Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-05 / 102. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 május 5, péntek 2 Kčs III. évfolyam, 102. s/ám Az ötödik államkölcsön a Szovjetúnióban A Szovjetúnió minlsztertanácsaa szovjet nemzetgazdaság további kifejlesztésének céljából elhatározta, hogy kiírja az SSSR nemzetgazda­ságának újjáépítésére és kifejlesztésére az ötödik államkölcsönt 20 mil­liárd rúbel összegben 20 év időtartamra. A Szovjetúnió minisztertaná­csának ezt a határozatát a szovjet polgárok nagy lelkesedéssel fogad­ták. A moszkvai üzemekben, vállalatokban és az iskolákban számos gyű­lést tartottak, amelyeken a résztvevők lelkesen helyeselték a kormány ezen határozatát. Moszkva sztálini kerületében szá­mos üzemben röviddel a kölcsön meghirdetését követő óra után a munkások a kölcsön jegyzését már végre is hajtották. Az egyik moszk­vai gépgyár munkása a kölcsön jegy­zésekor a következőket mondotta: — A bolseviki párt és a szovjet kormány állandóan arra törekszenek, hogy nagy hazánk dolgozóinak anya­gi jólétét mindinkább elősegítsék. Életünk napról napra javul, tudjuk, hogy az állami kölcsön jegyzésével még inkább megsziládítjuk orszá­gunk hatalmát, amely a béke és de­mokrácia előcsapata. A moszkvai villanykörtegyár él­munkása, Kondrasev, aki a Sztálin­díj tulajdonosa, a következőket mon­dotta: — A kölcsön jegyzésével szerete­tünket juttatjuk kifejezésre hazánk iránt, a Párt és a nagy Sztálin iránt. Az új kölcsön még inkább megerő­síti országunk hatalmát, amely a békét védi. Arsenij Zverev, a Szovjetúnió pénzügyminisztere rádiónyilatkoza­tot tett, amelyben foglalkozott a köl­csön kiírásával. — Az új kölcsön célja — mon­dotta Zverev elvtárs —, hogy újabb lehetőségeket találjunk a Szovjet­únió gazdasági erejének megszilár­dítására. E cél megvalósítása a szov­jet haza minden dolgozójának érde­ke. Az 1946—49-es évben nyújtott kölcsönök gyorsabbá tették a folya­matot, amellyel a szovjethazánkon ejtett sebeket eltüntettük és amely­nek segítségével biztosítottuk a Szovjetúnió új, hatalmas gazdasági és kulturális előrelendülését. A Szov­jetúnió szocialista iparának termelé­se az elmúlt esztendőben 41 százalék­kal volt nagyobb, mint az 1940-es évben. 1946—49-ig 5200 nagy ipari üzemet építettünk fel, alakítottunk újjá, helyeztünk működésbe. Az el­múlt esztendőben túlléptük a háború előtti gabona- és gyapottermelést, a lentermelést és más ipari növényterr melést. Hatalmas sikereket ért el az ország a szovjet kultúra terjesztésé­ben. Az iskolákban 1,132.000 diák tanul, ami 320.000-rel több, mint a háború előtti időben. A Szovjetúnió állandóan növekvő ereje a Kommu­nista Párt, a szovjet kormány és személy szerint Sztálin elvtárs állan­dó gondoskodása a dolgozó nép jólé­téről kifejezésre jutott a háromszori árcsökkenésben. A Szovjetúnió népei, ezen árcsökkentés bevezetésével kö­rülbelül 267 milliárd rúbel nyere­ségre tettek szert. Beszédének további részében a Szovjetúnió pénzügyminisztere a Szovjetúnió költségvetését a béke­építés pén: gyí programjának ne­vezte. A nemzetgazdasági szükségle­tekre 1949. évben 152.500 millió rú­belt, kultúrára 119.200 millió rúbelt és ebből népnevelésre 60.800 millió rúbelt fordítottak. A kapitalista or­szágok költségvetései egészen más­ként néznek ki. Az Északamerikai Egyesült Államok költségvetése há­borús költségvetés, amelyben vissza­tükröződik a monopolkapitalista tö­ke agress-ív célkitűzése, az őrjöngő versenyfutás a fegyverkezés fejlesz­tésére, hogy új háborút robbanthas­sanak ki. A Szovjetúnió költségveté­se azért szilárd — hangsúlyozta Zve­rev miniszter elvtárs —, mert a szo­cialista gazdasági rendszerre tá­maszkodik. Az állami költségvetés 90 százalékát a szocialista szerveze­tek és üzemek akkumulációja teszi. Nagy jelentőséggel bir a lakosság ál­tal nyújtott támogatás, amelyet az állami kölcsönök jegyzésével kap a Szovjetúnió. Ezekután a Szovjetúnió pénzügyminisztere hangsúlyozta, hogy a szovjet államkölcsönök alap­jában különböznek a kapitalista ál­lamok állal kiírt kölcsönöktől. A Szo . etajnió részére nyújtott köl­csönöket a lakossiág százszorosan virz­szakapja, mert a Szovjetúnió e köl­csönöké: a lakosság javára fordíttja. A Szovjetúnió minden polgára látja, hogy hőn szeretett hazája miként fej­lődik, erősödik és megelégedett, büsz­ke érzíssel mondhatja: ebben az én munkarészeim, az én pénzügyi támo­gatásom is benne van, amelyet az államnak, hazámnak kölcsönöztem. Egészen más a kapitalista államok­ban az államkölcsönök kiírása. A be­folyó öíEzeget a burzsoázia kapja, a bankárok, a börzések gazdagodnak meg, a dolgozókra csak újabb nehéz­ségek hárulnak ebből, mart a kapi­talista állam a helyett, hegy évről évre emelkedő adósságát megszün­tetné. folyton-folyvást emeld és rója a dolgozókra a súlyosabbnál súlyo­:abb adóterheket. Zverev pénzügyminiszter beszédé­nek befejező részében hangsúlyozta, hogy az új kölcsön 20 milliárd rú­bel re van limitálva és tartama 20 esztendő. Az új kölcsön, mint az elő­zők is, nyereményekre ad lehetősé­get, a kölcsön nyereségéi nyeremény form: .iában fizetik ki a lakosságnak, rm: évente négyszer történik. Azon kölcsönjegvzéseket, amelyek nyere­ményt nem értek el, az állam 1955 október 1-től 15 éven k eresz ül no­minális érékükért fogja felvásárol­ni. Hasonlóan, mint eddig, a iegyzé­sek föalapelve az önkéntesség. A kölcsönjegyzés — hangsúlyozta Zve­rev elvtárs — önkéntes és bízhatunk abban, hogy a szovjet ember, aki ha­tártalanul szereti hazáját, mindenütt egyöntetű lelkesedéssel fog reagálni a felhívásra és mindenütt a legna­gyobb lelkesedéssel fog résztvenni a kölcsön jegyzésében. Hazánk dolgozói felszabadulásuk örömfeli évfordulóját ünneplik K Köztársasás minden részéből küldöttségek készü őínek a nagyszabású prágai ünnepségre Már csak néhány nap választ el bennünket május hetedikétől, attól a naptól, amelyen k'csúcsosodnak hazánk a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulójának ünnepi előkészületei. Köztársaságunk minden részében méltón igyekeznek üdvözölni ezt a dicső napot és egyúttal összeállítják a küldöttsé­geket, amelyek résztvesznek a prágai ünnepségeken. A dolgozó nép legjobbjai mennek Prágába, hogy kinyilvánítsák szeretetüket a népi demokratikus Köztársaság és hálájukat, odaadásukat nagy felszabadítónk, szövetségesünk és barátunk — a Szovjetúnió iránt. A küldöttségek résztvesznek a katonai seregszemlén, a dolgozók man'fesztáclós felvonulásán és tisztelegnek a szovjet kormánykül­döttség előtt, amely jelen lesz az ünnepségen, majd a prágai nep­pel közösen fog örvendezni a nepmulatságokon. A felszabadult csehszlovák nép ez évben ötödször ünnepli ezt az évfordulót, tisztelet, öröm és mély hála érzésétől eltelve a Szovjetunió és nagyszerű hadse­rege iránt, amely J. V. Sz;á'in lángeszű vezetésével Cseho.*rzág és Szlovákia népeit kiragadta a náci és fasiszta járom alóL Küztársai águnknak a szovjet hadsereg által történt felszabadí­tása ötödik évfordulóját vasár" nap, május hetedikén ünneplik meg Prága fővárosban nagysza­bású manifesztáció kerekében. Köztársaságunk minden kerülete ki^döttségeket meneszt Prágába, amelyek az üzemek legjobb é'" munkásaitól és dolgozóiból, az EFSz-ek kiváló munkásaiból, azonkívül a népi közigazgatás, a tömegszervezetek képviselőiből, nemzeti viseletbe öltözött csopor­tokból állnak és résztvesznek a manifesztációs menetben. Prágá­ban nagyszabású katonai dísz­szemle lesz, azonkívül felvonal" nak az SNB, a népi milíciák, akik előtt felolvassák Klement Gottwald köztársasági elnöknek, a csehszlovák véderő főparancs­nokának hadparancsát. A dél* utáni és esti órákban a dolgozó nép nepmulatságokon fejezi ki a felszabadulás felett érzett örö­mét. Szlovákia hat kerületéből 1800 munkás, földműves és érteimisé" gi dolgazó fogja részvételével a csehszlovák kölcsönös barátságot dokumentálni a prágai felvonu­láson. A kassai kerület küldött" ségében többek közt 100 bányász­tanonc és 50 EFSz tag lesz. A zsolnai kerületet 250 munkás kép" viseli a Makyta, a Skoda, a Kle­ment Gottwald és Slovena üze­mekből, a ruttkai CSD üzemből, a rybárpolei textil-, Supra és Solo üzemekből. A prágai központi ünnepsége" ken kívül ünnepélyeket rendez­nek a Köztársaság minden kerü" leti és más városában. Az ünnep­ségeket egybekötik az elesett vörös katonák sírjánál és emlék­műveinél rendezett kegyeletes megemlékezéssel. A legrendezet­tebb tereket és utcákat ebből az alkalomból sztálingrádi terekké és utcákká nevezik át. Prágában és más városokban is az ünnep­ségek keretében előadják a „Sztálingrádi csata" című szovjet film második részét cseh válto­zatban. A Munka ünnepe Szlovákia fővárosában. MÁJUS S — A SZOVJET SAJTÓ NAPJA A sajtó szabadságáról és fe'elSsségérSI D. Zaszlavszkij, a moszkvai Prav­da főszerkesztője írja cikkében: A burzsoá újságok azt mondják a szovjet sajtóról, hogy az „állam el­lenőrzi azt". Ezzel azt akarják tu­datni olvasóikkal, hogy kétféle sajtó létezik: egy olyan, amely ellenőrzés alatt áll és ezért nem szabad; és egy másik, amelyet nem ellenőriznek és ezért szabad. Az első fajtához a burzsoá újságok a szovjet sajtót so­rolják — a másodikhoz — saját ma­gukat. Szemmel látható az ilyen okosko­dás korlátoltsága. A modern társa­dalomban, függetlenül attól, vájjon burzsoá vagy szocialista-e, minden újságot ellenőriznek. Az a kérdés a döntő: ki ellenőrzi? A kapitalista országokban a töke ellenőrzi a sajtót. A Szovjetúnióban a sajtót saját gazdája — a szovjet nép ellenőrzi. A kapitalista kiadót a bankokon trösztökön, valamint azokon az ipari vállalkozásokon keresztül ellenőrzik, amelyek a hirdetéseket szállítják ne­ki. A szovjet újságok kiadóit a szov­jet szervezetek ellenőrzik: a Bolse­vik Párt, a szovjet kormány, a szak­szervezetek, szövetkezetek, a tudo­mányos és sportegyesületek. A kapitalista sajtóban az újság­író a vállalkozók és a vállalkozók érdekeinek szolgálatában áll és segit nekik hasznot hajtani. A szovjet saj­tóban az újságíró a nép, a nép érde­keinek szolgálatában áll. A burzsoá újságok elsősorban ke­reskedelmi reklámcélokat szolgálnak, nem pedig az igazságot. Semmi kö­zösségük nincs a dolgozók érdekei, vei, politikai nézeteivel, gazdasági szükségleteivel. A kapitalista orszá­gok újságjai nem a nép tulajdonai. A Szovjetúnióban a sajtó a nép­nek és csak a népnek szolgál. Míg a burzsoá országokban a sajtót is arra használják fel, hogy elnyomják a nép szabadságát, a szovjet sajtó nem írhat és nem is akar a nép el­len írni. Nem kerülhet ugyanis abba a helyzetbe, amelyben érdekei eltér­nének a nép érdekeitől. Minden nyomda, minden papírgyár, az egész lapterjesztő szervezet a nép tulajdona. A sajtó összes munkatársai a nép­ből származnak. Nem bérencek, akik idegen ügyet intéznek. Saját szívbeli ügyüket: a nép ügyét intézik. Mindent megírnak, amit akarnak és ugyanazt akarják, amit az egész nép akar. A szovjet sajtő és a szovjet nép egységét meggyőzően és láthatóan bizonyították és bizonyítják a té­nyek, bizonyítja az élet. A nép teljes bizalmát adta a sajtó­nak. Tudja, hogy a sajtó sohasem csalja meg. Mit bizonyított az élet? A szovjet nép választottjai igazol­ták a nép bizalmát. A szovjet kor­mány helyes úton vezeti és vezette a szovjet népet. Lenin és Sztálin ve­zetésével aratta a szovjet nép törté­nelmi győzelmét. Ezek a tények vi­tathatatlanok, önmagukért beszélnek. A szovjet sajtó hiven tükrözi visz­sza a társadalom véleményét. Ami­kor a szovjet sajtó ellenségei arról üvöltöznek, hogy a szovjet sajtó el­lenőrzés alatt áll, mintha a Szovjet­únióban nem lenne sajtószabadság, akkor az igazság csak annyi, hogy a Szovjetúnióban nincs olyan sajtó, amelyet a kapitalisták, bankok és trösztök ellenőriznek. Ilyen sajtót va­lóban nem lehet találni a Szovjet­únióban. A szovjet sajtő történelmi fejlődés eredménye. Keletkezése az első legá­lis kommunista újság, az 1912-ben alapított „Pravda" születéséig ve­zethető visfcza. Ezt az újságot Sztá­lin szervezte, Lenin szerkesztette külföldről. Molotov volt első titkárai­nak egyike. Az akkori idők nagy orosz újságjai mellett olyan volt, mint egy kis naszád až óriáshajók között. De az újságot „Pravdá"-nak (Igaz­ságnak) nevezték és hatalmas erőt szerzett magának éppen azért, mert az igazság szava volt. A „Pravda" alapítása idejében MI orosz népnek nem volt sajtószabad­sága, az orosz kapitalistáknak volt. Nagy kiadók, mint Szátyin Moszk­vában, vagy Szurovin Pétervárott, milliókat kerestek újságjaik kiadá­sán. A cári kormány nem, félt ezektől az újságoktól, de a „Pravdá"-tól ha­lálosan félt. A „Pravda" kényszerítve volt, hogy kis négyoldalas formátumban, korlá­tozott példányszámban jelenjék meg, de a nagy, gazdag újságok a legki­sebb hajlamot sem mutatták arra, hogy a sajtószabadság nevében a bolsevik munkásújsággal megosszák anyagi tartalékaikat. De korlátozott terjedelme ellenére a „Pravda" hamarosan nagyszámú hívet hódított meg magának. MUliók olvasták és őszinte szeretetükkel fordultak feléje. Lenin és Sztálin írtak az újságba és a kis újság minden sorából maga az igazság szólalt meg. A nagy újságok hasztalan próbál­koztak a hazugság és rágalmazás se­gítségével megdönteni a „Pravdá"-t. Nem sikerült nekik. A leghíresebb burzsoá újságírók patetikus pam­flettjei erőtlenek voltak Lenin és Sztálin szavai ellen. A dolgozók elkapkodták a „Prav­dá"-t, az első szótól az utolsóig el­olvasták, hittek a „Pravdá"-nak, kö­vették szavát. E történelmi alapról Indult el a szovjet sajtó — a nép sajtója. A szovjet ország feltételei között létre lehetett hívni a sajtószabadságot a dolgozók sajtója számára. Egyetlen program létezett, amelyet ez a sajtő követhetett: a szocialista építés és a feudális-kapitalista rend romjain alakult szovjet ország erőteljes szo­cialista hatalommá való átvál­toztatása. Ez a sajtó, ahogy a történelmi események és tények megmutatták és mutatják, mindig az igazságot és csak az igazságot irta és írja, semmi mást. Hittel és igazsággal szolgált éa szolgál ez a sajtó a népnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom