Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)
1950-05-07 / 104. szám, vasárnap
1950 május 7 — U JSZ O flki belekóstolt a szocializmusba Nyolcéves koromban libapásztor voltam. Apám rokkant volt, cipész i a tizenkéttagú család mindennapi gondja rákényszeríett arra, hogy iskola helyett libákat őrizzek a talu gazdagjainak. Egy mázsa búza és egy mázsa rozs volt a bérem hat hónapra. Ta. nulás? Arról szo sem lehetett. Csak Mindenszentektől József napig jártam iskolába. De azért így is elvégeztem a hat elemit. Arrikor aztán így kisebb-nagyobb hézagokkal befejeztem tanulmányaimat, apámat meglátogatta Morvái János, a tanító Azt mondta, az Ernőnek tovább kellene járnia iskolába. Ö elintézi, hogy ne kerüljön pénzbe. Apám nem sokat gondolkodott. Egyszerűen, nyugodtan és tömő. ren válaszolta: — Az nem lehet, hogy az Ernő fölkerüljön, a többi gyerek meg proletár maradjon. Elidegenedne a családtól. Apámnak igaza volt és így én is proletár maradtam. De azért kint a libák mellett Petőfit olvastam. Faltam a királyok elltn szó.ó forradalmi verseit. Petőfi kóstoltatta meg velem e!ő. szőr a szocializmust. Ettől fogva mindig azt kei estem, hol lehet vele foglalkozni. Gőg Géza barátom 1933-ban vitt be először a Komszomolba. Ez időben mint aiatómunkás dolgoztam a csörgői egyházi birtokon. Abban az időben itt tizennyolc-húsz órás napi munka volt. Hiába volt egyházi birtok. Ünnepen is munkára kényszerítették az embereket, nekik nem volt fontos, hogy templomba járjanak. Én azt mondtam, úgylátszik, hogy a nagykatolikusok hadakoznak a kiskatolikusok ellen, az aratómunkások a zsellérek ellen. Hamar a fülükbe jutott és rámragadt, hogy kommunista vagyok. Néha áttéitem az építőmunkára, ahol akkoriban nagyobb volt a kereset. Egy korona ötven órabért fizettek. Később szervezkedni kezdtünk, hogy kiharcoljuk az egy korona nyolc, vanat. Ki is tőrt a sztrájk, hozott is valami eredrnenyt, de engem, mint vezetőt elbocsátottak. A szervezet még akkor gyenge volt, nem tudott kitartani mellettem. De azért az emberek sokat tanultak s látták, hogy van erejük, csak össze kell fogniok. Sokat jártam munka után, végül Molnár János, a lakiréti kulák fogadott fel. Moinár Jánosnak volt aratógépe, azonban a szerződést mi úgy kötöttük meg vele, hogy csak akkor használhatja, ha igen nagy a szükség. Mert az aratógép után sokkal kevesebbet kaptunk, mintha a termést magunk kaszalíuk volna le. Talán tizenötöd-tizenhatod részt. Meg is mondtuk Moinárnak, még ha az aratógép után sen.mit sem kellene csinálni, akkor is megillet bennünket a fizetés. Molnár persze ez ellen nagyon ágaskodott és a2 1 mondta, nem lontos, hogy a munkás keressen. Még azt is mondta, úgysem lesz nektek soha iga. zatok, még a bíróság előtt is megnyer mindent, mégna az ökrei is rámennek. A kulákok féltek tőlem mint a tűztől, mert tudták, hogy nem engedem a jussomat. Ilyen harcok, állandó gondok, állandó küzdelem és munka utáni futkosás töltötték ki életünket a háború előtt. A felszabadulás a gútai kommunistákat felkészü'teri találta és nem rajtuk múlt, hogy a fejlődés nem vett mindjárt olyan irányt mint kellett volna. Amikor a Vörös Hadsereg csapatai Gútára jöttek, tudták, hogy hova jönnek. Tisztában voltak azzal, hogy ez a falu a munkásmozgalom erős bástyája és rögtön fel is vették az összeköttetést a régi párttagsággal. Mint ismeretes, a szooializnus félé való igazi fejlődés azonban csak 48 után indult meg. Epítőmunkánál dolgozom a kezdet kezdete óta és legújabban az Ifjúság Falujában, a Novdom vállalat építkezésén. En, a sztrájkszervező itt is megkezdtem a szervezkedést. Csakhogy ezúttal nem a sztrájkra Mint választott bizalmijuk összehívtam az embereket és megmagyaráztam nekik, hogy itt az ideje, hogy most már másképpen dolgozzunk. így indult meg nálunk a szocialista munkaverseny. Az új kis családiházakat április elsején kezdtük építeni. Ha az anyagot rende. sen megkapjuk, akkor e hónap végén befejezzük az építkezést. A folyó partján, ahol azeiőtt sivárság, gondozatlan rétek voltak, gombamódra egymás után nőnek ki a házak. Az errejáró építészek mindig azt hajtogatják: Ilyen munkatempót, mint a gútaiak dik. tálnak, nem láttunk. Meg is mondtam nekik: A gútaiak csak azóta tudnak így dolgozni, amióta szabadon dolgoznak! Az én kis kunyhómba sok örömet hozott a felszabadulás, a szovjet nép áldozatos harca. Az én gyerekeim ta. nulnak és a családomnak nincsenek gondjai. Más élet ez, mint azelőtt volt. Este, ha a munka után hazaérkezem, gondolkodom és néha egy-egy vers is megszületik. Most egy színdarabot szeretnék Írni, csak kevés rá az időm. A munka még csak hagyján, de szakszervezet meg sok más funkció akadályoz ebben. A darabnak az lesz a címe: „Aki belekóstolt a szocializmusba". Fűri Ernő, építőmunkás, Gúta. Az ifjúság faluja — a boldogság faluja Ahol az új ember formálódik Gúta. A felső vasúti hídtól öt kilométer. A poros úton egymást kergetik a Škoda és Zetor traktorok. Anyagot visznek, anyagot hoznak. Autónk mellet elsuhannak a zöldbe burkolódzó földek. Az úttól jobbra nagy hosszúságban éppen vízzel árasztják el a rizsföldeket. Az Ifjúsági Szövetség kék. inges tagjai buzgólkodnak itt, messzi re elhallatszik vidám és erőtel jes éne. kük. Lassan feltűnnek az épülő házak, a már kész lakhelyek. Garázsok, tyúk. farmok, feltört föld, mindenütt szorgos munkáskezek. Az Ifjúság Falujában vagyunk. Az irodaépület előtt megáll autónk, pillantásunk az irodaépület tetején ágaskodó nagy táblára mered: „Az Ifjúság Egységes Földműves Szövetkezete: az Ifjúság Faluja". Ny iltarcú, megfontolt, kékmelcgitős fiatalember jön elénk, Zaťko elvtárs, a Falu vezetője. Készségesen ad meg minden felvilágosítást. — Itt, az Ifjúság Falujában — mondja — mindenki tudja, mit hozott a fiataloknak a felszabadulás. Nézz körül, elvtárs, mindent, amit itt látsz, mi csináltunk. Hangja büszkén cseng, a jól végzett munka öröme és öntudata. — Nem érdemli meg fe'szabadulását az a nép, amely nem érett a felszabadulásra A mi dolgozó népünk, a mi fiatalságunk megért rá. Ennek bizonyítéka az a lelkesedés és öröm, amely az ifjúság minden vállalkozásában megnyilvánul Itt nálunk is. Szívesen és boldogan végzik brigádosaink a napi hal órai munkát és utána örömmel vesznek részt a négy óra hosszat tartó kultúrmunkában es tanu. lásban. Eddig is jól haladt a munka, azonban amit ebben az évben végzünk, az külünösen elismerésre méltó. A két traktorkurzus, ame'y nálunk párhuzamosan működik, a magyar és szlovák tanfolyam, versenyben áll a jobb előmeneíelért, a tanulás színvonalának fokozásáért. A .verseny eredményei igen jok A legjobb osztá'yzat nálunk a négyes. Ennél gyengébb a hármas és így tovább. A magyar tanfolyam 36 hallgatója közül az előző turnusban 31 tette le a vizsgát a ;*jegjobb négyes eredménnyel," öten hármast kaptak, a leggyengébb osztályzattal senki sem végzett. Ugyanilyen eredményeket értünk el a szlovák tanfo'yainon is. Közben Zat'ko elvtárshoz lép két brigádos és megkérik, hogy nézze át a rádió részéré írt hozzászólásokat. Zatlko elvtárs erőtelejesen tiltakozik ez ellen. Ezeket mondja: — Ti elég érettek vagytok ahhoz, hogy egymás között megbeszélve megállapítsátok, mit mondhattok az ország dolgozóinak a rádión keresztül Az egyik fiú, Gonosz Andor, csetneki brigádista, Rozsnyó mellől jött ide. Két hónapra jött, de ittmaradt továbbra is, annyira tetszik neki az I élet az Ifjúság Falujában. Jó ered, ménnyel elvégezte a traktorkurzust s most tovább gyakorolja magát. Megkérdezem tőle: — Ha visszamész a faludba, Gonosz elvtárs, mit fogsz ott csinálni? — Továbbadom falum népének, amit itt tanultam, — feleíi. — Elmondom, milyen életet hozhat egy jól megszer. vezett szövetkezeti mozgalom és meny. nyivel megkönnyíti a munkát a mezőgazdasági termelés gépesítése. Zat'ko elvtárs avatkozik bele most a beszélgetésbe és szokott, nyugodt hangján kérdést ad fel a fiatal brigádistának: — Tulajdonképpen mi is a traktorista feladata és küldetése falun? Gonosz elvtárs egy kicsit gondolkodik, azután megadja a helyes választ: — Régebben, még egy-két évvel ezelőtt is azt hittük, traktorista egyet, len feladata, hogy jól vezesse traktorát, ellássa gépét és elvégezze munkáját. Ma a traktorista hivatása ennél sokká! több. A traktorista kell, nogy hirdetője legyen a falun a munkásosztály nagy eszméjének, a szocializmusnak. A traktorista beszélgessen a falu népével, magyarázza meg neki, mit is jelent számára a szövetkezeti mozga'om, győzze meg ennek szükségességéről és mozdítsa előre a nehezen megmozduló falut. Zat'ko elvtárs ehhez hozzáfűzi: — A traktorista a falun az új élet apostola. Dübörgő gépével nemcsak a földeket szántja fel, de az emberi lelkeket is. Az Ifjúság Falujában egységes vetés volt. A traktoristák, akik itt kiképzést kapnak, maguk előtt látják a nagyüzemi gazdálkodás minden előnyét. A szemük előtt állt össze a közös vetési terv, együtt hajtották végre a közös vetést, előttük fejlődik a falu a magasabb termelékenységi formák felé. Résztvesznek a közös állattenyésztésben, megtanulják a közös gazdá kodás csínját-bínját. Megvalósítják a füves vetésforgót, a vízlevezető és elárasztó csatornázás rendsze. rét. Máris megkezdték a széltörő erdősávok ültetésnek előkészületeit. A szlovák és magyar brigádisták itt a maguk példáján tanulják meg, mit jelent a szlovák-magyar együttműködés. Tuchoň elvtárs, a traktorkurzus vezetője meséli: — Amikor a fiúk megjönnek, külön alakulnak ki a szlovák és a magyar csoportok. E.einte nem érintkeznek egymással, kissé félénken és bátortalanul nézik a- egyes csoportokat. Később megszeretik egymást, már a lakóhelyeken is összemelegednek és összekeverednek Elmondják egymásnak tapasztalataikat a falvakban, beszélnek gyermekkorukról, nevelésükről. Annyira megszeretik egymást, hogy amikor elmennek a faluból, a szó szoros értelmében sírással egybekötött búcsúzkodási jeleneteknek vagyunk tanúi. Legutóbb is így történt. Zat'ko elvtárs hozzáfűzi ehhez, hogy itt a faluban az igazi proletár nemzet, köziség folyik minden munka és a szaknevelést minden fiatal anyanyelvén kapja meg. — Már szervezzük — mondja — a magyar könyvtárat, az összes magyar lapokat já.atiuk Csak a legnagyobb dicséret hangjan beszélhetek a fiatal magyar traktoristákról. Bár nem voltak szakkönyveink a magyar kurzuson és sok mindent maguknak kellett leírniok és megtanulniok, az eredmények azt bizonyítják, hogy minden akadályt ilataios lelkesedéssel legyőztek. Abrahám János, Nová Baňa mellé való brigádos mondja, hogy azelőtt nemis gondolhattak volna arra, hogy ilyen körülmények között tehessenek traktorvezetői vagy motorvezetői vizs. gát. Egy halom pénzbe került, amíg valaki letette a vizsgát és az soha sem volt olyan alapos mint itt, ahol rendelkezésre állanak a vadonatúj traktorok és nagyszerű tanítási segédeszközökkel ismerik meg a motor minden apró részét a lelkes fiatalok. Igaza van Abrahám elvtársnak. Ezt az életet csak a szocializmus felé haladó s a kizsákmányolástól mentes szabad ország nyújthatta nekik. Csakis a Szovjet Hadsereg felszabadító, hősies, győzelmes harcainak eredményeképpen születhetet meg itt a folyó partján az Ifjúság Faluja, a boldogság faluja. Horváth László. cA biliéért Hogy lobogtatják lombjukat az erdők! Májust köszöntik fák és emberek! A földkerekség minden szívverésén A nemzetközi munkásszeretet Beszél s visszhangzik hangosan » • térben . .. Pöttömnyi gyermek ajkán zeng tovább, Ez szól a messzi felkelők dalából S lüktet a kéklő öceánon át. Egy-érzés rezdül a hajós szívében. Egy-érzés borzol át a prériken, Egy-gondolat suhog a sivatagban. Fekete s fehér egymásnak üzen: „Békét! hogy éljünk s mákszem gyermekünk Arcán viruljon büszkén a mosoly, Hogy elmondhassa virágnak, felhőnek. Mit döng a méh s a harkály mit kopol.'" A vésszelterhes, nehéz éjszakákon. Mikor Nyugat munkása éhezik, Részvényeiket számlálják a jenki Morganok, Fordok — cselszövés eik Nyomán halál és pusztulás stivöltöz És harcol, sztrájkol, hősen áll a /tép, Anyák kezében sortüzek kioltják A csecsemők gyenge életét. Mikor a békés népek otthonában Kínai, bolgár, magyar, cseh, romín S lengyel új várost s szépséget varázsol És elmondhatja: Van szabad hazáin! A katonák a békét, szabadságot. Mint szemükfényét őrzik s arcukon Fényes mosollyal int, ragyog a Május, A jövendőt sugárzó nyugalom. Egymilliárdnyi dolgozó köszönti Béklyótlanul a Béke-ünnepet, Egymilliárdnyi ember lobogóját Suhogtatják a tavaszi szelek, öt égtáj felé néz a Vörös Csillag, A sarjadás, a munka csillaga, Városban, sztyeppén egyformán vilár it Mind izzóbb tűzzel, nappal-éjszaka Ötéves Tervek virágzó hazája, Szovjet népek hős földje, Napkelet. A megbilincselt brit, a gall, a néger S az olasz munkás mondja szép neved; Békének őre, népek reménysége: Sztálin! szavadra felsorakozik Az öt világrész életet köszöntő Serege mind — Kelettől Nyugatig! A nemzetközi munkásszeretet Beszél, viszhangzik országokon át. Ez szől a bátor felkelők dalából S pöttömnyi gyermek ajkán zeng tovább. Keszthelyi Zoltán Fucsík József élmunkás, Érsekújvár: EMLEKEZZÜNK! Az ország felszabadulásának ötödik évfordulóját ünnepeljük. A diadalmas szovjet hadsereg a munkásosztályt nemcsak a német járom alól szabadi, totta fel, de felszabadította a tőke ural. ma alól és megteremtette hazánkban a dolgozók életének alapfeltételeit. Amikor ma elmékezünk az ötévvel ezelőtt lejátszódott eseményekre, összehasonlításképpen gondoljunk arra, hogy mi volt azelőtt és mit hozott a dolgozók számára a felszabadulás. Sokan még mindig nem értik és nem látják a különbséget, vagy nem akarják látni azokat a győzelmeket, amelyeKet a felszabadulás óta hazánkban a Párt vezetésével elértünk. Az egyszerű em. berek életén keresztül kézzelfoghatóvá válik mindenki előtt az, hogy a szovjet hadsereg hazánk területére való lépésével új korszak kezdődött a munkásosztály és a dolgozó nép életében, amely új korszakról azelőtt csak álmodni mertünk. Szeretném elmondani azt, milyen volt az én életem azelőtt és mit hozott nekem a szovjet hadsereg. Apám, Fucsík Károly, harminc évig dolgozott ugyanabban az üzemben, ahol én vagyok. Sokat mesélt a régi harcokról Elbeszélte vergődését, harcát a mindennapi kenyérért. Bőrgyárban dolgozott, de mi a bőripari munkás gyermekei nyolcan télen is mezítláb jártunk. Ruhánkat részletre vásárolta és bizony tanításra, a gyerekek nevelésére nem volt mód. Én is csak addig tanultam, amíg ingyen járhattam iskolába. így el is végeztem két gimnáziumot, de aztán azt mondták, hogy most már fizetni kell, erre ki kellett maradnom az iskolából és beálltam inasnak. 1930-ig kőművesek mellett dolgoztam, mert aránylag ott kerestünk a legtöbbet. Amikor kerestünk! Mert az év nagy részében munka nem volt és 10.— meg 20.— koronás mun. kanélküli segélyre, élelmezési jegyekre voltunk utalva. Katonaság után belekerültem az újvári Bat'a-gyárba. De azért ne gondoljátok, hogy ez a bekerülés úgy volt, mint ma, hogy munkába állunk. Magától értetődően, mert mindenkinek jut munka. Nagyon sokat kellett ezért kilincselnem és felhasználnom rokont, barátot, ismerőst, könyörögtem, hogy munkához juthassak. Amikor aztán belekerültem, öt évi szenvedés kezdődött. A mester meggyőződésemért öt esztendeig üldözött. Napirenden volt a „büdös kom. munista", hiszen jó! ismerték az egész családot. Lakkspannolásnal dolgoztam akkor, itt rámába kellett feszíteni a bőrt. Reggel négy órakor mentünk munkába és este kilencig is bent voltunk. Persze, a túlórát nem fizették meg. De nem lehetett azt mondani, hogy nem jövök Mert ha én nem jöt. tem, jött helyettem száz. A felszabadulás után visszakerültem az üzembe. A felsőrész szabászaiban helyezkedtem el Szocialista munkaverseny akkor még nem volt, de így is szép eredményt mutattak fel a munkások. Meg kell állapítani, ho^y mindenki hajcsárkodás né kü! is jobban dolgozott mint azelőtt. A kétéves tervet, jóval felüi teljesítettük. Am:kor az ötéves tervbe léptünk és megkezdődött a munkaverseny, azonnal belekapcsolódtam. Elmentem a versenyelőadóhoz és bejelentettem, hogy minden erőmmel elősegítem a többtermelést. 1949 májusában első lettem az üzemben. Normáink ekkor még nem voltak. A munkamódszerben újítás nem volt. Csak a munkát szerveztük meg jobban. Ezért az eredményért motorkerékpá.-í kaptam. Tovább gondolkoztam azon, hogyan tudnék jobban termelni. Az én munkahelyemen nincsenek nagy lehetőségek, de arra rájöttem, hogy felesleges mozdulatot tenni nem szabad. A késeknek mindig egy bizonyos helyen kell lenni és min. dig ugyanoda kel! visszatenni. Azonkívül tökéletesen kell ismerni a bőrt. Ha ránézünk, rögtön látjuk, mit lehet belőle felhasználni és mire lehet felhasználni. A szabászgépet rendben kell tartani, hogy mindig üzemképes le. gyen. Indulás előtt jól megolajozom és munkaidő után alaposan megtisztítom. Az anyagot mindig este e okészí* tem, úgyhogy másnap kéznél legyen. Sokat hallottam Zalezsák elvtárs teljesítményeiről Partizánskén. Ez arra buzdított engem, hogy gondolkodjak rajta, hogyan tudnék jobb eredményeket elérni. Gondolkodtam rajta és kihívtam Zalezsákot versenyre. A kihívásom nagy feltűnést keltett, mert az egész országban ez volt az első versenykihívás, amely üzemek között történt. Zalezsák elvtárs elfogadta a kihívást, megadta a feltételeket és közösen elhatároztuk, hogy egy hónapot Üjvárbm fogunk dolgozni, egy hónapon Partizánskén. Azonban nem elégedtünk meg azzal, hogy egyéni versenyt fo.ytattunk és csak ketten termeljünk többet, de mindegyikünk megalakított egy-egy tizennégytagú versenycsoportot. A verseny úgy végződött, hogy egyéni'eg én lettem a győztes, viszont csoportban az ő csoportja volt a jobb. A Fucsík—Zalezsák közötti verseny tömeges munkaverseny kezdetévé vált és lassan az egész üzem belekapcsolódct. A kezdet nehéz volt. Az emberek arról suttogtak, hogy le akarjuk rontani a munkabért, de azért sokan érdeklődtek mái és szép eredményeket mutattak fel. Zalezsák és én is tanítottuk csoportunkat és tanítottuk azokat, akik még nem tudtak jó, eredményeket elérni. Mi lett az eredmény? A gottwaldi öteves terv első éve fokozott követelményeinek megfeleltünk és jó! teljesítettük a tervet. A második ' év már előre jól volt megszervezve. Zalezsákkal ketten kötelezettséget vállaltunk még a mult évben, hogy általában 145 százalékra fogunk dolgozni. Majd elfelejtettem, hogy ezért a mult év októberében kitüntetést is kaptunk Prágában. Láttuk azt, hogy megbecsülnek bennünket és még jobb lendülettel fogtunk neki a munkának. A IX. kongresszusra újabb kötelezettséget vállaltunk: hogy az üzem 75 százalékát bekapcsoljuk a versenybe. Sikerült is. A tavalyi 4 élmunkás helyett ma már 84 élmunkásunk van és meg van minden reményünk arra, hogy rövidesen élmunkás-üzem leszünk. Lassan a munka az Szemben örömmé válik mindenki számára. Mindenki saját maga igyekszik elérni jobb eredményeit és 8 órás munkával igen szt'p keresetet tudek elérni. Ebben az évben az átlagom 173 százalék. Megke. resem az 1800—2000 koronát is heten ként. Feleségem van és két gyerekem. Megfelelő lakásheliyiséget krptam. amit most hozok fokozatosan rendbe. Az élmunkáskönyvre olcsc'n kaptam egy hálószobabútort. Nincs már megélhetési gond a családban. Könyveket vásárolunk. Lassan ege:-?, kis könyvtáiunk gyű'ik össze. Rádió, gondnélküli élet, boldogság. Ezt hoz a a felszabadulás. És még valamit, én magam is felszabadultam. Nemcsak a munkában, ahol a termelőeszközök a társadalom tulajdonába kerültek. Néhány évvel ezelőtt alig tudtam néhány ép mondatot összehozni. Most tanu.ássál eléltem azt, hogy instruktora lehetek néhány üzemnek és szakszervezeti csoportnak. Bevallom, elvtársaim, hogy ezi a munkát majdnem még szívese'.ben csinálom, mint azt. amiért fizetest kapok. Mert öröm. ha látom, hogy az emberek egyre nagyobb tömegüeri térnek rá a helyes útra. A szovjet hadsereg megvívta helyettünk a győzelmes harcot a fasizmus leveleséért, a munkásosztály felszabadítdsaért. Mi azonban nem pihenhetünk, nekünk szakadatlanul kell harcolnunk, hogy fenntartsuk a békét. Az erős ország építésével erősítjük a béke táborát. Mi, munkások a gyárakban többtermeléssel. nagyobb teljesítményekkel köszönhetjük meg a Szovjetuniónak felszabadításunkat. Ez a május elseje nagy csapás volt a reakcióra. Érsekújváron harmincezer ember szavazott egyöntetűen a béke mellett. Amit mi adunk az országnak. azt a szocialista állam bőségesen visszatéríteni nekünk, nincs gondunk sem fiatalságunkban, sem öregségünkben. Szeretném, ha minden munkatársam az ötödik évforduló alkalmából visszaem'ékezne egy kicsit a régi időkre és hálájának, szeretetének még nagyobb munkalendülettel adna kifejezést. Sztáiin elvtárs megajándékozott bennünket a szabadsággal és mi Sztálin elvtárs vezetésével, útmutatásai nyomán s az ő nevével ajkunkon építjük fel magunknak boldog életünket.
