Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-14 / 110. szám, vasárnap

UJSXO 1950 május 14 nácista elődjeik örült imperialista ál­mait is. Ezek az erők, amelyek ösz­szefogták mindazt, ami a világon reakciós, népellenes és békeellenes volt, nem haboztak összeköttetésbe lépni a háború után megvert fasisz­ta ellenség maradványaival, a tömeg­gyilkosokkal, a gyüjtötáborokban állatiasan meggyilkolt oroszok, len­gyelek, franciák, zsidók, csehek és szlovákok millióinak hóhéraival és egy új, harmadik világháborúra kezdtek uszítani. Azok számára, akik az új háborút készítik elő és új háborúra uszíta nak, nem jelentett a második világ háború végtelen szenvedést, könny és vérpatakokat, a legközelebb állóik elvesztését, hanem milliárdos hasznot a háborús szállítmányokból, számukra a béke nem jelentett megváltást, új életet és a szebb jövő feladatait, ha­nem a jó üzlet végét, a gazdaasági válság fenyegető voltát, kizsákmá­nyoló álláspontjuk meggyöngítését. Ezért óvakodnak és félnek a béké­től, ezért tekintenek a békére a kez­det kezdetétől fogva úgy, mint egy elkerülhetlenül szükséges kellemet­len játékközti jelenetre, mint az új háború atyjára. Azért irányították be már akkor, alig hogy elhallgattak a halálthozó fegyverek Európában, egész törekvésüket az új háború elő­készítésére. A világon a félelem, a háborús hisztéria légkörét idézték elö, gyarmati és intervenciós hábo­rúkat kezdtek viselni. A háborús uszítástól már csak egy lépés volt az új harmadik világháború aktív és nyilt előkészítéséhez. E nem nagy, de azért annál befolyásosabb cso­portnak a fegyvermágnásoknak, az autó- és olajkirályoknak, a nagy­bankároknak és ügynökeik csoport­jának politikája következtében a vi­lág újból két táborra szakadt. Azok­nak a táborára, akiknek legfőbb cél­ja az új háború előkészítése lett, mi­vel abban látták menekülésük egyet­len lehetőségét, — az imperialista új háborús uszítók táborára, melynek főparancsnoksága Washingtonban van és azoknak a táborára, akik minden erejüket a béke megvédésé­nek és megszilárdításának szolgála­tába állították, melýnek élén a világ­béke és haladás bástyája, a Szovjet­únió áll. A háború óta eltelt öt évet e két tábor szívós és kérlelhetetlen harca töltötte ki. Az imperialisták ebben a harcban ez egyik vereséget a másik után szenvedték el. Hajótörést szen­vedtek kisérleteik, hogy kiprovokál­ják a Szovjetúniót és azok kísérleteit is, amelyek a Szovjetúnió gazdasága bomlasztására irányultak; meghiú­sultak azok a kísérletek, amelyek erőszakos fordulatot akartak előidéz­ni a népi demokráciákban és el akar­ták őket szakítani szabadságuk és függetlenségük fő védőpajzsától, a Szovjetúnió tői; éppúgy meghiúsultak azok a törekvések is, amelyek a ka­pitalista rendszer megszilárdítására és az imperialista-ellenes haladószel­lemü mozgalom elnyomására Irányul­tak nyugaton és a gyarmatokon; el­lenkezőleg, további óriási fejlődés vette kezdetét, a haladószellemü nemzetfelszabadító, imperialista-el­lenes békemozgalom. Az imperialis­ták és mindenekelőtt az amerikai imperialisták katasztrofális veresé­get szenvedtek el a Távolkeleten, Kínában. A Német Demokratikus Köztársaság megalapitása súlyos csa­pást jelentett az ö terveik számára. Az atomtitok illúziójának vége­szakadása felforgatta fő propaganda eszközüket — az atombomba egyed­uralmát. Sem az őrült fegyverkezés, sem a tőke kivitel és a válság halo­gatása a függő államok terhére nem segített, hogy elhárítsák a válság fenyegető veszedelmét, mely hovato­vább mind hangosabban kopogtat aj­tajukon. Mindezen vereségek, ame­lyek a két világtábor közötti viszony mérlegét állandóan a haladás, béke és a demokrácia javára billentették és amelyek kényszerítették az impe­rialistákat annak tudatosítására, hogy az idő ellenük dolgozik, mind­ezek csak fokozták hisztériájukat és örült igyekezetüket arra, hogy mi. nél előbb új háborút indítsanak, amely szemükben a menekvés utolsó lehetőségének tünt fel. Az imperialista tábor az amerikai imperialisták vezetésével fokozta fegyverkezését. Az Atlanti egyez­ménynek és más kizsákmányoló szerződések és egyezmények sorai­nak, valamint a Marshall-tervnek se­gítségével az amerikai monopolisták leigázták az egész kapitalista vilá­got, amely saját népétől való félel­mében elárulta a nemzeti érdekeket és terveit alárendelte a háborús uszí­tók főhadiszállásának, a Wall Street urainak. Hovatovább mind nagyobb összegeket áldoztak az amerikaiak és csatlósaik fegyverkezésre, az új há­ború előkészítésére, amely természe­tesen a széles néptömegek még na­gyobbméretü elszegényedésével járt. Gyakran úgy látszott, hogy az impe­rialisták csak egy új Szarajevóra várnak, hogy fellobbantsák a vilá­gon az új pusztító tüzet. i Az imperialisták e nagyméretű há­borús előkészületeivel szemben az egész világon a nemzetek hatalmas mozgalma támadt. Amikor a mult­évi párizsi és prágai békekonferencia után megalakult a Béke Védői Világ­kongresszusának állandó bizottsága, ez az elemi békemozgalom a Béke Védői egységes szervezetévé és vilá­got átfogó arcvonalává vált. Célul tűzte ki, hogy tevékeny harcot fog vívni az imperialisták háborús elő­készületei ellen, lehetetlenné teszi és meghiusitja titkos terveiket és megvédi a világbékét. A Béke Védői hatalmas frontjának élén, amely ma több, mint egymil­liárd szervezett harcost ölel fel, a vi­lág legerősebb nagyhatalma, a Szov­jetúnió áll, amely következetes sztá­lini békepolitikájával a világ összes békeszerető népeinek erő- és remény­forrásává vált. Ebbe a béketáborba tartoznak a népi demokráciák ls, élükön a csaknem ötszáz milliós sza­bad Kínával, ebbe a táborba tartoz­nak a szabadságért, demokráciáért, békéért harcoló franciák, olaszok, németek, malájok, ausztráliaiak, amerikaiak, afrikaiak és más népek milliói, akik fegyverrel a kezükben, sztrájkokkal és népszavazásokkal manifesztálnak, vagy ami a kapita­lista államban a békeharc leghatha­tósabb formája, az amerikai fegy­vreszállítmányok kirakásának meg­tagadásával harcolnak a békéért. A különféle nemzetiségű, vallású és fajú dolgozók és a békeszerető emberek százmillióinak nevében a Béke Védői Világkongresszusának állandó bizottsága az államok kor­mányaihoz már ismételten békeja­vaslatokat terjesztett elő, amelyek enyhítenék az államok közti feszült­séget, véget vetnének a hódító, gyar­mati és intervenciós háborúknak és teljes vagy legalább részleges lesze­relést eredményeznének. Az ameri­kai totális diplomácia azonban meg­hiúsította e kísérletek sikerét. Az amerikai imperialisták éppen ellen­kezőleg még hisztérikusabban új há­borúra izgattak, felmelték a fegyver­kezési költségvetést, amely az USA utolsó költségvetésében az összes költségeknek csaknem negyedrészét teszi ki. Nem hagyták abba kihí­vásaikat, uszításaikat, fegyverkezé­süket és az atombomba gyártását még akkor sem, amikor kiderült, hogy a harmadik világháború borzal­mai teljes egészében érintenék az amerikai földrészt is. Tekintettel erre a helyzetre, az im­perialisták, főleg az USA növekvő és gyorsított ütemü előkészületeire, az atombombagyártás Truman elnök parancsa szerinti fokozására és va­lamilyen új szuperbomba gyártásá­nak megindítására, tekintettel az im­perialisták világos szándékára, hogy mielőbb, még a háborús front továb­bi meggyengülését megelőzve, „vé­delem" ürügye alatt új támadó há­rút indítsanak, — a Béke Védői vi­lágkongresszusának állandó bizottsá­ga stockholmi ülése elhatározta, hogy a világ minden kormányához és a világ közvéleményéhez javasla­tot terjeszt elö az atombomba betil­tására. E tilalom szigorú ellenőrzé­sének bevezetésére, valamint arra, hogy azt a kormányt, amely elsőnek használná az atomfegyvert, háborús bűnös kormánynak nyilvánítják. Ezideig az emberek tíz-, sőt száz­milliói csatlakoztak az egész világon alaáirásaikkal a stockholmi békeha­tározathoz. Ennek a nagy nemzet­közi aláírási akciónak keretében nö­vekszik és hatalmasodik a tevékeny békeharcosok tábora. Mert az alá­írások mögött ott áll a világ száz­millióinak akarata: elhárítani a há­borút, megvédeni a békét. Az aláírá­sok mögött ott áll a nemzetek elha­tározása, hogy fokozni fogják az im­perialista háborús cselszövők és az új háború előkészítői elleni harcot. Igen, a jóakaratú emberek százmi­lióinak, a különféle nemzetiségű és fajú anyák átka, akik a gyermekei­ket az élet számára szülik, ártatlan gyermekek átka, a világ élni, alkotni és építeni akaró ifjúságának egész nemzeteknek átka száll azokra, akik a halálthozó atombombához akarná­nak nyúlni. Hitler és a náci háborús gonosztevők sorsánál nyomorultabb sors érné az atomháború szervezőit. Nem csoda, hogyha ez az egyedül­álló, a történelemben soha nem látott békenépszavazás az imperialista tá­borban riadalmat keltett. Az embe­rek milliói a stockholmi békehatáro­zat aláírásával elemi erővel tiltakoz­nak az új támadó háború ellen és el vannak szánva, hogy szilárdan be­kapcsolódnak a Béke Védőinek tá­borába. És éppen e toborzás erejé­től, határozottságától és egységétől függ, hogy sikerül-e meghiúsítani a háborús uszítók megátalkodott tá­madó terveit, vagy újabb katasztró­fa felé sodródik a világ. Gottwald el­nök a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén felvetette a kérdést: „Lefogható-e a háborús gyujtogatók keze, el lehet-e hárítani a háborút, megvédhető és megszilárditható-e a béke?" — És erre a kérdésre mind­járt megadja a fei«letet is: „T*en, e» A szlovák és magyar nép lestvéri kézfogása (Folytatás az 1. oldalról.) fet, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulát. A CSE­MADOK helyi dalárdája eléne­kelte a csehszlovák, magyar és szovjet himnuszokat. Eziután dr. Pavlik lépett a mikrofon elé és a következő beszédet mondotta: Dr. Pavlik tájékoztatásügyi megbízott beszéde Tisztelt elvtársak, kedves polgár­társaim! Ez a könyvajándék, amelyet ma a Magyar Népköztársaság népművelés­ügyi minisztériumától veszünk át magyar nemzetiségű polgártársaink részére, valamint az a tény, hogy a komáromi hídon e kedves ünnepség alkalmával milyen egyetértésben ta­lálkoznak szlovák és magyar nemze­tiségű polgárok, a Csehszlovák és Magyar Köztársaság polgárai, bizo­nyítéka annak, hogy milyen gyorsan javul azok között a nemzetek között a viszony, amelyek a szocializmus felé haladó útra léptek. Ez az alka­lom is azt bizonyítja, hogy a testvé­riség, a barátság, a különböző nyel­vű és nemzetiségű emberek, valamint egyes államok közötti kölcsönös meg­értés csupán akkor fejlődhet ki si­keresen. ha meg van szüntetve az osztályelnyomás, ha a kapitalisták, bankárok és nagybirtokosok osztálya elvesztette hatalmát. Csupán a mun­kásosztály által vezetett dolgozó nép győzelme, a szocializmus építése te­remti meg azokat a feltételeket, ame­lyek közt megszűnik a nemzetiségi torzsalkodás, a nemzetek közti gyűlö­let és viszály, amelyek között meg­szűnik bármilyen fajtájú nemzetisé­gi elnyomás. A kapitalizmus történelme és kü­lönösen annak utolsó stádiuma, az imperializmus állandóan élesedő és rosszabbodó nemzetiségi viszonyok története. A nemzetiségi viszályok az elnyomás és a gyűlölet ugyanolyan mértékben nőnek, mint amilyen mértékben bonyolódik bele a kapita­lizmus hovatovább saját ellentétei­be. Ennek szemléltető példáiia a je' lenlegj nyugateurópai helyzet, olyan nemzetek példája, amelyek nemrégi ben még nem ismerték a nemzetiségi ňu angol kormány mamsirtetSe a csehszlováK-angol kuifiúregirezntényt (Folytatás az 1 oldalról.) arra a színvonalra állította, amint azt a második világháború idején a náci Németország elleni német adá­sában tette. c) A brit kormány hivatalos tol­mács útján szívesen fogadja a népi demokratikus Csehszlovákia ellen irányuló rádióelőadásokat és állan­dóan tovább; személyeket keres, akik hajlandók hozzájárulni a rádió ezen uszító és felforgató tevékenységéhez Természetes, hogy ez a tevékeny­ség mélyen sérti a csehszlovák és an­gol kormány közt létrejött kultúr­egyezményt. II. Az angol tájékoztató szolgálat tevékenysége. A brit tájékoztató szolgálat a két állam népei ijóviszonyáinák elősegíté­se helyett a Csehszlovák Köztársaság elleni propaganda fészke lett. Ezt bizonyítja, hogy: a) Államfelforgató tevékenységet kifejtő személyeket alkalmaztak, pl. Juraj Citek-ot, az államellenes ille­gális szervezet tagját, vagy Jaroanir Ittevsohn-t, aki ellen a Köztársaság védelmi törvényének 2. és 18. parag­rafusa értelmében bűnügyi eljárást indítottak. b) Felforgató propagandát terjesz­tettek és február, valamint március hónapok folyamán hét ízben kellett elkobozni a brit tájékoztató iroda bulletinjeit. III. A brit tanács és a Cseh­szlovákiában működő brit in­tézmények tevékenysége A kulturális egyezmény végrehaj­tásával brit részről főleg a brit ta­nácsot bízták meg, amelynek kizáró­lag kultúrügyekkel, pl. tudományos dolgozók, diákok kicserélésével, szak­közlemények terjesztésével kellett volna foglalkoznia. A brit tanács azonban ezzel a tevékenységével egé­szen más célokat takargatott, mivel a népi demokratikus Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges propagan­da eszköze lett. Ezt bizonyítja, hogy a csehszlovák • nép egész sor ellen­ségét alkalmazta. Dr. Arna Riedes, a brit tanács volt tagja kijelentésé­ben világosan leleplezte a brit ta­nács valódi céljait: „A brit tanácsnak nincs semmifé­le kultúrküldetése, mint azt hivata­losan hirdeti, hanem a brit kormány Csehszlovákia elleni politikájának vérehalj tó eszköze. Mindebből nyilvánvaló, hogy a brit tanács és az általa fenntartott in­tézmények Csehszlovákia területén nem teljesítették becsületesen kultúr­feladataikat. IV. A külügyminisztérium még számtalan további tényt sorolhat fel amelyek ellentétben állnak a kultu­rális egyezmény szellemével és írott betűjével. Már a brit rádiótársaság cseh és szlovák adása kizárja a két állam közti kultúregyezmény fenn maradását. A brit tanács és aláren­delt intézményei, valamint a brit tá­jékoztató szolgálat tevékenysége ke­retében visszaélt a kultúregyezmény­ben biztosított jogaival. A Csehszlo­vákia belügyeibe való beavatkozá sért a felelősséget közvetlenül a brit kormány viseli. Ezért a csehszlovák kormány felbontja a kultúregyez­ményt és kéri, hogy 1950 május 13-án déli 12 óráig mind Prágában, mind Bratislavában szüntessék meg a brit tájékoztató szolgálat kirendeltségei­nek ténykedését, továbbá, hogy má­jus 20-ig számolják fel a brit tájékoz­tató szolgálat prágai és bratislavai kirendeltségét, valamint a brit taná­csot és prágai intézményeit. Egymillió aláírás — gondolkodóba ejti őket! Tízmillió - rémületet kelt köztük! Százmillió — kiüti a fegyvert a kezükből! A te aláírásod is kell a százmillióhoz! lehetséges! Ebben van a világ hatal­mas békemozgalmának értelme és célja." A világ békemozgalmának feladatairól beszélve Gottwald elv­társ ezt mondja: fontos feladat, hogy a háborús uszítók arcáról ide­jében lerántsuk az álarcot, megmu­tassuk valódi háborús céljaikat és leleplezzük mindennapi undorító csel­szövéseiket ..." „ ... minél inkább tudatosítják az imperialisták saját dolgozó népük­lek a háborús előkészületek elleni növekvö tiltakozását, minél erősebb lesz tulajdon versengésük, annál in­kább növekednek a kilátások a há­ború elhárítására és a béke megőr­zésére." E szavak fényében még világosab­ban megnyilvánul a stockholmi bé­kiehatározat aláírási akciójának ntey nemzetközi jelensége. Vasárnap hazánkban is megindul a stockholmi békehatározat aláírá­sára a nagy mozgalom. Hazánk pol­gárainak is alkalmuk nyílik hozzá­járulni aláírásukkal a világ békesze­rető népei százmillióinak békeakara­tához. Legyen ez az aláírási akció dolgozó népünk elhatározásának új kifejezője, hogy szilárdan áll a béke őrségén és nem megy bele újabb há­borúba. Ma minden polgárnak tuda­tosítania kell magában azt, hogy sa­ját sorsa építője. , Minden anya, minden apa, min­den gyermek — minden jóakaratú ember gondoljon arra a stockholmi békehatározat aláírásakor, hogy olyasmit tesz, amivel segít a világot megmenteni egy újabb Hiroshima, újabb Nagaszaki — egy újabb ször­nyű háború sorsától. elnyomást. Az angolok, franciák, ola­szok nemrégiben még nem tudták, mit jelent a nemzetiségi elnyomás. Ma már érzik ezt. Az amerikai impe­rializmus könyörtelenül behatol ezekbe az országokba, durván legá­zolja politikai szuverenitásukat, szét­zülleszti gazdasági életüket és kultú­rájukat. Kozmopolita világnézete közvetítésével a nemzeti becsület és felségjog tudatát felforgatja, a nyu­gateurópai országok öntudatába és büszkeségébe gázol. Az imperializmus a második világháború után, mióta az amerikai imperialisták megkezd­ték a ragadozó terjeszkedés és a tá­madó szellem ú%át, mindenütt, aho­va behatolt, felkavarja a nemzetisé^ gi kérdéseket, de meg nem oldja őket, sőt élesíti a nemzetiségi elnyo­mást és gyűlöletet. A második világháborúig egyedül a Szovjetúnió, az első szocialista or­szág volt az, amelyben a nemzetiségi kérdés éppen ellenkező irányban fej­lődött. A proletárforradalom után itt megszűnt a nemzetiségi elnyomás, a régi nemzetiségi gyűlölet gyorsan lik­vidálódott, a régi ellentéteket meg­oldották és a Szovjetúnió nemzetei gazdasági és kulturális életük szabad és általános fejlődésének útjára lép­tek. Itt elsőízben igazolódott be a marxi-lenini tanítás helyessége, amely kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi elnyomás elleni harc elválaszthatatlan része a proletárfor­radalomnak és csak a szocializmus oldhatja meg véglegesen a nemzeti­ségi kérdést. A második világháború után ismét beigazolódik ennek a tanításnak a helyessége, a nemzetiségi kérdés sztá­lini megoldásának helyessége a népi demokrácia államaiban. Itt és éppen úgy, mint a Szovjetúnióban a nagy Októberi Forradalom után gyorsan megoldódnak a különféle nemzetisé­gű népek együttélésének kérdései, a nemzetek közti és a népi demokra­tikus államok közti viszony. Meg­szűnnek a régi viszályok okai és a nemzetek viszonya alapjában meg­változik. Nemzetek, amelyek eddig viszálykodtak, gyorsan közelednek, barátkoznak. Ennek bizonyítékát lát­juk a szlovákok és magyarok viszo­nyában is. Ismeretes, hogyan sike­rült a múltban a kapitalistáknak és a nagybirtokosoknak az, hogy egymás ellen uszítsák nemzeteinket, hogyan sikerült nekik létrehozni érdekellen­téteinkről szóló nézetet és hogyan si­került nekik a nemzeteink közötti kölcsönös gyűlölöködést kitenyészte­niük. Ez a helyzet megfelel kizsák­mányoló érdekeiknek. Igy sikerült széttörniük a közös ellenség ellen harcoló munkásosztály egységes fel­lépését. Nemzetiségi elnyomással, uszítással idegenítették el a szlovák munkást a magyartól, a magyar bé­rest és parasztot a szlováktól. Elkö­dösítették pillantásukat, hogy ne lát­hassák helyesen azt, hogy közös el­lenségük egy és ugyanaz, a tőkés, a nagybirtokos. A kizsákmányolók uralmának fel­számolása és a szocializmus építése Csehszlovákiában és Magyarorszá­gon alapjaiban megváltoztatja nem­zeteink és államaink együttélését. Csehszlovákia és Magyarország ma mint szövetségesek állnak egvmás mellett, mint barátok, akiket'nem választ el semmiféle ellentétes érdek. A szocializmus építése, a Szovjetúnió szövetsége és támogatása megteremti a nyugodt és testvéri együttműködés feltételeit. A kizsákmányoló osztá­lyok likvidálásával megszűnnek a régi bizalmatlanság és gyűlölet okai. És ezzel egyidejűleg megszűnik e nem­zetiségi csoportok elnyomása és el­nemzetlenítése is. A Magyar Népköz­társaságban már senki sem nyomja el az ottélő szlovákokat, a népi de­mokratikus rendszer teljes szabadsá­got és egyenjogúságot adott nekik, törődik iskolaügyök, nyelvük és kul­túrájuk fejlesztésével. És ugyanúgy nálung, Csehszlovákiában az összes magyar nemzetiségű polgárok meg­kapták politikai, gazdasfági és kul­turális egyenjogúságukat. A nemzeti­ségi kisebbségekről való kölcsönös gondoskodás így a mindkét népi de­mokratikus állam közötti szövetségi kapcsolat megszilárdulásának továb­bi láncszeme lesz, amivel még jobban megerősödj ka szocializmus és béke hatalmas tábora, amelynek élén a Szovjetunió áll. Azonban nagy hiba volna, ha gond­talanság venne rajtunk erőt és azt gondolnánk, hogy a nemzeteknek proletár nemzetköziség szellemében való testvéri együttélése önmagától keletkezik, mintegy elemi erővel és gépies m a szocializmus építésével. Állandóan harcolnunk kell a burzsoá nacionalizmus, vagyis a levert osz­tály' világnézetének minden marad­ványai ellen. E világnézet maradvá­nyai, bár a szocializmus ereje meg­győző és nagy, fennmaradnak és a le­vert osztályok maradványai kitar­tóan és céltudatosan élesztgetik őket. A szocializmus építése nem törtéör

Next

/
Oldalképek
Tartalom