Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-21 / 116. szám, vasárnap

» UJSZ0 ­Narancsligetek az „égo mocsarak" helyén 1950 május 26 -UJSZÖ- S ÁGNES SMEDLEY: Csiang Sziao-hung életéből Ágnes Smedley, az ismert amerikai írónő és újságírónő a napokban meghalt. 1928 >és 191,1 között Ágnes Smedley többízben tartózkodott Kínában és több könyvet írt kínai élményeiről. Ezekben a könyveiben leleplezi Csang-Kai-Sek reakciós, népellenes klikkjét, az amerikai im­perializmus kizsákmányoló politikáját és megmutatja a kínai népnek a Kommunista Párt vezetésével folytatott hősies harcát a japán impe­rialisták ellen. Könyvei közül kettő jelent meg magyarul. Az egyikben, a ^Magányos asszony címűt müvében megírja küzdelmes életét gyer­mekkorától házasságáig s azontúl addig az időig, amikor szembefor­dul minden önkénnyel, elnyomatással s egész munkásságával s életével a proletárok oldalára áll. Másik könyvében, a »Kíiui harci dálá<-ban a forradalom útjára lépő Kínáról ad felejthetetlen képett. A merésztollú írónő azután, hogy visszatért az USA-ba, tovább foly­tatta harcát Amerikának a kínai nép ellen irányuló támadó politikájá­val szemben. Ezzel magára vonta az imperialisták gyűlöletét; 191,1, feb­ruárjában Mac Arthur tábornok üldöző hadjáratott indított ellene s egy időre el is kellett hagynia Amerikát. Ágnes Smedley egy londoni kórházban fejezte be életét s utolsó leve­lei is nemeslelkűségéről tanúskodnak. Könyveinek s írásainak honoráriu­mát a küzdő kínai népnek hagyományozta. A kínai sajtó nagy résztvéttel és kegyelettél emlékezik meg Ágnes Smedley haláláról. Táviratokban a nép mély fájdalmát fejezik ki igaz barátjuk elvesztése felett. Az alábbiakban egy f e eze*et Közlünk Csiang Szia 0-himg kínai orvos­nő életéből, amelyet a nagynevű írónő dolgozott fel mesteri tollával. Pelias király egy jóslat miatt féltette uralmát attól az embertől, aki fél sarut hord csupán. Keres­tette tehát országában azt, akinek nincs mindkét lábán saru s így ke­rült egy napon eléje Jason, akinek egyik saruját elvitte a megáradt Anauros folyó Pelias gyanakodva figyelte az egyszerű vadászembert s nehogy a jóslat beteljesedhessék, elküldte őt a föld egyik legvesze­delmesebb helyére, Kolclvsba. Aietes király birodalmába, ahol tűzokádó sárkányok és iszonyatos erejű óriások őrzik a messzeföldön irigyelt kincset, az aranygyapjút. Ares Szent L getében függ az aranygyapjú egy fán s messziföl­dek vándorai igyekeztek már meg­közelíteni a helyet, ám amint sze­mük megpillantotta az aranygyap­jút, már el is nyelte őket a fene­ketlen mocsár vagy körülvette a sárkányok tüze. A BESZÉLŐ HAJÓ Argos, a hajóács, kezdte építeni a hajót ame.lv elvisz: maid Jasont és kísérőit a messzi Koichisba. Do­donábői Zeus Jóstölgyfáit hozták el, hogy abból ácsol'a össze a be­szélni tudó hajőt az öreg Árgus, aki az élesszemű Pallas Athene istennőtől tanulta a hajókészítés művészi mesterségét, fis lassan gyülekeztek a parton az Arg 0 hajó jövendő utasa:: Orpheus az iste­nek énekese, Castor és Pollux, sűt ir.ág Herakles is eljött. bár„ő le­maradt az út során, mert ifjú ap­ródja nem éppen erkölcsös ka­landba keveredett egy szépséges nimfával. „ Aztán egy napon elindult a cso­dás Kolchis felé Jason hajója. Aietes király, Kolchis ura, éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a féltve őrzött aranygyapjút akarják elv nni e kósza vándorok. Ott ült pazar palotájában, amelyet pompás kert vett körül. Magas szőlőtőkék, zöld ágai fonódtak sűrű lugassá a kertben, s alattuk négy patak cso­bogott: tej, bor, méz és kristály­tiszta viz folyt a patakokban. ELALSZIK AZ ÉJ KIRÁLYNŐJE... fis megkezdődött Jason küzdelme az aranygyapjúért. A kolchisi ki­rálylánynak, a varázs-szépségű Medeának segítségével legyőzte Ares mezején az óriásokat, learatta a sárkányfog-termést, és amikor az Éj Királynője elaludt, egy azemére kent varázskenőcstől, akkor köny­nyüszerrel lelopta a fáról a messz re cs'llogó aranygyapjút. A hazafelé vezető úton szerencsésen átjutottak a gyönyörűséges mezítelen szirének között, akiknek dallamait szépség­ben túlszárnyalta Orfeusz éneke át­törtek Skylla és Kharibdis hullámai között és hazaértek, mert útközben figyelmeztette őket minden ve­szélyre a beszéln tudó hajó, ameiy Zeus jóstölygyeiből készült. Késő délután Tücker Christián öszvérháton vidám nótát fütyörész­ve igyekezett az ültetvény fővárosa felé. Egész délelőtt kerítést épített a ház körül és őrült, hogy ma sekat haladt előre. Háiom hónappal ez­előtt jött honfitársa val és feleségé­vel Grossmann ültetvényére. Az ültetvény könyvelője és Lee Grossmann öccse Morgan, az első szobában ültek, lábukat az asztalra téve. Henrich, a könyvelő, rögtön felállt és a hátsó helyiség felé tar­tott. Morgan ezalatt a négert fi­gyelte, némán és ellenségesen. Erre gyere ... -— mondta Hen­rich az ajtóbői. Christián a másik szoba ajtajá­ban ott látta Lee Grossmannt, az ültetvény tulajdonosát. Igen, uram mondta halkan Christián. Lee Grossmann fehér lovaglónad­rágban. barna ingben, lakkozott cs z­mában volt. Mikor Christián belé­pett a szobába, bezárta mögötte az ajtót. Jóreggelt! — köszöntötte Mr. Lee-t, majd így folytatta: — Körül­néztem az ültetvényen. Küldjenek, uram, még egy öszvért és egjj ekét, hogy tökéletesebben tudjuk a földet művelni. Igy a dupláját tudnám ter­melni. Nagyon jő itt a föld, egyet­len követ nem lehet találni benne, sima, mint a tenyér... Hogyha megkapnám az öszvért és az ekét, annyit tudnék termelni, mint a... Lee Grlssmann hangja felrecs­esent; A VlZÖZÖNTÖL A TÖRTÉNELEMIG Igy szól az ősrégi mese Kolchis tartományról és az aranygyapjú­rő) s a történet későbbi folytatása lassan elvész a mithikus ködben. Jason. a félsarus ember megölte Pelias királyt, és Aietes uralma is megdőlt Kolch'sban, elvette tőle e mesés tartományt a hódító Perseus 8 aztán talán ama természeti ka­tasztrófa hullámai öntötték el a kolchisi arany vidékeket is, amely mint * vízözön <r került a bibliába. Tény. hogy a mithológ a születését követő évezredekben lakhatatlan, mocsaras terület az egykori Kol­chis, ahol mindent elnyel a siirü iszap és minden elvész a láp lidérc­lángjainak furcsa fényei mögött az »égö mocsarakban*. Hosszú évezre­deknek kellett eltelnie, míg végre az egykori mesék valóra válhattak és Kolchis megindulhatott azon az úton, hogy ismét a tcsodás szépsé­gek országát, temjei-mézzel folyó Kánaán legyen. AZ ARANYLEGENDA SZÜLETÉSE Erről az új Kolchisról. a Szov­jetúnió gyöngyszeméről számol be érdekes cikkben Dubrovszklj. Éven­kint 1600 miliméter csapadékot mérnek ezen a területen — írja Dubrovszk j, — s ezt a mocsaras lapályt, amely folyóhordalékból alakult, számos folyó vize táplálja. Ha ez a vízmennyiség nem tud le­folyni, akkor Kolchis földjét öt méter vastagságú víztakaró borí­taná. A vizeknek az aranyszemecs­kék csillogása ad különös fényt s ezek az aranyszemek fennakadnak a most épített hatalmas zsilipek vastraverzei és cementlapjai között. Innen származ'k talán az arany­gyapjú legenda a is; Herodotos óta igen sokan leírták, hogy Ázsia la­kói miképpen gyűjtik össze a fo­lyók és patakok aranyszemecskéit. Lehúzott birka bőrét dobják a fo­lyóba s a bunda szálai között fenn­akadnak az aranyszemek. Az így megaranyozott gyapjút függesztet­ték fel azután a fákra száradni és így kerülhetett a mondabeli Ares ligetének fáira aranygyapjú a mon­dabeli Kolchis tartományban. SÁRKÁNYOK ÉS TRAKTOROK Az új Kolchis központja Poti vá­rosa, amely a Rion folyó torkolatá­nál fekszik. A folyó iszapos vizének egy részét nagyszerű csatornaháló­zattal a szántóföldekre irányítják: közel tízezer hektárnyi területen végzik most él a hatalmas munká­latokat. A Rion és a Hobi folyó mentén emelt töltések hossza több­száz kilométert tesz ki és többezer kilométerre terjed a Rion-vőlgyi .száritócsatornák hossza, amelyek a t.engerpertról vonulnak a szárazföld belseje felé. Gigant kus munkák bon­Én mentem hozzád vagy te jöttél hozzám, te fekete? _ Én jöttem magához, Mr. Lee ... _ Akkor fogd be a szád, amíg azt nem mondom, hogy kinyitha­tod! — Igen, uram! _ Te a hegyi négerek közül való vagy? _ Nem uram! Albában nőttem fel. _ Minek jöttél ide? Talán nagy­urat akarsz játszani ? Christián nem felelt Nem tudta, mit tett, ami ennyire kihozza sodrá­ból Grossmannt. — Van harmonikád? — kérdezte hirtelen az ültetvényes. — Van, uram. Hogy jutottál hozzá? — Vettem. — Miből? — A feleségem eladott három csirkét. — Miért nem vetted nálam? Christián megnedvesítette szája­szélét. — A másik üzletben olcsóbban kaptam meg. Grossmann hangja csattant. — A négerek, akik nálam dolgoz­nak, az én üzletemben vásárolnak! — Nem akartam hitelbe vásárol­ni, Mr. Lee. Az év végén tiszta el­számolást szerettem volna. Lee Grossmann leült. Kis resze­lővel a körmét kezdte reszelni Egy pillanatra csend lett. — Egyenesen állj! _ üvöltött hirtelen. takoznak itt most ki, s ezeknek a munkáknak során a fejlett szovjet technika minden vívmányát alkal­mazzák. Hatalmas exkavatorok, kot­rógépek, talajművelő gépek és trak­torok okádják ma a tüzet, mint egykor a sárkányok, amelyek a Á res-ligeti aranygyapjút őrizték a mesebeli partokon. ARES SZENT PARKJA HELYETT CSODÁS NARANCSLIGETEK A munka minden területét autó­útak kapcsolják a forgalomba s mindenhová bevezették a villanyt és a telefonösszeköttetést. A. helyi vizek rossz minősége következté­ben az egész teriiletet vízvezeték­kel hálózzák be. amely Kolchis la­kóit a hegyiforrásokból nyert kris­tályt'szta vízzel látja el. A természet átalakul ebben a hatalmas munkában és az egykori mesék válnak válóra a gigantikus munka eredményeképpen. Az óriási arányú kutató és felderítő munka több mint kétezer fúrást végeztek el a talaj mélységének megállapítása céljából, a mintákat laboratóriumok­ban vizsgálták s az így nyert ada­tok alapján előre elkészítették a leg­célszerűbben ültethető növényfélék sorrendjét. C'tr nm- és narancslige­tek. s az ezeket övező eukaliptusz, bambusz- és nemesbabér-sövények sorakoznak egymás mellett. Ezek­nek az eukaliptusz- és barnbuszsá­voxnak az a rendeltetése, hogy az Ares szent ligeténél szépségesebb narancs- és citromligeteket és a töb­bi szvbtrópikus növényt védjék az erös északi és keleti szelektől. MODERN FALU AZ ŐSREGÉK ÁRNYÉKÁBAN Az emberről való gondoskodás hatja át a természet átalakításá­nak terveit a kolchísti munkálatok során. Ennek beszédes példája egy kis falu, amely nemrég született Kolchisban. C saladili ez a kis falu, amelyet egy állami építővállalat létesített. Minden lakóház tágas, kényelmes és szilárd, a fedöanyag cserép. Az útcák egyenesek és zöl­delö fák szegélyezik őket. Állam­költségen iskola épüJt. kórház emel­kedett s nemrégen rádióközpontot, klubot, vízvezetéket és villanytelepet kapott ez az új kolchisi falu. Azokon a helyeken, ahol ezredek óta vad, végeláthatatlan mocsarak terültek el, most dolgozó emberek teremtő munkája folyik. Az ősi kolchisi mocsarakat lecsapolták és Sokezer család számára teremtet­tek otthont. Nincs messze az idő, — írja Dubrovszkij, — amikor Kol­chisnak mind a kétszázezer hek­tárja teljesen átalakul és a szovjet birodalom csodálatos paradicsommá válik. Batumtől Szuhumig a szub­trópikus kertek partjai mentén új fürdőhelyek, szanatóriumok és üdü­lőotthonok színes gyűrűje övezi majd a kolchisi gyöngyszemet. — Igenis uram. — Elhasználtad a fámat? Kerí­tést építettél magadnak? — Igen, uram. — Miért nem kérdezted meg, hogy megengedem-e ? — Gondoltam ... az elkorhadt ke­rítésfákat ki kell cserélnem ... Ügy rendezkedel. mintha a föld a tiéd lenne, mi? Ügy akarsz élni,' mint a fehér emberek, úgy-e? — Nem, uram, erre nem is gon­doltam. Csak szeretném rendben tartani a háztáját. Bolelog vagyok, hogy dolgozhatom. Kerítést megja­vítani. gyapotot termelni. — Tudod, hogy mit csinálunk mi itt az ilyen hegyi négerekkel? — Nem, uram. Lee Grossmann felállt, kinyitotta a szekrényajtót és mikor- megfor­dult. bőrkorbács volt a kezében. Christián felé lépett és közben csiz­máját ütögette a korbáccsal. — Ki engedte meg a feleséged­nek, hogy az én ültetvényemen ba­romfit tartson, mi ? Miért nem vet­ted hitelbe harmonikádat az én üz­letemben, mi? — Nem szjvesen csinálok ma­gamnak adósságot, uram — ismé­telte Christián. — Szeretnék tiszta elszámolást az év végén. — Az elszámolás az én dolgom! — Hirtelen torz düh csapott fel a hangjából. _ Vedd le az ingedet és feküdj az asztalra! Christián arca szürke lett. — Mit akar vélem csinálni uram? Nem hagyom magam meg­verni... Igazán... ezt nem teheti meg. — Te fekete disznó! — üvöltött Lee. Az arca eltorzult a dühtől és Utőtt. Christián elufirott és egyetlen Tagja voltam a Kínai Kommunista Pártnak. Saját elhatározásomból és a Párt utasításából egy orvosi osz­taghoz csatlakoztam. Rövidre vágott hajjaii és egyenruhában forradalmár­ként Kantonból a Jangcse völgyé­be meneteltem. Bár természettől fogva törékeny testű és gyönge va­gyok, elég erős voltam ehhez a me­nethez. Mindazok, akik átélték a nagy kínai forradalmat (1924—1927), so­ha sem fogják elfelejteni a parasz­tok és munkások felajzott energiáit és rem ;nyé? Fái g meztelenül az évszázados elnyomatástól haj o ta n, milliószámra keltek fel a parasztok és kiegyenesedtek, hogy a szabad­ság útjára térjenek. »Vasdiviziót«, amelyhez tartoztam, csakhamar kommunista hadseregnek nevezték. A parancsnokló tisztek kö­zött több volt, aki hü maradt meg­győződéséhez és ma a kínai néphad­sereg vezetői közé tartozik. Mivel a nép többsége mellettünk állt, legyőz­hetetlenek voltunk. Elfoglaltuk Hankaut, Nadangot és Vuchangot ostromoltuk. Testem erős és inas lett és munkabírásom kime­ríthetetlen. Kezem Kína sok száz hősi férfijának fogta le a szemét. Minden ember, akit így meghallni láttam, mélyebbé és elszántabbá tet­te meggyőződésemet, a könnyek, amelyek eleinte szememből folytak, elapadtak és helyettük oly erő fejlő­dött ki bennem, amely nem ismert határokat. Hadseregünk Nancsung felé mene­telt és ezalatt kitört az ellenforra­dalom és a szörnyű fehér terror. A hadseregnek legtöbb tisztje a föld­birtokosok, a katonaság és a váro­sok kapital sta köréből származott. Minél elszántabban kezdtek a mun­kások és parasztok felszabadulásu­kért küzdeni, annál határozottabb akarattal szövetkeztek ezek a tisz­tek, hogy a régi rendet megvédjék és a fejlődésben lévő újat megsem­misítsék. Nancsungban vereséget szenved­mozdulattal megragadta a korbács szíját — Mr. Lee mondta és a hang­ja tompa volt, — semmi rosszat nem tettem. Baromfit tartottam . .. megjavítottam a kerítést. — Azonnal engedd el a szíjat, mert agyonváglak. Christián még jobban összeszorí­totta az öklét. Lee remegett a düh­től. Elengedte a korbács nyelét és a szekrényhez futott. Christián csak a v'llanást látta, aztán élettelenül a földre zuhant. Kezében ott volt a korbács. Morgan és a könyvelő berohan­tak. — Fenyegetőzött — lihegte Lee. — Te és Henrich hallottátok, hogy fenyegetőzött. Kénytelen voltam agyonlőni, hogy saját életemet mentsem ... Ebben a pillanatban lépett be a raktárnok. — Egy hegyi néger — mondotta Lee és a tenyerét dörzsölte. — Al­báből jött ide pár hónappal ezelőtt. Üzentem érte, hogy megkérdezzem, hogy meri ellopni az én fámat és erre fenyegetőzött. A raktárnok kiment, Henrich pe­dig belemélyedt munkájába. — Nyisd ki az ajtót, Morgan • reccsent Lee, — hadd lássák ezek a néger disznók, mi fog velük tör­ténni, ha nagy gondolatokkal fog­lalkoznak! Morgan kitárta az ajtót. Odakint üres volt a tér, sehol a közelben, de még távolabb sem lehetett látni senkit Mintha minden néger eltűnt volna a városból... Az egyedüli élőlény, az öszvér volt a közelben, amelyen Tücker Christián jött a vá­rosba. Fordította: Papp Béla tünk. Aztán kemmunista tisztek ve­zetése alatt egész Kiangsz'n áthalad­tunk, abban a reményben, hogy Szvataut bevesszük és onnan elérjük Kantont, amely arra volt hivatva, hogy újból a forradalom bástyájává váljék. Szvataut ostrom alá fogtuk, de visszavertek bennünket. Vissza kellett vonulnunk és szét kellett oszolnunk. Sokan Fukienbe és Kiang­szibe mentek, mások Kantonba; ele­gáns ruhában szállást vettem Kan­tonban, amelyet a forradalom köz­pontjává reméltünk kiépíteni. 1927 szeptember 11-én Kanton munkása: és parasztjai fellázadtak és különösebb vérontás nélkül meg­alakították a kantoni kommünt. Há­rom nappal később idegen csataha­jók segítségével a reakció csapatai elfoglalták a várost. A kommünt le­verték és példátlan vérfürdő követ­kezett A városnak egész negyedeit döntötték romokba. Az utcákon a munkások és munkásnők, a diákok és diáklányok ezreit öldösték le. A fehér tisztek mindenkit megöltek, akit csak az utcán találtak. Feltar­tóztatták a munkásokat és agyon­lövették őket; diákokat fogtak el, és térdre kényszerítve őket levágták a fejüket, vagy felaprították őket 15—16 éves leányokat a legiszonyúbb kínzások után kivégezték és egy tiszt interjújában ezt mondta a saj­tónak: — A rövidhajú lányok a legrosz­szabak. Szemtelenek és pökhendiele Százával kellett megölnünk őket! Napokig garázdálkodtak a fehér csapatok Kantonban és csak néhány nappal a vérfürdő után merészked­tek ismét a jómódúak az utcára. Előkelő selyemruhában én is kimen­tem. Mint szegény asszonyt lemé­szároltak volna, a polgári öltözék­ben biztonságban voltam és szaba­don mozoghattam. Láthattam a se­besült és haldokló munkásokat az ut cákon, ahol heverni hagyták őket. ahogy lelőtték vagy leütötték, Sok polgári nő, akit az utcákon láttam, a sebesültek és haldoklók fölé hajolt és kövekkel meg botokkal verte őket. Visszaállították a burzsoáziának és militarizmusnak uralmát, vala­mennyi szakszervezetet feloszlatták s a kereskedőknek zsoldos seregét amelyet Szunjatszen egyszer már megsemmisitett, újból megszervezték és felfegyverezték. Az ópiumkeres­kedés újból virágzani kezdett, ugyan­így a rabszolgakereskedés is és fia­tal lányoknak vételét és eladását magam is újra megfigyelhettem. Ismét bevezették az adóztatásnak régi módszerét. Az adóbehajtásnak jogát a legtöbbet kínáló magánke­reskedőnek adták ki árverés útján, aki ezért milliókat kínált a kor­mánynak. Ha ilyen joghoz jutottak, csapatokat tarthattak s ezekkel be­hajtották a parasztokon az adókat Most Középkína forradalmi mun­kásai és parasztjai sorában dolgo­zom. Orvosként működöm s mind­azt, amit a privilegizált osztály tag­jaként megtanulhattam, most a tö­meg rendelkezésére bocsátom. Kór­házakat alapítok, egészségügyi ok­tatásban részesítem a lakosságot s az iskolákban tanítom az asszonyo­kat és lányokat. Semmivel kezdtük és ma már is iskolákkal, kórházakkal, valameny­nyi paraszt számára földdel, vala­mint saját politikai és katonai védő­szervezetekkel rendelkezünk. A család, amelyből származom, csaktávoliemlék, és én valószínűleg szörnyű álmot jelentek számukra. Valamikor kényszeríteni akarták en­gem, hogy egy milliomos felesége le­gyek, én azonban egy férfit válasz­tottam, akit szerettem s ahhoz hogy szerethessem, sem rendőrtől, sem paptól nem kértem engedélyt. Fér­jem a terror csapásai alatt elesett Hankaunál és bár a szívemet név­telen és ismeretlen sírjába temet­tem vele, halála még acélosabbá tette elhatározásomat, hogy tovább dolgozzam. Jíl tôc(ént tymiUÁMial? • IRTA: ERSKINE CALDWELL

Next

/
Oldalképek
Tartalom