Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)
1950-04-07 / 83. szám, húsvét
1950 Hr c""*T UJSZO A szlovákiai mintaszövetkezetek úttörői Kristovics Jáno s Bozsetyechov Sztankó István Isztebné Budai Vince Muzsla Simkó Lajos Tőre Hanzliki János Udvard Kovacsik József Oroszvár Felső Gyula Sarnir Pál Tucsnij Mártón Berzedi JánO s Panyitdaróc Vezekény Nagypaka Csécsénypatony Muzsláról Budai és Pató jöttek el Otátrafüredre Muzsláról ketten jöttek: Budai Vince és Pató József. A konferencia két napja alatt alaposan résztvettek a vitában, élénk figyelemmel kísérték a felszólalásokat. Vasárnap kerül sor a muzslai Egységes Földműves Szövetkezet beszámolójára. Budai, ez a pirospozsgás arcú szövetkezeti élharcos, ahogy a mikrofon elé lép, először szlovákul kezdi meg beszédét, majd megjegyzi, hogy szlovák nyelvtudása gyenge. A hallgatóság é s a elnökség Budait arra bátorítja, hogy beszámolóját a továbbiakban magyarul folytassa. — Nem akarok részleteiben foglalkozni a muzslai Egységes Földműves Szövetkezet fejlődésével, mert hisz azzal — azt hiszem — mindnyájan tisztában vagytor már, mindnyájan ismeritek. A Pravda, az Új Szó ás a többi napi- és hetilap bőven foglalkoztak hasábjaikon a mi életünkkel. Most itt arról szeretnék beszélni, ami legújabb munkánk eredménye, amiről itt talán még kevés szó esett és ami benneteket, kedves elvtársak, földművestársaim, talán a legjobban érdekel. És ez: bevezettük a füves vetésforgót a muzslai szövetkezet földjein. Az úrbéri legelők átvételével hatalmas terjedelmű földet kaptunk, amelynek hozama azonban nagyon gyönge volt. Elhanyagolt állapotban vettük át és a szovjet mintákból szerzett tapasztalataink alapján nekiláttunk e földek feljavításához. 70 hekt6rnyi területet felszántottunk, amely 70 hektárnyi területen az első esztendőben 25 hektár területen árpát, 25 hektáron zabot, 10 hektáro n kukoricát, 5 hektáron burgonyát, 5 hektáron napraforót és 2 hektáron tavaszi búzát vetettün. Fokozatosan fogjuk az úrbéri területek további részét is a vetésforgó gazdálkodásnak alávetni. Munkánkat az Egységes Földműves Szövetkezetben pénzügyi terv szerint végezzük, melynek kidolgozásánál tekintettel voltunk a legaprólékosabb munkákra is és egész gazdaságunkat e pénzügyi terv és munkaterv irányelvei szerint intézzük. Budai elvtárs ezután részletesen ismertette a munkakonferencia résztvevőivel a pénzügyi terv minden pontját, a gépi munkák, az igásmunkák, az emberi munkaerő, valamint a vetőmag és műtrágya kalkulációival is. Beszéde végén kitért arra, hogy a füves vetésforgó sikeres megvalósítása érdekében fű- és heremag termeléssel is kívánnak foglalkozni, hogy ezáltal biztosítsák a szervezett füves vetésforgó tökéletes megvalósítását. ,11 szövetkezet munkájának gyümölcséből csak az kaphat, aki e munkából becsülettel veszi ki részét" E szavakkal tolmácsolta Palágyi János, leleszi EFSztagok üzentét A bytčicei Hudec után alacsony, szikártermetű földmunkás lép a szónoki emelvényre. PALÁGYI JÁNOS, a leleszi (királyhelmecl járás) Egységes Földműves Szövetkezet lelkes szocialista harcosa. Már első szavainál érezték a kiküldöttek, hogy Leleszen az Egységes Földműves Szövetkezet gondolata, a falu szocializmus útjára való áttérése mélygyökerű és fejlődése napról-napra nagyobb eredményeket hoz nemcsak e kis falu lakóinak, hanem rajtuk keresztül az egész ország építő munkájában is jelentőségteljes szerepet tölt be. A harc, amelyet Lelesz szocialistái folytattak az Egységes Földműves Szövetkezet megteremtéséért, a liare, amelyet a falusi reakció és a kulákság ellen folytatnak, például szolgálhat minden falunak, minden Egységes Földműves Szövetkezetnek. hogy Leleszen az úrbéri legelők kérdését a község dolgozó népe még 1949 februárjában rendezte. Helytelennek tartották ugyanis, hogy az úrbéri legelök használatát a kulákok jogtalanul bitorolják s ezért elhatározták, hogy a szövetkezet birtokába veszi a úrbéri földeket.' A reakció nem nézte tétlenül a szövetkezet újabb intézkedését, — mondotta Palágyi. Támadásba indult, hogy a falu szocialista dolgozóinak intézkedését necsak meggátolja, de bennünket bírósági eljárás alá vonjon. Ebben a szövetkezet ellenes munkában a jegyzőnk maga sietett a zsíros parasztok segítségére, lehetetlenné akarta tenni a szövetkezet munkásságát. A közben kijött törvény, amely az Egységes Földműves Szövetkezeteknek juttatta az úrbéri legelöket, törvényesítette a szövetkezeti tagok intézkedését. A leleszi szövetkezeti tagok tehát a történelem fejlődését szorgalmazták, amikor a faluban már a törvény kijötte előtt annak értelmében intézkedett. — És itt egy pillanatra meg kell állnom, mielőtt tovább beszélnék EFSz-ünk fejlődéséről: Az úgynevezett „önműködő" tagságról akarok beszélni: Az úrbéri legelők tulajdonosai ugyanis az Egységes Földműves Szövetkezetek alapszabályai értelmében automatikusan tagjaivá lettek az Egységes Földműves Szövetkezeteknek. A törvény, amidőn ezt a szakaszt megállapította, bizonyára arra számított, hogy ezek a z automatikus .tagok aktív munkát fognak kifejteni a szöyetkezet javára. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy ezeknek az „önműködő" tagoknak javarésze nemcsak hogy nem működik közre munkánkban, amelylyel a szocializmust építjük, hanem ennek keréktöröí. A kötelezettségeket, amelyek a tagságból erednek, Palágyi János beszédének bevezető részében képet adott az Egységes Földműves Szövetkezet fejlődéséről. — A háború befejezése után a felszabadult paraszti dolgozók munkáján akartunk segíteni, ki akartuk küszöbölni az eddigi verejtékes munkát, könnyíteni akartunk a dolgozókon. A haladószellemü lakosság öszszeállt tehát és maga erejéből segített a hiányokon. Traktorokat hoztunk először a faluba. Az öregebbek és a tamáskodók fejcsóválással kísérték munkánkat, nem akartak hinni abban, hogy a mi dombos hepehupás határunkban a traktorok nemcsak pótolni tudják, de messze túlteljesítik az igás munkákat. Rövidesen azonban bebizonyítottuk, hogy a gépek bevezetése milyen könnyebbséget jelent a falusi munka szempontjából. Az emberek csakhamar nagy lelkesedéssel cserélték fel a tehenes igákat és helyükbe a szövetkezeti traktorokkal műveltették a földet. Hogy mily módon vezettük be a faluba a gépi munka segítségét, arra csak egy példát akarok említeni. Egy szép napon az a terv merült fel, hogy vetőgéppel fogunk dolgozni. No, a tervet valóra is váltottuk. De mielőtt megindítottuk volna a vetőgéppel való munkát, kísérletet tettünk, hogy vájjon tényleg hasznát fogjuk-e látni a vetőgép alkalmazásának. Mi magunk szövetkezetiek sem láttunk még vetőgépet dolgozni. Egy vasárnapi napon tartottuk meg a nagy próbát. Amikor a népek a templomban voltak, titokban kilopakodtunk a faluból a géppel a falu határának legvégibe, hogy ott kipróbáljuk. Eleinte bizony .— megvallom őszintén — megijedtünk. Nem ment a munka. Nem ment. Mi azonban kitartóan folytattuk tovább a próbát. Nem hallgattunk azokra, akik mellettünk fitymálva tettek megjegyzéseket: No kellett nektek a gép? S próbálkozásainkat és türelmünket siker koronázta. Mert ahogy későbben kitapasztaltuk á gépet, a gép valóban teljesítette. Mise után valahogy elterjedt a hír a faluban, hogy a szövetkezetiek újabb géppel kísérleteznek. Megindult a falu öregje-fiatalja a határnak abba a részébe, ahol mi már akkorra' sikeresen vetettünk a géppel. Másodszor is megnyertük tehát a csatát. Palágyi ezután a szövetkezet életéről és fejlődéséről számolt be, kitért az úrbéri legelők kérdésére is s ezzel kapcsolatosan megállapította, Palágyi János nem teljesítik, egyedül csak a hasznot szeretnék lefölözni. Mi ezekkel az „önműködő" tagokkal Leleszen a számadást egészen gyökeresen fogjuk elintézni. A szövetkezet munkájának gyümölcséből csak az kaphat, aki e munkából becsülettel veszi ki részét. Az „önműködő" tagság tehát, amely a munkában nem veszi ki részét, a gyümölcsből se fogja részét kivenni. Az ősszel 361 hektárnyi búzát vetettünk el egységes, előre megszervezett és tervszerint végrehajtott munkával. Ugyanez áll a tavaszi mezei munkákra is. Ez 130 hektárnyi területet tesz ki, amelyen a szövetkezeti tagokon kívül öt traktor az állami gépállomástól és három saját traktor működött közre. Földjeinken a viruló gabonatáblákból, állatállományunkban a munka megkönnyítéséből a dolgozó parasztember szemléltető képet kap arról, hogy a Párt által javaslatba hozott egységes munkaeljárás valóban a paraszti tömegek jobb élptét fogja biztosítani. Munkánkban egy akadállyal találkozun úton-útfélen és ez a reakció, a falusi kulákság és az azzal egy követ fúvó jegyzőnk. A kiélesedett osztályharc a falun egybekovácsolta mindazokat, akik a szocializmus ellenségei. Mert nagy baj van a kulák kal. Ezt ő maga is tudja és minden eszét, ravaszságát egybeveti, hogy túljárjon a szegényember eszén. És ebben a munkájában, sajnos, hathatós támogatást nyert nálunk a falu jegyzőjének személyében. Az első ízben, amidőn erre rájöttünk, hogy a jegyzőnk összejátszik a kulákokkal. kértük a faluból való elhelyezését. A vizsgálat megindult s annak eredménye az lett volna, hogy a jegyzőt a faluból eltávolították volna a felettes hatóságok. Ekkor azonban a jegyző szánombánommal, meakulpázás'sal kért bennünket, hogy hagyjuk öt körünkben, ő megváltozott, politikai iskolát végzett, látja, hogy az útunk helyes s ezentúl bennünket minden tekintetben nemcsak támogatni x fog, de kifejezetten velünk együtt akar haladni. Mi hittünk neki és ez volt a hiba. Ahogy az öntudatos kommunistát csábítgathatják ezernyi szép szóval, mégsem fogja megtagadni eszméjét, mégsem fogja metagadni a dolgozók táborát, ugyanúgy, most már saját tapasztalatunkból állíthatjuk, a reakció sem változik meg. A kulák sem változik meg, a nép ellensége sem változik meg. Nem fog megjavulni és mindig csak arra fog törekedni, hogy a maga érdekét tolja előtérbe. Ml megbocsátottunk először annak az embernek, aki azt állította, hogy a mi útunkon akar haladni, hittünk i neki, később vettük csak észre, hogy csak befurakodott ismét közénk, hogy körünkből értesíthesse híveit, hogy körünkbe vethessen gátat a haladás útjának. A falu kulákságával összefogva a történelem szekerének kerekeit vissza akarták fordítani. össze kell törni a reakciót, a legkövetkezetesebb harcot kell folytatni ellene, rájuk nincsen szükségünk és velük nem szabad kesztyűs kézzel bánnunk. Mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a csatát a falun megnyerjük, úgy, hogy a magunk erejéből építjük nagy győzelmünket, amely a szocializmust fogja megteremteni nemcsak a városban, hanem a faluban is. A jó példa követőkre talált Keletszlovákia hegvektől övezett táján fekszik M e s t i s k o község. E kis faluban is jólműködő, fejlett szövetkezeti élet van. Blaz.sk o János elnök, a következőkben számolt be a szövetkezeti munkájáról: _ Amidőn az Egységes Földműves Szövetkezet falunkban az egységes vetési eljárás mellett döntött, nem gondoltunk még arra, hogy a barázdákat is megszüntessük. Ám amidőn a munkához nekiláttunk, az eredeti terv megváltozott. A közös munka megidult és 4 traktor nekilátott a munkának, az összes szövetkezeti tagok, de a nem tagok is kint voltak a falu határában. A 4 traktor a keskeny parcellát egyszeri keresztülmenéssel felszántotta. Már ez lázba hozta a jelenlevőket. Amikor az utolsó traktor a parcella széle mellett a barázdát felszántotta, az egerek százai indultak szaladásnak, ezért úgy határoztam, hogy a két parcellát elválasztó mesgyét is szántsák fel. Ezt látva a többi tagok arra kérték a traktoristákat, hogy sorra vegyék a földeket és ne hagyjanak mesgyéket. Csak egymagában egy 35 hektáros tagban 96 ár szántóföldet nyertünk így, amely máskülönben semmi hasznot nem hozott, ellenkezlőleg kárt okoztak, mert ebben bújtak meg az egerek. Ez a tény megváltoztatta a nemtagok hangulatát is, meggyőződtek arról, hogy a traktor nem az az ördöngös valami, aminek a szövetkezet ellenségei elnevezték és rövid tanácskozás után csatlakoztak ezek is az egységes vetési eljáráshoz. A közös munka hasznosságáról tagjaink így győződtek meg, és minden téren hozzáláttak ahhoz, hogy a közösségi munkával fokozásával a falu kis- és középparasztságának kedvezőbb életlehetőséget biztosítsanak. Így közös munkával a téli időben 52 kataszteri holdon megtisztítottuk a tüskéktől és a szeméttől a legelőt. Közös munkával váróházikót építettünk a autóbusz megállónál. a falu utcáját 1300 méternyi hosszúságban megjavítottuk, ugyancsak új útat vágtunk a fabehordásra. Így a fát ezentúl már nem ló és tehenes igákkal fogjuk behordani, hanem a gyorsabb traktorokkal. Aszszonyaink élete is örömtelibb. A gépi erő bevezetésével munkájuk könynyebb lett. Nagy faluban is lehet viruló szövetkezet Az udvardi EFSz munkájáról, eredményeiről HANZLI elvtárs számolt be. Beszámolójának bevezető részében rámutatott arra, hogy a munka itt nehezebben indult meg, mint a kis falukban, mert hisz ebben az 1.200 családos faluban nehezebben ment az Egységes Földműves Szövetkezet megszervezése, mint kisebb községekben, ahol nagyobb az egység. Száz családdal kezdtük meg a munkát. Meggyőződesssel indítottuk meg az E7gységes Földműves Szövetkezet szervezési munkáját Kiválasztottuk azokat a földműveseket, akik irányában a falu lakossága bizalommal viseltetett. Meggyőztük őket az Egységes Földműves Szövetkezet fontosságáról, hasznosságáról és ezek a kis- és középparasztok maguk győzték meg aztán a többieket. A falu lakossága az Egységes Földműves Szövetke7et előnyeiről most tavasszal győződött meg a legjobban, amikor az egységes vetési eljárást 25 kataszteri holdon megvalósítottuk, amikor így, a közös munnka végrehajtásával a föld megmunkálása kataszteri holdanként 296 koronása csökkent. A parasztember rájött, hogy a közösen végzett munka révén nemcsak, hogy olcsóbbá tette földje megművelését, ha. nem a föld termőer.-jét is fokozta. Az, idei tavaszi munkánál a hármas eke után azonnal a borona ment. Ennek fontoseságát különösen mi tudjuk, a délszlovákiai kispaiasztság. Nálunk az időjárás igen száraz s a kisember a múltban, amikor Vovacskájával, vagy tehénkéjével szántót*, két napig is eltartott, míg a szántás után a boronájával végig mehetett a földön. Menynyi nedvességet veszített el a föld így és mily veszteséget jelentett ez a terméshozam szempontjából. Beszámolóm elején rámutattam arra, folytatta ezután Hanzlik, hogy mi a meggyőzés erejével folytattuk a munkát az Egységes Földműves Szövetke. zet megteremtése érdekében. Közös ülésekre hívtuk azokat, akikkel számol, tunk. De külön összejövetelekre megI hívtuk azokat is, akikről tudtuk, hogy ellenségeink. Meghívtuk őket, természetesen ve'ük a vita már éles volt. De ennek is meg volt az eredményes hasz. na. Megmutattuk és bebizonyítottuk nekik, hogy hiába minden igyekezetük. Bennünket már legyőzni nem tudnak! Az udvardi kis- és középparasztsáf; határozottan indult meg azon az úton, amely a falut a szocializmushoz vezeti. Mi azon fáradozunk, hogy valameny. nyiünk é'.ete jobbia forduljon. Egye. sek úgy szerették volna a dogokat vezetni, hogy csak önös érdekeiket kelljen szem előtt tartani. Maguk akartak meggazdagodni és a többiekre nem voltak tekintettel. A mi elképzeléseink énnek ellenkezői és erről bizonyságot kaptak, velünk való vitájuk során, ahol tudomásukra hoztuk, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet érdekeiért s fejlődéséért nemcsak a szö. vetkezeti tagok dolgoznak, hanem a Nemzeti Fiont minden egyes tagja.
