Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-05 / 102. szám, péntek

UJ szo 1950 május R i\ IJI A sztálini ötéves terv idő előtti teljesítéséért folytatott harcban a szovjet emberek a szocialista munkaversenyeket számos új formával gazdagították. Rosszijszkij, a moszkvai „Kalibr" özem mesterének kezdeményezésére a szovjet vállalatoknál a sztahanovista munka kollektív megszervezéséért folyik a küzdelem. Régebben Bármilyen termelési munkaközösségben csak egyes munkások voltak sztahanovisták. Rosszijszkij Nikoláj mester a munka újabb megszervezését javasolta, olyképpen, hogy munkaközösségének minden munkása sztahanovista lehessen. Ennek a kezdeményezésnek kiterjesz tésével sok munkás-kollektíva sztahanovista lett. Természetesen először csak egyes műhelyek munkaközösségei, majd később az egész üzem munkaközösségei. Jelenleg a szovjet üzemek a „sztahanovista üzem" címéért versenyeznek. A moszkvai karburator müvek egyike azoknak az üzemeknek, amelyek azt a megtiszteltetést érdemelték ki, hogy a „sztahanovista üzem" # címet viseljék. Az üzemek sikereinek „titka" A háború utáni ötéves terv megkezdésétől a mai napig a moszkvai karburátor üzem minden hónapben túlszárnyalja a termelési előirányzatot. Négy éven át ez az üzem volt az első, a Szovjetúnióban az iparügyi minisztérium gépkocsikat és traktorokat gyártó üzemei között Az ötéves tervből a ráeső részt a karburátor üzem még 1949 novemberében teljesítette, vagyis több, mint egy évvel a határidő előtt. Ekkor kapta a „sztahanovista üzem" címet. Az üzem elért sikerei nem a véletlen, hanem a megfeszített munka eredményei. Az üzemi szakszervezet a pártszervezet irányításával megszervezte a munkások között a szocialista munkaversenyt. A kommunisták személyes példájukkal a legjobb biztosítékát adták a sztahanovista munkának. Az agitátorok gyűlések keretében, valamint egyenként a munkásoknak is megmagyarázták a kollektív sztahanovista munka nagy jelentőségét. A termelési értekezleten megtárgyalták a termelési folyamat átszervezésének legfontosabb kérdéseit. Az üzem vezetősége támogatta az üzem munkaközösségének értékes kezdeményezéseit. Az üzem munkaközössége abból az elvből indult ki, hogy a szocialista munkaverseny keretében a legteljesebb mértékben felszínre kell hozni és fel kell használni a vállalat belső tartalékait. Azok az épületek és felszerelési tárgyak, amelyekkel az üzem 1949-ben rendelkezett, ugyanazok voltak, mint 1948-ban. Mégis, a terv az év végéig a termelésnek 25—30 százalékos emelését irányozta elő Ennek az eredménynek az elérésére minden egyes gép hozamát jóval növelni kellett. Mindegyik szer számgépnek, gépnek készüléknek gyorsabban kellett dolgoznia, hogy többet termeljen. A karburátor üzem munkaközössége teljesítette ezt a feladatot Elsősorban is felszámolták a termelés megszervezésében felfedezett hibákat, azokat a hibákat, amelyek a szerszámgépek kisebb idejű megállását idézték elő A termelési folyamatot óragrafikon szerint szervezték meg, újjászervezték a tulajdonképpeni termelést szolgáló öszszes ágak tevékenységét, mint például az ellátási szolgálatot, a szerszámraktár stb. tevékenységét. Az óragrafikon jelentősége A munkának óragrafikon szerinti megszervezésével bármelyik pillanatban meg lehet állapítani, hogy melyik szektor maradt el a műnkében és intézkedni lehetett a hiányosságok elhárítására. Amint újjászervezték a termelés technológiáját, felvetődött annak a szükségessége, hogy egyes esetekben bizonyos alkatrészek megmunkálásában még tökéletesebb módszereket alkalmazzanak. Az öntődékben a földformák helyett fémformákat kezdtek használni, a megszokott öntési eljárás helyett pedig bevezették a nyomás melletti öntést. A munkadarabok mechanikai meg. munkálása terén a fémvágás ütemét 2—3-szorosára emelték, a szerszámgépek berendezését különböző alkatrészekké módosították. Számos esetben az üzem lemondott arról, hogy a munkatárgyakat mechanikai feldolgozásnak vesse alá, hanem e helyett inkább előrehaladottabb és pontosabb öntési eljárást alkalmazott A láncmódszer bevezetése igen nagymértékben növelte a gépek termelését. A láncmódszer bevezetése előtt például e „ZIS—150" gépkocsi karburátorjának gyártása 16 órát vett igénybe, az alkatrész pedig 92 méter hosszú utat tett meg a termelési folyamat alatt A láncmódszer bevezetésével ez alkatrész megmunkálásának idejét a felére csökkentették, az alkatrész pedig csak 44 méter utat tett meg. A technológia tökéletesítésével igen jelentős eredményeket értek el és megteremtették az összes munkások sztahanovista munkájának anyagi alapját. A munkások szakmai kiképzése Az anyagi alap azonban nem elegendő ahhoz, hogy az egész üzem sztahanovista üzemmé váljék. Emelni kell a munkások technikai színvonalát is. Ezt a feladatot eredményesen oldották meg számos tanfolyammal és sztahanovista iskolával, amelyek hozzájárulták a munkások, a mesterek és a mechanikusok szakmai színvonalának emeléséhez. Az üzemi szakszervezet őrködött a felett, hogy a munkában bevezetet újításokat a legszélesebb körben terjesszék 1949 folyamán az üzemben egyetlen egy munkás sem volt, aki nem látogatta a szakmai továbbképző iskolák vagy tanfolyamok egyikét. Az üzem esztergályosainak és lakatosainak több mint a fele 2—3 rokonszakmát sajátított el, majdnem mindegyik szerszámgépnél dolgozó munkás megtanulta. hogy egyedül szabályozza gé! pét és sajátmaga végezze el a köze' pes javításokat. Ezzel az egész munkaközösség kitüntette magát a kollektív sztahanovista munka megvalósításáért folyó küzdelemben Ebben az üzemben mindenki sztahanovista Milyen gyakorlati eredményekhez vezetett a kollektív sztahanovista munka? Ezt a következő számadatok bizonyítják a legvilágosabban: 1949 végén a szerszámgépek munkája középarányosán 2.5 százalékkal emelkedett, 1946-hoz viszonyítva az üzem beépített területe minden egyes négyzetméterének kihasználása több, mint 3.5-tel emelkedett A háború utáni ötéves terv első évéhez viszonyítva az üzem termelése négyszeresére emelkedett és ez annak ellenére történt, hogy nem emelték az üzem dolgozóinek számát, a műhelyek pedig ugyanazok maradtak. íme, ezek a kollektív sztahanovista munka eredményei. S. Gurov. Lenin és Sztálin a munka termelékenységéről — 864 felsőfokú tanintézet működik a Szovjetúnióban. Az Iz" vesztija című lap cikkében rámutat arra, hogy a Szovjetúnióban jelenleg 864 felsőfokú tanulmányi intézet működik. A Szovjetúnió felső oktatásügyi minisztériumának határozata értelmében a következő iskolai évben számos új felsőfokú tanulmányi intézetet nyitnak. — Felére csökkentették a mozdonyok összeszerelési idejét. Szovjet mérnökök olyan módszert találtak fel, amellyel a nagy teljesítőképességű vasúti mozdonyok szerelési idejét sikerült felére csökkenteni. Az új szerelés eljárást elsőízben a Szovjetúnióban használták. Ezzel csökkent a mozdonyok gyártási költsége is. Lenin, e szovjet nép halhatatlan vezére és tanítója, óriási figyelmet fordított a termelékenység emelésének kérdéseire „A munka termelékenysége — írta Lenin —, ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog." Történelmi tény, hogy a szovjet hatalom zászlaja alatt a Szovjetúnió munkásai és parasztjai óriási mértékben emelték a munka termelékenységét. Törvényszerű folyamatról van jtt szó Azért van ez így, mert a szocialista gazdasági rendszer a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapszik, vagyis a Szovjetúnióban mindörökre megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Fölmérhetetlen a jelentősége e forradalmi változásnak Azelőtt évszázadokon át kényszermunkát végzett a dolgozó a termelőeszközök tulajdonosának. Most először termel a dolgozó saját magának, mégpedig nem embertelen munkafeltételek között, hanem a modern technika és a kultúra minden vívmányának a dolgozó javára történő felhasználásával. Ez a magyarázata annak, hogy a Szovjetúnióban (és természetesen, a szovjet példát követő népi demokráciákban is) — a munka már nem súlyos és szégyenteljes teher, hanem a dicsőség és a hősieség dolga. Lenin és Sztálin pártjának vezetésével a szovjet emberek a világ leghatalmasabb gazdasági, politikai és katonai hatalmává fejlesztették e Szovjetúniót. És miközben az egész dolgozó emberiség üdvére elvégezték ezt a világraszóló tettet, miközben befejezték a szocializmus építését és hozzákezdtek a kommunizmus alapjainak lerakásához — átalakultak ők maguk is. Minden szovjet ember tudja, hogy a további fejlődés üteme, az újabb nagy eredmények elérése a termelékenység folyamatos növelésétől függ. „És minél magasabb lesz nálunk a munka termelékenysége — mondja Sztálin elvtárs —, minél inkább tökéletesedik a termelés technikája, annál gyorsabban tudjuk maid végrehajtani ezt a legfontosabb gazdasági feladatot, annál jobban megrövidítjük e feladat végrehajtásának idejét." Ezért fejlesztette tovább Sztálin elvtárs a szocialista verseny lenini eszméjét. Ugy jellemezte e versenyt, mint a szocializmus építésének kommunista módszerét. „A kommunizmus — írta Lenin — ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkájával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről..." E tanítás alapján szélesedett ki a szocialista munkaverseny a nagy sztálini korszak idején s e tanítás alapjan virágzott ki a sztahanovista mozgalom is. Ma a szovjet nép Alekszandr Csutkih, Lidia Kononyenko, Marja Rozsneva, Lidié Korabelnyikova, Fedor Kuznyecov és más újítók, élmunkások, sztahanovisták példája nyomán a szocialista verseny további kiszélesítésére törekszik Mindent elkövetnek a termelési folyamatok nagyaranyú gépesítésére, az új technika elsajátítására. a munkafegyelem megszilárdítására és a termelékenység emelésére. A szovjet hazafiak a társadalom javára végzett munkájukba beleviszik minden tehetségüket és képességüket Nem csoda, ha ezért a nagyszerű magatartásukért az egész szovjet társadalom mély szeretettel és tisztelettel veszi őket körül. Az állam rendjelekkel és érmekkel tünteti ki őket, az ipar és a mezőgazdaság legjobb dolgozói a Szocialista Munka Hőse címet kapják „Miért győzheti le, miért kell, hogy legyőzze és miért fogja okvetlenül le is győzni a szocializmus a gazdaság kapitalista rendszerét? — vetj fel a kérdést Sztálin elvtárs — Azért, mert a munka magasabbrendű formáit tudja adni, magasabb munkaitermelékenységet, mint a kapitalista gazdasági rendszer Mert több terméket tud adni a társadalomnak és gazdagabbá tudja tenni a társadalmat, mint a gazdaság kapitalista rendszere." Ez a nagy cél lelkesíti és vezeti úijabb győzelmekre az -egész szovjet népet. De a szocialista ország emberei, azok, akiket a dicsőséges Bolsevik Párt nevelt, elbizakodottság és önelégültség nélkül dolgoznak Fáradhatatlanok a munkában, igényesek az eredmények elbírálásánál és kíméletlenek a béke ellen fenedó ellenséggel szemben folytatott harcban. — Donbasz vidékén új lakóházakat építenek és szépítik a városokat. A TASS jelenti: Don* baszban nincs egyetlenegy helység sem, amelyben ne építenének új lakóházakat és középületeket Ebben az évben a Sztalino"környéki bányászok, fémipari és gépszerelő munkások, összesen 600.000 négyzetméter lakterülettel rendelkező hatalmas épülettömböket kapnak. A vidék kulturális és szociális célokat szolgáló építkezéseire 250 millió rúbelt irányoztak elő. Stálinóban befejezik az 1100 ággyal rendelkező kórházépület építését. A. ZAPOTOCK? 6

6 ÜJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZA RÍ OEZSÖ A kecskeadóról mégis állandóan beszélnek. Nemcsak tavasszal, hanem nyáron, ősszel és télen is. Mi tehát a kecskeadó? Tóni hasztalan törte a fejét, a kérdést nem tudta ínegoldani. Már-már szólni akart, hogy megkérdezze az öreg Himmeltől. De az utolsó pillanatban mindig visszarettent. Attól tartott, hogy felsül és szégyenkeznie kell majd. A bányászok könyörtelen emberek. Ha valaki«el* árulja ostobaságát vagy tudatlanságát, azt alaposan kigúnyolják. És jóllehet a bányásztréfák nem rosszakara* tuak, Tóni mégiscsak félt attól, hogy az emberek kiilevetik. Ezért hallgatott és tovább törte a fejét. Elérkeztek a rapicei töltéshez. Az egyik kerítés mögött két alakot láttak. Egy férfit és egy fiatal lányt. Tóni ismerte mindkettőt. Hula bányász volt ott leányával, Barcsával. Az öreg Himmel megállt, kivette a fapipát szájából és jókorát köpött. — Pfuj! — Az álla izgatottan meg-megvonaglott. — Ä gyalázatos vén zsugori, saját gyerekét se sajnálja, üsse meg a guta. Megérdemelné, hogy villám csapjon a házába és elpusztítson mindent, ami összeharácsolt. Senkinek se kívánok rosszat, de ezt a bitang árulót le tud" nám mészárolni. Az öreg Himmel ott állt az út szélén és botjával dühösen verte a laput, úgyhogy szertegurultak azok a szúrós, ragadós golyócskák, amiket a falusi fiúk „koldustetűnek" neveznek. Az ilyen koldustetű jó harci eszköz volt a falusi gyermekek verekedésénél. Odaragadtak a ruhához, begubancolódtak a hajba, különösen a lányok hajábá, ha sikerűit jól eltalálni őket, úgyhogy a falusi mamák csak üggyel-bajja! tudták kifésülni leányaik varkocsaibók Tóni meglepetten nézte az öreg Himmelt. Nem tudta megérteni, mi izgatta fel annyira. — Mi baja van, bácsi? Miért haragszik? — kérdezte végül tőle. — Még hogy haragszom? Fogd be a pofádat, taknyos! Nem haragszom, de legszívesebben agyonverném a gyalázatost. Olyan igaz, minthogy Himmel a nevem. Agyonverném ezt a pribéket Nem elég, hogy feleségét odavitte a felügyelőhöz, most még a lányát is felkínálja a műszakvezetőnek. Ha pénzről van szó, nem ismer istent. Amikor harcoltunk, sztrájktörő volt. Hátbatámadta a bajtársakat. És kecskeadót fizet. Pfuj! — és az öreg megint kiköpött az útra. — Kecskeadót? — Tóni most már nem tudta kíván" csiságát türtőztetni. — Mi baja van, Himmel bácsi, a kecskeadóval? Huláéknak nincs is kecskéjük, csak két tehenük van. Azért nincs is szükségük kecskére. Gida most más nincs. Se Hula, se Barcsa nem vezet kecskét, mit akar hát ezzel a kecskeadóval? Az öreg Himmel egy pillanatig értetlenül nézett a fiúra. Most már a laput se verte botjával, dühe mintha elpárolgott volna és végül nevetni kezdett, nem is nevetni, hanem röhögni. Az öreg a hasát fogta s még a könnyei is megeredtek. — Tóni, te kis hülye! Azt se tudod, mi a kecskeadó? No el is mondom majd a bajtársaknak, hadd nevessenek ők is, — Himmel újra harsogva hahotázott Tóni fülig vörösödött. — Miféle ostobaságot mondtam? — törte a fejét. — Miért röhög annyira az öreg Himmel? Miért beszélnek a bányászok folyton kecskeadóról, amikor nem is láttunk sehol kecskét? De egyszeriben meghökkent. Lehorzasztotta a fejét, elvörösödött és nagyon szégyelte magát. Hát csakugyan így volna ez? Gondolatban maga elé idézte Hulát, az asszonyt és leányukat, Barcsát. Hula sovány, szikár ember volt. „Saját piszkát is felfalná a zsugori", — mondogatták róla szomszédai. Huláné viszont jóképű, jótestű asszony. „Olyanok a keblei, mint a teli korsók", igy beszéltek a falubeli asszonyok Hulánéról. „Az a lány pedig éppen olyan. Alig került ki az iskolából, máris nagyon asszonyos. A vén zsugorinak lesz mivel kereskednie. Minlenkinek a talpát nyalja, de saját feleségével és lá nyával úgy bánik, mintha Sodoma és Gomorrha volna ez a környék. Pénzért odaadja saját becsületét, saját vérét is." Igy beszéltek a faluban Huláékról. Tóni most viszszaemlékezett mindezekre a megjegyzésekre és végre világosan látott Azt is tudta, miket beszélnek a Ferdinánd-bánya műszakvezetőjéről. Nős ember, mégis szalad minden szoknya után. Kéjenc kandúr. Állandóan leselkedik és várja az áldozatot. Most tehát Barcsa van soron. Tóni tudta, hogy Barcsa után milyen csillogó szemekkel fordulnak a legények. Csakugyan szép lány volt. Tóni a Ferdinánd-bánya műszakvezetőjét is ismerte. Ellenszenves ember volt, szeplős, vörös arccal, tüskés, csúnya bajusszal. A bányászok egymás között bakkecskének nevezték. Tehát ő és Barcsa Tóni csaknem sírvafakadt. — Menjünk, Himmel bácsi, — fordult most az öreghez, aki időközben megnyegodott. — Hát tudod-e már, mi a kecskeadó vagy megmagyarázzam? — Nem kell, bácsi, — mondta egészen halkan a kis Tóni. Az öreg Himmel ránézett a fiúra, megcsóválta fejét és sóhajtozva így szólt: — Hát igen, ilyen a bányászélet. Most megint megismerted egyik oldaláról. Remélem, Tóni, nem hozol szégyent az apádra. A bányászok és a szegényemberek életének meg kell változnia. Örökké nem lehet és nem szabad így élni. No, de én már otthon is vagyok. Üdvözlöm apádat. írjon megint valami szép cikket a Svobodába és ne hagyja abba a harcot Zákolanyban. A választásokon győznünk kell. Hallod? Győznünk kell! Mondd meg neki, hogy az öreg Himmel üzeni ezt. A kecskeádót nem tűrhetjük örökké. Egyszer mégis csak ki fogjuk vívni, hogy a bányában a becsületes munkát fizessék, a teljesítményt, az érdemeket és a béreket ne aszerint állapítsák meg, hogy ki milyen kecskeadót fizet, a bérek megállapításánál ne játsszon többé szerepet az ágy vagy az irodában álló divány.