Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-28 / 98. szám, péntek

1950 április 28 Sceffra remMrei ismü sn ^támadták az olasz munkásságot Május elseje a béke és szocializmus jegyében (Folytatás az 1 oldalról.) számítanak, hogy vele a széjijelhulló kapitalizmust megmentsék. A gigantikus harc, amely napjainkban az egész világon a béke és a háború erő; között folyik, még nem ért véget. Habár egy pillanatig sem kell kételkednünk a béketábor növekvő erejében, amelyet a Szovjetuniónak a nemzetközi poétikában növekvő súlya oly jelentősen támogat és mellette szól az a visszhang is, amellyel az emberiség túlnyomó többségében a békepolitika keltett, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a béke, a demokrácia, a szabadság és a haladás ellenségei állandóan fokozzák igyekezetülcet, hogy szertehulló uralmukat megmentsék és hogy nem hajlandók a harcot feladni A halódó kapitalizmus új lehetőségeket, utakat és eszközöket keres, hogy megakadályozza a haladó erők növekedését, lehetetlenné tegye ezek győzelmét. Ma téliesen tisztán látjuk, hogy a cél elérése érdekében alkalmazott bűnös eszközeikben nem válogatnak és nem fognak válogatni és ebben a háború kérdése sem képez kivételt. Hiba lenne mindezt nem látni, lebecsülni, abban a hitben ringatódzni, hogy a béke ügye már nyert ügy, vagy akár ugyanakkor a másik oldalon nem látn: azokat a reális lehetőségeket, amelyeket a béke védelmére és megmentésére felhasználhatunk. A béke érdekében folytatott gigantikus harc döntő korszakába léptünk, abba a korszakba, amikor mindnyájunknak védelmi készültségben kell állnunk, mindnyájunknak aktíve kell bekapcsolódnunk a harcba és mindannyiunknak minden erőnket ki kell fejtenünk, hogy biztosítsuk végső győzelmünket. A békéért folytatott harc győzelméhez mindnyájan hozzájárulhatunk munkánkkal, egész életünkkel. Azzal, hogy a szocializmust építjük, a legjobban megsegítjük a béke ügyét Mennél inkább fokozzuk építő törekvéseinket és teljesítményeinket, annál magasabb lesz hozzájárulásunk a béke biztosításához és annál jobban közeledünk a végső győzelemhez Ha emeljük a termelékenységet és a nép életszínvonalát, ha megszilárdítjuk köztársaságunknak a nagy béketáborban való részvételét, lényegesen hozzájárulunk a béke nagy ügyéhez. Azzal, hogy éberek leszünk, hogy ideijében leleplezzük és lehetetlenné tesszük a külföldi és a hazai reakció felforgató kísérleteit, meggyöngítek az imperialistáknak az új háború kirobbantására irányuló törekvését. Azzal, hogy népi demokratikus köztársaságunk minden tagjában felébresztjük e harcra a kötelesságérzetet, a legjobban hozzájárulunk a békevédők nemzetközi frontjának megerősödéséhez. Pontosan úgy, ahogy Gottwald elvtárs, köztársaságunk elnöke, megjelölte feladatailikat és kötelességeinket a nemzetközi helyzettel foglalkozó nagyszerű beszámolója befejező részében, amely alapjául szolgál munkánknak és hozzájárulásunknak a békéért folyó harcban: ,,Mi a béke megvédésének harcához főleg azzal járulunk hozzá, hogy a szocializmust építjük, hogy hazánkban leleplezzük mindazt, ami még a háborús uszítás vagy a háború előkészítésének szolgálatában áll, hogy tovább fogjuk leleplezni a reakciót. A szocializmust építeni, a reakciót szétverni és elszigetelni, megmutatni a népnek a reakció undok arcát, ez a mi fő hozzájárulásunk a béke fenntartásához." Dolgozó népünk az idei hatalmas május elsejei ünnepségek során tömeges manifesztáclóval s az ezévi május elsejei ünnepségek eddig soha nem látott arányú megszervezésével a napnál fényesebben bizonyítja azt, hogy egységesen, bátran és erősen áll a Szovjetúnió által vezetett béketáborban és szilárd léptekkel halad Gottwald és Široký útján a szocializmus felé. H Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának ú] elnöke : U J S70 2 fenyegetésekkel próbálva végső bukása előtt még rövid időre a hatalmat megtartani. A béke és a szocializmus tábora pedig a békés és a szabadságszerető emberek millióit öleli fel, amelynek élén a Sztálin vezette nagy Szovjetúnió áll. A Szovjetúnió kezében a nyugati imperialisták fenyegető fegyvere, az atomerő a béke fegyverévé vált, mert hisz a Szovjetúnió hirdette békepolitika magából a szocialista berendezés jellegéből és felépítéséből folyik. A dolgozók szabad országa következetesen hű marad ahhoz a békepolitikához, amit Lenin az Októberi Forradalom első napján megfogalmazott. Franciaország haladó erői — melyeknek hatalmas táborát a Kommunista Párt Maurice Thorezzel az élen vezeti — jól tudják, hogy helyük a világ béketáborában, a Szovje'únió és a népi demokratikus országok o'dalán van és egyként jelentkeztek a békéért folytatott harc híveihez. „A francia dolgozó nép nem adná beleegyezését egy Szovjetúnió elleni háborúba" és a nagy felháborodás, amely Maurice Thoreznek ezt a kijelentését követte, lerántották a leplet az amerikai tőkések bértollnokalról Maurice Thorez kiáltása, amellyel tudomására adta a világ imperialistáinak, hogy Franciaország népe egy adandó új háború esetén nem hajlandó harcolni a Szovjetúnió ellen, nem hajlandó fegyvert emelni a szovjet katonák ellen, kétségbeesett megdöbbenést váltott kj a tőkésosztály kiszolgálóiból és e sakálok vijjogása gondolkodásra késztette az ingadozó, de becsületes embereket is — Mi, francia kommunisták — mondotta Thorez egyik legutolsó beszédében —, hittünk Leninnek és Sztálinnak és Igazunk volt: az Októberi Forradalom megmentette Franciaországot és a világot a fasiszta barbarizmustól. Hogyne táplálna a francia nép, a dolgozók egye t eme mind forróbb érzelmeket, szeretetet és szolidaritási érzést a szovjet testvérek iránt, amikor meggyő zödhetett, hogy az egyre erősödő Szovjetúnió mindenki számára megmutatja azt az utat, amely a szocializmushoz, a békéhez, a boldogsághoz vezet. Marx és Engels halhatatlan műve megjelenésének 100 éves évfordulója idején 800 millió ember az Elbától a Csendes óceánig már letörte az imperialista rendszer bilincseit, hogy az új társadalom építésének útjára lépjen. A kapitalista társadalom el van ítélve Meg kel! hátrálnia és meg is fog hátrálni a győzelmes szocializmus és kommunizmus előtt Az új társadalomban az ember a természet urává fog válni, ez egész világon boldogság és béke fog uralkodni, mindenki számára lesz maijd kenyér és rózsa." A Francia Kommunista Párt az elmúlt hetekben tartotta XII. kongresszusát. A konferencián Maurice Thorez hatalmas beszédet mondott, amelyben részletesen kitért a francia dolgozókat érintő minden kérdésre. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Elvtársak, munkára fel! Harcra fel a munkásosztály erejébe vetett hittel, a nép erejébe vetett meggyőződéssel és azzal a bizonyosságai, hogy a jövő, történjék bármi, a kommunizmusé. Tehát lelkesedéssel és bizalommal harcra fel a békéért, a nemzetj függetlenségért, Franciaországért!" A Világ Békevédőinek 800 milliós tábora az Elbától a Csendes Óceánig és az imperialista államokban élő békevédők százmillióinak akarata, amellyel a békéért, a szocializmusért, a kommunizmusért harcolnak, olyan hatalmas nyomást gyakorolnak a kapitalista világ düledező bástyáira, amely elfojtja az új háború kitöré sére irányuló törekvéseket. A béketábor egyik legdicsőségesebb harcosát, Maurice Thorezt. a Nép Fiát üdvözlik ma népi demokratikus köztársaságunk dolgozói Küzdjön sikeresen, harcoljon fáradhatatlanul a francia dolgozók szabad életéért, a béke, a demokrácia és a szocializmus megvalósulásáért, hogy mindenki számára legyen „kenyér és rózse" Olaszország felszabadulása ötesztendős évfordulójának emléknapját Sceiba rendőrsége ismét kihasználta, hogy aljas támadást intézzen a munkásság és a frontharcosok gyűlései ellen, amelye ket Nápolyban, Milánóban, Firenzében tartottak. A nápolyi felszabadulási ünnepségen, amelyen a frontharcosok és a munkásság nagy tömegei vettek részt, a neoľasizmus és az amerikai imperialista tőke olaszországi elhatalmasodása ellen tüntettek. A man. íesztáción résztvevők közé fasiszta elemek furakodtak be, akik sértő és provokatív jelszavakat kezdtek kiabálni. A haladó lakosság erre megadta nekik a kellő választ. A rendőrség azonban ahelyett, hogy e háborús uszítókat és a fasizmus szolgálatában álló egyéneket eltávolította volna, ezeknek pártjára állt és a manifesztácion résztvevő frontharcosok szétveréséhez látott és sok embert letartóztatott. A firenzei rendőrségi közbelépése április 25-én még kihívóbb jellegű volt és előre tervezettséAz olasz népfelkelés ötödik évfordulója Olaszország kedden nagy manifesztációkkal ünnepelte meg a németek és az olasz fasiszták el" leni dicső népfelkelés ötödik év" fordulóját s Észak-Olaszország felszabadításának évfordulóját. Turinban, Milánóban, Genuá" ban, Velencében s az öszszes többi városban az olasz antifasiszták ezrei manifesztálták rendíthetetlen akaratukat, hogy új Olaszországot akarnak kiépíteni, mely a béke és haladás útján halad előre. Rómában az Adriano színházban ünnepi gyűlést tartottak, amelyen többek között résztvett Palmiro Togliatti, Olaszország Kommunista Pártjá nak főtitkára, Pietro Nenni, az olasz szocialista párt elnöke és mások. géhez nem fér kétség. Amikor ugyanis a manlfesztáció résztvevői az ünnepség befejeztével zárt sorokba fejlődtek, hogy megindulj an a felvonulás, a rendőrség motorizált osztagai belerontottak a tömegbe, gumibotokkal és puskatussal verve azokat széjjel. A rendőrségi akciót Firenze város rendőrfőnöke maga vezette. A szakszervezeti szövetség helyi szervezete e provokatív és fel" háborító rendőrségi közbelépés n.-eni tiltakozással szerdán délelőtt sztrájba lépettt. A rendőrségi véres beavakozás miatt a többi pártok is a legerélyesebb tiltakozást nyújtottak be a város prefektusánál. A KSS kerületi bizottságának j kiáiiitása B/aiisíavában A KSS kerületi bizottságának ki- j állítása „A bratislavai kerület épí- v tő törekvései" címmel a Redoute f kistermében naponta 9—18 óráig * látogatható. dött a búcsúszertartás, s szerencsétlen áldozatok temetése. A szörnyű katasztrófa felkavarta, felráztc az egész vidéket. A bányászok fekete serege már régen felpa naszolta az éhbéreket. a nehéz robotot, az életvédelem hiányát, a gyakran beomló tárnákban. Most aztán egészen felforrt a harag a bányatársaság ellen. Hogy az osztalékot növelhessék. 1300 bányásznak kellett kínhalált sztnvednie a tárna mélyén És alig földelték el őket, a kapzsi, falánk társaság új munkásokat követelt, új áldozatokat A kétségbeesés, a lázongás telepről telepre csapott át. Az élők ellenálltak; kitört a sztrájk. A falvakban, a tanyákon csoportok verődtek össze, hosszú sorokban vonultak fel az utakon Ez már nem volt a március 151 széthulló, zilált tömeg Sötét tekintetű, elszánt emberek adtak méltatlankodásuknak hangos kifejezést és tompított hangon beszéltek a halottakról, akik utolsó álmukat álmodták már a temetőben A tüntetők egy csoportja vörös zászlóval az élen a liétardi országúton csendőrökbe ütközött Ezen a napon anyám a városba igyekezett velem, húgommal és kis öcsémmel. A tüntetők között meneteltünk. A menet eleje hirtelen megállt, kiáltások hangzottak fel. majd éles fütvtyök, heves hullámzás futott át a tömegen amely most eszeveszett futásnak eredt A csendőrök tüzeltek Elszakadtam anyámtó^. topogva sodródtam, letapostak s fölöttem elhúzott a lovasok óriási árnya Feltápászkodtam, behúzódtam egy kapumélyedésbe, egy hatalmas alak kirántotta a kardját és a kard hüvelyét a tüntetők közé hajította Né hány sztrájkoló a lovak kantárjába fogódzott, mások futva menekültek, mialatt távolabb katonák feltűzött szuronnyal sorakoztak fel, kékbe-piposba öltözve, mint azon a festett képen, melyet nagyapám őrzött házában a fourmiesi mészárlásokról. Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának új elnöke és az eddigi külkereskedelemügyi miniszter, tagja a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának. Eredetileg építőmunkás volt, 1911 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Az orMmacr. ••!! •••• •HMIBI—mBaasson Egyes tüntetőket elfogtak, másokat megsebesítettek. A sztrájk két hónapig tartott, pontosan ötvenkét napig. Kéthónapi szörnyű nyomor, nélkülözés, kéthónap. szörnyű szenvedés és fojtogató düh. Ez volt a bányászok élete, túlfeszített munka, sebek, földomlás, bányalég. Es mikor a nyomortól elgyötörve kiabálták nyomorúságukat, rájuk támadt az erőszak, hogy „észre térítse" őket. Nagyapám, Clement Baudry mindenét ráköltötte a sztrájkra. Régi harcos volt, első pillanattól fogva tagja a Basty-féle szakszervezetnek. O, de nagyon szerettem hallgatni, ha mesélt az életéről, küzdelmeiről. Az élete! Ott folyt le a tárna sötét éjszakájában és mégis fénylőbb volt, napsütöttebb. mint sok olyan emberé, aki a nappal világosságában élhet Fénylővé tette, áthevítette a szenvedély, mely nagyapámat a szakszervezethez fűzte. Mindig megújuló történetek sztrájkról, harcokról, erőfeszítésről s a bányatulajdonosok konok ellenállásáról, lelkes emlékezés eseményekről, melyek fölött Basty és Jules Güesde nevei lebegtek, mint a zászlók. Nagyapám szenvedéllyel, égő hittel, határtalan lelkesedéssel harcolt a munkásosztály felszabadításáért. Szűkös keresetéből, noha tíz gyermeket kellett felnevelnie, mindig félretette a szakszervezeti tagsági díjat és a két sous-t a pártúijságra. Apám a kohóban dolgozott. Egy nap ólommérgezést kapott Életünk otthon olyan volt, mint általában a munkáscsaládoké. A munkás gyermekének, mihelyt eszmél, már hasznossá kell magát tennie és a nép gyermekei gyorsan eszmélnek! Apám szűkös béréből, egy kis kertecskéből s mintegy húsz nyulacskával anyám tartotta fenn a háztartást. Nekem könnyű munka jutott: beszaladtam a mezőket, hogy füvet tépjek a nyulaknak, kisebb bevásárlásokat intéztem el, trágyát hordtam az országútról a kertbe s öcséimre vigyáztam. Apám s anyám között a beszélgetés főleg az élet nehézségei, a szág felszabadítása után tagja lett a Szociáldemokrata Párt központi bizottságának. 1945 júliusában miniszterré lett és ettől az időtől kezdve megmaradt a kormányban egészen a Magyar Népköztársaság elnökévé való kinevezéséig. drágaság körül forgott. Az árak szüntelenül felszöktek a magasba. 1910 szeptemberében a bányában lázongás tört ki a drágaság miatt. A háziasszonyok házról házra szaladtak, szervezkedtek. Anyám volt a legbuzgóbb, meg is választották később a noyelle-godaulti asszonyok vezetőjének. A tüntetők vörös zászlóval vonultak fel a falu utcáin s ezt a szöveget ütemezték: — Olcsóbb vajat, olcsóbb tejet, olcsób btojást... Egy nap az asszonyok elhatározták, hogy bemennek tüntetni a városiba is, a piacra. Alig érkeztek meg, kitört a viszály köztük és až árusok között. Egy kirakó-állványt felborítottak Ez volt a jeladás. Sárgarépák, retkek, burgonyák, gyümölcsök repdestek a levegőben. Mi, gyermekek belegázoltunk a tojásos-kosarakba s mindent lövegnek használtunk, ami csak a kezünk ügyébe esett. Nem értettük még akkor, hogy a drágaságért a nagykapitaldsták, az üzérek felelősek, akiknek mindig sikerül a fogyasztók haragját a kiskereskedők, a szatócsok, a vásári kofák felé irányítani. Egy ilyen drágaság elleni tüntetés alkalmából a rendőrség tüzelt. Egy Dieudonné nevű munkást megöltek. Elértem azt a kort, amikor a munkás gyermeke olyan munkát keres, hogy néhány sous-t hozhasson haza. A parasztok gyomlálásra toboroztak. Mi, fiúk, néhányan gvom'.álókésekkel a kezünkben, egymástól mintegy kétméternyi távolságban, csoportokban álltunk fel a mezőn és irtottuk a bogáncsokat és a dudvát. Napkeltétől napnyugtáig dolgoztunk, 12—14 sous-t kaptunk 12 órai munkáért. Ekkor kerültem először nézeteltérésbe munkaadómmal. — Te Thorez, te kisebb vagy, mint a többiek, neked nem fizelhstek olyan magas bért, te legfeljebb 10 sols-t kapsz... Még nem töltötte mbe 13-ik életévemet, mikor selejtezőnek vettek fel a 4-es tárnába. „Bányász fia és bányász unokája vagyok" Maurice Thorez, a francia Kommunista Párt főtitkára, a nép fia. Bányász volt, bányász volt az apja, nagyapja. Jól ismert a népet, jól is meri a dolgozókat. Lentről jött és azért került fel, hogy a munkásság ügyét szolgálja. Thorez Lenin és Sztálin tanítványa. Mögötte sorakozik fel a harcos francia munkásság és köréje csoportosulnak mindazok, akik Franciaországban a dolgozók élet ér d ekeiért, igazságáért és a népek közötti őszinte békéért küzdenek Maurice 'Thoreznak az elmúlt esztendőben jelent meg „Nép fia" című önéletrajzának második kiadása. Könyve megindítóan őszinte, mondanivalójának mélységével nemcsak a francia dolgozók széles rétegeihez, de az egész világ dolgozóihoz is szól. Az alábbiakban Thorez a „Nép fia" című könyvének bevezető részét közöljük: Bányász fia és bányász unokája vagyok; ameddig csak visszanyúlnak emlékeim, a dolgozók küzdelmes eletét vetítik elém, sok kínlódást, kevés örömöt. Hatodik életévemhez közeledtem — majdnem együtt születtem a szá zaddal. 1900 április 28-án — amikor egy nap, akárcsak más napokon, együtt játszottam a bányatelep kis lurkóival Egyszerre valami süket dübörgés vonta magára a figyelmünket, távoli topogás, fac'pők kopogása a kövezeten. Az emberek egyazon irányba siettek, én is ezt cselekedtem. Furcsa volt így rohanni, utolérni az öregeket, akik közben kifulladtak, a zasszonyokat. akiknek pólyás ült a karjukon Az emberek össze-vissza kiabáltak: — Ez Courrieres-ben van, a méri courti tárnában. 1300 halott .. így meneteltem 1906 március 10-én, a zimankós ködben és amennyire kis lábaim bírták gyorsan futottam meg azt a hét kilométert, mely a noyellegardaulti bányatelepet a méricourtltől elválasztotta A környező falvakban a bányászok otthagvtôk e munkát, asszonyok és gyermekek tolongtak összekavarodva, egymást kérdezgetve, egymásbavegyülve, hasonlatosan egy megvert, felbomlóban lévő hadsereghez, mely fölött a halál árnyéka terpeszkedik. Méricourtba érve előbb nem láttam semmit. Az emberhullém egy magas vasrácshoz ütődött, mely egy hosszú téglafalat osztott ketté A rács mögött fekete, riadi emberek sürgölődtek, fejükön csákóval. A gyászos táj felett a nedves veríték és a tűz füstszaga terjengett. Arról beszéltek, hogy áttörik a rácsot Lovasrendőrök cirkáltak és belegázoltak lovalkal a tömegbe. De a tömeg egyre elszáutabb lett és tapodtat sem mozdult. Éles hangok törtek fel mm den oldalról. — Az igazságot mondjátok ... Tudni akarjuk, mi van •.. Engedjetek oda . . oda akarunk menni... — A férjem lent van ... — A gyermekeim vannak .ott... — Az enyéim mind a tárnában vannak... Arra emlékszem, hogy később kis társaimmal visszamentem a faluba letörten és elcsigázva Sokáig nem tudtunk sem vitázni, sem játszani Másnap visszatértem Méricourtba Sok csendőr volt ott és mindenki gyászba volt öltözve. A telep hoszszában a házak küszöbén ültek az emberek és sírtak, a gyermekek anyjukhoz bújtak. A környező falvakban mindenütt ugyanez a kép A csű rök mindenfelé ravatalokká változtak. A fagyos hidegben megkezdő-