Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)
1950-05-17 / 112. szám, szerda
ÍŠ30 május 17 UJSZű Joliot-Curie a tudomány önfeláldozó és a béke rettenthetetlen harcosaállapítja meg a szovjet tudósok nyilatkozata Joliot-Curiet, a kiváló francüt tudóst, mint ismeretes, a francia kormány az amerikai imperialisták befolyása alatt megfosztotta eddigi hivatalától. A szovjet tudósok ezzel kapcsolatosan a következd közös nyilatkozatot tették: A francia kormány Frederic JoliotCuriet, a Nobel-díjas nagy tudóst, a Francia Akadémia tagját és a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagját, korunk egyik legnagyobb tudósát megfosztotta az atomenergia kutató intézeténél betöltött hivatalától. Ezt a nagyhírű tudóst és a béke lelkes harcosát kiűzték abból az intézetből, amelyet maga alapított, hogy megfosszák annak lehetőségétől, hogy tudományos munkát fejthessen ki. A francia haladók egyik legkiválóbb megszemélyesítőjét barbár módon üldözik. A nemrég elhúnyt Paul Langevin, a francia tudomány ugyancsak kiváló tudósa, Frederic JoliotCuriet Franciaország dicsőségének mondotta és nem feledkezünk meg Langevin további szavairól: A haladó tudománynak egy úton kell mennie a szociális igazság érdekében kifejtett harccal. Ezek az elvek vezetik fenntartás nélkül működésében Joliot-Curiet. A békevédők világtáborának egyik legaktívabb munkatársa hangját a vroclavi és a párizsi békekongresszuson hallatta. Egész tudományos munkásságát az emberi boldogság érdekébe állította. Két év előtti atomrombolási kísérleteit Joliot-Curie „Zoa" görög szóval jellemezte, ami magyarul életet jelent. Legutóbb kijelentette, hogy a tudománynak az életet kell szolgálnia, nem pedig a halált. Anatole Francé, a nagy francia író megállapította, hogy maga az ember a legnagyobb kincse az emberiségnek. Ezt a kijelentést ma jelszóként lehetne odaál• lítianl az elé a munka elé, amelyet Joliot-Curie végzett. Az ő nagyszerű felfedezése; az emberi életet és az emberi boldogságot vannak hivatva szolgálná. Éppen ez szolgált okul, hogy a dicső tudóst a francia uralkodó rétegek a támadások pergő tüzébe fogják. Közvetlen oka ennek a gyalázatos Joliot-Curie ellem támadásnak az volt, hogy a béke e nagy harcosa résztvett a franciaországi kommunista párt kongresszusán, ahol mint tudós, ezeket mondotta: Egyetlen haladó tudós sem szeniteli ismereteit a Szovjetúnió elleni háború érdekének. Ha minket esetleg holnap felszólítanak arra, hogy dolgozzunk a háború érdekében, gyártsunk atombombákat, a mi válaszunk „nem" lesz. Frederic Juliot-Curiet az új táborús uszítók kérésére távolították el hivatalából. Újból bebizonyították ezzel, hogy az atomenergiát nem békés célokra akarják felhasználni. Gyűlölik azt a tudományt, amely céljiáiul azt tűzte ki, hogy az életnek szolgáljon. Ezek a háborús uszítók ^csak olyanokat akarnak az atomenergia kísérleti intézetében foglalkoztatni, akik készek a tudományt a halál arzenáljának felkínálni, akik fegyvereket gyártanak egy új háború céljaira. Mi, a SSSR tudósai tiszteljük Juliot-Curiet, aki egész tudományos munkásságával és közéleti működésével bebizonyította, hogy élete célját abban látja, hogy a népet szolgálja. Mi, szovjet tudósok be akarjuk bizonyítani tiszteletünket a szabadságszerető francia nép nagynevű fia iránt, aki a tudomány önfeláldozó és béke rettenthetetlen harcosa. A háborús uszítók semilyen terrorral sem tudják megakadályozni a béke és demokrácia nagyszerű művének győzelmét! A szovjet tudósok közös nyilatkozatát S. I. Vavilov akadémikus, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának elnöke, I. P. Bardin akadémikus, V. P. Vo'.gin akadémikus alelnökök, A. V. Topcsiev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének főtitkára, I. G Petrovszkij akadémikus, a fizika-matematikai tudományok szakosztályának titkára írták alá. A kinai demokratikus ifjúsági szövetség a béke világbizottságához irt levelében tiltakozik Joliot-Curie eltávolítása ellen. A háborús uszítók Joliot-Curiet eltávolították magas állásából azért, meri a világ békemozgalmának egyik kimagasló vezére, mert kezdeményezője annak a felhívásnak, amely az atomfegyverek használatának betiltását követeli és azért, mert Joliot-Curie volt az első ember, aki a stockholmi békehatározatot aláírta. A háborús uszítók perzekúciója ön ellen jelképe ma a béke elleni perzekűciónak. A kínai ifjúság leghatározottabban tiltakozott a francia reakciós kormány e felháborító intézkedése ellen. Mindjobban felismerjük Bidault úr és munkatársainak sötét arcát. Az egész Kína Joliot-Curievel érez, mint a világbéke szilárd, hősi védőjével. Joliot-Curie elbocsáittatása ellen a kínai szakszervezetek, a kínai demokratikus asszonyszövetség, a kínai ifjúság központi bizottsága és a kínai főiskolás szövetség tagjai is tiltakoztak. A varsói politikai tudományok akadémiájának növendékei tiltakozó levelükben hangsúlyozzák, hogy csakis Joliot-Curienek visszatérte magas pozíciójába biztosíthatná azt, hogy az atomenergiát a dolgozó tömeg boldog és szerencsés jövője érdekében használják fel, hogy az atomenergia a békés építés ügyét szolgálja A Nowa kultúra című lengyel lap megállapítja, hogy Joliot-Curie a hős tudós példája lett, aki harci kiállásával példát szolgáltatott arról, hogy a tudománynak nem szabad a mammont szolgálnia, hanem a dolgozó nép széles tömegeit. A A francia kormány felháborító cselekménye nagy visszhangra talált Bulgáriában és Magyarországon. Magyarországon az egyeitemi tanács külön tiltakozó estet rendezett. Tiltakozó határozatot fogadtak el a magyar tudósok, amelyet megküldtek a Francia Tudományos Akadémiának. A finn békebizottság tiltakozó jegyzéket nyújtót át a francia követnek azzal, hogy továbbítsa a finn nép tiltakozását a francia kormánynak. A francia kormány hallatlan intézkedése a japán békevédök bizottságában is nagy felháborodást keltett, a japán dolgozók széles tömegei a francia kormánynál tiltakoztak Joliot-Curie elbocsáttatása ellen. Minél többen vagyunk, annál gyorsabban halad előre az építőmunka A Vízművek üzemének azonkívül, hogy javítja és rendbentartja a berendezését, az a feladata, hogy a vízvezetéki hálózatot kibövltse és vízzel lássa el Bratislava városának újonnan épült részeit is, ahol a lakosság még vízhiányban szenved. E munkálatok folyama két részből áll és pedig: az árkok ásatásából, amelyek szükségesek a föld alá helyezett vízvezetéki csövek számára és a szakmunkából, a csövek lerakásából, amit a szerelők a segédmunkásokkal együtt végeznek el. Az üzem munkásai természetesen itt is megállapított normák szerint dolgoznak, amit a talaj minősége, puhasága vagy keménysége határoz meg. A normát az építkezési vállalattól vették át, de később az üzem dolgozói 50 százalékkal önként emeliék és végül a munkaverseny lendülete révén ezt ,a szilárd normát is magasan túlteljesítették. A munkaverseny lendületét főleg az fokozta, hogy a munkások felhasználták eddigi tapasztalataikat és ahelyett, hogy nagyobb csoportokba tömörültek volna, az ásatási munkálatoknál kisebb csoportokra oszlottak. E kisebb csoportok a hét elején egy megállapított területmennyiség felásását vállalták magukra és a hét végén a munka eredményét pontosan ellenőrizhették. A csoportok egymás között versenyre keltek és az üzem dolgozói kivétel nélkül mind fokozza a munka lendületét. Senki sem akar lemaradni, mert a munkások, akik ma már sejtik, mit jelent az építőmunka szocialista hazánkban, büszkék teljesítményükre. így alakultak ki aztán olyan kiváló élcsoportok, mint amilyen Rybár és Molnár élcsoportja, Lőrincz János, berencsi élmunkás. amelyek 273,. iletve 269 százalékban teljesítették e hónapban a normát. Az üzemben eddig 56 munkást tüntettek ki élmunkáskönywel. Minderről két élmunkás tájékoztat bennünket, Lőrincz János és Ferencz József, akik négyes csoportban Gug Józseffel és Loca Jánossal a legkeményeb talajon 180 százalékban teljesítették a normát. Az ő szakaszukon a talaj tiszta kő, az ásásnál úgyszólván bányamunkát kell végezniök és néha 4 méter mélységből kell kihányniok a kiásott kő. és földtörmeléket és éppen ezért elért eredményeik révén a legelső élcsapatok közé tartoznak. A két élmunkás, akikkel elbeszélgettünk az esti órákban, igen jókedvű. Vidáman közlik velünk, hogy a Mudrony-úton dolgoznak és a IX. kongresszusra vállalt feladatukat már szombaton, e hó 13-án teljesítették. Az üzem dolgozóinak véleménye a munkaversenyről Mindkét élmunkás igen öntudatos dolgozók benyomását keltik. Az egyik a nyitrakörnyéld Berencs községből, a másik a losonckörnyéki Csá. kányházából származik. Arcukon ugyanaz a derű és elégedettség fedezhető fel, ami kétségtelenül a jól végzett közös munka eredményének köszönhető. — A munkaversenyben kivétel nélkül minden munkás kiveszi a részét és jól végzi el feladatát — mondja Ferencz József kérdésemre. — De abban, hogy miért törekszenek, miért igyekszenek, megoszlanak a vélemények. Vannak munkások, akik csak azért vesznek részt a versenyben, mert az a véleményük, hogy a termelés emelésével családjuk életszínvonalát is emelik. Vannak viszont mások, akik már azt is látiják, hogy a mi munkánk révén más családok is gyorsabban jutnak vízhez. Az utóbbiak természetesen az öntudatosabbak és ezért két csoport között állandó viták folynak naponta a muka befejezése után. A vita heves és szenve: délyes, mert az öntudatos munkások mindent elkövetnek, hogy felvilágosítsák társaikat és látókörüket bővítsék. A vita önként adódik, egy-egy elejtett elégedetlen megjegyzés a forrása néha az ilyen beszélgetésnek. Kérdés kérdést követ, majd jön a felelet, amely világosságot derít és a vita hevében felszínre kerülnek a munkásságnak évek óta szerzett tapasztalatai. — Az ilyen viták során többnyire kiderül — folytatja Ferencz élmunkás —, hogy a maradi gondolkodású dolgozók olyan vidékekről származnak, ahol sem bányák, sem üzemek nem voltak, ahol a szervezésnek nyoma sem volt és ahol a munkaadók kénye-kedvének voltak kiszolgáltatva. Ha ott dolgoztak volna, ahol én, a füleki gyár környékén, ahol a munkásság állandóan szervezve volt, akkor bizony országos méreteiben látnák a m unka verseny jelentőségét. Nálunk Losonc vidékén egyetlen év nem múlott el anélkül, hogy a bánya vagy a gyári munkásság sztrájkban ne fejezte volna ki elégedetlenségét munkaadóival szemben. Ezekben az elszánt harcokban a munkásságnak naponta alkalma volt, hogy tapasztalatai öntudatossá érleljék. — Az a véleményem, hogy a munkásság előbb-utóbb rájön az építőmunka fontosságára, megérti majd, hogy mit jelent számunkra a Párt és megérti teljes egészében, ha Gottwald, široký vagy Zápotocký elvtársak szólnak hozzánk. A vita folyamán mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét és szó esik mindazokról a vívmányokról, amelyekkel népi demokráciánk e néhány esztendő alatt megajándékozott bennünket. Itt vannak például az új gyárak és üzemek, amelyeket egyik napról a másikra építenek számunkra, hogy világos és tiszta munkahelyünk legyen. Ám nem is kell oly messzire mennem. Itt vagyok például én, aki mint élmunkás, bizonyára keresek annyit, mint bármelyik mérnök vagy üzemvezetőnk. Most felteszem a kérdést, mikor volt alkalma egy dolgozónak munkája révén annyit keresnie, mint egy magasrangú hivatalnoknak? ... És mikor volt az, hogy az igazgató mindent elkövet, hogy megkönnyítse életünket, mint ahogy azt a mi Csetverik igazgatónk megteszi? ... — Még pontosan emlékszem arra, amikor bányamunkás valtam — folytatja Ferencz —, hogy az igazgatónak az volt a feladata, hogy megrövidítse a munkásságot. Híven emlékszem még arra az időre, amikor a bányamunkás tíz évi szolgálat után tíz napi szabadságot kapott. De csodaszámba ment az olyan munkás, aki tízévi szolgálatot felmutathatott a bányában. Még ezzel a tíz nappal is megloptak bennünket. Ezt oly módon követték el, hogy egy vájárt például négy-öt évi szolgálat utián egyszerűen elbocsájtottak. Amikor újra felvették, mint csillést alkalmazták és ez annyit jelentett, hogy nem vették fel mint régi munkást, hanem mint újat és tíz napi szabadságot ilymódon elesett. Most pedig az a helyzet, hogy két heti szabadság minden munkásnak jár kilenc hónapi szolgálat után És itt van most az aggkori segély. Népi demokráciánk gondját viseli azoknak is, akik már nem bírnak dolgozni. — Mindez — fejezi be Ferencz élmunkás — napfényre kerül a viták folyamán. Ezért mondom, hogy nem fér kétség hozzá, hogy a munkásságnak a maradi része is nemsokára megérti majd az ötéves terv, az építőmunka célkitűzéseit és minden igyekezetével azon lesz, hogy kivegye becsületesen a maga részét a ledületes PliiC ií^íli.^-i-S iiifl PPÉP! MiM MM.. wmmmm Ferencz József, csákányházai élmunkás. munkaversenyből, amely a mi szebb jövőnket szolgálja. A másik élmunkás A berencsi Lőrincz János 37 esztendős élmunkás. Szülei földművesek. 1928 óta tagja a Pártnak. Ifjúmunkás kora óta vett részt a munkásmozgalomban. — Tapasztalatairól ezeket közli: — Csak azt mondhatom, amit minden dolgozó mondhat. A Kommunista Párt volt az egyedüli, amely tényleg harcolt és küzdött a mi érdekeinkért. Ezt már ifjúmunkás koromben tapasztaltam, amikor résztvettem a földműves sztrájkokban, amelyeket a Párt irányított. És mondhatom, mindig elértük a béremelést, a sztrájk célkitűzését, he szigorúan ragaszkodtunk a Párt irányításához. Ha a munkásság eltért ettől, akkor azonnal bomlás volt észlelhető a szervezésben és a sztrájk eredménytelenül végződött. Ezért én ma szívvel-lélekkel a munkaverseny híve vagyok és nemcsak arra törekszem, hogy én legyek élmunkás, hanem igyekszem, hogy munkástársaimat is bevonjam a verseny lendületébe. Minél többen vagyunk, annál gyorsabban halad előre az építőmunka és annál erősebbek vagyunk. — És mindaz, emi érvényes a városi munkás számára, az érvényes a falu dolgozója számára is. Ezért mind én, mind az édesapám tagjai lettünk az Egységes Földműves Szövetkezetnek. A mezőgazdaság gépesítését nagyon hasznosnak tamtom. Eltekintve attól, hogy a műtrágyázással és a gépekkel sokkal jobban dolgozzuk meg a földeket, még az az előnye is van ennek a munkának, hogy nem kell annyi munkaerő, mint eddig kellett. Itt vagyok például én. Két hektár földem van. Ha tehenekkel vagy lovakkal kellene felszántanom és bevetnem, akkor az egész időmet lefoglalná és bizony megközelítőleg sem kereshetném meg azt az összeget, amit ma élmunkámmal megkeresek. Most az a helyzet, hogy tagja vagyok fz EFSz-nek és bizony a földmunkálatoknál ott sem kell lennem. A feleségem megy helyettem, de so kmunka rája sem esik. —• Természetes — folytatja Lőrinc —, hogy a zsírosparasztnak ilyesmi nem nagyon tetszik, mert látja, hogy a kis- és középgazda nincs többé a gépeire rászorulva és a népi demokráciánk segítségével megáll bizony szilárdan a saját lábán ott a földeken és a városban is, a gyárakban és az üzemekben. A zsírosparaszt próbál imitt-amott zavart előidézni, de nem megy, mert a gazda látja, milyen előnyöket nyújt a közös munka, az Egységes Földműves Szövetkezet. A kisgiszda azt is láttja, hogy a traktor játszva dolgozza meg a földjét és gyermeke a városban résztvehet az építőmunkában. Ezért én őszinte híve vagyok mind a munkaversenynek, mind az Egységes Földműves Szövetkezetnek, mert mindkettő a Párt irányítása mellett ugyanazt a célt szolgálja, a szocializmus, a jövőnk felépítését. Szabó Béla. M» M» M>«t MM»M M> M<e> MMM M> M»M M> M — A nyngatszlovákiai sörgyárak nemzeti vállalat kultúrbrigádja látogatást tett a Zdroj nemzeti üzemben, ahol igen szép sikerrel ének- és táncműsort adott elő. — Az amerikai monopoltöke benyomulása az olasz gazdasági életbe az USA olaszországi lakájkormánya jóvoltából újabb állomáshoz érkezett: a Standard Oü 12 millió dollár befektetéssel megszerezte a barii és livornoi köolajfinomítók részvényeinek felét. — Romlott amerikai tejpor érkezett Olaszországba és Görögországba. Egy sanfranciscoi bíró elismerte az ENSz-nek azt a jogát, hogy a romlott szállítmányok miatt pörölje az Egyesült Államok kormányát. — Az olasz pénzügyminisztérium és számvevőszék alkalmazottai sztrájkba léptek. — Az amerikai tanintézetek militarizálását folytatják. Ujabb 21 kollégiumot és egyetemet vett fel az USA illetékes minisztériuma azoknak a tanintézeteknek a jegyzékébe, amelyekben négyéves katonai kiképzés folyik — Angol dolgozók küldöttsége Moszkvában. Az angol munkások küldöttsége Moszkvában több igen jelentős ipari üzemet látogatott meg, többek között a J. V. Sztálin nevéről elnevezett autóüzemet, annak kulturális intézményeit, színházát, gyermekklubját és klinikáját. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ mmden magyar dolgozó kezébe
