Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-23 / 94. szám, vasárnap

IIJSZ0 1950 április 23 M. SZMIRKOV: Cl bjelovjezsi őserdőben c/l c&eh£zl(w&Í£Íai (fixuizemek dolgozói na íz Negyven-ötven méteres fenyők nyúlnak az ég felé. Közöttük 400 éves tölgyek terebélyesednek, törzsüket két-három ember sem tudja átfogni. őserdőben, igazi őserdőben járunk. Ha itt-ott nem bukkannánk nyílegyenes, a távolba vesző irtásokra, eszünkbe se jutna, hogy ez a vad pompájában terebélyesedő erdőrengeteg Európában van. Hetvenötezer hektárnyi hatalmas területet foglal el a „Bjelovjezsi őserdő", amelyet a szovjet állam védett területté nyilvánított. A „Bjelovjezsi őserdő',' legnagyobb büszkesége — az utolsó európai bölény. Az „Állami Védett Terület Igazgatósága" pontos nyilvántatása szerint jelenleg 14 bölény él a védett területen. Nyilvántartanak ezenkívül 540 szarvast. 840 vaddisznót, 668 özet, sok rókát, hódot, nyulat, pézsmapatkányt és a számtalan különböö fajtájú kisebb emlősállatok egész sorát. Farkas és hiúz azonban már kevés maradt az őserdő területén. Szergej Szergejevies Donaurov, a védett terület igazgatója az erdei élet tudósa. Az igazgató dolgozószobájának falát hatalmas térkép borítja. Ez a bjelovjezsi őserdő térképe. Az őserdőt az irtások szabályos négyzetekre osztják, az írtáshálózat által elválasztott négyzetek meg vannak számozva. A térképen bonyolult jelmagyarázat tüntetni fel az állat- és növényvilág megoszlását. — Ezek a bölénykarámok — mutat rá az egyik jelre —, ez a terület itt rendkívül gazdag fajdkakasban, ez a jel pedig a szarvasok legelőit mutatja. A kis jelek azoknak a leplezett házikóknak a helyét tünteti fel, amelyekből a megfigyelők észrevétlenül követhetik az állatok és a madarak életét. A kis keresztek pedig azokat a helyeket mutatják, ahol az állatok télen nehezen tudnak táplálékhoz jutni. Ezeken a helyeken mi adunk nekik táplálékot Hogy képet nyerjünk a bjelovjezsi őserdő növényvilágáról is, elég anynyi, hogy az őserdő területén 750 különböző fajta növényfélével és 66 különböző fajtájú fával találkozhatunk. A fák között van tölgyes, egyes részeken hatalmas tűlevelű fenyőerdők terülnek el, van jegenyefenyőerdő és számos romantikus égerfaliget. A védett területre jellemző, hogy bár mind az állatvilág, mind a növényvilág ősi, természetes életét éli, az erdő területén sehol sincs útvesztő, áthághatatlan bozót vagy fatörzsomladék. Az erdőörök és az erdőkerülők gondoskodnak arról, hogy a tudományos megfigyelők szabadon közlekedhessenek az őserdő egész területén. Az őserdőben járunk. A két irtás metszópontján alacsony oszlopocska. Egy fára erősített tébíán a következő szöveg olvasható: „Űt a bölények telepe felé." Szembetalálkozunk a bölénytelep felügyelőjével, egy magas, szélesvállú ifjúval, Vlagyimir Sersunovics kornszomolistával. — A legjobb felügyelőnk! — mutatja be az igazgató. — Kitűnően ismeri vad neveltjeinek minden szokását és kiválóan gondozza őket. Nos, Vologyja, mutasd meg a mi büszkeségünket! Hogy van ,,Plantusz"? .. . Hogy érzi magát ..Pu]jka" ? ... Hatalmas, szilárdan épült kapuhoz érkezünk. Jobbra és balra vastag fatörzsekből készült, sűrű kerítés húzódik. A kerítés hosszú-hosszú kilométerenken át nyúlik és hatalmas, több négyzetkilométernyi területet kerít be. A belső, bekerített területet is néhány ilyen szilárd kerítés osztia karámokra, de a kerítéseken belül ugyanolyan érintetlen természetességében él és fejlődik az őserdő, mint a telep körül. Mélyen bent a kerítés mögött az őserdő sűrűjében mozognak a csak körvonalakról felismerhető hatalmas testek, a bjelovjezsi őserdő világhírű bölényei. A másik k aram kerítéséhez közelebb, a sötét fatörzsekkel szinte összefolyva áll „Puginál", a hatalmas bölény. Valószínűtlenül vastag nyakát sűrű, sötétbarna, szinte fekete sörény borítja. Vérfutotta szemei félelmetesen villognak. Fekete orrlyukaiból messzire lövel a forró pára. Patájával dühödten kapálja a földet. Amikor közelebb lépünk, a bölény vadul szemberohan velünk, villámgyorsan a kerítésnél terem és hatalmas homlokának öklelése nyomán megroppan a vastag fatörzsekből szilárdan összeácsolt kerítés. Mellkasából mély. fenyegető bögés robban ki és reszketteti meg a levegőt. Vologyja villámgyorsan a kerítés mögé dobott nagy vödör cukorrépával kissé megnyugtatja „Puginál"-t. Itt a bölények étkezésének ideje és míg Sersunovics elvtárs elkészíti a táplálékot, Donaurov igazgató érdekes történetet mond el az il'jú felügyelő hidegvéréről és találékonyságáról. Elmúlt ősszel történt, hogy két bölénycsaládot egy karámban kellett elhelyezni. Eleinte minden jól ment, béke volt és csend, de azután egy alkalommal az itatóná' öszetalálkozott a két bölénybika — "Plantusz" és „Pusztos". Kis ideig vérbenforgó szemekkel méregették egymást, majd egyszerre összecsaptak. Elkeseredett élet-halálharc kezdődött. A felügyelők riasztó kiáltásai mitsem használtak. Határozottan és gyorsan kellett cselekedni, különben a két dühödt vadállat elpusztította volna egymást. De ki az, aki egy ilyen küzdelembe beavatkozni merészelne? Hogyan és mivel lehetne szétválasztani a két tomboló bölénybikát ? Csak a fiatal komszomolista, Vlagyimir Sersunovics őrizte meg lélekjelenlétét. összesodort szalmából gyorsan fáklyát csinált, bemártotta petróleumba, meggyújtotta és átugorva a kerítésen, odarohant aegymást dühösen öklelő bölénybi bikákhoz. Az égő fáklvát odatartotta a két állat közé. A lobogó lángtól mindkét bika megrémült és a karám két különböző irányába húzódott. A fiú aztán gyorsan visszavonult a kerítés mögé... Továbbhaladunk. Jellemző a bjelovjezsi őserdő védett területére, hogy növényvilága rendkívül változatos. A tó partján sűrű bozót húzódik, a tó egy részén nádas susog. Vadkacsarai csap hangos kiáltozással a levegőbe és rövid repülés után leül a nádas közé. Szergej Szergejevies, aki előttünk halad, hirtelen megáll, csendre int és lekuporodik. Követjük példáját és a bokrok között abba az irányba tekintünk, ahová mutat. A tó túlsó partján, alig száz méterre tőlünk valóban nem mindennapi látvány tárul szemünk elé. Szabad szemmel is ellátni odáig, de a látcső egész közel hoz hdfcránk kilenc vaddisznót. A disznófalka közepén kiemelkedik a vadkan iromba, bozontos törzse. Néha-néha magasba emeli szépnek egyáltalán nem mondható fejét és belcbeleszaglász a levegőbe. A távcsövön keresztül jól láthatók hatalmas agyarai. Megtudjuk, hogy a bjelovjezsi őserdő védett területének minden alkalmazottja kis kartonokra jegyzi fel összes észleletét, minden megfigyelését. Ezek a kartonlapok feltüntetnek minden találkozást a vadállatokkal, hogy hol, a nap mely időszakában történt, hogyan viselkedett az állat vagy a madár és így tovább. Minden hónap végén a kitöltött kartonlapokat összegyűjtik az igazgatóság nyilvántartó hivatalában. A védett terület tudományos munkásai feldolgozzák az adatokat és az eredmény mindig érdekes és fontos anya- y got jelent a kutatók számára. Késő este hagyjuk el a védett terület erdőrengetegét. Fülünkben még sokáig visszacsendül a bjelovjezsi őserdő évszázados fáinak susogása, visszacsendülnek a bjelovjezsi őserdő izgalmas, csodálatos meséi. &/// ft/iľaitŕi története Az udvaron játszottunk. Talán „rabló és pandúrt", talán fogócskát, nem emlékszem már pontosan. A lárma és kiabá'ás biztosan nagy vo.t, mert csak a vad, fiús játékokat szerettük. Egyszerre meghallottam az édesanyám hangját. Az ablaktól kiáltott, hogy menjek fel a kannáért és hozzam el a tejet. Egyik testvéremet sem lát. tam a közelben, hát kénytelen-kelletlen megindultam felfelé a lépcsőkön. Anyám átadta a kannát, lelkemre kötötte, hogy vigyázzak amint átmegyek a síneken, — apám vasutas volt s mi az állomásépületben az első eme. leten laktunk —. hogy ki ne öntsem a tejet, ne csavarogjak el, hanem sies. sek haza. Foptam a kannát és gyorsan kiszaladtam, felültem a épcső korlátjára és egy pillanat alatt lent voltam. Ktnt megláť.am. hogy a többi gyerekek vígan játszanak tovább. Nagyon mérges lettem, hogy pont most, amikor a legjobban játszottam, akkor kell elmennem. Levágtam a tejeskannát a földre és dacosan kiáltottam fel: — Azért sem hozom el a tejet! Máskor pedig szívesen vállalkoztam érre a szolgálatra, mert kitűnő mu'atsággal járt. Ilyenkor kimehettem a perronra, ami máskor szigorúan meg volt tiltva. Körülnéztem, hogy nincs-e valahol a közelben Szabadi bácsi, az öreg vasúti altiszt, akinek óriási tekintélye volt az á'lomás környékén la. kó gyereksereg előtt. Ha ott volt, a tejesksnnát lóbálva nyugodtan átsétáltam a síneken és nagyon élveztem, hogy rrost nem kergethet el innen. Ha szerencsém volt és :iem láttam a közelben, akkor gyorsan a vágányok közé szaladtam. Majdnem mindig állt ott néhány teherkocsi, várva, hogy va. lamelyik szere'vényre rákapcsolják. Ilvonkor fe'másztam a kocsira, ki-be ugráltam rajtuk s ha feltűnt valahol az öreg, akkor gyorsan futásnak eredtem. Ma valahogy nem volt kedvem eh. hez, a gyerekekkel akartam játszani tovább. A tejeskanna csörömpölve esett a földre s anyám ijedten nézett ki az ablakon, hogy mi történt? — Majd én elhozom a te |et — mondta hirtelen egyik játszótársam, a kis Kovács Béla, azzal felvette a kannát és már indult is az udvaron levő szivattyús kúthoz, hogy kimossa. Ali, gyerekek nem szerettük Kovács Bélát. Szelíd, csendes, szőke fiúcska volt, mindig szolgálatkész, mindig udvarias, nem szeretett verekedni, nem kiabált és sohasem beszélt csúnyákat. Különben is szüleink mindig őt állítottak elénk példaképül, már csak ezéit is haragudtunk rá. Béla elindult én pedig újból beálltam a szaladgáló gyerekcsapatba. A játék azonban már nem volt olyan izgalmas és szórakoztató, kényelmetlenül éreztem magamai, már nem ordítoztam olyan hévvel, mint az előbb, aztán lassan kisomfordáltam az udvar, ból. Kimentem a perronra, elbújtam az újságosbodé mögött és váriam, mikor jön vissza Béla a tejje ? Hosszas várakozás után fel is tűnt, óvatosan lépdelve a sínek között, jobbkarját egészen megmerevítve, hogy a tej ki ne loccsanjon. Hat évének minden komolyságával igyekezett a vállaK feladatnak elget tenni Megvártam, amíg kiment a perronról, aztán utánalopakodtam és elbúj, tam a lépcsőházban Ügy éreztem, hogy végre elérkezett az alka'om, hogy leszámoljak Kovács Bé'ával. Hogy miért, azt magam sem tudtam, de úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, ha mást nem, hát jól összeverekedni vele, hogy egyszer ő is összekarmolt arccal, tépett ruhával, sírva szaladjon haza. Hallom búvóhelyemen, hogy elköszön anyámtól és jön lefelé a lépcsőkön. Kilestem, hát Irtom, hogy egy narancsot szorongat a kezében. — Na várj csak — gondoltam, —

i majd adok én neked narancsot. Hir. telen eléugrottam és villámló szemek, kel rákiáltottam: — Minek viszed el a narancsunkat? — Tessék, itt van a narancsod — válaszolta szelíden és már nyújtotta is felém, nem aeért hoztam el a tejet, hogy kapjak valamit, hanem, mert a te anyukád nagyor: beteg és nem sokára meg fog halni... Lehajtott fejjel állt előttem és várta, hogy elveszem a narancsot. Én nem mozdultam, összeszorítottam a számat és próbáltam a könnyeimet visszatar. tani. — Ugye nem árulod el senkinek, hogy én mondtam meg neked — könyörgött Béla • jedten, aztán, amikor bólintottam, mert szólni nem tudtam, gyorsan futásnak eredt. Egyedül maradtam a lépcsőházban és keserves sirásba törtem ki. Kicsiny gyermekagyamban lassan világosság támadt. Most kaptak értelmet anyám szavai, amelyeket olyan sokszor hallottam, ha valakivel beszélgetett. „Tudja, mindennek az a szörnyű háború volt az oka Sokat nélkülöztünk, minden gondolatom az uram és a gye. rekeim voltak Magammal semmit sem törődtem. Majdnem egy évig vagonban laktunk — azóta köhögök". Hosszas zokogás után egy kicsit lecsillapodtam Felmentem s az édesanyám rögtön észrevette, hogy valami történt velem. — Mi bajod van kislányom — tette vállamra kezét — megvert valaki? — Semmi édesanyám — valami belement a szemembe és nagyon megdörzsöltem — lopva megcsókoltam a kezét, azután megkérdeztem, hogy mit segíthetnék? Ettől a naptól kezdve teljesen megváltoztam Nyolcéves voltam csak, de én lettem az anvárr „jobbkeze". Percenként szaladtam a betegágyához megkérdezni, mit hogyan kell csinálni. Takarítottam, mosogattam, bevásároltam, sőt néha még az ebédet is megfőztem. Sajnos, minden erőfeszítésem késői volt már. Az anyám hamarosan elment, nem tudtam őt visszatartani. Nagy Irén. Kedves barátaim, csehszlovákiai famunkások! Olvastam az újságokban arról, hogyan fejlődik országotokban a szocialista építés. Tudom, hogy számos új épület, amit ötéves tervetek előirányoz, óriási famennyiséget követel és elhatároztam, hogy mint öreg, hivatásos famimkás, levelet írok nektek. amelyben közölni ^karom veletek munkámnál szerzett tapasztalataimat és egypár szót az úi, haladó munkamódszerekről, amelyeket sikeresen használunk fel faiparunkban. Tizenötödik éve dolgozom Ar' changelszk vidékének egyik fa központjában. A nagy honvédéi mi háború előtt egyszerű famun kás voltam és a háború utáni sztálini ötéves terv éveiben, ami kor a faüzemekhez különböző gépek kerültek, amelyek helvet tesítik a nehéz testi munkát megbíztak egy munkacsoport vezetésével. A mult évben erdei állomásunkon több munkacsoport köztük az enyém is, megkezdte munkáját új módszerekkel az erdőben. Erről a módszerrel — az úgynevezett folyamatos módszerről —, amely összetett munkafolyamatokkal, gépesítéssel van egy bekötve, akarok nektek beszélni ebben a levelemben. Erdei munkánk folyamatos megszervezése abban áll, hogy egybekapcsoljuk a favágást, a fa lehordását és elszállítását egy munkafolyamattá, amelynél a munka úgy van megszervezve, hogy a kivágott fák folytonosan úton vannak a vágástól az alsó raktárokig, amelyek vagy a vasútvonal mellett vagy pedig széles tutajozható folyó mellett vannak felállítva, anélkül, hogy a fa felhalmozódik a kisegítő fa' raktárakban. A folyamatos munkamódszerrel dolgozó munkacsoport, kompleK'Csoport, azaz minden technikai összefüggő műveletet kez' dettől végig neki kell végrehajtania. A folyamatos munkamódszernél szerzett tapasztalatok meg mutatták annak nagy előnyeit: a legtöbb előnye abban áll, hogy meggyorsítja a munka termeié" kenységét,- emeli a legértékesebb és legszükségesebb fafaj ták szál' lítását és meggyorsítja a fa szállítását a fafeldolgozó üzemekbe, a fa rendeltetési helyére. Hogyan szervezik meg a munkát a gépesített folyamatos munkomódszernél? Az erdőt szűk sávokban vágjuk ki, hogy megakadályozzuk a torlódásokat és ne veszélyeztessük azt a csoportot, amely a gallyakat vagdossa le. A fákat úgy vágjuk ki, hogy azok koronával előre a kivágási sáv irányába zuhanjanak. Biztonsági okokból a csoport egvidőben két párhuzamosan haladó sávon dolgozik, hogy a favágók csoportját egymástól, valamint a faágakat levagdosó munkásoktól elválassza egy meghatározott erdősáv. Ha a favágók végeztek a kijelölt szakasszal, visszatérnek az erdő szélére, ahonnan kezdték a munkát és a közvetlen mellet" tük levő sávon kezdenek dolgozni, hogy így biztos távolságban legyenek azoktól a munkásoktól, akik a fatörzseket kivágják. A második sáwonalon ugyanúgy járnak el, mint az elsőn. Ezután a favágók visszatérnek erről a vonalról, ha itt elvégezték a munkát és azon az erdősávon kezdenek dolgozni, amely a két vágás között húzódott. A favágók mögött bizonyohs távolságban azok a munkások kezdik a munkát, akik az ágakat vágják le és körülbelül 50 méternyire tőlük a fafuvarozási munkálatok folynak. A gépesített folyamatos munka legfontosabb munkaszakasza a manipulációs hely, amely a törzsek szétvágására és az egyes fajták szerinti osztályozásra szolgál. Sorompóból, rendező sínekből és ellenőrző pontokból áll. Télen és alkonyatkor a manipulációs helyek és az ideiglenes raktár legközelebbi részeit szokás szerint két reflektorral világítjuk meg, a kábelzsinórt 2.5—3 méter magas oszlopokon húzzuk ki, hogy a lábunk bele ne akadjon és ne akadályozzon minket a munkában. A gépesített folyamatos munkamódszer termelési folyamata megkívánja a pontos munkaelosztást. A komplex munkacsoportot rendszerint három alapcsoport alkotja: favágók, szállítók és osztályozók. Az első csoportba a villanyosfűrésszel dolgozó favágók és a kézzel dolgozó kisegítő munkások tartoznak. Az én csoportomban két ember van elfoglalva a vágással legy munkás, aki a villanyfűrésszel dolgozik és annak segítőtársa) a faágak levágásánál hét ember dolgozik. A szállítók csoportja — azaz a második csoport — a levágott fatömböket a vágástól a manipulációs helyre szállítja. Ebbe a csoportba szintén kevés ember tartozik és csak egy villanyfűrész, s egy gyengébb traktor áll rendelkezésükre, a fa leszellításá" ruál vontató-kötélre kötik a fatönköket a munkások, akik a fatörzseket legallyazták és a manipulációs hely munkásai oldják le a fatörzseket a vontató kötelekről. A harmadik csoport — az osztályozók csoportja (a mi csoportunkban hat ember van) — végzi a manipulációs helyen az ösz" szes többi munkát. És pedig a kivágott fatörzseket fajták szerint csoportosítják. A berakodást a gyors leszállítás érdekében rendszerint az egész munkacsoport végzi. Az alapcsoportvezető irányítja a munkát és felelős mindhárom alapcsoport f övezető j ének. Az egyes csoportokban dolgozók száma változik és az erdő minőségétől és a gépek teljesítőképességétől függ. Hála a folyamatos munkamódszernek, amely az erdei munka megszervezésének haladó formája, a mi munkacsoportunk 130— 140 százalékra teljesíti állandóan a tervet. A favágók fizetése az én csoportomban eléri a 2000 rúbelt, még többet is. Érthető, hogy ezek az eredmények még nem csúcseredmények. A munkacsoport tele van energiával és még jobban fogja végezni munkáját szeretett hazánk jóléte érdekében. Befejezem levelemet és kérem a csehszlovákiai famiunkásokat, fogadják elvtársaink nevében és az én nevemben is jókívánatainkat. Meg vagyunk győződve arról, hogy a csehszlovákiai famunkások tudnak adni országuknak, amely a nagy Szovjetúnió által vezetett béke és demokrácia táborában) harcol, annyi fát, amennyire szüksége vam. Üdvözlettel Alexander Ivanovic

s Kozlov. Választ várok. Címem: Archangelszki kerület, Podjuga állomás, az Észak-Pecseri állomástól 36 km-re iévő erdőállomás.