Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-14 / 110. szám, vasárnap

UJSXO 1950 május 14 nácista elődjeik örült imperialista álmait is. Ezek az erők, amelyek öszszefogták mindazt, ami a világon reakciós, népellenes és békeellenes volt, nem haboztak összeköttetésbe lépni a háború után megvert fasiszta ellenség maradványaival, a tömeggyilkosokkal, a gyüjtötáborokban állatiasan meggyilkolt oroszok, lengyelek, franciák, zsidók, csehek és szlovákok millióinak hóhéraival és egy új, harmadik világháborúra kezdtek uszítani. Azok számára, akik az új háborút készítik elő és új háborúra uszíta nak, nem jelentett a második világ háború végtelen szenvedést, könny és vérpatakokat, a legközelebb állóik elvesztését, hanem milliárdos hasznot a háborús szállítmányokból, számukra a béke nem jelentett megváltást, új életet és a szebb jövő feladatait, hanem a jó üzlet végét, a gazdaasági válság fenyegető voltát, kizsákmányoló álláspontjuk meggyöngítését. Ezért óvakodnak és félnek a békétől, ezért tekintenek a békére a kezdet kezdetétől fogva úgy, mint egy elkerülhetlenül szükséges kellemetlen játékközti jelenetre, mint az új háború atyjára. Azért irányították be már akkor, alig hogy elhallgattak a halálthozó fegyverek Európában, egész törekvésüket az új háború előkészítésére. A világon a félelem, a háborús hisztéria légkörét idézték elö, gyarmati és intervenciós háborúkat kezdtek viselni. A háborús uszítástól már csak egy lépés volt az új harmadik világháború aktív és nyilt előkészítéséhez. E nem nagy, de azért annál befolyásosabb csoportnak a fegyvermágnásoknak, az autó- és olajkirályoknak, a nagybankároknak és ügynökeik csoportjának politikája következtében a világ újból két táborra szakadt. Azoknak a táborára, akiknek legfőbb célja az új háború előkészítése lett, mivel abban látták menekülésük egyetlen lehetőségét, — az imperialista új háborús uszítók táborára, melynek főparancsnoksága Washingtonban van és azoknak a táborára, akik minden erejüket a béke megvédésének és megszilárdításának szolgálatába állították, melýnek élén a világbéke és haladás bástyája, a Szovjetúnió áll. A háború óta eltelt öt évet e két tábor szívós és kérlelhetetlen harca töltötte ki. Az imperialisták ebben a harcban ez egyik vereséget a másik után szenvedték el. Hajótörést szenvedtek kisérleteik, hogy kiprovokálják a Szovjetúniót és azok kísérleteit is, amelyek a Szovjetúnió gazdasága bomlasztására irányultak; meghiúsultak azok a kísérletek, amelyek erőszakos fordulatot akartak előidézni a népi demokráciákban és el akarták őket szakítani szabadságuk és függetlenségük fő védőpajzsától, a Szovjetúnió tői; éppúgy meghiúsultak azok a törekvések is, amelyek a kapitalista rendszer megszilárdítására és az imperialista-ellenes haladószellemü mozgalom elnyomására Irányultak nyugaton és a gyarmatokon; ellenkezőleg, további óriási fejlődés vette kezdetét, a haladószellemü nemzetfelszabadító, imperialista-ellenes békemozgalom. Az imperialisták és mindenekelőtt az amerikai imperialisták katasztrofális vereséget szenvedtek el a Távolkeleten, Kínában. A Német Demokratikus Köztársaság megalapitása súlyos csapást jelentett az ö terveik számára. Az atomtitok illúziójának végeszakadása felforgatta fő propaganda eszközüket — az atombomba egyeduralmát. Sem az őrült fegyverkezés, sem a tőke kivitel és a válság halogatása a függő államok terhére nem segített, hogy elhárítsák a válság fenyegető veszedelmét, mely hovatovább mind hangosabban kopogtat ajtajukon. Mindezen vereségek, amelyek a két világtábor közötti viszony mérlegét állandóan a haladás, béke és a demokrácia javára billentették és amelyek kényszerítették az imperialistákat annak tudatosítására, hogy az idő ellenük dolgozik, mindezek csak fokozták hisztériájukat és örült igyekezetüket arra, hogy mi. nél előbb új háborút indítsanak, amely szemükben a menekvés utolsó lehetőségének tünt fel. Az imperialista tábor az amerikai imperialisták vezetésével fokozta fegyverkezését. Az Atlanti egyezménynek és más kizsákmányoló szerződések és egyezmények sorainak, valamint a Marshall-tervnek segítségével az amerikai monopolisták leigázták az egész kapitalista világot, amely saját népétől való félelmében elárulta a nemzeti érdekeket és terveit alárendelte a háborús uszítók főhadiszállásának, a Wall Street urainak. Hovatovább mind nagyobb összegeket áldoztak az amerikaiak és csatlósaik fegyverkezésre, az új háború előkészítésére, amely természetesen a széles néptömegek még nagyobbméretü elszegényedésével járt. Gyakran úgy látszott, hogy az imperialisták csak egy új Szarajevóra várnak, hogy fellobbantsák a világon az új pusztító tüzet. i Az imperialisták e nagyméretű háborús előkészületeivel szemben az egész világon a nemzetek hatalmas mozgalma támadt. Amikor a multévi párizsi és prágai békekonferencia után megalakult a Béke Védői Világkongresszusának állandó bizottsága, ez az elemi békemozgalom a Béke Védői egységes szervezetévé és világot átfogó arcvonalává vált. Célul tűzte ki, hogy tevékeny harcot fog vívni az imperialisták háborús előkészületei ellen, lehetetlenné teszi és meghiusitja titkos terveiket és megvédi a világbékét. A Béke Védői hatalmas frontjának élén, amely ma több, mint egymilliárd szervezett harcost ölel fel, a világ legerősebb nagyhatalma, a Szovjetúnió áll, amely következetes sztálini békepolitikájával a világ összes békeszerető népeinek erő- és reményforrásává vált. Ebbe a béketáborba tartoznak a népi demokráciák ls, élükön a csaknem ötszáz milliós szabad Kínával, ebbe a táborba tartoznak a szabadságért, demokráciáért, békéért harcoló franciák, olaszok, németek, malájok, ausztráliaiak, amerikaiak, afrikaiak és más népek milliói, akik fegyverrel a kezükben, sztrájkokkal és népszavazásokkal manifesztálnak, vagy ami a kapitalista államban a békeharc leghathatósabb formája, az amerikai fegyvreszállítmányok kirakásának megtagadásával harcolnak a békéért. A különféle nemzetiségű, vallású és fajú dolgozók és a békeszerető emberek százmillióinak nevében a Béke Védői Világkongresszusának állandó bizottsága az államok kormányaihoz már ismételten békejavaslatokat terjesztett elő, amelyek enyhítenék az államok közti feszültséget, véget vetnének a hódító, gyarmati és intervenciós háborúknak és teljes vagy legalább részleges leszerelést eredményeznének. Az amerikai totális diplomácia azonban meghiúsította e kísérletek sikerét. Az amerikai imperialisták éppen ellenkezőleg még hisztérikusabban új háborúra izgattak, felmelték a fegyverkezési költségvetést, amely az USA utolsó költségvetésében az összes költségeknek csaknem negyedrészét teszi ki. Nem hagyták abba kihívásaikat, uszításaikat, fegyverkezésüket és az atombomba gyártását még akkor sem, amikor kiderült, hogy a harmadik világháború borzalmai teljes egészében érintenék az amerikai földrészt is. Tekintettel erre a helyzetre, az imperialisták, főleg az USA növekvő és gyorsított ütemü előkészületeire, az atombombagyártás Truman elnök parancsa szerinti fokozására és valamilyen új szuperbomba gyártásának megindítására, tekintettel az imperialisták világos szándékára, hogy mielőbb, még a háborús front további meggyengülését megelőzve, „védelem" ürügye alatt új támadó hárút indítsanak, — a Béke Védői világkongresszusának állandó bizottsága stockholmi ülése elhatározta, hogy a világ minden kormányához és a világ közvéleményéhez javaslatot terjeszt elö az atombomba betiltására. E tilalom szigorú ellenőrzésének bevezetésére, valamint arra, hogy azt a kormányt, amely elsőnek használná az atomfegyvert, háborús bűnös kormánynak nyilvánítják. Ezideig az emberek tíz-, sőt százmilliói csatlakoztak az egész világon alaáirásaikkal a stockholmi békehatározathoz. Ennek a nagy nemzetközi aláírási akciónak keretében növekszik és hatalmasodik a tevékeny békeharcosok tábora. Mert az aláírások mögött ott áll a világ százmillióinak akarata: elhárítani a háborút, megvédeni a békét. Az aláírások mögött ott áll a nemzetek elhatározása, hogy fokozni fogják az imperialista háborús cselszövők és az új háború előkészítői elleni harcot. Igen, a jóakaratú emberek százmilióinak, a különféle nemzetiségű és fajú anyák átka, akik a gyermekeiket az élet számára szülik, ártatlan gyermekek átka, a világ élni, alkotni és építeni akaró ifjúságának egész nemzeteknek átka száll azokra, akik a halálthozó atombombához akarnának nyúlni. Hitler és a náci háborús gonosztevők sorsánál nyomorultabb sors érné az atomháború szervezőit. Nem csoda, hogyha ez az egyedülálló, a történelemben soha nem látott békenépszavazás az imperialista táborban riadalmat keltett. Az emberek milliói a stockholmi békehatározat aláírásával elemi erővel tiltakoznak az új támadó háború ellen és el vannak szánva, hogy szilárdan bekapcsolódnak a Béke Védőinek táborába. És éppen e toborzás erejétől, határozottságától és egységétől függ, hogy sikerül-e meghiúsítani a háborús uszítók megátalkodott támadó terveit, vagy újabb katasztrófa felé sodródik a világ. Gottwald elnök a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén felvetette a kérdést: „Lefogható-e a háborús gyujtogatók keze, el lehet-e hárítani a háborút, megvédhető és megszilárditható-e a béke?" — És erre a kérdésre mindjárt megadja a fei«letet is: „T*en, e» A szlovák és magyar nép lestvéri kézfogása (Folytatás az 1. oldalról.) fet, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulát. A CSEMADOK helyi dalárdája elénekelte a csehszlovák, magyar és szovjet himnuszokat. Eziután dr. Pavlik lépett a mikrofon elé és a következő beszédet mondotta: Dr. Pavlik tájékoztatásügyi megbízott beszéde Tisztelt elvtársak, kedves polgártársaim! Ez a könyvajándék, amelyet ma a Magyar Népköztársaság népművelésügyi minisztériumától veszünk át magyar nemzetiségű polgártársaink részére, valamint az a tény, hogy a komáromi hídon e kedves ünnepség alkalmával milyen egyetértésben találkoznak szlovák és magyar nemzetiségű polgárok, a Csehszlovák és Magyar Köztársaság polgárai, bizonyítéka annak, hogy milyen gyorsan javul azok között a nemzetek között a viszony, amelyek a szocializmus felé haladó útra léptek. Ez az alkalom is azt bizonyítja, hogy a testvériség, a barátság, a különböző nyelvű és nemzetiségű emberek, valamint egyes államok közötti kölcsönös megértés csupán akkor fejlődhet ki sikeresen. ha meg van szüntetve az osztályelnyomás, ha a kapitalisták, bankárok és nagybirtokosok osztálya elvesztette hatalmát. Csupán a munkásosztály által vezetett dolgozó nép győzelme, a szocializmus építése teremti meg azokat a feltételeket, amelyek közt megszűnik a nemzetiségi torzsalkodás, a nemzetek közti gyűlölet és viszály, amelyek között megszűnik bármilyen fajtájú nemzetiségi elnyomás. A kapitalizmus történelme és különösen annak utolsó stádiuma, az imperializmus állandóan élesedő és rosszabbodó nemzetiségi viszonyok története. A nemzetiségi viszályok az elnyomás és a gyűlölet ugyanolyan mértékben nőnek, mint amilyen mértékben bonyolódik bele a kapitalizmus hovatovább saját ellentéteibe. Ennek szemléltető példáiia a je' lenlegj nyugateurópai helyzet, olyan nemzetek példája, amelyek nemrégi ben még nem ismerték a nemzetiségi ňu angol kormány mamsirtetSe a csehszlováK-angol kuifiúregirezntényt (Folytatás az 1 oldalról.) arra a színvonalra állította, amint azt a második világháború idején a náci Németország elleni német adásában tette. c) A brit kormány hivatalos tolmács útján szívesen fogadja a népi demokratikus Csehszlovákia ellen irányuló rádióelőadásokat és állandóan tovább; személyeket keres, akik hajlandók hozzájárulni a rádió ezen uszító és felforgató tevékenységéhez Természetes, hogy ez a tevékenység mélyen sérti a csehszlovák és angol kormány közt létrejött kultúregyezményt. II. Az angol tájékoztató szolgálat tevékenysége. A brit tájékoztató szolgálat a két állam népei ijóviszonyáinák elősegítése helyett a Csehszlovák Köztársaság elleni propaganda fészke lett. Ezt bizonyítja, hogy: a) Államfelforgató tevékenységet kifejtő személyeket alkalmaztak, pl. Juraj Citek-ot, az államellenes illegális szervezet tagját, vagy Jaroanir Ittevsohn-t, aki ellen a Köztársaság védelmi törvényének 2. és 18. paragrafusa értelmében bűnügyi eljárást indítottak. b) Felforgató propagandát terjesztettek és február, valamint március hónapok folyamán hét ízben kellett elkobozni a brit tájékoztató iroda bulletinjeit. III. A brit tanács és a Csehszlovákiában működő brit intézmények tevékenysége A kulturális egyezmény végrehajtásával brit részről főleg a brit tanácsot bízták meg, amelynek kizárólag kultúrügyekkel, pl. tudományos dolgozók, diákok kicserélésével, szakközlemények terjesztésével kellett volna foglalkoznia. A brit tanács azonban ezzel a tevékenységével egészen más célokat takargatott, mivel a népi demokratikus Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges propaganda eszköze lett. Ezt bizonyítja, hogy a csehszlovák • nép egész sor ellenségét alkalmazta. Dr. Arna Riedes, a brit tanács volt tagja kijelentésében világosan leleplezte a brit tanács valódi céljait: „A brit tanácsnak nincs semmiféle kultúrküldetése, mint azt hivatalosan hirdeti, hanem a brit kormány Csehszlovákia elleni politikájának vérehalj tó eszköze. Mindebből nyilvánvaló, hogy a brit tanács és az általa fenntartott intézmények Csehszlovákia területén nem teljesítették becsületesen kultúrfeladataikat. IV. A külügyminisztérium még számtalan további tényt sorolhat fel amelyek ellentétben állnak a kulturális egyezmény szellemével és írott betűjével. Már a brit rádiótársaság cseh és szlovák adása kizárja a két állam közti kultúregyezmény fenn maradását. A brit tanács és alárendelt intézményei, valamint a brit tájékoztató szolgálat tevékenysége keretében visszaélt a kultúregyezményben biztosított jogaival. A Csehszlovákia belügyeibe való beavatkozá sért a felelősséget közvetlenül a brit kormány viseli. Ezért a csehszlovák kormány felbontja a kultúregyezményt és kéri, hogy 1950 május 13-án déli 12 óráig mind Prágában, mind Bratislavában szüntessék meg a brit tájékoztató szolgálat kirendeltségeinek ténykedését, továbbá, hogy május 20-ig számolják fel a brit tájékoztató szolgálat prágai és bratislavai kirendeltségét, valamint a brit tanácsot és prágai intézményeit. Egymillió aláírás — gondolkodóba ejti őket! Tízmillió - rémületet kelt köztük! Százmillió — kiüti a fegyvert a kezükből! A te aláírásod is kell a százmillióhoz! lehetséges! Ebben van a világ hatalmas békemozgalmának értelme és célja." A világ békemozgalmának feladatairól beszélve Gottwald elvtárs ezt mondja: fontos feladat, hogy a háborús uszítók arcáról idejében lerántsuk az álarcot, megmutassuk valódi háborús céljaikat és leleplezzük mindennapi undorító cselszövéseiket ..." „ ... minél inkább tudatosítják az imperialisták saját dolgozó népüklek a háborús előkészületek elleni növekvö tiltakozását, minél erősebb lesz tulajdon versengésük, annál inkább növekednek a kilátások a háború elhárítására és a béke megőrzésére." E szavak fényében még világosabban megnyilvánul a stockholmi békiehatározat aláírási akciójának ntey nemzetközi jelensége. Vasárnap hazánkban is megindul a stockholmi békehatározat aláírására a nagy mozgalom. Hazánk polgárainak is alkalmuk nyílik hozzájárulni aláírásukkal a világ békeszerető népei százmillióinak békeakaratához. Legyen ez az aláírási akció dolgozó népünk elhatározásának új kifejezője, hogy szilárdan áll a béke őrségén és nem megy bele újabb háborúba. Ma minden polgárnak tudatosítania kell magában azt, hogy saját sorsa építője. , Minden anya, minden apa, minden gyermek — minden jóakaratú ember gondoljon arra a stockholmi békehatározat aláírásakor, hogy olyasmit tesz, amivel segít a világot megmenteni egy újabb Hiroshima, újabb Nagaszaki — egy újabb szörnyű háború sorsától. elnyomást. Az angolok, franciák, olaszok nemrégiben még nem tudták, mit jelent a nemzetiségi elnyomás. Ma már érzik ezt. Az amerikai imperializmus könyörtelenül behatol ezekbe az országokba, durván legázolja politikai szuverenitásukat, szétzülleszti gazdasági életüket és kultúrájukat. Kozmopolita világnézete közvetítésével a nemzeti becsület és felségjog tudatát felforgatja, a nyugateurópai országok öntudatába és büszkeségébe gázol. Az imperializmus a második világháború után, mióta az amerikai imperialisták megkezdték a ragadozó terjeszkedés és a támadó szellem ú%át, mindenütt, ahova behatolt, felkavarja a nemzetisé^ gi kérdéseket, de meg nem oldja őket, sőt élesíti a nemzetiségi elnyomást és gyűlöletet. A második világháborúig egyedül a Szovjetúnió, az első szocialista ország volt az, amelyben a nemzetiségi kérdés éppen ellenkező irányban fejlődött. A proletárforradalom után itt megszűnt a nemzetiségi elnyomás, a régi nemzetiségi gyűlölet gyorsan likvidálódott, a régi ellentéteket megoldották és a Szovjetúnió nemzetei gazdasági és kulturális életük szabad és általános fejlődésének útjára léptek. Itt elsőízben igazolódott be a marxi-lenini tanítás helyessége, amely kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi elnyomás elleni harc elválaszthatatlan része a proletárforradalomnak és csak a szocializmus oldhatja meg véglegesen a nemzetiségi kérdést. A második világháború után ismét beigazolódik ennek a tanításnak a helyessége, a nemzetiségi kérdés sztálini megoldásának helyessége a népi demokrácia államaiban. Itt és éppen úgy, mint a Szovjetúnióban a nagy Októberi Forradalom után gyorsan megoldódnak a különféle nemzetiségű népek együttélésének kérdései, a nemzetek közti és a népi demokratikus államok közti viszony. Megszűnnek a régi viszályok okai és a nemzetek viszonya alapjában megváltozik. Nemzetek, amelyek eddig viszálykodtak, gyorsan közelednek, barátkoznak. Ennek bizonyítékát látjuk a szlovákok és magyarok viszonyában is. Ismeretes, hogyan sikerült a múltban a kapitalistáknak és a nagybirtokosoknak az, hogy egymás ellen uszítsák nemzeteinket, hogyan sikerült nekik létrehozni érdekellentéteinkről szóló nézetet és hogyan sikerült nekik a nemzeteink közötti kölcsönös gyűlölöködést kitenyészteniük. Ez a helyzet megfelel kizsákmányoló érdekeiknek. Igy sikerült széttörniük a közös ellenség ellen harcoló munkásosztály egységes fellépését. Nemzetiségi elnyomással, uszítással idegenítették el a szlovák munkást a magyartól, a magyar bérest és parasztot a szlováktól. Elködösítették pillantásukat, hogy ne láthassák helyesen azt, hogy közös ellenségük egy és ugyanaz, a tőkés, a nagybirtokos. A kizsákmányolók uralmának felszámolása és a szocializmus építése Csehszlovákiában és Magyarországon alapjaiban megváltoztatja nemzeteink és államaink együttélését. Csehszlovákia és Magyarország ma mint szövetségesek állnak egvmás mellett, mint barátok, akiket'nem választ el semmiféle ellentétes érdek. A szocializmus építése, a Szovjetúnió szövetsége és támogatása megteremti a nyugodt és testvéri együttműködés feltételeit. A kizsákmányoló osztályok likvidálásával megszűnnek a régi bizalmatlanság és gyűlölet okai. És ezzel egyidejűleg megszűnik e nemzetiségi csoportok elnyomása és elnemzetlenítése is. A Magyar Népköztársaságban már senki sem nyomja el az ottélő szlovákokat, a népi demokratikus rendszer teljes szabadságot és egyenjogúságot adott nekik, törődik iskolaügyök, nyelvük és kultúrájuk fejlesztésével. És ugyanúgy nálung, Csehszlovákiában az összes magyar nemzetiségű polgárok megkapták politikai, gazdasfági és kulturális egyenjogúságukat. A nemzetiségi kisebbségekről való kölcsönös gondoskodás így a mindkét népi demokratikus állam közötti szövetségi kapcsolat megszilárdulásának további láncszeme lesz, amivel még jobban megerősödj ka szocializmus és béke hatalmas tábora, amelynek élén a Szovjetunió áll. Azonban nagy hiba volna, ha gondtalanság venne rajtunk erőt és azt gondolnánk, hogy a nemzeteknek proletár nemzetköziség szellemében való testvéri együttélése önmagától keletkezik, mintegy elemi erővel és gépies m a szocializmus építésével. Állandóan harcolnunk kell a burzsoá nacionalizmus, vagyis a levert osztály' világnézetének minden maradványai ellen. E világnézet maradványai, bár a szocializmus ereje meggyőző és nagy, fennmaradnak és a levert osztályok maradványai kitartóan és céltudatosan élesztgetik őket. A szocializmus építése nem törtéör