Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-03 / 100. szám, szerda

1950 május 8 — U

JSZO a nyomdászmunka egy kor és most Az Űj Szó technikai dolgozói nyilatkoznak Abból az alkalomból, hogy az Üj Szó, mint napilap fennállásának elbS évfordulóját Ünnepli, legyen szabad megemlékeznünk nyomdászainkról, akik szorgaJmas és kitartó munájukkal elősegítették, hogy a magyar dolgozók között zavartalanul terjesszük a szocializmus tanait. A XV. század óta, amióta a nyomdászat meghonosodott Európában, mindig akadtak a betű kézművesei közül olyanok, akik rabjai lettek a haladó tanok varázsos hatásának és a fasizmus legveszedelmesebb éveiben ls akadtak olyan nyomdászok, aldk a Párt számára elkészítették az illegális röplapokat. A nyomdászat, mintipar, a társadalom történetében a haladást szolgálta. Ennek az iparnak köszönhető az, hogy az írni-olvasni tudás elterjed már a dolgozó nép széles rétegeiben is. Es talán éppen ebben kereshető az oka annak is, hogy miért indult meg a nyomdásziparnak a virágzása oly későn, holott alapfeltételei már megvoltak, még a Krisztus előtti századokban, amit legjobban a pénzverdék bizonyítanak és a pecsétekkel ellátott hitellevelek. Tehát nyomdászattal már akkor foglalkoztak és az igazság az, hogy a rabszolgatartóknak nem volt Ínyükre, hogy elessenek attól a keresettől, amihez ügyesen másoló rabszolgáik révén jutottak 6s később, az urak még kevésbbé voltak elragadtatva attól, hogy a könyv, a felvilágosító eszköz a dolgozók kezébe jusson Ezért csak a XV. században, amikor világszerte egyre nagyobb méreteket öltöttek a parasztlázadások és a fejlődésnek többé semminő elnyomatással nem lehetett véget vetni, indult virágzásnak a nyomdászat és mint minden kézműves par, ez is a gépesítés felé fejlődik és halad előre. E nyomdászat mai formája művelőitől komoly szaktudást, képzettséget és értelmet igényel. Penták Móric 63 esztendős gépszedö, már 50 éve dolgozik a szakmájában. — Ügy kerültem először érintkezésbe a szakmával — mondja —, gyerekkoromban a nyomdák körül ólálkodtam, csak azért, hogy annyi betűt gyüjthessek össze, amennyi a nevem kinyomtatásához szükséges. Ez a szenvedélyes betűgyűjtés döntő befolyással volt a pályaválasztásomra. Apám, aki bádogos volt, azt mondta, hogyha annyira szeretem a betűszedést, akkor menjek nyomdásznak. Apámnak az volt az álláspontja, hogyha az ember szereti a szakmáját és jól megtanulja, altikor sokkal jobban küzdhet a munkaadók ellen. — Bizony, apámnak ebben tökéletesen igaza volt — folytatja Penták —, mert Budapesten, ahol kitanultam a szakmát, valóságos „tanonctenyésztés" folyt a nyomdásziparban és ez azért történt, hogy a nyomdatulajdonosok ingyen munkaerő révén több haszonhoz jussanak. Ennek aa eredménye természetesen mindjárt megmutatkozott, mert négyévi tanonckodás után, amikor már azzal a boldog tudattal láttam neki a munkának, hogy megkeressen azt, amire szükségem van: egyszerűen elbocsátottak. Hasonló módon bántak el a többi fiatal nyomdászsegéddel. így szaporodtak el akkoriban iparunkban a munkanélküliek. A munkanélküliség már olyan méreteket öltött, hogy szervezkedésre kényszeritett benniinés Így értük el a szakszervezet révén, hogy véget vetettünk a „tanonctenyésztésnek" és arra kényszerítettük a munkaadókat, hogy csakis három segéd után tarthassanak egy inast. — A sok küzdelem és munkanélküliség ellenére váltig ragaszkodtam a szakmámhoz, mert szerettem a munkámat. így vagyunk ezzel mindannyian, akik két kezünk munkájából élünk. Ma már nem is kéne dolgoznom, mert nyugdíjjogosult vagyok, dehát csak nem fogom ölbetenni a kezemet akkor, mikor jól tudom, hogy hiány van magyar gépszedőkben. Egyébként ls azt mondom, hogy az ember csak addig fiatal, amíg munkájával megkeresi a harapnivalóját És én még fiatal akarok lenni — fejezi be a 63 esztendős nyomdász, aki még Ady Endre kézzel írt verseit és novelláit szedte a budapesti „Nyugat"-nál. Konrád Ágoston gépszedö ama csodanyomdászok közé tartozik, aki soha munka nélkül nem volt. Több mint ötven esztendeje dolgozik a szakmájában és ez idő alatt csak tavaly elsőizben jelentkezett betegnek, mert szédülései voltak. Nyugdíjba azért nem megy, mert képtelen lustálkodni — mondja. — Végül a következőket teszi hozzá: — Ma mindenesetre nyugodtabb körülmények között dolgozom és nem kell attól félnem, hogy a hétvégi fizetéskor felmondanak nekem. Akkor bizony féltem, rettegtem attól, hogy vándorútra kell majd indulnom és így, ezzel az állandó félelemmel dolgoztam hosszú évtizedeken keresztül. Ma egyetlen munkásnak sem kell ettől tartania, mert a népi demokrácia minden munkás megélhetéséről gondoskodik. A munkájával kapcsolatban Faczinek Gusztáv, 59 éves gépszedö ezeket mondja: — A rettegést és félelmet a hétvégi felmondástól, azt ma egyetlen fiatal munkás sem tudja felmérni. Ma egy munkás úgy jár a munkahelyére, mintha hazaérkezne. Azelőtt a munkás hívatlan vendégnek számított a munkahelyén. így is bántak el vele, mert a legkisebb nézeteltérésnél azonnal kitették a szűrét és hosszú évek vándorútjára indulhatott. A nélkülözések és koplalások soron követték egymást. Otthona nem volt a munkásnak és hazája is csak akkor volt, ha fegyverbe szólították őt harcolni ( a kapitalista érdekekért. Én, aki hosszú évekig voltam munka nélkül. nyez a többi tanonccal. Ma, a népi demokráciában az inas sokkal kedvezőbb feltételek mellett sajátíthatja el a szakmáját, mint bármikor ezelőtt. — Miután az inas megtanulta szedés alapismereteit, technikáját mondja tovább Vince — már segédkezhet a mettörnek a könyv vagy újságoldalak tördelésében, illetve öszszeállításában. A tördelési munka rendkívül fejlett és kifinomodott íz lést és főleg szaktudást követel. Na gyon fontos Itt a betüfajta kiválasztása és a sorok elhelyezése a térben, hogy az olvasó szemét vonzza. Ha mindezek után a faktor, az üzem szakvezetője kiváló tulajdonságokat fedez fel a tanoncban, akkor a sze dögéphez ülteti. Ez természetesen egy tanonc számára a legnagyobb kitüntetést jelenti. Azelőtt egy szedögéphez csak az ülhetett le, akinek komoly összeköttetései voltak a felsőbb hivatalos fórumokkal. Ma ez ninés több£ a tehetség dönt, bárki számára nyitva áll az út az érvényesüléshez. A munkaversenyekkel kapcsolatban így folytatja Vincze: — Nálunk a nyomdában, mint minden más üzemben, bevezették a norcsak azt mondhatom, hogy mi öregek hatványozott lelkesedéssel dolgozunk ma, mert értékelni tudjuk azt a biztonságot, amit népi demokráciánk minden dolgozójának ad. VINCZE GÉZA, AZ ÜJ SZÖ LEGFIATALABB SZEDŐJE Vincze Géza ma 36 esztendős és nyomdász kollégái kitűnő szak- és munkaerőnek ismerik el. — Négy évig tanultam a szakmát — kezdi mondanivalóját. — Ma a tanonckodás ideje csak három évig tart. Ezt az időt a mai tanoncnak alaposan ki kell használnia, hogy valóban jó nyomdász legyen belőle, mire felszabadul. Szakmánk igen sokrétű, a tanoncnak a szedöszekrény előtt meg kell ismerkenie a különböző betűk válfajaival és a szedés alapismereteivel. E nehézségeket főleg gyakorlat révén hidalhatja át, tehát vasszorgalommal kell tanulnia, de a legnagyobb segítséget mégis a betű iránti hűséges ragaszkodás nyújtja az inasnak. Ezért szerintem, csak olyan valaki menjen nyomdászinasnak, aki szereti a könyvet, a betűt. — Engem — folytatja Vincze — tanonckoromban ez sarkalt folyton előre, mert örömmel és boldogsággal töltött el az a tudat, hogy sikerült nekem egy épkézláb szöveget kiszednem. Azt az örömet, amit egy inas érez, aki szereti a szakmáját, csal: egy dolgozó ember tudja felmérni. Az igazi inas állandóan figyel és tanul és titokban állandóan versemát. A gépszedök egymás között megállapodtak az egyórai szedés bettimennyiségében. Azóta önkéntesen emeltük ezt a mennyiséget. így jutottunk a szilárd normáig. A verseny folyamatban van és átlagban mindannyian 120 százalékban túlteljesítjük a szilárd normát is. A IX. kongresszus tiszteletére szeretném elérni a 150 százalékos teljesítményt. A METTÖR Vörös Károly elvtársat, a mettört, 12 esztendős korában apja helyezte el tanoncként egy lévai nyomdába, még az első háború alatt, mielőtt kiment volna a frontra. Megjegyzi, hogy olyan apró tanonc volt, hogy zsámolyt kellett a lábai alá tenni, hogy elérje a szedőszekrény fiókjait. Ez azonban senkit sem zavart, nem engedték öt lélegzethez jutni, dolgozott kora hajnaltól késő estig is, szolga, cseléd, kifutó volt egyben. — A szakmámat — mondja — nem mint tanonc sajátítottam le, hanem csak később, mint segéd különböző nyomdákban szedtem fel tudásomat. Mint tanonc, csak szolga voltam, holott a nyomdatulajdonos tudta azt, hogy apám kint van a fronton és otthon még négy gyerek van, de mindez nem számitott. A nyomdában szolga voltam és nem tanonc és végül az ember mint segéd is csak szolga volt, kiszolgálta a munkaadóját és ha annak nem tetszett valami, irgalmatlanul kidobta. így voltam én is évekig munka nélkül sok ezer és ezer munkástársammal. Ez ma nincs többé nálunk és ezért hálásak lehetünk a népi demokráciánknak és a Szovjetúniónak, amely lehetővé tette számunkra azt, hogy szabad országban szabadon dolgozhassunk. A mettőr feladatával kapcsolatban Vörös elvtárs ezeket mondja: — Én vagyok az összekötő kapocs a szerkesztők és a gépszedök között és nekem kell természetesen élét vennem mindazoknak a feszültségeknek, amelyek abból származnak, hogy a kéziratok részben későn, részben pedig alaposan foltozott és javított formában jutnak hozzám. — De hát — fejezi be — ez már foglalkozásommal együtt jár. (Itt meg kell jegyeznük, hogy ez a kézirat is későn és javított formában fog a kezébe jutni.) A korrektorok: Szlávik Béla és Steiner József. Mindkettő igen felelősségteljes állást tölt be, mert rájuk hárul a feladat, hogy sajtóhiba nélkül kerüljön a lap az olvasók kezébe. Steiner elvtárs már ifjúmunkás korában résztvett a munkásmozgalomban. A háborúban illegális munkája miatt két évi fogházra ítélték, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-ben, a felszabadulás után munkába lépett és az üzem keretén belül bekapcsolódott a pártmunkába. Egyébként a helyettes üzemvezető állását is betölti. — A szakmámat szeretem — mondja Steiner elvtárs — és fiam is ebben a szakmában dolgozik, mint gépszedő. Szlávik kollégámmal együtt még Budapesten szereztük magyar nyelvismereteinket, amikor ott heves harcok folytak a nyelvtudósok közt egy vessző vagy egy kettőspont körül. Hatványozott figyelemmel és gonddal kell elvégeznünk feladatainkat. össze sem hasonlítható előbbi munkánkkal, mert azelőtt tisztán haszonért adták ki a könyveket és egy hiba nem jelentett sokat. Ma azonban, amikor a könyvek és újságok e felvilágosítás munkáját szolgálják, nekünk, korerktoroknak is mindent el kell követnünk, hogy ezt a munkát megkönnyítsük. Az öntőműhelyben Jakab Kálmánnal beszélgetünk, aki 37 éve dolgozik a nyomdász-szakmában. Hosszú évekig volt munka nélkül, mint általában a munkások a háború előtt. Ké' gyermek apja. — Ma, a népi demokráciánkban — mondja Jakab —, nem ismerjük többé a munkanélküliség gondját és ez a biztonság már a szocializmus vívmányai közé tartozik. Én már régi, veterán harcos vagyok, az 1919-es kommün idejében részt vettem a vörös hadsereg küzdelmeiben. Nos, igaz, hogy a kommün akkor megbukott, de az én életemben mély és kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Azóta tudom, hogy a munkásság csakis a Párt irányítása mellett érhet el eredményeket. Szudarovics Rezső rotációs gépmester 51 esztendős és 36 éve dolgozik a szakmájánál. — Én ugyan azokhoz tartozom, akik keveset voltak munka nélkül, de határozottan emlékszem arra, hogy a munkások állandóan attólrettegtek, hogy a heti fizetésnél megkapják a felmondást. Emlékszem, hogy a fizetési borítékot nem merték kinyitni, hanem tapogatták, ha vastag volt, akkor keserűvé vált a munkások arca, mert tudták, hogy benne van a felmondás. Életem folyamán annyi papírt nyomtam tele a rotációs gépen, hogy a világ össze? országútait befedhetném velük. A kommün alatt én is résztvettem a harcokban és ezért menekülnöm kellett a Horthy-pribékek elól s így kerültem ide. A mai sajtóban azt szeretem, hogy nem szenzációhajhászó, hanem tisztán a munkásság érdekeit szolgálja. Szabó Béla. Meghalt Rudas László Rudas László magyar ország" gyűlési képviselő, a Közgazdasági Egyetem Kossuth-díjas rektora, ismert marxista filozófus, szombaton reggel meghalt. Szombaton, április 29-én reggel, a halállal folytatott hosszú vívódás után, eltávozott az élők sorából Rudas László, a Magyar Kommunista Párt egyik alapító tagja, a magyarországi munkásmozgalomnak közel fél évszázadon át kipróbált harcosa, a marxizmus-leninizmusnak egyik kiváló művelője és terjesztője, a pártkáderek hosszú sorának kinevelője úgy a magyar, mint a nemzetközi munkásmozgalom számára. Rudas László 1885-ben született, apja bádogosmunkás volt, ő maga állandó nyomorral küzdve j tudta csak elvégezni iskoláit. 1903" ban, 18 éves korában, kezd részL" venni a munkásmozgalomban és azóta élete utolsó pillanatáig nem szűnt meg osztályának hű fia lenni: ragyogó képességeit, rendkívül széleskörű tudását, minden erejét, egész életét a munkásosztály felszabadítása ügyének szentelni. Halála pótolhatatlan veszteség a Magyar Dolgozók Pártja, a magyair munkásmozgalom, az egész magyar nép számára. Kőzélelmezésünk további javulása Május elsejétől további élelmicikkeket, valamint húsz texüiipontot szabadítottak fel ötéves tervünk sikeres teljesítése lehetővé teszi dolgozóinak élelmezésének feljavítását. Május elsejétől kezdődőleg a belkereskedelmi minisztérium, valamint a közélelmezési minisztérium határozatával felszabadítják a következő élelmicikkeket: tojást, sajtot és gyümölcsszörpöket, ezenkívül kiterjesztik a tej és tejföl szabad elárusítását. Május elsejétől további 20 textilpontot szabadítanak fel. A kötött jegyrendszer alól elsősorban a tojást szabadítják fel a 18 éven felüli fogyasztók számára és a tojások ára súlyszerinti osztályozással 45—50 százalékkal alacsonyab lesz a tojás szabadpiaci áránál. A 18 éven aluli fogyasztóknak, továbbá a tuberkulótikus és más betegeknek, a gyermekotthonoknak, menhelyeknek, bölcsődéknek és más szociális intézményeknek, mint pl. az aggok intézetének, a munkaképtelenek és beteg otthonának a tojásjuttatást továbbra is biztosítják az eddigi 'jegyrendszeri áronGyermekek jegyei 6 éves korig és 6—12 éves korig, valamint a betegek tojásj egyei továbbra is érvényben maradnak A/l, A'2, A/3 1/1, 1/2 jelzésű szelvények szerint. A 12—20 éves korú fogyasztók eddig érvényes jegyeit be kell nyújtani a helyi nemzeti bizottságokhoz, amelyek a 18 évig terjedő életkorúak jegyének minden részét lepecsételik. A 12—20 évig terjedő, valamint a 20 éven felüü életkorúak lepecsétetlen jegye, továbbá a felsoroltakon kívül minden más jegy és fogyasztásra jogosító írás érvénytelen. Egyidejűleg néhány nagyobb városban megjelölt elárusító helyeken bevezetik a tej, tejföl és tejszín árusítását. A szabad árakat a tejtermékek szabadpiaci árai tekintetbe vételével állapították meg. A fogyasztók eddigi tej juttatásai különbség nélkül továbbra is érvényben maradnak az eddigi áron. Május elsejével felszabadult a kötött jegygazdálkodás alól a sajtok és a gyümölcsszörpök minden fajtája a fogyasztók, valamint az összes internátusok, nyilvános intézmények és tömegellátó központok számára. A gyümölcsszörpöket többnyire az eddigi jegyrendszeri áron hozzák forgalomba, míg a sajtoknál az eddigi szabadpiaci árakat csökkentik, még pedig egyes sajtfajtáknál 33 százalékkal. A felszabadított 20 textilpont „H" és „I" jelzésű és ezáltal a textiljegy százhúsz pontjából már hetven pont vásárlóképes.