Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)
1950-05-20 / 115. szám, szombat
1950 május 20 U J STO 7 Nagy közkedveltségnek örvendő babos anyagbél készült ruha. Egyetlen dísze a szegélyhímzés, amelyet lehet kézimunkával megoldani vagy saját anyagából. Hátul végig gombolva, hűvös idő esetén lehet csinos bevarrott ujjas, blúzt alája hordani. A másik kis ruha két régi ruhából kombinálva, az egyik anyag sima, a másik színben megfelelő csíkozású. (Peti meg a QutyajDecér Irta: V. Olga Egy szép májusi reggelen nagyot gondolt rosszcsont Peti: ő biz' kirándulni megyen, úgy sincs egyéb dolga neki. S hogy ne érje veszedelem, átszólott a szomszéd ebnek: ^Bodri kutya, gyere velem, ezt a szívességet tedd meg!" Jött Bodri, hogyne jött volnál Hancúrozni szeretett öl Zengett is tőlük a róna és visszhangzott a dombtető. Beszaladták a vidéket s ugrándoztak, mint két szöcske, — végül a városba értek, ahol Szüle öccse lakott. Itt esett meg a baj aztán! Megfagyott Péterben a vér! Mert előttük a Nagy utcán felbukkant egy kutyapecér. „Vigyázz Bodri! Mindjárt elér!" — kiáltott Peti egy nagyot. Ám fürge volt a vén pecér — és hoszszú az ebfogóbot. S mire szegény Bodri kutya felfoghatta volna a szót, már bent is volt a kocsiba' — s nyakán ott feszült már a drót. No, de Peti sa volt gyáva! Nem zavarta őt meg a vész! Ha gyenge volt keze-lába, segített ő rajta crz ész! — A pecérhez oda szaladt s így szólt hozzá szép-nyájascm: „Bácsi kérem a kert alatt egy nagybeteg, veszett eb van!" Hej, futott a kapzsi pecér! Majd kidű'ötte a fákat! (Közben persze Peti vezér — kiengedte a kutyákat!) No, de lett is nagy szaladás! A szabadság nagy kincset ér! Elöl futott Peti pajtás—leghátul meg a bősz pecér! Nem is lett voln' itt galiba, félelemre nem volt már ok. Annyi lett csupán a hiba, hogy — közbe jött egy nagy árok. Sárral volt az árok tele — s be i volt szórva kakuktejjel, így azután szegény Pete, belepottyant abba fejjel. Mivel pedig páros a baj, beérte Petit a p&cér — s hiába volt siiás meg jaj, — elverte a kutya heccér'! WWt WWW HWtWWMMMWmMWt lI MI Wt Megjött a traktor! Traktor jött a faluba, örülnek a népek A gyerekhad bámulja A hatalmas gépet. Egy a másnak magyaráz, Egymás szaván csüggnek. Hogyne volna nagy a láz, Ritka az iiy ünnep. Fény csillog a kereken Amint nézik, futva. Holnap már a földeken Könnyebb lesz a munka. „Így lesz s'ma a? utunk!" Szól a nép és kérdez:. „Mind több gép és így jutunk Mind nagyobb kenyérhez!" P. M. Ut MMM M> U« MMM»M M> MM» «t MMM M> M Törjétek a fejele et! Mi ez? 1. LAGINA Ország 2 VEREKET Dívány 3. ASARAD Vízözön 4. RAZSUCK Iparos 5. OSRVA Város 6. LASIKO Tanítanak benne 7. LOVREVRE Pisztoly 8. TAMULÁ Csodálkozás 9. BEGYEREL Kerti szerszám A jobboldali meghatározások segélyével a baloldali betűkből összeállított szavak kezdőbetűi helyesen egy igen jó illatú tavaszi virág nevét adják. Keressétek csak meg ôiiiiékezh OL qcl STEPUJIÔ DNAĽU. Anyák napja felelevenített bennem egy emléket, minden melegségével és bensőséges hangulatával, amelyet a felszabadulás után éltem át és amely feledhetetlen emlékem marad és azt a rokonszenvet, amelyet orosz felszabadítóink iránt mindig éreztem és amely elszakíthatatlan érzelmi kötelékekkel köt össze a szovjet emberekkel. A felszabadulás után több orosz család lakott házunkban. Amint már ez ilyenkor szokásos, a ház lakói érdeklődéssel kísérték a szovjet tisztek életét és egy ilyen alkalommal hallottam, hogy az ötös számú lakásban lakó orosz fiatal párnak kisfia született. Elhatároztam, hogy meglátogatom a kisbabát, jól fog esni érdeklődésem itt az idegenben a fiatal anyának, de a nevét sem tudtam Ezért elhatároztam kislányommal, aki már megtanult oroszul, hogy egyszerűen megkérdezzük a férjtől a felesége nevét és a kórházat, ahol fekszik. Amikor megértette szándákunkat, jóleső örömmel adta meg felesége nevét. — Olga Stepánovnának hívják — válaszolta — és a szülészeti klinikán fekszik. Mindjárt délután elindultunk, hogy felkeressük az ismeretlen új mamát, hogy idegen földön, ismeretlen környezetben ne érezze magát egyedül, hisz ilyenkor az asszonyok különösen érzékenyek, amikor első gyermeküket hozzák a világra. Tele vannak az anyaság örömével és problémáival. Tolmácsnak kislányomat vittem magammal. Hosszas keresgélés után, mikor már minden szobában Olga S'.eponavnát szólítottam, fölfigyelt egy fiatal, bájos szőke teremtés, de amikor bennünket megpillantott, azt hitte, hogy tévedünlg, mert hisz őt senki sem keresheti, őt itt senki nem ismeri. Kislányom oroszul megnyugtatta öt, hogy igenis, őt keressük, mert hallottuk, hogy klsiia született és szeretnénk az anyja és szerettei helyett mellette lenni ezekben a napokban. Hogy mi mehetett végbe a gyönyörű szőke fiatéi anyában, azt csak abból következtethetem, hogy könnyekkel teltek meg szemei, öszszeölelkeztünk, boldogan, mosolyogva mutatta kisfiát, Alexet, a szomszéd kiságyban fekvő egészséges, erős kisfiút. Én azzal a büszke érzéssel emeltem fel ez újszülöttet, hogy felszabadítóink közül egy szovjet katona gyermekét tarthatom a karjaimban és ezzel a csekélységgel is kifejezhetem hálánkat irántuk, akik visszaadják szabadságunkat, mérhetetlen áldozatok árán. Közben kislányom már meghitt beszélgetésibe merült a fiatal orosz anyával és megbeszélték, hogy ő lesz a kis Alex keresztmamája és mikor elbúcsúztunk, kislányom komolyan úgy érezte, hogy már kereszlmarriai előjogai vannak, elvette tőlem gyönyörködve a kisíiút és olyan melegen búcsúztunk a boldog anyától és fiától, mint valóságos édesanya és keresztanya búcsúzik ez övéitől. Egész idő alatt, míg Olga Stepanovná a klinikán feküdt, elhalmoztuk őt mindennel, ami tőlünk telt és amire ilyenkor egy fiatal asszonynak szüksége van. Olga Stepanovná érzéseiről nehéz volna itt számot adni. Mindig csak azt hangsúlyozta, hogy szülő édesanyja sem lehetett volna jobb hozzá, mint mi voltunk ezekben az időkben. Elérkezett az idő, hogy a fiatal mama újszülött fiacskájával ismét hazatért otthonába. Barátságunk természetesen folytatódott. Naponta lejártam füröszteni a kisfiút, amíg a tapasztalatiéin fiatal mama megtanulta ezt és féltő gonddal maga babusgathatta gyermekét. Csak egy anya tudja megérteni, mit jelent az első gyermek életbe indítása. Minden mozdulata, minden hangja szenzáció az édesanyának. Közben elérkezett a keresztelő napja. Valóban úgy készültem erre a napra, mintha sa<ját kis unokámat vinném keresztelni. Sütés, főzés, díszes párnavasalás, csipkék, takarók, milyen jó hasznát véltük minden holminak, ami még kislányomtól maradt. A fiatal szovjet anya, Olga Stepánovna ismét nem tudta mással viszonozni ezeket a figyelmességeket, mint hogy hálától telt tekintettel és könnyekkel szemében nézett ránk. Előállt az autó, amely Alex édesapjának rendelkezésére állt. Alex édesapja, a nagy Alex a bratislavai hidat építette, amelyet Hitler fasiszta bandái felrobbantottak. Amíg ók távol voltak, mi elkészítettük az ünnepi asztalt, amelyhez most már férjemet is meghívták és most már az én kislányom hivatalos keresztmama lett. örömteli, kellemes napot töltöttünk együtt és egész életre szóló barátságot kötöttünk. Nem sokáig élvezhettük ezt, mert Alexet Budapestre hívta kötelessége. Az érzékeny búcsúnál még a fronton megacélosodott, kemény szovjet tiszt is könnyekkel küzködött. Olga Síepanovnától szorgalmasén kaptuk a leveleket, melyekben beszámolt kisfia örömteli fejlődéséről és mindig biztosított arról, hogy sohasem fog minket elfelejtem. Rövidesen megint búcsúlevél érkezett. Visszatértek hazájukba, a Szovjet hazába. Olga Stepánovna örömmel készült rég'látott hozzá tartozóihoz, hiszen őt, még mint fiatal leánygyermeket, a német fasiszták lengyel koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan a Szovjet Hadsereg szabadította ki és ekkor ismerkedett meg férjével, Alexszal, aki minden szeretetével és gyengédségével elhalmozta a fiatal asszonyt, hogy kárpótolni tudja azokért a szenvedésekért, amelyet sokmillió társával együtt a fasizmus barbársága alatt átélt. Otthona Ordzsonikidzseben volt. Levelére nem kellett soká várnunk. Amilyen örömmel bontottuk fel levelét, olyan szomorú híreket közölt velünk. Mind az ő, mind férje hozzátartozói elpusztultak a háború borzalmaiban. Egyetlen öröme e kis Alex, aki remekül fejlődik és tudatta velünk, hogy nemsokára a kis Alexnek testvére jön. Ebben a levelében kér minket, hogy tekintettel arra, hogy ilyen egyedül maradt rokonok nélkül, tekintsük ml öt leányunknak, Gitta lányunk testvérének. Jó férje ven, egészséges gyermeke van és rajtuk kívül minket érez legközelebbi hozzá tartozóinak. Mi tényleg úgy éreztük, mint hogyha egy nagy lányunk lenne a Szovjetunióban és türelmetlenül vártuk a további leveleit, amelyek nem is sokáig késtek. Rövidesen tudatta, hogy kislánya született és ennek születésekor visszaemlékezett Alex születésére, amikor mi minden szeretetünkkel vettük körül és ennek emlékére kislányát Gitusnak keresztelte és ahányszor a kislányát nevén szólítja, mindig ránk gondol. A kis Alex, aki pedig már nagy fiúcska, fényképről ismeri a távolban élő nagyanyát és nagyapát. Minden vágya az, hogy rövidesen vendégül láthasson mindnyájunkat otthonában. A Szovjet haza egy új házat nagy kerttel épített nekik hazatérésük után. Már szépen berendezkedtek benne és oda várnak minket szeretettel. Ezeket az emlékeket az anyák napjának ünnepe idézi fel bennem. A szovjet Olga Stepánovna az édesanyját találta meg bennem, az idegen asszonyban, akit azelőtt még sohasem látott. Milyen szép volna ilyen egyetértésben és barátságban élni a világ összes anyáival, legyen bár a bőrük színe fekete vagy sárga, hisz egy nagy közösség köti őket össze, melegen dobogó anyai szívük. Akkor közös szeretettel és közös akarattal békében ünnepelhetjük majd ezt a szép napot és akkor olyan erősek leszünk, hogy nem lesz a világnak olyan ellensége, amely meg tudná bontani sorainkat. Egy a. jelszónk anyák napján az egész világon: világbéke! Solcz Mária. ÍGY SZÜLETIK AZ ÖNZÉS Részlet Makarenko „Szülők könyve" c. művéből Eqy kétesztendős apróság, mondjuk! deklik. Mint ahogy nem érdekli az Zsora, fitymálva nézi a csésze tejet, kis kezével hadonászik és fölborítja. Zsora jóllakott, nem éhes, nem kíván tejet inni. Ez a leendő ember a táplálkozás terén semmit sem nélkülöz. De nincs kizárva, hogy más területeken szükségletei nem találnak kielégülést. Lehetséges, hogy szeretné, ha más emberek, vagy legalább más élőlények szeretnék őt. És ha Zsorában nincs meg ez a szükséglet, ez az igény, akkor vájjon nem kell benne felébreszteni? Anyja szerető szemmel nézi Zsorát, de ezek a kérdések valahogy nem ér. CSOBÁNY GABRIELLA: Kisl ayiijom SZIA leié s napjara Mikor születtél — atombombát kotyvasztott Truman rút keze, s a bankok arany széfjeiben ült a háború szelleme. Csecsemők szívét, anyák könnyét árulta Franco, Blum, Bevin, s az éhség újból fészket rakott Bosznia tündér-hegyein. Mikor születtél — Göröghonban megöltek ezer gyeréket, Amerikában I ncseléstöl reszkettek a kis négerek; Indiában füveket rágott a négyhónapos kis poronty, s az egész földre árnyat hintett a testén lengő szürke rongy. — De ugyanakkor — itt. minálunk, boldog asszonyok, ifjú nők méhe ontotta fényességbe a szép jelent, a szebb jövőt — Ezernyi apró társad szája zengett, kiabált, nevetett, s hangocskátok gyorsabbra fogta az izmokat, a gépeket. Es ugyanakkor — milyen szép volt! — leomlott Kína ős-fala, a meseszerű messzeségből szállt a dicsőség dallama: egy ferdeszemű kisleánynak mosolyát láttam arcodon, s vidám katonák kiabálták: Légy üdvözölve kis rokon!... Mert rokon lett mindenki néked, ki az örömre rátalált; pólyád körül bolgár legények cifráztak egy vén furulyát, román parasztok nagykucsmásan kínáltak feléd friss tejet, s kohók tüzes szikra-eső ét hozták a táncos lengyelek. A Kara-Kumi sivatagban csodát tett érted egy atom, — mire megnősz, már rózsa nyílik a tegnap sivár halmokon, a Vörös-Csillag-kolhoz népe erejét sugározta rád, s téged szeretni tanítottak az új moszkvai iskolák. — Sztálin akkor lett hetvenéves, s én véled köszöntöttem öt; a szomorúság legyőzőjét, a szabadító hadverőt; a feltámadott Sztálingrádból mosolygott felénk, s két keze jövendőd boldog napjainak ajándékával volt tele. — Boldog jövendőd küszöbénél magasra tartlak kisgyerek: légy vidám és szeresd az embert, s szeressenek az emberek. Ne élj nyugodtan, míg a földnek egy részén tovább tart a kín, s ne nyugodj, míg meg nem pihenhetsz a kommunizmus • partjain!.,. állatvilágban sem az anyaállatokat. A természet-anya nem nagyon körültekintően látta el az állatanyákat a legbölcsebb lehetőségekkel. Először is a veréb- vagy fecskeféléknek, ahhoz, hogy fiókáikat táplálják, igen sok, néha többszáz utat kell megtenniök a levegőben, egyetlen munkanap alatt Minden egyes kis bogáért, amely mindenestül csak alig egy századrésznyi kalóriát tartalmaz, külön utat tesz meg, ami gyakran nem is jár sikerrel. Másodszor pedig az állatanyáknak nincs tagolt beszédjük. Ez kizárólag az ember előjoga. Ezek szerint az ember-anyák sokkal előnyösebb heíyzetben vannak. Ámde ez az ember-gyerekek nevelésére igen gyakran végzetessé válhat... Igen gyakran megfigyelhetjük: az ember-anya sokszor csak a természet törvényei eilőtt hajol meg, ugyanakkor azonban nem mond le az emberi kultúra áldásairól. Minek nevezhető az ilyen magatartás? Csakis kétkulacsosságnak. És bizony magukban a gyermekekben következik be a megtorlás, azért, hogy aa anyák így vétenek az ember magasabb rendeltetése ellen, mert az ilyen gyermekek nem válnak a társadalom teljesértékű tagjaivá. A mi társadalmunkban az anyáknak nem kell annyi energiát fordítani gyermekeik táplálkozására. Itt vannak a technika vívmányai, azután a piacok, üzletek, az élelmiszerellátás nagyarányú megszervezettsége. És ezért a legfölöslegesebb dolog a világon az a szenvedély, hogy minél több táplálékot dugjanak gyermekeik szájnyílásába. És annál veszélyesebb erre a célra fölhasználni olyan finom eszközt, mint aminő a tagolt emberi beszéd. Zsora fitymálv? nézi a csésze tejet, mert Zsora nem éhes Erre anyja igy beszél hozzá: — A macska meg akarja inni a tejedet. Figyeld csak, már ideles. Nem! A macskának nem adjuk! Sicc innen, te macska, Zsora issza meg a tejetl Az anya látszatra 'gazat mond. A macska csakugyan odales és szívesen reggelizne Zsora tejéből Zsora gya. núsan nézi a macskát A természetanya diada'maskodik- Zsora nem hagy. ja, hogy a tejet a macska igya meg. Ilyen semmiségből származik az önzés.
