Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-19 / 114. szám, péntek

Tagfelvételi nap a kerületi Homszomol-bizoftságban Az asztalnál hárman ülnek: egy fiatal szikár nő, magas hom. lókkal, makacs ránccal kicsiny szája körül, egy ifjú munkazubbonyban s egy lány — szőke hajjal, mosolygó arccaL Az első — a moszkvai Komszomol Sztálin-körzeti bizottságának titkárnője, Nagyezsda Ivanova. A másik kettő — a bizottság tagjai. Nagyezsda Ivanovát jól isme. rik a körzetben és főleg — nagyrabecsülik. Mindenkit, aki a titkárnő szobájába belép, figyelmes és kedves tekintet fogad. Itt mindenki segítségre és gyakorlati tanácsra talál. Az elmélet területén, a termelés, az élet, vagy a Komszomol-tag bármilyen magánproblémája terén Nagyezsda Ivanova gyorsan rátapint a dolog lényegére, mindenre értelmesen, világosan, egy. szerűen, de kimerítően felel. A sokoldalú műveltséggel rendelkező ember egyszerűsége és szerénysége jellemzi Nagyezsda Ivanovát — a fiatalság vezetőjét. — Van itt valaki a „Vörös Virradat"-gy árból? Fiatal, tömzsi leányka lép be. Zavartan keres első támaszpontul egyszéket. Bizonytalanul leül, megigazítva ruhját. Vele van a gyár ifjúsági bizottságának titkára. A „Vörös Virradať'-gyár ifjú. sági szervezete elhatározta, hogy Klaudia Kabanovát felveszi a Komszomol soraiba és most a Kerületi Bizottság elé állott. Nagyezsda Ivanova meghallgatja és meleg tekintettel báto. rítja a leánykát. Kabanova legyőzte zavarát és határozottan telel a titkárnő kérdéseire. — A hazámat akarom szolgál, ni — mondja. — Az ifjúság első soraiba — a Szovjetúnió Lenini Kommunista ifjúsági Szövetségének kötelékébe akarok tartozni. — Indítványozom a felvételét — mondja Ivanova, egy jelet téve a kérdőívre és Kabanova mosolyra derüL — Üdvözlünk, Kabanova — mondja a kerületi bizottság titkárnője. — Üdvözlünk és sok sikert kívánunk! Az ajtónál izgatott suttogás. Csend. Közben megjelenik egy elpirult leányka barna ruhában, úttörő nyakkendővel. Iskolás szokás szerint feláll, mikor beszélnek hozzá. Raisza Bicskova, a 434-ik iskola VI. osztályának tanulója. Vele egyszerre lép be a Komszomol soraiba iskolájuk legjobb tanulója — Nyinyel Cha. jurova. A kerületi bizottság köz. vetlen utánuk a „Szövetgyár" lakatosát, Viktor Sirganovot ve. szi fel a Komszomol kebelébe. Jó sieilőnek és kivá'ó táncosnak ismerik őt társai. — Fel is használjuk önt az Orosz Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának választási kampánya idejére a választókerületekben való fellépésre —

1 mondja Ivanova tréfásan. Kilenc ifjú tért vissza ezen a napon a kerületi bizottságtól új tagsági könny vei. Friss erő ömlött a Komszomolba, mely ön»ieHalls:

!Mefl búsulsz a régien weHálUi'MeVí búsvisz a ve. -ie'n ? I Túl a keíkent^úfon, írnek hajlaíában, Tölgyfa aü magqbati, dombnak oldalában. 3. Hej, Ina elmehetnek hozzád messzi tölgyfa, Hej,nem alinele ifan, búian hajladozva! Hej, ha elmehefnek, Koqifha hozzad rjinek ňanvios szivemmel mennyi idUotsúgnik. 5. Mervi |Vtol< el

( hozzad ,el newi eVem áqad Mas sorsi szanf a végzet s iqy einéftt a b ánaŕ. RAICS Isrnu FORDÍTÓJA zetlen odaadást tanúsított a Nagy Honvédő Háború éveiben a haza iránt, most pedig a békeidők építőinek első vonalában halad. A Sztálini.körzetben a Komszomol soraiba az utolsó hónapban több mint kétszázan léptek be, a gyárak és az üzemek ifjú sztahánovistái, az új ötéves terv nagy programjának teljesítői, a tanulók és a diákság legjobbjai, I 1 TE Lenin olyan pártot akart, amely igazi vezére lehet a mun. kásosztálynak és az egész népnek a forradalomban. Olyan pártot, amelyet semmiféle üldözés, megfélemlítés szétszakítani nem tud, amely szilárd és széttörhetetlen, az ellenség minden erőszakával szemben és ezért képes győzelemre vinni a munkásosztályt és az egész nép nagy ügyét. Soha még ilyen pártja nem volt a történelemnek, amilyenért Lenin küzdött. Lenin sok éves munkáját eredmény koronázta és 1903-ban Belgiumban titokban megalakult az orosz forradalmi munkáspárt. Volt már vezetője az orosz munkásosztálynak és az orosz forradalmi mozgalomnak. A párt neve: Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt volt. Megvolt a párt, de Lenin harca a pártért nem ért véget, sőt csak most kezdődött. A jobboldali szociáldemokratáknak nem tetszett ez a szervezett, egységes, harcos párt és Lenin meg a párt többsége ellen aknamunkát kezdtek. A párt egységének a megbontását, fegyelmének a lazítását követelték. Beférkőztek a Szikra szerkesztősé, gébe, sőt a párt Központi Bizottságba is. Az orosz szociálÉl demokrata párt két részre szakadt: Lenin körül a párt forradalmi része, a bolsevikok és velük szemben a cárizmussal megalkuvó jobboldaliak, a mensevikek. Lenin harcában nagy segítséget jelentett Sztálinnak a támogatása. Már néhány év óta leveleztek egymással, amikor a történelmi találkozó létrejött a párt két vezére kzött. Sztálin így mondta el később ezt a találkozást: „Leninnel először 1905 decemberében találkoztam, a bolsevikok tammerforsi (finnországi) konferenciáján. Reméltem, hogy meglátom pártunk hegyi sasát, a nagy embert, aki nagy, nemcsak politikailag, hanem, ha úgy tetszik, fizikailag is, mert Lenin az én elképzelésemben úgy élt, mint egy óriás, aki hatalmas növésű, tekintélyes külsejű. Mekkora volt csalódásom, amikor egy egészen közönséges embert pillantottam meg, közepesnél alacsonyabb növésüt, aki semmiben, a sző szoros értelmében semmiben sem különbözik a közönséges halandóktői ... Szokás, hogy a „nagyember" általában későn jöjjön a gyűlésre; hadd várakozzanak a gyűlés résztvevői szorongó szívvel megjelenésére, s ezenfelül a nagyember megjelenése előtt a gyűlés résztvevőit figyelmeztetik: „Pszt... csendesebben ... jön ..." Ezt az ünnepélyességet nem tartottam feleslegesnek, mert imponál, tiszteletet ébreszt. Mekkora volt a csalódásom, mikor megtudtam, hogy Lenin előbb jelent meg a gyűlésen, mint a delegátusok és valamelyik sarokba húzódva, ott egyszerűen elbeszélget, a legközvetlenebb beszélgetést folytatja a konferencia legegyszerűbb delegátusaival. Nem titkolom, hogy ezt akkoriban bizonyos elkerülhetetlen rendszabályok némi megsértésének tartottam. Csak később értettem meg, hogy Leninnek ez az egyszerűsége és szerénysége, az a törekvése, hogy észrevétlen maradjon, vagy legalább is, hogy ne legyen feltűnő és magas pozícióját ne domborítsa ki — ez a vonás egyik legI erösebb oldala Leninnek, mint nz új tömegek, az emberiség • legmélyebb „aljáról" felkerült Í

egyszerű és közönséges tömegek új vezérének." H. IIÄROM FORRADALMON AT. A nép megmozdult. 1905-ben Oroszországban forradalom tört ki. Most már nemcsak egy öntudatos kis csoport harcolt, hanem az egész munkásosztály, s a parasztoknak jelentős része ia harcra kelt a gyilkos cárizmus ellen. Amikor a forradalom kitört, Lenin nagy munkája eredményeképpen már volt forradalmi munkáspártja Oroszországnak. Lenin távol volt. Amikor a híreket meghallotta, ezt írta: „Bizisten, szép forradalom ez ott minálunk Oroszországban!" Külföldről nem lehetett követni az eseményeket, olyan gyorsan követték egymást és ezért Lenin hazautazott a párt munkájának az irányítására. Leninnek hamis névvel és hamis iratokkal kellett élnie, hogy a cár csendőrei fel ne fedezzék. Rendkívül nehéz körülmények között dolgozott. Lakását állandóan változtatta, hogy a nyomára ne jöhessenek. Rokonoknál, barátoknál szállt meg éjszakára, egyik lakásbői a másikba vándorolt, közben óriási munkát végezve. (Folytatása következik.)