Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-27 / 97. szám, csütörtök

1950 április 27 U J SZO A Mfaskenyéc Mikoi Alszószelin a Földműves Szö. vetkezet termelő csoportjánál jártam és a szövetkezeti tagokkal a szövetkezeti életről, a szövetkezet által megteremtett nagyüzemj gazdálkodásról, majd a dolgozó parasztságnak é etszín. vonalának emelkedésérői beszélgettünk. azt mondja Tor.csko Rudolf: Mikor gyerek voltam, egy jobb falathoz, például vajaskenyérhez, amely az én elképzeléseimben a jólét és a földi boldogság netovábbja volt, csak különböző furfangok és csalafintaságok útján tudtam hozzájutni. A mi asztalunkra ilyesmi sohasem került, meri hát hogy is került volna az urak világában a cseléd ŕsztalára vajaskenyér. Az iskolában egy gazdag gye rek mellett ültem, akinek tízóraira mindig vajaskenyere volt. Gyerek is voltam, éhes is voltam és hát ha mar éppen nem tudtam türtőztetni magam, hogy vajaskenyeret ne egyek, akkor, mert a gazdag gyerek szép szóra úgy sem adott, mondtam neki, hogy beárulom a tanító úrnak, hogy valami rosszat csinált. Erre még ő íogta szabódásra a dolget és hogy betömje a számat és hallgatás a bírjon, odaadta a vajaskenyerét. Így jutottam én gye. rekkoromban egy jobb falathoz. Ma, ha me^kei dezem a gyerekemet, fiam, mit ennel, ke.l vajaskenyér? Nemi Kell szalonna vagy kolbász? Nem? Nem kell! Esze

1 zsíroskenyeret? Nem! Iszol kávét, vagy tejet? Ugyan hagyjanak mát békén, — nem vagyok éhes — válaszol ingerülten a gyerek, mondtam, hogy semmi sem kell. Ez a mai gyerek, akinek mindene meg van, amiről én gyerekkoromban még csak nem is hallottam, mert abban az időben a dolgozók gyerekeinek a „nincsen" kívül más egyéb nem igen jutott. Toncskó Rudolf tudja, hogy csak a mult összehasonlításával 'ehet teljes mértékben értékein' a mát, mindazt, amit ma a népi demokrácia a dolgozó népnek ad. Az ember hamar elfelejti a rosszat és a mában is a jót figyelmen kívül hagyja, mert hát az csak természetes, hogy aki dolgozik, annak minden mep. legyen. Ez természetes ma, de egyáltalában nem volt terméseztes azelőtt. Ma állandóan, úgyszólván minden vonalon munkáshiánnyal küzdünk, a kapitalizmus idején pedig munkané'.kü iség volt. A ket'to, a munkanélküliség és a munkáshiány a legszembetűnőbb és* a legkézzelfoghatóbb különbség a mult és a jel°n között. Az. előtt a munkás a lábát leiárhatta, míg munkát és legszűkösebb .negélhe ést talált, ma pedig száz o'da ról is kínálnak munkát annak, aki munkál keres biztos jövedelemmel és rendes megélhetéssel. 1938-ig munkanélküliség és gazda sági válság volt Ekkoi vette tulajdonképpen kezdetét a második világháború, amely hé* évig tartott A há. ború hét évig tartó pusztítása a háború által megkövetelt fokozottabb termelés, a konjunktúra ideiglenesen megszüntette a munkanélküliséget. Hogy milyen áltozatokkal járt a munkanélküliség e megszüntetése, erről most ne beszéljünk Ebből a konjunk turális időből léptünk rá a szocializmus útjára s ígv maiadt a munkanélküliség ideje a háború előtti múlté. S ez az, ami több embert megtéveszt és ami miatt, ha nem is elégedetlen a mával de n'm tudj-) kel'ően értékelni. Ügy véli néhány errher, hogy hisz a kapitalizmus idején is, az utóbbi években javult már a helyzet, munka'.ehe. tőség volt, azonban teljesen figyelmen kívül hagy két dolgot: háború és kon. junktúra. Hallani egyesektől, hogy nekem aztán ne beszéljenek ari ól, hogy most jobb, mint azelőtt, mert nekem akkor iobb volt. Lehet, tudjuk is Arról azonban nem beszél, hogy éppen az volt a baj, hogy csak egyeseknek ment jól, de ugyanakkor a n^gy tömegek s éppen a dolgozok nagy tömegei munkaés megélhetés né'kül sínylődtek és tengődtek A szocia! sinusnak éppen az a célja, hogy » kiváltságosak, a munka nélkül is paradicsomi jó'éíben élők basáskodásál megszüntesse és a nagy tömegnek, a dolgozóknak adjon ember, hez méltó életet Túljutottunk a kezdet nehézségein. A mezőgazdasági teimelést már sikerült annyira fokozni, hogy szükségleteinket kie'ég'ti Megszűnt a feketezés Persze, az örök feketézőknek ez nem tetszik Kelleme'énül érinti őket, hogy nem é'ősködhetn»k mások bőrén és terményeiket szabott áron kénytelenek eladni Ezek most tehetetlen bosszúból a rémhírterjesztéshez folyamodnak és a fekete árán megszüntetését úgy igyekeznek feltüntetni, hogy a mezőgazdasági termények ára állán, dóan zuhan Mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak, mert az ár<<k szilárdak s becsületes megélhetést biztosítanak a dolgozó parasztságnak Mindenesetre azonban méltó ez ;:z állásfoglalás az árakkal kapcsolatban és magyarázatra szorul. A parasztság egy része még a mult rossz tapasztalatainak megismctlődésétől tart A múltban azt tapasztalta, hogy a virágzó feketézés, a pillanatnyi te'lendülés után az elkerülhetetlen árzuhanás, a válság következik. Tudja, hogy amit a kapitalista rr VEDD AZ ERDŐT! (Na.) Minden esztendőben egy hetet erdeinknek szentelünk, erdeinknek, amelyek nemzetgazdaságunk szempontjából oly rendkívüli fontossággal és jelentőséggel bírnak. Az erdők hetében különös hangsúllyal akarjuk a közönséget meggyőzni arról, hogy az erdőkben az egész nemzet vagyanát lássa, tudatosítsa nemI zetgazdasági jelentőségüket, gazdasági értéküket, fontosságukat, hogy a fákat, az erdőket értékelje, szeresse, megbecsülje. Az állam nem azt akarja, hogy az erdőkbe a dolgozó I

nép né kerülhessen el, ahogy ez a kapitalista rendszerben volt. Ellenkezőleg! A népi demokratikus köztársaság minden igyekezettel azon van, . lio;_-y az üdülőtelepek, nyaralók, me: lyek a dolgozók egészségét szolgálj ják és pihenését vannak hivatva keli lemessé tenni, erdők mélyén, a fák t ózondús tiszta környezetében legyenek elhelyezve. Népi demokratikus köztársaságunk nem szegény erdők tekintetében. Sajnos, vannak vidékek, amelyek teljesen nélkülözik a fákat, így a Duna mentén Szlovákiában, az Elba folyó mentén Csehországban. Ezeken a vidékeken lassan a sztyeppéket jellemző időjárás keletkezik, amelyek termékeny vidékeinket megváltoztatják és az eddig bő termést hozó délszlovákiai vitték terméketlen területté változik. Ki ne látta volna már nyári vagy koratavaszi viharok ideién a Csallóközt végigszántó homokfergeteget, ami tönkre teszi a verejtékes munkával készült vetéseket, amely elsöpör mindent, ami még tetrnap kenyeret iftért. A naritól kiszárított földet a szél kiveri és a termőtalajt olyan helyekre sodorja, ahol nem vesszük hasznát. Eltűntek az erdők s velük e<rytitt a kis pata1 kocskák, vízgyűjtők, halastavak, mej lyeknek nyomait még itt-ott megtaláljuk. Szikkad a föld és a híres termékeny Csallóköz egyes vidékei sztyeppékká alakultak át. És ha erre gondolunk, jusson eszünkbe az erdő; mit jelent és mit jelentene, ha ezeket i a sztyeppéknek induló vidékeket eri dök, szélvédők tarkítanák. Azt mondi ják, ahol fák vannak, ott kétszer ; esik az eső. A fa koronája ugyanis feltartja az esőcseppeket és onnan • szabadon csöpög aztán le a földre, j fokozatosan kerül a megszikkadt hu| muszba. A növényzet a környéken ' ezt a talajnedvességet így tökéletesen tudja kihasználni. Mig azokon a I vidékeken, ahol a víz egyenesen a földre esik, ez fordítva van, a víz „esőstől" jön és több kárt okoz néha, mint hasznot. Az erdők közelében a föld azért kapja egyenletesebben a talajnedvet, mert a fák a többi növényzettel lassan használják fel a kapott esőt. A felesleges víz fokozatosan központosul az erdei forrásokben és ezekből lassan elfolyik a víz azokra a területekre, ahol arra szükség van. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy nálunk a sztyeppeveszély elhatalmasodjék, mindenkelőtt hozzá kell látnunk az erdősítéshez, erdősávok létesítéséhez. Ezek megakadályozzák mindazokat a nem kívánatos jelenségeket, melyek veszélyeztetik gazdaságunkat, illetőleg mezőgazdasági terveinket. Egyedül a fák gondoskodnak számunkra vízről. A Szovjetúnióban bevezetett védősávok, szélfogók nagyszerű igazolása mindannak, amit itt elmondtunk. Nálunk is meg kell valósítani ezeket a védőgátakat, amelyek szántóföldjeinket megvédik a Szlovákia délvidékén dúló hatalmas szelektől és biztosítják a talaj nedvességét, javítják a föld minőségét. Ha a fák, az erdők eltűnnének .eltünnf velük együtt a növényzet, eltűnne minden, ami élő és életadó. Minden igyekezetünkkel azon kell lennünk tehát, hogy erdösítsük a fel nem használt földterületeket. Az erdősítésre rengeteg magra, csemetére és még több munkaerőre van szükség, Igen, dolgos és lelküsmeretes munkáskezekre, amelyek új életet adnának erdeinknek. Ebbe a nagyszerű munkába kapcsolódott be a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség számos vidéken. Az Ifjúság meg is kezdte már munkásságát, amellyel biztosítani kívánja az oly nagy gazdasági kincseket jelentő erdőket. Az erdők szépséget, boldogságot, egészséget és gazdaságot jelentenek. Népi demokratikus köztársaságunk minden becsületesen dolgozója azon fáradozik, hogy maga és a közösség Bzámára boldog, gazdag és szép jövőt teremtsen. Mindnyájunk kötelessége tehát, hogy egyik legfontosabb gazdaságunkat ápoljuk, bővítsük és neveljük. Óvjuk tehát erdeinket s ahol lelkiismeretlen emberek kiirtották őket, pótolják a hiányokat, erdösítsünk minden felhasználatlan földet. E munkában. amely erdeink, fáink életét biztosítja, amely a sztyeppéken új erdőket létesít, nagy szerepet tölt be az ifjúság. Neki kell a munkákat vezetnie, irányítania és mindenütt következetesen elősegítenie. A csallóközi, délszlovákiai földműves ifjúságnak tudatosítania kell, hogy saját maga és a jövő nemzedék mezőgazdasági dolgozóinak eredményesebb életét segíti elő és ezért elsőnek kell sorompóba állnia. i ^ol a volt uradalmi cselédek példát mutatnak £ szocšahsta verseny, az élmunkásmozgalom térhódítása az aranyosi állami gazdaságban (y. j.) Közel egy esztendeje annak, hogy az aranyosi, Szlovákia egyik , legpéldaadóbb állami gazdaságáról Á beszámolót hoztunk lapunkban, fí A tavaszi munkálatok lassan véget érnek, a jó időjárás szemlátomást növeli a vetést. Hazánkban egy év óta a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom mind hatalmasabb méreteket ölt s a t'okozódó munkalelkesedést, a jobb élet megteremtése érdekében kifejtett munkaakarást nemcsak a városok és az ipari üzemek gócpontjaiban , dolgozó munkásság soraiban tapaszI

talhatjuk, hanem a mezőgazdasági szektorban is. Az aranyosi állami birtok egy év óta hatalmas fejlődésen ment át. Dolgozói megértették, hogy szabad és békés életüket azzal biztosítják, ha fokozott munkalendülettel vesznek részt a mezőgazdasági szektor fejlesztésének munkájában. Amikor most meglátogattam az aranyosi állami gazdaságot, lépten-nyomon ezt az öntudatos igyekezetet láttam, hallottam és tanaszteltam a dolgozóknál. A szocialista szerződések, az élmunkások nagy sora azt bizonyítja, hogy ennek az állami birtoknak munkás népe megértette a Párt és Gottwald elvtárs megállapítását, hogy az állami birtokoknak mintapéldául keil szolgálniok a szocialista mezőgazdaság előnyeiről, példát kell mutatniok a közös munka hasznosságáról, minden tekintetben élenjáróknak kell lenniök abban a nagy munkában, amely valamennyiünkre vár a falu szocializálásának megvalósításában. Nágel elvtárs, az aranyosi állami azdarí^ok igazgatója, az idei munkát, a fejlődést és az elért eredményeket az alábbiakban szögezte le: Az első év eredményeinek és a második esztendő feladatainak értékelésében különleges figyelmet kell szentelnünk a kapásnövényeknek, fö"eg a cukorrépának. Ezzel népünk élelmezését fokozottabb mértékben biztosítjuk. Hogy e feladatoknak eleget tehessünk, nem dolgozhatunk az eddigi régi és elavult módszerekkel. A szocialista nagyüzemi termelés nagy lehetőségeket ad nekünk. A Szovjetúnió mezőgazdasági tapasztalataiból nagy tanulságot meríthetünk, miként lehet a föld termelékenységét emelni, emelni a gazdálkodást minőség és mennyiség tekintetében, miként lehet agrotechnikai közbelépésekkel szélfogók, vetésforgók és halastavak rendszeresítésével a talajnedvességet céljaink elérése érdekében kihasználni. Itt, aranyosi gazdaságunkban hasonló talaj- és éghajlati viszonyok vannak, mint a Szovjetúnió európai déli részeiben és éppen ezért kettőzött figyelmet kell szentelnünk a szovjet agrobiológiának és agrotechnikának. Bennünket az az igyekezet tölt el, hogy a lehető lenül szükséges, hogy a föld ideális struktúráját elérhessük. Még február végén, amikor a föld felső rétege már megszáradt, hajtottuk végre a simítást. Így a téli talajnedvet a föld megtartotta. A vetést március 5-e és 12-e között végeztük el. A földelőkészítést és a vetést egyszerre hajtottuk végre. Ezzel megakadályoztuk a föld kiszáradását, de ettől függetlenül további előnyre is szert tettünk, mert a jól megszervezett munkával csökkentettük a termelési költségeket is. — Miben látja, igazgató elvtárs, Novák és Gregor elvtársak javaslatai alapján szerkesztett amely leegyszerűsíti az eleségkev érésének munkáját. gep, legmagasabb hozamokat érjük el, ugyanakkor pedig a minimálisra csökkentsük a költségeket. — Különös figyelemmel voltunk erre a cukorrépánál — folytatja Nágel igazgató. — A cukorrépára tervbevett földterületeket megfelelően megtrágyáztuk. A földet háromszori szántásnak vetettük alá, beleértve a mélyszántást is. A télre a mély barázdákat meghagytuk, nem boronál! tuk meg a földet, hogy így a föld a ' téli nedvességet minél tökéletesebben magába szivja. A fagy hatásának tettük ki a földet, ami elkerülhetetrendszerben konjunktúra idején felsze. dett, azt a válság idején duplán leadta. Azok, akik nem elég felvilágosu'tak ahhoz, hogy megértsék és érrékelni tudják a szocialista tervgazdálkodás jelentőségé' és befolyásoltatják magukat a rosszakaratú rémhír, terjesztéstől, könnyen bizonytalanságba esnek. Igen. ha a kapitalista rendszerben élnénk, akkor a bizonytalanság jogosult volna, mert a kapitalizmus ban a konjunktúiát a válság követi Nem így azonban a szocialista rendszerben, ahoi a tervgazdálkodás nemcsak a gazdasági válságot akadályozza meg, haneni a termelés fokozását és emelését is megvalósítja. Népi demokráciánk minden dolgozónak, így a parasztságnak is a munka után kijáró, emberhez méltó megélhe. tést biztosít A parasztság a kapitalista rendszerben az örökké változó és zuhanó árak miatt mindig bizonytalanságban és rettegésben él Ma az árak szilárdak, a Földműves Szövetkezete ken keresztút a parasztságnak lehetősége van rá, hogy a korszerű gazdálkodás megtei emtésével termelését fokozza s ezáltal életszínvonalának emelkedését biztosítsa. (bl.) . a cukorrépa korai vetésének előj nyét? — A cukorrépa korai elvetésének jelentősége abban áll, hogy a répabogarak, melyek minden évben nagy károkat és nehézségeket okoznak, káros tevékenységüket nem tudják annyira kifejteni. A répa már elég erős és többé-kevésbbé ellenáll, úgy, hogy meg tudjuk menteni a kártevőktől. A répamag idejében való elvetése preventív intézkedés a kártevők ellen. A kémiai eszközöknek felhasználása, a bogaraknak pulykákkal vagy emberi munkaerővel való irtása igen költséges és elkerülhető, ha a répát idejében elvetjük. — A hozamra és a termelési költségekre nagy befolyással van, ha a vegetációs idő alatt a kultivációs munkákat helyesen végezzük. A helyesen alkalmazott újításokkal, a munka gépesítésével olcsóbbá tesszük a cukorrépa termelését és elérjük azt, hogy a tervekben megállapított százalékra emeljük, sőt túl is lépjük a terméshozamot. Ennek helyességét gyakorlati példával is tudom igazolni. Az itteni állami gazdaság műhelyében egy hétsoros kapálóekét készítettünk. Ez a hétsoros gyomláló kapa két háromsoros Deyl-féle kapálóekéböl áll, amelyek közé egy kerettel a hetedik kapálóeke van beillesztve. Ennek segítségével naponta hat munkaerőt és két pár lóerőt takarítunk meg. További példa. Soros trágyáiéöntözést hajtunk végre, ezt pedig úgy kombináljuk, hogy ezzel egyidejűleg megy a soros répakapáló is, úgyhogy, amikor a trágyáié-öntözést végezzük, vele egyidőben a répakapálás is folyik. Az aranyosi állami gazdaságban a dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a földet jobban műveljék meg és egyben a költségeket is csökkentsék. Így születnek az újítások, amelyek itt bőven vannak. Munka után a traktoristák, gépészek, szakemberek és az állami gazdaság többi alkalmazottai kicserélik ötleteiket, tapasztalataikat. Ezekből keletkeznek azután az újítási javaslatok. Nágel igazgató beszélgetésünk során egy további előnyös újításról számolt be, amelyet a kukorica termelésénél vezettek be. Ezidáig egysoros lóvontatású kapát használtak. A napi teljesítmény itt 1.25 hektár volt és a munka két embert vett igénybe; Az új kukorica-kapa háromsoros és természetesen teljesítménye is háromszoros, míg munkaerő csak anynyi kell hozzá, mint az egysoros kapához. Beszélgetésünk során sok sző esett a műhelyről, a gépészekről, a traktoristákról s így először a műhelyt kerestem fel, ahol Novák Gyula után érdeklődtem. Régi ismerősünk, tavaly olyan újítást vezetett be az aranyosi állami birtokon, amelyre felfigyeltek az ország minden részében. Novákot a műhelyben nem találtam. Ütbaigazítottak a kettes számú sertéshízlaló felé. Novák Gyula egy újabb gépet talált ki, amellyel leegyszerűsíti a sertéseleség előkészítésével járó munkát. Novák elvtárs éppen Gregor elvtárssal, az állami birtok intézőjével tárgyal. Ráterelem a szót az előttem álló gépre. Azonnal hozzálát a magyarázathoz, de megjegyzi, hogy a gép gondolatát Gregor adta, akivel azután részletesen megtárgyalta a dolgot, majd megszerkesztette ezt a nagy őrlőt. Azelőtt, illetőleg még most is a főtt burgonyát ebbe a nagy vályúba szórták be az etetők és lábbal gyúrták széjjel. Azután lapátokkal és a szükséges víz adagolásával keverték öszsze a sertéseknek szánt eleséget. Ezen segíteni kellett, hogy a munkát megkönnyítsük és meggyorsítsuk. Gregor elvtárs tette ezt az indítványt. Töprengeni, gondolkozni kezdtünk, miként lehetne ezen javítani. Ma már a munka annyira előrehaladt, hogy ma vagy holnap megkezdhetjük itt is a gépi munkát. Novák és Gregor gépe egy hatalmas húsörlöre hasonlít. A nagy tölcséren az etető a főtt burgonyát a gépbe szórja és a motorral hajtott őrlőszerkezet a főtt burgonyát megtöri, majd a lukacsos tárcsán át nyomja. Az összezúzott burgonya elérkezik a szerkezet második részébe, ahol egy automatikus kotrószerkezet segítségével a korpa és egyéb sertéseleség kerül a gépbe?. A spirál ezt az újonnan belekerült anyagot összekeveri a burgonyával és tovább tolja előre. A gép szája előtt a szükséges vízmennyiség kerül a tartályba és a spirál most már a vízzel összekeveri, majd a szájnál lévő csúszda közvetítésével a kész eleség a kocsira kerül.. A gépet, amelyet Novák Gyula szerkesztett, vázlatosan felrajzoltam. Akik a példaadásban élen járnak A kettes számú sertéshizlaldában találkoztam Holbus András, Holbus József, Szedliak József és Olajos Péter etetőkkel, ötszáznál több sertés van rájuk bízva. Hónapokkal ezelőtt szocialista szerződést írtak alá, mely szerint 12 hónap alatt minden egyes sertésnél darabonként napi 60 deka súlygyarapodást fognak elérni. Ugyanerre kötelezték magukat az egyes számú sertéshizlalda alkalmazottai is. Ennek az élmunkáscsoportnak tagjai idősebb Szedlák János és ifjabb Szedlák János, Skuta József és Váradi János. Szocialista versenyre hívták ki a szomszédos állami gazdaságok etetőit. A két hizlalda élmunkásai a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségeiket nagy lelkesedéssel teljesítik, aminek legjobb bizonyítéka, hogy már március havában a gondjaikra bízott sertések átlagos naponkénti súlyemelkedése 61 dkg volt, tehát vállalt kötelezettségüket már túl is haladták. Váradi János munkájáról ezt mondja: — Élmunkások vagyunk és tudjuk, hogy mire vállalkoztunk. Nem a régi világ urai parancsolnak nekünk, de munkánkban a vállalt kötelezettségek serkentenek bennünket, nekünk a munka parancsol. Holbus András szól itt közbe: — Kezdetben senki sem akart szívesen idejönni a sertéshizlaldába. Azt mondták, hogy itt büdösség van. Hát