Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-04 / 80. szám, kedd

1950 április 4 III «<! t Bátrabban és határozottabban haladjunk a szocialista kultúra terjesztésében Lörincz Gyula elnöki beszámolója a CSEMADOK vasárnapi országos közgyűlésén Tisztelt Közgyűlés! Kedves Kultúrtársak! Tisztelt Vendégek! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete első közgyűlését tartja a mai napon. A fiatal, alig egyéves kultúregyesület működéséről, elért eredményeiről még nem sokat lehet mondani. Nem is volna helyén, való, ha valaki azt kívánná ettől az úgyszólván még mindig alakulóban lévő egyesülettől, hogy máris kész eredményekkel és olyan tevékenységgel dicsekedjék, mint egy nagy múlttal, hagyományokkal rendelkező kul. turális szervezet. Tavaly március 5-én alakultunk meg. Nagy és komoly célokat tűztünk magunk elé, hogy Csehszlovákia magyar dolgozóit a szocialista kultúra útjára vezetjük. Nagyobb, de egyben szebb célt egyetlen kultúr, egyesület sem tűzhetett zászlajára. Üj embert nevelni, öntudatosat, aki kellőképpen fel van fegyverezve a szocialista kultúra ismeretével, mert csak ezen keresztül, ennek birtokákában válik öntudatos, odaadó építőjévé a dolgozók szabad hazájának. Mikor elindultunk, tudatában voltunk annak, hogy ezen az úton nem haladhatunk simán, minden akadály nélkül. Rögtön az első lépéseknél észrevettük, hogy a vidéki csoportok megalakításai körül különböző aka. dályok merülnek fel. Ebben az időben küldöttségek, panaszlevelek sorozatával keresték fel a központi titkárságot. A panaszok egy része arról szpit, hogy a helyi hatóságok részben tájékozatlanságból, részben más okokból akadályokat gördítenek a helyicsoportok alakuló közgyűlései elé. Ezeket az akadályokat fölülről figyelmeztetéssel, felvilágosítással könnyen el lehetett hárítani. A na. gyobb akadály az volt, amit a suttogó propaganda görditett a CSEMADOK alakuló közgyűlései elé. Ezekből csak néhány példát szeretnék ki. ragadni. Az egyik ilyen híresztelés az volt, hogy azok, akik a CSEMAMADOK-ba belépnek, nem kaphatják meg a csehszlovák állampolgár. Ságot. A másik ilyen hasonló rémhír az volt, hogy a CSEMADOK tagjai elvesztik igényjogosultságukat nyugdíjra vagy más állami juttatásokra. Egy még ezeknél is ostobább rémhír az volt, hogy Szlovákia déli részét Magyarországhoz csatolják és akkor a CSEMADOK tagjait Magyarországon felelősségre vonják. Nem tudom, kinek az agyában születhetett meg egy ilyen Horthysta álom, mert reálisan gondolkodó és nyitott szemmel járó ember tisztában kell, hogy le. gyen azzal, hogy déli szomszédunk a népi demokratikus Magyarország, Rákosi Mátyás Magyarországa nem a revizionizmus csápjait nyújtogatja Dél-Szlovákia felé, hanem nagyon is meleg baráti kézszorítással köti öszsze országaink népeit. Az ilyen rémhíreknek még egész sorozatát hoz. hatnám fel, de szüksgtelennek tartom, mert meg vagyok győződve arról, hogy a jelenlévő kiküldöttek, kul. túrtársak ugyanolyan ostoba recsegésnek minősitik őket, mint mi magunk. Azonban ezeknek az ostoba híreszteléseknek egy jó oldala van,hogy maga a valóság cáfolja meg őket és rövid életükkel elvesztik a hitelét, a szavahihetőségét annak, aki akár korlátoltságból, akár rosszindulatból terjeszti őket. Mindezek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a szervezési munkát, a CSEMADOK helyicsoportjainak megalakítását nagyon sok esetben megnehezítették ezekkel a rémhírekkel. Ha ezeknek a rémhíreknek valahol hiíelt adtak, ha sikerült velük megfélemlíteni Csehszlovákia magyar dolgozóit, ha valakiben sike. rült megingatni a hitet a népi demokratikus rendszerünk intézkedéseiben, akkor mindezt a félelmet, bi. zalmatlanságot eloszlatták Široký kormányelnökhelyettesnek a mult év őszén Komáromban mondott szavai, amelyekkel világosan leszögezte országunk vezető pártja, a Kommunista Párt és egyben a kormány állás, pontját: „Szlovákia déli területein való előrehaladásunk, a további ipari felépítés, a munka termelékenységének további emelése, mezőgazdaságunk fejlesztése, a termelőképesség színvonalának magasabbra emelése és egyáltalában a szocializmus felé való előrehaladásunk feltétele a szlo. vák és magyar dolgozó nép testvéri együttmunkálkodása a magyar lakosság tisztelete és jogainak respektálása alapján. Pártunkat és kormá. nyunkat társadalami, szociális, gazdasági és kultúréletünk minden szakarán a marxizmus-leninizmus halhatatlan tanításai vezetik. Tehát a nemzetiségi politika terén is tánto. ríthatatlanul ragaszkodunk a nagyszerű lenini-sztálini nemzetiségi politika alapelveihez és pedtg politikánk teljes egységének értelmében az iiteni magyar lakosság gyakorlati életének minden területén." vonásos előadásával vendégszerepelt náluk. Ennek a helyicsoportnak (meg is nevezem), a tanyi CSEMADOKnak titkára a következőket irja: „Az előadásról nagyon csalódottan távoztunk, mert az egész nagyon léha és cseppet sem nevelőhatású volt. Mi nem akarunk visszafelé fejlődni, mi tanyiak, tanyi dolgozók a népi kultúrát akarjuk fejleszteni és ápol. ni és rámutatni a mult hibáira." tisztítanunk ezektől a selejtektől, hiszen most már napról napra mindig jobban és jobban el tudjuk látni helyi csoportjainkat korszerű, vagy klasszikus. de mindenesetre nivós színdarabokkal. Külön ki kell emelnem, hogy helyi csoportjaink szinte kivétel nélkül nagy lelkesedéssel vettek részt Sztálin generalisszimusz 70: születésnapjára rendezett ünnepségekben és az üdvöz, lőivek aláírási akciójában. Egyik fontos célunkul tűztük ki a szlovák-magyar barátság elmélyítését, valamint egymás' kultúrájának kölcsö. nös ismertetését, liletve megismerését. Mindkét területen még nagyon sok pótolnivalónk van, azonban mégis meg kell említeni, hogy a közeledésnek és a barátságnak nagyon sok pozitiv je. lét tapasztalhattuk az elmúlt egy év alatt. Volt olyan helyi csoportunk, ahol a CSEMADOK elnökségét bevették a Slovenska Maticába, mint tiszteletbeli tagot és fordítva, a Matica elnökségét a CSEMADOK-ba. Az egyik helyi szervezet műkedvelő csoportjának rendezője annak ellenére, hogy a szlovák nyelvet nagyon gyengén bírja, betanította a Matica színjátszó csoportját egy szlovák darab előadására. Legutojára a Kommunista Párt járási kon. férenciáinak beszámolói között olvastuk, hogy a szenei já*ási konferenciát üdvözölte a Slovenska Matica és a CSEMADOK kiküldöttje és ott kézfő, gással ígéretet tettek a konferencia résztvevői előtt, hogy a jövőben kölcsönös megértéssel, egymást támogatva és segítve haladnak a közös úton a szocialista kultúra útján. A kulturális termékek megismertetése eddig főleg technikai nehézségekbe ütközött, de az 1950-es évi könyv, kiadói programmunkba már a lehetőségekhez mérten bevettük mind a cseh, mind a szlovák haladó irodalmi élet képviselőinek műveit. Szükséges, nek tartom itt megemlíteni, hogy ezen a téren a Tatran kiadóvállalat is segítségünkre sietett és már eddig is forgalomba hozott néhány magyarnyel. vű kiadványt. Hivatásos népművelők képzése A CSEMADOK mnkaköre egyre mkább tágul. Az egy év© még jelentéktelen kis szervezet lassan országos méretűvé nő. Egyre több és nagyobb feladat vár a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesűletére s így csak természetes, hogy az új munkák, az egyre nagyobb feladatok új embereket, hivatásos kultúrmunkásokat, kultúrkáderek megtere.mtését kívánják. Éppen ezért tárgyalásokat folytattunk dr. Pavlik egyetem* tanár tájékoztatásügyi és népművelődésügyi megbízottal és megegyeztünk abban, hogy az állami népművelési szervekkel egyetemben egy hosszabb ideig tartó isko. láztatást rendezünk hivatásos népmű. velési funkcionáriusok kiképzésére. Er. re a célťa munkás és parasztifjúságunk soraiból válogatjuk kí a legalkalmasabbakat. Ha már az állami népművelési szerveket említettem, szükséges, nek tartom, hogy néhány szót szóijak a népművelési előadókról, az úgyneve. zett járási „osvetový inspektorokról" is. Dr. Pavlik népművelődésügyi megbi. zott a közművelődési előadók őszi értekezletén felhívta figyelmüket arra, hogy a CSEMADOK-ban ne versenytársat, hanem segítőtársat lássanak. Ez a megjegyzés ugyanúgy fennáll a mi részünkről. Vidéken helyi csoport, jaink megalakításánál és további mű. ködésükben sokat segíthetnek, tanácsot adhatnak a közművelődési előadók, éppen ezért nacyon fontos, hogy ezekben a közművelődési előadókban kultúrtársat, barátot lássunk. Ezek az előadók ugyanúgy előadói és segítői a CSEMÁDOK-nak. mŕrt a többi kultúr. vagy tömegszervezetnek a Matica Slovenškának, vagy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek, az éppen most egyesült Csehszlovák Asszonyszövet, ségnek, stb. Itt kell megemlítenem azt is, hogy az előbb említett tömegszervezetekkel szintért ki kell építenünk ebben az évben alulról is személy szerint minde'n tagon keresztül a legszorosabb baráti együttműködést. Még néhány mondatban szerelném összefoglani azt, ami a közeljövőben legfontosabb feladatunk lesz. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr, egyesülete nem párt, hanem kulturális szervezet. Mégis, mikor címébe tette azt a szót, hogy a dolgozók kultúregyesülete, leszögezte azt az irányelvet, hogy számára döntő és kötelező, hogy a dolgozók legnagyobb és veze. tő pártjának a Kommunista " Pártnak útmutatásait kövesse. Éppen ezért mi. kor jövőbeni munkánkat hacsak nagy vonalakban is, de vázolni akarjuk, nagyon fontos, hogy legalább röviden felhívjam a figyelmeteket arrs, hogy egy helyes évi program kidolgozásához nélkülözhetetlenül szükséges, hogy a csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának február 24— 26-i politikai beszámolóit és határozatait, valamint a KSS központi elnökségi ülésén Široký elvtárstól tartott beszámo'ót alaposan áttanulmányozzá. tok. Feladataink a békéért vívott harcban Gottwald elvtárs köztársasági elnftkünk ezen az ülésén kritikai, de egyben bizható és lelkesítő beszédében kiadta az új jelszót: „Tovább és bátrabban előre a szocializmus építése felé hazánkban". Részleteikre bontja a nem. zetközi politikai helyzetet, leleplezi az imperialisták és ügynökeik háborús cslszövéseit. Nem hallgatja el a ha. borús veszélyt, de ugyanakkor rámu. lat a világ békemozgalmának erősödésére. „Az imperialisták — mondja Gottwald elvtárs — előszeretettel háborúskodnak, hogyha gyengébb féltei van dolguk. Ez számukra kevésbbe kockábatos. Ha azonban ferősebb ellen, féllel van dolguk, akkor inkább lehet velük beszélni. Ebből rendkívüli fon. tosságú dolog következik: mint bzemiink világát úgy kell őriznünk és folytonosan megszilárdítanunk a békeszerető országok egységét élükön a nagy Szovjetunióval, megszilárdítani egységüket, erejüket és hatalmukat. A világ békemozgalmának ez egyik legfontosabb feladata". Ebből világosáé láthatjuk, hogy ebben a békéért folytatott harcban a CSEMADOK-ra '"s nagy feladatok várnak. Slánský elvtárs beszédének legnagyobb részét az egységes földműves szövetkezetek problémájának szenterf. Ha elővesszük a falvainkról beérkezett leveleket, ezeknek a tartalmából ilyes, miket olvashatunk ki. A muzslai helyicsoport: „összes tagjaink beléptek az Egységes Földműves Szövetkezetbe™, Az ujvarjasiak terve: ^Megalakítani az Egységes Földműves Szövetkezetet, fásítás, útjavítás", Csallóközaranyos terve: Egységes Földműves Szövetkezet megalakítása. Ebből azt látjuk, hogy falusi szervezeteink nagyon helyesen és azonnal hozzálátták a Kommunista Párt által kiiűzött egyik legfontosabb célunk, a • fala szocializálá. sának első, de talán legfontosabb elő. feltétele a szövetkezeti mozgalom meg. teremteséhez. A harmadik kérdés a szocialista munkaverseny és az élrnunkásmozgalom kifejlesžtésének és elmélyítésének kérdése volt Frank elv. társ beszámolójában. A szocializmus győzelméért mozgósítani kell a legszélesebb néprétegeket, fel kell vílágo, sítani őket a szocialista munkaverseny és az élmunkás- és újítómozagolm jelentőségéről, világosan meg kell ma. gyarázni, hogy mit jelent számukra személy szerint anyagilag, erkölcsileg^ mit jelent ez a mozgalom hazánk építése és a nemzetközi békefront szempontjából. A magyar dolgozók bekapcsolása csapás a reakcióra A negyedik beszámolóban Kopfiva elvtárs az éberség fontosságáról beszélt. No ennél a kérdésnél egy kicsit meg kell állnunk. Én azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az imperialista háborús uszítóknak egy illúziója, egy reménye veszett ef akkor, mikor Csehszlovákiában napirendre került a magyar kérdés rendezése. Ezek az urak nem tudnak könnyen belenyugodni abba, hegy ez a kérdés a Kommunista Párt kezdeményezésére hazánkban rendeződik és nyugvópontra jut. Nekünk kell vigyáznunk arra, hogy senkinek ne sikerüljön ezt a hovattv vább mindig nyugodtabb felületet meg. zavarni. Ne engedjük, hogy ezeknek az uraknak ügynökei a multat fölhánytorgatva különféle frázisokkal, „magyar sorsközösség", „magyar egység', „összmagyarság", „magyar közösség", „magyar testvériség" és ehhez hasonló balga jelszavakkal mételyezzék meg sorainkat, hogy ilyen jelszavakkal próbálják szembeállítani a magyar és szlovák dolgozót. Mi igenis ismerünk különbséget és nagyon jól tudjuk, hogy van különbség magyar és magyar között. Mi az osztályharc alapján állunk és mindenkor megvonjuk a határ, vonalat a magyar gyáros, iUetve a volt magyar gyáros és volt magyar földes, úr és a magyar dolgozó kőzett. Vi. szont célunk az, hogy eltöröljük a határvonalat a magyar és szlovák dolgozók között. Mi a proletár nemzetköziség eszméjét tűztük zászlónkra és ehhez a zászlóhoz hűek maradunk, mi nem ismerünk „magyar =orskőzösséget" csak a dolgozók sorsközösségét, érdekközösségét, testvériségét, egységét bármily nemzetiségű és fajú dolgozó, ról is van szó, ha az a haladás, az építés, a szocializmus, a béke eszméjének híve, képviselője és harcosa* Široký elvtárs szavai nyomán Azt hiszem, nem szükséges előtte, tek. kedves Kultúrtásaim, külön kifejteni, hogy mit jelentenek Šroký elvtárs szavai. Mindnyájan tudjátok, hogy az adott szónak nincs követKezetesebb megvalósítója Szlovákiában, mint éppen Široký elvtárs. Hogy mégis kiemeltem ezeket a szavakat Široký elvtárs komáromi beszédéből, ezt azért tettem, hogyha akad még kishitű, ingadozó magyar dolgozó Csehszlovákiában, az gondolja végig ezeket a "szavakat, hogy bizalmat és hitet merítsen belőlük,, erőt, hogy félrelökje magától azokat, akik még megkséselnék, hogy rémhirekkel, a változás legendájával eltántorítsák attól a szándékától, hogy mint a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének tagja, öntudatos, müveit építő polgára legyen hazájának. Široký elvtárséhoz hasonló megnyilatkozások egész sorozatát sorol, hatnók még fel, így pl. a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán Kopecký elvtárs szavait, vagy Nyitrán Baäťovanský elvtárs, a KSS főtitkára és Husák elvtárs, vagy Trencsénteplicen a magyar iskolák tanítóinak tanfolyamán Novomeský elvtárs szavait. Persze jogosan ellen, vethetné valaki, hogy a szó még nem minden. Azonban ezeket a szavakat már eddig is jelentékeny tettek követték. Hogy a legjelentékenyebbet említsem: az egyik legfontosabb népi szer. vünk a Nemzeti Front központi akcióbizottsága január 28-án felvette tagjai sorába a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét. Ez azt jelenti, hogy a Kommunista Párt irányelveit végrehajtó legfontosabb- intézménynek, a megújhodott Nemzeti Frontnak közvetlen aktív résztvevői lettünk. Ez természetesen magával hozta, hogy a Nemzeti Front kerületi, járási és helyi szervezetei már eddig is nagyon sokhelyütt bevonták munkakörükbe a CSEMADOK képviselőit. Kulturális életünknek korlátlan fejlődési lehetőségei nyílnak meg előttünk. Vidéki csoportjainktól már nem a panaszlevelek tömegét kapjuk. A levelekben az aktív munka, a kultúranyag kérése, a fejlődés és haladás szomjúsága tükröződik. A ko. lárovói helyicsoportból írják: „Az 1950. évben ezerre emeljük a taglétszámot, aktivan elkezdjük a sajtó és a könyvek terjesztését, elmélyítjük a szlovák-magyar barátságot, a cseh. szlovák ifjúsági szervezettel kiépítjük az együttműködést, marxista és mezőgazdasági szakelőadásokat ren. dezünk, tervbevettük a kultúrház megaagyobbítását, hat színdarab lejátszását és az összes hivatalos ünnepségeken való részvételünket tüz. tük ki célunkul." A párkányi példa A štúrovói szervezet terve az 1950-es évre ugyanilyen szép célokat mutat. „A szocialista kultúra terjesztésén keresztül harcolni a béké. ért, kiirtani sorainkból a sovinizmust s szlovák testvéreinkkel együtt kéz a kézben elősegíteni a szocialista társadalmat. Emelni a taglétszámot és az eddigi 60 tagú dalárdát női tagokkal kibővíteni, hogy a további falujárást még nagyobb eredménynyel végezhessük." Ez a helyicsopor. tunk egyébként a március 26-i járási kultúrversenyen elnyerte első díj. ként a vándorserleget. Nem akarok az egyes helyicsoportok működésével foglalkozni, de mégis ki kellett emelnem erősebb helyicsoportjaink közül ezt a két követésre méltó példát. Egy másik érdekes levelet kap. tunk egy éppen csak megalakult, tehát a kezdet kezdetén lévő és mások segítségére szorult helyicsoportunktól. Egy ifjsági csoport négy egyfelA kultúrmunka fogyatékosságai Ezek a szavak nagyon mélyen belevágnak kulturális életünk fogyatékosságaiba. Szinte prófétai útmuta. tásként szólnak a szlovákiai magyar kultúrmunkásokhoz, jellemző képet nyújtanak arrói, hogy kulturális igényük nagyon magas, hogy „léha" népszínmüvekkel, limonádékkal nagyon helyesen nem elégszenek meg többé a tudásra, népi kultúrára éhes magyar dolgozók. Ez a levél vádol is. habár nem minket, nem a CSE. MADOK-ot, mert nem a mi csoportunk vendégszerepelt ilyen léha mü. sorral, de mégis érinti a mi müköstinket is annyiban, hogy nem tudtuk jó és nívós kultúranyaggal ellátni az ifjúságnak, testvéri kultúr' szervünknek csoportjait. Irányt szab ez elénk, hogy a jövőben előre gondoskodjunk arról, hogy semilyen kultúresoport, semilyen kulturális megnyilvánulás ne szenvedjen hiányt megfelelő kultúranyagbar. és kellő instrukciókban, tanácsokban. Nem egyszer támadtuk éles kritikával saját csoportjainkat, ahol észrevettük, hogy az igazi népi kultúra, úgy is mondhatnám szocialsta kultúra helyett a nép életét, a valóságot hazug, eltorzított vagy giccses, limonádé, szivárvány színekbe öltöztetett formában mutatták be. Haladjunk a Szovjetúnló népi kultúrája nyomán Előttünk áll egy nagyon gazdag, a népi kultúra fejlesztése terén óriási tapasztalatokkal rendelkező és követésre méltó példa, a Szovjetúnió kulturális élete, mozgalma, fejlett, magas színvonala. Felszabadulásunk óta nem egy szovjet népi művészkultúresoport látogatta meg hazánkat. Ha valaki látta ezeket a kultúr, csoportokat, tapasztalhatta, hogy a legszebb népdalok, népi táncok művészi bemutatása és nem utolsó sorhan a válogatottan szép népviseletük adta meg nekik a Jogot a legmagasabb kitüntetés viselésére, arra, hogy a nép művészetének, a népi kultúrának büszke és igazi képviselői. Egy már néhányszor ismételt, de úgylátszik még mindig nem elégszer ismé. telt dolgot szeretnék újra felemlíteni mai közgyűlésünkön, amelyen helyicsoportjaink bizalmát élvező leg. jobb tagjaink vesznek részt. Rátok hárul az a feladat, hogy tanulmányozzátok és a mi helyzetünk, környezetünk feltételeinek megfelelően kövessétek a szovjet népművészet példáját és indítsátok meg a harcot a népieskedés ellen az igazi népmü. vészetért, a nép kultúráért. Szlovákia népe nagyon gazdag anyaggal rendelkezik, például a népdal terén, hiszen Bartók és Kodály, a magyar népzene ápolói és felfedezői éppen itt nálunk, Szlovákiában, rengeteg értékes népdalra bukkantak. Népi tán. cok és népviselet tekintetében talán szegényebbek vagyunk, de ezen a téren sem elégíthet ki bennünket a Kállay-kettös, vagy az öltözet terén az úgynevezett magyra ruha, amelyet a magyar nemesek és földesurak kreáltak a magyar parasztnak az idegenforgalom számára, vagy a maguk ünneplésére. Ez nem népviselet és nem is magyar. Ezt össze sem hasonlíthatjuk, pl. a martosi vagy a nyitragerencséri népviselettel, amely a nép munkájából, művészetek iránti szeretetéből, alkotóerejéből szüle, tett. Természetesen nemcsak a tánc, a népdalok és népviselet területén kell kiküszöbölnünk azt a népieskedést, tehát azt a mesterkélt hazug formát, amely lerontaná kulturális munkánk színvonalát, hanem ugyanilyen erővel és talán még fokozottabb mértékben kell harcolnunk a népszínmű rossz hagyományai ellen. Kultúrcsoportjaink eddig sok helyütt anyaghiányra hivatkozva, előhúzták ezeket a régi, tartalmukban teljesen hazug beállítottságú népszínműveket és eljátszották őket Ha eddig ez látszólag igazolható volt. a jövőben nem találhatunk semilyen mentséget rája. Műsorainkat meg kell /