Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-07 / 83. szám, húsvét

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA IlŰSVÍfi GONDOLATOK A Vigadó előtt új szobor áll, a felszabadító Szovjet Hadsereg győzelmét jelképező Szabadság szobor. A lendületes alkotás Jozef Kostka szobrász művészi munkája. „BEKESSEG A FOLDON A JÓSZÍVŰ EMBEREKNEK" Irta: Dr. SZTREHÁR DEZSŐ, kosuti esperes-plébános Az egész emberiség hívő szemei Jeruzsálem felé fordulnak a nagyhét napjaiban és meghatódva figyelik a történelem nagy tragédiájának győzelmes befejeződését. Jézus Krisztus földi élete utolsó napjainak történetét látjuk lelki szemeink előtti A főpapok Annás és Kaifás fellázították a népet a Megváltó ellen, aki szeretetet és békét hirdetett és követelt az emberek között. A főparancsot hirdetve követeli az emberektől, akik üdvözülni akarnak, hogy szeressék az Istent, szeressék felebarátaikat, kivétel nélkül minden embert, mint önmagukat. ,,Arról ismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretet van tiköztetek", így tanít minket evangéliuma áltai. A nagypéntek tragédiája után jött az örvendetes húsvét, a föltámadás, a boldog élet nagy napja és halljuk Krisztus Urunk békeszózatát és köszöntését a megrettent tanítványaihoz: „Békesség nektek. Én veletek vagyok, ne féljetek." Az emberiségnek a boldog élethez szeretet és béke kell. Nekünk örvendetes húsvét kell és nem akarjuk a szenvedéssel telített nagypénteket. Szomorú szívvel látjuk napjainkban, hogy sok ember, vezető férfiak, világi és egyházi méltóságban is elfordultak a szeretet tanításától és az emberiséget romlásba és pusztulásba akarják dönteni, egy újabb nagy. pénteket akarnak előidézni, előidézni a szörnyű Golgotát, annyi szenvedést, fájdalmat, könnyet és annyi borzalmas halált, amikor a harag, gyűlölet, ellenségeskedés konkolyát vetik el a világba és amikor háborúra uszítják a népeket, hogy pusztulásba döntsék őket. Még emlékezetünkben van a világ, háború szörnyű tragédiája, amely merénylet volt az emberiesség ellen és az egész krisztusi tanítás ellen. A háború óriási károkat okoz anyagi és szellemi javakban egyaránt. Tönkreteszi a falvakat és városokat, kiöli az emberi életet és lerombolja az erkölcsöket. Káin megölte testvérét Ábelt, — ez az egy gyilkosság elrabolta lelki békéjét, bujdosóvá tette őt és égbekiáltó bűne a kárhozatba döntötte. Ha egy gyilkosságot az Iste» ily szörnj'en megbüntetett, mi. csoda büntetés vár azokra, akik milliókat legyilkolnak a háborúban és annyi családot gyászba öltöztetnek. Nézzük meg közelebbről a háború szörnyű pusztítását. Az első világháborúban az 1914— 1918-as években 10 millió katona halt meg, 19 millió megsebesült, 7 mülió megrokkant, 14 millió özvegy és árva maradt. Ebben a háborúban legtöbbet szenvedett Lengyelország, ahol 1,570.000 házat pusztítottak el az ellenséges hadak. A második világháborúban az 1939 —1945-ös években 32 millió katona halt meg, 30 millió megrokkant, 26 millió ártatlan embert meggyilkoltak a gyüjtötáborokban. Buchen. waldban, Oszvencsinben, Dachauban, az utóbbiban 8000 papot kínoztak. 20 millió embert a repülőgépek bombái öltek meg. 150 millió ember hajléktalanná vált. Az égbekiáltó gyilkosságnak szörnyű statisztikája ez. A háború nagy fájdalmakat okozott az ártatlan gyermekeknek is, akik kis batyuval a hátukon sírva váltak el jó szüleiktől, amikor a falvakat és városokat kiürítették. Mily sokat szenvedtek például a francia gyermekek, amikor 1940 májusában Párizsból kilakoltatták a 6—12 éves gyermekeket, amikor 1940 júniusában Londonból 120.000 angol gyermeket költöztettek ki és szállítottak Anxerikába. Közülük sokan a tenger hullámaiban lelték halálukat. Menynyit szenvedtek az orosz, lengyel, csehszlovák és magyar gyermekek, akik közül ezrek és ezrek elvesztették szüleiket és elhanyagolt árvákká lettek a siralom völgyében. Szülői szeretet nélkül, üres és céltalan lett a földi életük. Ismertem egy tanítót, akit a feleségével együtt a bomba meggyilkolt, a házuk leégett és a házban minden megégett. Négy apró árvájuk megmaradt, a legidősebb 8 éves, a legkisebb 1 éves. Ki fogja őket szeretettel felnevelni? Ki fogja a szülői szeretetet pótolni? Lelkükben emlékül marad a szomorú Golgota. Ezeket a tragédiákat a gyűlölettel vezetett barbár háború idézte elő. Ki tudná leírni a légitámadások iszonyú borzalmait? Mit szenvedtek a lengyelek, amikor 1939-ben az 5000 német repülőgép gyilkos támadása érte őket? Mit éreztek az angolok, amikor 1940 szeptember 7-én a németek egymillió kg bombát dobtak Londonra? Mit éreztek az oroszok, amikor 1941 július 24-én a németek 20.000 gyújtóbombát dobtak Moszkvára? Mit szenvedtek az olaszok, amikor 1943 augusztus 26-án az angolok 50.000 bombát dobtak Milánóra, ahol a házak 70 százaléka elpusztult? Mit szenvedtek a japánok, amikor az amerikaiak 70 vagón bombát dobtak Wake szigetére? Mit szenvedtek a németek, amikor az angolok és amerikiak rombadöntötték Berlint, Drezdát, Bécset, stb? Mit éreztek Róma lakosai, amikor 1944 február 15-én az amerikaiak bom. bázták az örök várost, amikor 5000 halott és 11.00 sebesült volt Róma utcáin? Mit szenvedtek a franciák Tronbil-sur-Mer-nél, amikor 1944 június 6.án az angolok és az amerikaiak megkezdték az inváziós támadást 4000 hajóval és 11.000 repülőgéppel, amikor a föld is megrengett és lángokban égett. Mit szenvedtek a japánok, amikor az amerikaiak ledobták az első atombombát és 80.000 ember lelte halálát? Ezeket csak olyan ember érti meg, aki átélte a repülőtámadások borzalmait és látta a meggyilkolt ártatlan emberek holt tetemeit. Sztálingrád, Varsó, Dukla, Verdun, Lovrette nagy katonai temetői, ahol százezrek alusszák örök álmukat, szomorúan beszélnek az emberiség tragédiáiról, a háború szörnyűségéről. A volt tábori lelkészek annyi halottat temettek el, hogy nem is bírták őket beírni a halottak anyakönyvébe. Katonák és civilek, akik hónapokon keresztül a föld alatt voltunk, MAJOR ISTVÁN 1950 HÜSVÉT 3 KČS m. évfolyam, 83. szám Hosszú, dermedt téli álom után vidámabban lélekzik a föld. A felhők mögül kibukkanó napsugár is napról.napra melegebb, símogatóbb. Virágba szökken tőle a rügy, zöld ruhát ölt melegétől erdő-mező. Az áldott anyaföld, a szorgos kezek munkája nyomán s a nap erejétől ösztökélve, megtermi idővel a maga gyümölcsét. Ezt a gyümölcsöt azonban még nem is olyan régen nem az élvezte, aki a földet megművelte. Semmitte. vők maroknyi hada habzsolta fel milliók munkájának eredményét. Nekik hajtott hasznot a gyár, a föld, a bánya, a bank, mig a munkásnak és szegényparasztnak éhbér, munkanélküliség, gyakori végrehajtás, leírhatatlan nyomor jutott osztályrészül. Az urak kezében összpontosult az egész gazdasági élet, markukban volt a politikai hatalom, ők döntöttek nemcsak az áru áráról, a mun. kás béréről, hanem végeredményben a háború és béke kérdéséről is. Száz és százmilliók, az egész emberiség sorsa függött néhány száz profithajhász imperialista kénye-kedvétől. Ha önző érdekeik úgy kívánták, vér- és lángtengerbe borították a világot. Így volt ez az első és a második világháború kitörése előtt, a világ öszs/.es tőkés államaiban s e tekintetben nem képeztek kivételt a régi Csehszlovákia tőkései sem. Csehszlo. vákia dolgozó népét époly nyugodt lelkiismerettel vetették a német imperializmus piacára, mint teszem azt a cipőt, ruhát vagy más ipari és mezőgazdasági cikket, amit gyáraikban és nagybirtokaikon termeltek. Ma a munka gyümölcsét nálunk nem a semmittevők léhűtő serege élvezi. A gyár ma annak termel, a föld annak terem, aki testi és szellemi erőit az épülő új társadalmi rend, a szocializmus szolgálatába állította. Így van ez mindenütt, ahol a dolgozó osztályok leszámoltak kapitalista rabtartóikkal és kezükbe vették az ország gyeplőjét. És helyesen van ez ígyA multat természetesen nem azért Idézzük fel, hogy elandalogjunk, vagy keseregjünk rajta. Akarva, nemakarva, felvetődnek a mul t kérdései, mivel sok tekintetben hasonlítanak a jelen problémáihoz. Hiszen a tőkés államokban tovább folyik az osztályharc — persze sokkal szélesebb és élesebb formák között — mint ami. 1 yennek élő tanúi és résztvevői voltunk mi magunk is az első Csehszlovák Köztársaság idején. Olaszországban hatalmas méreteket ölt a falusi szegényparasztság mozgalma a földért és a munkanélküliek mozgalma a munkáért, a mindennapi kenyérért. Scelba belügyminiszter fegyveres pribékjei semmivel sem „de_ mokratikusabbak", sőt nyilván még brutálisabbak és könyörtelenebbek is, mint csehszlovák kollégáik voltak az 1931-es nagy gazdasági válság napjaiban. Olaszország dolgozó tömegei épp olyan véres leckét kapnak ma a töltés állam ,.pá4»itlíinságáról", „osztályfelettiségéről", mint amilyet Szlovákia dolgozói kaptak Kosuton, amikor a diószegi cukorgyár tulajdonosa, Kuffner báró érdekében a burzsoá csehszlovák állam csendőrei belelőttek a nagyobb falat kenyérért küzdő, védtelen földmunkásokba. Nehéz v~It a cseh, szlovák, magyar és német nagybirtokosoknak lenyel, niök azt a keserű pirulát, hogy az egységesen és forradalmi módon fellépő földmunkások jobb munkafeltételeket, valamivel magasabb munkabéreket verekedtek ki a maguk számára. A kosuti véres sortűz elrettentő példa akart lenni, hogy egyszersmindenkorra elvegye a szlovákiai munkásság kedvét a magasabb munkabérekért, a munkanélküliek kedvét a munkáért és kenyérért s a kis- és középparasztság kedvét a pán 1950 januárjában csaknem egymillióval emelkedett Amerikában a munkanélküliek száma. Ezek a tünetek a tomboló gazdasági válság jelei. Amerika tőkései egy harmadik világháború kirobbantásával szeretnének kilábolni a válságból. Mivel pedig sem a Szovjetúnió, sem a népi demokratikus államok nem akarnak liáborút, mert a szocializmus építéséhez nem háborúra, hauem békére van szükség, világos, hogy itt a há. borús támadót már előre is a háborús uszítók táborában kell keresni, bármennyire is szeretnek ezek az urak a békegalamb szerepében tetszelegni. A béke tábora szerencsére oly hatalmas, hogy sziklafalán megtörnek a háborús uszítás és rágalom szennyes hullámai. A Szovjetúnió köré tömörült békeerők megtalálják a módját, hogyan kell az esetleges támadót véres fejjel visszaverni és egyszersmindenkorra ártalmatlanná tenni. A háborús uszítók tábora céljai elérésében nem riad vissza a legaljasabb eszközöktől sem. Utóbbi időben különös előszeretettel vonja be kémhálózatába a katolikus egyház magasrangú, de sokszor az egyszerii szerzetes kámzsájában szerényked alsóbb papságát is. Krisztus földi helytartójának rezidenciája, a Vatikán, Visszaélve azzal a lelki hatalommal, amellyel rendelkezik, egyre inkább lelepleződik a nyilvánosság előtt, mint a háborús uszítók egyik legfontosabb gyűjtó'medencéje és aktív ténvezője. Illegális röplapok terjesztése, suttogó propaganda, fegyveres felkelés szemezése, kémkedés — ilyen és hasonló főbenjáró bűnök miatt álltak a bíróság előtt különböző szerzetesrendek tagjai. Emberek, Isten felkent szolgái, akik megfeledkeztek papi hivatásukról: a béke, felebaráti szeretet, a jószándékű emberek közti kölcsönös megértés hirdetéséről, akik gyűlöletet szítottak a szocializmust építő dolgozók között, akik a háborús uszítás szolgálatába szegődtek, akik hazájuk és népük árulói lettek. Nem azért kapták meg tehát méltó büntetésüket, mert papi hivatásukat teljesítették. Ezért senkit soha nem büntettek és nem fognak büntetni. Hanem azért, mert vétet, tek a népi demokratikus köztársaság törvényei ellen. Egy okkal több arra, hogy építsük még nagyobb odaadással szocialista hazánkat. Legyünk éberek, hogy leleplezhessük a báránybőrbe bújt farkasokat, a levitézlett tőkés társadalmi rend köztünk járó cinkosait. A fenti példák azt bizonyítják, hogy a két világ közti harc nagyon komoly, nehéz és bonyolult feladat. De egy bizonyos: a kapitalizmus és szocializmus közti harcból az utóbbi keriil ki győztesen, mint ahogy győzött már a Szovjetúnió területén, mint ahogy győz Kínában, Csehszlovákiában és a többi népi demokrati, kus államokban. „Miért volnának ezek húsvéti gondolatok?" — kérdezheti valaki. Már pedig azok. Krisztus a fügefáról szóló példázatában azt mondotta: „Amelyik fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és a tűzre vettetik." Milyen gyümölcsöt terem a tőkés társadalmi rend? A henyék számára paradicsomi életet, búsás háborús profitot, száz meg száz csalási és lopási lehetőséget, a Tízparancsolat valamennyi parancsolatának lábbal tiprását, a dolgozók számára nyomort, éhbéreket, munkanélküliséget, tüdővészt, tetves lövészárkokat, kultúrátlanságot, korai halált. Ügy van, a tőkés társadalmi rend meg. érett a gyehenna tüzére. bankuzsora, az elviselhetetlen adóterhek és a végrehajtások elleni küzdelemtől. Csehszlovákia tőkései és földesurai persze gazda nélkül csinálták a számadást. A kosuti véres sortűz nem riasztotta vissza Csehszlovákia dolgozóit a további küzdelemtől. Ellenkezőleg: magasra csaptak országszerte a forradalmi harc niáglyatü. zei. A sztrájkok, tüntetések, összeütközések Szlávik belügyminiszter fegyveres hordáival napirenden voltak. A kormány kénytelen volt bizonytalan időre beszüntetni a végrehajtásokat, a városi és községi képviselőtestületek kénytelenek voltak sok helyen munkaalkalmakról gondoskodni s időnként pénzbeli támo. gatásban részesíteni, kenyérrel, hússal, burgonyával, liszttel, sőt ruhaneműekltel is ellátni a munkanélkülieket. Így volt ez Csehszlovákiában az Cr 1931—34-ik 'esztendejében. Az olasz dolgozók, de a francia, angol, holland, belga és más tőkés államok dolgozóinak liarca is nemcsak a mindennapi anyagi előnyökért- folyó küzdelem. Ne felejtsük el, hogy de Gasperi Olaszországa, Bi. dault Franciaországa, Attlee és Bevin Angliája a marshallizált országok közé tartoznak s hogy nemcsak gazdasági vonatkozásban vannak függő viszonyban az amerikai tőkétől, hanem politikailag is. Ezek a tőkés államok a Marshall-kölcsön kamatait nemcsak pénz vagy nyersanyag formájában kénytelenek fizet, ni, hanem véradó formájában is, egy a Szovjetúnió s a népi demokráciák ellen irányuló esetleges fegyveres támadás idején. Már pedig a tőkés államok dolgozói semmi szín alatt sem hajlandók életüket és vérüket áldozni az amerikai petroleumkirályok és cipőkrém milliárdosok pénzeszsákjaiért. Göbbels emeletes hazugságait messze túlszárnyaló és éppen ezért túlságosan átlátszó az a jerichoi lárma, amely a „vörös imperializmus" s a „kommunista veszély" otromba meséjével rémítgeti a politikailag éretlen lelkeket. Az atombombával űzött fennhéjázó és szemérmetlen fenyegetések tudvalevőleg nem a Szovjetúnió, ha. nem Amerika részéről hangzottak el. De a szemérmetlen hetvenkedést csakhamar rémület váltotta fel, amikor kisült, hogy az atombomba titka nem titok többé, hogy az atomenergia titkának a Szovjetúnió is birtokában van. A tőkés államok dolgozója joggal veti fel a kérdést: „Miért nem akarják azok a „békeszerető" nyugati hatalmak magukévá tenni a Szovjetúnió és a vele szövetséges államok javaslatát, hogy nemzetközi egyezmény alapján tiltsák el az atomfegyver használatát? És miért nem teszik magukévá azt a másik javaslatot is, hogy háborús bűnösnek legyen minősítve az a kormány, mely bármely országgal szemben elsőnek használná az atomfegyvert ? Ha olyan nagy hívei a békének, ha nem szándékuk megtámadni valakit, miért nem fogadják el eeeket az egyedül helyes és észszerű javaslatokat? „De minden érthető lesz, ha tekin. tetbe vesszük, hogy Amerikában — ahogy Varga Jenő elvtárs írja a moszkvai Pravdában — a teljes és részleges munkanélküliek száma ma már mintegy 18 millió s hogy csu-