Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-26 / 96. szám, szerda

1950 április 26 msm ­„Ha éhes vagyok, kérhetek még..." „Minden, ami szép, az szocializmus" A kassai liget ódon, gyönyörű fái tavaszba borultak. A város ragyog a tavasz üde zöldjétől. A lenini Ünnepségekre az üzletek kirakatai szebb­nél szebb köntöst öltöttek és a gyárak, az üzemek Lenin ünnepei mellett egyre nagyobb tért hódít a készülődés a Munka napjának méltó meg­ünneplésére. A Párt irányítása mellett folynak a munkaversenyek, az üzemek ok­tatói állandó felvilágosító munkát végeznek, különös gondot fordítva a ta­noncokra, a fejlődő új nemzedékre. A nagyobb üzemek kivétel nélkül ar­ra törekednek, hogy tanoncotthonnal rendelkezzenek, ahol kellő szakki­képzésben és szocialista nevelésben részesíthetik a fiatal, fejlődő mun­kaerőket. A ÖDK-nak, a vasiparnak már megvan a maga tanoncotthona és most vannak épülőben a fafeldolgozó és az építkezési iparnak új in­tern ÍÍ tusai. Az építkezési ipar tanoncotthona ideiglenesen a régebbi munkás­sportegylet ligeti helyiségeiben kapott elhelyezést. Az épületet gyönyörű, zöldelő fák övezik és túl az ablakon óriási szabad térségre, egy futball­pályára nyílik kilátás. Ideális hely a tanoncok számára. Sajnos, az épü­let szűk befogadóképessége miatt nem felel meg az előirányzott tennők. Itt csak hatvan tanonc fér el, míg az épülő kétemeletes új internátus 400 —450 tanonc otthona lesz. Déltájban érkezem az internátus­ba. Till Dénes Igazgató a következő felvilágosítást' adja: Az új otthont maguk a tanoncok fogják felépíteni szakmunkások se­gítségével és irányításával. A tanon­coknak itt alkalmuk lesz munkaver­senyt rendezni egymás között, hogy minél előbb bejussanak új otthonuk­ba. A terv szerint egyébként a jövő év folyamán teljes felszereléssel Sándor Endre Kiszty Imre akarjuk átadni az új internátust ren­deltetési céljának. Tőketerebes, Igló, Rozsnyó, Rud­nok és a környező falvak dolgozói­hak gyermekeiből válogattuk ki a ta­noncokat — folytatja Till igazgató. — Vannak félárvák és árvák is köz­tük, ezeket természetesen különös gonddal támogatjuk. Egy elsőéves tanonc fizetése 1000 korona, ennek kétharmadrészét levonjuk az eltar­tására. A másodévesek pedig 1300 koronát kapnak. A gondjainkra bí­rott tanoncok fele magyarajkú. Eddi­gi tapasztalataim azt mutatják, hogy a magyar és szlovák fiúk a legtöké­letesebb egyetértéssel dolgoznak és szórakoznak együtt. — Mert gondunk van rá — teszi hozzá Till elvtárs —, hogy munkájuk mellett szórakozzanak is. A sport és torna mellett komoly gondot fordl­tunk arra, hogy szakmájuk elméleti anyagát is elsajátítsák és hogy szo­fcialista nevelésben részesüljenek. Há­from oktatónk van, akik pontos napi­rend szerint foglalkoznak velük. A TANONCOK egyszerre érkeznek csapatostul a napfényes ebédlőbe és mint egy hódí­tó hadsereg megszállják terített asz­talaikat. Egy perc és már ott páro­log hatalmas tálakban az ízletes le­ves. A tanoncok maguk szolgálják ki tnagukat és annyit vesznek a leves­ből, amennyi jól esik nekik. A leves után hozzák a lekváros derelyét. Meg­szólítom az egyik tanoncot. Samsa Tibornak hívják, 16 esztendős, öt ele­mit végzett, igen értelmes, elevensze­mü gyerek. Nagyapjánál nevelkedett, — Minden, ami szép, az szocializ­mus. Sacho Jánost veszem most sorra. Tizennyolc esztendős, erős, fejlett le­gény. Egy éve tanulja már a szak­máját. Anyja nincs, csak apja, aki napszámos munkát végez. Négy test­vér közül ö a legidősebb. Éppen az utolsó derelyét eszi. — Nem vagy még éhes? — kér­dem tőle. — Nem. Ha éhes lennék, kérhetek még. — Szóval, meg vagy Itt elégedve. — Igen, itt minden jól megy, gon­doskodnak rólunk és törődnek ve­lünk, csalc az a baj, hogy még nem kapok munkát, mint a felnőttek. Én kérem, már tizennyolc esztendős va­gyok, szeretnék már igazán dolgoz­ni. Itt az ideje végre. — Légy türelemmel, nemsokára építeni fogjátok az internátust, ott majd alkalmad lesz megmutatni, hogy mit tudsz. — Meg is mutatom, hogy éltanonc leszek. Kiszty Imre húszesztendős, kistor­nyai, földműves apjának öt holdja van. Hatan vannak testvérek. Eddig apjával együtt földműves munkát végzett, de öccse annyira megnőtt, hogy már az segít az apjának,ő pe­dig kőmüvességre adta magát. — Miért választottad éppen ezt a mesterséget? — teszem fel a kér­dést. — Hát azért, mert az építészet jó szakma. Nagyon szép dolog házakat építeni. Az ember csak rakja a tég­lákat és egyszerre kész a ház és csa­ládok laknak benne. — Hogy kerültél ebbe a tanoncott­honba ? — Maeam jártam utána. Ha mun­kások jöttek hozzánk a városból, mindegyiket kérdezgettem, hogyan szegődhetnék el építésztanoncnak. Vésrlll egy kassai asztalos útbaigazí­tott ide. örülök, hosry idekerültem, mert itt, amellett, hogy dolgozunk, tanulunk is. LELESZROL KITÜNÖ ÉS NEMES GONOOLKOZASÜ TANONCOK KERÜLNEK KI Itt van Zelei János, 17 esztendős, apja nincs, hárman vannak testvé­rek. Eddig abból éltek, hogy anyja öt hold földön dohányt termelt 40 százalékos alapon. Férfinak is nehéz ez a munka, mondja János. Édes­anyja nem is bírta. Miután nyugdí­jat "kap, elhatározták, hogy tanonc­nak megy. — Tudod-e János, kinek köszön­heted, hogy ma tanoncotthonban le­hetsz ? János hallgat egy ideig. Habozik, nyíltan a szemembe tekint. Tekinte­A tanoncotthon növendékei oktatóikkal. Krazalltovics J. aki nyugdíjas bányász és 2500 koro­nát kap havonta. — Hogy tetszik néked itt? — kér­dem. Hát nagyon tetszik itt nekem minden. Már alig várom a május el­sejét. A ČSM-mel fogjuk ünnepelni a szocializmust. — Meg tudnád nekem mondani, hogy mi az a szocializmus ? — Hát azt még csak most tanul­juk. Ezen már sokat gondolkoztam és azt hiszem, hogy a szocializmus az, hogy az ember megtanul dolgozni és aztán szépen ünnepel. És az is szo­cializmus, hogy mi tanoncok most együtt vagyunk, van mit ennünk és van hol aludnunk. Végül kis habozás után a következőket mondja: te tiszta és őszinte. Száguldozó gon­dolatai futnak most versenyt benne. Végre megszólal. — Gottwald elnökünknek köszön­hetjük. Fiatal korában asztalos volt. dolgozott a gyalupadnál és most, hogy elnök lett, mindent elkövet hogy a munkásoknak jó dolga le­gyen. — Szereted a május elsejét? — Szeretem, mindenki szereti, aki dolgozik. Világi István, a másik leleszi ta­nonc. Apja szabómester. Négyen van­nak testvérek. Hárman (vele együtt) iparosok, a negyedik még tanul. Élénkarcú, értelmes gyerek. — Tetszik neked az építészeti szak­ma?. — Tetszik. Ha befejezem a tanonc­évéket, tovább szeretnék tanulni. — Miért jöttél ide, ha mérnök akarsz lenni? — Mert apámnak az a véleménye, hogy először tanuljak meg dolgozni és ha már megtanultam azt, hogy mi a munka, akkor majd tovább tanul hatok. Igy sokkal jobb mérnök lesz belőlem. — Mondd meg nekem, mit jelent az, hogy Egységes Földműves Szö­vetkezet ? Hisz leleszi vagy, meg mondhatod. — Meg is mondom, hisz az apám is tagja. Nálunk a faluban mindenki tudja, hogy a szövetkezet azért van, hogy megkönnyítsék a földműves munkáját. Ha a földet traktorral dolgozzák meg, akkor nem kell any­nyi földművesnek dolgozni a falun és elmehetnek a gyárakba. Igy a csa­lád sokkal könnyebben megélhet, mert itt is kereshet, meg a gyárban is keresethez jut. — Ha ez így van, akkor miért nem tetszik a kuláknak a szövetkezet? —Hát azért, mert a szövetkezetet nem a gazdagoknak csinálták. Nem azért van a szövetkezet, hogy a gaz­dag még gazdagabb legyen, hanem, hogy a szegénynek könnyebb legyen a munkája. Világi István Zelei János — Honnan tudod mindezt? — Gottwald és Široký mondták és ma nálunk mindenki tudja, hogy iga­zuk volt. Egy kis tizenhatesztendős tanonc lesi kérdéseimet. Látom, valamit szorongat a kezében. Kiderül, hogy a fényképe. Bevallja, hogy még keve­set tud, de azért ö is szeretne az újságban szerepelni, ö a legfiatalabb itt, Krazalkovits Józsefnek hívják. — Ha még semmit sem tudsz, miért hozza le az újság a fényképe­det? — Mert én tudni fogok. És Ígérem, hogy élmunkás leszek. Erre én is megígérem, hogy ké­rését teljesíteni fogom. Ennek az az eredménye, hogy Kalafut József, Pet­rigal József és még többen is ugyan­csak megígérik, hogy élmunkások lesznek. Sándor Endre, 22 esztendős ta­nonc kissé félrehúzódva, derűsen mo­solyog a kisebb tanoncok heves fo­gadkozásán. Sándor egy ideig Cseh­országban dolgozott az apjával. A felszabadulás után ők is földet kap­tak. Vékéből, a királyhelmeci járás­ból került ide. — Nekem kötelességem, hogy él­munkás legyek — mondja. Én va­gyok itt a legidősebb és példát kell mutatnom. De meg aztán már sze­reztem némi tapasztalatot az építke­zési munkálatoknál. A kisebbeket ta­nítani fogom. Ezt csinálják az él­munkások is az üzemekben és a gyá­rakban. — Azt mondtad, hogy a felszaba­dulás után földet kaptatok. Megtud­nád nekem mondani, ki szabadított fel bennünket? — Igen, a szovjet hadsereg és min­den munkás azt is tudja, hogy a mun­kásdemokráciát is a szovjetnek kö­szönhetjük. A szovjet katonák vol­tak azok, akik harcoltak a fasiszták ellen. Az én apám már harcolt Orosz­országban a Nagy Forradalom ide­jén és ö sokat beszélt nekünk otthon a Szovjetunióról. A május elsejét is magyarázta nekünk. Már gyerekko­romban nagyon szívesen hallgattam őt. És bizony boldog leszek, ha mi tanoncok szép CSM egyenruhában és vörös zászlókkal menetelünk majd május elsején. Szép ünnep az, én mindig nagyon boldog és büszke va­gyok május elsején. Vendrák István, Kader Gyula és Bánk Tibor a három oktató, akik ar­ra vannak hivatva, hogy a tanoncok mind szakmai, mind ideológiai téren rendes kiképzésben részesüljenek. Vendrák maga is kőműves, a kővet­kezőket mondja az ifjakról. — Mivel mindnyájan munká­sok gyermekei, akik már otthon is hozzá voltak szokva a munkához, szívesen engedelmeskednek nekünk és pontosan betartják utasításainkat. Én, aki ismerem a tanoncévek keser­veit, meg vagyok arról győződve, hogy ebből a fejlődő új generációból kinő majd a szocialista embertípus. Szabó Béla A losonci járás példásan készülődik a Munka ünnepére (p) Losoncon tavaly tizenötezren vettek részt a május elsejei felvo­nuláson, az idén pedig több, mint húszezren vonulnak fel. Ennek bizto­sítására az előkészítő bizottság erőteljesen nekilátott a falvak és üze­mek dolgozói mozgósításának. Nem az céljuk, mint mondják az opatovai Poľana-gyár dolgozói, hogy az üzem alkalmazottai 100 százalékban ve­gyenek részt az ünnepségen, hanem, hogy a jelenlévők teljesen magukévá téve Pártunk, népi kormányunk irányzatát, bátran hirdessék az idei május elseje nagy jelentőségét, dolgozóink millióinak hatalmas felsora­kozását — a béke, a szocializmus mel lett. A losonci járás dolgozói állandóan a nagy májusi előkészületek hatása alatt állanak. Az iskolákban, egye­sületekben, a gyárakban és a falvak­ban dalokat, forradalmi jelszavakat tanulnak, jelképes kocsikat készíte­nek. A Poľana-gyárban a műhely- és aktiva gyűlések egész sorozatát tart­ják, hogy dolgozóikban egyre jobban elmélyítsék a Munka nagy napjának politikai jelentőségét és megértessék velük, hogy a szabadságunkért és a béke megvédéséért óriási küzdelmet kell vívnunk s törekednünk kell ar­ra, hogy egész dolgozó társadalmunk egy emberként szálljon síkra a béke­tábor győzelméért. leiképes kocsik a menetben Az opatovai gyár egyik jelképes kocsija a béke hajóját fogja ábrá­zolni, a másik három részből tevő­dik össze. Az első a kapitalista kon­junktúrát, a másik a proletariátus kizsákmányolását, a harmadik pedig a dicső jelent, a szebb élet útján ha­ladó dolgozó társadalmunknak a bé­kéért, a szocializmusért való harcos kiállását juttatja kifejezésre. Az üzem dolgozói zenekaruk kísérete mellett vonulnak fel. Kultúrbrigád­juk pedig három részre van osztva, népviseletbe öltözve szlovák, orosz, magyar dalokat és táncokat ad elő, A szövőnők május elseje tiszteletére kötelezettséget vállaltak Zachar János, Rozik Miklós, Zmit­ko János és Kolimár József munka­csoportjaiban dolgozó több mint két­száz szövőnő szocialista kötelezettsé­get vállalt május elseje tiszteletére. A minimumra csökkentik a hulladé­kot és teljesen kiküszöbölik a gyár­tási hibákat. Ezzel a kötelezettségvál­lalással erősen fellendítik a minősé­gi termelést s egyúttal kimutatják azt is, hogy hatalmas lendülettel kapcsolódnak be ők is dolgozóink májusi nagy megmozdulásába. Verseny a vörös zászlóért A tömeges felvonulás biztosításá­ra a járási előkészítő bizottság ver­senyre hivta ki a falvakat. A legna­gyobb létszámban felvonuló győztes falut vörös lobogóval [jutalmazzák meg. Ezenkívül a kirakatok íegszebb díszítéséért is nagy verseny indult meg. Néhány nagyobb kirakatot egyes üzemek rendelkezésére bocsá­tottak, melyeket élmunkások képei­vel és termékeikkel díszítenek fel. A felvonuláson az öt legnagyobb járási üzem, a füleki Kovosmalt, a Poľana, a lónyabányai Magnezit-üzem, az üveggyár és a téglagyárak élmun­kásainak nagyított arcképeit fogják hordozni A tömeges részvétel biztosítására megindult verseny még erőteljeseb­ben mozgósítja a falvak lakólt, akik az idén dolgozó társadalmunk leg­forradalmibb rétegével, a munkások, kai való megbonthatatlan egységü­ket hirdetve ünneplik meg munkás­mozgalmunk hatvanadik május else­jéjét és tüntetnek a békéért és az építő szocializmusért. A CSEMADOK bratislavai helyi, csoportja pénteken, e hó 28-án es­te 19 óra 30 perces kezdettel tart­ja első ismeretterjesztő kultúresté­jét a KSS II. kerületi pártszerveze­tének, Molotov u. 63 sz. I. emeleti termében. Az est keretében Egri Viktor író, az Ui Szó szerkesztője „Valóság és irodalom" címen nap. jaink igazi hőséről tart előadást Az előadást jelenetrészletek és versek tarkítják. Kérjük kedves kultúrtársainkat és a szocialista kultúra magyar hí­veit, jelenjenek meg minél na­gyobb számban. A CSEMADOK helyicsoportjának vezetősége. K assa unne pel Kassa városa a II. kerületi pártkon­ferencia óta állandóan lázban ég. A város méltóan akarja megünnepelni a szocializmus vívmányait és rohamos térhódítását. Amerre az ember lép, mindenütt az ünnep pompázó képeivel és színeivel találkozik. Lenin születése 80. évfordulója al­kalmából feldíszítették az utcákat, te­reket, a házak homlokzatát a Nagy Októberi Forradalom történelmi ké­peivel. A hatalmas vásznakon min­denütt ott látjuk Lenint, amint a Nagy Forradalom viharos napjaiban a párt élén irányítja a szovjet do'gozókat. Ezek a képek gondolkozásra készteük a járókelőket. Egy példával szeretném ezt bizo­nyítani. A minap egy vendéglőben ebé. deltem, ahol az asztalok abroszai pa­pírral voltak bevonva. A szomszéd asztalnál egy fiatal pár beszélgetett. A fiatal ember kezében ceruza volt és e'merülten rajzolgatott az asztalon. Amikor távoztak, véletlenül erre az asztalra esett a pillantásom. Lenin arc­képe volt rárajzolva. Szombat este a Nemzeti Színházban díszelőadást tartottak Lenin életéről és művéről. A színházban jelen voltak a kerület élmunkásai, a kiváló EFSz-ek tagjai, az újonnan megválasztott kerü. leti pártbizottság elnöksége és a Nem­zeti Front összes szerveinek képvise­lői._Az ünnepi előadást Chudik, a KNV elnöke nyitotta meg, utána Maurer kerületi pártelnök részletesen méltat­ta Lenin géniuszát, életét és művét a munkásmozgalomban. Ezután Maja­kovszkij verseit adták elő, majd sza­valókórussal egybekötött élőképekben igen hatásosan vetítették a közönség elé a cárizmus kizsákmányoló korsza­kát és a forrada'om feszabadító, vörö­sien izzó viharát A katonai zenekar­ral kibővített szimfónikus zenekar Freso Tibor vezénylete mellett óriási sikerrel Csajkovszky 1812-es forradal­mi zeneművét játszotta. Vasárnap a Szovjetbarátok Egyesü­letében folytatódtak a Lenin-ünnepsé­gek. Itt vörös drapérián szlovákul és I magyarul a következő felirat áll: „Le. nin élt, Lenin él, Lenin élni fog!" Le. nin szobra mellett Sztálin, Gottwald szobrát, Marx és Engels óriási képét látjuk. Délelőtt tíz órakor kezdődött az ün. nepi előadás. Az RKS tagjai elénekel­ték a himnuszokat és a Köztársaság dalát. Ezután Dénes elvtárs, az Egye­sület elnöke szívélyes szavakkal üd­vözölte Maurert, a Szovjetbarátok ke­rületi elnökét és a jelenlevőket, majd magyarul rövid és tömör szavakkal méltatta Lenint, korunk legnagyobb géniuszát. Aztán átadta a szót Gáli elvtársnak. Gáti elvtárs beszédét Gel­lért Oszkár megindító versével kezd­te, amelyet Lenin 80. születésnapjára írt. Színvonalas előadásban méltatta aztán Lenin óriási szerepét a Pártban, a munkásmozgalomban. Rámutatott arra, hogy a történelem folyamán so. ha senki nem tett annyit az elnyomott emberiségért, mint Lenin, meg nem alkuvó zseniális, küzdő szellemével. Beszédét azzal fejezte be, hogy Lenin géniusza arra kötelez bennünket, hogy minden törekvésünkkel kövessük a bölcs Sztálin vezette Szovjetúnió pél­dáját, -ahol nincs többé sem elnyomó, sem elnyomott. A hadsereg kiküldöttje rövid beszé­dében rámutatott arra, hogy a lenini­sztálini tanok ma a hadseregre is ér. vényesek. Ha kell, a hadsereg megvé­di a hazát azzal az elszántsággal, ame­lyet a lenini-sztálini tanok sugallnak. Ezután a hadsereg kultúrbrigádja adott Lenin életéről szóló kultúrmű­sort óriási tetszés mellett. Korenyné és Némethy Gabriella négykezes zon­gorajátéka következett Csajkovszky, Chopin és Dvorák műveiből. A kato­nák mandoün-csoportja orosz és szlo­vák népdalokat játszott. Utána a tSM magyar tagozata forradalmi indulókat énekelt. A Szovjetbarátok Egyesületé­nek gazdag kultúrműsorát az Ifjúság Dala fejezte be. Sz. B. Az Űj Szó május elsejei számát minden magyar dolgozó kezébe! A helyi és üzemi pártszervezetek, a májusi bizottságok már most rendeljék meg az Üj Szó 16 oldalas ünnepi számát, hogy mindenüvé idejében megküldhessük lapunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom