Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-15 / 87. szám, szombat

1950 április 15 UJSZö „A szovjet nép számára a béke nem jelent takti

kázást, nem jelent sakkhúzást, hanem drága, szent és megváltoztathatatlan elvet!" ILJA EHRENBURG NYÍLT LEVELE A NYUGATI ÍRÓKHOZ MOSZKVA (Agerpres). A Tass jelenti: A Literaturnája Gazeta című lap közli Ilja Ehrenburgnak a nyugati írókhoz intézett nyilt levelét: Nemrég befejeződött a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának harmadik ülésszaka. Az ülésszak résztvevői felhívást intéztek „minden becsületes emberhez, akit, függetlenül attól, miként vélekedik a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségének okairól, nyugtalanít ez a helyzet és komolyan óhajtja a népek közötti békés kapcsolatok helyreállítását." Hadd idézzem e felhívás szövegét: „Kérjük az atomfegyvernek mint támadó fegyvernek és az emberek tömeges kiirtása fegyverének feltételnélküli betiltását és e határozat végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzését. Háborús bűnösnek fogjuk tekinteni azt a kormányt, amely elsőnek fogja használni az atomfegyvert valamelyik ország ellen. Felszólítjuk a világ minden jóhiszemű emberét, írja alá ezt a felhívást." Számos nyugati író aláírta ezeket a szavakat. Azokhoz szólok most, akik haboznak, kiknek azt súgják, hogy a béke híveinek felhívásai mögött politikai intrika húzódik meg és akiknek azt mondják, hogy a békegalamb a híres trójai falóra emlékeztet. Miért fordulok az írókhoz? Elsősorban azért, mert én is író vagyok. Tudom, hogy az író megérti, hogy milyen fontos az aláírása, tudja, hogy meghallgatják és az olvasók milliói figyelnek írására. Az író nemcsak llát, hanem előrelát, nemcsak leír, hanem előír: vállaira óriási felelősség nehezedik. Az iró, aki egy könyvet ír, felelős az előtte írott összes könyvekért, az egész világ könyvtáráért, a mult nagy értékeiért. Az író, aki leírja az egyszerű és emberi szerelmet, felel a világ minden szerelmeséért, az összes bölcsőkért, minden kertért Az író, aki az emberekhez szól, felel minden emberért Hallgathat-e vájjon mostan az író? Elbújhat-e? Elárulhatja-e a gyermekeket, az emberi boldogságot, az antik könyveket, a kultúra sorsát? A múzsáknak most haliatniok keü szavukat, nehogy a fegyverek kezetlenek beszélni Az írókhoz szólok, mert az író minden aláírását az olvasók ezreinek aláírása követi. Azt mondhatná valaki, hogy semilyen aláírás sem veheti elejét a háborúnak, nem védheti meg az embereket a bombáktól és a szuperbombáktól. Az ilyen ellenvetés nézetem szerint helytelen és nem méltó az íróhoz. Rég elmúltak azok az idők, mikor a háborúkat az elszigetelt kasztok viselték. Nem hiszem, hogy most harcolni lehetne a népek akarata ellen, az egyszerű emberek akarata ellen. Az atomfegyvert elítélő felhívás, aláírásaival nem egyszerű papírdarab, melyen amerikai és orosz, angol és francia, olasz és lengyel, kínai és hindu nevek sorakoznak fel. Az aláírások az emberek millióinak elhatározását, akaratát, fogadalmát fejezik ki. Tudjuk, hogy a diplomaták különböző értekezletei nem vezettek semilyen határozatra. (Nem fogom itt kifejteni, hogy kinek a hibájából.) Látjuk, hogy nap mint nap növekszik az a veszély, hogy az atomfegyvert ártatlan emberek ellen használják fel. Látjuk, hogy az emberi kultúrát hallatlan veszély fenyegeti Az. ókori rómaiak azt mondták, hogy fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Most a múzsáknak haliatniok kell szavukat, beszélniök kell, nehogy a fegyverek kezdjenek beszélni. Azokhoz a nyugati írókhoz fordulunk, akik másképpen látják az életet, mint mi, akik gyakran másképpen éreznek és gondolkoznak. Az öszszes becsületes nyugat; írókhoz fordulok, a szocialistákhoz, individualistákhoz, 'realistákhoz, misztikusokhoz, a múltba fordulókhoz és az újítókhoz. Nem azt javasolom nekik, hogy fogadják el társadalmi, politikai vagy esztétikai nézeteimet. Nem azt javasolom nekik, hogy foglaljanak állást valamelyik párt mellett egy másik ellen, vagy egyik állam mellett egy másik ellen. Nem javasolom, hogy ítéljék el egyik vagy másik kormányt, annak kük vagy belpolitikája miatt. Egészen mást javasolok, azt, amit elfogadhatnak: foglaljanak állást az atomfegyver ellen, az összes embereket fenyegető bombák és szuperbombák ellen; azt javasolom, hogy csatlakozzanak a béke híveinek a zatomfegyver feltétlen betiltására és a betiltás végrehaj basának ellenőrzésére vonatkozó követeléséhez. Azt javasolom, ítéljék el azt a kormányt, amely elsőként merészel majd atombombát dobni akármelyik ország lakosságára. A Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának harmadik ülésszaka által kibocsátott felhívásban nincs semmi álcázás, semmi ravaszkodás. semmi részrehajlás. Az atomfegyver gyártásának „titka" már régen nem valamelyik állam monopóliuma Amikor az atomfegyver betiltását követeljük, mi azt követeljük, hogy tiltsák be az összes államokban, ahol gyártják, vagy gyártani kezdenék. Mi nem arra hívjuk efl az embereket, hogy ítéljék el egyik vagy másik ország kormányát; mi azt kérjük, hogy ítéljék el azt a kormányt, amely elsőként merészelne az emberek tömeges kiirtásának fegyveréhez folyamodni. Ez nem ítélet — ez figyelmeztetés. Amikor aláírtuk a felhívásit, minden jóhiszemű emberhez fordultunk. Ugy hiszem, hogy az, aki az atombomba betiltását követelő felhívásunk ellen nyilatkozik, az máris leleplezte bűnös szándékait. Hiszem azt is, hogy akik nem lesznek hajlandók gonosztevőnek nyilvánítani azokat az embereket, akik megpróbálnák az atomfegyvert használni, embertelen szándékaikat árulják el. Felhívom önöket, nyugat; írókat, hogy csatlakozzanak pártatlan felhívásunkhoz, .amelyet az emberségesség és a civilizáció féltése diktált. Egyes nyugati írókra gondoliok mostan, akik nem érthetnek egyet az emberek tömeges kiirtásának tervével, de akik mostanig — tudomásom szerint — nem foglaltak állást az atomfegyver ellen Bátorkodom hozzájuk külön-külön szólni, mert meggyőződésem, hogy a személyes felhívások még jobban tisztázzák a felhívás lényegét. önhöz szólok, Ernest Hemmingway. Tudja, hogy mennyire becsülöm, de erről már írtam is Majdnem minden könyvét lefordították orosz nyelvre és a szovjet olvasók jól ismerik. De most nem csak azért szólok önhöz, mert olyan író, akit szeretek. Találkoztam önnel az ostrom lott Madridban, amikor gonosztevők büntetlenül ölhették bombával a spanyol gyermekeket. Akkoriban joggal háborodott fel az ellen a marok nyi ember ellen, aki szörnyű szerencsétlenséget zúdított a békés spanyol népre. Az is eszembe jut, hogy amikor az olasz fasiszták megtámadták Abesszíniát, ön felháborodással teli cikket írt. Szerette ugyan az olasz népet, de tudta, hogy Olaszország vezetői, akik megtámadták Abesszíniát, súlyos bűncselekménvt követtek el.Tud'ta azt is, hogy Addis Abeba után Madrid következik, Madrid után pedig Párizs és London. Sok dolog választ el bennünket, de erről nem akarok beszélni most. Ernest Hcmmingwayhoz, az íróhoz fordulok most ,aki átélte Madrid tragédiáját Hallgathat-e most, amikor lelkiismeretlen emberek nyílt szándéka az. hogy atombombát vagy szuperbombát dobjanak békés városokra, asszonyokra, gyermekekre, öregekre. Nem lehet, hogy aláírása hiányozzék az atomfegyver teljes és feltételnélküli betiltását követelő felhívásról. Amikor a világot a leanaqvobb szerencsétlenség fenyegeti, az írónak nem áll jogában fé revonulni önhöz szólok Roger Martin du Gadr. Hosszú időn át megőriztem nagyszerű leve'ét, amelyben elítéli az ellenségeskedést és jó szavakkal szól békeszerető népemről. Amikor Párizs, ba bevonultak a fasiszta megszállók, kénytelen voltam elégetni ezt a levelet Biztosan tudja, hogy a „Thibault család" époszát jól ismerik a szovjet olvasók. Az ön egész életművét az emberiség és az egyszerű emberek iránti szeretet hatja át, ez késztet arra, hogy önhöz szóljak. Bátorkodom arra emlékeztetni, hogy közös barátunk, Jean Richard Bloch gyakran be. szélt „a tehetség felelősségéről". Azt mondotta, hogy amikor a világot a 'egnagyobb szerencsétlenség fenyegeti, az írónak nem áll jogában félrevonulni azzal, hogy „Ez nem tartozik reám". Nem mondotta meg mostanig, hogy mi a véleménye az emberiséget fenyegető veszedelemről. Azt hiszem, hogy az atombomba betiltását követelő felhíváshoz kell csatlakoznia; ez nem valamelyik párt kérelme, hanem az emberi lelkiismeret követe'ménye. önhöz szólok John B. Priestley. Nem ismertük ugyan egymást, de volt szives előszót ír ni ahhoz a kötethez, amely a háború ideje alatt írt cikkeim angol fordítását tartalmazza Ebben az előszóban azt írta ön. hogy megbecsüli az írót, aki állástfoglal a háborús gonosztevők ellen. Vájjon nem úgy gondolja Ön, John B. Priestley, hogy az írónak már azelőtt kell a háborús gonosztevők ellen állást foglalnia, mielőtt azok gonosztettüket elkövetik, hogy eképpen megkísérelje a büntet megelőzését? Ön néhány esztendeje Moszkvában járt és bizonyára észrevehette, hogy olvasóink és színházlátogatóink jól ismerik Önt. Amikor a béke híveinek hongresszusa után Párizsból hazatértem, a szovjet emberek megkérdezték, hogy résztvett.e Ön is üléseinken. Nem tudtam hogyan magyarázzam meg távolmaradását. Párizsban azt mondták nekem, hogy fáradt és azért visszautasította a kongresszuson való részvételt. John B Priestley, engem is sok min. den elfárasztott; az a háború is. amelyet az ön előszavával megjelent könyvemben írtam le; az a háború is. melyet önös érdekeikkel törődő emberek készítenek elő. Teljesen egy véleményen vagyok önnel: kellemesebb dolog regényt, vagy színdarabot írni, mint kongresszuson vagy értekezleteken felszólalni De nem vonhatom ki magam a felelősség alól mert o'.varadt vagyok, mégis önhöz fordulok. Természetesen nen kezeskedhetem arról, hogy felhívásunk megállítja a rossz szándékuakat; arról azonban kezeskedhetem, hogyha ön nem foglal állást az atomfegyverrel szemben és nem írja alá a mi felhívásunkat, azt önöknek sem a moszkvai, sem a londoni, sem pedig a newyorki olvasó nem bocsátják meg önhöz szó'ok, Erskine Caldwell. ön akkor járt a Szovjetunióban, amikor a nácik megtámadtak bennünket. Bizonyosan emlékezik, hogyan találkoztunk véletlenül össze egy óvóhelyen: Mozskvát bombázták akíor a gyilkosok. Ön mesélt, nevetett s észrevétlenül mult el a nyár éjszaka. De Ön akkor nemcsak nevetett, de méltatlankodott is. Ez jut eszembe, amikor önhöz fordulók: alá kell írnia a mi felhívásunkat. Sokat és szépen írt Ön az amerikai egyszerű emberek szenvedéseiről Lehetséges-e, hogy Ön ne foglaljon állást, hogy ne óvja meg ezeket az embereket a legszörnyűbb szerencsétlenségtől? Egyáltalán nem azt ké. rem, hogy osztozzon a kibontakozó világeseményekről alkotott nézeteimben: nem vagyok gyerek és tudom, hogy egy íro véleményét nem lehet nyílt vagy zárt levelek útján megváltoztatni. Az író véleményét csak az élet változtathatja meg. En azonban mást akarok: azt akarom, hogy elítélje azokat az embereket, akik békés városokat szándékoznak elpusztítani. Ha szereettel emlékezik a fasisztákkal szemben védekező Moszkvára, ak. kor gondoljon Moszkvára. De egyáltalán nem köteles Moszkvára gondolni. Köteles azonban az amerikai városok és az amerikai gyerekek sorsára gondolni. Vé'eményem szerint Önnek alá kell írni a mi felhívásunkat. Önhöz fordulok, André Chamson. Régi barátság fűz bennünket össze. Ön ott volt az ostromlott, vérző Madridban, ön békés ember és gyűlöli a háborút, de amikor gyilkosok igázták le hazáját, Ön belépett az ellenállási mozgalomba. Fel. hívásunkon különböző meggyőződésű francia írók aláírása látható. Martin Chauffier aláírása ott van a Louis Aragoné mellett. Képes lenne Ön nem aláírni ezt a felhívást? Olvasóink ismerik az ön regényeit, amelyeket az olyan nagyon szeretett Cervennes-hegyvidéki parasztok életéről írt és ismerik regényét, a „Csodák kútjá".t, amely bemutatja Franciaország szenvedéseit a fasiszta megszállás miatt. Meg vagyok gyösóimnak tartozom és bár magam is fá. 1 ződve arról, hogy hőseinek sorsa drágább az Ön számára, mint bizonyos politikusok és diplomaták sorsa. Ön szereti a művészetet és sokat tett azért, hogy megmentse a mult csodálatos műemlékeit. Azokban a lapokban, amelyek a világ másik részén jelennek meg, ilyenszerü cikkek láttak nemrég napvilágot: „mi marad Párizsból, ha egy szuperbomba esik rá?" Kitűnik ezekből a cikkekből, hogy Párizsból semmi nem fog megmaradni. Eltűnik a Louvre és a Notre-Dame székesegyház s eltűnik a Nemzeti Könyvtár és a Petit Palaise Múzeum is, amelynek Ön az igazgatója. Nem időzöm annak kielemzésén, hogy mennyi igazságot és mennyi dicsekvést tartalmaznak ezek a cikkek. Tételezzük fel, hogy a gyilkosok képesek elpusztítani Párizst. De Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy újjáépíteni ők nem képesek, mert ahhoz munkás évszázadok s a nép alkotó géniusza szükséges. Meg vagyok győződve, hogy Ön állást foglal azokkal szemben, akik a bombákat és szuperbombákat dicsőítik, ön meg akarja védeni a békét, meg akarja menteni Párizs antik köveit és a cervennesi gyerekeket. Ön aláírja a felhívást. AZ IRÖ KÖTELESSÉGE, HOGY A BÉKEHARCBAN ELÖLJARJON önhöz szólok, John Steinbeck. ön azt mondta nekem, hogy szét kell oszlatni a háború viharfellegét, ön nemrég a mi országunkban járt és könyvet írt erről az utazásról. Azt írja ebben a könyvben, hogy nem tetszett önnek egy szovjet színdarab, amely a háború viharfellegét felkavaró amerikaiakat mutatja be. Ez az ön dolga. És válaszolhatnám rá azt is, hogy nekem se tetszett az ön könyve a Szovjetúnióról. Felületesnek és könnyűnek találtam ezt a könyvet. Mást vártam a nagyon mély és tartalmas „Egerek és emberek" és „Érik a gyümölcs" írójától. De nem szándékom itt könyveket és színdarabokat bírálgatni. Ön észrevette (és írt is erről), hogy a szovjet nép nem akar háborút. Gyanítom, hogy az amerikai nép sem akar háborút. Éppen ezért javaslom Önnek, hogy foglaljon állást azzal a maroknyi emberrel szemben, aki saját jólétét az atombombák veszélyes és bűnös játékára alapítja. Remélem, hogy Ön nem vonja ki magát kötelességének teljesítése alól. önhöz fordulok, Alberto Moravia. Ön írt egy jó könyvet, a „Közönyösek"-et, megmutatta ebben — akárcsak a többi könyvében —, hogy az olaszországi egyszerű emberek sor. sa egyáltalán nem közömbös az Ön számára. Mi ketten Rómában sok mindent megvitattunk. De sose vitattunk meg egy dolgot: azt, hogy meg kell előznünk a háborút. Ha jól értettem meg az Ön könyveit, ha jól értettem meg önt, akkor Ön egészen bizonyosan aláírja majd az atomfegyver-ellenes felhívást. Sokmindenkihez szólok: valamennyietekhez szólok, becsületes nyugati írók, bármilyen lenne is a meggyőződésetek. Az összes embereket, az összes népeket, az egész emberiséget fenyegető legnagyobb veszedelem órájában nem maradhattok szótlanok. Felhívásunkat aláírják a kőművesek és az acélöntők, a takácsok és a szölömüvelők, a földművesek és a tanárok, a mérnökök és az agronómusok. Ne hagyjátok elmúlni a percet. Az író kötelessége, hogy a többiek előtt járjon. Azon emberek hangjának, akiket „az emberiség lelkiismeretének" neveznek, rendkívül erősen, rendkívül tisztán kell csendülnie. Nekem sok minden nem tetszhet abból, amit Önök írnak. Önök megbírálhatják és elutasíthatják a szovjet írók könyveit. Azonban Önöknek is, nekünk is béke kell: béke kell a népeknek és béke kell a művészetnek. Meg akarom őrizni hitemet a legjobb nyugati írók emberiességében. Ebben a hitben osztozik sok-sok olvasó s önöknek nem szabad megcsalniok ezt a hitet. Egyszerű, nyugodt, elszánt szavakkal kérjék: az atomfegyver betiltását, a sok millió ártatlan ember legyilkolásán mesterkedő gazemberek megbélyegzését és békét, az öszszes világrészeknek,. az összes városoknak, az összes gyermekeknek. XM

M<

I

M<<

OMMX

MI

MMMMMM

MI I

MMMIM — Az Osztrák Békevédelmi Bizottság június 10-re hívta össze Bécsbe a békevédelmi kongreszszust, amelyen résztvesznek egész Ausztria demokratikus szervezeteinek küldöttei. — Az izraeli élelmezési miniszter kijelentette egy sajtóértekezleten, hogy emelni fogják a cukor és a hús árát. Az újságok közleménye szerint az iasráeli fogyasztó közönség csupán 125 gr. húst kap igy személyre hetenkint. HÍREK — Húsz Lenin'rendet, jet lapok lalkozmak a éve alapították a Az összes szovvezetőhelyen fogfontos évfordulóval. A Lenin'rendet a Szovjetúnió Központii Végrehajtó Bizottságának elnöksége 1930 április 6-i rendeletével alapítota, az első sztálini ötéves terv végrehajtásáért vívott harc időszakában, mint legmagasabb kitüntetést, a szocialista építés során szerzett kimagasló érdemek jutalmazására. A munka és a harc terén szerzett dicsőségért a szovjet emberek tízezreit tüntették ki ezzel a magas kitüntetéssel. Lenin-renddel tüntették ki Sztálint, a hazának tett kimagasló szolgálataiért. — U j szénrakodó gépek működnek a Szovjet bányákban. A Donyec-medence dolgozói között tavaly nyáron elterjedt annak a híre, hogy Jáscsenko Iván, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett ifjumunkás tárnaépítő brigádja uj csúcsteljesítményt ért el: egy hónap alatt a szokásos 20 —25 méter helyett 40.5 métert ásott. A munka ilyenfoku gyorsításával határidő előtt üzemben helyezte a bányát és így többezer tonnaszenet termelhettek terven felül. A fiatal tárnaépítő brigád uj alapokon szervezte meg a munkát és kitűnően felhasználta a telepre küldött gépi berendezést, különösen az újfajta légnyomásos rakodógépet. — Üj szovjet dokumentációs film. A Szovjetúnió filmszínházaiban egy új, egész estét betöltő filmet mutatnak be „A munka ünneplése" címen. A film bemutatja a szovjet ipar sikereit és fejlődését a sztálini ötéves tervek ideje alatt. Bemutatja a Sztahanov-módszerek alkalmazását a munkában és a szovjet dolgozók harcát az ötéves tervek időelőtti teljesítéséért. — Uj műszaki könyvek jelennek meg a Szovjetúnióban. A „Másgiz", a Szovjetúnió legnagyobb műszaki könyvkiadója, az idén 700 uj művet ad ki. Közöttük kézikönyv-sorozatot az építészek, technológusok és üzemvezetők, valamint 60 kézikönyvet a középiskolák és a felső ipariskolák tanulói számára. Most jelent meg „A géptervezés enciklopédiája" 15 kötetben, amely igen keresett a szovjet mérnökök és technikusok között. — Egyre több gépkocsit vásárolnak a bjelorusziai földművesek. A legutóbbi árleszállítás óta a Bjelorusz Szocialista Szovjet Köztársaság dolgozói mind nagyobb mennyiségben vásárolnak élelmiszereket éfc ipari cikkeket. Minszk körzetében az áruforgalom 20 százalékkal növekedett a februárihoiz képest. Az utóbbi időben többszázezer rubel értékű rádiókészüléket, patefonit, varrógépet, motorkerékpárt és kitűnő minőségi bútort adtak el Bjeloruszia állami áruházai és szövetkezetei. Sok földműves itt is gépkocsit vásárolt magának. — Egyre több műtárgyat vásárol Leningrád lakossága. Az árleszállítás után különösen nagy kereslet nyilvánult meg műtárgyak, aranyórák, kristályvázák, szőnyegek, csillárok, festmények és porcéi I ánkés-zletek iránt. Ez élénk bizonyítéka a szovjet emberek egyre fokozódó jólétének. Nagyszámban kelnek el értékes prémek, kristálytárgyak és finom bútorok is, mert a leningrádiak szeretettel é« nagy hozzáértéssel szépítik otthonukat.