Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-27 / 121. szám, szombat

1950 május 26 -UJSZÖ- S tériek alacsonyabb vagy magasabb formáira — ez a mi főfeladatunk. Azok a szövetkezetek, amelyek kö­zösen müvelik meg a földet, nem állnak meg tevékenységükben, ha­nem elmélyítik és továbbfejlesztik azokat. A mezei munkáknak a mes­gyék meghagyása melletti munka megszervezéséről áttérnek a parcel­lák közti mesgyék felszántására, a hozamnak a föld terjedelme szerinti elosztásáról a végzett munka szerinti jutalmazásra. Ugy, ahogy növekszik a funkcionáriusok és a tagok tapasz­talata és öntudatossága, — áttérnek az EFSz magasabb típusaira. Nagy hiányossága szövetkezeti mozgalmunknak az, hogy még csak igen kevés magasabb típusú szövet­kezetünk van. Feladatunk az EFSz­eket az alacsonyabb típusoktól a ma­gasabb típusokhoz vezetni, a közös munka primitív formáitól e tökélete­sebb formákig. Ilyen átmenetet nem volna helyes megvalósítani ott, ahol az EFSz tagjainak kisebb csoportja akar áttérni a magasabb típusra, a többség pedignem. A magasabb típu­sokra az EFSz tagijai nagy többségé­nek beleegyezése megnyerésével kell áttérni. Ezt a többséget a haladószel­lemü földműveseknek politikai mun­kával, meggyőzéssel kell megnyer­niük. A mestiski és a tekovské Iuiany EFSz munkarendet fogadott el, amely megoldja a mesgyék nélküli közös földművelés é r a közös gazdálko­dás alapvető problémáit és mintául szolgálhat a többi magasabb típusú szövetkezetnek. Figyelmünket a minta EFSz-ek épí­tésére összpontosítjuk, amelyeket min­den járásban megalakítunk. A minta EFSz-ek számára biztosítjuk a leg­jobb munkásc .t és politikai és szak­oktatókat, a legjobb agronómokat és a legjobb üzemek védnökségét. A minta EFSz-ek az összes többi EFSz-ek iskolájává lesznek, amelyek a munka tökéletesebb megszervezésé­re vezetnek, iskoláivá lesznek az egyéni íöldműseknek is, akiket még­győznek arról, hogy csak az EFSz-ek útján érik el a magasabb munkater­melékenységet. Külön figyelmet kell szentelni az EFSz-ekben a pénzügyi elszámolásnak és a munkabérezés rendszere kidolgo­zásának az első két típusnál. Az EFSz minden tagja számára ki kell számí­tani, mennyibe kerül földjének meg­művelése és mennyit kell a szövetke­zetnek érte fizetnie, ki kell számítani, mennyit dolgozott le a szövetkezet számára kézzel és igával és mennyit fizet neki a szövetkezet munkájáért. Igen fontos az, hogy a munka megjutalmazása ne a szerint történ­jék, ki milyen hosszú ideig dolgozik, hanem a szerint, h o­gyan dolgozik, hogy ne csak az órák és a napok szerint fizessék, ha­nem az elvégzett munka mennyisége, a teljesítmény szerint. (Taps.) Külön­ben beleesnénk az egyenlősdibe és lehetetlenné tennők az EFSz egész fejlődését. Ezért olyan jutalmazási módot kell kidolgozni, amelyben a munkát értékeljük mennyisége és mi­nősége szerint; normákat és feladato­kat kell kidolgozni. A munkásosztálynak a dolgozó földművesekkel való szövetsége alap­ján a munkásosztály vezető szerepé­nek biztosításával folyik ma a harc a szocializmus győze'-n^ért a falun. Ez harci szövetség, aititi, •> kapitalizmus elien irányul, elsősorban a falusi gaz­dagok, a kis- és középparaszt ellensé­gei ellen. Csak ha helyes politikai álláspontra helyezkedünk a parasztság három csoportjával, a kis- és középpaiaszt­tal és a falusi gazdaggal szemben, biz­tosítjuk a haladószellemü erők ked­vező fejlődését falun és szilárdítjuk meg a mezőgazdaságban a magasabb termelési formákat. A falusi gazdag harcol az EFSz el­len megszólással, hazugsággal, plety­kával. Harcol azzal, hogy eltéríti az EFSz-ektől a kis- és középparasztokat és az EFSz ellen uszítja őket. Más fegyverekkel is harcol. Fenyegeti a haladószellemű munkásokat és me­rényleteket szervez ellenük, megfé­lemlíti őket. A falusi gazdag azonban tudja, hogy az EFSz ellen nem­csak kívülről, hanem belülről is lehet harcolni, hogy a szocializmus ellen nem­csak az EFSz-en kívül lehet harcot foly­tatni, haenm a EFSz-ben is. Mutatkozik ez a föld közös megmunkálására való áttérésnél, amely ellen a falusi gazda­gok védekeznek, ök ugyanis azért léqtek be az EFSz-be, hogy keresse­nek rajta, hogy kihasználják előnveit és nem azért, hogy a föld közös meg­munkálásának megszervezésével se­gítsenek a kis- és középparaszton. Ezért kell leálcázni a falusi gazdn­Lgokat, a többi parasztság előtt, le kell lálcázni tevékenységüket, tetteiket es igazi céljaikat. Szem előtt kel! tartani ^a gazdag és a középparaszt közti osz­tálykülönbséget. E különbség eltörle­lével lehetővé tesszük a gazdagnak, ligy középparaszt mögé bújjon, lsson rá, a mi érdekünk pedig az. |igy a középparasztot kiragadjuk efolyása alól és megnyerjük a kő­zépparasztot a kisparaszttal együtt a föld közös megművelésének. (Taps.) Az EFSz-ek a föld közös megmű­velésére térnek át és ebből nagyobb feladatok hárulnak a védnökségst vállalt üzemekre. Az EFSz-ek teve­kenysége fejlődésüknek mai korsza­kában, amikor a főhangsúly a föld közös megművelésén és a magasabb típusokra való áattérésén van, az üze­mek sokkal többet segíthetnek az EFSz-ek politikai munkájában, a munka megszervezésében és a gépek­kel való kisegítésben is, mint azelőtt. Azoknak az üzemeknek tapasztalatait, amelyek minden oldalú segítséget nyújtottak az EFSz-eknek, át kell vinni a többi üzemekre is és ilymódon biztosítani az EFSz-ek fejlődését. Az EFSz-ek munkájának mai stádiuma megköveteli a védnökséget vállalt üzemek tevékenységének jelentős el­mélyesítését a politikai és kultúraSíitá­ciós munkában és a technikai segít­ségben. Egy másik eljárás, amellyel elmé­lyítjük az üzemek és a falu közti szö­vetséget, lesz a munkások belépése az F.FSz-ekbe. A földforgácsokat bir­tokló munkásak belépése a EFSz­ekbe, jelentős megerősítést hoz az EFSz-eknek és jélentősen tehermen­tesíti a munkásokat, úgyhogy a mun­kások mintaszerűen munkájuknak szentelhetik magukat az iparban. Mindezen feladatok teljesítése az egész Párt jó munkájától függ, első­sorban a falusi szervezetek jó munká­jától. A Pártnak meg kell erősödnie a falvakon (taps), mert rajta áll a szö­vetkezeti mozgalom további fejlődése Ott. ahol a jólműködő, feladatai ma­gaslatán álló pártszervezetünk van. ott jó az EFSz is. Feladatunk, hogy türelmes és rendszeres pártmunkával megnyerjük a kis- és középparaszto kat a föld közös megművelésének. A szemléltető meggyőzés módszere azt jelenti, hogy igen aktív munkával meg­mutatjuk a földműveseknek a maga­sabb munkatermelékenységhez vezető utat. Elhagyunk minden „éles" mód­szert kis- és középparasztjainkkal szemben abban tudatban, hogy a leg­gyorsabban akkor vezetjük át a fa­lut a szocializmushoz, ha gyakorlati példák sorával rendelkezünk az EFSz-ek kifejtett tevékenységéről, ha magasszínvonalú minta EFSz-eink lesznek és ezeken mutatjuk meg a kis- és közpparasztoknak a szövetke­zeti gazdálkodás előnyeit a föld egyé­ni megművelésével szemben. (Taps.) A vidék, dolgozó parasztságunk zŐ r me nem fog ösztönösen, önmagától haladni a szocializmus felé, hanem Pártunk vezetése alatt. A falusi pártszervezetek ezt a fel­adatot csak akkor teljesíthetik, ha 3 járási bizottságok, a kerületi bizott­ságok és a központi bizottság hathatos palitikai és szervezési vezetést nyúj­tanak nekik, segítséget és támoga­tást, hogyha vezetni fogják őket fő­leg az oktató tevékenység lényeges megjavításával. Feladatunk a falun igen nagy. Szlovákiában kb. 15 millió parcellánk van, amelyek 500 ezer parasztgazda­sághoz tartoznak. Megszüntetni a mezőgazdasági termelés szétforgá­csoltságát és átállítani nagy termelés­re, — ez az a nagy cél, amelyhez *záz és százezer kis- és közepparasztot Pártunk elvezeti Az EFSz-ek tevékenységének fej­lesztésében külön feladatok hárulnak az áll. gépállomásokra és az áll. bir­tokokra. Az állami gépállomásoknak be kell bizonyítaniok, hogy a géppel meg­művelt föld a legjobban megművelt föld. Az állami gépállomások munká­sainak a gépekkel együtt Pártunk egész programmját el kell vinniök a faluba, a kis- és középföldműves a magasabb termelési formákra áttéré­sének programmját a nagyobb jólét fe­lé vivő programmot. A traktorok had­oszlopai, amelyeket olyan traktoristák vezetnek, akiket a szocializmus ügye lelkesít, a szocializmus legjobb élhar­cosai a falun. Az állami birtokok feladata kiszéle­síteni közellátási alapunkat és segítsé­gére lenni a földműves tömegeknek a nagytermelési szövetkezeti formák felé való fordulásban. Az állami gépállomások és állami birtokok ezeket a feladatokat csak akkor teljesítik, ha a Párt és a szak­szervezetek aktívakká lesznek és szé­les tömegpolitikai munkát fejlesztenek ki, amely ezekre a föfeladatokra irá nyul. Az ötéves terv Pártunk fő vonala a nemzetgazdaságban. „Mihelyt meg van adva a helyes politikai vonal — mondja Sztálin elvtárs — a szerveze­ti munka dönt mindenről, magáról a fő vonalról is, annak megvalósításá­ról vagy csődjéről." Mitől függ az ötéves terv teljesí­tése? Slánský elvtárs a KSC Központi Bizottsága 1948 novemberi ülésén tartott beszámolójában a következő­ket mondotta: „Az első dolog moz­gósítani a dolgozókat a terv teljesí­tésére." Ennek eszköze: a tömegeket meg­győző rendszeres munka, amely be­hatol a műhelyekbe, a csoportokba és az egyénekhez. Ezt a feladatot csak akkor teljesítik, ha jól működő üze­mi pártszervezetünk van. A Párt jó szervezete az üzemben mindennek előfeltétele. El lehet mondani: a Párt jó szervezete az üzemben — a terv jó teljesítése. Ahhoz, hogy az üzemi pártszervezet jól működjék, szüksé­ges, hogy bizottsága jól dolgozzon, azaz hogy az ötéves terv kérdéseivel rendszeresen foglalkozzék és megold­ja azokat, határozatainak megvaló­sítását ellenőrizze, irányítsa az agitá­ciós munkát, vezesse a szervezet­egységek és a tizes csoportok tevé­kenységét. Tévedés azt gondolni, hogy a tízes csoportok csak a tag­díjak beszedésére és hasonló felada­tokra szolgálnak. A tizes csoportok arra szolgálnak, hogy Pártunk poli­tikájának élő eszközeivé legyenek minden kérdésben. Az a feladatuk, hogy a legszélesebb rétegekben moz­gósítsák dolgozó népünket az ötéves terv teljesítésére és túlteljesítésére. Hogy mit jelent a Párt jó szerveze­te, azt handlovai barnaszénbányáink példáján láttuk. Handlova nem telje­sítette a tervet. Nem teljesítette a két­éves tervben, sem az ötéves terv el­ső évében. Mi volt ennek az oka? Objektív akadályok. Ez gépiesen is­mételt felelete volt a handlovai elv­társaknak. Egyszer a munkaerő­hiány, másszor a rossz ellátás, har­madszor más felmerült hiány. Nem akarom lebecsülni ezeket a hiányo­kat. Mindezek a hiányok valóban akadályozták a terv teljesítését, de nem ezek voltak a főokok. Ez ki­tűnt akkor, amikor fokozatosan ki is küszöböltük ezeket és mégsem telje­sítették a tervet. A fő akadály má­sutt volt: az üzemi pártszervezet­ben. Az üzemi pártszervezet ugyan fenn4}jt,.de.nem élt. A bizottság.sze­mélyi vitákkal foglalkozott. A tag­ság passzív magatartást tanúsított A Párt el volt szigetelve. A munka­Verseny nem lendült előre és a tervet nem teljesítették. Amikor a Párt nem működött és nem vezetett, az igazga­tósági gépezet és a szakszervezetek gépezete is üresen forgott. Nem volt senki, aki a dolgozókat mozgósította volna a terv teljesítésére és törekvé­süket e célra megszervezte volna. Az önkritika, amelyet néhány bi­zottsági tag gyakorolt az évzáró tag­gyűlésen, Javuláshoz vezetett. A bi­zottság megfelelőbb összetételéhez vezetett, az alkotó szervezetek és tí­zes csoportok tevékenységének fel­élénküléséhez. A terv teljesítésének feladata pártszervezetünk mindenna­pi gondjává vált. A szervezet életre kelt. Megkezdte a termelési problé­mák megoldását. Működnek a szer­vezet-egységek és a tizes csoportok. A szakszervezeteket aktivizálták, a munkaverseny fejlődik, egyre több az élmunkás — Handlován teljesitik a tervet. (Taps.) Ha a pártszervezet jól akar dol­gozni. értenie kell a Párt vezető sze­repének érvényesítéséhez. A Párt ve­zető szerepe abban áll, hogy a dolgo­zó tömegeket megszervezi és a fel­adatok teljesítésére vezeti, a munka termelékenységének emelésére, a mi­nőség javítására stb. serkenti. Ha a pártfunkcionáriusok védik a lágy normákat az üzemben, okokkal men­tegetik a termékek rossz minőségét, igazolják a terv nemteljesitését ob­jektív okokkal, lebecsülik más üze­mek jő eredményeit és nem akarnak belőlük'okulást meríteni, ez annak a jele, hogy az osztálytudat szempont­jából kevésbbé fejlett elvtársak von­tató kötelére kerültek. Ez példája a helytelen üzemi patriotizmusnak. Ilyen funkcionáriusok és ilyen szerve­vezetek nem vezetik, hanem gátolják a fejlődést. Természetesen a vezető szerepet nem diktálással kell érvényre juttat­ni, hanem meggyőzéssel. Nem azzal, hogy a problémákat szűk körben oldjuk meg és a többi dolgozóknak parancsolgatunk, hanem azzal, hogy a tömegek elé visszük őket és a tö­megekel együtt oldjuk meg, hogy folytonosan a tömegekre támaszko­dunk és azok napi ellenőrzése alatt állunk. Nem elég az, hogy a terme­lési problémákról a pártszervezet el­nöke, esetleg bizottsága tájékoztatva legyen. Nem elég az, hogy a terme­lékenység, a tervteljesítés, a munka­verseny problémáinak megoldása, a szakszervezeti, az üzemi és a párt­funkcionáriusok élcsoportjára korlá­tozódjék. Az ilyen eljárás elaltatja a munkásosztályt, elzsibbasztja a párt­szervezetek tevékenységét. A fökér­déskeket a Párton, a szakszervezeten át kell a tömegekbe bevinni, a töme­gek közt kell őket megoldani, a mun­kással együtt közvetlenül a gép mel­lett, közvetlenül az üzemben kell megoldani. A Párt vezető szerepét a ROH-hoz való viszonyában érvényre juttatni azt jelenti, hogy a pártszervezet gon­doskodik arról, hogy a szakszervezeti csoport a termelési problémákkal, a versennyel, az élmunkásmozgalom­mal és a többi olyan kérdéssel fog­lalkozzék, amelyeket a második össz­szakszervezeti kongresszus tűzött ki az egész ROH számára. (Taps.) A ROH jelentős kérdéseit meg kell vi­tatni az üzemi pártszervezet bizott­ságában és az elfogadott megoldást a ROH kommunista funkcionáriusai juttatják érvényre a munkások töme­ge között, akik be vannak szervezve a szakszervezetbe. A vezetöszerepet a ROH funkcionáriusaival szemben nem lehet mint diktálást megvalósí­tani és nem lehet azt úgy sem fel­fogni, hogy a ROH-ot megkerüljük s nélküle és kívüle dolgozunk. Az ilyen eljárás arra vezetne, hogy a Párt elszigetelődne a tömegektől. Üzemi szervezeteinkben változást kell előidéznünk abban a módban, ahogy a funkcionáriusok az ifjúsági mozgalomra néznek. A CsISz bebi­zonyította minden össznemzeti ak­cióban, hogy nagy teljesítményekre képes. Az ifjúság bizonyságot tett lelkesedéséről, magyas öntudatossá­gáról, valamint az új munkamódsze­rek megértéséről, építő feladataink lenini-sztálini megoldásának megér­téséről, bizonyságot tett arról, hogy igazán Gottwald ifjúsága. (Nagy taps.) Gondoskodni kell arról, hogy ilyen szerepet töltsenek be üzemeinkben az ifjúsági csoportok is. (Taps.) Ez azt jelenti, hogy a pártszervezeteknek elő kell seglteniök a technikai és szervezeti előfeltételek megtermté­sét, az ifjúsági csoport munkájához, hogy az ifjúság kérdéseivel rendsze­resen kell foglalkozniok és az ifjú­ság problémáit megoldaniok. Hadd lássa az ifjúság Pártunkban azt, ami: ifjúságunk boldog jövőjének építőjét. (Nagy taps.) Mint fő harci módszert a tervtel­jesítés terén érvényre kell juttatni a kritika és önkritika módszerét. A ter­melési erők folytonos fejlődése — a szocialista gazdaságtan törvénye — azt is jelenti, hogy feladataink foly­tonosan növekednék. Ha a termelési feladatok nem növekednének, a ter­melési erők fejlődése megállna. Állva maradnánk és mi nem akarunk egy. helyben állva maradni. Ha meg akarunk birkózni az egyre növekvő feladatokkal, folytonosan javítanunk kell a munkamódszereket. Ezt úgy érjük el, hogy ha a kritika és önkritika módszerét mint állandó módszert használjuk és munkánkban feltárjuk a fogyatkozásokat, megke­ressük okaikat és kiküszöböljük őket. Ki kell küszöbö'ni a tervhez, a gaz­dasági élet vezetéséhez való bürokrati­kus viszonyt. (Taps). A terv teljesíté­séért folyó harc nem abban áll, hogy egész halom jelentést küldetünk el, amelyeken száz meg száz ember dol­gozik és amelyeket aztán fiókba zá­runk. A jelentések legnagyobb halma, za sem javítja meg i terv teljesíté­sét. A terv teljesítéséért fo'yó harc a fogyatkozások feltárásában, a nehéz­ségekkel való megküzdésben áll. És ezeket a jelentésekből állapítjuk meg. Nem szabad tehát megkerülnünk a ne. hézségeket és kitérni előlük, hanem ki kel] őket küszöbölnünk. Ilyen, mun­kára kell tanítani az állami gépezetet, a nemzeti vállalatok, szövetkezetek, kommunális üzemek stb. gépezetét. Szükség van arra, hogy a megbí­zotti hivatalok, a nemzeti vállalatok, üzemek, szövetkezetek, állami birto­kok, gépállomások naDról napra figye­lemmel kísérjék a terv teljesítését, hogy ezt kiértékeljék, hogy megszer­vezzék a terv folyamatos teljesítését, hogy kiküszöböljék szelšSséges inga­dozasukat a terv teljesítésében, smi azt bizonytítja, hogy a terv teljesíté­se nálunk bizonyos mértékig állandó­an csak ösztönös folyamat dolga. Oze. meink vezetőinek egyéni felelősséget kell érezniök a terv teljesítéséért és folytonosan ellenőrizniök kel! azt. Rendszeres megheszeléseket kell foly­tatniok az élmunkásokkal és az újí­tókkal. Gondoskodniok kell arról, hogy az üzem egy szerv, egy egész legyen, amely közösen harcol a terv teljesíté­séért és ame yben különösen a tech­nikusok és a mesterek aktív munká­ló! a munkamódszerek javításának, a teljesítmények emelésének és a minő. ség feljavításának A terv teljesítése jelentős mérték­ben azon mulík, hogyan varnak be­töltve gazdasági életünkben a vezető és fontos helyek Megfelelő embere, ket állítani megfeielő helyekre — eb­ben mi még mindig elvagyunk ma­radva. A tehetséges szervezők hiánya termelésünkben csak látszólagos. Szer. vező erőink vannak, csak nem látjuk és nem tudjuk felfedezni őket. Ma­guk az üzen rk és üzemi szervezetek rejtik e| őket előlünk. Uj munkaerők nőnek fel, a munkásosztály fejlődik, azonban sok üzem olyan álláspontra helyezkedett, hogy nem szabadítja fel őket. „Hiányoznának nekünk — mond. ják — nincs helyettük utánpótlás". Az ilyen érvek arról tesznek tanúsá­got, hogy az illető üzemekben a poli­tikai munka az emberek egy szűk kö­rének dolgává lett és nem a tizes csoportok és az aktiv tagok százainak munkáján alapszik A politikai munká. ban szélesebb tömegalapon gyorsan nőnek ki az új munkaerők tucatjai, akik alkalmasak arra, hogy fontosabb feladatokat vállaljanak Ha hamarosan nem érnénk el alapvető javulást káder, munkánkban ts nem tudnánk betölte­ni a megüresedett helyeket és leváltani az alkalmatlan embereket, a káderpo. litika hiányos volta megnyilvánulna gazdasági életünk egész fejlődésében és gátat vetne neki. Végül mag kell javítani az agitációs munkát. Ezen a téren az utóbbi hó­napokban már valamiféle mozgolódás kezdődött, de ez még mindig nem je­lent határozottabb lépést előre. Az agitációs munka terén kevés a kez­deményezés Nem tulajdonítanak neki olyan fontosságot, mint amilyen fon­tossággal bír. És az csak természe­tes, hogy a Part leghelyesebb határo­zata is papíron marad, ha nem hozzuk közel a tömegekhez számukra érthető nyelven ha nem foglaljuk jelszavak­ba, plakátokba, cikkekbe, beszédekbe és beszélgetésekbe. A Párt és a kor­mány po.itikáját naponta védeni kell és lelkes híveket kell nyerni számára olyan agitációval. amely konkrét pél­dakon és egyszerű világos érvekkel megmagyarázza minden dolgozónak rendeleteink és intézkedéseink he. lyes voltát. Szóval és írásban állandó­an élénk kapcsolatban kell állnunk a dolgozó tömegekkel, csak így lehet harcot folytatni a terv teljesítéséért, a munka termelékenységének emelé­séért, a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom kiterjesztésé­ért. Ha az üzemi pártszervezetek telje­síteni akarják ezeket a feladatokat, a Párt magasabb szervei részéről szi­lárdabb vezetésre és hatékonyabb se­gítségre van szükségünk, mint eddig. Főleg a járási pártszervezeted és bizottságaiknak eddigi együttműködé­si módja az üzemi szervezetekkel nem kielégítő. A járási pártbizottságok nem foglalkoznak az üzemek kérdé­seivel, azoknak proglémája nem vilá­gos előttük és gyakran semmit sem tudnak az üzemek életéről. Az egyes járási bizottságok főleg akkor ápol­ják az üzemekkel való kapcsolatot, ha autót vesznek kölcsön. (Derültség.) A lehető legrövidebb időn belül vál­tozást kell elérni. Mindenekelőtt el kell érni azt, hogy 1. a járási pártbizottságok és azok vezetősége rendszeresen foglalkozzon az üzemek munkájának fontos kérdé­seivel, 2. hogy a járás vezető titkára gya­korlatilag az üzemek munkájának szentelje magát; 3. hogy a járási és kerületi bizoü­sápokat az üzemekkel összekötő ok­tatók munkája lényegesen megjavul­jon, éspedig azáltal, hogy megjavul az oktató testületek összeállítása, to­vábbá, hogy az oktatók munkájukra politikailag fel legyenek készülve és munkájukban rendszeres irányítást és oktatást nyerjenek. A kerületi bizott» Ságoknál továbbá lényegesen nö­velni kell a POP-osztály munkásainak számát, a POP-osztálvt ki kell építe­ni és be kell állítani főfeladatuk meg­valósítására, a tömeges politikai mun­kára. Elvtársak és elvtársnők! Feladataink az ötéves tervben na­gyok, mert nagy távlatok nyílnak ha­zánkban a szocializmus építése terén, nagy Szlovákia jövője a szocialista Csehszlovákiában. (Nagy taps.) Mi ezekkel a nagy feladatokkal meg is fogunk birkózni tudni. Meg fogunk tudni birkózni velük azért, mert folytonosan tanulni fogunk a hős szovjet nép nagy példájából (Viharos taps), okulást fogunk merí­teni a szocializmus felépítéséből a Szovjetúnióban. (Nagy taps.) Folyto­nosan megszilárdítjuk a népi de­mokratikus államokkal való együtt­működést a Szovjetunió, a szovjet nép, Sztálin elvtárs vezetése alatt. (Viharos taps. Éljen Sztálin elvtárs!) Meg fogunk velük birkózni mert a testvéri cseh nép segítségére támasz­kodunk és feladatainkat a CsKP Köz­ponti Bizottsága, elnökünk, Gottmald elvtárs iránymutatása alapján fogjuk teljesíteni. (Viharos taps.) Megbirkózunk velük, mert SzKP Központi Bizottságunk folytonosan és mindennap mozgósítani fogja ezeknek a feladatoknak a teljesítésére becsü­letes és tehetséges r^igozó népünk széles rétegeit Vilo Široký elvtárs vezetése alatt. (Taps és éljenzés.) A gútor—hamuliakovoi CSEMA­DOK-csoport pünkösd vasárnapján a gútori Dunakertben majálist rendez, amelyre ezúton is meg­Hívja a csehszlovákiai magyar dol­{ gozókat. Autóbuszjárat a bratislavai l Aviontól: 12.10, 15.30 és 18.30-kor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom