Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-31 / 123. szám, szerda

1950 május 31 üi SZö Beszélgetés a magyar bányászcsapaf vezetőjével és játékosaival Testvérek vagyunk mindnyájan, akik a Szovjetúniót követve — közös jövőnket, a szocializmust építjük — mondotta Bonyhádi Ferenc, a Dorogi Tárna Sabdarúgószakosztá&ának elnöke A IX. kongreszus tiszteletére ren­dezett Testnevelési Napon a dorogi bányászcsapat mérkőzött a JTO So­kol válogatott együttese ellen. A mér­kőzés előtt sikerült Bonyhádi Fe­renccel, a bányászcsapat szakosztály­elnökével elbeszélgetnünk, aki a kö­vetkezőket mondotta az egységesített magyar testnevelésről és itteni ta­pasztalatairól. — Népköztársaságunkben a mun­kássport, az egységesített testnevelés egyre fejlődőben van és egyre na­gyobb tért hódít dolgozóink körében. Az MHK (Munkára, Harcra Készen) tiömegsportmozgalom, amely a szovjet GTO példáját követi, ma oly közked­veltségnek örvend, hogy nálunk pél­dául olyan bányászök vesznek részt az edzéseken, akiknek eddig még csak eszükbe sem jutott, hogy a test ápolására, karbantartására gondot kell fordítaniok. Hogyan is gondol­hattak ilyesmire, ha a felszabadulás előtt éppen a bányászszakma volt az, amely leginkább el volt nyomva. Ép­pen ezért az MHK áldásos hatása leginkább a bányászok közt tapasz­talható és gyakran szinte megindító az — amint látom —, hogy öreg bá­nyászok, akik évtizedeket töltöttek a földalatti tárnákban, ma derűs kedvvel megjelennek az edzéseken és százméteres futással próbálnak lé­pést tartani a fiatalokkal. Nálunk a bányában ma már nők is dolgoznak mint csillések — foly­tatja Bonyhádi elvtárs —, mert dol­gozó nőinknek az az álláspontjuk, hogy miután a felszabadulás után el­nyerték a teljes egyenjogúságot, tehát ez arra kötelezi őket, hogy részt ve­gyenek a férfiakkal együtt az orszá­gos építőmunka minden területén. Éppen ezért az MHK sportmozgalom­ban az ifjúmunkások száma roha­mosan nő, fiúk és lányok tömegesen jelentkeznek és gyakran szinte za­varban vagyunk, mert nincs még ele­gendő sportfelszerelésünk. Természe­tesen minden intézkedés megtörténik, hogy ezt a hibát kiküszöböljük, mert népi köztársaságunk minden anyagi támogatást megad nekünk, hogy mun­kásaink testápolására komoly gondot fordítsunk. Most épül nálunk a sport­stádiom is 15 ezer főnyi közönség be­fogadsásóra, bányászaink nagy örö­mére. Az egységes testnevelés ilymó­don, a szovijet példát követve eléri igazi, nemes célját, a nép, a dolgozók millióit erősíti és fejleszti azt a kö­zösségi szellemet, amely Pártunk irányvonalát szolgálja. — A közösségi szellem — mondja Bonyhádi elvtárs — ma, a felszaba­dulás után már nemzetközi viszony­latban is kell, hogy érvényesüljön. Ezt a célt szolgálja mai mérkőzésünk is. Mind a csehszlovák, nvind a ma. gyar nemzet dolgozóit a SzOjjal­únió hősi hadserege szabadította fel és ma már egy a célunk, egyazon úton haladunk a szocializmus felé. Ezért fontos, hogy baráti nemzr -ink dolgozó; kölcsönösen megismerjék egymást és a barátságot még szoro­sabbá fűzzük. A szlovákiai dolgozók történelmi ünnepe bennünket is magával ragadott Bennünk például örömteljes meg­lepetést keltett és az élmény erejé­vel hatott ránk az SzKP IX. kon­gresszusára gyönyörűen és ízlésesen feldíszített Bratislava városa. A szlovák dolgozó nép történelmi jelentőségű ünnepe bennünket is magával ragadott és vidám ünnepi kedvvel jártuk az utcákat. Néztük az utcákon fesorakozó élmun­kások képeit. Igazi, nemes munkás­arcok voltak ezek a javából és felfe­deztük bennük ugyanazt a nyílt, őszinte, bátor tekintetet, amely a mi élm-unkásainkat, sztahanovistáinkat (Jellemzi. Rájöttünk arra, hogy élmunkása­ink, harcos dolgozóink mindenütt hasonlítanak egymásra, mert test. vérek ők és testvérek vagyunk mindannyian, akik a Szovjetúniót követve közös jövőnket, a szocializ­must építjük. —• Komoly megtiszteltetést jelent számunkra az — fejezte be Bonyhá­di elvtárs —, hogy éppen mi, bányá­szok képviselijük e nagy ünnep alkal­mával a magyar népi sportot. Ugyan­csak megtiszteltetést jelent számunk­ra az a tény is, hogy ugyanabban a szállóban lettünk elhelyezve, ahol a csehszlovák államférfiak és a kon­gresszus kiküldötteit szállásolták el. Nagyon fontosnak tartom, hogy megköszönd mindannyiunk nevében azt a forró, baráti fogadtatást, ami­ben részesültünk mindenütt, ahol megjelentünk. Mi ígérjük, hogy ezt a szívélyes fogadtatást hatványozott szeretettel fogjuk viszonozni. azt tapasztaltam, — mondja kissé tű­nődve Kiss H. —. hogy a csehszlovák labdarúgás keményebb mint a miénk. Mig nálunk tisztán a technikára he­lyezzük a fősúlyt, itt a techniku mel­lett a keménység is érvényesül. Ami az eredményt illeti, arra magam is kí­váncsi vagyok. Addig is a legjobbakat remélem. Kertész Kálmán, a válogatott csa­paktunk szakfeügyelője, ezeket mond­ja: — A dorogi bányászcsapat 25 pont­ja azt bizonyítja, hogy komoly erőt képvisel a magyar labdarúgósportban s ezt igazolja az a tény is, hogy mint fiatal munkásegyüttes elért eredmé­nyeivel bebiztosította magát az első ligában és végül amint elbeszélgettem ezekkel a fiúkkal, azt tapasztaltam, hogy mindannyian igen törekvő és ön­tudatos munkások. Ez a három tény amellett szól. hogy igen komoly ellen­féllel állunk szemben. Tekintettel ar­ra. hogy a modern futballt játsszák <s hosszú keresztlabdákkal küldik előre a csatársort, gyakran komoiy veszélyt jelenthetnek a mi lassú védelmünkre. — Döntetlen eredményt várok, — fejezi be a szakelnök. A utolsó romániai mérkőzés után ítélve, csak csatárjátékosainktól függ a kellemes megjepetés. Egyébként hisz ott leszel te is a mérkőzésen és majd meglátod, hogy a harc hevében milyen játék, milyen eredmény ala­kul W. Nyilatkoznak a játékosok Klaus József, a dorogi bányászcsa­pat balszélsője az együttes egyik oszlopa volt. Amikor amérkőzés le­folyásáról érdeklődünk, a következő­ket mondja: — Bevallom őszintén az első félidő­bein csúnya vereséget vártam, mert olyan fölényben voltak a szlovák vá­logatottak, hogy győzelmük felől semmi kétség nem volt. Am a védel­münk kibírta ezt a hatalmas nyomást. Az első félilőben minden törekvé­sünk a védelemre irányult. A második félidőben észrevettük, hogy kiváló ellenfe'eink erőnléte fogyóban van és akkor természetesen igyekez­tünk átvenni a játék irányítását, ami sikerült. Komoly és izgalmas mér­kőzés volt ez mindvégig, mert egyet­len lendü'etes iramban folyt le. A végeredmény a 40.'percben kö­vetkezett be, amikor Pozsonyi a jobb­szélső fe'.ém gurította a labdát s any­nyi időm volt még, hogy jobb lábról a ballábra tegyem és az ellenkező sa­rokban helyezzem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy feladatomat teljesítettem. A döntetlent eredményt igazságosnak tartom. Mondanom sem kell, hogy a gólnak nagyon örültem. Dr. Balazsy, a válogatott csapa­tunk kitűnő fedezete a mérkőzéssel kapcsolatban így nyilatkozik: — Az első félidő játéka után a má csapatunk úgy ítélte meg a helyzetet, — hogy a győzelem biztos, — a ke­zében van. Ezért a második félidőben könnyelműen engedtünk az iramból és ennek után az volt az eredménye, hogy az ellenfél feljött, az összekö­tőink hátravonultak segíteni és közben a támadó fedezeteknek szabad utat engedtek. Ezek a csatársort állandóan ä/" - ­Bankó Zsigmond, a dorogi együt­tes fedezete így nyilatkozik az MHK tömegsportmozgalomról. — Abban látom az egységes testne­velés jelentőségét, hogy ma már sok­kel több tehetség fejlesztheti ki ké­pességeit, mint eddig. Az MHK sportmozgalma minden dolgozónak alkalmat ad arra, hogy kiváló sportoló fejlődjék belőle. Ezelőtt például a teniszpályán egy munkásgyermek legfeljebb labdasze­dőnek mehetett, de aktívan részi ven­ni a játékban ban tehette meg. A magam tapaszta latalt, közlöm ezúttal, mert labdasze­dő gyerek voltam és a teniszjátékról csak álmodozni tudtam Ma 26 esz­tendős vagyok és állítom azt, hogy futbalistává csak azért képezhettem ki magam, mert ehhez a sporthoz egy rongylabda is elegendő volt, hogy gyakorolhasak. Ma mindez gyöke resen megváltozott, munkásaink amilyen sporthoz kedvet éreznek, azt játszhatják és munkáljuk után ked­vük szerint gyakorolhatják. A sport­felszerelés rendelkezésükre áll és ed­zőink útmutatása, irányítása mellett fejleszthetik képességeiket. Nem fér kétség hozzá, hogy rövid időn belül olyan rejtett erők kerülnek felszínre, amilyenekről nekünk eddig fogal­munk sem volt. Újpesten például egy ifjúmunkás az első edzésen távolugrásban 6.70 métert ért el. Az edző, a szakemberek mindannyian ámultak, bámultak, nem tudtak ma­gukhoz térni a meglepetéstől. „Tanuljunk — hogy taníthassunk!" — Ilyen meglepetések napirenden vannak — folytatja Bankó — és ez­zel természetesen elérjük azt, hogy a magyar sport színvonala állandóan emelkedőben van. A test ápolására, edzésére nagy gondot fordítanak ná­lunk. Én például most résztveszek egy hathónapos edzőtanfolyamon, amely ezt a jelszót tűzte ki céljául: „Tanuljunk, hogy taníthassunk". Ezen a tanfolyamon az edző mind ideológiai, mind szaktéren alapos ki­képzésben részesül, hogy tudását az­tán tovább adhassa a munkásság kö. rében, mert ma már azt is tudjuk, hogy a Párt ideológiája nélkül a spor­toló is csak félmunkát végez. — Izgalommal tekintünk most a mérkőzés elé — fejezi be Bankó mon­danivalóját —, mert jól tudjuk azt, hogy egy kiváló csapattal állunk szemben. Lessük az időjárást, mert szarsz terepen, szélcsendes időben mi is jobban mutathatjuk meg képessé­geinket. Az eredményről nem merek nyilatkozni. Kiss II. jobbösszekötő ezeket mondja: — En már többízben jártam Cseh­szlovákiában. Engem itt leginkább az kapott meg, hogy láttam, mily Hatal­mas lendülettel halad előre az építő­munka. Amerre jártam, mindenütt építkezések folytak, őszinte örömöt jelentett ez számomra, mert láttam azt, hogy a népi demokrácia milyen hatal­mas erőt képvisel. Ugyanezt tapasztal­tam Tiranában, amikor Albániában jártam, ahol egyetlen éjjel alatt egy parkot varázsoltak szállodánk elé. Mindezt csak azért említem meg, mert én azonkívül, hogy mint futba­lista működöm, dolgozó ember va­gyok és így természetesen mindaz érdekel engem, ami a dolgozókkal összefüggésben van. Tisztában va­gyok azzal, hogy a szomszédos ntpi demokráciák erősödése a mi népi köz­társaságunk erősödését is jelenti. Ami az itteni szívélyes fogadtatást illeti — folytatja Kiss II. —, az nem jelentett számomra meglepetétst, mert én már többízben jártam itt és min­dig a legkellemesebb emlékekkel tá­voztam innen. Viszont társaim igen kellemesen voltak meglepve, amikor kint jártunk a Dynamit-pályán a Kladno elleni mérkőzésen és Bratisla­va sportkedvelő közönsége oly kitö'ő lelkesedéssel köszöntött bennünket, hogy erre igazán büszkék lehetünk. — A Kladno—Dynamit mérkőzésen A mérkőzés baráti légkörben, igazi sportszellemben, zajlott le és a dorogi bányászcsapat a második félidőben mutatott játékával megérdemelte a döntetlent eredményt. Simanský válogatott csapatunk ki­váló balszé'sőjt szintén azt állítja, hogy az eredmény reális. — A magyar játékosokban — foly­tatja — az erőnlét keltett bennem tetszést és bámulatot. Különösen a védelem és a fedezetsor volt kiváló. Az első félidőben úgy működtek, mint „faltörő kosok". Minden támadásun­kat széttrombolták. Steiner mérnök, az NV Bratislava egyik oszlopa, ugyancsak igazságos­nak tartja a döntetlen eredményt. — Ha az első félidőben sikerül előnyhöz jutnunk, akkor megnyerjük a mérkőzést! Nekem a bányászcsa­patban a legjobban a csatársor moz. gása és a helyezkedése tetszett. Ál­landóan és meglepetésszerűen vál­toztatták a helyüket. Ez a stílus egyébként a magyar futballra jellem­ző. Zibrinyi, a kassal ČSD Dynamó jobbhátvédje ezeket mondja: — Szerintem a két félidőnek a já­tékirama kiegyenlítette egymást; — s igy az eredmény reális. Az első fél­időben mi voltunk fölényben, a máso­dikban ők, kerekedtek felül. Máskü­lönben a mérkőzés mindvégig izgal­mas maradt, mert mindkét együttes számára nyitva hagyta az utat a győ­zelemhez. A mai mérkőzés jelentősé­gét abban látom, hogy a IX. Kon­gresszus ünnepi jegyében zajlott ie és azt a célt szolgálja, hogy a két szomszédos nemzet barátságát ki­mélyítse. Ez sikerült is, mert ez a mérkőzés az igazi barátság légkörében folyt le. Matys, aki ma Csehszlovákia egyik legjobb kapusa ezeket mondja ma­gyar kollégájáról: — Az a véleményem, hogy M a­g y a r, a dorogi bányászcsapat kapu­sa az együttes pillére volt. Rendkívül fegyelmezetten és könnyedén védett. A legválságosabb pillanat az első félidő 12. percében játszódott le, amikor Mľhťnský a kifutókapus fölé akarta emelni a labdát, de Ma­gyar párdučiigrással a magasba len­dült és bámulatos fürgeséggel ka­parintotta meg a „bőrt". * A mérkőzés után a JTO Sokol ve­zetősége vacsorával egybekötött ban­kettet rendezett a Carlton különtermé. ben, a vendégek tiszteletére. A ban­kett abban a* őszinte, meghitt és ba­ráti légkörben zajlott le, amelyet az SzKP IX. Kongresszusa teremtett meg számunk-a. A vezetők mind magyar, mind szlo­vák részről üdvözlő beszédeikben kihangsúlyozták az egységes test­nevelés jelentőségét, amelynek a tömegsport fejlesztése a célja, hogy erős, egészséges dolgozókat nevel­jen és a szocializmus kollektív szel. lemét szolgálja. Továbbá kiemelték azt a tényt is, hogy mind a testnevelésben, mind a nemzetiségi politikában a Szovjetunót követik, amely áldást hoz a dolgozókra és közös egységgé forrasztja mindazon népeket, ame­lyek a szocializmus útján haladnak. Végül megállapították, hogy ezt a mai baráti ünnepet Rákosi, Gott­wald és Široký irányvonalának köszönhetjük, akik híven őrzik a le­nini-sztálini szellemet. Ezután Sztálin, Gottwald, Rákosi és Široký éltetése mellett lelkes ová­cióban részesítették a két nemzet dolgozóinak pártját és a csehszlo­vák-magyar barátságot. Miután a vezetők kicserélték egymás, sal a csapatzászlót, szlovák részről ki­osztották az ajándékokat a magyar vendégek közóti. A bankettet őszinte ünneppé avatta az a barátságos és szívélyes magatar­tás, amit a vezetők és játékosok mind a pályán a sporl területén, mind a te­rített asztal mellett egymással szem­ben tanúsítottak. (sz. b.) A szovjet sport a béke szolgálatában áll A Szovjetszkij Sport legutóbbi szá­mának vezércikkében a szovjet sak­kozók, ökölvívók és kosárlabdázók legutóbbi sikereivel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az Egyesült Államok és a többi kapitalista országok reakeós sajtója el szeretné hitetni a világgal, hogy a szovjet sportolókat „vasfüggöny" választja ei a többi ország sportolóitól s a Szov­jetunió nem fordít gondot a nemzet­közi sportkapcsolatokra. A tények megcáfolják ezt a rágalmat, mert csupán májusban két nemzet legki­válóbb sportolói, a csehszlovák futók és a magyar atléták és tornászok lá­togattak el a Szovjetúnióba. Ugyan­akkor a szovjet sportolók külföldön a lengyel, magyar, csehszlovák, ro­mán, francia, izraeli, belga, olasz, hol­land, svájci, osztrák, svéd, argentin és finn versenyzőkkel mérték össze ere­jüket. Az a körülmény, hogy amerikai sakkozó nem vett részt a világbajnok­jelöltek budapesti versenyén, meggyő­ző módon bizonyítja, melyik álíam idegenkedik a nemzetközi sportkaucso­iatoktól. A Szovjetszkij Sport hangsúlyoz­za, hogy a burzsoá sport az egész ka­pitalista kultúrához hasonlóan mind­inkább lezüllik. A burzsoá sport zász­laját a „háború" szó díszíti s min­denáron azt szeretnék bizonyítani, hogy a sport tulajdonképpen a háborút jelképezi, az emberek a sport révén tá­madó ösztöneiket is kielégíthetik. Ezeknek a burzsoá áltudósoknak az a feladatuk, hogy igazolják a kapita­lista sportot, amely a Wall-Street szol­gálatában áll és az imperialista hadse­reg kádereit készíti elő. A szovjet sport zászlaját a béke fenséges szava díszíti. A szocializmus országában a sport a béke, a baráti sportkapcso­latok megerősítésének szolgálatában áll. A. szovjet sportolók újabb sikerei a sakkvilág bajnokjelöltek versenyén, az Európa-bajnoki kosárlabdatornán, valamint a varsói nemzetközi ököl­vívó-mérkőzésen, szemléltetően iga­zolják az egész világ előtt a szovjet szocialista rendszer fölényét, amely a dolgozók testi és szellemi tulajdonsá­gainak fejlesztését, valamint nagyszá­mú új tehetség érvényesülését leszi lehetővé. L Novomeský önkritikái beszéde (Folytatás a 4. oldalról.) érvényre és szilárdította meg a szlo­vákiai ifjú munkásosztálynak az ösz­szes többi problémák fölött alló ügyét, szoros kapcsolatban a csehszlovákiai munkáosztály érdekeivel és a Köztár­saság szocializmusa felépítésének el­sőrendű érdekeinek. Ily modon olyan lehetőségek nyiltak meg a nemzeti erők és a szlovákiai nemzeti élet fej­lődésére, amely mindnyájunk büszke­sége. Itt a különbség köztünk. Világos előttem, hogy a Központi Bizottság kritikája utan az eddigiek­nél erélyesebben kell politikánkat a proletár internacionalizmus szellemé­ben folytatni. A proletár nemzetközi­ség értelmének, teljes és őszinte meg. értésének próbaköve viszonyunk azok. hoz a nemzetekhez, amelyekkel a min­dennapi életben, a mindennapi munkában találkozunk, a test­véri cseh nemzethez, a keletszlovákiai ukránokhoz, a délszlovákiai magyarok­hoz. Ingadozás nélkül szembenézni az adott konkrét problémával, habozás nélkül és az eddigieknél erélyesebben kell megvalósítani a dolgozó cseh, szlovák, magyar és ukrán nemzetek egységét éspedig épúgy a nacionalista sovinizmus elleni harcban, a mi ese. tünkben a szlovák nacionalista sovi­nizmus ellen, mint a Köztársaság min­den nemzete dolgozóinak a szocializ­mus építéséért folytatott közös harcá­ban. Ez a főprobléma, melyet ez a kongresszus is felszínre vetett a bur­zsoá nacionalizmus kritikájával kap­csolatban. Mivel csak ilymódon lesz Csehszlovákia nemzeteinek és a szlo­vák nemzetnek kapcsolata egymás közt és a Szovjetúnióval őszinte, érté­kes és alkotó. És csak ilymódon je. lenthet pozitív hozzájárulást részvéte­lünk a széles béketáborban, amelynek élén a Szovjetúnió áll, oldalán a népi demokratikus álamokkal Továbbá a felszabadított és függetlenségükért harcoló gyarmati nemzetek óriási ha­talma és az imperiaüstaellenes és a háborúellenes népmozgalom jelentős ereje az imperialista, vagy az alájuk vetett államokban A további végső következtetések szervesen következnek azon hibák elemzéséből, amelyeket a Központi Bi­zottság kritikának és önkritikának ve­tett alá. Elválaszthatatlanul és feltétel nélkül csatlakozni kell munkásosztályunkhoz, | a köztársaság dolgozóihoz, akik hi­vatottak nálunk a szocializmust épí­teni. Feltétlenül alá kell vetni magun­gat Kommunista Pártunknak és meg­valósítani politikai vonalát, határozot­tan érvényre juttatni a marxizmus-le­ninizmus tanát, megalkuvás nélkül an_ nak álláspontján állni és félelem nél­kül harcolni a különféle előítéletek ellen, akkor is, ha ez a küzdelem ele­inte az úgynevezett érzékeny kérdé­sekbe üíköznék. És főleg következe­teseknek kell lenni ebben a küzdelem­ben és ébereknek. Tevékenységem kritikájából ezeket a következtetéseket vonom le: Csak ezen irányelvek következetes betartásával válunk a szocializmus tehetséges építőivé nálunk. És csak a szocialista módon épített Csehszlo­vákia egységes munkáspártjával, a proletár nemzetköziség szellemében jelenthet hozzájárulást az egész világ népeinek békeküzdelméhez, amelyek a Szovjetúnió köré csoportosulnak. Azok a megjegyzések, amelyeket itt előadtam, saját kritikámhoz akar­nak hozzájárulni, de egyszersmind védelemként és gátvetésként is kell szolgálniok. Védelemként főleg a pár­tonkívüliek olyan vélekedésével szemben, mintha az a kritika, amely a Pártban kifejlődött és annak követ­kezményei, amelyeket levontunk be­lőle, igazságtalanok és sérelmesek volnának rám nézve. Ez gátvetésként bármiféle spekulációval arra, hogy az a kritika, amelyben részesültem, a reakciónak tehetne szolgálatot szo­cialista és pártellenes törekvéseiben. Az SzKP IX. kongresszusa éles kri­tikát gyakorolt felettem. Engedjék meg azonban, hogy beszédem befeje­ző részében megmondjam, hogy ez az én kongresszusom is ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben kongreszusa azoknak az elvtársaknak is, akik ezt a kritikát kimondották, Az én kongresszusom azért, mert ma­gasra emeli marxizmus-leninizmus dicsőséges zászlaját főleg ideológiai téren És erről van itt szó! Ez az ő győzelme és az új Szlovákia győzel­me is a szocialista Csehszlovákiában. Ezért oly őszinteséggel és odaadás­sal viseltetek e kongresszus iránt, amilyenre csak képes vagyok Ké­rem a pártkongresszust, hogy GrSx őr vallomásomat fogadja el. (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom