók kezébe: Iljina regénye, „A negyedik győzelem", a.nely a Komszo. mólról és Összejeva regénye, ame'y úttörőkről szól. Mire nevelik a szovjet gyermekszínházak a fiaiaioüat „A gyermekek előtt éppen úgy Kell játszani, mint a felnőtteknek, csak még jobban". — Staniszlavszkij nagy szovjet rendezőnek ez a mondása ma már törvény a Szovjetúnió gyermekszínházai számára. A szovjet gyermekszínház az első a színház történetében, amely előadásainál tekintetbe veszi a nevelés magasabb szempontjait. A kapitalista országokban a gyerekszínház —, üzlet. A jegyek magas ára lehetetlenné teszi, hogy a dolgozók gyermekei látogathassák a színházat. A Szovjetúnió gyermekszínnázai az iskolai neveléssel állandóan összhangban fontos helyet foglalnak el a dolgozók gyermekeinek kulturális nevelésében. Az első színházak az apró nézők számára a Nagy Októberi Forradalom győzelme után alakultak Moszkvában és Leningrádban. Évről évre mind több hasonló intézmény létesítéséről gondoskodott a szovjet kormány és ma a tizenhat szövetségi köztársaság minden fővárosában és az ország legfőbb nagyvárosában működik; gyermekszínház. Az előadásokat orosz, ukrán, grús, azerbajdzsán, örmény, üzbég nyelven és a Szovjetúnió más népeinek nyelvén tartják meg. A darabokat a legkiválóbb szovjet színműírók írják, akik az ifjú nézők érdeklődésének megfelelően dolgozzák fel érdekes formában a legfontosabb nevelő célzatú problémákat. Jelentősszámú darab foglalkozik a szovjet harcosok hőstetteivel a Nagy Honvédő Háborúban, a Nagy Októberi Forradalom történetével és a mai gyermekek döntő eseményeivel, elsősorban a szovjet iskolák életével. Ezek az előadások olyan nemes jellemvonásokat fejlesztenek ki az ifjúságban, mint a hazafiság, becsületesség, egyenesség, munkaszeretet, bátorság, alapos és komoly készség a tudományok elsajátítására A szovjet gyermekszínházak dolgozói közvetlen segítségnek tekintik működésüket az iskolai nevelő munkához. Az utóbbi évek alatt a legnagyobb sikert Fagyejev „Ifjú Gárda", M. Aliger „Mese az igazságról", Mihslkov „A vörös nyakkendő" című darabjai aratták. A szovjet színműírok bemutatják az ifjú néző efött az élet egész gazdagságán, amelyet a szovjet társadalom nyújt az embereknek. Nagy szerepet játszik a gyermekszínházak műsorában a mese. Olyan híres mesékben, mint a „Csodaparipa", Válságban az amerikai színház A newyorki Broadwayn többemeletmagas transzparensek hirdetik a színházak „slágereit". De ez sem használ: a közönség nem jár színházba. A legreakciósabb lapok is kénytelenek bevallani, kogy az USA-ban színházi válság van. A „Time" azt írja, hogy „az örökös rokkantnak most még gyengébben ver a pulzussá". A „Harper's" arról ad hírt, hogy az utóbbi 20 évben a bemutatott darabok száma a felére csökkent, a szüiházak számában pedig még nagyobb a csökkenés. Newyorkban minden évben „eltűnik" két-három színház. A színházi válság Newyorkon kívül még megdöbbentőbb. Müliós városoknak, mint Pittsburg, Baltimore, Cleveland, St. Louis, Kansas City, csak egy színházuk van és ezeknek sincs állandó társulata. A „Variety" az amerikai színház és a mozi „szaklapja", mérleget vont az idei szezon első hónapjairól: olyan sok darab bukott meg, hogy a színházi vállalkozók 4.5 millió dollárt fizettek eddig rá a businessre. De ez csak az érem üzleti oldala. A másik oldal azt mutatja, hogy még az igénytelen amerikai közönség is torkig van az amerikai színdarabgyárosok fércmüveivel. Az amerikai színdarabgyárosok otthon egyre jobban talajt vesztenek. De valamelyest kárpótolja őket az export. Ugyanis az USA nemcsak kimustrált fegyverekkel, romlott konzervekkel, gengszter-filmekkel „segélyezi' a marshallizáit országokat, hanem színdarabokkal is „ellátja" őket. Londont most egy „Detektívtörténet" című amerikai darab boldogítja, amely az USA rendörségének dicshimnusza — beleértve a Gestapomódszereket is. A „Kivánságvasút" című „disznóság" egyszerre boldogítja Londont és Párizst. (A „disznóság"-ot nem mi találtuk ki, hanem a párizsi sajtó irta róla.) A darabexport azonban csak a vállalkozókon segít, az amerikai színészeken nem. Newyorkban az elmúlt évben a színészek 50 százaléka átlag csak hat hétig dolgozott, 25 százalék pedig egyáltalában nem volt foglalkoztatva. A „szerencsés" 25 százalék átlagosan 16 héten át volt szerződésben. A színészek 50 százaléka évi 760, 25 százaléka pedig évi 305 dollárt keresett — ezzel szemben egy család létminmiuma 4000 dollár. Az a színházi „kultúra", amely a Wall Streetet szolgálja, súlyos válságban van. Az új, haladó szíház kialakulását természetesen minden eszközzel akadályozza az amerikai nagytöke. Például a newyorki 41-ik utcában müködö népi színháznak nagy sikere van az „ök nem fognak meghalni" című haladószellemű darabbal. A színház nézőterét zsúfolásig megtöltik a munkások és a haladó értelmiségiek. De minden este botrányt provokálnak a nagytöke fizetett ügynökei és gyakran verekedésre kerül a sor. Fiatal, jól fizetett fasiszták valóságos hajtóvadászatot rendeznek a kis népi színház vezetőire és színészeire, úgyhogy a munkásság testörséget szervezett védelmükre. Ennek a kis színháznak esete mutatja, hogy mennyire félnek Amerika urai minden haladó gondolattóL De ennek a kis színháznak sikere azt mutatja, hogy a közönség elfordul a Wall Street urait szolgáló Broadway színházaktól. „Hattyúmadár", „Hamupipőke" gyönyörködhetnek a kis szovjet polgárok A serdültebb fiatalság az ifjúsági színházakban orosz és külföldi kl.iszszikusok mesterműveivel ismerkedik meg. Gogolj, Puskin, Osztrovszkij, Tolsztoj, Cervantes, Mark Twain, Schiller, Shakespeare, Moliére művei alkotják a műsor gerincét. A gyermekszínházak dolgozóit nem egyszer a legmagasabb kitüntetésekKel jutalmazza a szovjet kormány. Sokan közülük a „népművész" vagy „érdemes művész" kitüntető címét vilik. L. Ljubinova „Hógolyó" című darabjáért, Sz. Mihalkov „Haza akarok menni" című darabjáért Sztálin>-díja! kapott. A gyermekszínházak további fejlődéséről a Párt és az állam gondoskodik, minden segítséget megadva a munkához. A Szovjet írók Szövetsége nemrég megtárgyalta az ifjúsági irodalom kérdését és a legkiválóbb írók, ígéretet tettek arra, hogy új, művészi szempontból magasértékű színművek alkotásaival fognak a gyermekszínházak munkájához hozzájárulni. A gyermekszinházak becsülettel teljesítik a felnövő nemzedék kommunista nevelésének feladatát. A szovjet gyermekek korán megtanulhatják megbecsülni az értékes művészetet és ugyanakkor kifejleszthetik 8 színház segítségével legkiválóbb tulajdonságaikat. EGRI VIKTOR: SIMON Egy szepesi kisvárosból került közénk a vékonypénzű, nyurga Simon. A lego'csóbb diákszálláson lakott és „napokat" járt enni a módosabb csa. ládokhoz. Akkoriban a menzát pótolta ez az ennijárás. a bőséges asztalok egyenesen rótták le adójukat, egy falat hússal, egy tál lencsével lakatták jó! az éhes diákot. Simon maga verekedte ki magának ezeket a napokat, ajáriiást nem hozott hazu ról, órákat adott és este számlákat másolgatott az ebédekért. Muszáj volt felülmaradnia, muszáj volt bebizonyítania az apjának, aki a szepesi kisváros hitoktatója volt és ellenezte a fia világi tudoinányszomját, hogy egymaga megáll a lábán. Az iskolában alig vettük észre, úgy beszorult a padba, csöndes, félénk gyerek volt, hogy komo ykodva figyelt ékte'en szcn'ős arcával és csúnya v »'(. irga maliarmi csúnya, lapos orral szipogott, min'hd csöppnyi korában durva kéz széttenyerelt volna az arcán. Délutánonként kijártunk a játszótérre, ahol izgalmas futballmeccsek folytak alkonyatig. Akkoriban a füles már a lomtárba került és a futballt rugdal, tuk, kétkapura, helyzetadta regü'ák szerint, bíró nélkül, meri ezt a tisztet senkisem vál'alta. Játék alatt rekedtre üvöltött torkok sürgették a labdaadást és éktelen szitkok kisérték a ross>. „suttot" vagy egy hiábavaló „driblit". Olykor Simon is mutatkozott a réten, a kapuk mögött ténfergett és reszketősen bokázott, ha a labda odacsapott a lábához Nem is értettük nagyon, mit keresett a játéknál, mint. ha" csak diákvoltát akarná bizonyítani, ehhez a játszótérhez neki is joga volt, kivette be'őle hát a részét. Komoly meccseken még a täccsnái is ügyetlen, kedett, el kellett zavarni és Simon mosolyogva hagyta, hogy a taccszászlót kivegyék a kezéből. Elintéztük egy vállrándítással, Simon fél a labdától. Simon egyáltalában nagyon ijedősgyerek, még a maga árnyékától is megijedne. A családi nevét is kiforgatva mondtuk, Silbersteinnek hívták, de sohase szólítottuk másként, mint Selberschweinnek. Tibor, az első diák aggatta rá ezt a nevet és Simon erre is csak mosolygott, nem esett köröm mel és ököllel a fölényes Tibornak, hogy a gúnyt belefojtsa. Nincsen büszkesége, nincsen vére, intéztük el. Egy nap aztán történt valami. Szinte hihetetlen volt, ahogy ez a csapzott, félénk madárgyerek egyszeribe fölénk kerekedett. Magyar irodalmi órán történt. Dénes tanár úr behozta a kékboriiékos füzeteket a muitheti dolgozat jegyei, vei. Szokás szerint méltatni írásbeli tudományunkat. Tibornak, az osztályköltőnek, aki dolgozatát verssel zárta, verses felelettel kedveskedett: Ime, a keltő, tele csupa bájjal, kenje meg Apolló fürtjeit sok hájjal! Közröhej fogadta a rímet. Csattanó, ja volt, amiről Dénes tanár úr nem tudott: Tibor szagos pomádéval kente haját; egyetlen fényes hullámban tapadt a fejére, nagyon büszke volt erre a választékos frizurára. A röhejben Abrahám vezetett, akit szentéletünek hívtunk, családneve, Gottesmann alapján. Ábrahámot villámló szemekkel méregelte Dénes tanár úr, aztán őt is elintézte rímmel: Oh, miért nem maradtál a röfnél, Abrahám, nem járna most intésre a szám! A csemegét legvégére hagyta Dénes tanár úr. Járt velünk egy Mihajlovics nevű komolyszemű fekete fiú. Bunyevác pópa volt az apja, magyar és német szóra küldte ide közénk. Ez a Mihajlovics bárhogv mesterkedett, nem tudott Dénes tar.ár úr kedvébe járni. Dénes taná úr egyszerűen nem értette, miért nem tud ez a Mihajlovics tökéletesen mr gyárul, már legalább annyira, amennyire egy rosszabb, fejű csallóközi fiú És ugyanannyira talány volt előttünk is, miért mondja Mihajlovics következetesen „nekem. nek kell egy új fizet" és miért szeret annyira „színházba" járni és miért mondja vadrégenyesnek a vadregényest vagy mért fácán neki a fácán és pocsirtó a pacsirta. Ügy történt, hogy Dénes tanár úr felszólítja Mihajlovicsot és kezdi felolvasni a dolgozatát. Mihajlovics elvörösödik, a szeme könnyhályogos lesz és összeharapja ajkait. Mi meg dűlünk a kacagástól. Végül leteszi Dénes tanár a füzetet és lemondóan int, nem lehet rajtad segíteni fiú, szekunda. Erre felállt Simcn. — Tartár úr? — Mi kell? — pillant rá Dénes tanár úr. — Én a Mihajlovicsnak egyest adtam volna, — mondja most Simon. Csend van, meglapulunk, még nem ér. zi senki, röhej lesz itt vagy valami más ricsaj. Dénes tanái úr Simonra néz, nem tudja, ugratni akarja a gyerek, miféle váratlan móka készül itt és a hangja szigorúan reccsen: — Nana, nem kerék véleményt. Üljön le! De Simon állva maradt és tovább beszélt: — A Mihajlovics dolgozata a legjobb. Neki csak nyelvi nehézségei van. nak. Kezdtünk fülelni. Nem értettük, honnan szedte ezt Simon, nyelvi nehézségei vannak. És a többit, a bátor hangot, ahogy szembeszáll Dénes tanár úrral és véleményt mond és végül, ahogy makacskodva kivágja: — A tanár úr szerbül aligha irta volna meg jobban! Erre Dénes tanár úrnak csak egy mozdulata volt: kidoľita Simont. Felakadt szemmel néztük Simont, mintha most láttuk volna először. Az óra vége csendben telt el, a szokásos szekundázás elmaradt. Néztük az osztálykönyvet, Dénes tanár úr nem irt bele semmit Aztán sem firtatta többé az ügyet Simont azóta Siminek szólítottuk rút szeplői alatt valami fény volt és a száján mosoly, olyan keserű és mindenttudó. Az újabb dolgozat után elmaradt a felolvasás és Mihajlovics a sűrűn megkékceruzázott dolgozata alján a szekunda helyett váratlan jegyet talált, egy hármast Megúszta az esztendőt is. Simon végigjárta velünk az iskolát, észrevétlenü: és csöndesen megfosztva Tibort az elsődiák rangjától. Akkoriban már többet tudtunk családi körülményei felől is. Valaki egy Silberstein nevű tudós külföldi sikeréről olvasott. Megkérdeztük Simont, kicsoda ez a Silberstein? — A bátyám! — mondta. — Héber nyelvet és irodalmat ad elő a londoni egyetemen. Ámulva néztük Nem ment a fejünkbe, hogy Simon sohase büszkéiké, dett ezzel. — Egyetemi tanár? Mióta? — Már két esztendeje. Ö is elment hazulról. Az apám nem akarta. Aztán tanárlett. Előbb Berlinben, aztán Jénában volt, most meg Londonban. Iiyen vastag könyveket ír! Nekem is elküldi a könyveket Mutatta is, milyen vastagok a könyvek. Ebben a mozdulatban benne volt, milyeu tiszteletet érez bátyja iránt. Matúránk már a háború idejére esett. A véres forgószél bennünket is hamar szétdobált. Egyszer megint találkoztam Simonnal Vékony, keshedt alakja lézengett a bő katonaruhában. Már benn volt a menetszázadban. Ilyen vézna, ványadt alakkal kiverekedhetett volna valami könnyű szolgálatot. Mikor célzást tettem rá, elhárítóan intett. — Mások megtehetik, mi nem! — Kik nem? — Mi, értelmiség' Először hallottam ezt az öntudatos vallomást, ezt a görbe utat nem ismerő beszédet, ami már akkor beléidegződött és vérévé vált. Korábban került ki a harctérre mint én. Előnytelen külseje miatt még a tiszti iskolába sem küldték, nem is törte magát rang titán Tizenhét nyarán láttam újra. Egy kavernában, hétnaoos pergőtűz után, a San Marcón. elmállasztott idegekkel, a bűzös, félig beomlott rókalyukban embertelenül elnyűv* reménytelenül az elérhetetlen, álombeli megváltást várva. A szörnyű aknatűz elvágott minden kapcsolatot a világgal. Kint egy tébolyító vas- és tűzfüggöny tán. colt és minden szikra életre ezer halál várt Egyszer csak bebukik hozzánK lélekzethalva egy tépett, füstmarta alak. Simon volt. Fulladtan hörgfc — Kitartani, estére leváltás jön. Nem küldte senki, bomlottan végig<rohant az egész ezredvonalon, mert tudta, mennyi kínt töröl el egyetlen szavával. Milyen különös volt, hogy ebben a zúgó, örvénylő vas- és tűzáradatban, semmibe véve az elmúlás kínját, megvetve minden testi fájdalmat, járt egy ember, köszönetet nem várva, valami belső, ösztönös parancstól küldetve... Később, az összeomlás után egyszer még találkoztunk é sekkor célzást tettem hősi mivoltára. Sirron mosolygott, keserűen és mindenttudóan, mint régen, diákkorában. — A bátorság többnyire csak kitartás. És ez az ész doíga és nem az idegeké. Aztán sok minden tűnik fel hősinek, ami csak kötelesség. — Nem vagy következetes, Simon. Kitartani valami értelmetlen mellett? Nem ismerek ilyen kötelességet! — Ez más! Ez kötelesség magunkkal szemben. Mert ez minden: embernek megmaradni Ebben a percben nem láttam arca visszataszító csúnyaságát. Arra gondoltam, vájjon akadt az életében nő, akit nem idegenített el testi rútsága? Ki tudta megszokni ezt a nyomott, elferdített arcot? Testileg csenevész volt; az ilyen nyomorodott ember az áldozatban több örömet talál, mint an_ nak megtagadásában. De éreztem, hogy el kell vetnem ezt a kényelmes elemzést. Eszembe jutott Mihajlovics, akit egy irodalomórán Simon a védelmébe vett. Már akkor élt benne ez a közösségérzés, a másért való felelősségvállalás. — Orvosnak kellett volna lenned, — mondtam. — Gondolod? — Simon a fejét rázta. — Nem több a baji megelőzni, mint gyógyítani ? Kérdve néztem rá és 6 feleletként mosolyogva hozzátette: — Ha nem tudnád, hát neked megmondom: kommunista vagyok. Aztán elváltunk. Nem láttam többé Si. ment. De tudom, őt nem a véletlen szeszélye kergeti, életének vonala egyenesen és töretlenül fut, mintha ezt a pályát láthatatlan kezek előre kijelölték volna. Ösi prédikátorok vére és új igehirdetők eszméi hajtják, nem holt betűk, hanem az eimber élete® igazsága felé.
